Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-12 / 12. szám
1916. január 12. BUDAPESTI HÍRLAP (12 sz.) fognak interpellálni. A Pénzintézeti Középpontról szóló javaslatot ma általánosságban elfogadtákés a módosítások végett visszaküldöttek a pénzügyi bizottsághoz. A bizottság csütörtökig elintézi munmunkáját és jelentését még e héten a Ház elé terjeszti, a ahol alkalmasint a jövő hétfőn kezdik meg a részletes tárgyalást. A pénzügyi bizottságban az ellenzék bizottai is megjelennek, hogy a módosításokdolgában észrevételeiket megtehessék. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Láng Lajos báró elnöklésével s Teleszky János pénzügyminiszter, valamint a bizottság számos tagjának részvételével ülést tartott, amelyen a Pénzintézeti Középpontról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, minthogy e javaslatot a képviselőház az elfogadás után a részletek újra való megállapítása végett a pénzügyi bizottsághoz utasította. A bizottság a javaslatot tránzügyminiszter részéről a képviselőházban tett kijelentések tekintetbevételével módosította. Eszerint a Pénzintézeti Középponti egyelőre 5 év tartamára alakul és ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter fölhatalmazást nyer arra, hogy abban az esetben, ha a képviselőház másképp nem rendelkeznék és a Pénzintézeti Középpont a megalakulástól számított 5 év elteltével fölszámolna, az alkalmazottak kellő ellátásáról gondoskodjék. A módosított javaslat szerint a törvényhozás további rendelkezéséig a Pénzintézeti Középpont nem foganatosíthat felülvizsgálatot oly tagjainál, amelyek tőle hitelt vagy kölcsönt nem vesznek igénybe, vagy amelyek nem maguk kérnek felülvizsgálatot. Módosítása az eredeti javaslatnak, hogy lehetővé kívánja tenni, hogy pénzintézetek oly időben is békésen számolhassanak föl, amikor a csőd előfeltételei forognak fönn és hogy a fölszámolás lebonyolítását a csődnyitás nezavarhassa meg. A további módosítások az elnök jóváhagyó jogának elejtésére vonatkoznak és oly intézkedéseket tartalmaznak, hogy ő felsége vagy a kormány kinevezése alá eső tisztviselő a pénzintézetek jelölése alapján sem az igazgatóság, sem a választmány, sem a felülvizsgáló bizottság tagjává nem választható. A törvényjavaslaton történt módosításoknak megfelelően a bizottság módosította az alapszabálytervezetnek ideigó részeitis. A bizottság ezután Jankovich Béla közoktatásügyi miniszter és Ilosvay Lajos államtitkár részvételével letárgyalta és elfogadta a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonult tanítóknak és nevelőknek, valamint özvegyeiknek és árváiknak kivételes ellátására vonatkozó törvényjavaslatot, Traassskapárt feövéselt. A nemzeti munkapárt tagjai ma este fél 0 órakor a Hungárius Aóba pártvacsorára gyűltek össze. A munkapárt holnap, szerdán este 8 órakor értekezletet tart, amelyet a kijelölő bizottság ülése előz meg. Horfatok a pénzügyminiszternél. Pinterovich Antal és Pejacsevich Márk gróf, valamint Spitzer Hugó ügyvédből álló küldöttség kellett se illem, se tánc, se francia, a bókjait nem hallgatta senki. Olyan lett, mint a trónjavesztett király, akit mélységesen lenéznek az udvari emberek. Hiába vigasztalta magát, hogy amíg ostobák vannak a világon, addig nem nehéz megélni, úgy látszik, nagyon megokosodtak az emberek. Lassan kint bekopogtatott az öreghez az ínség. Egymásután adogatta el az ajándékcigarettatárcát. Nem is darabjával, tucatjával vesztegette s esténkint teleszivta magát piros borral. Mámorában bolondos dolgokat beszélt és dúdolgatott. Eszébejutott az elfelejtett dal elfelejtett verse, melynek ez volt a refrénje: Ha majd Berlinbe vonulunk ... És a sörivó bugrisok nem értették, miért kezd el sírni ilyenkor a jó öreg, a mi franciánk ... Egy ólomszinű novemberi napon elmaradt onnan is Jean Jaques. Szép csendesen, mint akinek nincs semmi keresni valója, elment. Amikor az újság meghozta halála hírét, az asszonyok közömbösen billentették meg vállukat, mondván: • Francia volt, léha volt. . . Nem találtak a lakásán semmit, csak egy frissen vasalt cilindert, meg a finom elefáncsorbotot. De az ablakában valami csodálatos, soha sem látott virág nyitott, senki sem tudta megmondani a nevét. Húsos piros szirma bódító illatot lehelt. .. Leszakították és rátették szegény Jean Jaques mellére. A kizpiros virág olyan volt, mint a friss sebből kibuggyanó vér... És az öreg Jean Jaques úgy nézett ki, mint aki valami dühöngő nagy csatán elesett... K. L. tisztelgett ma a képviselőházban Teleszky János pénzügyminiszternél a hadsegítés terén mutatkozó nehézségek megszüntetése dolgában. A pénzügyminiszter készséggel helyezte kilátásba a nehézségek elhárítását. Uj horvát képviselő: " Zágrábból jelentik : A nova gradiskai választókerületben ma Hinkovics dr. helyébe, akinek mandátumát megsemmisítették, Pázmán jogpárti jelöltet választották meg egyhangúan képviselővé. A Kovesen és Berane első Budapest, jan. 11. A mai nap legnevezetesebb eseménye, hogy a Montenegróba benyomult csapataink elfoglalták a fekete hegyek országának kimagasló hegyóriását, a bevehetetlennek minősített Lovcsen-hegyet. Három napi hősies harc után, amelyben a haditengerészet nagykaliberű ágyúi is részt vettek a szárazföld gyalogsága és nehéz tüzérsége mellett, a hatalmasan megerősített hegyorom vitéz katonáink kezébe került. (A Lovcsen jelentőségével külön cikkelyben foglalkozunk.) Győztes katonáink a hegyen huszonhat különböző méretű ágyút találtak, nagyrészét sértetlen állapotban, azonkívül lövőszerből, puskák tömegéből, élelmiszerből és ruhakészletekből áll a dús zsákmány. A Lovcsen meghódításával elesett Kattarónak állandó réme és megszűnt az a veszedelem is, mely a tengeren járó hajóinkat állandóan fenyegette a hegy csúcsain elhelyezett ellenséges ágyuk tüzével. És szabad lett az út egyrészt Cetinje, másrészt Szkutari felé. Ha igaz az, hogy Nikita király még Cetinjében tartózkodik, akkor alighanem csak kecskepásztornak öltözve, bujkálva a hegyek közt és nyomorogva, mint Petár király, találhat még egérutat országából. A montenegrói hadjárat sorsa egy pillanatra sem lehetett kétséges előttünk, de a Lovcsen gyors elfoglalása és a Beraneba történt bevonulásunk — amit szintén vezérkarunk mai jelentése közöl fontos eredmény gyanánt — a vég kezdetét jelenti immár a nagy szerb összeesküvésnek második kígyófészkében is. A harctér többi vonalán alig van újabb jelentős esemény, amelyet az utolsó huszonnégy óra történetéből külön kiemelnünk kellene. Az orosz harcvonalon, a besszarábiai határon és Selet-Galiciában csönd. A Toporovce és Rarance között levő területen heves tüzérségi bombázás után gyönge és hatástalan gyalogsági támadások. Az olasz fronton repülőverseny, egyébként változatlan a helyzet. Minthogy a téli időjárás akadályozza a hadműveleteket, valószínű, hogy az olaszok repülő-támadásokkal akarják zavarni csapatainkat s bombázni szándékoznak egyes megerősített helyeket. A nyugati harctéren, a Champagne-ban német sikerek voltak, amelyeket a franciák hasztalan igyekeznek visszafordítani, avagy kétségesekké tenni. Szaloniki felől semmi újabb hír. Ez kétségkívül az a nyomasztó csönd, amely a kitörő vihart szokta megelőzni. Nevezetes csak az a pompás győzelem marad, amelyet az angoloknak a Dardanellák mellől való végleges megszökésükkel kivívniok sikerült. Mert hiszen nem lehetett kétséges, hogy az angolok ezt a világraszóló, lesújtó kudarcukat is sztratégiájuk diadalának és dicsőségük ragyogásának fogják minősíteni. Meg is teszik, a futást vezénylő tábornoktól kezdve, Asquith miniszterelnökön keresztül minden angol újságig, mert azt hiszik, hogy még mindig lehet sikeresen port hinteniök a neutrális világ és a saját közönségük szemébe. Az angolok nem röstelnek sikerről beszélni a Gallipoli ellen irányuló vállalkozásukkal és ennek — legalább 200.000 ember elvesztése után — teljes abbahagyásával kapcsolatban. Már lázongott az ország a Szedir-Bahrból való menekülés előtt is: az Asquith— Grey—Lloyd George-társaság várjon meddig ámíthatja még a vérző szövetségeseket és a saját angol népüket? Az angolok hatalmi presztízse már sokat szenvedett ebben a bábomban, de azt a véres sebet, amelyet a nagy hangon kezdett dardanellai akciónak csúfos végzete ütött rajta, sohasem fogja teljesen kiköszörülhetni többé. Főképp ott nem, ahol nagyhatalmi életrendszerének legérzékenyebb szálai kereszteződnek: a Kelet kapujánál, a mohamedán világ figyelmes, értékmérlegelő szeme előtt. És még hátra van Szaloniki, és még lesben áll Anglia végzete Egyiptom és a kincses Indiák küszöbén, a Szuez-csatornánál 1 1 99 levesen elfoglaltuk. ii — Hódításunk Montenegróban. — Szaloniki körül. — — Vitéz katonáink kemény harccal hatalmukba kerítették a Lovcsent. Huszonhat ágyú és más mindenféle nagy zsákmány jutott a kezükbe. Berane is a miénk. — Ipeknél ismét tizenhárom szerb ágyút ástunk ki. £$©er altábornagy Jelentése: Hivatalos jelentés: kiadták január 11-én délben, érkezett délután 9 óra 20 perckor. A Lovcsent elfoglaltuk. Hősies gyalogságunk nehéz tüzérséggel és a haditengerészettel remek együttműködésben három napi kemény harcban legyőzte az ellenség elkeseredett ellenállását és a télies Karszt-hegység mérhetetlen nehézségeit és elfoglalta a tengerből sziklafalként 1700 méternyi magasságban kiemelkedő, a védelemre évek óta berendezett Lovcsent. 26 ágyút, közte két 12 centiméteres ágyút, két 15 centiméteres modern mozsarat és két 24 centiméteres mozsarat, azonkívül lövészert, puskákat, élelmiszert, ruhakészleteket zsákmányoltunk. Az ágyuk egy része sértetlen. Ezeket az ellenség ellen használjuk. Montenegró északkeleti részén az ellenséget, amely tegnap közvetetten Berane előtt még egyszer ellenállt, elűztük. A község és az azon délnyugat felől uralkodó magaslatok birtokunkban vannak. Gyors közbelépéssel elejét vettük annak, hogy Beraneban az égő Lim-híd egészen elpusztuljon. Ipeknél újra 13 szerb ágyút ástunk ki sok lövőszerrel. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. * A német nagy főhadiszállásról ma ezt jelentik: .A balkáni harctéren semmi különös esemény. Péter király elutazik. Kopenhá°a. jan. 11. (Saját tudósítónktól.) Atonból jelentik: Péter király Szalonikiból legközelebb valamelyik francia fürdőhelyre utazik. Előbb a király meg fogja szemlélni a szaloniki erődítéseket és szemlét fog tartani az odaérkezett szerb csapatokon. 3