Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-08 / 280. szám

1915. október 8. BUDAPESTI HÍRLAP ISSO. ..) m­i. ..­ segítségében és hogy megadja nekünk a győzelmet. (Viharos helyeslés és taps.) A többi szónok. A hadügyminiszter után néhány képviselő emelkedett szólásra. Egy kurd képviselő lelkes han­gon emlékezett mega Kaukázussal szomszédos muzul­mán tartományok lakosságának hazafiasságáról, a nagy anyagi áldozatokról, melyeket önként vállaltak magukra, hogy a hadsereg szükségletei kielégítésé­hez hozzájáruljanak és örömmel mutatott rá az önként harcra jelentkezők rendkívül nagy szá­mára. Egy iraki képviselő a mezopotámiai fronton lejátszódó eseményekről szólott és utalt arra, hogy Anglia terve a török csapatok gyöngesége ellenére is meghiusult és csak vágy maradt az angolok ama törekvése, hogy Bagdad, sőt esetleg Moszul felé elő­nyomuljanak. Meggátolta őket ebben a hadsereg bá­torsága és a ben­szülöttek hathatós támogatása. Di­csérettel emlékszik meg a síita lelkészek lelkesítő munkájáról és utalt arra, hogy SO, sőt száz éves ulemák éjjel-nappal járták a táborok sátrait, lelke­sítve a harcosokat. Még nők is részt vettek a küzdel­mekben. Talán negyvennél több nő esett el Irak védelmében, a­mely országrész bebizonyította, hogy örökké és tántoríthatatlanul hű marad a kalifátus­hoz és a török trónushoz. A képviselő végül mélyen meghatva, felszólította a képviselőket, éltessék a hadsereget és a kormányt és istenhez fohászkodott a végső győzelemért. Ezután általános lelkesedés között az ülés vé­get ért. T~ """ ~ Mmm­elfunfülés. Budapest, okt. 7. A király a vaskoronai­ rend 3. osztályát ado­mányozta a hadiékitménnyel, az el­lenséggel szem­ben tanusított eredményes magatartása elismeréseül. Wesley Albert vezérőrnagynak; az ellenséggel szem­ben tanusított vitéz és eredményes magatartása elis­meréseül: treuenheimi Schiessler Oszkár nyugalma­zott ezredesnek; az ellenséggel szemben tanusított vi­téz magatartása elismeréseül: Lerch Antalnak, az el­lenség előtt elesett főhadnagynak; a Ferenc József­rend lovagkeresztjét a katonai érdemkereszt szalag­ján, az ellenséggel szemben tanusított vitéz és ered­ményes magatartása elismeréséül: Watth­a József dr. ezredorvosnak; az ellenséggel szemben teljesített ki­tűnő szolgálatuk elismeréseül: Schmid Antal őrnagy­hadbírónak, Cin­ala Alajos alhadbiztosnak, Dren­ning Tivadar 2. osztályú tüzérségi szertári főgond­noknak. A katonai érdemkereszt 3. osztályát adomá­nyozta a király a hadiékítménnyel, az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréséül: Medritzky Ferenc őrnagynak, Orlovszky István, Mar­tinovits Ernő, Matejka János, Wittig Lajos, Komers Ede századosoknak; Ciszek Bogdán, Gallautter Béla, Haus Erhard, stern­eggi Günther Ferenc báró, Wag­ner Ferenc főhadnagyoknak; Szlavkowszky Róbert, Browinski József, Giebl Gusztáv, Koniger Rezső, Wie­ser Vilmos tartalékos főhadnagyoknak; Hartmann Pál hadnagynak; Tolar János, Balogh Elek, Fogas Mirko, Aichinger Ede és Seibel Pál tartalékos had­nagyoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: eicht­hali Pfersmann Rezső és Concilia Nándor őrnagyoknak, Rodler Erik, Fleck Ede, szerovai Cimpoca Jenő, Konopik Károly, Brand­mayer Hugó, Dömötör Miklós, Chrestels Károly, No­vák János századosoknak, továbbá: Buchecker Fe­renc főhadnagynak; az ellenséggel szemben repülői minőségben tanusított vitéz magatartásuk elismeré­seül: Bisce Leó, Florer Román főhadnagyoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk el­ismeréseül: az ellenség előtt elesett Móré László szá­zadosnak, Klausz Kálmán főhadnagynak, továbbá: Gerhart Ferenc és Gelehrter Miksa tartalékos hadna­gyoknak; a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát a fe­hér-vörös szalagon, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatuk elismeréseül: Kie­ner György tart. táb. lelkésznek, Kielar János há­boru tartamabeli táb. l­elkésznek, Golik Mátyás, Prgo­met István és Nogel József tart. táb. lelkészeknek. Megparancsolta a király, hogy a legfelső di­csérő elismerést újból tudtul adják : az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásukért: Höch­stätter József, Stöhr Ferenc, Rák Géza, Mehler Er­vin lovag, Czapp Ödön, Rügamer Nándor főhad­nagyoknak, Schwertasek Róbert tartalékos főhad­nagynak, továbbá: Marek Ferenc és Kepesi György tart. hadnagyoknak; Balzer Engelbert és Post Al­fréd főhadnagyoknak; Springer Gusztáv és Hofhau­ser Elek tart. főhadnagyoknak; továbbá megparan­csolta, hogy­ a legfelsőbb dicsérő elismerést tudtul adják az ellenséggel szemben tanusított vitéz maga­tartásukért: Frühauf Ernő alezredesnek, Goldoni Santo századosnak, továbbá: Matheis Ferenc, Chris­tA MikVa.« Marsaime­- Frvir. főhadnagyoknak­ Na­viinsky Pál, Ilk­a Péter tart. főhadnagyoknak; Be­nacek János hadnagynak; Kopriva Ferenc, Mojzi­sek Ervin és Langsfeld Géza tart. hadnagyoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és önfelál­dozó magatartásért; Schnabel József dr. tart. se­gédorvosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitű­nő szolgálatukért: Svoboda Lipót vezérkari, Titz Nándor századosoknak, újvári Cseh Ödön tart. szá­zadosnak, Rezák Alajos és Wörner Frigyes főhadna­gyoknak; Truka László, Illisch Imre, Zebrowski László, Bauer Dezső, Michel János, Förster Elek tart. főhadnagyoknak, Mettner Ferenc és Theu Fe­renc tartalékos hadnagyoknak; alpenheimi Helff Hibler Márkus, John Konrád, Falta László vezér­kari századosoknak, továbbá: Holtan Henrik főhad­nagynak, Bredschneider Ferenc, Nemecek Vencel tart. hadnagyoknak; Beran János vezérkari száza­dosnak; Wintersberger Hugó századosnak; sonder­burgi Reinisch Vilmos főhadnagynak; Jandl Ka­milló, Entner Vencel és Lentelt Ede tart. főhadna­gyoknak; továbbá: secherani Diekmann Béla br. ny. főhadnagynak; Szabó Gusztáv százados-hadbírónak; az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartá­sukért : Prasil Rezső századosnak; Oberdörfer Manó főhadnagynak; Holló Dénes tartalékos főhadnagy­nak; Papsch Róbert, Hybl Vladimír, Berger Osz­kár, Geller Miksa, Unger Manó tartalékos hadna­gyoknak; továbbá: Böhme Ferenc vezérkari száza­dosnak; Karlovic Ferenc főhadnagynak; továbbá: Siebert Ottó, Gang György, Moritz Gyula, Vencl József és Geissler Gyula tartalékos főhadnagyoknak; treuenschwerti Knebel Nándor lovag szolg. kir. visz.­beli főhadnagynak; Árvai József, Pichler Bratiszláv, Slubszakowski Emil, Procházka Artúr, Machalski Tádé, Böhm Alajos, Kliemann E­m­il hadnagyoknak: Kiss Kálmán, Hofmann Miksa, Müller Ernő, Deme­ter Kálmán, Dittrich Aurél, Perko János, Brand­stetter Lajos, Kleinickel Jakab, Ries Gusztáv, Fritsch Gusztáv és Rinighofer Bódog tartalékos hadnagyok­nak; Oeser József és Watzlaviik Rikárd­ századosok­nak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szol­gálatukért: Exner Emil tart. századosnak; Scharnagl Antal, Wenzel Nándor ríyug. századosoknak; to­vábbá: Pinowcz Zsigmond főhadnagynak; Zimmer­mann Szigfrid, Walzke Alfréd, Weis Brumó, Linne­mann Ernő, Fucsk Károly, Hamburger Róbert, Wertheimer Hugó főhadnagyoknak; Lintner Bódog népfő­hadnagynak; az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért: Urban Ernő századosnak; Schmidt Edgar, Schindler Lipót főhadnagyoknak; továbbá: Junger Ferenc, Peer Rikárd, Grabovsky Gyula népfő­hadnagyoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Schimak László őr­nagynak; Bahn Ferenc, gallinanii Galateo Ágost, Fisa László, Seeberger Kálmán, Havlicek Ede nép­fölkelő főhadnagyoknak; az ellenséggel szemben ta­nusított vitéz és önfeláldozó magatartásukért: Styblo Vince, Zinner Alfréd tartalékos főorvosoknak; to­vábbá: Schwab Ferenc dr. tartalékos segédorvos­nak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szol­gálatukért: Wenzel Oszkár, Singer Oszkár, Albrecht Károly, Dannenberg Pál, Spacek János főhadnagyok­nak; továbbá: Zagorski Szaniszló főhadnagy-hadbí­rónak; Zeisl Szigfrid népf. főhadnagynak; Vaniek Veit népf. főhadnagynak; az ellenséggel szemben ta­núsított vitéz magatartásukért: Nemetschke Pál fő­hadnagynak; Borowitz Rezső. Pawlitschek Antal dr. népf. hadnagynak és az ellenséggel szemben tanu­sított vitéz és önfeláldozó magatartásáért. Baum­­garten Hugó dr. népf. segédorvosnak. A szaloniki vállalkozás. Bécs, okt. 7. (Külön tudósitónktól.) A világháború leg­utóbbi napjai a katonai akcióban fordulópontot jelentenek, melybe nagyfontosságú politikai ese­mények is belekapcsolódnak. A Balkán politikai konstellációja annyira megérett, hogy a balkáni államoknak a háború dolgában állást kell fog­lalniok és ebben a zűrzavarban tragikomikusan hat ellenfeleink zavara, mely az elkövetkezendő események tudatában abban keresi a sztratégiai előnyt, hogy Szalonikiban csapatokat szállít partra. Katonai nézőpontból ez az intézkedés otromba haditett, mely, semmiféle eredménnyel nem kecsegtet, a nemzetközi jog nézőpontjából pedig nem egyéb, mint újabb erőszakos és nép­jogellenes cselekedet, melyben Görögországnak a négyes-szövetség jóvoltából már számtalan­szor része volt. A háború színterének területi távolsága egyike a legnehezebben legyőzhető akadályoknak, mellyel ellenfeleink a Dardanel­lák ellen intézett minden kétségbeesett támadá­suk ellenére nem tudtak boldogulni. E katonai vállalkozás alatt a szövetségesek belátták, hogy hiábavaló minden támadás, mely a görög sziget s­e­­­leken berendezett hadműveleti bázis kifogyha­tatlannak látszó rezervoárjából táplálkozott. A Dardanellák ellen intézett nagyarányú támadás kudarca ellenfeleink katonai rövidlátásában leli magyarázatát. Miután a hadihajókban szenve­dett érzékeny veszteség meggyőzte őket arról, hogy a Dardanellák a tenger felől bevehetetle­nek, fokozott vehemenciával azon mesterked­tek, hogy nehéz hajóágyúik védelme alatt Galli­polinál csapatokat szállítsanak partra. Egyedül ennek a körülménynek köszönhetik, hogy török földre egyáltalán rátehették a lábukat s hogy­ nem voltak kénytelenek szégyenszemre vissza­fordulni. Hála a törökök hősiességének, a nagy emberáldozat árán kikény­szerített partraszállás jelentőség nélkül való vállalkozássá zsugorodott össze. Ez természetesen lesújtotta a mértékadó és felelős francia és angol kormányférfiakat, és­­ sem a vezényletben beállott gyakori változás, sem a nagyobb arányú csapatszállitás nem vál­tották be a Konstantinápoly birtokához fűzött szép reményeiket. Nagy volt a zavar s még na­gyobb föladat volt szép ürügyet találni, mely a kínos helyzetből megválthatná őket. Most végre elérkezett számukra a várna-várt pillanat, mely­ módot nyújt nekik arra, hogy a véres színjátékot a Dardanellák mellett egész komolyan abba­hagyhatják s az ürügyi alatt, hogy a szoronga­tott szerbek segítségére kell sietniök, olyan he­lyet választhassanak maguknak, a­hol olcsó si­­kereket lehet aratni s feledtetni lehet az elhibá­zott vállalkozást. És ez a helyet, ugy remélik, megtalálták Szalonikiban. Annak oda sem néz­­nek, hogy Szaloniki görög birtok s hogy, semle­,­ges földön csapatokat partra szállítani a nem-,­zetközi jogba ütközik. A cél szentesíti az eszközt s nincs az a hitvány eszköz, melyet ellenfeleink szolgálatukba ne fogadnának. De hogy elérik-e a célt, az más kérdés. Görögország formális óvása aligha fogja a francia-angol komandót arra indítani, hogy elhatározásáról lemondjon, ez tehát a kezdete a Bulgária ellen való ak­ciónak. Szaloniki az Égei-tenger hasonnevű öble mellett fekszik. Legjelentékenyebb kikötővárosa a keletnek s igen jó vasúti összeköttetése van a mögötte lévő területtel. A Kissos-hegy lejtőjén épült város citadellájával és mecsetjeivel festői képet nyújt. Mint minden török kikötőváros, mely 1430—1913-ig török uralom alatt állott, rendetlenül van épitve s igen szűk. A mögötte lévő terület hegyes s csak a­­Vardar és Struma folyók mentén terül el termékeny vidék. Katonai nézőpontból Macedónia, mint az 1912—13-iki balkáni háború mutatta, csapateltolásokra alkal­matlan terület. Az a 70.000 ember tehát, melyet állítólag Anglia és Franciaország Szerbia meg­védésére harcba állít, az említett körülményre való tekin­tettel fölöttébb csekély. Bulgária 400.000 emberből álló vitéz és jól szervezett hadi­serege katonai kiválóságának véres harcokban, éppen ezen a vidéken adta próbáját, s bizonyára nem ijed meg a d'Amadé és Hamilton táborno­kok vezetése alatt álló csapatoktól. Az előkészületek a csapatszállításra már megtörténtek. Karaburnu előtt tizenhat francia gőzös vár a szállításra. A szárazföldi seregnek d'Amadé a parancsnoka, míg Hamilton tábor­nokra az a nem éppen irigylésreméltó feladat vár, hogy a 70.000 ember partraszállítására fel­ügyeljen. Föltéve, hogy egy gőzösön 3000 ember fér el, a 70.000 ember elszállítására huszonnégy hajóra van szükség, nem számítva a lovak, élel­miszer, muníció stb. szállítását. És mindezt egy­szerre kell végrehajtani, hogy csak megközelí­tően is elérjék a remélt sikert. Ez sok időbe ke­­rül, s kérdés, hogy időt engednek-e erre egy ide­gen területen fölkészülő ellenségnek, s nem-e támadják meg, mielőtt fölkészül. Elmúltak azok az idők, a­mikor biztosság!­i - 11

Next