Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-06 / 278. szám
Budapest, 1915. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizeted árak: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor., negyedévre 6 kor. egy hónapra 3 kor. 80 fill. Egyes szám ára helyben, vidéken s a pályaudvaron 12 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: VII. ker. Rökk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körut 5. szám. TELEFONSZÁMOK: József 43, József 53, József 63. Szaloniki, Budapest, okt. 5. Míg a világ lázas érdeklődésének közepében Szófia áll s mig barát és ellenség egyaránt negyven fokos lázban lesi, mikor hangzik föl a bolgár hadsereg dala, a Dzsummi Marica, lejebb, Szaloniki felől még izgatóbb dolgok kapaszkodtak föl a hit sebes szárnyára. Az antant seregéről szólnak a hírek, melynek új hivatása az volna, hogy Szalonikinál kihajózva, az antant hatalmasságainak közvetetlen hadjáratát indítsa meg mindazok ellen, kik a középeurópai szövetségesek társaságába tartoznak eddig s tartoznak még majd ezután. Az antant úgylátszik, mindenhogyan elhatározta, hogy Szerbiát többé nemcsak munícióval segíti meg, hanem hadsereggel is; akár ellenzi Görögország semlegességének megsértését, akár nyíltan az antant hatalmasságai mellé áll. A helyzet ma tehát az, hogy Bulgária mozgósítására az antant a szaloniki partraszállítással felel. Hogy mi lesz a hadászati értéke ennek az újabb kalandnak, a közeljövő el fogja dönteni, hogy egyrészt a vitéz, nagyszerű bolgár hadsereg, másrészt a hősiességből hónapok óta kitüntetéssel vizsgázott Törökország, támogatva a középeurópai szövetségesektől, mily erőkifejtésre lesz képes ezzel az újabb őrülettel szemben, arra a felelet nem sokáig fog késni. A világháború visszatér abba az ágyba, melyből tegnap fölkelt, hogy rettentő útjára induljon; a keleten születvén, visszatér a kelet ágyába, talán azért, hogy meghaljon. De míg halála pillanata elérkezik, új viharok, új megpróbáltatások várnak a harcban álló világra. A szaloniki terv megint csak angol agyban fogamzott meg. Anglia a Dardanellák ostroma révén rátette csontos kezét Lemnoszra és társszigeteire, ugyanazzal a célzattal, amellyel egykor beült Gibraltár várába, amellyel megszerezte Halfát, Cipruszt, Egyiptomot, Ferimet, Szingaporét, az ázsiai világuralomhoz s ázsiai birtokaihoz vezető országát fékentartó űrállomásait. Ugyanez a cél lebegett Anglia előtt, mikor Franciaország területén megszállotta a fegyverbarátság örve alatt Calaist és Boulognet, számítván arra, hogy egy győzelmes háború esetén elcsenheti ezeket Franciaországtól azon a címen, hogy a La Manche-csatorna s vele a szigetországvédelme megkívánja, hogy ezek ne francia, hanem angol kézen legyenek. Angolországnak ugyanez a terve ma Szalonikivel, elvégre Anglia tudja, hogy egy pont az Égei-tenger partján, hol befészkelheti magát és sakkban tarthatja a Balkánt, világuralmi törekvéseinek újabb nagyszerű fejezete lehet. Ha Görögország áldozatul dobja magát oda ennek a terv-nek, úgy jár vele, mint ahogy járt eddig is Lemnosszal és társaival, valamint a Dodekanézosszal, elveszti csúnyán, a „barátság" fegyvereinek zörgése mellett. Hogy Görögország odadobja-e magát az antant karjaiba, rövidesen eldől, de az is kétségtelen, hogy ily lépéssel csak azokhoz a régi görögökhöz lenne hasonlóvá, kik Atén és Spárta romlása után Róma nagyurainak mint szolgálatkész grekulik tettek udvari bolondféle szolgálatokat. Minden érdeke azt követelné, hogy mi győzzünk, hiszen az antant győzelmével elsősorban az járna, hogy a nagyrészt görög lakosságú Konstantinápoly az orosz világbirodalom fókusává válnék, ami egyet jelentene a mai balkáni államok halálával vagyvazallussá sülyedésével. De a szaloniki kalandnak van egy még érdekesebb megvilágítása is. Ez a kaland egy más angol tervet is takarhat. Anglia elkényszeredve fogott a Dardanellák ostromához. Oroszországnak tett ígérete, hogy számára segít kikaparni a forró konstantinápolyi gesztenyét, arra kényszerítette, hogy ezt az ígéretet, mely egyébként se tüdejének, se májának nem kellett, hadseregek odagyűjtésével meg is valósítsa. Mily fölszabadulása lehet az angol gondolatnak a szaloniki kaland a gallipoli ígéret alól! Anglia ezzel a sakkhúzással egyszerűen kitérhet a Dardanellák ostromának nagyobb lendületű folytatása elől és ahelyett, hogy Oroszország részére kaparja ki a gesztenyét, azt mondja Pétervárnak: a balkáni helyzet azt parancsolja, hogy ne forszírozom a Gallipoli-félsziget szörnyű nehézségekkel járó ostromát. Anglia tehát örömmel hagyja abba ezt az amúgy is céltalan ostromot és megy vidámabb vizekre, hol nem Oroszország számára kell horgásznia, hanem hálóját tiszta angol zsákmány, például Szaloniki után is kivetheti. Ha Görögország felül az új tervnek, akkor a Balkán harcterein mielőbb megjelennek az angol, francia és olasz színek. Várjuk őket. A Balkán-szövetség, melyet egykor Izvolszki ellenünk forrasztott össze, már régen széttörött. Tagjai régóta keresik egymás szemét. Gyűlölet mérhetetlen mennyisége gyülemlett össze a bolgár lélekben s a török sem bocsátott meg mindenkinek. Könyörtelen lesz az új harc, a Balkán vulkanikus hegyei megint füstölögni fognak. De azután el lesz jó időre intézve a világ sora. S ezt az elintézést a mi javunkra biztosítja a magyar s a német hadsereg, mely, mint eddig, most is hívja az élőket, megtöri a villámokat és biztosítja a Kelet poroszainak, a bolgároknak boszuló keze, mely ma készen, ütésre áll, hogy nagy ellenségei koponyáját összezúzza. A Budapesti Hirlap mai száma 20 oldal: háboru eseményei. A balkáni bonyodalom. — Csönd északon és délnyugaton. Szerb foglyok. — Budapest, okt. 5. A Bulgáriának szóló ultimátum nemrobbant föl. Rossz muszka srapnell volt, a milyennel gyakran találkoztak katonáink május óta. Bulgária nem ijedt meg el van tökélve, hogy a maga utjain fog járni és szemébe nevet Szavinszki orosz követnek, aki őt a szláv ügy árulójának nevezi. A szláv ügy ! Hát Bulgária megalázása, kifosztása, gúzsba kötése nem volt szláv ügy most két éve? A rablás, gyújtogatás, templomfosztogatás és mindaz, amit orosz borzalomnak nevezünk, szláv ügy? A világ nem is érdeklődik többé ilyen silány jelszavak iránt, még a négyes-szövetség elhatározása iránt sem. Ha van még vesztőhelyre való emberük, ám küldjék, lesz a ki megbirkózzék velük, mint volt a Dardanelláknál. A kérdés itt Görögország és Románia magatartása. Ha Görögország eltűri, hogy Szalonikiben angol-francia csapatok kössenek ki, hogy szemtelen angol tisztek parancsolgassanak Szaloniki polgári lakosságának, hogy Lord Ian Hamilton vegye át a legfő hatalmat a hellén kikötőben, akkor ezzel lemondott függetlenségéről, tehát létjogosultságáról is. Úgylátszik, nem mond le. Ha Románia meginog és elveszti józan ítéletét, akkor hanyat-homlok rohan a maga kereste bukásba. Úgy látszik, ettől sincs mit tartani. Az antant hazug híreszteléseit Cantacuzene herceg és Marghiloman nyilatkozatai kereken megcáfolják és a román hivatalos, az Indépendance Roumaine, nagy tárgyilagossággal, az ellenséges indulatnak minden gyanúkeltő árnyéka nélkül szól hozzá Bulgária mozgósításához és a Szerbiával való leszámoláshoz. Az orosz harctérről Höfernek már második napja nincs mit jelentenie, az olaszról is a semmivel egy jelentésüt. A németek is csak Hindenburgnak egy helyrajzi megjelölés nélküli, egészen általános közlését jelentik gyönge csapatokkönnyű visszaveréséről. A nagy nyugati offenzíva is valami születési hibát hoz