Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-20 / 292. szám

1915. október 20. BUDAFESTI UK­UP (292. sz.) saság szilárdan el van határozva annak a politi­kának követésére, a­mely­ Franciaországot ed­dig Angliával összekötötte. Grey megköszönte a táviratot és válaszá­ban biztosította Franciaországot Anglia tartós és szilárd közreműködéséről. A szövetséget, úgy­mond, a legutóbbi év eseményei, a­melyben francia és angol csapatok egymás oldalán küz­döttek, még jobban megerősítik. Sonnino bukik? A katégisminiizter lemondása. Genf, okt. 19. (Saját tudósítónktól.) A párisi Journal római magánjelentései szerint Sonnino báró külügyminiszter lemondása legközelebb meg­történik. A Salandrie-kabinet azonban, ha meg­felelő embert talá­lnino helyére, nem fogja elveszteni a király bizalmát. Sonnino a négyes­szövetség diplomatáit állandóan óvta Bulgáriá­tól, de nem tudta megingatni Delcassé bizal­mát, a­ki mindenáron új balkáni szövetséget akart megteremteni. A háboru a ferneren. A német isjuvárszslók masnkájja. Páris, okt. 19. A Temps jelenti Marseilleből. Az Eugén Pareina postagőzös október 16-án az Admiral Hamelin postagőzös életben maradt legénységé­vel ide érkezett. Az Admiral Hamelint a Föld­közi-tengeren német búvárhajó elsülyesztette. A legénység ötven embere életét vesztette, mintegy harmincan megsebesültek. London, okt. 19. A Lloyd jelenti: A Salerno norvég gőzös 2-160 tonna tartalommal elsülyedt; az egész le­génység megmenekült. A Wolff-ügynökség megjegyzése: A már jelentett Salerno angol gőzösről van szó, a­mely a Wilson Line tulajdona. Hsgtorpedózott német gőzösök. Hadisajtószállás, okt. 19. Az orosz vezérkar október 17-én a követ­kező jelentést adta ki: A Keleti-tengeren angol buvárhajók elsü­lyesztettek öt német szállítóhajót, egy német hajó pedig zátonyra futott. Stokholm, okt. 19. A Pernambuco és Söderhamm hamburgi gőzösöket az elmúlt éjszaka Höfringen magas­ságában Öxelesend mellett angol buvárhajók megtorpedózták. A Pernambuco gőzös vasrako­mánnyal Luleából Németországba igyekezett és útközben három búvárhajó föltartóztatta. A legénység parancsot kapott, hogy, csónakokra szálljon és reggel Öxelesundba érkezett. A gőzös 8000 tonnás volt és a Hamburg-Südamerika Ge­sellschaft tulajdona. A Söderhamm gőzös fát vitt Németországba. Legénysége Haefringében szál­lott partra. Az 1197 tonnás gőzös Gehroken hamburgi cég tulajdona volt. Most svéd terüle­ten van és katonaság őrzi. EastSyedt angol torpedónaszád. Maas-Bouls, okt. 19. A Black Deep-et elzárták a hajózás elől, hir szerint azért, mert ott egy angol torpedó­naszád elsülyedt. a gyarmatokon. A veszedelem Manchester, okt. 19. A Manchester Guardian az indiai határon folyó harcról a következőket írja: A legújabb jelentésekből arra kell következtetni, hogy a ha­tármenti törzseket nem fékezték meg kellő mó­don. Egy héttel ezelőtt ismét olyan nagy had­erő lépett föl, mint azelőtt. Az angol csapatok, miután az ellenségnek súlyos veszteséget okoz­tak, visszavonultak. Ez aligha annak a jele, hogy a fölkelőkkel végeztek, de a sovány jelen­tésekből mégis szabad arra következtetni, hogy­ a béke megzavarását meghiúsították. van dél-Afrikában. London, okt. 19. A Times jelenti Fokvárosból. A válasz­tási harc izgalmai a lehető legmagasabbra csap­tak, főleg a vidéki választókerületekben, a­hol a nacionalisták és a délafrikai­ párt hívei végte­lenül elkeseredett harcot vívniak. A választások szerdán fejeződnek be, 130 mandátum közül csak nyolcat töltenek be választási küzdelem nélkül. A régi délafrikai párt teljesen kettésza­kadt. A nacionalista lapok és szónokok a válasz­tási harcban a legmesszebbmenő hevességgel és hazugságokkal küzdenek a kormány ellen és sajnos, oly eredménnyel, hogy­ a legdühösebb viszály szellemét hintették el, a­mely csaknem annyira Anglia-ellenes, mint Botha-ellenes. London, okt. 19. A Reuter-ügynökség jelenti Bloemfontain­ból: A választási harc során történt összeütközé­sekről érkeznek jelentések. Bethuliában a na­cionalisták egy gyűlésén valóságos harc támadt, a­hol bottal, vasrúddal és késsel verekedtek és számos ember súlyosan megsebesült. •— A t­ámadók utolsó erőfeszítése.*"— 1©ö© gránást 24 óra alatt. — A törökök sikere. — föngos hang as amg©3 tehe­tetlenségről. — A török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, okt. 19. A főhadiszállás közli október 17-én. Az Anaforta-szakaszon földerítő osztagok csatározásán és időnként tüzér­ségi harcon kivül nem volt jelentősebb esemény. Az Ari Burnu-szakaszon tüzelé­sünkkel elhallgattattunk ellenséges szá­razföldi ütegeket, továbbá ellenséges tor­pedónaszádok ágyúit, a­melyek egy ideig eredménytelenül bombázták állásainkat. Egy aknautat, a­melyet az ellenség éppen ásni kezdett Kamu­k Tepe mellett, dinamittal elpusztítottunk. A Szed­il-Bar szakaszon az ellen­ség e hónap 11-én huszonnégy óra alatt 1000 gránátot lőtt el, a­nélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt elérte volna. A többi fronton nem történt vál­tozás. Konstantinápoly, okt. 19. A főhadiszálás közli: Dardanella- front: Az október 17-éről 18-ára virradó éjszaka földerítő osztagaink megtámad­tak ellenséges földerítő osztagokat, visz­szaűzték őket fővonaluk lövőárkaiig és nekik súlyos veszteségeket okoztak. Ariburnunál és Szedil Bahrnál helyi tüzérségi harcok és bombavetések. A többi fronton nincs változás. Az angol tehetetlenség. London, okt. 19. A Daily Telegraph írja: Milner közvetet­len kijelentése a dardanellai expedíciós csapa­tok visszavonásáról oly kérdést vetett föl, a­melyről nehéz nyugodtan gondolkozni. Az az elhatározás, a­mely, ilyen nagy, merész vállal­kozást, melyre annyi fényes vitézséget, oly sok pótolhatatlan emberi életet pazaroltunk, föl­adna, olyan tehetetlenség bizonyítéka volna, a­melyre elég kemény büntetést el sem lehet gon­dolni. Az olaszok elégedetlenek, Bécs, okt. 19. (Pol. Korr.) Az olasz határról jelentik: Londonból Rómába érkezett közlemények sze­rint Angolországban, mivel a Szerbia védelmére­ ­ eddig rendelkezésre álló angol-francia csapatok száma elégtelen, komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy kiürítik a Gallipoli félszige­tet és ezzel lehetővé teszik, hogy a nyugati ha­talmaknak a Dardanelláknál levő egész seregét a Balkán-félszigeten használják föl. Olaszország politikai körei nagyon elítélik ezt a tervet. Utal­nak arra, hogy ez a visszavonulás súlyos csa­pást jelentene a négyes­ szövetség tekintélyére és az egész politikai világ úgy tekintené, mint Törökország tökéletes győzelmét az antanton. De Gallipoli kiürítése a Balkán-félszigeten rosz­szabbá is tenné a négyes-szövetség sztratégiai helyzetét, mert azok a török csapatok, a­melyek eddig az angol-francia akció következtében Gal­lipolihoz voltak kötve, fölszabadulnának Bul­gária segítségére és különösen arra, hogy egy­ Várna irányába való esetleges orosz katonai előretörést meghiúsítsanak. Olaszország közvé­leménye igen veszedelmes tervnek mondja az angolok szándékát. A szaloniki partraszállás. Szaloniki, október. (Saját levelezőnktől.) A görög kikötővárosban élő magyar és osztrák kolónia tagjai nem csekély megdöbbenéssel szemlélték és szenvedték el az utolsó két hét eseményeit. Már akkor, a­midőn Venizelosz elmondotta harcias beszédét, hogy a háború kikerül­hetetlen, kezdődött az őszinte rettegés. Maga Szalo­niki éppen nem lelkesedett, sőt teljes és általános volt a lehangoltság. A mozgósítás vontatottan folyt és a hadkötelesek a jogi és egyéb ürügyek egész so­rával igyekeztek menekülni kötelezettségük alól. A háború réme itt kísértett közöttünk és ide­gesség, sőt félelem volt az életünk. Részeg katonák duhajkodása hangzott az ablakaink alatt ,s bár fő­konzulunk megnyugtatni igyekezett bennünket, jól éreztük, hogy ő sem tudja, mit hoz a jövő. A­kik sietve elutaztak, már túl vannak az aggodalmakon, a­kik azonban itt maradtunk, már nem mehetünk el. A vasutat lefoglalta a görög hadvezetőség és ci­vil utasnak, kivált pestig külföldinek nincs helye a vonatokon. Hiába üldögélünk a dedeagacsi pályaud­varon, csak sóváran nézzük a kelet felé induló vo­natokat, a­melyeik a bolgár határ irányában halad­nak. Mi lesz? Ez a kérdés zsong valamennyi itt re­kedt magyar, német és osztrák embernek a lelké­ben s talán mi vagyunk azok, a kik a legmohóbb kíváncsisággal olvassák a görög lapokat. Ám e közben rohannak­ az események. Meg­érkezett Hamilton lord is s a fogadása nagy ünne­pi­ess­éggel ment végbe. Jövetelekor ott volt az angol, francia, orosz, olasz és szerb konzul s megjelent a görö­g hatóságok képviselője is. A lord civilben s nem formaruhában utazott, tehát nem mint katona lépett görög földre. Erre a megkülönböztetésre itt nagyon ügyeltek. A kíséretében lévő tisztek is mind­annyian polgári ruhában voltak. Most már érdekes említést tenni róla, hogy a lord jövetelében senki sem az antant-csapatok partraszállásának a hírnökét látta. Tisztán az udvariasság tényének tartották Hamilton látogatását, annál inkább is, mert a lord korfui, tehát görög születésű. Két nappal később azonban megérkezett D'Amade tábornok is s ekkor már mindenki érezte, hogy Szaloniki nagy esemé­nyeknek lesz a színhelye. Maga Venizelosz is eljött Szalonikiba, hogy az angol és francia vezért üdvözölje. Venizelosz szalo­niki fogadtatása azonban fölötte lanyha volt és érez­hető, hogy a kikötőváros lakossága legkevésbbé sem tart a háborús áramlattal. A k­ét vezér érkezését követő napokban építeni kezdték a Kum-Kalé-erősség körül a baraktábort, a teherhajók pedig szakadatlan sorban számították a hadifelszerelés legkülönbözőbb tárgyait. Csapatok szállításáról azonban még ekkor sem volt szó. Egyik reggel azután váratlanul ágyúlövés riasztott föl bennünket. Ijedt izgalom támadt a vá­rosban, mert a lakosság s különösen az idegenek az utolsó időben állandó izgalomban éltek. Mindenki kirohant lakásából s a­ tengerpartra sietett. Ott ekkor már óriás tömegben kavargott a lakosság. Megdöb­bent kíváncsisággal néztünk az öbölre, a­melynek vizén fekete páncélzatú hadihajók, karcsú kis gőz­bárkák és nehézkes nagy uszályhajók hemzsegtek. Valamennyin brit lobogó lengett. Az angol hadiflotta­ egyik osztálya érkezett meg, hogy az antant csapat

Next