Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-24 / 24. szám
1916. január 24. @UDÂP£STI HÍRLAP (24 SZ) ) funnciógyártás feaia. London, jan. 23. Az alsóház 21-iki ülésén,Needhen liberális ama kérdésére, nehézségbe ütközik-e a lövőszergyártáshoz szükséges tanult munkások beállítása és miképpen szándékozza a kormány a lövőszergyártást siettetni, Asquith miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány mindent megtett arra nézve, hogy kellő számú tanult munkást állítson be s arra az eredményre jutott, hogy csakis félig tanult kezdő munkások és női munkaerők felhasználásával állíthatja elő a szükséges lövőszert. Az angol lövőszergyártást külföldről vásárolt lövőszerrel egyedül nem lehet pótolni annál kevésbbé, mert az ország egyéb szükségletei is rendkívüli feladatok elé állítják a hajózást. A nagy gyárak és szakszervezetek, melyek megismerkedtek a kormány terveivel, megígérték, hogy támogatni fogják annál is inkább, mert megtudták, hogy az intézkedések csak a háború tartamára szólnak. A kormány terveinek megvalósítására alkalmas módnak tekinti azt is, hogy az egyes kerületekben bizalmiférfiakat állít föl. •— Sajnálom. — fejezte be beszédét a miniszter, de azt kell mondanom, hogy amit eddig elértünk, szánalmas módon mögötte állannak, amire szükségünk van. Jobb a német repülőgép, mint az angol. Manchester, jan. 23. A Manchester Guardian vezércikkében Tennant másodállamtitkárnak a nyugati fronton való légiharcokról tett nyilatkozatát ki nem elégítőnek mondja és hangoztatja, hogy a német repülőgépépítőművészet túlszárnyalta az angolt. A németekminden célra más-más tipust használnak és a legutóbbi hat hónap alatt két új repülőgép-tipust, köztük a Fokker-tipust hozták be, miáltal új taktikát alkalmaztak. .Ír angolok nem tudják velük kiállni a versenyt. S török hivatalos jelentés: 4 főhadiszállás jelenti január 22-én. Tegnap egyik hidroplánunk átrepülte Tenedoszt és eredménnyel bombát dobott az ottani hangárra és az ellenséges táborokra. Egy ellenséges hadihajó tegnap rövid időn át bombázta Szedil-Bakr környékét. A többi arcvonalról nincs semmi jelentenivaló. -Malil bég nyilatkozata. *• Konstantínápoly-Bera, jan. 22. (Érkezett január 23-án este.) (A Budapesti Hírlap kiküldött tudósítójától.) Halil bég török külügyminiszter szíves volt ma a magas porta pompás fogadótermében fogadni tudósítójukat. A külügyminiszter tekintélyes megjelenésű és arcáról jókedv sugárzik. Kifejezte abbeli örömét, hogy a háborús állapot ellenére Törökország helyzete úgy politikai, mint gazdasági tekintetben ragyogó. A török nemzet örömmel látja szerbiai és montenegrói hagyományos ellenségeinek vereségét. .Az antant végleges összeroppanása már nem látszik többé kétségesnek. Ha Törökország nem lépett volna idejekorán közbe a középponti hatalmak oldalán, akkor sorsa rosszra fordult volna. Hogy Törökország a gyors közbelépéssel helyzetét rendkívüli módon megjavította, azt most már mindenütt elismerik. — Mikor legutóbb Bukaresten átutaztam — mondta Halil bég — Marghiloman Sándor volt román miniszterelnök a következőket mondta nekem: — Törökországnak jó dolga van, lelkiismerete nyugodt. Mi románok nagyon sokáig gondolkoztunk. Törökország gazdasági helyzete némely tekintetben még jobb, mint szövetségeseié, mert Törökország, mint agrárállam a háborús állapotnak bizonyos rossz oldalát nem érzi olyan nagy mértékben. A külügyminiszter, mint a beszélgetés folyamán megállapíthattam, jól értesült a magyar és osztrák hadseregek hőstetteiről és nagyon örült a boszniai mohamedánok dicsőségén. Orosz vereség Perzsiában. Konstantinápoly, jan. 23._ A perzsa határról ideérkezett jelentések szerint török csapatosztagok és benszülött harcosok e hónap 16-án Kermansah és Hamadan közt megszállották Kengavar városát s megszabadították az oroszoktól. A török csapatok és a benszülött harcosok folytatták az offenzívát és újra birtokukba vették Assabad, Choi és Parkam városokat. Egy orosz lovasezred, amely Maragából támadást intézett Miandoab irányába, vereséget szenvedett s ez alkalommal mintegy 100 halottat veszített. Egy másik orosz ezredet Urmiától délre vertek vissza. a helyzet Indiában. — Növekszik az angolok veszedelme. — A lapén segítség kérdése. — Fölfedezett nagy összeesküvés. — Hága, jan. 23. (Saját tudósítónktól.) A Het Vaderland című hollandiai újság írja: Időről-időre hirek érkeznek hozzánk arról, hogy Brit-India népei egyáltalán nem hűek az angol kormányhoz. Azt a benyomást szerzi az ember, hogy valami történik, ami Angolországban nagy nyugtalanságot kelt. Külső befolyások forradalmi lelket teremtettek az angolok uralma alá tartozó népekben, amely lélek egyre jobban terjed. A Brit-Indiában lévő sok millió izlám ember a háború mostani szakaszában Angolországra nézve nagyon veszedelmes elem. Sanghajban az angol kolóniában egyáltalán nincs nyugodtság és biztosság. Az angolok nyilván kénytelennek érzik magukat arra, hogy föltartóztassák Indiában a dolgok végzetes fejlődését és bárha ellenkezve is,de egyre jobban be kell látniok, hogy a legmesszebbmenő japán segítség nélkül nem megy tovább a dolog. Másrészről azonban nagy bizalmatlansággal viseltetnek a japánok iránt és teljes okkal, mert az ilyen japán barátságos szolgálatot bizonyára nagyon drágán kellene megfizetniök. Az a fölfedezés sem járul éppen hozzá a megnyugtatáshoz, hogy Sanghajban és más kínai helyeken nagytömegű fegyvert és muníciót találtak készen az Indiába való elszállításra. E mellett az angoloknak meg kellett tenniök még azt a fölfedezést is, hogy mindez a hadianyag legnagyobb részben Japánországból származik. Hongkongban néhány hónappal ezelőtt az ott élő európaiak és elsősorban az angolok, úgy látszik, csak onnen, hogy el tudták kerülni az erőszakos halált. Indiai kereskedők és az indiai hadsereg tagjai messzire menő összeesküvést szőttek, amelyet csak a legutolsó pillanatban fedeztek föl. Az angolok nagyon szigorúan léptek föl a forradalmárok ellen, de minden intézkedésüket titokban tartják. Hongkongban önkéntes csapatot kellett alakítani a Kowloonban internált németek őrizetére, mert az indiai csapatokra nem lehetett rábízni a felügyeletet. Heisse aaretíles föladata. Fáris, jan. 23. Wilson elnök küldöttje, House ezredes a lapok, tudósítója előtt kijelentette, hogy az ő feladata személyesen pontosan és közvetetlenül tájékoztatni az amerikai nagyköveteket azokról a súlyos kérdésekről, amelyekről a mostani pillanatban a különböző hadviselő államokban, főleg a búvárhajóhábori és a blokád dolgában tárgyalniok kell. House ezredes az elnöknek pontosan be fog számolni háborús impresszióiról, valamint a hadviselő államok hangulatáról. Az ezredes hozátette, hogy küldetése semmi módon sem függ össze esetleges békeközvetítéssel. A császárság fölállítását elhalasztották Tokió, jan. 23. (Reuters) A pekingi japán követ azt táviratozta kormányának, hogy a kínai kormány, hivatalosan közzéteszi a monarkia felállításának elhalasztását, mert a belső zavarok szükségessé tették annak az eredeti tervnek megváltoztatását, amely szerint a monarkiát február elején proklamálják. A halasztás időtartama ismeretlen. A tartományokban levő tisztvvselőkkel is közölték a halasztást. / A lengeci háború 1915-ben. Prága, január. (Saját tudósítónktól.) A Budapesti Hírlap január 14-iki számában vezető helyen Adriai partjaink címmel cikket közölt a Lovcsen elfoglalásával kapcsolatiban az adriai tengerein elért sikereinkről és élénk színekkel domborítja ki hadiflottánk felsőségét az antant tengeri haderején. Az Adrián ma büszkébben jár flottánk — írja az említett cikkben. — Olaszország a kín dühében nézheti a látványt, hogy az Adrián a mi flottánk az úr. Tengeri háborúját máris elvesztette. A Gallipoli éjszaka sötétjében menekülő angol és francia hajóhad nevetséges képe mellett gyönyörűség a mi hajóinkra gondolna, melyek testén nem futó hadsereg menekül, hanem a támadás fényes katonai szelleme lakik. Ezek nem frázisok, hanem fényes haditények, amelyeikkel szemben az antant hajóit csak loppal engedte ki a veszélyeztetett vizekre és ugyancsak loppal surran- tak vissza, ha ugyan sikerült nekik visszaszökniük a mi és dicső szövetséges társunk éberen őrködő búvárhajói és hajóhadunk más egyéb egységei elől. Alkalmunk volt beszélgetni egy igen nagy- j állású tengerésztiszttel, aki a mult esztendő vizi-i háborúját a következőkben volt szíves elmondani : — Angolország az egész idő alatt arra töre-' kedett, hogy mint azelőtt, most is a lehetőség sze- rint kímélje legyőzhetetlen (?) flottáját. Abban bizakodott, hogy gazdaságilag sikerülni fog a szövetséges középponti hatalmakat legyőznie. Ezt a hiú reményt sikerült is Angliának még szövetségeseivel is elhitetni. Azt vélték, sőt még ma is azt vélik ú szigetországban, hogy a háború a politikának gyakorlati folytatása és a kettő között csak az a különbség, hogy az eszközei mások. A vezető politikusok szónoklatait a sztratégia helyettesíti és úgy, mint a politikában, a háborúban is lehet győzni frázisokkal, lehet győzni papiroson. A kisebb észak-, tengeri hatalmakra és a déli vizek tájékán lakó bal-káni államokra egyáltalán nem vetett nagyobb súlyt.. Mert azt gondolta az angol diplomácia, hogy pusz- tán hatalmi tekintélyével is sikerülni fog ezeket saját céljainak megnyerni. Mikor azután a már hajlottnak vélt Törökország is egész váratlanul mellénk csatlakozott, akkor eszmélt csak Anglia arra, hogy nem csupán a végzettel lehet ijeszteni, hanem az ijesztésnek is van végzete. Mikor már későnek látszott minden, csak ak- kor kezdte még meg Anglia a tanácskozást szövetsé- geseivel, hogy mit is kellene cselekedni. Egyik kon- ferencia a másikat kergette, de az antant még sem tudott megállapodásra jutni Hiányzott a közép- ponti vezetés és a szárazföldön is, a tengeren is min-denütt vereség érte az antantot. Ez a céltalan ideoda kapkodás legfényesebben azoknál a vadászatok- k nál tűnt föl, amelyet az oroszok és a franciák a Kő- Szép-tengeren folytattak a német cirkálók ellen. Hasonlóképpen kísérleteztek velünk az olaszok. Döntő ütközetre egyik sem vállalkozott sem velünk, sem, a szövetségeseinkkel szemben. Kerülték a nagy áldo- zattal járó összecsapást, gondolván, miért támadjunk , és menjünk tönkre mi, amikor Anglia, a legnagyobb tengeri hatalom kíméli az erejét? Valljuk be. Igazuk is volt, hiszen például ott, ahol a leforróbb volt a tenger, a Dardanella-erődítményeknél, nem is mutat-kozott angol hajó és ha igen, akkor is csak régi tipusnak és inkább csak a színpadi díszítés kedvéért. " A forró kásának ez a kerülgetése az oka am- s nak, hogy míg az orosz-japán háborúban a tengeri csata szintere határolt volt, addig most az egész világi tengerein veszedelmes a közlekedés és a legnagyobb elővigyázatosság mellett sem kerülhető el, hogy ár- tatlan vagy semleges hajót ne érjen veszedelem. Annál kevésbbé kerülhető ez el, mert éppen Anglia az, amely a legszívesebben használja a semlegesek zászlaját — védelemül. A magyar és osztrák és az olasz tengeri han- erőnek hasonló helyzete van egymással szemben. Még az olasz hadüzenet előtt sem vettük a francia-1