Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-24 / 24. szám

1916. január 24. @UDÂP£STI HÍRLAP (24 SZ) ) funn­ciógyártás feaia. London, jan. 23. Az alsóház 21-iki ülésén,Needhen liberális ama kérdésére, nehézségbe ütközik-e a lövőszer­gyártáshoz szükséges tanult munkások beállí­tása és miképpen szándékozza a kormány a lövő­szergyártást siettetni, Asquith miniszterelnök ki­jelentette, hogy a kormány mindent megtett arra nézve, hogy kellő számú tanult munkást állít­son be s arra az eredményre jutott, hogy csakis félig tanult kezdő munkások és női munkaerők felhasználásával állíthatja elő a szükséges lövő­szert. Az angol lövőszergyártást külföldről vásá­rolt lövőszerrel egyedül nem lehet pótolni annál kevésbbé, mert az ország egyéb szükségletei is rendkívüli feladatok elé állítják a hajózást. A nagy gyárak és szakszervezetek, melyek megis­merkedtek a kormány terveivel, megígérték, hogy támogatni fogják annál is inkább, mert megtudták, hogy az intézkedések csak a háború tartamára szólnak. A kormány ter­veinek megvalósítására alkalmas módnak te­kinti azt is, hogy az egyes kerületekben bizalmi­férfiakat állít föl. •— Sajnálom. — fejezte be beszédét a mi­niszter,­­ de azt kell mondanom, hogy a­mit eddig elértünk, szánalmas módon mögötte áll­annak, a­mire szükségünk van. Jobb a német repülőgép, mint az angol. Manchester, jan. 23. A Manchester Guardian vezércikkében Tennant másodállamtitkárnak a nyugati fronton való légi­harcokról tett nyilatkozatát ki nem elégítőnek mondja és hangoztatja, hogy a ném­et repülőgép­építőművészet túlszárnyalta az angolt. A németek­­minden célra más-más tipust használnak és a leg­utóbbi hat hónap alatt két új repülőgép-tipust, köz­tük a Fokker-tipust hozták be, miáltal új taktikát alkalmaztak. .Ír angolok nem tudják velük kiállni a versenyt. S török hivatalos jelentés: 4 főhadiszállás jelenti január 22-én. Tegnap egyik hidroplánunk átrepülte Tenedoszt és eredménnyel bombát dobott az ottani hangárra és az ellenséges tá­borokra. Egy ellenséges hadihajó tegnap rö­vid időn át bombázta Szedil-Bakr kör­nyékét. A többi arcvonalról nincs semmi je­lentenivaló. -Malil bég nyilatkozata.­ ­ *• Konstantínápoly-Bera, jan. 22. (Érkezett január 23-án este.) (A Budapesti Hírlap kiküldött tudósító­jától.) Halil bég török külügyminiszter szíves volt ma a magas porta pompás fogadótermében fogadni tudósítójukat. A külügyminiszter tekin­télyes megjelenésű és arcáról jókedv sugárzik. Kifejezte abbeli örömét, hogy a háborús állapot ellenére Törökország helyzete úgy poli­tikai, mint gazdasági tekintetben ragyogó. A tö­rök nemzet örömmel látja szerbiai és monte­negrói­ hagyományos ellenségeinek vereségét. .Az antant végleges összeroppanása már nem látszik többé kétségesnek. Ha Törökország nem lépett volna idejekorán közbe a középponti hatalmak oldalán, akkor sorsa rosszra fordult volna. Hogy Törökország a gyors közbelépéssel helyzetét rendkívüli módon megjavította, azt most már mindenütt elismerik. — Mikor legutóbb Bukaresten átutaz­tam — mondta Halil bég — Marghiloman Sándor volt román miniszterelnök a követke­­­zőket mondta nekem: — Törökországnak jó dolga van, lelki­ismerete nyugodt. Mi románok nagyon sokáig gondolkoztunk. Törökország gazdasági hely­zete némely tekintetben még jobb, mint szö­­­vetségeseié, mert Törökország, mint agrár­állam a háborús állapotnak bizonyos rossz oldalát nem érzi olyan nagy mértékben. A külügyminiszter, mint a beszélgetés fo­lyamán megállapíthattam, jól értesült a magyar és osztrák hadseregek hőstetteiről és nagyon örült a boszniai mohamedánok dicsőségén. Orosz vereség Perzsiában. Konstantinápoly, jan. 23._ A perzsa határról ideérkezett jelentések szerint török csapatosztagok és benszülött har­cosok e hónap 16-án Kermansah és Hamadan közt megszállották Kengavar városát s megsza­badították az oroszoktól. A török csapatok és a benszülött harcosok folytatták az offenzívát és újra birtokukba vették Assabad, Choi és Parkam városokat. Egy orosz lovasezred, a­mely Mara­gából támadást intézett Miandoab irányába, ve­reséget szenvedett s ez alkalommal mintegy­ 100 halottat­ veszített. Egy másik orosz ezredet Ur­­miától délre vertek vissza. a helyzet Indiában. — Növekszik az angolok veszedelme. — A lapén segítség kérdése. — Fölfedezett nagy összeesküvés. — Hága, jan. 23. (Saját tudósítónktól.) A Het Vaderland című hollandiai újság írja: Időről-időre hire­k érkeznek hozzánk arról, hogy Brit-India népei egyáltalán nem hűek az angol kormányhoz. Azt a benyomást szerzi az ember, hogy­ valami tör­ténik, a­mi Angolországban nagy nyugtalansá­got kelt. Külső befolyások forradalmi lelket te­remtettek az angolok uralma alá tartozó népek­ben, a­mely lélek egyre jobban terjed. A Brit-Indiában lévő sok millió izlám ember a háború mostani szakaszában Angolországra nézve na­gyon veszedelmes elem. Sanghajban az angol ko­lóniában egyáltalán nincs nyugodtság és biztos­ság. Az angolok nyilván kénytelennek érzik ma­gukat arra, hogy föltartóztassák Indiában a dol­gok végzetes fejlődését és bárha ellenkezve is,­­de egyre jobban be kell látniok, hogy a legmesszebb­menő japán segítség nélkül nem megy tovább a dolog. Másrészről azonban nagy bizalmatlanság­gal viseltetnek a japánok iránt és teljes okkal, mert az ilyen japán barátságos szolgálatot bizo­nyára nagyon drágán kellene megfizetniök. Az a fölfedezés sem járul éppen hozzá a megnyugta­táshoz, hogy Sanghajban és más kínai helyeken nagytömegű fegyvert és muníciót találtak készen az Indiába való elszállításra. E mellett az ango­loknak meg kellett tenniök még azt a fölfedezést is, hogy mindez a hadianyag legnagyobb rész­ben Japánországból származik. Hongkongban néhány hónappal ezelőtt az ott élő európaiak és elsősorban az angolok, úgy látszik, csak onnen, hogy el tudták kerülni az erőszakos halált. In­diai kereskedők és az indiai hadsereg tagjai messzire menő összeesküvést szőttek, a­melyet csak a legutolsó pillanatban fedeztek föl. Az an­golok nagyon szigorúan léptek föl a forradal­márok ellen, de minden intézkedésüket titokban tartják. Hongkongban önkéntes csapatot kellett alakítani a Kowloonban internált németek őrize­tére, mert az indiai csapatokra nem lehetett rá­bízni a felügyeletet. Heisse aaretíles föladata. Fáris, jan. 23. Wilson elnök küldöttje, House ezredes a lapok, tudósí­tója előtt kijelentette, hogy az ő fel­adata személyesen pontosan és közvetetlenül tájékoztatni az amerikai nagyköveteket azokról a súlyos kérdésekről, a­melyekről a mostani pil­lanatban a különböző hadviselő államokban, főleg a búvárhajóhábori és a blokád dolgában tárgyalniok kell. House ezredes az elnöknek pontosan be fog számolni háborús impressziói­ról, valamint a hadviselő államok hangulatáról. Az ezredes hozátette, hogy küldetése semmi mó­don sem függ össze esetleges békeközvetítéssel.­ ­ A császárság fölállítását elhalasztották Tokió, jan. 23. (Reuters) A pekingi japán követ azt távi­ratozta kormányának, hogy a kínai kormány, hivatalosan közzéteszi a monarkia felállításá­nak elhalasztását, mert a belső zavarok szüksé­­gessé tették annak az eredeti tervnek megvál­toztatását, a­mely szerint a monarkiát február­ elején proklamálják. A halasztás időtartama is­meretlen. A tartományokban levő tisztvvselők­kel is közölték a halasztást. / A lengeci háború 1915-ben. Prága, január.­­ (Saját tudósítónktól.) A Budapesti Hírlap ja­­nuár 14-iki számában vezető helyen Adriai partjaink címmel cikket közölt a Lovcsen elfoglalásával kap­csolatiban az adriai tengerein elért sikereinkről és élénk színekkel domborítja ki hadiflottánk felsőségét­ az antant tengeri haderején. Az Adrián ma büszkéb­ben jár flottánk — írja az említett cikkben. — Olasz­ország a kín dühében nézheti a látványt, hog­y az Adrián a mi flottánk az úr. Tengeri háborúját máris elvesztette. A Gallipoli éjszaka sötétjében menekülő angol és francia hajóhad nevetséges képe mellett gyönyörűség a mi hajóinkra gondolna, melyek tes­tén nem futó had­sereg menekül, hanem a táma­­dás fényes katonai szelleme lakik. Ezek nem frázi­sok, hanem fényes haditények, a­melyeikkel szem­ben­ az antant hajóit csak loppal engedte ki a ve­szélyeztetett vizekre és ugyancsak loppal surran-­ tak vissza, ha ugyan sikerült nekik visszaszökniük a mi és dicső szövetséges társunk éberen őrködő búvárhajói és hajóhadunk más egyéb egységei elől.­­ Alkalmunk volt beszélgetni egy igen nagy- j állású tengerésztiszttel, a­ki a mult esztendő vizi-i háborúját a következőkben volt szíves elmondani : — Angolország az egész idő alatt arra töre-' kedett, hogy mint azelőtt, most is a lehetőség sze-­­ rint kímélje legyőzhetetlen (?) flottáját. Abban bi­­­zakodott, hogy gazdaságilag sikerülni fog a szövet­séges középponti hatalmakat legyőznie. Ezt a hiú reményt sikerült is Angliának még szövetségeseivel is elhitetni. Azt vélték, sőt még ma is azt vélik ú­ szigetországban, hogy a háború a politikának gya­korlati folytatása és a kettő között csak az a kü­lönbség, hogy az eszközei mások. A vezető politi­kusok szónoklatait a sztratégia helyettesíti és úgy, mint a politikában, a háborúban is lehet győzni frázisokkal, lehet győzni papiroson. A kisebb észak-, tengeri hatalmakra és a déli vizek tájékán lakó bal-­­­káni államokra egyáltalán nem vetett nagyobb súlyt.. Mert azt gondolta az angol diplomácia, hogy pusz-­ tán hatalmi tekintélyével is sikerülni fog ezeket­ saját céljainak megnyerni. Mikor azután a már ha­­j­lottnak vélt Törökország is egész váratlanul mellénk­­­ csatlakozott, akkor eszmélt csak Anglia arra, hogy nem csupán a végzettel lehet ijeszteni, hanem az ijesztésnek is van végzete. Mikor már későnek látszott minden, csak ak-­­ kor kezdte még meg Anglia a tanácskozást szövetsé-­­ geseivel, hogy mit is kellene cselekedni. Egyik kon-­ ferencia a másikat kergette, de az antant még sem­ tudott megállapodásra jutni Hiányzott a közép-­ ponti vezetés és a szárazföldön is, a tengeren is min-­­­denütt vereség érte az antantot. Ez a céltalan ide­oda kapkodás legfényesebben azoknál a vadászatok- k nál tűnt föl, a­melyet az oroszok és a franciák a Kő- S­zép-tengeren folytattak a német cirkálók ellen. Ha­­­­sonlóképpen kísérleteztek v­elünk az olaszok. Döntő­­ ütközetre egyik sem vállalkozott sem velünk, sem­, a szövetségeseinkkel szemben. Kerülték a nagy áldo-­­ zattal járó összecsapást, gondolván, miért támadjunk , és menjünk tönkre mi, a­mikor Anglia, a legnagyobb tengeri hatalom kíméli az erejét? Valljuk be. Igazuk­ is volt, hiszen például ott, a­hol a leforróbb volt a­ tenger, a Dardanella-erődítményeknél, nem is mutat-­­kozott angol hajó és ha igen, akkor is csak régi ti­­­pusnak és inkább csak a színpadi díszítés ked­­­­véért. "­­ A forró kásának ez a kerülgetése az oka am- s nak, hogy míg az orosz-japán háborúban a tengeri­­ csata szintere határolt volt, addig most az egész világi tengerein veszedelmes a közlekedés és a legnagyobb elővigyázatosság mellett sem kerülhető el, hogy ár-­ tatlan vagy semleges hajót ne érjen veszedelem. An­nál kevésbbé kerülhető ez el, mert éppen Anglia az, a­mely a legszívesebben használja a semlegesek zászlaját — védelemül. A magyar és osztrák és az olasz tengeri han-­ erőnek hasonló helyzete van egymással szemben.­ Még az olasz hadüzenet előtt sem vettük a francia-­1

Next