Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-12 / 12. szám

1916. január 12. BUDAPESTI HÍRLAP (12 sz.) fognak interpellálni. A Pénzintézeti Középpontról szóló javaslatot ma általánosságban elfogadták­­és a módosítások végett visszaküldöttek a pénzügyi bizottsághoz. A bizottság csütörtökig elintézi mun­munkáját és jelentését még e héten a Ház elé terjeszti, a a­hol alkalmasint a jövő hétfőn kezdik meg a rész­letes tárgyalást. A pénzügyi bizottságban az ellen­zék bizottai is megjelennek, hogy a m­ódosítások­­dolgában észrevételeiket megtehessék. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Láng Lajos báró elnöklésével s Teleszky János pénzügy­miniszter, valamint a bizottság számos tagjának részvételével ülést tartott, a­melyen a Pénzintézeti Középpontról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, minthogy e javaslatot a képviselőház az elfogadás után a részletek újra való megállapítása végett a pénzügyi bizottsághoz utasította. A bizottság a ja­vaslatot tr­­­ánzügyminiszter részéről a képviselőház­ban tett kijelentések tekintetbevételével módosította. E­­szerint a Pénzintézeti Középponti egyelőre 5 év tartamára alakul és ezzel kapcsolatban a pénzügy­miniszter fölhatalmazást nyer arra, hogy abban az esetben, ha a képviselőház másképp nem rendelkez­nék és a Pénzintézeti Középpont a megalakulástól számított 5 év elteltével fölszámolna, az alkalmazot­tak kellő ellátásáról gondoskodjék. A módosított ja­vaslat szerint a törvényhozás további rendelkezéséig a Pénzintézeti Középpont nem foganatosíthat felül­vizsgálatot oly tagjainál, a­melyek tőle hitelt vagy kölcsönt nem vesznek igénybe, vagy a­melyek nem­­ maguk kérnek felülvizsgálatot. Módosítása az eredeti javaslatnak, hogy lehetővé kívánja tenni, hogy pénzintézetek oly időben is békésen számolhassanak föl, a­mik­or a csőd előfeltételei forognak fönn és hogy a fölszámolás lebonyolítását a csődnyitás ne­­zavarhassa meg. A további módosítások az elnök jó­váhagyó jogának elejtésére vonatkoznak és oly in­tézkedéseket tartalmaznak, hogy ő felsége vagy a kormány kinevezése alá eső tisztviselő a pénzintéze­tek jelölése alapján sem az igazgatóság, sem a vá­lasztmány, sem a felülvizsgáló bizottság tagjává nem választható. A törvényjavaslaton történt módosítá­soknak megfelelően a bizottság módosította az alap­szabálytervezetnek ide­igó részeit­­is. A bizottság ezután Jankovich Béla közoktatás­ügyi miniszter és Ilosvay Lajos államtitkár rész­vételével letárgyalta és elfogadta a mozgósítás foly­­­tán tényleges katonai szolgálatra bevonult tanítók­nak és nevelőknek, valamint özvegyeiknek és ár­váiknak kivételes ellátására vonatkozó törvényja­vaslatot, T­raassskapárt feövéselt. A nemzeti munkapárt tagjai ma este fél 0 óra­kor a Hungáriu­s­ A­óba pártvacsorára gyűltek össze. A munkapárt holnap, szerdán este 8 órakor értekez­letet tart, a­melyet a kijelölő bizottság ülése előz meg. Hor­fatok a pénzügyminiszternél. Pinterovich­ Antal és Pejacsevich Márk gróf, valamint Spitzer Hugó ügyvédből álló küldöttség kellett se illem, se tánc, se francia, a bókjait nem hallgatta senki. Olyan lett, mint a trónjavesztett király, a­kit mélységesen lenéznek az udvari emberek. Hiába vigasztalta magát, hogy a­míg ostobák vannak a világon, addig nem nehéz megélni, úgy látszik, nagyon megokosodtak az emberek. Lassan kint bekopogtatott az öreghez az ínség. Egymásután adogatta el az ajándék­cigarettatárcát. Nem is darabjával, tucatjával vesztegette s esténkint teleszivta magát piros borral. Mámorában bolondos dolgokat beszélt és dúdolgatott. Eszébe­­jutott az elfelejtett dal elfe­lejtett verse, melynek ez volt a refrénje: Ha majd Berlinbe vonulunk ... És a sörivó bugrisok nem értették, miért kezd el sírni ilyenkor a jó öreg, a mi franciánk ... Egy ólomszinű novemberi napon elmaradt onnan is Jean Jaques. Szép csendesen, mint a­kinek nincs semmi keresni valója, elment. A­mikor az újság meghozta halála hírét, az asszo­nyok közömbösen billentették meg vállukat, mondván:­­ • Francia volt, léha volt. . . Nem találtak a lakásán semmit, csak egy f­rissen vasalt cilindert, meg a finom elefáncsor­botot. De az ablakában valami csodálatos, soha sem látott virág nyitott, senki sem tudta meg­mondani a nevét. Húsos piros szirma bódító illatot lehelt. .. Leszakították és rátették sze­gény Jean Jaques mellére. A ki­zpiros virág olyan volt, mint a friss sebből kibuggyanó vér... És az öreg Jean Jaques úgy nézett ki, mint a­ki valami dühöngő nagy csatán elesett... K. L. tisztelgett ma a képviselőházban Teleszky János pénzügyminiszternél a hadsegítés terén mutatkozó nehézségek megszüntetése dolgában. A pénzügymi­niszter készséggel helyezte kilátásba a nehézségek elhárítását. Uj horvát képviselő: " Zágrábból jelentik : A nova­ gradiskai válasz­tókerületben ma Hinkovics dr. helyébe, a­kinek mandátumát megsemmisítették, Pázmán jogpárti je­löltet választották meg egyhangúan képviselővé. A Kovesen és Berane első Budapest, jan. 11. A mai nap legnevezetesebb eseménye, hogy a Montenegróba benyomult csapataink el­foglalták a fekete hegyek országának kimagasló hegyóriását, a bevehetetlennek minősített Lov­csen-hegyet. Három napi hősies harc után, a­melyben a haditengerészet nagykaliberű ágyúi is részt vettek a szárazföld gyalogsága és nehéz tüzér­sége mellett, a hatalmasan megerősített hegyorom vitéz katonáink kezébe került. (A Lovcsen jelentőségével külön cikkelyben foglal­kozunk.) Győztes katonáink a hegyen huszonhat különböző méretű ágyút találtak, nagyrészét sér­tetlen állapotban, azonkívül lövőszerből, puskák tömegéből, élelmiszerből és ruhakészletekből áll a dús zsákmány. A Lovcsen meghódításával elesett Katta­rónak állandó réme és megszűnt az a veszede­lem is, mely a tengeren járó hajóinkat állan­dóan fenyegette a hegy csúcsain elhelyezett el­lenséges ágyuk tüzével. És szabad lett az út egy­részt Cetinje, másrészt Szkutari felé. Ha igaz az, hogy Nikita király még Cetinjében tartóz­kodik, akkor alighanem csak kecskepásztornak öltözve, bujkálva a hegyek közt és nyomorogva, mint Petár király, találhat még egérutat or­szágából. A montenegrói hadjárat sorsa egy pillanatra sem lehetett kétséges előttünk, de a Lovcsen gyors elfoglalása és a Beraneba történt bevonulásunk — a­mit szintén vezérkarunk mai jelentése közöl fontos eredmény gyanánt — a vég kezdetét jelenti immár a nagy szerb össze­esküvésnek második kígyófészkében is. A harctér többi vonalán alig van újabb jelentős esemény, a­melyet az utolsó huszon­négy óra történetéből külön kiemelnünk kel­­­lene. Az orosz harcvonalon, a besszarábiai ha­táron és S­elet-Galiciában csönd. A Toporovce és Rarance között levő területen heves tüzérségi bombázás után gyönge és hatástalan gyalog­sági támadások. Az olasz fronton repülőverseny, egyébként változatlan a helyzet. Minthogy a téli időjárás akadályozza a hadműveleteket, való­színű, hogy az olaszok repülő-támadásokkal akarják zavarni csapatainkat s bombázni szán­dékoznak egyes megerősített helyeket. A nyugati harctéren, a Champagne-ban német sikerek vol­tak, a­melyeket a franciák hasztalan igyekeznek visszafordítani, avagy kétségesekké tenni. Szalo­niki felől semmi újabb hír. Ez kétségkívül az a nyomasztó csönd, a­mely a kitörő vihart szokta megelőzni. Nevezetes csak az a pompás győzelem ma­rad, a­melyet az angoloknak a Dardanellák mel­lől való végleges megszökésükkel kivívniok si­került. Mert hiszen nem lehetett kétséges, hogy az angolok ezt a világraszóló, lesújtó kudarcu­kat is sztratégiájuk diadalának és dicsőségük ragyogásának fogják minősíteni. Meg is teszik, a futást vezénylő tábornoktól kezdve, Asquith miniszterelnökön keresztül minden angol új­ságig, mert azt hiszik, hogy még mindig lehet sikeresen port hinteniök a neutrális világ és a saját közönségük szemébe. Az angolok nem rös­telnek sikerről beszélni a Gallipoli ellen irányuló vállalkozásukkal és ennek — legalább 200.000 ember elvesztése után — teljes abbahagyásával kapcsolatban. Már lázongott az ország a Szedir-Bahrból való menekülés előtt is: az Asquith— Grey—Lloyd George-társaság várjon meddig ámíthatja még a vérző szövetségeseket és a sa­ját angol népüket? Az angolok hatalmi presz­tízse már sokat szenvedett ebben a bábomban, de azt a véres sebet, a­melyet a nagy hangon kezdett dardanellai akciónak csúfos végzete ütött rajta, sohasem fogja teljesen kiköszörül­hetni többé. Főképp ott nem, a­hol nagyhatalmi életrendszerének legérzékenyebb szálai keresz­teződnek: a Kelet kapujánál, a mohamedán vi­lág figyelmes, értékmérlegelő szeme előtt. É­s még hátra van Szaloniki, és még lesben áll An­glia végzete Egyiptom és a kincses Indiák kü­szöbén, a Szuez-csatornánál 1­ ­ 1­ 99 levesen­ elfoglaltuk. ii — Hódításunk Montenegróban. — Szaloniki körül. — — Vitéz katonáink kemény harccal hatalmukba kerítették a Lovcsent. Huszonhat ágyú és más mindenféle nagy zsákmány jutott a kezükbe. Berane is a miénk. — Ipeknél ismét tizenhárom szerb ágyút ástunk ki. £$©­er altábornagy Jelentése: Hivatalos jelentés: kiadták január 11-én délben, érkezett délután 9 óra 20 perckor. A Lovcsent elfoglaltuk. Hősies gyalogságunk nehéz tüzérség­gel és a haditengerészettel remek együtt­működésben három napi kemény harcban legyőzte az ellenség elkeseredett ellenál­lását és a télies Karszt-hegység mérhetet­len nehézségeit és elfoglalta a tengerből sziklafalként 1700 méternyi magasságban kiemelkedő, a védelemre évek óta beren­dezett Lovcsent. 26 ágyút, közte két 12 centiméteres ágyút, két 15 centiméteres modern mo­zsarat és két 24 centiméteres mozsarat, azonkívü­l lövészert, puskákat, élelmi­szert, ruhakészleteket zsákmányoltunk. Az ágyuk egy része sértetlen. Eze­ket az ellenség ellen használjuk. Montenegró északkeleti részén az el­lenséget, a­mely tegnap közvetetten Be­rane előtt még egyszer ellenállt, elű­ztük. A község és az azon délnyugat felől ural­kodó magaslatok birtokunkban vannak. Gyors közbelépéssel elejét vettük an­­­nak, hogy Beraneban az égő Lim-híd egé­szen elpusztuljon. Ipeknél újra 13 szerb ágyút ástunk ki sok lövőszerrel. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. * A német nagy főhadiszállásról ma ezt je­lentik: .A balkáni harctéren semmi különös ese­mény. Péter király elutazik. Kopenhá°a. jan. 11. (Saját tudósítónktól.) Atonból jelentik: Péter király Szalonikiból legközelebb valame­lyik francia fürdőhelyre utazik. Előbb a király meg fogja szemlélni a szaloniki erődítéseket és szemlét fog tartani az odaérkezett szerb csapa­tokon. 3

Next