Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-13 / 13. szám

1916. január 13. ua——•MII.,1 I • .«•• BUDAPESTI M.IM? AS «» A Lovesen elfoglalása után. — §katonáink mindenütt verik a montenegróiakat. Wefer altábornagy fieient£se. Hivatalos jelentés: kiadták január 12-én ,délben; érkezett délután négy órakor. Montenegró ellen való támadásunk sikeresen halad előre. Egy hadoszlopunk harc közt elfog­lalta a Buduntól nyugatra és északnyu­gatra lévő magaslatokat, egy másik az 1560 méter magas Babjakot Cetinjétől délnyugatra. A Lovcsenen át előrenyomuló cs. és kir. csapatok az ellenséget Njegosín­tól űzték vissza. Az Orahovicétól keletre a határon túl emelkedő magaslatok is birtokunkban vannak. Grahovo felé vezényelt csapataink 70 órás harc után elfoglalták az e községtől délnyugatra és északnyugatra lévő szikla­csúcsokat. A Montenegró délnyugati határán zsákmányolt árváik tegnap jelentett száma 42-re emelkedett. Montenegró északkeleti sarkában most a Beranétől délre lévő magaslato­kat is rohammal elfoglalták. Osztrák és magyar osztaszok albá­nokkal egyesülve Busrahiból, rpektől nyu­gatra, a szerb csapatkötelékek utolsó ma­radványait is elűzték. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Iír­­ német nagy főhadiszállás mai jelentése ezt m­ondja: .A balkáni harctéren nincs újság. Az általános helyzet. Bécs, jan. 12. (Külön tudósítónktól.) Győzelmes csapa­taink a Lovesen elfoglalása után tegnap a Cetin­jétől délnyugatra levő magaslati állásokat, va­lamint Kuk­ból a Novakovo-Brdon át a monte­negrói fővárosba vezető út mentén emelkedő 1560 méter magas Babjak-hegyet is hatal­mukba kerítették. Az északi úton csapataink Ngeguson túl a Golo-Brdóig értek el. A Grahovo­fensikon levő sokszorosan megerősített hegyi állásokat hetven órai kemény küzdelem után elfoglaltuk. A fensiket Trebinjéből kiinduló két út szeli át; az egyik Cetinjébe visz, a másik pe­dig Nikszicsbe. Csapataink Orahováctól keletre a határon túl levő Csek­rcsi-magaslatokat is el­foglalták. Offenzívánk mindenütt eredményesen elő­rehalad és a Buduától északnyugatra és nyu­gatra levő magaslatok is már a mi birtokunk­ban vannak. Az elfoglalt ágyuk száma eddig 42-re emelkedett. A Lim folyó középső folyásá­nak környékén csapataink rohammal bevették a Berané városától délre, a Ratudra-vidéken levő magaslatokat és immár elérték az ó-monte­negrói határt. Ipek városától tíz kilométernyire északnyugaton, Dugavi közelében a Rugovo-Planinán csapataink szerb osztagok maradvá­nyait megtámadták és elűzték. Ebben a küzde­lemben igen tevékenyen albánok is résztvettek. (K. B. L.) Merne­­ssörstsecgessink öröme. — Csapataink dicsérete. — A Lovesen elfoga­tolása rendkívüli siker.­­ Montenegró ellen­­állásának már nem lehet eredménye. — Berlin, jan. 12. A Lovesen elfoglalását a lapok mind nagy örömmel üdvözlik. A Vestische Zeitung írja: A Lovcsent Monte­negró legerősebb, bevehetetlen bástyájának mondot­ták. Az olaszok, ezt beállították adriai *?&nita&ukba.­­ A Lovcsen elvesztése érzékeny és rendkívül fájdalmas veszteség nekik. A monarkia a Lovcsenre feltűzte zászlaját. De nemcsak a szárazföldi támadás adta meg e kiváló fegverménynek jellegét. Az osztrrk és magyar flotta is igen jelentékenyen hozzájárult a nagy sikerhez. Sem az olasz, sem az angol, sem a francia hadihajók, a­melyek valahol az Adria vagy a Földközi-tenger vizein leskelődnek, nem tudták megakadályozni a cs. és kir. flottát, hogy a Lovesen elfoglalásánál eredményesen közreműködjék. Miként az olaszok által féltékenyen őrzött montenegrói he­gyen, úgy az általuk saját területnek igényelt adriai tengeren is Ausztria és Magyarország uralkodik. Montenegrónak a Lovesen elvesztése után semmi ki­látása nincs a további ellenállás eredményességére. A Berliner Tageblatt hasáb­jain Moraht őrnagy írja: A háború előtt nem egy oldalról tagadták an­nak lehetőségét, hogy a Lovesen hatalmas tömege valaha is ki lesz téve osztrák és magyar támadásnak. A támadó valóban olyan nehézségek elé került, a­me­lyeket csak elitcsapat volt képes legyőzni. Mint ilyen elitcsapatot üdvözöljük Kövess hadseregét és az odarendelt egyéb osztrák és magyar csapatokat. A Lokalanzeiger írja: Míg a montenegrói erőd­művek rég­ebbje elavult és nincs értéke, addig a Lovcsenen lévő erődműveket, a­melyek a Kattaro— Cetinje-utat elzárni vannak hivatva, csak 1908. év­ben éritették ki és pedig oly módon, hogy kitűnő fedezékeket nyújtott a nehéz ágyaknak és mozsa­raknak is. Nemcsak helyzetük volt domináló, hanem felén­léknü­k is teljesen modern. A Lovcsen-állás el­foglalása igen nagy teljesítmény. Cetinje nem fogja magát soká tarthatni. Bármilyen meredek volt a hegy lejtője, bármilyen nehéz a terep, vitéz szövet­ségeseink minden nehézséget le tudtak teyőzni. A hatás Olaszországban. Literánó, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) A Lovesen elveszté­sét a Corriere della Sera Olaszországra és az antantra rendkívül fájdalmasnak mondja. A Lovesen komoly veszedelmet jelentett Kattaróra s az osztrák és magyar csapatok sikerének két­ségtelenül nagy a jelentősége. A többi hadmű­veletre nem lesz befolyása, mert az osztrák és magyar flotta már megelőzően is zavartalanul elrejtőzött a kattarói öbölben. Arra a kérdésre, hogy az antant meg tudta volna-e akadályozni a Lovesen elfoglalását, nehéz a felelet. Az sem­miesetre sem lett volna elegendő, ha csak magát a Lovesent védik; egész hadjáratot kellett volna Montenegróban már régóta megszervezni s az a kérdés, hogy ez lehetséges lett volna-e. Az olasz király Rómában. li­gánó, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) A Lovesen elfogla­lása Olaszországban óriás benyomást keltett. A király, a­ki a Secolo jelentése szerint kijelen­tette, hogy csak mint győző fog visszatérni Ró­mába, tegnap délelőtt tíz órakor különvonaton Rómába érkezett. A királyt a vasúti állomáson a Corriere della Sera jelentése szerint senki sem várta. Látogatásának magánjellege volt. A pá­lyaudvarról a Villa Adába ment, a­hol a ki­rályné és gyermekei várták. Tizenegy órakor fogadta Salandra miniszterelnököt és hosszabb tanácskozást folytatott vele, valamint Sonninó­val s a hadaffal és a tengerészeti miniszterrel. Később a királyi helytartót, a génuai herceget fogadta és hosszan tanácskozott vele. francia dicséret hadseregünkről. ) Genf, jan. 12. (Saját tudósítónktól.Petit Parisien a Lovcsenért vívott harc kommentálása közben kijelenti, hogy a hegy elfoglalása nagy sikere az osztrák és magyar hadseregnek. Az 1914 augusz­tusában francia tengerészeti ágyúkkal megerő­sített Lovesen elfoglalása következtében a kat­tarói flottabázis, a­mely a tenger felé bevehetet­len, a szárazföld felől is bevhetetlenné vált. Azonkívül a hegycsúcson fölállított osztrák és magyar ütegek tű­z alá foghatják a csak tíz kilométernyire fekvő Cetinjét. Szerbb zsák­mány Ssértecan, Szófia, jan. 12. A lapok jelentése szerint a szófiai pálya­udvarra szerb hadizsákmánnyal teli különvonat érkezett. A zsákmány között van Péter király díszkocsija, a szerb főhadiszállás és a vezérkar levélváltása, valamint több bronz várágyu. — A repülőtámadás Szaloniki ellen. Bázel, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) Aténi jelentés szerint a Szaloniki ellen intézett repülőtámadás nagy katonai készleteket pusztított el. A támadás nem tartott sokkal tovább egy negyedóránál. és olaszok ellen. — Repü­l­ink sikeres munkája. — Támadás Ri­­mini ellen. — Pusstito hatású bombavetések. — Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták január 12-én délben, érkezett délután négy órakor. A helyzet változatlan. A Riva, Flitschl és Tolmein szakaszokon, valamint a czerci hídfő előtt a tüzérség működése helyen­ként újra élénkebb volt. A tolmeini hídfő déli része előtt az ellenség egy támadó­kísérletét visszavertük. A görci szaka­szon repülőink olasz táborokra bombá­kat dobtak. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, Rimini bombázása. A hajóhad parancsnoksága ma a követ­kező jelentést adta ki: E hónap 11-én délután egyik tengeri repülőgéprajunk Rimíniben pusztító ha­tással dobott bombákat a töltény- és ke­nyérgyárra, a pályaudvarra és a repülő­gépek elűzésére szolgáló ütegre. Több védőágyu heves tüzelése ellenére vala- 7 A franciák bejelentik a szaloniki offenzívát. Kopenhága, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) Azok a híresztelé­sek, a­melyeket az utóbbi napokban Párisból a szaloniki hadsereg küszöbön álló offenzívájáról világgá bocsátottak, most a félhivatalos Temps hasábjain mint határozott ígéretek jelennek meg. A lap a gallipoli kudarc kapcsán ezt írja: A keleti világ szemei most Szalonikbra irá­nyulnak, a­hol meglepetésszerű események álla­nak küszöbön. Ha Franciaország lemondott ar­ról, hogy a Gallipoli-félszigeten harcba kezdjen, csak azért történt, mert ezt a közelebb fekvő Keleten nagyobb erővel teheti. Gallipolin az ál­dozat végül is nem állott volna arányban a fel­adattal. A letartóztatott konzulok. ZUrik, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) A lapok jelentik Pá­risból, hogy az antant a Mitiléneben letartózta­­tott konzulok szabadonbocsátását megtagadja, noha görög alattvalók. Az antant ereje Szalonikiban. Berlin, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) A Tageblatt külön tudó­sítója a Macedóniában eddig partra szállott angol­francia csapatok számáról avatott helyről ezt je­lenti. December 26-ig Angolország és Franciaország Szalonikiban kerek 200.000 embert szállított partra. Azóta Szalonikiban körülbelül 20.000 embert és az itriani kikötőben 60.000 embert szállítottak partra. E számból le kell vonni azt a veszteséget, a­mely a partraszállott hadsereget a görög-szerb határon folyt legutóbbi harcban érte és ezt a veszteséget bizvást 30.000 főre lehet tenni. A partraszállott csapatok egész száma tehát eddig kerek negyed millió, a­melyből még legföljebb 180.000 ember az igazi har­cos, míg a maradék az erős trónre jut. Nem szabad természetesen figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezt a csapaterőt Szaloniki megtámadása esetén, az angol­francia középtengeri flotta legalább tizenöt-húsz hadiha­jójának erős tüzérsége többé-kevésbbé sike­resen támogatni fogja és hogy a csapatok partra­szállítását folytatják. A legközelebbi időben várják a partraszállását ama csapatok­ egy részének, a­me­lyeket az antant Anafortából, Ari Burnuból és Szedil Bahrból vont vissza, míg a többi részt úgy látszik Egyiptomba viszik. Azol­nak a csapatoknak a szám­a, a­m­elyek az em­lített két célra az angoloknak és franciáknak a Dardanella-kalandból még megmarad­ta­k, a mai Szalonikiban és az orfani öbölben partra­szállott csapatok levonásával körülbelül 80.000 főre tehető.

Next