Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-06 / 278. szám

1915. október 6. BUDAPESTI HÍRLAP (278- B7.) lehessen és senki által nem nyugtalanítva sza­badon fejlődhessék. Most vagy soha Bulgáriá­nak naggyá és hatalmassá kell lennie, hogy réme legyen ellenségeinek, akárhol bukkannak is föl. Most vagy soha mindenki tegye meg pol­gári kötelességét, hogy valamennyi bolgár nagy nemzeti ideálját elérhessük orosz készülődés. Bázel, okt. 5. (saját tudósítónktól.) A Tribuna jelenti Szalonikiból, hogy utasok jelentése szerint Várna és Burgasz előtt orosz hadihajókat láttak, a­me­lyek úgy látszik a partot őrzik. Várnából két nagy orosz hajót jelentettek, a­melyet torpedó­vadászok kísértek. Dél-Bulgáriában azt beszé­lik, hogy az orosz csapatoknak Várna mellett való partraszállítását meg fogja előzni az orosz hajórajnak a Fekete-tengeren való tevékeny­sége. Romániai jó forrásból azt jelentik, hogy Odesszában nagy katonai készülődés folyik. Lugánó, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A Stampa jelenti: A négyes-szövetség háborúra készülődik. Oroszor­szág valószínűen a bolgár tengerparton fog csa­patokat partraszállítani. Az olaszok számára azonban — mondja titokzatosan a Stampa — más teret tartanak fönn az akcióra. Lugano, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A Secolo jelenti Bu­karestből. Bolgár forrásból eredő hír szerint Oroszország a Duna alsó folyása mentén egész Prahováig akar csapatokat előretolni. Slaszanov és az antant államok követei. Genf, ok' 5. (Saját tudósítónktól.) Szaszonov, a­ki a főhadiszálláson a cárnál kihallgatáson volt, azonnal Pétervárra való visszaérkezése után sür­gős értekezletre hívta össze az antant-államok képv­iselőit. Az ülés alatt fontos jelentések ér­keztek a szófiai és aténi orosz követektől. Az angol-francia flotta a bolgár vizek előtt. Berlin, okt. 5. "(Saját tudósítónktól.) A Temps jelentése szerint, az egyesült angol-francia flotta a bolgár vizek előtt cirkál. A párisi sajtó véleménye, rossz jövendölésekkel. Azonban a sajtóban ellen­mondások is találhatók a négyes szövetség nagy balkáni kultúrprogramjai tekintetében, abban az irányban, vájjon ez akadálytalanul keresztül­vihető lesz-e. Egyesek aggódnak diplomáciai és katonai nehézségek és mindenféle incidensek miatt, melyeket Bécs és Berlin előidézhet. Ezek az aggodalmak különösen a Bukarest és Atén részéről várt döntésekre vonatkoznak. A Hetit Journal azt követeli, hogy haladéktalanul az összes rendelkezésre álló katonai erőkkel, és nem pedig a kiesi csapatkontingensek rosszul bevált módszerével, Szerbia oldalára kell állni, mely­nek korábbi hadjáratok által meggyengített had­serege egyáltalában nem képes védekezni a Bul­gária és Törökország által együttesen kiállított 700.000 emberrel szemben. Londoni aggodalmak. Kopenhága, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) Londoni jelentések szerint a balkáni helyzetet ott pesszimisztikusan ítélik meg és minden pillanatban várják a há­ború kitörését. Görögország részéről csupán for­mális, de nem fegyveres ellenállást várnak az antant csapatoknak Szalonikiben történő partra­szállásával szemben, a­mihez az előkészületeket buzgón folytatják. Ezzel szemben Londonban meg vannak győződve arról, hogy a németek meg fogják kísérelni a Szerbián, Bulgárián és Kis-Ázsián való áthatolással Egyiptom felé elő­nyomulni, hogy a Szuez-csatornát hatalmukba kerítsék. Gsnf, oki. 5. (Saját tudósítónktól.) A párisi sajtó tele van Bulgária gyalázásával és Bulgáriát illető célja pedig az orosztól nyelvben, kulturában való elszakadás és a régi Ukrajna (Kiev) önálló­ságának föltámasztása. Ehhez a mindnyájuk által beszélt parasztnyelvnek fonetikus írásban való használatát vették alapul, a­mely a szerbek­nél már 1819 óta olyan jól bevált. A magyarországi rutének, sajnos, a ruszo­k­i irányhoz csatlakoztak, sőt abban Dudino­viccsal és Rakovszkival irányító szerepet vittek. Ezt a rutén népjelleggel meg nem egyeztethető, mesterségesen összetákolt ruszofil irányt azon­ban Galíciában a természetes népnyelvi és he­lyes politikai alapokon álló ukrainizmus csak­hamar legyűrte, a­minek természetes következ­ményeképp a magyarországiaknál is h­amarosan, még a 80-as években kimúlt. Az új nemzedék pedig teljesen magyar szellemben és magyar nyelven nőtt föl, ruténul már nem is tud. A magyar-rutének közjogilag sohasem tar­toztak sem orosz, sem lengyel államiság kere­tébe. Emiatt nemcsak történeti életük kapcsolja őket a magyarsághoz, hanem nyelvük is, mely­­hoz t t­ovább — a XVI. századtól írásbelileg is kimutathatóan — mindjobban magyarosodott. Ellenben a határontuliaké ugyanezen okokból mindinkább lengyelesedett. Ma ez a kétféle ru­ténség már alig érti meg egymást, nyelvükön kölcsönösen gúnyolódnak. Ma már társadalmi­lag sem érintkeznek egymással. Minthogy pedig a rutének vezető értelmi­sége belátta, h­ogy a többi r­uténségtől , oro­szoktól egyaránt régen elszigetelődött, nincs többé más útja, mint teljesen a magyarságba be­leolvadni. Létének érdeke ez. Mert a Darányi­akcióval a magyarság anyagi segítségét tapasz­talta, a hajdúdorogi püspökség felállításával pe­dig lelkileg is megnyugodhatott, hiszen görög vallását énsejfben tovább is megtarthatja. Az élet eddig is megkövetelte a maga természetszerű adóját, hiszen a latin betüket az eperjesi püspök­ség területén élő rutének — a cirill­ betű elfelej­tése miatt — már harminc év óta használják; egészen természetesnek és örvendetesnek talál­juk tehát Novák István püspök legújabb rende­letét, a­mellyel a cirill-betűket végképpen kikü­szöböli, hiszen bebizonyult ezekről, hogy nem szentek, nem sérthetetlenek s a mi fő, nem szük­ségesek. Ez a természetszerű fejlődés nyilatko­zott meg a vereckei papság és nép határozatá­ban, a mely eltörli még a rutén nevet is— és magyarnak kiván élni névben is, nyelvben is, nemcsak értelemben. Hátra volna még a temp­lomi könyvek cirill­ betűjének­ kérdése, a­mely a ruténeket még mindig egyházi közösségben tartja az oroszokkal; ez azonban csak pénzkér­désen múlik. Sokkal fontosabb volna a régi vi­lág másik emlékének kiküszöbölése, tudniillik a Julián-naptáré, a­melyben a rutének nagyon rosszul, hivatkoznak a románokra, hogy tudni­illik ám menjenek ezek elől, majd utánuk ők is megteszik. A románoknak ugyanis van nagyon sok az élettől megkövetelt kultúrintézményük: fejlett nyelv, irodalom, iskola, gazdasági szerve­zet­tség-stb., ellenben a ruténeknek csak egyetlen­egy intézményük van: cirill-betűs, Julián-naptá­ros orosz szabású egyházuk. Azután románjaink háta mögött ott van a hivatalosan is görögkeleti Románia, a­mely miatt a kezdő lépést nem tudja megtenni. Ellenben mi van a mi ruténjeink háta mögött? Az ukrainizmus, a­melyből ők maguk sem kérnek, a ruszofilizmus, a­mely veszedel­mes és maguk még gondolni sem akarnak reá. Mire v­aló hát a késlekedés a cirill­ betűkkel és a Julián-naptárral, a­mely őket a nyugateurópai eszmevilágtól még mindig elzárja? » a csapatszállítás. Olasz jelentések. Milánó, okt. 5. A Secolo jelenti Szalonikiból e hónap 3-ának késő délutánjáról keltezve. Eddig i­i nagy francia szállítógőzös érkezett Karaburnu elé, de még nem futottak be a kikötőbe. A part­raszállított csapatokat állítólag a gorgolie volcsi vasútvonal védelmére fogják fölhasználni. Luganó, okt. 5. Az olasz lapok közlik. A francia és az an­gol követ kormányuk nevében Venizelosznak kijelentették, hogy a francia-angol csapatok azért jönnek, hogy az esetleg szükséges támoga­tást nyújtsák Görögországnak, valamint azért, hogy a vasutat védelmezzék bolgár támadással szemben a Görögországgal szövetséges Szerbia érdekében. A görög kormány kifejezte tiltakozá­sát a csapatok partraszállításával szemben. Mindazáltal Hamilton és D'Amade tábornokok, a­kik a Balkánon levő­­ haderőket szervezik és azok parancsnokai lesznek, és a­kik Bousquier ezredes kíséretében már Nisben voltak, Szaloni­kiban tartózkodnak a csapatok partraszállításá­nak intézése miatt. A görög helyi hatóságok nagy tiszteletet és előzékenységet tanúsítanak velük szemben. Chiasso, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A Mangroni távira­tozza Szalonikiból október 3-án éjjel. A francia­ csapatoknak partraszállását holnap reggelre határozták el. A szövetségesek nem akarják megszállani a pályaudvart és csapataikat né­hány napig, a­míg a Szerbia felé való előrenyo­mulás megkezdődik, a város környékén táboroz­tatják. A partraszállás és előrenyomulás gyor­san és rendben fog végbemenni, ugy hogy nem fogja zavarni a görög mozgósítást. . D'Amade a fővezér. .­­, Lugánó, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera jelenti Aténből: A szövetséges csapatok parancs­nokságát D'Amade tábornok veszi át, a­ki már Szerbiában van. Hamilton tábornok szervezi a csapatoknak és a hadianyagnak Szalonikben való partraszállítását. Szófia, okt. 5. Az antant Aténban tett kijelentései szerint a partraszállított sereg, a­mely mintegy 70.000 főnyi lesz, Szerbia számára fog segítő seregül szolgálni és Macedóniába fogják dirigálni. Első­sorban azonban tüntetési célja lesz Bulgáriával szemben. Az antant-csapatok Macedóniába való bevonulása a közvéleményben, különösen Mace­dóniában előreláthatóan nagy izgatottságot fog kelteni. A görög kormány lefoglalta a Szerbiába vivő vasutat. Lugánó, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A Secolo szaloniki távirata szerint Diamantis görög miniszter teg-­­nap Szalonikibe érkezett és délután öt órakor a Szalonikiból Szerbiába vivő vasutat a görög kor­mány nevében lefoglalta. A francia csapatok partraszállása ma reggelre van kitűzve. A csa­patok a Szerbiába való indulásukig, hír szerint, a város környékén fognak táborozni. A legna­gyobb rendet fogják megóvni, nehogy a görög mozgósítás zavartassék. Amszterdam, okt. 5. Egy itteni lap jelenti Londonból: A görög kormány a Szaloniki—Monasztir vasútvonalat Kenatiig és a Szaloniki—Üszküb-vonalat Gyer­gyelinél megszállotta, mert a­ görög hatóságok ezeket a vonalakat saját felügyeletük alatt akar-t­ják tartani. A dardanellai kudarc. Bécs, okt. 5. A Fremdenblatt, a külügyminisztérium szócsöve, azzal a hírrel kapcsolatban, a­mely a francia és angol csapatoknak Szalonikiban való partraszállításáról szól, a következőket írja: Közelfekvő a feltevés, hogy Franciaország ési An­tl­lu örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy fé­lig-meddig tisztességes módon kilábaljanak a sze­rencsétlen akciójukból. Párisban és Londonban bi­i­zonyára már felismerték, hogy a dardanellai vállal­kozás kilátástalan és hogy a tengerszorosoknál le­folyt nyolc hónapi elkeseredett harc a legborzalma­sabb veszteségnél egyebet nem hozott. A német és osztrák és magyar hivatalos jelentések, a­melyek dél­keleti hadi eseményekről szóltak, már első megjele­nésüknél azzal a hatással jártak, hogy Anglia és Franciaország hozzáláttak csapataiknak a Gallipoli­félszigetről legalább részben való visszavonásához, miáltal legalább Konstantinápoly nézőpontjából meg­könnyebbült a helyzet. Ha párisi és londoni lapok most hirte­n azt a fölfedezést teszik, hogy Szaloni­kin át­visz a legrövidebb út­ a török fővárosba, akkor a dardanellai vállalkozás föladásának ez a sajátságos megokolása aligha fog hitelre találni. A középeurópai hatalmaknak tehát az a körülmény, hogy angol-fraln­cia csapatokat szállítanak Gallipoliból Szalonikiba, csak kívánatos lehet. Ehhez járul, hogy a mostani pillanatban, midőn az arhangelszki kikötő is kezd bc­£afivdni ,Oroszország már csak a Szalonikiból Szer- 3

Next