Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-29 / 301. szám

1915. október 29. BUDAPESTI ÜMAP (sd­. sz.) nyegetés, csak az a különbség, hogy a bo­gár cár hála u­ean nem német, hanem orosz katonát kellett volna pirngálniok. Ugyancsak Franciaországból jön a dühös pa­nasz, hogy délamerikai ügynökök jó pénzért ame­rikai állampolgárságot tudnak szerezni akárkinek, csak az a fontos, hogy az illető vagyonos legyen ... „Hát nem tudunk majd még sem megszabadulni azoktól a ha'szerreű pápaszemesektől"?! — kiabál a sajtó, — mivel nem folytathatják itt majd az üzle­teiket mint németek, visszajönnek mint monomo­tapai vagy csilei polgárok és nem lesz ellenük véde­kezés, mert Délamerikához ezer üzleti érdek fűz!!" Azért persze bele nem nyugodnak a veszede­lembe. Nem megy az olyan könnyen, olcsó áruval szorítani félre a drága francia produktumot. Tessék törvényt alkotni az ilyen kijátszások ellen, törvényt azok ellen a délamerikaiak ellen, a­kik nem annak és nem ott születtek — követelik. Szegény franciák. Mi­g rettenetesen szenvedhetnek, hogy ilyen fékte­lenül tudnak gyűlölni. Angolrszágban és Franciaországban külön hi­vatalt állítottak föl, a­hol az elesett tisztek és kato­nák hagyatékában és a harctereken megtalált tár­gyakat lajstromozzák és becsomagolva, hozzátarto­zóiknak továbbítják. „Rengeteg munka jár vele", — írják erről Hollandiából — „mert nemcsak beér­kező tárgyak nagy része nem szolgál útmutatással, hanem rengeteg a kérdezősködés is, a­mire megfe­lelni újabb gondot ad. Arcképek, levelek, gyűrük, amulettek garmadában hevernek roppant asztalo­kon, senki sem tudja, melyik hová tartozik. Sok­szor az, a­mit egy halott harcosnál találtak, nem is az övé, valamelyik bajtárs hagyatéka, melyet már nem volt ideje eljuttatni. A féltékeny természetű francia asszonyokkal aztán igen veszedelmes dolog egy-egy ilyen női arc­képet a valószínűnek látszó címre elküldeni, mert megtörtént, hogy a férj életben maradt, egy bajtár­sának adataival őrizte a képet, s a legrémesebb dráma koszorúzta a Bureau des épaves glorieuses jószándékait. Azt angolokkal egyszerűbben megy. Ott inkább családi képek és babonás szerencsejelvények kerülnek össze, s ha tévedés esik is valamerre, az an­gol asszony meg tud bocsátani. Ennél igazán okosabb a mi rendünk, a­hol ezredenként szedik össze és küldik haza az eleset­tek és eltűntek visszamaradt tárgyait. Igy mindég akad valaki, a ki pontosan tudja, kinél milyen arc­kén, vagy apróság volt, mi abból az övé és mi ered baráti megbízásból.­­ (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: a katonák karácsonyára: Kiss Ernő és Társa 50 korona, Egy előfizetőnk 10 korona. Háborúban világtalanná lett hőseink részére: B. Lockendorf, Ármin, Saly, 100 korona. Nagy Dezső alezredes és felesége, koszorumegváltás címén, 10 korona, Belvárosi 6 korona. A tüdőbetegek üdülő és munkatelepe részére: Link Angela, Karánsebes, 2 korona. % _ — (Személyi hirek.) Andrássy Gyula gróf ma több napi tartózkodásra Bécsbe utazott. Yor­land Artúr dr., a budapesti tudományegyetem ta­nára, néhány nappal ezelőtt megbetegedett és orvosi tanácsra műtétnek kellett magát alávetnie. A mű­tétet Bradács Emil dr. hajtotta végre kitűnő siker­rel. A beteg tanár, a­ki iránt általános az érdek­lődés, már a veszedelmen túl van és állapota napról­napra javul.­­ (A horvát országgyűlés háborús ülés­szaka.) Zágrábból jelentik: A magyar országgyűlés ülésszakának befejezése után, mindenesetre azon­ban még ez év vége előtt, a horvát országgyűlés is összeül, hogy a költségvetési indemniti és más sür­gős természetű javaslat felett tanácskozzék.­­ (A szultán követe a pápánál.) Konstantinápolyból jelentik: A szultán teg­nap Monsignore Dolci apostoli delegátust ki­hallgatáson fogadta. Lapjelentések szerint Dolci a pápa levelét adta át a szultánnak.­­ (A bolgár király Üdvözlése.) Rimaszom­batból jelentik: Gömör megye törvényhatósága ma tartotta rendes őszi közgyűlését Kubinyi Géza főispán elnöklésével. Lukács Géza alispán indítványára egy­hangú lelkesedéssel elhatározták, hogy Ferdinánd bolgár királyt, a­kit Gömör megyéhez családi tradí­ció, személyes rokonérzés és jóindulat kedves vonat­kozásai fűznek, felirattal fogják üdvözölni abból az alkalomból, hogy szövetségeseink sorába lépett. — (A budapesti kerületi esperesség­ pap­sága november hó 4-én, délután 5 órakor tartja őszi gyűlését a középponti papnevelő-intézet díszter­mében Ott Ádám dr. prelátus-esperes elnöklésével. —­ (Apponyi az amerikai magyarsághoz.) Varsó eleste alkalmából az amerikai magyarság táv­iratilag üdvözölte a monarkia vitéz seregeit, a­mely üdvözlést annak idején a hadseregfőparancsnokság napiparancsban közölte a katonasággal. Az üdvözlet tolmácsolására az amerikaiak Apponyi Albert grófot kérték föl,­­ a­ki ez alkalomból a következő levelet intézte az amerikai magyarsághoz: — A vitéz hadseregünknek küldött üdvözletet a honvédelmi minisztérium útján közöltem a főpa­rancsnoksággal. Valóban megható Amerikába sza­kadt véreink lelkes és áldozatokban is megnyilvá­nuló részvétele a mi nagy nemzeti élet-halál har­cunkban, annál meghatóbb, minél erősebb ellen­áramlattal kell új hazájukban szembe szállniok. De azért ott is nagy szolgálatot tesznek a magyar haza ügyének; az amerikai magyar sajtó is kiérdemli e hazának háláját. Dicsőségteljesen haladunk és kitar­tunk, míg ki nem küzdöttük azt a békét, mely nekünk biztosságot, az egész emberiségnek pedig a jog és szabadság uralmát jelenti. A magyar nép di­csősége barát és ellenség előtt eddig soha el nem ért fényben ragyog. Már nem lehet olyan bárgyú, a­ki elvitatná nemzetünknek azt a jogát, hogy teljes és önálló nemzeti életet éljen, nem lehet olyan szűkkeblű sem, a­ki elvitatná ettől a néptől azt a jogot, hogy a fiai által kivovott győzelmek gyümöl­csét az egész nép élvezze.­­ (Haldane lord missziója.) Londoni lapok szerint az angol kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy Haldane lordot rendkívüli megbízással a flan­driai frontra küldje, „meghányni vetni French tá­bornokkal a franciaországi angol csapatok helyzetét, és ezzel kapcsolatiban a szaloniki expedíciót". — Haldane lord neve erre mefelénk is jól is­mert volt. Ő volt az, a­kit öt évvel ezelőtt az angol kormány flottapropozíciókkal Berlinbe küldött. Vil­mos császár kitüntető szívességgel fogadta az alkalmi diplomatát, de flottater­veinek korlátozásába nem ment bele. Ma megértjük, miért volt az angol kor­mánynak oly fontos, hogy a német flottaprogram zátonyra jusson! De hogy­­az öt év előtti kudarc Hal­dane lord tekintélyének nem ártott, azt e legfrissebb missziója fényesen igazolja, mert Vilmos császárral alkudozni sokkal könnyebb feladat volt, mint Frenchet, az öreg ordast, a londoni kormány inten­cióihoz hozzá szeliditeni. (Halottak napja.) A budai királyi vár­palota Szent István templomának kriptáját, a­hol József nádor családjának elhunyt tagjai nyugosznak, a közeledő Mindszentek és halottak napja alkalmá­ból József királyi herceg rendeletére virágokkal és koszorúkkal ékesítik föl. A nádor­ család sírja hétfőn és kedden nyitva lesz a nagyközönség számára és mindkét napon fényesen ki lesz világítva. Halottak napján a sírbolt kápolnájában gyászmisét mon­danak. A budai krisztinavárosi plébániatemplomban november 2-án, halottak napján délelőtt 9 órakor, a harctéren elesett hőseink lelki üdvéért ünnepies gyász­misét fognak szolgáltatni. A misét Bargár György dr. helyettes plébános mondja nagy segédlettel. A gyász­­­istentiszteleten az Operaház énekkara Bodroghy Lajos karnagy vezetésével énekel, a szólókat Skat­niczky Henrikné dr.-né énekli.­­ (Előadás a rokkantakról.) A Szabad Lí­ceum ma folytatta előadásainak sorozatát a rokkan­takról. Az előadás a Nemzeti Múzeum dísztermében volt s a közönség, melynek sorában ott volt Berze­viczy Albert, Szász Károly, Lukács György, Ilosvay Lajos, Rottenbiller Fülöp, Ruffy Pál, Fellner Fri­gyes, zsúfolásig megtöltötte a termet. Az első előadó Angyal Pál dr. egyetemi tanár vvolt, a­ki A rokkantügy és a társadalom című elő­adásában kifejtette, hogy a rokkantaknak és hadi árváknak, özvegyeknek pártfogásba vétele ember­baráti, szociális, valamint nemzeti és hazafiúi köte­lesség. Nekünk erényeinket kell belevinni az állami akcióba : a lelket, melegséget, szeretetet. Az" állami és társadalmi akciónak ki kell egészítenie egymást s nem elég anyagilag és fizikai értelemben talpra­állítani őket, hanem szükséges erkölcsi világukat is megerősíteni. Utána Kuzmik Pál orvosprofesszor beszélt a r­­kkantügyről és az orvosi tudományról. Ismertette a kormány által a rokkantügyben tett intézkedése­ket s kifejtette, hogy ezek keresztülvitelénél a tár­sadalom támogatására is nagy szükség van. Vázolta azokat az eseteket, a­melyeken operatív beavatko­zással lehetne segíteni. Bőven tárgyalta az ideg­vérerek sérülése következtében beállott rokkantsá­got s elmondotta a segítő eszközöket. Előadása vé­gén fölhívta a hallgatóságot, hogy csatlakozzék a mozgalomhoz, melynek a rokkantak munkaképessé tétele és ellátása a célja. A közönség mindkét előadást nagy tetszéssel fogadta.­­ (Wangenheim báró temetése.) Kon­stantinápolyból jelentik: Wangenheim báró német nagykövet temetése tegnap délelőtt volt. A koporsó körül az elhunyt felesége és gyermekein kívül a né­met császár és a német birodalom képviselői, úgy­szintén Törökország vezető államférfiai foglaltak helyet. A szultán képviseletében szárnysegédje, Meh­med Ali bég, Zia Eddig herceg, a szultán fia, Iz­mail Dahanan bég főszertartásmester, a nagyvezér és az összes miniszterek, a két kamara elnökei par­­lamenti küldöttséggel, továbbá a diplomáciai kar Pal­­lavicini őrgróf osztrák és magyar nagykövettel az élén­ jelentek meg. A koporsót virágok és koszorúk borították. A gyászünnepet a Javus Szultán Szelim páncélos cirkáló zenekara nyitotta meg Korállal. A gyászbeszédet Bartbeder lelkész mondotta. A kon­­stantinápolyi német iskola tanítványai s a német hitközség egyházi kara gyászdalokat énekelt. Ez­után megindult a gyászmenet, élén a tengerészek zenekarával, míg a gyászkocsi mellett és kétoldalt német matrózok­­haladtak. A menet a testőrség sor­fala közt haladt a Boszporusz-völgyig, a­hol egy bárka várta. Egy török üteg üdvlövése után a bárka két torpedónaszád kíséretében Terápiába ment, a­hol Wangenheim bárót kedvelt tartózkodási helyének fái alatt helyezték örök nyugalomra. — (Korai hó.) Zircen, mint tudósítónk jelenti — tegnap esett a hó. — (Református lelkészek gyűlése.) Debre­cenből jelentik: Az Országos Református Le­kész­egyesület tegnap délután tartotta Balthazár Dezső püspök elnöklésével kilencedik kongresszusát, a­melyről táviratban üdvözölték őfelségét és Tisza István gróf miniszterelnököt. A kongresszus elhatá­rozta, hogy a kormánytól kéri a le­bészi nyugdíj­törvény revízióját. Balthazár püspök javaslatára a reformáció negyedszázados jubileumát 1917-ben úgy óhajtják méltóképpen megülni, hogy akkorára fölépítenek két kalvineumot, létrehozzák a magyar protestáns szövetséget, kiadják a magyarázatos bib­liát és megírják az egyesület tízéves történetét. Baja Mihály indítványára elhatározták, hogy foglalkoz­nak azzal a tervvel, hogy háború után Balthazár püspök menjen Amerikába és az onnan hazatelepí­tendő magyarokban keltse föl a hazájuk iránt való szeretetet. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság és az Országos Református Lelkészegyesület nagygyűlé­sére tegnap Debrecenbe érkezett vendégek ma reg­gel különvonattal Hajdúböszörménybe utaztak, hogy ott részt vegyenek az újonan épített Kálvineum fölszentelésén. A fölszentelési ünnepséget megelő­zően a vendégsereg megkoszorúzta Bocskay István emlékszobrát, utána kezdődött a fölavató ünnep, a­melyen Balthazár Dezső dr. püspök mondott imát, majd Kiss Ferenc mondotta el avató beszédét. Az ünnepség Szuhay Benedek ez alkalomra irt ódáján­­ak elszavalásával ért véget. (A moszkvai zavargások.) Zürik-ről táv­iratozza tudósítónk: Stokholmon át érkező jelenté­sek szerint Moszkvában még egyre tartanak a zavar­gások. Kedden a munkások több rendőrt agyon­lőttek . (Házasság.) Russay Gábor dr. orvos ok­tóber 21-én vezette oltárhoz Erőss Rózsikát, Erőss János dr. tb. főorvos leányát Szerencsen. — (A szaléziak kérése.) Két esztendeje an­nak, hogy a szaléziak rendje letelepedett Magyar­országon s Szentkereszten a kegyhely papi teendőit látja el s a régi kolostorban elhagyott gyermekek számára intézetet nyitott. A derék rend a Szalézi Intézetet fejleszteni akarta, azonban a világháború keresztülhúzta számításaikat. Az intézet első igaz­gatóját, Walland dr.-t és kísérőit a háborúba szólí­totta társaival együtt a kötelesség s az intézet kibő­vítése elmaradt. A szokott adományok is megcsap­pantak s a rend most arra kéri a közönséget, mely előtt nem lehet idegen az elhagyatott gyermekek sorsa, hogy támogassa adományaival. A pénzkülde­ményeket a Szalézi Intézet igazgatóságának címére kérik küldeni (Péliföldszentkereszt, u. p. Baját).­­ (Az oxfordi egyetem válsága.) A Times legutóbb hozzánk érkezett számának egyikében ret­tenetesen följajdul. A legnagyobb, a leghíresebb angol főiskolát, így kesereg az angol világlap, ko­moly veszedelem fenyegeti. A háború elvonta tőle hallgatóinak legnagyobb részét. A felsőbb évfolyamú hallgatók közül, a­kiknek száma más években körül­belül háromezer volt, a téli félévben mindössze hat­százan fognak visszatérni s ujonan beiratkozó diá- 11

Next