Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-20 / 292. szám
1915. október 20. BUDAFESTI UKUP (292. sz.) saság szilárdan el van határozva annak a politikának követésére, amely Franciaországot eddig Angliával összekötötte. Grey megköszönte a táviratot és válaszában biztosította Franciaországot Anglia tartós és szilárd közreműködéséről. A szövetséget, úgymond, a legutóbbi év eseményei, amelyben francia és angol csapatok egymás oldalán küzdöttek, még jobban megerősítik. Sonnino bukik? A katégisminiizter lemondása. Genf, okt. 19. (Saját tudósítónktól.) A párisi Journal római magánjelentései szerint Sonnino báró külügyminiszter lemondása legközelebb megtörténik. A Salandrie-kabinet azonban, ha megfelelő embert találnino helyére, nem fogja elveszteni a király bizalmát. Sonnino a négyesszövetség diplomatáit állandóan óvta Bulgáriától, de nem tudta megingatni Delcassé bizalmát, aki mindenáron új balkáni szövetséget akart megteremteni. A háboru a ferneren. A német isjuvárszslók masnkájja. Páris, okt. 19. A Temps jelenti Marseilleből. Az Eugén Pareina postagőzös október 16-án az Admiral Hamelin postagőzös életben maradt legénységével ide érkezett. Az Admiral Hamelint a Földközi-tengeren német búvárhajó elsülyesztette. A legénység ötven embere életét vesztette, mintegy harmincan megsebesültek. London, okt. 19. A Lloyd jelenti: A Salerno norvég gőzös 2-160 tonna tartalommal elsülyedt; az egész legénység megmenekült. A Wolff-ügynökség megjegyzése: A már jelentett Salerno angol gőzösről van szó, amely a Wilson Line tulajdona. Hsgtorpedózott német gőzösök. Hadisajtószállás, okt. 19. Az orosz vezérkar október 17-én a következő jelentést adta ki: A Keleti-tengeren angol buvárhajók elsülyesztettek öt német szállítóhajót, egy német hajó pedig zátonyra futott. Stokholm, okt. 19. A Pernambuco és Söderhamm hamburgi gőzösöket az elmúlt éjszaka Höfringen magasságában Öxelesend mellett angol buvárhajók megtorpedózták. A Pernambuco gőzös vasrakománnyal Luleából Németországba igyekezett és útközben három búvárhajó föltartóztatta. A legénység parancsot kapott, hogy, csónakokra szálljon és reggel Öxelesundba érkezett. A gőzös 8000 tonnás volt és a Hamburg-Südamerika Gesellschaft tulajdona. A Söderhamm gőzös fát vitt Németországba. Legénysége Haefringében szállott partra. Az 1197 tonnás gőzös Gehroken hamburgi cég tulajdona volt. Most svéd területen van és katonaság őrzi. EastSyedt angol torpedónaszád. Maas-Bouls, okt. 19. A Black Deep-et elzárták a hajózás elől, hir szerint azért, mert ott egy angol torpedónaszád elsülyedt. a gyarmatokon. A veszedelem Manchester, okt. 19. A Manchester Guardian az indiai határon folyó harcról a következőket írja: A legújabb jelentésekből arra kell következtetni, hogy a határmenti törzseket nem fékezték meg kellő módon. Egy héttel ezelőtt ismét olyan nagy haderő lépett föl, mint azelőtt. Az angol csapatok, miután az ellenségnek súlyos veszteséget okoztak, visszavonultak. Ez aligha annak a jele, hogy a fölkelőkkel végeztek, de a sovány jelentésekből mégis szabad arra következtetni, hogy a béke megzavarását meghiúsították. van dél-Afrikában. London, okt. 19. A Times jelenti Fokvárosból. A választási harc izgalmai a lehető legmagasabbra csaptak, főleg a vidéki választókerületekben, ahol a nacionalisták és a délafrikai párt hívei végtelenül elkeseredett harcot vívniak. A választások szerdán fejeződnek be, 130 mandátum közül csak nyolcat töltenek be választási küzdelem nélkül. A régi délafrikai párt teljesen kettészakadt. A nacionalista lapok és szónokok a választási harcban a legmesszebbmenő hevességgel és hazugságokkal küzdenek a kormány ellen és sajnos, oly eredménnyel, hogy a legdühösebb viszály szellemét hintették el, amely csaknem annyira Anglia-ellenes, mint Botha-ellenes. London, okt. 19. A Reuter-ügynökség jelenti Bloemfontainból: A választási harc során történt összeütközésekről érkeznek jelentések. Bethuliában a nacionalisták egy gyűlésén valóságos harc támadt, ahol bottal, vasrúddal és késsel verekedtek és számos ember súlyosan megsebesült. •— A támadók utolsó erőfeszítése.*"— 1©ö© gránást 24 óra alatt. — A törökök sikere. — föngos hang as amg©3 tehetetlenségről. — A török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, okt. 19. A főhadiszállás közli október 17-én. Az Anaforta-szakaszon földerítő osztagok csatározásán és időnként tüzérségi harcon kivül nem volt jelentősebb esemény. Az Ari Burnu-szakaszon tüzelésünkkel elhallgattattunk ellenséges szárazföldi ütegeket, továbbá ellenséges torpedónaszádok ágyúit, amelyek egy ideig eredménytelenül bombázták állásainkat. Egy aknautat, amelyet az ellenség éppen ásni kezdett Kamuk Tepe mellett, dinamittal elpusztítottunk. A Szedil-Bar szakaszon az ellenség e hónap 11-én huszonnégy óra alatt 1000 gránátot lőtt el, anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt elérte volna. A többi fronton nem történt változás. Konstantinápoly, okt. 19. A főhadiszálás közli: Dardanella- front: Az október 17-éről 18-ára virradó éjszaka földerítő osztagaink megtámadtak ellenséges földerítő osztagokat, viszszaűzték őket fővonaluk lövőárkaiig és nekik súlyos veszteségeket okoztak. Ariburnunál és Szedil Bahrnál helyi tüzérségi harcok és bombavetések. A többi fronton nincs változás. Az angol tehetetlenség. London, okt. 19. A Daily Telegraph írja: Milner közvetetlen kijelentése a dardanellai expedíciós csapatok visszavonásáról oly kérdést vetett föl, amelyről nehéz nyugodtan gondolkozni. Az az elhatározás, amely, ilyen nagy, merész vállalkozást, melyre annyi fényes vitézséget, oly sok pótolhatatlan emberi életet pazaroltunk, föladna, olyan tehetetlenség bizonyítéka volna, amelyre elég kemény büntetést el sem lehet gondolni. Az olaszok elégedetlenek, Bécs, okt. 19. (Pol. Korr.) Az olasz határról jelentik: Londonból Rómába érkezett közlemények szerint Angolországban, mivel a Szerbia védelmére eddig rendelkezésre álló angol-francia csapatok száma elégtelen, komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy kiürítik a Gallipoli félszigetet és ezzel lehetővé teszik, hogy a nyugati hatalmaknak a Dardanelláknál levő egész seregét a Balkán-félszigeten használják föl. Olaszország politikai körei nagyon elítélik ezt a tervet. Utalnak arra, hogy ez a visszavonulás súlyos csapást jelentene a négyes szövetség tekintélyére és az egész politikai világ úgy tekintené, mint Törökország tökéletes győzelmét az antanton. De Gallipoli kiürítése a Balkán-félszigeten roszszabbá is tenné a négyes-szövetség sztratégiai helyzetét, mert azok a török csapatok, amelyek eddig az angol-francia akció következtében Gallipolihoz voltak kötve, fölszabadulnának Bulgária segítségére és különösen arra, hogy egy Várna irányába való esetleges orosz katonai előretörést meghiúsítsanak. Olaszország közvéleménye igen veszedelmes tervnek mondja az angolok szándékát. A szaloniki partraszállás. Szaloniki, október. (Saját levelezőnktől.) A görög kikötővárosban élő magyar és osztrák kolónia tagjai nem csekély megdöbbenéssel szemlélték és szenvedték el az utolsó két hét eseményeit. Már akkor, amidőn Venizelosz elmondotta harcias beszédét, hogy a háború kikerülhetetlen, kezdődött az őszinte rettegés. Maga Szaloniki éppen nem lelkesedett, sőt teljes és általános volt a lehangoltság. A mozgósítás vontatottan folyt és a hadkötelesek a jogi és egyéb ürügyek egész sorával igyekeztek menekülni kötelezettségük alól. A háború réme itt kísértett közöttünk és idegesség, sőt félelem volt az életünk. Részeg katonák duhajkodása hangzott az ablakaink alatt ,s bár főkonzulunk megnyugtatni igyekezett bennünket, jól éreztük, hogy ő sem tudja, mit hoz a jövő. Akik sietve elutaztak, már túl vannak az aggodalmakon, akik azonban itt maradtunk, már nem mehetünk el. A vasutat lefoglalta a görög hadvezetőség és civil utasnak, kivált pestig külföldinek nincs helye a vonatokon. Hiába üldögélünk a dedeagacsi pályaudvaron, csak sóváran nézzük a kelet felé induló vonatokat, amelyeik a bolgár határ irányában haladnak. Mi lesz? Ez a kérdés zsong valamennyi itt rekedt magyar, német és osztrák embernek a lelkében s talán mi vagyunk azok, a kik a legmohóbb kíváncsisággal olvassák a görög lapokat. Ám e közben rohannak az események. Megérkezett Hamilton lord is s a fogadása nagy ünnepiességgel ment végbe. Jövetelekor ott volt az angol, francia, orosz, olasz és szerb konzul s megjelent a görög hatóságok képviselője is. A lord civilben s nem formaruhában utazott, tehát nem mint katona lépett görög földre. Erre a megkülönböztetésre itt nagyon ügyeltek. A kíséretében lévő tisztek is mindannyian polgári ruhában voltak. Most már érdekes említést tenni róla, hogy a lord jövetelében senki sem az antant-csapatok partraszállásának a hírnökét látta. Tisztán az udvariasság tényének tartották Hamilton látogatását, annál inkább is, mert a lord korfui, tehát görög születésű. Két nappal később azonban megérkezett D'Amade tábornok is s ekkor már mindenki érezte, hogy Szaloniki nagy eseményeknek lesz a színhelye. Maga Venizelosz is eljött Szalonikiba, hogy az angol és francia vezért üdvözölje. Venizelosz szaloniki fogadtatása azonban fölötte lanyha volt és érezhető, hogy a kikötőváros lakossága legkevésbbé sem tart a háborús áramlattal. A két vezér érkezését követő napokban építeni kezdték a Kum-Kalé-erősség körül a baraktábort, a teherhajók pedig szakadatlan sorban számították a hadifelszerelés legkülönbözőbb tárgyait. Csapatok szállításáról azonban még ekkor sem volt szó. Egyik reggel azután váratlanul ágyúlövés riasztott föl bennünket. Ijedt izgalom támadt a városban, mert a lakosság s különösen az idegenek az utolsó időben állandó izgalomban éltek. Mindenki kirohant lakásából s a tengerpartra sietett. Ott ekkor már óriás tömegben kavargott a lakosság. Megdöbbent kíváncsisággal néztünk az öbölre, amelynek vizén fekete páncélzatú hadihajók, karcsú kis gőzbárkák és nehézkes nagy uszályhajók hemzsegtek. Valamennyin brit lobogó lengett. Az angol hadiflotta egyik osztálya érkezett meg, hogy az antant csapat