Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-19 / 291. szám

Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 291. szám. Kedd, október 19. m­egjelenik s­étfó kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8 kor. egy hónapra 2 kor. 80 fill. Ug­yes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 SU. Hirdetések milliméter ssáciitással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: VOL Ker., Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Kiadóhivatal: Tmn. ker., József­ körut 5. szám. TELEFONSZÍVOS: József 43, József 53, József 63. Pénzügyi gondok. Irja Exner Kornél. Budapest, okt. 18. Mennyibe fog kerülni a háború tör­melékeinek eltakarítása? Mennyibe a jövő életre való berendezkedés? Hány millió lesz majd a magyar állam háztar­tásának évi több szükséglete? Mind oly kérdés, a­melyekre most határozott szá­mokkal még nem tudunk felelni. De a jó gazdának előrelátó gondoskodásával a szükséges bevételek előteremtésének módozatairól elmélkednünk kell. Mind­nyájunkat érint ez a kérdés, hiszen édes mindannyiunk tartozásának törlesztésé­ről van szó. A feladat az, hogy az okvetetlenül ránk nehezedő terhet igazságosan és ará­nyosan akként osszuk szét, h­ogy viselése senkire nézve se legyen nyomasztó. En­nek a feladatnak a megoldása pedig nem könnyű. A súlyos adóztatás már ma is közös sorsa egész gazdasági életünknek. Mégis nézzünk széjjel állami bevételeink birodalmában, vájjon nem találunk-e még kellően ki nem aknázott területeket. Most, a háború szenvedéseinek kö­zepette, talán a legigazságosabb adónak fogjuk ítélni a hadmentességi díjat és a legfogékon­yabbak leszünk ennek föleme-k­­­­ lése iránt. A katonai szolgálatra alkalmatlan napszámos évi hat koronával kárpótolja az államot azért, hogy nem köteles mun­káját évekre abbahagyni, családját el­hagyni, egészségét, teste épségét vesze­delmeztetni, esetleg vérét ontani, életét föláldozni. Ezt a hat koronát két keze munkájával előteremti egy, legfeljebb két nap alatt. Az év többi napja meg­marad a saját maga számára, holott a katonának teste-lelke az államé az évnek minden egyes napján. Éppen ezért a lét­minimum címén való mentesítést (szem­ben az osztrák rendszerrel) a hadmentes­ségi díjnál nem tartanám jogosultnak. A katonakötelezetttség ugyanis általá­nos, egyaránt terhel szegényt és gazda­got. E személyes szolgáltatásnak leg­alább némi gazdasági egy-"értékét tehát minden fölmentett polgártól meg kell kö­vetelni, kivéve a vagyontalan kereset­képteleneket. De nézzük a hadmentességi díjnak e legcsekélyebb tétele mellett a legna­gyobbat, a napszámos váltságdíját ha­sonlítsuk össze a dúsgazdagéval. Vájjon vagyonának és jövedelmének hány szá­zalékát fizeti a leggazdagabb ember azok­nak a testi és lelki fáradalmaknak, azok­nak az óriás gazdasági hátrányoknak egyenértékeként, a­melyektől a katonai szolgálat alól történt felmentése révén szabadul? A reá nézve legterhesebb eset­ben fizet évi 240, azaz kettőszáznegyven koronát! Ez a hadmentességi díjnak ma a maximuma. Igazán röstellem ezt le­írni, de így van. Az pedig, a­ki például csupán adómentes értékpapírokból vagy részvénytársasági osztalékból szerzi bár­mily nagy jövedelmét, a hadmentességi díjnak csak legkisebb tételével róható meg. Lehetetlen ezt pirulás nélkül lefi­zetni. És míg a hadmentességi díj leg­kisebb összegét, a hat koronát 377.454 emberre vetették ki, addig a legnagyobb tételt, a 240 koronát, mindössze 124-en fizetik az egész magyar birodalomban. Ez az oka azután a hadmentességi díj meddőségének, ez az oka, hogy 637.421 díjkötelestől mindössze 4,8 mil­lió korona folyik be a köz javára. Hiszen, ha átlag csak 50 koronát kellene fizet­niök, a­mi még mindig édes kevés, éven­ként 31,8 millió jutna a háború okozta nyomor enyhítésére. A föltárt igazságtalanságok meg­szüntetésére és az állam bevételének nö­velésére a jövedelmi­ adó és a vagyoni adó életrehívásával önként kínálkozik a hadmentességi díjnak legigazságosabb reformja. A hadmentességi díjnak ugyanis a jövedelmi adó és az ezzel sze­rencsés frigyre lépő vagyoni adó kere­teibe kell illeszkednie. A jövedelmi és a vagyoni adó céljaira együttesen kipuha­tolt jövedelem és vagyon alapján ugyanis a hadmentességi díj progresszíve emel­kedő tételei minden nehézség nélkül a teherviselőképesség arányában megálla­píthatók. A hadmentességi díj fizetésére kel­lene kötelezni a katonai szolgálatra al­kalmatlanokon kívül a bevonulás alól bármi okból fölmentetteket is. Ha meg­követelheti az állam az alkalmatlantól a tényleges katonai szolgálat váltságdíj­át, pedig igazságosan megkövetelheti, akkor éppen ilyen jogosultsággal megkövetel­heti azt a fölmentettőt is, a­kinek még az az előnye is, hogy nincs testi hibája. A fölmentettek bevonásával kiter­jeszthetjük a véradó váltságdíjának fize­tésére kötelezettek számát és megkét­szerezhetjük a közcélra szolgáló bevételt. Mindez azonban csak 60 millió plusz. De honnan vesszük meg a többi hiányzó milliókat ? Sokat a szeszadóból, keveset a fino­mabb dohánygyártmányok árából, vala­mint a jövedelmi adó megjavításából és a vagyoni adó életrehívásából, jelenté­keny összeget az örökösödési és az aján­dékozási illetéknek progresszív alapokra való fektetéséből és az állam öröklési á­gának kiterjesztéséből. Érzem, hogy mindezek szükséges és igazságos voltát bizonyítanom kellene. A bizonyítással azonban egyelőre adós maradok. Eszmecserélés végett csak a magokat akartam elhinteni. Remélem, hogy az őszi vetést majd aratás fogja követni. háború eseményei. — Szerbia sorsa. — Az orosz harctérről. — Az isonzói csata. — A nyugati harcok. — Budapest, okt. 18. Szerbia vitézül, elszántan védeke­zik a három oldalról reázúduló végzet ellen. N­a majd meghal, nem fog elesni dicstelenül és megérdemel egy kegyele­tes, méltányos búcsúztatót : becstelenül élt, becstelenségben fogantatott a vég­zete, de tudott szépen meghalni. Mert a halál szemlátomást közeledik feléje. Min­dennap közelebb hozza a fojtó kezet tor­kához és apasztja fuldokló lélegzetét. Az Avala-hegy rohammal való megszállása elhárította hadaink elől a legnagyobb akadályt, most már gyorsabb tempóban haladhatnak le délnek, maguk előtt hajtva a második, harmadik védelmi vo­nalba menekülő ellenséget. A Macsvából is kiszorítják és visszavonulásra kénysze­rítik őket. A németek a Morava völgyé­ben áradnak lefelé és a­merre Gallwitz jár, behódolnak neki a városok, falvak, megerősített hídfők. A bolgárok a sze­rencsétlen ország keleti szélén váltanak magukhoz egyre szélesebb sávot és a­mint befelé tolják a makacsul harcoló szerb sereget, egyre nő a közös ellenség véres vesztesége. A strumicai híd, a­mely Uszkob és Szaloniki közt a vasúti összekötést biztosítja, komoly veszede­lemben van. Ha a bolgárok fölrobbant­ják ezt a hidat, akkor a görög partra ki­hajózott angolok és franciák sohasem jutnak el rendelésük helyére. A szaloniki kalandnak egyelőre min­den látszat szerint csak egy pozitív ered­ménye van, a dardanellai vállalat teljes csődje. De hogy egyébként mi fog tör­ténni az elmerüléssel küzdő Szerbia se­gítésére, azt a négyes-szövetség urai ma­guk sem t­ei el­­­cl 1­. Or­oszor szac idiom Ol­ia.5 Olaszország nem hajlandó résztvenni az új kockázatból. Az olasz kormány már ki is jelentette, hogy ez idő szerint csapa­tokat nem adhat, legföljebb jó tanácsot: vigyék el a G­allipoli-f­él­szigetről a francia és angol csapatokat. Ennek a haderőnek sorsa a görög kikötővárosban szintén kezd nagyon komollyá válni. A görögök A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next