Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-23 / 23. szám
6 BUDAPESTI ŰÍHOP (23. SZ.) 1916. január 23. nak le. Ez a kiürítés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a megkezdett expedíció igazi céljának követéséről lemondunk. A brit birodalom bámulattal tekinti Oroszortroly nagy áldozatait, mely a közös ügyért ugy ontia vérét, mintha viz lenne és a mely a Dunajectől való hosszú, mesterien véghez vitt visszavonulása alatt páratlan hősiességet tanúsított. Kétségen felül áll Oroszország ama szilárd akarata, hogy a teljes és végérvényes győzelemig harcol. Ezt a megrendíthetetlen elhatározást pompásan fejezték ki azok a nemes szavak, amelyeket a cár nemrégen seregeihez intézett. Oroszországban a német ügynökök által terjesztett hazugságok ellenére sem kételkedik senki sem a legkevésbbé, hogy Angolország rengeteg birodalmának minden forrását föl akarja használni Oroszország támogatására. Angolország olyan szolgálatokat tett a szövetségeseknek, amelyeknek jelentőségét lehetetlen lebecsülni. A tizennyocadik század háborúiban szövetségeseinket flottánkkal, szubvencióval és kisebb csapatkontingensekkel támogattuk. Ma fokozatosan talpra állított seregeink száma négy millió ember. Segítettük szövetségeseinket muníciószállítással és búvárhajókat küldtünk a vitéz orosz tengerészettel a keleti tengeren való együttműködésre. A szövetségeseinknek kölcsönzött összeg 422 millió. Oroszország és Angolország közt szorosabbá kell tenni a gazdasági köteléket. Az orosz-angol kereskedelmi viszonyt mindkét országra nézve kedvezően kell szabályozni. Oroszország és Angolország lépésről-lépésre egyre jobban közeledik egymáshoz. Mindketten létünkért és függetlenségünkért küzdünk. Mindketten nagy áldozatokat hoztunk. Már csak az van hátra, hogy a megteremtett művet megkoronázzuk. Bízom a jövőben, a szövetségesek győzelmében, az angol-orosz barátságban és a két nagy birodalom tartós szövetségét a béke legbiztosabb zálogának tekintem. Az oroszok elkeseredése az angolok ellen. Kopenhága, jan. 22. (Saját tudósítónktól.) A Politiken bergeni munkatársa jelenti: Az itt átutazó oroszok a legfeketébb színekben ecsetelik az oroszországi állapotokat. A rettenetes hideg a városok, különösen Pétervár és Moszkva szegénysorsú lakossága sorából számos áldozatot követel. Karácsony táján az utcákon mindennap találtak megfagyott embereket. Ilyen nagy hideg már évek óta nem volt. Valamennyi nagyobb városban úgyszólván semmi munka nincs. A városok munkáslakosságában nagy az elkeseredés az angolok ellen, akiket azzal vádolnak, hogy sokkal tétlenebbek, semhogy a háborút rövidesen befejezhessék. A gallipoli kudarc csak erősíti ezt a hangulatot, amelynek már nagy orosz lapok is kifejezést adnak. A háború folytatása iránt már senki sem érdeklődik szükség, vagy akik ott nem használhatók, haza küldjék. Ezután fölpanaszolja, hogy az élet napról-napra drágul. Az ország termelőképessége napról-napra gyöngül. Nem akarják látni, hogy a gazdasági problémák egyre fontosabb szerepet játszanak a háborús kérdések között. Óhajtják a normális üzleti élet visszatérését, de hogy lehetséges ez, ha mindenütt hiányzanak a fejek és a karok? Franciaország a szövetségesek szent ügyéért példátlan erőfeszítéseket tett. Franciaország viselte a háború főterhét, ontotta a legtöbb vért és joga van kíméletre. Franciaország soha sem vonakodott, ha kötelességére figyelmeztették. Gondoljunk most azonban azokra a kötelezettségekre, amelyeket velünk szemben elvállaltak. Franciaország vére nem kiapadhatatlan. Hagyjuk meg neki azt, amire, hogy élhessen, szüksége van. A nyugati tarcsérrüm. A német hivatalos jelentés: Berlin, jan. 22. A nagy főhadiszállásról jelentik január 22-én: Ypenntől délkeletre egy aknával az ellenséges árkokat 70 méter szélességben szétromboltuk. Az elfenség a Mosel és a Vogézek közt lévő állásainkat, valamint arcvonalunk mögött számos helységet eredménytelenül ágyúzott. Marc Ypern körül. Amszterdam, jan. 22. (Saját tudósítónkról.) A Tijd-nek jelentik Genfből: Ypern mellett heves harc folyik, különösen éjjel állandóan ágyúdörej hallható. A német fényszórók folyton dolgoznak. Október óta vasárnap jelent meg első ízben Gent fölött egy Zeppelin. Tegnap irtózatos harc dühöngött Dixmuiden és Ypern körül. Az Yser vidék áradása úgy keletnek, mint nyugatnak jelentékenyen kiterjedt. Mrszceiaország kimerülése, Bern, jan. 22. A párisi Journal-ban Charles Humbert óva int az emberanyag elpazarlásától és követeli, hogy, mindazokat, akikre az arcvonalon nincs A 48 és 49 édesek behívása Franciaországban. Frankfurt, jan. 22. (Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zeitung-nak táviratozzák Párisból. A párisi Journal szerint úgy látszik a negyvennyolc és negyvenkilenc évesek mozgósítása küszöbön van, minthogy az útleveleket megtagadják tőlük. A hadügyminiszter frontszolgálatra akarja rendelni ezentúl azokat a rövidlátókat is, akik több mint hét dioptriás szemüveget viselnek és eddig segédszolgálatot teljesítettek. A francia szocialisták kongresszusa. Genf, jan. 22. (Saját tudósítónktól.) Február 20-ikán Lyonba a francia szocialisták általános kongresszust hívtak egybe, hogy a szocialistáknak a háború folytatása kérdésében való magatartása iránt határozzanak. Anglia a háborúbást. Az új blokád. London, jan. 22. A blokád alsóházi vitája nagyjelentőségű eseménynek ígérkezik. Számítanak arra, hogy a kormány az erre vonatkozóan beterjesztendő javaslatokat el fogja fogadni. Az alsóház, ha a blokád tervét magáévá teszi, hathatósan támogatni fogja a kormányt új politikájában. Az új politikát a négy szövetséges nagyhatalom szabályszerű blokád- és hadidugáru-politikájának lehet nevezni. A parlament támogatni fogja a legerőteljesebb kormánypolitikát is, hogy Németországra rá lehessen tenni a hüvelykszorítót. A vita folyamán Grey fontos beszédet fog mondani. Angol vallomás. London, jan. 22. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail-nak Oroszországból visszaérkezett tudósítója, Hamilton Fyre ezt írja a lapjában: Visszatérvén Oroszországból, ahol tizenöt hónapig voltam, azt hittem, hogy egy megváltozott Angolországot fogok találni. Némi tekintetben meg is változott Angolország, de egy nagyon fontos pontban nagyon kevés változást találtam. Még most is egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy a németeket derekasan meg fogjuk verni és most is el vagyunk határozva, hogy ezért harcolunk. De úgy látszik, mintha egyáltalán nem volna sürgős nekünk ez a dolog. Még ma sem határoztuk el szilárdan, hogy vezetőket keressünk, akik meggyorsítsák a békét. Türelmesen várunk valamire, ami változást fog teremteni. Ezért minden változás ellenére is csak azt látom, hogy hazám belsőleg és lelkileg ugyanaz maradt. Remélem, hogy Angolországnak most már csak az az egy gondolata van, hogy ezt a háborút minden erejével végre befejezze. és nem állíthatom, hogy az ilyen elhatározásnak jele észrevehető volna. Mindjárt amikor megérkeztem, többen azt mondták nekem, hogy a dolgok jól állanak. Először tudniillik azért, mert Oroszország nemsokára végezni fog. Másodszor, mert Románia részt fog venni a háborúban. Harmadszor, mert egy japán hadsereg fog érkezni. Negyedszer, mert a német nép belesirradt a harcba. Ötödször, mert nem tud bennünket megtámadni. És így tovább. Egy vasúti kocsiban beszélgetést hallottam, amelynek rövid foglalata körülbelül ez: — Természetes, hogy a kényszerszolgálatra szükség volt. Már sokkal előbb kellett volna megvalósítani. De hiszen Franciaországban és Oroszországban még elegendő katonaságnak kell lenni arra, hogy a háborút nélkülünk is be lehessen fejezni. Vannak családok, amelyekben a háborúról való minden beszédet elkerülnek és mindent unalmas fecsegésnek mondanak. Egy régi ismerősöm, amikor megpillantott, így kiáltott föl: — Halló, hát visszaérkezett Oroszországból! Nos, kellemesen töltötte ett el az időt kellemes időtöltés! Nagyon szerettem volna tőle megkérdezni, várjon tudja-e, hogy miért voltam ott és hogy mi háborúban vagyunk? És meg vagyok arról győződve, hogy nem ő az egyedüli, aki így gondolkozik. Mi az egész időn át nagy tévedésben voltunk. Nagyon is erősen bíztunk abban, amit a többiek fognak mti értünk tenni. Ez kezdetben menthető volt. De most már energikusan azt az álláspontot kellene elfoglalnunk, hogy ez a mi háborúnk. Harc a védőkötelezetttség elfes?, Berlin, jan. 22. (Rendes levelezőnk távirata.) Rotterdami jelentés szerint minden jel arra vall, hogy Angliában a védőkötelezettség végleges elfogadása után nagy belső harc lesz. A Labour Leader című lap már fölhívta a munkásokat, hogy a késhegyig menő ellenállást fejtsék ki. A bányamunkások többsége, valamint a vasúti alkalmazottak és a gépészek a védőkötelezettség ellen foglaltak állást. A Labour Leader véleménye szerint e munkások nagy szövetségei közösen meghiúsíthatják a védőkötelezettség megvalósítását. Derby újoncai, Amszterdam, "Jan. 22. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail jelenti, hogy a Derby-újoncok első csoportjának fegyverbeszólítása alkalmával szerdán 8000 újonc kérelmezte elbocsátását. Leedsből jelentik, hogy a behívottak közül sokan nem jelentkeztek. Az alsóhház fizése: London, jan. 22. Az akóház tegnapi ülésén Asquith miniszterelnök egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a kormány elhatározta, hogy a Suvla-öbölben történt partraszállás közelebbi körülményeiről, amelyekről Hamilton tábornok jelentése szól, nem indít vizsgálatot. Egy ily vizsgálat a jelenlegi viszonyok közt célszerűtlen volna, mert azok a lisztek, akikből az illetékes bíróságot össze kellene állítani, és sok szükséges tanú, a harctérről el nem vonható. Az alsóház egyhangúlag törvényjavaslatot fogadott el, amely fölhatalmazza akereskedelmi minisztériumot, hogy energikusan lépjen föl ellenséges és oly vállalatokkal szemben, amelyeknél ellenséges alattvalók vannak érdekelve. Ha a kereskedelmi hivatal erről meggyőződött, akkor joga van az ily vállalat üzemét megtiltani vagy likvidálni. A kereskedelmi hivatalnak továbbá joga van az ellenség minden ingó és ingatlan tulajdonát gondnokság alá helyezni. Ha ellenséges alattvalók résztulajdonosok egy kereskedelmi társaságnál, akkor ezt a részt eladhatják a társaságnak. A Sollicitor General kijelentette, hogy van ok annak feltevésére, hogy a brittulajdont Németországban nem juttatják jogaihoz, vagy nem helyezik kellőképpen biztosságba. Angliában az ellenséges tulajdont nem akarják elkobozni, de azt kívánják, hogy az állam tegye rá a kezét az ilyen javakra és őriztesse mindaddig, amíg megtudják, hogy mi lesz a brit tulajdonnal Németországban. Ily módon talán el lehet érni, hogy az angol alattvalók javaival jobban bánjanak Németországban. Elenyeszített angol gőzös, London, jan. 22. A Llyods-ügynökség jelenti: A Southerland angol gőzöst január 17-én elsülyesztették. A legénységet január 20-án partraszállították Maltában. Egy indiai matróz meghalt, testgoz karoskotrás. Rotterdam, jan. 22. (Saját tudósítónktól.) Németországból már több mint egy hónapja nem érkezik ide postaküldő-