Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-03 / 183. szám

­ Az Indépendance Roumaine félhivatalos újság ezt írja: Galíciában egymást követik az események, a­melyek végzetszerűen üldözik az oroszokat. Lem­harc visszafoglalása után m­indez előrelátható volt. Az oroszoknak el kellett hagyniok a Lemberg kö­rül­ö­g nagy áldozattal megépített erősségeket s már nincsen messze az a pillanat, a­mikor az utolsó orosz katona is el fogja hagyni G­alileit. Lengyel­országban is mind nagyobb veszedelem fenyegeti az oroszokat. Orosz-Lengyelország öt­hatodrésze máris a szövetségesek kezében van, Ivangorodtól nyugatra Woyrisch tábornok szorítja őket vissza a Visztula felé. Megtörténhetik, hogy az ellenség máról-holnapra hatalmas ökölcsapásként fog egyik vagy másik erődre lesújtani s ha a szövet-­­ségesek uraivá válna­k a Visztulától keletre levő szakaszok egy részének, akkor Varsó sorsa is vég­legesen megpecsételődött. A cikkely ezután összefoglalja a szövetsé­gesek eddig elért sikereit és megállapítja, hogy a­míg Oroszországban és Angliában nagy a hiány hadiszerben s az angol és francia újságok folyton panaszkodnak a miatt, a magyar, osztrák és német sajtóban egyetlen egyszer sem­ említet­ték ezt a szót, hogy: hadiszerhiány. Ez a különb­ség is mutatja, hogy a szövetségesek mennyire előrelátók voltak. Arzenáljaik, katonai raktáraik tele vannak hadiszerrel s az utánpótlás is min­denkor zavartalanul történik. A Szteagul megállapítja, hogy a magyar, osztrák és német hadsereg teljesen megtörte az oroszok ellenállóképességét s közel van az idő, a­mikor a szövetségesek mélyen be fognak ha­tolni egyfelől Orosz-Lengyelországba, másfelől pedig Besszarábiába. A galiciai vereség s a len­gyelországi vesüedelem nagy ijedtséget okozott Pétervárott. Nem lehetetlen, hogy az oroszok Varsót és egész Orosz-Lengyelországot ki fogják üríteni s a védekezést orosz területre fogják át­tenni. Az újság végül kifejti, hogy legfölebb csak fél Dardanellák sikeres ostroma adhatna ujabb erőt az orosz hadseregnek az offenzívája, erre azonban nincsen semmi kilátás. Miniszteri tanácskozás, Bukarest, júl. 2. (Saját tudósítónktól.) Az újságok jelentik, hogy csütörtökön miniszteri tanácskozás volt, a­melyen a kamara elnöke, Ferekide, továbbá Koszteszko államvasúti igazgató és Bratianu Vintila közgazdász is részt vett. Bratianu minisz­terelnök főbb vonásokban ismertette a mostani külső politikai helyzetet s azután gazdasági kér­déseket vitattak meg, a­melyeknek során megál­lapították a termés szállítására vonatkozó vas­uti intézkedéseket is. Energikus előterjesztés Pétervárott, Bukarest, jul. 2. (Saját tudósítónktól.) A galaci börze hivatalos kommünikében jelenti, hogy az odavaló kereske­delmi kamara elnökének közbelépése folytán a ro­mán kormány energikus előterjesztést tett Péter­várott, hogy az orosz határon ok nélkül letartóztatott Dimitreszku Haralambot, a galaci börze alelnökét szabadon bocsássák. Bukarest, jul. 2. Az Indépendance Roumaine jelenti: Az orosz hatóságok minden komoly alap nélkül le­tartóztatták Dumitreszku tekintélyes galaci ke­reskedőt. A román külügyminisztérium úgy Odesszában, mint Pétervárott lépéseket tett Du­mitreszku, valamint más román emberek kisza­badítása érdekében, a­kiket a legutóbbi időben Oroszországban letartóztattak. Bulgária: Az antant hallgatni kénytelen. Bukarest, jul. 2. (Saját tudósítónktól.) A Ziua tudósítója je­lenti Szófiából. Egy ismert antant-diplomata a következőket mondotta nekem: — Lemberg visszafoglalása és a galiciai siker után az antant semmiféle újabb javaslatot nem tehet Bulgáriának. A bolgár politikusok a német, magyar és osztrák seregek galiciai sikeré­nek hatása alatt kizártnak tekintik, hogy az antant újabb ajánlatot tehessen a bolgár kor­mánynak. A mostani helyzet nem akalmas arra, mgiy Bulgáriát bármilyen akcióban való részvé­teli bírják. BUDAPESTI HÍRLAP (183. sz.) Beszélgetés a római bolgár követtel. Milánó, jul. 2. A Corriere della Sera képviselője beszél­getést folytatott Rómában a bolgár követtel, a­ki egyebek között ezt mondta: Az én feladatom ab­ban áll, hogy országom igényeit és kívánságait itt kifejezésre juttassam. Bulgáriának nemzeti követelései ismeretesek. A jövendő Európát bé­kére és igazságra kell építeni és a békét ilyen alapon kell előkészíteni. Portugália és Spanyolország. Portugália és a háború. Lisszabon, jul. 2. (Havas.) A londoni portugál követet Lisz­szabonba hívták, hogy a külügyminiszterrel tár­,­gyaljon a nemzetközi politikáról, különösen Por­tugáliának a mostani háborúban való maga­tartásáról. . . Spanyolországban tilos az izgatás. Páris, júl. 2. A Temps madridi jelentése szerint a spa­nyol kormány elhatározta, hogy a belpolitikai helyzet megvitatására összehívott gyűléseket megengedi, azonban továbbra is megtiltja az olyan gyűléseket, a­melyeken a háború vagy a semlegesség kérdését kívánják fejtegetni. Azcar­rate képviselő e­miatt érintkezésbe szándékozik lépni Dato miniszterelnökkel, hogy őt a tilalom felfügesztésére bírja, a­mely liberális és szocia­lista körökben rossz vért szül. kyelem. Budapest, jul. 2. Tisztelt Szerkesztő úr, nem tudom, mennyi igazság van abban, hogy az oroszoknak fogyatán volna a puskapora. Ha van is benne valami, nem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy ez volna a fő oka annak a nagy futásnak, melynek Gorlice óta mesterei lettek. Nekem arról van értesülésem, hogy az oroszok sok olyan puskaport hoztak magukkal, melyet el sem süthettek. Hoztak a pravoszláviával megkísértett rutén atyánkfiai számára temérdek­­szentképet, pópát és templomi kelléket. Hoztak többi nemzetiségeink számára proklamációkat, az atyuska arcképeit s némely szeretetadományokat. Abban a hitben voltak, hogy Magyarország nemzetiségi területei teljesen ki vannak preparálva arra, hogy a magyarság ellen föllázadjanak, tőle elszakadjanak s az oroszhoz pártoljanak. Nem tudom, dicsérjem-e, vagy gáncsoljam az orosz politikát azért, hogy ezekkel szemben a magyarokat se kívánta ellenségének. A magya­rok számára is hozott egyet-mást a tarisznyájá­ban. Minthogy azonban a nemzetiségek hűtlen­ségére alapított számításában oly alaposan meg­csalatkozott, a magyarok meg­kísértésére már nem is kerülhetett a sor. Így egyik legérdekesebb eszköze, a­mely hivatva volt arra, hogy a magya­rok hűségét megingassa, csak most kerül nap­fényre, mikor az orosz ármádia sietve iparkodik vissza hazájába. Azt hallom ugyanis, hogy a budapesti ki­rályi ügyészség az oroszok magyarországi sze­replésének egy érdekes emléktárgyát küldte meg az Osztrák és Magyar Bank budapesti közép­ponti felügyelőségének. Ez az emléktárgy egy 2 ezres bankó. Színe eltérő a most forgalomban lévő bankók színétől, azaz világosszürkés. A bankó mindkét oldalán magyar szöveg van, mely azt mondja, hogy ez a bankó a magyar királyság önálló jegybankjának a kibocsátása. Dátum, sor­szám, cégszerű aláírás nincs a bankjegyen, a­mely valósággal önálló pénznek és nem megté­vesztő utánzatnak akar látszani. Rajza rendkívül finom, szinte művészi, a kanikógyártó techniká­nak oly tökéletességét mutatja, hogy készítésével bízvást valami gyakorlott állami jegybankot le­hetne meggyanúsítani. 1915. július 3. Hogy honnan került ki, mint jutott a ki­rályi ügyészség kezére, azt nem tudom. A buda­pesti fiók nyilván átteszi a bécsi anyaintézethez s mindama kérdésen, a­mely egy ily műtárgy hirtelen fölmerüléséhez kapcsolódik, már most ott fogják hivatott urak a fejüket törni. Én véletlenül tudtam meg ezt a dolgot s mert tisztelt szerkesztő úr oly szives irántam s kiadja egy-egy levelemet, barátságát azzal kí­vántam meghálálni, hogy e kétségkívül nagy ér­deklődésre méltó értesülésemet rendelkezésére bocsátom. Látszik ebből a dologból, hogy ha egy s más tekintetben fogytán is a muszka puska­pora, abból a képességéből, hogy utj meg uj pusz­kaport találjon föl naiv lelkek fölrobbantására, a cári birodalom politikusai ma sem vesztettek semmit. Tisztelt szerkesztő urnak Budapesten, julius 2-án alázatos szolgája Dunántuli. Kltüntetett hiisfik. Budapest, jul. 2. A király, mint a hivatalos lap mai száma köz­li, a vaskorona-rend 2. osztályát adományozta a hadi­ékitménnyel, hadosztályának az ellenséggel szem­ben való kiváló és eredményes vezetése elismeré­séül: Mannsaui Schneider József vezérőrnagynak, továbbá a katonai érdemkereszt 2. osztályát a hadi­ékitménnyel, hadosztályuknak az ellenséggel szem­ben való kiváló és eredményes vezetése elismeré­seül: Liposcsák Antal, hornb­ali Horsetzky Ernő al­tábornagyoknak. A Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta a király a hadiékitménnyel; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartásuk elisme­réseül: Pilár István, Vonbank Henrik ezredeseknek; az ellenséggel szemben való szem­­ényes magatar­tása elismeréseül: Petersilka Károly ezredesnek, to­vábbá a Ferenc József-rend tiszti keresztjét a katonai érdemkereszt szalagjával, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálata elismeréseül: H­éber János I. oszt. főhadbiztosnak. A király a vaskorona-rend 3. osztályát adomá­nyozta a hadiékitménnyel; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Schiss Ká­roly vezérőrnagynak, reiterbanki Fitz Alfréd vezér­kari ezredesnek, Metzger Hugó vezérkari őrnagynak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartásuk elismeréseül: Pinz Keresztély ezredes­nek, Mihalovich Adrián alezredesnek, Waldstätten Egon báró őrnagynak. A Ferenc József-rend lovag­keresztjét adományozta a király a katonai érdem­kereszt szalagján, a háborúban, különleges alkal­maztatásban teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül. Sokol Vencel nyugalmazott alezredesnek, az ellen­séggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elisme­réséül; Erben Ignác gyógyszerész gondnoknak, Sou­kup Hugó őrnagy-hadbírónak és­ Mahr Oszkár alhad­biztosnak, Kaglichi Kószák János tüzérs. szerz. gond­noknak, Schmidt Károly 2. oszt. főhadbiztosnak, falkensteini Karivoda Ferenc főhadbiztosnak, az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartása el­ismeréséül: Ruszkay Gyula honv­ alhadbiztosnak. A katonai érdemkereszt 3. osztályát adomá­nyozta a király a hadiékítménnyel, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül: Römer János lovag ezredesnek. Jourez Amand őr-i nagynak, Caldini Oresztes, Konás Alfréd, Christiano­vic Gyula századosoknak, Ebner Gusztáv tart. száza­dosnak, Werdt János báró főhdanagynak, Sohn Román főhadnagynak, Ringe József hadnagynak és Kilian Frigyes tarrt. hadnagy­aik, Mossig Alfréd lo­vag alezredesnek, Rixner Róbert és Hunck­ József századosoknak, Schwarz Károly báró századosnak, Ledebur Ferenc gróf századosnak; az ellenséggel szemben teljesitett kitűnő szolgálatuk elismeréseül: hohernrechti Kralowetz Gottlieb vezérkari ezredes­nek, Frendl Károly századosnak, az ellenséggel szem­ben tanusított vitéz magatartásuk elismeréséül: Proksch Henrik alezredesnek, Zlatachlávek Ede őr­nagynak, Michlad Ervin tüzéri. törzsbeli, Bernát Mátyás tábori pilóta, Marzi Ignác, Maniu János szá­zadosoknak, továbbá: Lalics Károly főhadnagynak, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálata elismeréseül: Gussich Miksa báró őrnagynak; az el­lenséggel szem­ben tanusított vitéz magatartásuk el­ismeréseül: Közel Ferenc őrnagynak. Kolisch Ad­ur tart. hadnagynak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Hadwiger Ottó, gronaui Grohmann Oszkár lovag, Waldherr Tivadar, Arbter Artúr lovag tüzérs. törzsbeli századosoknak, továbbá: Kraus Antal szolg. kir. visz. századosnak; az ellenséggel szemben tanusitott vitéz magatartásuk elismeréseül: Butschek Károly és Baumgartner Ri­kárd századosoknak; Bienert Károly nyug. százai

Next