Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-09 / 281. szám
Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 281. szám. Szombat, október 9. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előzetési árak: Egész évre 33 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8 kor, egy hónapra 3 kor. Só áll. Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal : Tvn. ker., József-körut 5. szám. TELEFONSZIlBOR: József 43. József 43, József 63. Oroszország zsákutcában. Budapest, okt. 8. A világháborúnak a nyugati harctéren a múlt évben és a jelen év első felében lezajlott eseményei befejezték, illetőleg a javunkra döntötték el a háborút ezen a harctéren. Hátra maradt számunkra a leghatalmasabb : az orosz kolosszus legyűrése. Ezt is megtántorítottuk csodával határos hadműveleteinkkel. Oroszország fegyveres ereje ma még a lábán áll ugyan, de csak úgy, miként a fejbesujtott, megtántorodott és megbódult ember. Emberanyaga azonban van még. Csupán hadiszere fogyott ki állítólag. Elkövetkezett az, amit Witte mondott az orosz-japán háború után. Oroszország csak akkor kezdhet a sikerre való kilátással nagy háborút, csak akkor hajthatja végre nagyratörő terveit, ha kultúrája előrehaladt és önmaga képes előteremteni mindazt, mire szüksége van. Csak most tűnik ki igazán, hogy Witte fején találta a szeget, mert Oroszország további vállalkozásának meddősége ipari gyengeségében rejlik. Ebben gyökerezik az is, hogy jó barátai, illetőleg szövetségesei, kiknek katonái nagyon megfogytak, pénzzel és anyaggal segítségére siettek a megtántorodottnak, akinek vágóhídra szánt anyaga még bőven van. Hónapokon át halljuk és tapasztaljuk, hogy az antant dicséretreméltó kitartással szívósan küzd diplomáciailag is azért, hogy magához ragadván a koncra éhes semlegeseket, ezek támogatásával láthassa el Oroszországot mindazzal, ami roppant nagy embertömegének fölszenreléséhez és ahhoz szükséges, hogy a háborút folytathassák, vagyis, hogy bennünket a porba dönthessenek. A Dardanellák kíméletlen és tűzzelvassal való ostroma is ezt a célt szolgálta. Ez a vállalkozás is balul ütött ki ellenségeink nagy boszúságára. Zárva maradt az a kapu, amely legközelebb esett a gazdag nyugati szövetségesekhez. Az erőlködés azonban tovább folyt, mert nem hittek Törökország nagy erejében. De úgy ez, mint a legutóbbi Franciaországban intézett attak is vérbe fulladt! A tavasz kezdetéig bőségesen ontották a hadiszereket azok a raktárak, amelyeket Oroszország idegen pénzen töltött meg éveken át. A hosszú háborúban azonban ijesztően fogyni kezdettek a készletek. A pótlás egy ideig talán nem okozott gondot, mert dolgoztak a honi gyárak, a szövetségesek pedig, a jóindulatú semlegesekkel együtt, Svédországon, Norvégián, a Keleti-tengeren,Arhangelszken, Vladivosztokon és a szibériai vasúton hangya szorgalommal értékesítették ipari temékeiket. Csakhogy a modern háború oly roppant tömegét kívánta a hadi eszközöknek, a lövészetnek stb.-nek, hogy a mondott utakon nem szállíthattak elegendő mennyiségű hadiszert, mert mindenütt nagy időveszteséggel járt azátrakodás, a legtöbb helyen pedig még más veszedelem is támadt. Elzárult a Keleti-tenger útja is, minthogy a német flotta úrrá lett e vizeken. Az antantra nézve sikerekkel egyáltalában nem járó hadműveletek fölött az idő is csodás gyorsasággal röppent el, mégpedig annyira, hogy Arhangelszkben és Vladivosztokban beköszöntött a tél, amely, ha ma talán még nem is, de már holnap áttörhetetlen jégkéreggel fedi be az óceán vizét. Mi marad meg tehát? A szibériai vasút, a melynek bajkáltavi szakasza nagy akadály és a melynek egy vágányán vajmi kevés olyan vonat közlekedhet ide és tova, a melynek a Mandzsúrián át hozott hadiszereket vihetik Európa felé. Ennélfogva napról-napra mind jobban emelkedett értékében a Balkán és vele a Dardanellák. A Dardanellák ostroma ismeretes előttünk. Megmaradt még az az út, amely a szárazföldön vezet, nevezetesen Görögországon, Bigárián, Szerbián és Románián át, valamint a Duna vize és azután a Feketetenger. Bulgária színvallásával azonban ez az út is bezárulni, illetőleg elveszni készül az antant számára. Elmondhatjuk, hogy ezzel nagyot fordult a kocka, amennyiben a körülzárással és kiéheztetéssel fenyegetett középponti hatalmak jutottak abba a döntő jelentőségű helyzetbe, hogy elzárják, zsákba szorítsák az antantnak még mindig leghatalmasabb és legfélelmesebb tagját Eddig a Dunán Szerbiának vitték a hadiszereket, legutóbb már Oroszország számára úsztatták a hadianyagokkal teli uszályokat.. Ennek az utolsó útnak elzárása, nemkülönben a német, a magyar és az osztrák ágyuknak vésztjósló bömbölése a Száva és a Duna mentén okozta azt, hogy a világháború döntő eseményeit a Balkánon várjuk; ez az oka annak, hogy a diplomácia szinte vadul nekiesett a balkáni semleges államoknak, hogy ki-ki a maga számára nyerje meg őket; ez az oka a sarokba szorított Oroszország vakmerő ugrásának, amellyel ő, a legnagyobb veszedelembe jutott, az első, ki haddal készül megrohanni Bulgáriát. Nyilván ezt a célt szolgálta, illetőleg takargatta az oroszoknak kelet-galiciai hadállásaink ellen még a legutóbb is igen hevesen intézett támadása. A kiev odesszai vasúttól is minden áron távol kellett tartani az ellenséget. Bulgária tetemén át kíván kezet nyújtani egymásnak orosz, angol és francia, de nem azért, hogy Szerbiát segítsék, hanem, hogy a hadi szerencse kedveztével még talán Konstantinápoly kapuját is bezúzzák ! Jól tudja Oroszország azt is, hogy ha vereség éri őt és társait a Balkánon, akkor kútba estek tervei és élőiről kezdheti majdnem századokra terjedő fáradságos aknamunkáját. Nehezen hiszszük azt, hogy az angolok és a franciák azért szállottak partra Görögországban, hogy a Dardanellák ellen kezdett vállalkozásuk teljes abbahagyását leplezzék. Bármi is legyen az antant balkáni vállakozásának a célja, egy dolog bizonyos, nevezetesen, hogy távol az anyaországoktól, vagyis a hadműveleti alaptól, le kell küzdenie a tengeri szállítás s a Balkán természeti nehézségeit és szét kell robbantania azt a falanxot, amelyet a maguk szentelt földjén egyelőre a közép-európai hatalmak, Bulgária és Törökország elsőrendű hadai alkotnak. A háboru eseményei. Átkelés Szerbiára. — A balkáni kavarodás. — Oroszok veresége. Franciák és olaszok. — Budapest, okt. 8. Magyar, német és osztrák katonák egy erős és felsőbbséges tüzérség fedezete alatt folytatják az átkelést a három határfolyón. Tisztes távolban — a menynyire ágyúink engedik őket — állanak és ellenségeink és meddő buzgalommal igyekeznek meghiúsítani gyalogságunk előretörését, hídverőink munkáját. Hiábavaló most már minden igyekezet. Hatalmas, széles fronton ellenállhatatlan nyomással közeledik Szerbia felé az a haderő, amelyre e lázadó, gonosz és ezer bűnben megátalkodott nép megbüntetésén túl világhistóriai feladat vár: a nagy, tranzverzális út megnyitása, amely Berlintől Budapesten keresztül Konstantinápolyig, onnan a kisázsiai trace fölhasználásával a szuezi csatornáig visz. A mostani pillanat nem alkalmas, nem elég érett még arra, hogy tüzetesebben szóljunk e nagyszerű vállalatról, amely oly, dicső és oly fényhordó, mint Jázon argonautáinak útja a messze keleti Kolkiszba. De a had, a mély útra indult és vezérel, akik irányítják, el fogják hozni magukkal az aranygyapjat. A mai német jelentés két helyet jelöl meg pontosan, ahol A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal.