Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-12-28 / 359. szám
2 ORORFELÉS ütötte (• 60 sz.) 1915. december 28. csányi száma egy szép költői, de harcias jelszóval végződik, Arany Jánossal mondván: ..Az erő akarat, mely előbb vagy utóbb, de győzelmet arat!", szabadjon nekem a jövendő nagy jelszavául egy kétezeresztendős, karácsonyi Igét idéznem, mely a háború után mindnyájunkra vár: Hordozzátok egymás terheit! rögök és bolgárok. A háború eseményei. — A görög kormány határozata. — Ki a felelős a vérontásért? — A gallipoli győzelem. — Budapest, dec. 27. A görög probléma meg van oldva. Hosszú habozás után, amelyet érthetővé tesz Konstantin király és Skuladisz miniszterelnök roppant felelőssége hazájuk népével és jövőjével szemben, a görög kormány nevezetes elhatározást érlelt meg. Szófiai követe útján tudatta a bolgár kormánnyal, hogy a bolgár csapatok benyomulását görög területre nem ellenzi, ha az a. középhatalmak és szövetségeseik érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Hogy a behatolás a görögök földjére föltétlenül szükséges, azzal a görög kormány is tisztában van. Elhatározását tehát nem lehet föltételesnek, föltételhez kötöttnek tekinteni, hanem apodiktikusnak. Görögország megóvta függetlenségét és semlegességét, amenynyire mai válságos helyzetében tehette; megóvta tulajdon érdekét, amelyet Andia és Franciaország lábbal taposott; és megóvta az egyenlő mérték nagy principiumát, az egyedülit, amely a mostani fölfordult világban a nemzetközi jog terén még tiszteletet követelhet a maga részére. Ezzel a háború nyilván új stádiumba jutott. Közép-Európa fegyverben álló népeire az a feladat vár, hogy megtisztít-sák a Szalonikibe telepített antant-fészket. Az angolok és franciák nagyarányú védekezése nagyarányú támadást provokál a mi részünkről. A készületek e döntő lépésre kétségkivül már megtörténtek. Mint ahogy az antant nagy sebbel-lábbal fölkészült rá, hogy megvédje Szalonikit. A mely nem az övé. A melyet a görögöktől rabolt el. A melyet a középhatalmak csorbítatlanul vissza fognak adni Görögországnak. Az antant azzal a hazug ürüggyel tört be a görögök földjére, hogy ő teljesíti a görög kötelezettséget Szerbia iránt, amelyre Hellászt kötelezte a bukaresti szerződés. Az ürügy hazug volt, már a vállalat indulása idején-Annál hazugabb ma, amikor Szerbia elköltözött az élők, tehát a megvédhetők sorából. Mi azzal a nyílt hitvallással lépjük át a görög határt, hogy tiszteletben tartjuk a semleges Görögország minden jogát és érdekét, de nem fogjuk eltűrni, hogy ellenségeink megfészkeljék magukat közvetetlen szomszédságunkban és onnan fenyegessék az életünket, az ütőereinket, a véres viadallal megszerzett szabad utat,, amely megment bennünket az átkos Anglia gyalázatos tervétől, a kiéheztetéstől. A Balkánról még nincsenek legfrissebb keletű harctéri híreink, de reméljük, hogy hamarosan lesznek. Szerbia megsemmisítése és utána a dardanellai vállalat rettentő bukása határpont a világháború történetében, alkalmas arra, hogy megállapodjunk, körültekintsünk és megvonjuk a pillanat mérlegét. A mérleg ránk nézve aktív. És mennél bizonyosabban megállapítható, hogy fölül vagyunk, annál természetesebben támad bennünk a gondolat, hogy véget vessünk a háborúnak, a melynek céljait nagyjában már is elértük. Tisza István gróf nyiltan megmondotta a képviselőházban, hogy a vérontás e ponton tul őrültség és gazság. Mind a kettő halálos bűnében az antantot fogja elmarasztalni a világtörténelem. A világtörténelem, a mely Schiller Rezignációjának gyönyörű szava "szerint egyúttal világitélet. Andrássy Gyula gróf egy ünnepi cikkében ugyanezt a tételt igazolja ékesszólással és meggyőző dialektikával. Nem mi vagyunk a békebontók, nem mi fenyegetjük a hatalmi egyensúlyt. Az antant akarja letörni Közép-Európát és a politikai egyensúly helyébe tenni a tulajdon szupremáciáját. Andrássy reméli, hogy ezt az igazságot a francia, angol, orosz polgárság is meg fogja érteni és ha megértette, lesz rá ereje, hogy foganatot szerezzen xis meggyőződésének. De mig e jobb idők el nem következnek, mindaddig állanunk kell a küzdelmet oly SZÍVÓS kitartással, mint eddig. Mert az antant népeinek jobb hitben való megigazodása előbb meg fog érni, mint vezetőinek bölcsesége és belátása. S míg ezek gőgje és konoksága meg nem tört, addig áll a harc. A gallipoli győzelem hatása egészen tárgyilagosan tükrözik török szövetségesünk jelentéseiben: már csak a félsziget déli csücskében, Szedil Bahrnál folyik a küzdelem. Itt is azonban a franciák végső és kétségbeesett erőfeszítése tartja a lelket ideig-óráig a dardanellai kalandban. Szárazon, vizen, levegőben üldözik a megszorult francia csapatokat, amelyek már csak egy lehetőségben reménykedhetnek, a szökésben angol példára. Nagy fontossága van a szenusszi törzsek fölkelésének Egyiptomban. Az angolok" most fizetik le az első véres részletét egyiptomi zsarnokságuk árának. Most szökken kalászba Musztafa Kamél basának, a halálba kergetett nacionalista vezérnek dús vetése. Természetes, hogy a sejk csapatjainak lázadása még nem jelenti Egyiptom fölszabadítását. Csak a kezdetét. Mindenesetre azonban jelenti az Izlám öntudatra ébredését, szolidaritásának tettekben nyilvánulását és azt a komoly és határozott eltökélést, hogy Afrika és Ázsia muzulmánjai lerázzák magukról a brit zsarnokság tűrhetetlen jármát. Egy győzi leit! Évfordulója, Bécs, dec. 27. (Külön tudósítónktól.) Alig két bele, hogy,i Vorbinia egyik legszebb erdejében hosszabb pihenőre megállottunk. Hosszú, nagyon hosszú idő óta ez volt a harmadik menetünk, amelyet nyeregben tehettünk meg. Hónapokon át gyalog harcoltunk, mint derék gyalogosaink, velük együtt vertük vissza a lövőárkokban az ellenséges támadásokat, más alkalommal ismét szívósan védett állásokat foglaltunk el rohammal. Ez már elmúlt. Egy másik ezred váltott föl bennünket az első sorban, minket hátra rendeltek, hogy néhány napig a jól megérdemelt nyugalmat élvezhessük. Mialatt pihentünk, kijelölték számunkra a helységeket, amelyekben lakni fogunk. A falvakban már előtte való nap szállásmesterek jártak. Elővettük a térkép?t és vizsgáltuk, vájjon milyen lehet a nekünk kijelölt hely, de a kis karika, mely a falu helyét jelölte, semmiféle fölvilágosítást nem adott nekünk. A vidéket magas hó borítja. A lovak türelmetlenül kapálóznak és keresik a hótakaró alatt a füvet. Boszosan prüszkölnek, hogy ez sehogy sem sikerül nekik. Teljes szélcsönd uralkodik. A hóval fedett fák mégis hajladoznak. A hópihék ezüstporként hullanak reánk. Az acélkék égen egyetlen egy felhőcske sem látszik. Olyan minden, mint egy évvel ezelőtt, amikor az ellenséget a Nidáig üldöztük. Közben kiadták a parancsokat. Minden svadron a maga falujába lovagol. Nekünk szerencsénk van. Olyan faluba kerültünk, amelyet német gyarmatosok építettek és laktak. A falu csinos és az országutat kivéve, aránylag tiszta. Csakhamar mindenki födél alatt van. Aztán minden századparancsnok hozzálát, hogy a szállását lehetően lakályossá tegye és kicsinosítsa. A lakosság természetesen a segítségünkre van. A dolog sürgős, mert két nap múlva a svadron meg akarja ülni legfényesebb ütközetének évfordulóját, amelyet önállóan vívott a Nida mellett. Az ünnepnek méltóságosnak kellett lennie. Méltónak azokhoz a hősökhöz, a kik ott eleistek s immár egy év óta idegen földben pihennek. Dicső győzelem volt. A limanovai győzelmes csata után az ellenség Nyugat-Galiciában visszavonulóban volt a Dunajec felé. A Visztulától északra is föladta erős állásait és kezdett visszavonulni. Holdvilágos decemberi éjszaka volt, az égen a csillagok milliárdjai ragyogtak. Mindenki ébren volt. A parancs szerint az erős ellenséges állásokat hajnalhasadtával rohammal kellett elfoglalnunk. A csapatok már mindenütt készenlétben voltak. A tüzérség leshelyein várta a parancsot, hogy a támadási pontokat a roham előtt bombázza és az ellenséget arra kényszerítse, hogy fedezékében maradjon addig, amíg a gyalogság rohamtávolságra közeledik hozzá. Mindenki feszülten várta a jelet a támadásra. Csakhamar eltűnt a hold és sötétség borult a vidékre. Az ellenséges fényszórók bepásztázták a vidéket, kígyószerűen siklottak fákon és bokrokon át, megállottak, majd tovább osontak. Ekkor egyszerre három egybehangzó jelentés érkezett: — Az ellenség elvonult. Az állásokban immár csak patrusok és kisebb szakaszok vannak. Sűrű hadoszlopok vonulnak északkelet felé. Senki sem akar a jelentés valóságában hinni. Új őrjáratokat küldenek előre. Egyes századok azt a parancsot kapják, hogy lehetően gyorsan és közel férkőzzenek az ellenséges állásokhoz. A csapatok minden eshetőségre harcra készen állanak. A telefon szakadatlanul berreg. Ordonánsz-tisztek vágtatnak el mellettünk. Fényjelek villannak föl. Itt-ott lövés dördül el. Majd élénkebb lesz a tüzelés, aztán ismét megszakad. Az emberek türelmetlenek kezdenek lenni. Ekkor hirtelen, ellenséges oldalon, az óriás szénakazlak mögött, vörös lángok csapnak föl. A lángok nyilegyenesen az ég felé szállnak s aztán gyorsan szétterjednek. Az őrjárat parancsnokával történt megállapodás szerint ez volt a jele annak, hogy a jelentés megfelel a valóságnak. Örvendetes moraj vonult végig a lovascsapat során. Lovasságunk törzskara figyelve áll közvetetlenül a svadron mellett. A tűz túlnan kazalról-kazalra terjed. Egyik jelentés a másik után érkezik. Az ellenség már órák óta visszavonulóban van. A svadron ezután azt az utasítást kapja, hogy mint hírszerző-különítmény kövesse az elvonuló ellenséget, a lovashadosztály húsz perc múlva Javorznik és Pradlá között követni fogja. Az őrjáratok elvágtatnak. Néhány perc múlva követi őket a svadron. A reszkető vörös tűzfényben, mely a terepet elönti, vágtat előre mint egy sereg vörös ördög, mely a pokolból kiszabadult. Napközben esett az eső. Az utak csatakosak. De a pihent lovak vigan mennek előre. Mindenütt a visszavonulás nyomai láthatók. Eldobott fölszerelések, patronokkal teli ládák, törött szekerek és kimúlt lovak hevernek szanaszét. A csapatuktól elmaradt ellenséges kato