Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-18 / 198. szám

erejét szétszórja és erősítéseinek előrevonását meg­akadályozza. A sktárok tragédiája. Az X. parton való partraszállás a Kings Own Scottish Borderer és Plymouth tengerészeti zászló­aljra volt bízva. A partraszállás helye itt keskeny ho­­moksáv Kritiától nyugatra, a­mely mögött kétszáz láb magas, bozóttal benőtt szikla emelkedett. Mind­két zászlóalj megtudta vetni a lábát a szikla tetején és ekkor tervszerűen megkísérelték, hogy érintke­zést találjanak azokkal a csapatokkal, a­melyek X. helyen szálltak partra. Szerencsétlenségünkre Y. 2-től az ellenségnek egy erős csapata jött közbe. X. mellett lévő csapataink nagyon el voltak foglalva azzal, hogy a frontjuk előtt lévő törököket megtá­madják és ezért le kellett mondaniok arról a kísér­letről, hogy az X. csapatokkal helyreállítsák az ösz­szeköttetést. A nap folyamán az Y. part fölött lévő sziklá­kon előrenyomuló jelentékeny török erőket vettünk észre, és Koe ezredes kénytelen volt magát beásni. Ettől kezdve zászlóaljaink erős, meg-megújuló tá­bori tüzérségi támadásoknak voltak kitéve, miköz­ben fedező hajóink ágyúi a terep alakulata következ­tében nem tudtak említésre méltó segítséget nyújtani. A skótok ismételten ellentámadást kezdtek a szuronnyal, de a törökök nagyon is felsőbbségben voltak a mieinkben és mindig friss csapatok váltot­ták föl egymást. Koe ezredes, a­ki időközben belehalt sebébe, már korán megsebesült és a megölt tisztek és legénység száma igen nagy volt. 26-án este hét órakor a skót csapatnak már csak a fele volt életben és a megmaradottaknak olyan árkokat kellett tar­taniok, a­melyek számára négyszer akkora csapat lett voln­a szükséges. A vitéz katonákat a szakadatlan harc teljesen kimerítette és mivel nem lehetett arra számítaniuk, hogy idejében erősítést fognak kapni, ki kellett adni a parancsot, hogy ismét szálljanak hajóra. Hála a Goliáth, Dublin, Amethyst és Saphire hajók közreműködésének és a skótok egy kis utó­védje feláldozásának, a két zászlóalj behajózása meg­történhetett. Az­­Y-el jelölt partraszálló hely körülbelül két­száz méter hosszú és nyolc méter mély homokterület, a­mely egy alacsony szikla lábánál húzódik el. Itt lövészek szállottak partra, a­kiket az Implacable hajó segített. Az Implacable olyan vakmerőséggel, a­melyet a csapatok nagyon megcsodáltak, egészen a partig ment előre és minden ágyujából tüzelt. Hála e támogatásnak a katonák csekély veszteséggel part­ras­zállítottak. A zászlóalj azután előrenyomult a 114. dombon lévő török állások ellen, de a heves­­ellentámadások elől hátrálni volt kénytelen. A katasztróta a V. parton. A V. parton a partraszállásnak különös mó­­­don kellett megtörténnie: a Dublin-lövészek három századának csónakokon kellett a szárazföldet el­érnie és nyomon követte volna őket a River Clyde széngőzös, a­mely a Dublin-lövészek többi csapa­tát, a Munster-lövészeket, a Hamshire-ezred egy fél­­ zászlóalját és más egységeket szállított. A terv az volt, hogy a River Clyde a rajta lévő csapatokkal együtt nekimegy a partnak és ott megfeneklik, mi­helyt a Dublin-lövészek első csónakjai szárazföld­höz értek. A hajónál lévő uszály hidul szolgált volna a szárazföldre és reméltük­, hogy ilyen módon kétezer, embert a legnagyobb gyorsasággal partra­szállíthatunk. A csapatok hátralévő része azután a közelben veszteglő hadihajókról csónakokon ment volna a szárazföldre. A V-vel jelzett part Seddil Bahrtól közvetelle­nü­l nyugatra van. A falu és az 1. számú erőd kö­zött a terep valóságos amfiteátrum. Ennek a ter­mészetes amfiteátrumnak friss zölddel benőtt forra­szait, a­melyek enyhén körülbelül száz lábnyira emelkednek a part fölé, a védők tüzükkel egész terjedelmükben eláraszthatják. A legutolsó pillanatig úgy tátalta, mintha a partraszállás minden ellenállás nélkül megtörtén­hetnék. De alighogy az első csónak partot ért, kitört a vihar. Acélnak és tűznek forgó szele söpört végig a parton a csónakokon és a parthoz ért gőzösön. A Dublin-lövészeket és a vontatóhajók tengerészeti személyzetét rendkívül nagy veszteség érte, még mi­előtt part­raszáll­hat­tak volna. Azok, a­kiknek sike­rült partra szállaniok és a magaslat lábáig terjedő szűk homoks­ávon átfutniok, egy sziklafal alatt ta­láltak némi védelmet. De a csónakok közül egyet­len egy sem tudott visszatérni, ezek személyzetükkel együtt a parton megsemmisültek. Most elérkezett a River Clyde számára az a pillanat, hogy élő szállítmányát kirakja. De ezt a feladatot végzetesen halogatta az a nehézség, hogy a hidat nem lehet a megfelelő helyzetbe hozni. Erős áramlat akadályozta a munkát és az ellenség tüze oly erős volt, hogy csaknem valamennyi ember, a­ki e hajóhíd elkészítésével volt elfoglalva, elpusztult. Végre azonban a hidat, hála a tengerészet kiváló vitézségének, mégis elhelyezték és megkez­dődött a partraszállítás. A Munster-lövészek eg­y százada mutatta az utat. De bármily rövid­­en volt a távolság egész a partig, csak nagyon kevesen kerültek ki élve abból a golyózáporból, a­mely élűlről és mindkét szárny­ról zúdult­­rájuk. A­mikor a második század kö­vette őket, a hajóhíd engedett az árnak. Azok az uszályok, a melyek legközelebb voltak a parthoz, mély vízbe kerültek és sokan, a­kiket a golyó meg­kímélt, megfuladtak, a­mikor partra akartak úszni, mert a nehéz fölszerelés lehúzta őket a mélységbe. Új, félelmet nem ismerő munkások lép­­tek előre, az uszályokat ismét elhelyezték és a Munster-lövészek harmadik százada rohant a szárazföldre, miközben a srapnelek, a puskagolyók és a géppuskák a legsú­lyosabb veszteséget okoztak nekik. Ekkor a partra­szálló kísérletet megszakítottuk. A­mikor újra meg­kezdtük, az uszályok ismét mély vízbe jutottak és ekkor rajtuk volt Napie­r dandárparancsnok. Coste­ker kapitány és a Hampshire-ezred legénységének egy része. Nem tehettek mást, mint hogy a hajón hasra feküdtek és Napier tábornok, valamint Coste­ker kapitány ekkor lelte halálát. Ez ideig körülbelül ezer ember hagyta el a szénhajót és ezeknek csak­nem a fele meghalt vagy megsebesült, mielőtt a domb lábánál lévő szegényes védelmet elérhették. Ekkor lemondtunk annak a kísérletnek a folytatásáról, h­ogy itt csapatokat szállítsunk partra. Huszonnégy órával a partraszállás megkezdése után a B. parton a Dublin és­ a Munster-lövészek megmenekültjei és a Hampshire-ezred két százada volt parton. A dan­dárparancsnok és segédtisztje meghalt, Carrington Smith alezredes, a Hampshire ezred parancsnoka el­esett és segédtisztje megsebesült. A nagyobb rangú tisztek túlnyomó többsége szintén vagy elesett, vagy megsebesült. Hamilton tábornok a továbbiakban leírja a Lancashire-lövészeknek a IV. i-'arlon, valamint az újzélandiakinak és ausztráliaknak Kaba Tepe mel­lett való partraszállását. * . Az angolok szépítgetik vereségüket. Konstantinápoly, jul. 17. A Milli távirati iroda jelenti: Az angolok július 2-án és 5-én kiadott kommünikéikben azt állítják, hogy a Dardanellák frontján az északi csoport ellen demonstrációs támadást hajtottak végre. Ez az állítólag csak demonstrációs táma­dás igen komoly támadó kísérlet volt, a­melyet derék katonáink az ellenség súlyos veszteségé­vel vertek vissza. Közben számos foglyot ejtet­tek, köztük egy tisztet is. A rettegett Aesia Baba. Rotterdam, jul. 17. •(Saját tudósítónktól.) A Párisban megje­lenő Journal-nak a Dardanellákhoz küldött ha­ditudósítója leírja a szövetségeseknek Gallipoli állásait és természetesen az ellenséges állásokról is ír, különösen pedig Acsi-Babáról, a­melyről ezt mondja: Acsi-Baba, mily rettegett név a keleten lévő csapatainknak! Csak dühvel beszélnek embereink erről az állásról. Én alaposan tanulmányoztam. Nem közönséges magaslat szaggatott szélekkel, ha­nem széles töltés, mely valósággal mintha ki volna­­vágva a kőzetből, és sziklák védőkoronája veszi kö­rül. Láthatatlan ütegei tűz alá veszik úgy az előtte elterülő terepet, mint mindkét oldal felé a tengert. Hogy Acsi-Baba ellen előrenyomulh­assunk, valóság­gal vakmerő energiát fáradhatatlan hősiességgel kell egyesíteni. Franciaországban az arcvonal szélessége különféle menővert tesz lehetővé az ellenséges állá­sok ellen, de itt Gallipolin nagyon szű­k az arcvonal. Ezért a szövetségesek olyan támadónak szerepét játszák, a­ki semmire sem támaszkodhatik. Balról és jobbról a tenger, előtte pedig ez a rettenetes cita­della. Ha hátrálnak, belekergetik őket a tengerbe, ha maradnak, akkor kiszolgáltatják magukat az ellen­ség kegyelmének, vagy pedig minden védelem nél­kül elsöpri őket az ellenség golyózápora. Az ellen­ség minden erődítését közvetetlenül a front előtt kell megtámadni és e mellett az ellenséges lövőár­kok rendszerint­­valóságos mesterművei a modern tábori erődítésnek. A török állásokat rohamtáma­dással egyáltalán nem lehet elfoglalni. Csak a ten­gerről való erős bombázással­ lehet szétrombolni. A melleit a törökök átkozott harcosok. Bizonyítja ezt az is, hogy oly ritkán jut török katona a fogsá­gunkba. Győzelem az oroszokon, Konstantinápoly, júl. 17. Megbízható magánjelentések hírt adnak arról, hogy a törökök a kaukázusi harctereken jelentős sikert értek el az orosz haderők jobb­szárnyával szemben. Az ellenséget nagy veszte­ség érte. Az oroszok, a­kik teljesen kimerültek, azt kérték ellenségeiktől, hogy ne lőjjenek rájuk. Legutóbb elfogott és Erzerumba hozott oroszok beszélik, hogy minden kétszersültjük elfogyott. BUDAPESTI HIRIAP­A$S. A., 1915. július 18. A harcban a tisztek voltak az elsők, a­kik mene­kültek. Úgy az orosz lakosság, mint az orosz hadsereg kétségbe van esve. Az elfogottak meg­erősítik a legutóbbi moszkvai zavarok hírét és azt mondották, hogy ötvennél több gyárat el­hamvasztottak. Angol vereség Mezopotámiában. Konstantinápoly, jul. 17. Hivatalos jelentés szerint Rómától nyu­gatra az Eufrát partján a törökök és az angolok között nagy harc folyt. A törökök megverték az angol csapa­tokat, a­melyek több mint kétezer halottat és sebesültet vesztettek. Az alexandriai merénylet, Páris, júl. 17. A Journal jelentése szerint Alexandriában számos gyanús embert letartóztattak, a­kiket azzal vádolnak, hogy részük volt az egyiptomi szultán ellen elkövetett merényletben. A bomba, a­melyet a szultán elé dobtak, két kilogram nitro­glicerinnel és nagymennyiségű szöggel volt meg­töltve. A Balkánról, Románia és Oroszország, Bukarest, júl. 17. (Saját tudósítónktól.) A Dimineaca jelenti: A falcsini román vámhivatal főnöke, Sztoján, az orosz határőrség vezetőjénél tudakozódott Szandu Radu és Vikol Dionizie román állam­polgárok sorsa után, a­kiket az oroszok kémke­dés ürügye­­alatt tartóztattak le. Az orosz ható­ság tudomására adta, hogy a letartóztatott ro­mánokat csak a háború után fogják szabadon bocsátani. A román vámfőnök jelentést tett er­ről a kormánynak s a külügyi hivatal erre újabb lépést tett Pétervárott a román állampolgárok azonnal való szabadon bocsátása érdekében. Bolgár hang az antant ellen. Szófia, júl. 17. (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata párt csütörtökön nagy népgyűlést tartott. A szó­nokok közül többen hevesen kifakadtak az oroszbarát ügynökök ellen, a­kiknek még ma is van bátorságuk, hogy szavukat hallassák. A Boszvelijev elnök indítványára egyhangúan el­fogadott határozati javaslat fölszólítja a kor­mányt, hogy minden eszközzel aka­dályozza meg annak a lehetőségét, hogy Bulgária az antant ol­dalán bármilyen kalandba is bocsátkozzék, meg­bélyegzi a fizetett orosz ügynökök viselkedését és végül arra kéri a kormányt, hogy eddig kö­vetett politikája mellett tartson ki. Beszélgetés egy bolgár követtel. Köln, jul. 17. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Volks­zeitung szerint Ritzov bolgár követ Berlinbe való elutazása előtt a római Tribuna egy munkatár­sának kijelentette, hogy bámulja Németország erejét és szervezettségét, a­mely az ő véleménye szerint nem küzdhető le. Rómában Ritzov a sem­leges államok ligáját akarta megalkotni Olasz­ország vezetésével; e liga a megfelelő pillanat­ban béketárgyalást kezdett volna. Ritzov nagyon sajnálja, hogy Olaszország beavatkozott a há­borúba és előre látja, hogy Olaszország, Görög­ország és Szerbia közt súrlódások lesznek. Bul­­­gária, úgymond, semleges fog maradni és Ro­mánia beavatkozásában sem hisz. , Nem találkoznak a balkáni királyok. Bukarest, jul. 17. (Saját tudósítónktól.) Az olasz újságoknak azt a híresztelését, hogy a balkáni államok uralkodói Atenben találkozni fognak, fantasztikus mesének mondják. A román félhivatalos újságok illetékes helyről kapott fölhatalmazás alapján kijelentik, hogy ez a hir légből kapott valótlanság. A görög király egészsége. Bukarest, jul. 17. (Saját tudósítónktól.) Az újságok aléni jelentése szerint Konstantin király orvosai konzíliumot tarí­tottak és ismét megvizsgálták a királyt, hogy meg­állapítsák, vájjon egészsége megengedi-e, hogy a kamarát július huszadikán megnyissák.

Next