Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-08 / 280. szám
1915. október 8. BUDAPESTI HÍRLAP ISSO. ..) mi. .. segítségében és hogy megadja nekünk a győzelmet. (Viharos helyeslés és taps.) A többi szónok. A hadügyminiszter után néhány képviselő emelkedett szólásra. Egy kurd képviselő lelkes hangon emlékezett mega Kaukázussal szomszédos muzulmán tartományok lakosságának hazafiasságáról, a nagy anyagi áldozatokról, melyeket önként vállaltak magukra, hogy a hadsereg szükségletei kielégítéséhez hozzájáruljanak és örömmel mutatott rá az önként harcra jelentkezők rendkívül nagy számára. Egy iraki képviselő a mezopotámiai fronton lejátszódó eseményekről szólott és utalt arra, hogy Anglia terve a török csapatok gyöngesége ellenére is meghiusult és csak vágy maradt az angolok ama törekvése, hogy Bagdad, sőt esetleg Moszul felé előnyomuljanak. Meggátolta őket ebben a hadsereg bátorsága és a benszülöttek hathatós támogatása. Dicsérettel emlékszik meg a síita lelkészek lelkesítő munkájáról és utalt arra, hogy SO, sőt száz éves ulemák éjjel-nappal járták a táborok sátrait, lelkesítve a harcosokat. Még nők is részt vettek a küzdelmekben. Talán negyvennél több nő esett el Irak védelmében, amely országrész bebizonyította, hogy örökké és tántoríthatatlanul hű marad a kalifátushoz és a török trónushoz. A képviselő végül mélyen meghatva, felszólította a képviselőket, éltessék a hadsereget és a kormányt és istenhez fohászkodott a végső győzelemért. Ezután általános lelkesedés között az ülés véget ért. T~ """ ~ Mmmelfunfülés. Budapest, okt. 7. A király a vaskoronai rend 3. osztályát adományozta a hadiékitménnyel, az ellenséggel szemben tanusított eredményes magatartása elismeréseül. Wesley Albert vezérőrnagynak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartása elismeréseül: treuenheimi Schiessler Oszkár nyugalmazott ezredesnek; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartása elismeréseül: Lerch Antalnak, az ellenség előtt elesett főhadnagynak; a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét a katonai érdemkereszt szalagján, az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartása elismeréséül: Wattha József dr. ezredorvosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Schmid Antal őrnagyhadbírónak, Cinala Alajos alhadbiztosnak, Drenning Tivadar 2. osztályú tüzérségi szertári főgondnoknak. A katonai érdemkereszt 3. osztályát adományozta a király a hadiékítménnyel, az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréséül: Medritzky Ferenc őrnagynak, Orlovszky István, Martinovits Ernő, Matejka János, Wittig Lajos, Komers Ede századosoknak; Ciszek Bogdán, Gallautter Béla, Haus Erhard, sterneggi Günther Ferenc báró, Wagner Ferenc főhadnagyoknak; Szlavkowszky Róbert, Browinski József, Giebl Gusztáv, Koniger Rezső, Wieser Vilmos tartalékos főhadnagyoknak; Hartmann Pál hadnagynak; Tolar János, Balogh Elek, Fogas Mirko, Aichinger Ede és Seibel Pál tartalékos hadnagyoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: eichthali Pfersmann Rezső és Concilia Nándor őrnagyoknak, Rodler Erik, Fleck Ede, szerovai Cimpoca Jenő, Konopik Károly, Brandmayer Hugó, Dömötör Miklós, Chrestels Károly, Novák János századosoknak, továbbá: Buchecker Ferenc főhadnagynak; az ellenséggel szemben repülői minőségben tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: Bisce Leó, Florer Román főhadnagyoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: az ellenség előtt elesett Móré László századosnak, Klausz Kálmán főhadnagynak, továbbá: Gerhart Ferenc és Gelehrter Miksa tartalékos hadnagyoknak; a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát a fehér-vörös szalagon, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatuk elismeréseül: Kiener György tart. táb. lelkésznek, Kielar János háboru tartamabeli táb. lelkésznek, Golik Mátyás, Prgomet István és Nogel József tart. táb. lelkészeknek. Megparancsolta a király, hogy a legfelső dicsérő elismerést újból tudtul adják : az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásukért: Höchstätter József, Stöhr Ferenc, Rák Géza, Mehler Ervin lovag, Czapp Ödön, Rügamer Nándor főhadnagyoknak, Schwertasek Róbert tartalékos főhadnagynak, továbbá: Marek Ferenc és Kepesi György tart. hadnagyoknak; Balzer Engelbert és Post Alfréd főhadnagyoknak; Springer Gusztáv és Hofhauser Elek tart. főhadnagyoknak; továbbá megparancsolta, hogy a legfelsőbb dicsérő elismerést tudtul adják az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásukért: Frühauf Ernő alezredesnek, Goldoni Santo századosnak, továbbá: Matheis Ferenc, ChristA MikVa.« Marsaime- Frvir. főhadnagyoknak Naviinsky Pál, Ilka Péter tart. főhadnagyoknak; Benacek János hadnagynak; Kopriva Ferenc, Mojzisek Ervin és Langsfeld Géza tart. hadnagyoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és önfeláldozó magatartásért; Schnabel József dr. tart. segédorvosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Svoboda Lipót vezérkari, Titz Nándor századosoknak, újvári Cseh Ödön tart. századosnak, Rezák Alajos és Wörner Frigyes főhadnagyoknak; Truka László, Illisch Imre, Zebrowski László, Bauer Dezső, Michel János, Förster Elek tart. főhadnagyoknak, Mettner Ferenc és Theu Ferenc tartalékos hadnagyoknak; alpenheimi Helff Hibler Márkus, John Konrád, Falta László vezérkari századosoknak, továbbá: Holtan Henrik főhadnagynak, Bredschneider Ferenc, Nemecek Vencel tart. hadnagyoknak; Beran János vezérkari századosnak; Wintersberger Hugó századosnak; sonderburgi Reinisch Vilmos főhadnagynak; Jandl Kamilló, Entner Vencel és Lentelt Ede tart. főhadnagyoknak; továbbá: secherani Diekmann Béla br. ny. főhadnagynak; Szabó Gusztáv százados-hadbírónak; az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért : Prasil Rezső századosnak; Oberdörfer Manó főhadnagynak; Holló Dénes tartalékos főhadnagynak; Papsch Róbert, Hybl Vladimír, Berger Oszkár, Geller Miksa, Unger Manó tartalékos hadnagyoknak; továbbá: Böhme Ferenc vezérkari századosnak; Karlovic Ferenc főhadnagynak; továbbá: Siebert Ottó, Gang György, Moritz Gyula, Vencl József és Geissler Gyula tartalékos főhadnagyoknak; treuenschwerti Knebel Nándor lovag szolg. kir. visz.beli főhadnagynak; Árvai József, Pichler Bratiszláv, Slubszakowski Emil, Procházka Artúr, Machalski Tádé, Böhm Alajos, Kliemann Emil hadnagyoknak: Kiss Kálmán, Hofmann Miksa, Müller Ernő, Demeter Kálmán, Dittrich Aurél, Perko János, Brandstetter Lajos, Kleinickel Jakab, Ries Gusztáv, Fritsch Gusztáv és Rinighofer Bódog tartalékos hadnagyoknak; Oeser József és Watzlaviik Rikárd századosoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Exner Emil tart. századosnak; Scharnagl Antal, Wenzel Nándor ríyug. századosoknak; továbbá: Pinowcz Zsigmond főhadnagynak; Zimmermann Szigfrid, Walzke Alfréd, Weis Brumó, Linnemann Ernő, Fucsk Károly, Hamburger Róbert, Wertheimer Hugó főhadnagyoknak; Lintner Bódog népfőhadnagynak; az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért: Urban Ernő századosnak; Schmidt Edgar, Schindler Lipót főhadnagyoknak; továbbá: Junger Ferenc, Peer Rikárd, Grabovsky Gyula népfőhadnagyoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Schimak László őrnagynak; Bahn Ferenc, gallinanii Galateo Ágost, Fisa László, Seeberger Kálmán, Havlicek Ede népfölkelő főhadnagyoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és önfeláldozó magatartásukért: Styblo Vince, Zinner Alfréd tartalékos főorvosoknak; továbbá: Schwab Ferenc dr. tartalékos segédorvosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Wenzel Oszkár, Singer Oszkár, Albrecht Károly, Dannenberg Pál, Spacek János főhadnagyoknak; továbbá: Zagorski Szaniszló főhadnagy-hadbírónak; Zeisl Szigfrid népf. főhadnagynak; Vaniek Veit népf. főhadnagynak; az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért: Nemetschke Pál főhadnagynak; Borowitz Rezső. Pawlitschek Antal dr. népf. hadnagynak és az ellenséggel szemben tanusított vitéz és önfeláldozó magatartásáért. Baumgarten Hugó dr. népf. segédorvosnak. A szaloniki vállalkozás. Bécs, okt. 7. (Külön tudósitónktól.) A világháború legutóbbi napjai a katonai akcióban fordulópontot jelentenek, melybe nagyfontosságú politikai események is belekapcsolódnak. A Balkán politikai konstellációja annyira megérett, hogy a balkáni államoknak a háború dolgában állást kell foglalniok és ebben a zűrzavarban tragikomikusan hat ellenfeleink zavara, mely az elkövetkezendő események tudatában abban keresi a sztratégiai előnyt, hogy Szalonikiban csapatokat szállít partra. Katonai nézőpontból ez az intézkedés otromba haditett, mely, semmiféle eredménnyel nem kecsegtet, a nemzetközi jog nézőpontjából pedig nem egyéb, mint újabb erőszakos és népjogellenes cselekedet, melyben Görögországnak a négyes-szövetség jóvoltából már számtalanszor része volt. A háború színterének területi távolsága egyike a legnehezebben legyőzhető akadályoknak, mellyel ellenfeleink a Dardanellák ellen intézett minden kétségbeesett támadásuk ellenére nem tudtak boldogulni. E katonai vállalkozás alatt a szövetségesek belátták, hogy hiábavaló minden támadás, mely a görög sziget seleken berendezett hadműveleti bázis kifogyhatatlannak látszó rezervoárjából táplálkozott. A Dardanellák ellen intézett nagyarányú támadás kudarca ellenfeleink katonai rövidlátásában leli magyarázatát. Miután a hadihajókban szenvedett érzékeny veszteség meggyőzte őket arról, hogy a Dardanellák a tenger felől bevehetetlenek, fokozott vehemenciával azon mesterkedtek, hogy nehéz hajóágyúik védelme alatt Gallipolinál csapatokat szállítsanak partra. Egyedül ennek a körülménynek köszönhetik, hogy török földre egyáltalán rátehették a lábukat s hogy nem voltak kénytelenek szégyenszemre visszafordulni. Hála a törökök hősiességének, a nagy emberáldozat árán kikényszerített partraszállás jelentőség nélkül való vállalkozássá zsugorodott össze. Ez természetesen lesújtotta a mértékadó és felelős francia és angol kormányférfiakat, és sem a vezényletben beállott gyakori változás, sem a nagyobb arányú csapatszállitás nem váltották be a Konstantinápoly birtokához fűzött szép reményeiket. Nagy volt a zavar s még nagyobb föladat volt szép ürügyet találni, mely a kínos helyzetből megválthatná őket. Most végre elérkezett számukra a várna-várt pillanat, mely módot nyújt nekik arra, hogy a véres színjátékot a Dardanellák mellett egész komolyan abbahagyhatják s az ürügyi alatt, hogy a szorongatott szerbek segítségére kell sietniök, olyan helyet választhassanak maguknak, ahol olcsó sikereket lehet aratni s feledtetni lehet az elhibázott vállalkozást. És ez a helyet, ugy remélik, megtalálták Szalonikiban. Annak oda sem néznek, hogy Szaloniki görög birtok s hogy, semle,ges földön csapatokat partra szállítani a nem-,zetközi jogba ütközik. A cél szentesíti az eszközt s nincs az a hitvány eszköz, melyet ellenfeleink szolgálatukba ne fogadnának. De hogy elérik-e a célt, az más kérdés. Görögország formális óvása aligha fogja a francia-angol komandót arra indítani, hogy elhatározásáról lemondjon, ez tehát a kezdete a Bulgária ellen való akciónak. Szaloniki az Égei-tenger hasonnevű öble mellett fekszik. Legjelentékenyebb kikötővárosa a keletnek s igen jó vasúti összeköttetése van a mögötte lévő területtel. A Kissos-hegy lejtőjén épült város citadellájával és mecsetjeivel festői képet nyújt. Mint minden török kikötőváros, mely 1430—1913-ig török uralom alatt állott, rendetlenül van épitve s igen szűk. A mögötte lévő terület hegyes s csak aVardar és Struma folyók mentén terül el termékeny vidék. Katonai nézőpontból Macedónia, mint az 1912—13-iki balkáni háború mutatta, csapateltolásokra alkalmatlan terület. Az a 70.000 ember tehát, melyet állítólag Anglia és Franciaország Szerbia megvédésére harcba állít, az említett körülményre való tekintettel fölöttébb csekély. Bulgária 400.000 emberből álló vitéz és jól szervezett hadiserege katonai kiválóságának véres harcokban, éppen ezen a vidéken adta próbáját, s bizonyára nem ijed meg a d'Amadé és Hamilton tábornokok vezetése alatt álló csapatoktól. Az előkészületek a csapatszállításra már megtörténtek. Karaburnu előtt tizenhat francia gőzös vár a szállításra. A szárazföldi seregnek d'Amadé a parancsnoka, míg Hamilton tábornokra az a nem éppen irigylésreméltó feladat vár, hogy a 70.000 ember partraszállítására felügyeljen. Föltéve, hogy egy gőzösön 3000 ember fér el, a 70.000 ember elszállítására huszonnégy hajóra van szükség, nem számítva a lovak, élelmiszer, muníció stb. szállítását. És mindezt egyszerre kell végrehajtani, hogy csak megközelítően is elérjék a remélt sikert. Ez sok időbe kerül, s kérdés, hogy időt engednek-e erre egy idegen területen fölkészülő ellenségnek, s nem-e támadják meg, mielőtt fölkészül. Elmúltak azok az idők, amikor biztosság!i - 11