Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-09 / 189. szám

1915. július 9. BUDAPESTI HÍRLAP AST. SZ ) kellett áprilisban kezdődnie, a­mikor már a törökök­nek és németeknek elég idejük volt arra, hogy a fél­szigetből van nagyobb és változatosabb Gibraltárt csináljanak. A lap magasztalja a csapatok bátor­ságát és harckészségét, a­mellyel a Gallipoli félszi­geten való partraszállást lehetővé tették, megálla­pítja azonban, áprilisban nem volt hatásos összemű­ködés a flotta és a hadsereg között. A közönséget ma inkább, mint valaha, zavarba ejtik e hadi vál­lalkozás politikai előkészítésének hiányosságai. A cikk kijelenti ezután: Mi csak az elkövetett hibák legkirívóbb fáit emeljük ki és nem beszélünk még nagyobb hibákról, a­melyek 11-ik órában még jóvátehetők. A közönség joggal követelheti, hogy tudomására jusson, melyek azok a mentségek az elkövetett alapvető hibákkal szemben, a­mikor azt hitték, hogy a tengerszorosokat katonai segítség nél­kül el lehet foglalni. Hamilton lord jelentésének olvasása meggyőz mindenkit abban, hogy a szövet­ségesek végül elérik céljukat. A SWo­ff-ügynökség megjegyzése: Hogy a Times a táviratból éppen ezt a meggyőződést meríti, némileg meglepő. Még egy hivatalos angol jelentés. London, jul. 8. Hivatalos távirat jelenti a Dardanellákból. A törökök június 5-én reggel a déli szektorban egy heves tüzelést kezdtek, a­­milyen eddig még nem történt. Erre általános támadás követke­zett, némely ponton rendkívül hevességgel, de a támadás teljesen meghiusult. Veszteségeink je­lentéktelenek voltak és frontunkra hatás nélkül maradtak. A törökök vesztesége igen súlyos. Ehhez a Wp///-ügynökség a következőket jegyzi meg: A Dardanella-vállalkozás kudarcá­nak, valamint a szövetségesek rengeteg ember­veszteségének tényét (aznapi török hivatalos jelentésekben egyéb sikerek között egy nagy francia szállító gőzös elsülyesztéséről is szó van) még a legszebb angol hivatalos táviratok sem tudják eltüntetni. A hivatalos távirat jelenti folytatólag a Dardanellák mellett lefolyt harcokról e hónap 6-éről. A déli szektorban a törökök az egész éj­szakán át nehéz ágyukkal tüzeltek az egész vo­nalon s azután erős támadást kezdtek, a­mely különösen arra a pontra irányult, a­hol az angol tengerészeti divízió csatlakozik a francia vonal­hoz. Itt ötven török megvetette lábát futó­árkainkban, de csapataink ellentámadása kive­tette őket a futóárkokból. A jobbszárnyon egy másik támadást puska- és géppuskatűzzel m­eg­állítottunk. A balszárnyon is több támadást in­téztek, de tüzérségünk ezeket meghiúsította. A tüzelés csak délelőtt tizenegy óra tájban ért vé­get, majd ismét élénkebb lett. (A Wp///-ügynök­ség megjegyzése: Az ugyanaz napról­­keltezett török hivatalos jelentés az angolokra nézve nem hangzik ilyen kedvezően.) Előkészítés a Dardanella-akció megszüntetésére. Frankfurt, jul. 8. (Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zei­tung szerint a C­avas-ügynökség oly londoni in­formációt közöl, a­mely úgy tű­nik föl, mintha elő akarná készíteni a nyilvánosságot a Darda­­­nella-akció megszüntetésére. A Carthage elsülyesztése. Marseille, jul. 8. (Havas.) A Carthage gőzös elsülyesztésé­ről jelentik: Július 3-án este nyolc óra után sürü köd ereszkedett a mudroszi öbölre és a Hellesz-fok vidékére, a­hol a Carthage veszte­gelt. A partraszállító művelet az est folyamán befejeződött, midőn a sürü köd védelme alatt egy német búvárhajó a Carthage közelébe fér­kőzött és elsülyesztette a hajót. A kitűnő török termés. Konstantinápoly, jul. 8. A földmivelésügyi minisztériumhoz be­­érkezett jelentések megerősítik, hogy az idei termés igen bőséges. Különösen az adanai, ma­muret-ulazizi, konai, erzerumi, angorai, szi­vaszi, bruzzai, szmirnai vilajetekben és több szandzsákban. A minisztérium intézkedett meg­felelő számú mezőgazdasági gépek beszerzése iránt, hogy az aratást rövidesen befejezzék. A helyzet Egyiptomban, Konstantinápoly, jul. 8. A lapok illetékes helyről jelentik, hogy az­­ egyptomi ulemák és előkelőségek vallási céd­ Szerbia és Montenegro — A montenegróiak ujabi­ támadá­sának összeomlása. — Merer altábornagy Jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták július 8-án; érkezett délután 4 órakor. A Trebinjétől keletre emelkedő határ­magaslatokon a július 7-re virradó éjje­len a montenegróiak ellen a harc újra megkezdődött. Mivel a montenegróiak ellentámadása július 6-án meghiúsult, az ellenség éjjel még egy előretörést kísérelt meg, a­mely azonban gyalogsági és tüzérségi tüzünk­ben teljesen összeomlott. Most ott nyugalom van. A határ többi részén semmi jelentős esemény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A „hálátlan Szerbia." Bukarest, jul. 8. (Saját tudósítónktól.) A romániai és bul­gáriai oroszbarát sajtó most már, úgy látszik, minden kertelés és szépítgetés nélkül elárulja, h­ogy teljesen az antant-hatalmak utasítására fejt ki nap-nap után váltakozó irányú sajtó-agitációt. Szinte pontosan megállapítható egyöntetűség nyilvánul meg közleményeikben. Ha a bukaresti oroszbarát sajtó ma a bolgárok várható beavat­kozásáról ir és mint különös veszedelmet állítja a román közvélemény elé, előre megállapítható, hogy ugyanak­kor a szófiai oroszbarát lapok is, legfeljebb más formában, ezzel a témával ked­veskednek olvasóiknak. Néhány nap óta, eddig nem tapasztalt len­dülettel írnak a bukaresti és szófiai oroszbarát újságok a hálátlan Szerbiáról, a­melyet minden­nel megvádolnak, a miért nem siet a bajba jutott Oroszország segítségére. Miért nem kezd Szerbia támadást Magyarország és Ausztria ellen? kér­dik agódva ezek az újságok s a­mikor erre fele­letet várnak, egyben meg is fenyegetik Szerbiát, természetesen az antant, de különösen Orosz­ország nevében. A bukaresti komoly újságok szemelvénye­ket közölnek a szófiai oroszbarát újságok e köz­leményeiből s­­kimutatják, hogy a bukaresti oroszbarát lapoknak is ez a kérdés fáj leginkább mostanában. — Szerbiának kötelessége volna — han­goztatják a szófiai oroszbarát lapok — akciót kezdeni, hogy ezzel enyhítsen az oroszok rövid időn belül amúgy is megváltozó helyzetén. Legérdekesebb a szófiai Preporez című lap legutóbbi közleménye, a­melyet nyilván a szófiai orosz követség sugalmazott,­ mert az új­ságnak a követséggel való szoros barátsága általánosan ismeretes. — A szerbek. — írja a Preporez. — abban vélnek eleget tenni kötelességüknek, hogy az egész világot az­ antantnak tett szolgálatukkal akarják be­csapni. A szerbeknek csak egy refrénjük van, s ez, hogy állandóan azzal kérkednek, hogy megbecsülhe­tetlen szolgálatot tettek az antantnak. De a szerb hadsereg hat hónap óta semmit sem csinál. A­mikor a szövetségesek áttörték a Szan mentén az orosz arcvonalat, az orosz hivatalos jelentés megemlítette, hogy ott a szerb határról elhozott csapatok is küz­döttek az oroszok ellen. A­mikor az oroszok rette­netes erőfeszítéssel és nagy áldozattal harcoltak a Kárpátokban, vallon nem azért küzdöttek-e, hogy a szerbek helyzetét is megkönnyítsék. (!) Hol van most a szerb hadsereg, miért nem lép azonnal akcióiba? Vagy fontosabb volt Szerbiára, hogy Albániába küldjön csapatokat? Szinte zavarban vagyunk s nem tudjuk, boszankodjunk-e, vagy mosolyogjunk, a­mi­kor a hivatalos szerb Szamouprava sorait olvassuk, a­melyben az isteni gondviseléshez fohászkodik, hogy segítse az­ orosz hadsereg küzdelmét diadalra juttatni. Úgy látszik, a szerbek már ott tartanak, hogy a fegyveres támogatás helyett az Isten oltal­mát kérik az oroszok részére. A Preporez, miután megfenyegeti Szer­biát, azt állítja, hogy a szerb diplomácia még hálátlanabb, mert mindenütt megnehezíti az antant helyzetét.­­ Ugyanakkor, a­mikor a bukaresti újságok ehhez hasonló szemelvényeket közölnek a szó­fiai lapokból, a Ziua és más újságok a buka­resti oroszbarát sajtó hasonló kifakadásait te­szik szóvá s megállapítják, hogy az oroszbarát sajtó végső kétségbeesésében most a szerbeket támadja. Egyik oroszbarát újság a napokban, miután előbb megfenyegette a szerbeket, más­nap azzal az örvendetes hírrel lepte meg olva­sóit, hogy a szerbek mégis akciót kezdtek el­lenségeik ellen. A Ziua gúnyos hangon vála­szolva erre a hírre, ezeket írja: A háború sorsa tehát ismét eldőlt. A szerb támadás, a­melyről egyik laptársunk megemlékezik, a monarkia végső pusztulását jelenti. A román sajtó kozákjai helyesebben cselekednének, ha ilyen ostoba és egynevű hírek terjesztése helyett a szerencsétlen Szerbia sorsáról keseregnének. Ha megírnák őszin­tén, hogy ennek az országnak a hadserege félig tönkrement, lakosságát a járvány tizedelte meg, sok­kal több szolgálatot tennének önmaguknak és elv­barátaiknak. Kegyetlen tréfát űznek­ — a fenyege­tés után — azzal hogy el akarják hitetni a világ­gal, hogy egy kórházakkal és temetőkkel sújtott or­szág megmenti az antantot. Ez az ország: Szerbia! Szerb-görög megegyezés, Frankfurt, jul. 8. (Saját tudósítónktól.) A F­rankf.­­tg. jelenti Aténből: A Hestia megerősíti, hogy Szer­bia és Görögország között az elfoglalt Albánia elhatárolására nézve megegyezés történt. Szer­bia már most átengedett Görögországnak több megszállott helyet. Jóságukkal járó hatalmuk gyakorlásaképpen egybegyűltek és érett megfontolás után elhatá­rozták, hogy a brit kormánynál hivatalosan előterjesztést fognak tenni az iránt, hogy a ka­lifa ellen való háborút fejezzék be, mert vallásos érzelmeiket sérti. 9 Görögországi levél. Az én, jul. 1. Azt, a­mit senki sem mert volna hinni, meg­történt, nevezetesen a Gunarisz-kormány helyén ma­radt. Hogy ennek az eseménynek mi a jelentősége, megállapítani még nem lehet, mivel nem lehet tudni, hogy a király meggyógyulásával milyen lesz a kon­stelláció. Mindenesetre alkalmat kerestem, hogy Ve­nizelosz úrral beszéljek, a­mi meg is történt, azon­ban intervjúról nem akart egyelőre tudni. A beszél­getés során azonban meggyőződtem arról, hogy a régi harcias Venizelosz is engedett már és nagyon is hajlandó bizonyos kompromisszumra. Most már a legnagyobb határozottsággal hangoztatta, hogy ő egyáltalában nem olyan harcias, mint hiszik, és csak úg­y menne bele egy háborúba, ha a kilátások meg­felelőek lennének. Azt lehetett kiérezni, hogy most a kilátások nem kedvezőek és az antant ígérgetései üres kongások és semmi értelme sincs, hogy ha annak az alapján próbálna valaki reális politikát csinálni. Most már szó sincs arról, hogy esetleg csinál­nak egy új választást. Ezt teljesen felelőtlen embe­rek terjesztették csak minden alap nélkül. Erre kü­­­­lönben sincs semmi ok, és még az is könnyen meg­lehet, hogyha a parlement összeül, akkor a Venize­losz-párt disszidenseivel a Gunarisz-kormány még többséghez is jut. Ez a remény annál is inkább meg­okolt, mivel éppen ma jött híre, hogy harminc kép­viselő tényleg kivált a Venizelosz-pártból. Érdekes leleplezést csinált az aténi rendőrpre­fektus, nevezetesen, hogy Atén és általában egész­ Görögország telítve van fáradalmi eszmékkel és a­ köztársasági érzelmekkel bíró emberek száma bá­mulatosan nagy. Éppen a helyzetre való tekintettel, nem közölték a republikánsok neveit, de annyit meg­lehetett tudni, hogy nagyon jó hangzású és előkelő politikusok is szerepelnek köztük. Az idegen ura­­lom ellen irányul ez. A­mennyiben a görög királyi házat még mindig németnek tartják. Az összeeskü­vési terv szerint Venizelosznak is jutott volna sze­rep, a­ki persze minderről a dologról semmit sem tudott. A király állapota napról-napra jobb és alapos remény van, hogy nemsokára a teljes gyógyulás fog elkövetkezni. Az orvosok nap-nap után két bulletint adnak ki

Next