Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)
1915-07-18 / 198. szám
erejét szétszórja és erősítéseinek előrevonását megakadályozza. A sktárok tragédiája. Az X. parton való partraszállás a Kings Own Scottish Borderer és Plymouth tengerészeti zászlóaljra volt bízva. A partraszállás helye itt keskeny homoksáv Kritiától nyugatra, amely mögött kétszáz láb magas, bozóttal benőtt szikla emelkedett. Mindkét zászlóalj megtudta vetni a lábát a szikla tetején és ekkor tervszerűen megkísérelték, hogy érintkezést találjanak azokkal a csapatokkal, amelyek X. helyen szálltak partra. Szerencsétlenségünkre Y. 2-től az ellenségnek egy erős csapata jött közbe. X. mellett lévő csapataink nagyon el voltak foglalva azzal, hogy a frontjuk előtt lévő törököket megtámadják és ezért le kellett mondaniok arról a kísérletről, hogy az X. csapatokkal helyreállítsák az öszszeköttetést. A nap folyamán az Y. part fölött lévő sziklákon előrenyomuló jelentékeny török erőket vettünk észre, és Koe ezredes kénytelen volt magát beásni. Ettől kezdve zászlóaljaink erős, meg-megújuló tábori tüzérségi támadásoknak voltak kitéve, miközben fedező hajóink ágyúi a terep alakulata következtében nem tudtak említésre méltó segítséget nyújtani. A skótok ismételten ellentámadást kezdtek a szuronnyal, de a törökök nagyon is felsőbbségben voltak a mieinkben és mindig friss csapatok váltották föl egymást. Koe ezredes, aki időközben belehalt sebébe, már korán megsebesült és a megölt tisztek és legénység száma igen nagy volt. 26-án este hét órakor a skót csapatnak már csak a fele volt életben és a megmaradottaknak olyan árkokat kellett tartaniok, amelyek számára négyszer akkora csapat lett volna szükséges. A vitéz katonákat a szakadatlan harc teljesen kimerítette és mivel nem lehetett arra számítaniuk, hogy idejében erősítést fognak kapni, ki kellett adni a parancsot, hogy ismét szálljanak hajóra. Hála a Goliáth, Dublin, Amethyst és Saphire hajók közreműködésének és a skótok egy kis utóvédje feláldozásának, a két zászlóalj behajózása megtörténhetett. AzY-el jelölt partraszálló hely körülbelül kétszáz méter hosszú és nyolc méter mély homokterület, amely egy alacsony szikla lábánál húzódik el. Itt lövészek szállottak partra, akiket az Implacable hajó segített. Az Implacable olyan vakmerőséggel, amelyet a csapatok nagyon megcsodáltak, egészen a partig ment előre és minden ágyujából tüzelt. Hála e támogatásnak a katonák csekély veszteséggel partraszállítottak. A zászlóalj azután előrenyomult a 114. dombon lévő török állások ellen, de a hevesellentámadások elől hátrálni volt kénytelen. A katasztróta a V. parton. A V. parton a partraszállásnak különös módon kellett megtörténnie: a Dublin-lövészek három századának csónakokon kellett a szárazföldet elérnie és nyomon követte volna őket a River Clyde széngőzös, amely a Dublin-lövészek többi csapatát, a Munster-lövészeket, a Hamshire-ezred egy fél zászlóalját és más egységeket szállított. A terv az volt, hogy a River Clyde a rajta lévő csapatokkal együtt nekimegy a partnak és ott megfeneklik, mihelyt a Dublin-lövészek első csónakjai szárazföldhöz értek. A hajónál lévő uszály hidul szolgált volna a szárazföldre és reméltük, hogy ilyen módon kétezer, embert a legnagyobb gyorsasággal partraszállíthatunk. A csapatok hátralévő része azután a közelben veszteglő hadihajókról csónakokon ment volna a szárazföldre. A V-vel jelzett part Seddil Bahrtól közvetellenül nyugatra van. A falu és az 1. számú erőd között a terep valóságos amfiteátrum. Ennek a természetes amfiteátrumnak friss zölddel benőtt forraszait, amelyek enyhén körülbelül száz lábnyira emelkednek a part fölé, a védők tüzükkel egész terjedelmükben eláraszthatják. A legutolsó pillanatig úgy tátalta, mintha a partraszállás minden ellenállás nélkül megtörténhetnék. De alighogy az első csónak partot ért, kitört a vihar. Acélnak és tűznek forgó szele söpört végig a parton a csónakokon és a parthoz ért gőzösön. A Dublin-lövészeket és a vontatóhajók tengerészeti személyzetét rendkívül nagy veszteség érte, még mielőtt partraszállhattak volna. Azok, akiknek sikerült partra szállaniok és a magaslat lábáig terjedő szűk homoksávon átfutniok, egy sziklafal alatt találtak némi védelmet. De a csónakok közül egyetlen egy sem tudott visszatérni, ezek személyzetükkel együtt a parton megsemmisültek. Most elérkezett a River Clyde számára az a pillanat, hogy élő szállítmányát kirakja. De ezt a feladatot végzetesen halogatta az a nehézség, hogy a hidat nem lehet a megfelelő helyzetbe hozni. Erős áramlat akadályozta a munkát és az ellenség tüze oly erős volt, hogy csaknem valamennyi ember, aki e hajóhíd elkészítésével volt elfoglalva, elpusztult. Végre azonban a hidat, hála a tengerészet kiváló vitézségének, mégis elhelyezték és megkezdődött a partraszállítás. A Munster-lövészek egy százada mutatta az utat. De bármily röviden volt a távolság egész a partig, csak nagyon kevesen kerültek ki élve abból a golyózáporból, amely élűlről és mindkét szárnyról zúdultrájuk. Amikor a második század követte őket, a hajóhíd engedett az árnak. Azok az uszályok, a melyek legközelebb voltak a parthoz, mély vízbe kerültek és sokan, akiket a golyó megkímélt, megfuladtak, amikor partra akartak úszni, mert a nehéz fölszerelés lehúzta őket a mélységbe. Új, félelmet nem ismerő munkások léptek előre, az uszályokat ismét elhelyezték és a Munster-lövészek harmadik százada rohant a szárazföldre, miközben a srapnelek, a puskagolyók és a géppuskák a legsúlyosabb veszteséget okoztak nekik. Ekkor a partraszálló kísérletet megszakítottuk. Amikor újra megkezdtük, az uszályok ismét mély vízbe jutottak és ekkor rajtuk volt Napier dandárparancsnok. Costeker kapitány és a Hampshire-ezred legénységének egy része. Nem tehettek mást, mint hogy a hajón hasra feküdtek és Napier tábornok, valamint Costeker kapitány ekkor lelte halálát. Ez ideig körülbelül ezer ember hagyta el a szénhajót és ezeknek csaknem a fele meghalt vagy megsebesült, mielőtt a domb lábánál lévő szegényes védelmet elérhették. Ekkor lemondtunk annak a kísérletnek a folytatásáról, hogy itt csapatokat szállítsunk partra. Huszonnégy órával a partraszállás megkezdése után a B. parton a Dublin és a Munster-lövészek megmenekültjei és a Hampshire-ezred két százada volt parton. A dandárparancsnok és segédtisztje meghalt, Carrington Smith alezredes, a Hampshire ezred parancsnoka elesett és segédtisztje megsebesült. A nagyobb rangú tisztek túlnyomó többsége szintén vagy elesett, vagy megsebesült. Hamilton tábornok a továbbiakban leírja a Lancashire-lövészeknek a IV. i-'arlon, valamint az újzélandiakinak és ausztráliaknak Kaba Tepe mellett való partraszállását. * . Az angolok szépítgetik vereségüket. Konstantinápoly, jul. 17. A Milli távirati iroda jelenti: Az angolok július 2-án és 5-én kiadott kommünikéikben azt állítják, hogy a Dardanellák frontján az északi csoport ellen demonstrációs támadást hajtottak végre. Ez az állítólag csak demonstrációs támadás igen komoly támadó kísérlet volt, amelyet derék katonáink az ellenség súlyos veszteségével vertek vissza. Közben számos foglyot ejtettek, köztük egy tisztet is. A rettegett Aesia Baba. Rotterdam, jul. 17. •(Saját tudósítónktól.) A Párisban megjelenő Journal-nak a Dardanellákhoz küldött haditudósítója leírja a szövetségeseknek Gallipoli állásait és természetesen az ellenséges állásokról is ír, különösen pedig Acsi-Babáról, amelyről ezt mondja: Acsi-Baba, mily rettegett név a keleten lévő csapatainknak! Csak dühvel beszélnek embereink erről az állásról. Én alaposan tanulmányoztam. Nem közönséges magaslat szaggatott szélekkel, hanem széles töltés, mely valósággal mintha ki volnavágva a kőzetből, és sziklák védőkoronája veszi körül. Láthatatlan ütegei tűz alá veszik úgy az előtte elterülő terepet, mint mindkét oldal felé a tengert. Hogy Acsi-Baba ellen előrenyomulhassunk, valósággal vakmerő energiát fáradhatatlan hősiességgel kell egyesíteni. Franciaországban az arcvonal szélessége különféle menővert tesz lehetővé az ellenséges állások ellen, de itt Gallipolin nagyon szűk az arcvonal. Ezért a szövetségesek olyan támadónak szerepét játszák, aki semmire sem támaszkodhatik. Balról és jobbról a tenger, előtte pedig ez a rettenetes citadella. Ha hátrálnak, belekergetik őket a tengerbe, ha maradnak, akkor kiszolgáltatják magukat az ellenség kegyelmének, vagy pedig minden védelem nélkül elsöpri őket az ellenség golyózápora. Az ellenség minden erődítését közvetetlenül a front előtt kell megtámadni és e mellett az ellenséges lövőárkok rendszerintvalóságos mesterművei a modern tábori erődítésnek. A török állásokat rohamtámadással egyáltalán nem lehet elfoglalni. Csak a tengerről való erős bombázással lehet szétrombolni. A melleit a törökök átkozott harcosok. Bizonyítja ezt az is, hogy oly ritkán jut török katona a fogságunkba. Győzelem az oroszokon, Konstantinápoly, júl. 17. Megbízható magánjelentések hírt adnak arról, hogy a törökök a kaukázusi harctereken jelentős sikert értek el az orosz haderők jobbszárnyával szemben. Az ellenséget nagy veszteség érte. Az oroszok, akik teljesen kimerültek, azt kérték ellenségeiktől, hogy ne lőjjenek rájuk. Legutóbb elfogott és Erzerumba hozott oroszok beszélik, hogy minden kétszersültjük elfogyott. BUDAPESTI HIRIAPA$S. A., 1915. július 18. A harcban a tisztek voltak az elsők, akik menekültek. Úgy az orosz lakosság, mint az orosz hadsereg kétségbe van esve. Az elfogottak megerősítik a legutóbbi moszkvai zavarok hírét és azt mondották, hogy ötvennél több gyárat elhamvasztottak. Angol vereség Mezopotámiában. Konstantinápoly, jul. 17. Hivatalos jelentés szerint Rómától nyugatra az Eufrát partján a törökök és az angolok között nagy harc folyt. A törökök megverték az angol csapatokat, amelyek több mint kétezer halottat és sebesültet vesztettek. Az alexandriai merénylet, Páris, júl. 17. A Journal jelentése szerint Alexandriában számos gyanús embert letartóztattak, akiket azzal vádolnak, hogy részük volt az egyiptomi szultán ellen elkövetett merényletben. A bomba, amelyet a szultán elé dobtak, két kilogram nitroglicerinnel és nagymennyiségű szöggel volt megtöltve. A Balkánról, Románia és Oroszország, Bukarest, júl. 17. (Saját tudósítónktól.) A Dimineaca jelenti: A falcsini román vámhivatal főnöke, Sztoján, az orosz határőrség vezetőjénél tudakozódott Szandu Radu és Vikol Dionizie román állampolgárok sorsa után, akiket az oroszok kémkedés ürügyealatt tartóztattak le. Az orosz hatóság tudomására adta, hogy a letartóztatott románokat csak a háború után fogják szabadon bocsátani. A román vámfőnök jelentést tett erről a kormánynak s a külügyi hivatal erre újabb lépést tett Pétervárott a román állampolgárok azonnal való szabadon bocsátása érdekében. Bolgár hang az antant ellen. Szófia, júl. 17. (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata párt csütörtökön nagy népgyűlést tartott. A szónokok közül többen hevesen kifakadtak az oroszbarát ügynökök ellen, akiknek még ma is van bátorságuk, hogy szavukat hallassák. A Boszvelijev elnök indítványára egyhangúan elfogadott határozati javaslat fölszólítja a kormányt, hogy minden eszközzel akadályozza meg annak a lehetőségét, hogy Bulgária az antant oldalán bármilyen kalandba is bocsátkozzék, megbélyegzi a fizetett orosz ügynökök viselkedését és végül arra kéri a kormányt, hogy eddig követett politikája mellett tartson ki. Beszélgetés egy bolgár követtel. Köln, jul. 17. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Volkszeitung szerint Ritzov bolgár követ Berlinbe való elutazása előtt a római Tribuna egy munkatársának kijelentette, hogy bámulja Németország erejét és szervezettségét, amely az ő véleménye szerint nem küzdhető le. Rómában Ritzov a semleges államok ligáját akarta megalkotni Olaszország vezetésével; e liga a megfelelő pillanatban béketárgyalást kezdett volna. Ritzov nagyon sajnálja, hogy Olaszország beavatkozott a háborúba és előre látja, hogy Olaszország, Görögország és Szerbia közt súrlódások lesznek. Bulgária, úgymond, semleges fog maradni és Románia beavatkozásában sem hisz. , Nem találkoznak a balkáni királyok. Bukarest, jul. 17. (Saját tudósítónktól.) Az olasz újságoknak azt a híresztelését, hogy a balkáni államok uralkodói Atenben találkozni fognak, fantasztikus mesének mondják. A román félhivatalos újságok illetékes helyről kapott fölhatalmazás alapján kijelentik, hogy ez a hir légből kapott valótlanság. A görög király egészsége. Bukarest, jul. 17. (Saját tudósítónktól.) Az újságok aléni jelentése szerint Konstantin király orvosai konzíliumot tarítottak és ismét megvizsgálták a királyt, hogy megállapítsák, vájjon egészsége megengedi-e, hogy a kamarát július huszadikán megnyissák.