Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-14 / 14. szám
1916. január 14. BUDAPESTI HÍRLAP A* «. sági előjogokat. Másrészről Németországnak biztosítékokat kellene nyújtania a német militarizmus ellen, nekünk viszont saját navalizmusunkat kellene mérsékelnük. Nagyon nehéz annak bebizonyítása, hogy egy német Törökország jobban fenyegeti a világ szabadságát, mint egy brit India. Az antant veresége a Dardanelláknál. A török hivatalos Jelentés. Konstantinápoly, jan. 13. A főhadiszállás közli: Irak-arcvonal: Nincs változás. Kaukázus-arcvonal: Január 10-én az ellenség kétszer megtámadta állásainkat a Narman-szakaszon, de visszavertük. Az ellenségnek 100 halottja maradt a csatatéren. Dardanella-arcvonal: Január 10-én több ellenséges cirkáló és torpedónaszád időnként bombázta Tekeburn környékét és az anatóliai ütegeket anélkül, hogy kárt tett volna. Egy Kavalla irányából jött cirkáló a szároszi öböl északi részén lévő szakaszunkat megkísérelte tüzelés alá venni, de legközelebb lévő ütegünk ellentüzelése elűzte. Január 9-én két hadirepülőgépünk, amelyeket Boedîpe te Chones haditervek vezettek, egy negyedik ellenséges repülőgépet lelőtt, amely Szedil Bahr magasságában a tengerbe esett. * A szedil-bahri csata, amely január 8-án és a 9-ére virradó éjjel lefolyt és az ellenség vereségére végződött, a következő lefolyása volt: Abból a körülményből, hogy az ellenséges parti tüzérség tevékenysége csökkent és helyettük a hajótüzérség lépett akcióba, hogy számos szállítóhajó volt a kikötőhely közelében, valamint abból a körülményből, hogy az ellenség újra visszaél, világos nappal kórházhajókon szállíttatott csapatokat, sejtettük, hogy az ütegeink heves tüzelésétől nyugtalanított ellenség menekülésre készül. Minden előkészületet megtettünk erre, hogy a menekülésért az ellenség ez alkalommal a lehető legdrágább árt fizesse. Előkészületüük január 4-ike óta teljes sikerrel folyt. A támadásra kiválasztott szakaszokat heves ágyú- és aknatűzzel borítottuk el. Január 8-án délután fokoztuk tüzelésünket, aknákat robbantottunk és tevékenységünket azzal fejeztük be, hogy az egész arcvonalon erős földeprő osztagokat küldtünk előre. Az ellenség, amely támadás előkészületeit sejtette, balszárnya közelében számos hadihajót gyűjtott össze, amelyek csapatainkat és előretolt állásainkat hevesen bombázták. Csapatainkat, amelyek egyes helyeken az ellenséges lövőárokhoz közeledtek, az ellenség puskatűzzel és kézigránátokkal fogadta, de csapataink délig tartották állásaikat. A január 9-re virradó éjjel újra előretoltuk felderítő osztagainkat az ellenséges lövőárok ellen. Reggel három órakor, amikor észrevettük, hogy az ellenség centrumaiból visszavonuló mozdulat kezdődik, elrendeltük az előrenyomulást az egész arcvonalon. A visszavonuló ellenséges csapatok egy része hadihajói heves tüzelésének védelme alatt sietett a partraszállás helyeihez. Egy másik rész automatikus aknák robbanásával csapataink előrenyomulását lépésről-lépésre akadályozni igyekezett. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúinklyikos tüzelést kezdtek a kikötőhidak ellen, mi a tábori ágyúink az ellenséges utóvédet bombázták és neki nagy veszteséget okoztak. Hegyi ütegeink a gyalogsággal együtt előrenyomultak és az ellenséget közvetetten közelből nyugtalanították. Csapataink az ellenséges hajók és aknák támadását vitézül állták, harci vágytól áthatva, mit sem törődtek a minden oldalról reájuk zúduló pokoli tűzzal és lekaszabolták az ellenséges katonákat, akik tüzérségünk hatásos tüzelése következtében .Nem menekülhettek és kétségbeesett ellen, állást fejtettek ki. Január 9-ének reggelén csapataink a csatatéren számos ellenséges holttestet körülvéve találták magukat. Végül megállapottuk, hogy tüzérségi tüzelésünk hatásosan elérte célját és hogy az ellenség a rendelkezésünkre álló eszközökkel egész arcvonalára gyakorolt nyomás következtében, valamint erős gyalogsági osztagaink támadása következtében képtelen volt ebben a zónában számos hadihajóinak védelme ellenére még hosszabb ellenállást kifejteni. Így végződött az utolsó felvonása azoknak a harcoknak, amelyek nyolc hónap óta a Gallipoli-félszigeten lejátszódtak, végződött pedig az ellenség vereségével és visszavonulásával. A nagy zsákmány, amelyet még nem számláltunk meg: ágyuk, fegyverek, muníció, lovak, öszvérek, kocsik és nagymennyiségű egyéb hadianyag. A rengeteg zsákmány. Konstantinápoly, jan. 13. A Milli-ügynökség levelezője, aki az angolok által kiürített sedil-bahri szakasz egy részét megtekintette, leírta az ott talált zsákmányt. Mindenütt szárazföldi torpedók, föl nem robbant bombák, lövőszer, kocsik, sátrak, mozgó tábori kórházak, takarókezrivel, 2000 ágy, nyereg és lószerszám, szétszedhető és pompás drótágyakkal fölszerelt tiszti barakkok, kórházi célokra berendezett 10 hadiautomobil, rengeteg sok vánkos, konzerves ládák, kétszersült és sajt található oly mennyiségben, hogy több nagy fűszeres áruháznak egy esztendőre elég volna. E vidék sokkal inkább kereskedelmi kikötő benyomását kelti, mint csataterét. Szedil-Bahr városában nagy rizsraktárak vannak. Az antant vesztesége emberben. Bázel, jan. 13. (Saját tudósítónktól.) A Tagesanzeiger a galilipoli expedícióról ezt jelenti: Megbízható számítás szerint a franciák vesztesége kerek 100.000 ember. A 205.000 főnyi angol veszteséggel együtt — 125.000 sebesült, halott és eltűnt és 80.000 beteg — a Dardanelláknál az egész veszteség több mint 300.000 hasztalanul föláldozott emberélet. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az antantot milyen jelentékeny flottaveszteség érte a Dardanelláknál. A legutóbbi nyári vereséget nem tekintve, a Dardanella-vállakozás vége a négyes antant legnagyobb és legsúlyosabb következményű katonai kudarca. A német császár táviratai. Konstantinápoly, jan. 13. A Dardanellákban aratott győzelem alkalmából a szultánhoz intézett táviratában Vilmos császár azt mondja, hogy nagy megelégedéssel vette tudomásul a hírt, hogy az ellenséges hadsereg kényszerült Gallipoli félszigetét teljesen kiüríteni és üdvözli a szultánt a nagy győzelem alkalmából, amely a szégyentelen ellenség heves támadásainak véget vetett. A csásár bejelenti, hogy csodálata jeléül kardot küld a szultánnak, hogy a nagy győzelemre való megemlékezést megörökítse, a kardot, amely a jogok védelmére folytatott háború alatt mindenkor az ellenség feje fölött lebegjen. A császár végül ama meggyőződését fejezte ki, hogy Isten segítsége biztosítja a végső győzelmet. Vilmos császár Enver basa hadügyminiszterhez is táviratot intézett, amelyben azt mondja, hogy az ottomán hadsereg oly fegyvertényt hajtott végre, amely örökre megmarad a nép emlékezetében. Üdvözli Enver basát és az otomán hadsereget a legszívesebben ama siker alkalmából, amely a diadalmas ottomán zászló köré új babérokat font. A császár a miniszternek a Pour le mérite rendjelét adományozta. Enver basa napiparancsban közölte a hadsereggel Vilmos császár üdvözletét azzal a megjegyzéssel, hogy ő ezért köszönetet mondott a császárnak s biztosította őt, hogy az ottomán hadsereg továbbra is teljesíteni fogja kötelességeit. A franciák az angolokat okolják a vereségért. Genf, jan. 13. (Saját tudósítónktól.) Hervé a La Victoireban a Dardanelláknál szenvedett kudarcért az egész felelősséget az angol főparancsnokságra hárítja. Londonban nem akarták a Keleten való vezetést a francia tábornokokra bízni, akik a franciák szerint nagyarányú hadjárat alapelveivel inkább vannak tisztában, mint az angolok, akiknek csak a gyarmatokon való hadviselésben van gyakorlatuk. D'Amadé tábornok annak idejében azt tanácsolta, hogy Kis-Ázsiában is szállítsanak partra csapatokat. Az indítványt azonban Anglia elutasította. A Figaro azt írja, hogy a dardanellai hadműveleteknél elkövetett hiba Hamilton rovására irandó, aki viszont a nehézkes londoni hadügyminisztériumra hárítja a hibát. A tábornoknak — mondja a Figaro — vagy segítenie kellett volna a dolgon, vagy pedig azonnal le kellett volna mondania. Török előnyomulás Perzsiában. Konstantinápoly, jan. 13. Mint a A/i'/ft-ügynökség értesül, török csapatok bevonultak a perzsiai Kermandiába. A lakosság a törököket ovációval fogadta. A város fel van lobogózva. A környékről a törzsek a városba özönlenek a törökök üdvözlésére. A háború a tengeren. Menekülés a búvárhajó elől. Madrid, jan. II. (Havas.) A Tafna nevű gőzös szikratávíróval segítséget kért és hozzáteszi, hogy egy búvárhajó elől menekült. Barcelonába érkezett második szikratávíróval a Tafna közli, hogy menekülése sikerült. Elpusztult angol gőzös. Hull, jan. 13. (Reuter.) A Wilson-vonal Sapho gőzösét menthetetlennek tartják. A legénységről nincs biztos hír. Az angol gyilkossági Berlin, Jan. 1t. A Neue Zur. Zig. röviden közli annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet az angol kormány a Baralong-esettel kapcsolatosan a német emlékiratra válaszképpen kiadott és megjegyzi: Az angol kormány tehát megtagadta azoknak az angol matrózoknak megbüntetését, akik egy német búvárhajó tizenkét emberét meggyilkolták. Grey válaszában van egy fontos mozzanat: nem tagadja a tényállást, amelyet sokan mindeddig hinni sem mertek, hogy tudniillik csellel, hamis lobogó kitűzésével megsemmisített német búvárhajó legénységét a „győzelmes" angol kapitány parancsára lelőtték. Grey az esete három, a németek rovására írt cselekménnyel igyekszik fedezni, amelyekre azonban ez esetben nem lehet hivatkozni, épp oly kevéssé, mint arra a nagylelkűségre, amelyet Grey szerint más esetekben német tengerészek megmentésével tanúsítottak. A fődolog ezzel nem veszít a maga borzasztó komolyságából. Való-e, hogy angol tengerészek kapitányuk parancsára meggyilkoltak német tengerészeket, miután azok megadták magukat? Greg nincsen abban a helyzetben, hogy erre a kérdésre tagadó választ adjon, de vonakodik a gyilkosokat felelősségre vonni. Most Németország szavát várjuk. Németország a civilizációnak sokkal nagyobb fokán áll, sem hogy hasonlóval válaszolhat s angol foglyokat kivégeztetne. Éles megtorlás azért nem fog elmaradni, már csak azért nem, nehogy ily esetek még egyszer előfordulhassanak. A semleges államokban sem fognak szemet hunyhatni a tény elől, hogy az angol kormány a Baralong-esetről szóló fehér könyvvel kitörölhetetlen mocskot hagyott Anglia pajzsán száradni. Ha az angol kormány matrózainak gyalázatos tettét a búvárhajók ellen való vak gyűlölettel igyekezett volna menteni, ezt még értenők. De hogy leplezetlen szofizmussal egyszerűen elsiklik az eseten, ez oly eljárás, amelynek jellemzésére nincsen szó a nyelvünkben. (A Wolff-ügynökség e távirathoz megjegyzi: Ehhez nincsen hozzáfűznivalónk.) * A Luzitánia-Ügy. Remény a NesSvezo elintézésre. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség washingtoni képviselője jelenti szikratávíró útján. Itt az az általános vélemény uralkodik, hogy a Luzitánia-eset gyors elintézése, tekintettel a jelenlegi helyzetre, sakkhúzás lesz a kongresszuson. Tíz legbefolyásosabb demokrata szenátor kijelentette egy newyorki lap képviselőjének azt a kívánságát, hogy Németország hagyja abba a búvárhajóval való hadviselést, hogy így Amerikának alkalma legyen Anglia ellen eljárnia. Mert mindig, amikor egyengetve volt az útja az Anglia ellen való erőteljes fellépésnek egy hajó bukkant fel és