Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-05 / 5. szám

1916. január 5. BUDAPESTI HÍRLAP (5­4.) parancsnoksága alatt, a Konstantinápoly körül össz­pontosított hadsereg vezérletét pedig Goltz basa vette át. De az angolok és franciák is nagy buzgósággal szerveztek Egyiptomban partraszállítás céljából egy hadsereget, miután a d'Amadé tábornok vezérlete alatt álló 30.000 fon­yi sereg erre a célra kevésnek bizonyult. Április 18-án nem kevesebb, mint 63 gő­zös futott ki az alexandriai kikötőből csapatokkal és munícióval megrakva, s a Dardanellák felé tartva. Alig érkezett meg a tengerszoros előtt a jobbára ausztráljaikból és francia "gyarmati csapatokból álló szállítmány, a hajóágyuk védelme alatt négy helyen kiséreltük meg a partraszállást: a Sighin Dere torko­latánál, Ari Burnunál, Teke Burnunál s Kun Kalessi közelében az ázsiai oldalon. Görög forrás­­ szerint Gallipolinál, 80.000, az ázsiai parton pedig 25.000 ember szállt partra. A csapatok partraszállása 1915 április 25-én a hajóágyúk rettenetes tüzelése közt m­ind a négy helyen majdnem egyszerre történt. A harc az egész napon át dúlt, s belenyúlt az éjsza­kába is mígnem a törökök egy bravúros szurony­támadással az ellenséget elűzték s nagy részét a ten­gerbe kergették. Az ellenség a partraszállást ápri­lis 20-án, 27-én és 28-án hasonló makacssággal megkísérelte s sikerült is neki valamennyi hajó­ágyujának védelme alatt, csapatainak egy részét partra vetni. Az ellenség ekkor egy torpedónaszádot, két szállítógőzöst és egy repülőgépdeporhajót vesz­tett, két cirkálója pedig súlyosan megrongálódott. A török csapatok teljes diadalt arattak az ellenségen, és ez a fényes diadal indította a török minisztertaná­csot arra, hogy felkérje V. Mohamed szultánt, hogy a okázi (győző) cinjét iktassa a neve mellé. Május elsején az ellenség újra hevesebben bom­bázta a török erődöket, de eredményt most sem ért el. Ellenkezőleg, a Henri IV. francia sorhajót és a Vengeance angol csatahajót a török ütegek alapo­san ellátták, május 2-án pedig egy ellenséges búvár­hajó aknára futott s egész legénységével együtt elsü­lyedt. Ugyanakkor az Agamemnon angol sorhajót, mely Bulairt bombázta, négy gránát találta s ennek következtében a hajó kénytelen volt visszavonulni. A partraszállt csapatok ebben az időben Ari Burnu, Kába Tepe és Sedil Bahr ellen támadást in­téztek, de a törökök mindannyiszor visszaverték őket. Meghiúsult az ellenségnek nagy szívóssággal in­dított újabb meg újabb támadása is a törökök vi­tézségén, kik május 6-án három éjjeli szuronyro­hamban Ari Burnu mellett egy egész angol hadosz­tályt lemészároltak s Sedil Bahr mellett is az ellen­séget, mely ez alkalommal körülbelül 20.000 em­bert vesztett, megfutamították és sok hadianyagot zsákmányoltak. Az ellenségnek egy kétségbeesett ellentámadá­sánál Ari Burnu és Sedil Bahr mellett az Implacable sorhajó is beleavatkozott a harcba. Azonban pórul­járt. Négy török gránát csapott le a hajóra, mely erre futva menkült a lövő távolból. A sok kudarc le­sújtotta az ellenséges tábort, s úgy látszik, hogy a szövetségesek ebben az időben energikusan figyel­meztették az oroszokat,­­ hogy komolyan vegyen részt a Dardanella-vállalkozásban, mert május 11-én egy erős orosz flotta közeledett a tengerszoros bejá­­­ratához. A flotta, mely öt csatahajóból, két cirkáló­ból, tizenkét torpedónaszádból s néhány szállítóhajó­ból állott, szóhoz sem juthatott, mert alighogy meg­látta a Sultan Javas Selimet, inába száll a bátor­sága és megfutott. Május 13-án az angolokat újra kudarc érte: a Millije török torpedónaszád heroin torpedólövéssel elsülyesztette a Góliáth sorhajót. A szövetségesek partraszállási kísérletei szin­tén a legsúlyosabb veszteséggel jártak. Különösen póruljártak a szövetségesek Ali Burnunál, a­hol a törökök egy egész hadosztályt mészároltak le. Az el­lenség itt 30.000 embert vesztett. A hadsereg és a flotta óriás veszteségét a szövetségesek eltitkolták és sebesültjeiket rendszerint éjjel szállították el. A nagy veszteség ellenére azonban a szövetsé­gesek még most sem mondtak le az oktalan vállal­kozásról. Talán Olaszország árulásából merítettek újabb reményt a győzelemre, ez az ország azonban mindig távol tartotta magát a Dardanelláktól, egy­részt azért, mert nem volt a beavatkozáshoz elég esz­köze, másrészt azért, mert Gallipolit illetően nem volt közvetetlenül érdekelve. Hónapok teltek el egy véres harcok közt, a­mikor a szövetségesek Anafortánál újra kísérletet tettek a partraszállással. Az eredmény a régi volt. Az áldozat emberben és anyagban rette­netes méreteket öltött, nem csoda tehát, ha London­ban és Párisban egyre többen és hangosabban köve­telték, hogy a Dardanella-kalandot abba kell hagyni. A Szerbia ellen indított offenzívánkban ellenségeink kedvező alkalmat láttak arra, hogy botor vállalko­zásukat abbahagyják, s az alatt az ürügy alatt, hogy Szerbiának segítségére kell sietniük, csapataikat Sza-Jonikiba szállították, hogy ott a Dardanellákéhoz ha­sonló vállalkozásba fogjanak. Az Anaforra mellett szenvedett véres vereségük utolsó jelenete volt a világtörténelem egyik legsiralmasabb hadiakciójának. A Dardanella-vállalkozás összeomlása nemcsak a harctér természetalkotta kedvező helyzetének, ha­nem elsősorban a törökök kiváló katonai erényeinek és erkölcsi kvalitásának köszönhető. Tengerész. Egy osztord szó. . ..... d. dec. 26. Igen tisztelt Szerkesztő úr, csak most, az ünnep­ek alatt érek­ rá a Budapesti Hír­lapban nemrégiben két, a Jövő nemzedék címen megjelent igen nagyjelentőségű cikkre reflektálni. Végre tekintélyes helyről kívánnak foglalkozni a ma­gyarság jövendő kérdésének e legelemibb föltételei­vel. Ha egyszer a sajtó komolyan fog vele törődni, nem le­het a bajt többé agyonhallgatni, és a hiány fö­lött elsiklani. Egy társadalmi befolyással bíró lap támogatása úgy fog hatni, mint az élő, a kiáltó lelki­ismeret. És ennek­­­zután ki nem térhet senki. De, szerkesztő uram, az m­ég nem gyökeres se­­gítség, a­mely csak a csecstemet védi és a g­yermek­halandóságot kívánja megjavítani. Ha nekem a fe­jem fáj, orvosom elsősorban azt nézi, mitől fáj, és csak azután ad orvosságot Itt is azt kell előbb, meg­keresni, mitől születik annyi csenevész csecsemő, hogy tíz éves koráig a fele elpusztul? Orvosi szempontból laikus vagyok. De mint egy nagyobb hadikórház parancsnoka, naponta lá­tom és hallott a beosztott orvosoktól, miért oly ke­véssé­­ellentálló katonáink szervezete. És látom, mi megy át kórházainkból az­­ életbe, nemcsak tovább, de még jobban elmérgezni, mint valaha, a magyar­­ság gyökereit. Két halálos méree rombolja amúgy is ritka sorainkat. Első a tuberkulózis. Ez nem új. Velejár az agyagos padlatú, évtizedek óta rátapasztott ször­nyű szellőzetlett parasztházzal. És a tömeglakással. Melegágya az minden miazmának. A mi nyavalyát egyik belehoz, átörökli, nemcsak végben, de­ szen­y­nyében is, ötödiziglen minden ivadék. Hiányos tudásu és kevés orvos a vidéken, — egészségtelen vagy fölü­letes főszolgabirák, — és a­kit elméretezett az ital, a bánya, letört Amerika vagy ellenálló erejétől megfosztott az örökség­,­­annak senki sem próbálta megmenteni —» legalább az utó­dait .. .. . . . Most ehhez hozzácsatlakozott a háború külön­­csapása, a vérbaj. Tessék elgondolni, hogy ebből­­ a­kettős veszedelemből nalyon jöjvendő­ generáció fog kikerülni. '"' *15 . A jövendő nemzedék muladon értéke itt van le­téve, ezekben az «h­agd ".0. beteg apákban és az asszonyaikban. Ide kérünk első­sorban szigorúan lelkiismeretes kormányintézkedéseket. • Alkalmi kli­nikákat — mindig ingyen! — szakorvosok vezeté­sével. Állandó nagy speciális kórházakat, szaktaná­rokkal élükön. Ne adhassa ki Erlich-o­lást szemorvos vagy belgyógyász, mint­ a­hogy itt-ott glrokolosus operált vese- vagy tüdősérüléseket. Ne dobálják ka­­tonáék láttatl­an baji ide-o oda az orvosokat, hanem a ki a mihez legjobban ért,lehetően abban működhes­sen. És kíméletlenül, ha kell erőszakosan követelje és ellenőrizze minden hatóság a tisztaságot, mint minden továbbfertőzés legelső gátját. Tessék kény­szer-agyagpadlócserét elrendelni, "legyen megszabva, hogy bizonyos méretnél kisebb ablakot nem szabad beépíteni; a bírót büntessék, a ki­ nem ellenőrzi a napontai szellőztetést. Ezek igy igen naivan feste­nek és a falusi Pató Pálok természetesen vállat von­nak rá. De ha a hatóságok, az uraság, pap, tanító, jegyző, biró folyton" csak azt prézimitálja­­nekik,­­— és keresztülviszi energiánál városon-falun, — hogy minden elnyomorodás, szenvedés ettől ered: idővel ők is megértik, ők is belátják. Ha én annak a nap­számosnak vagy béresnek azt mondom, attól hal a gyereked, mert piszokban élsz, hümmög egyet. Bán­ják is ők, ha fogy az áldás. De ha megtanulja, hogy elh­anyagolt bajok és tisztátalanság okán lett Mnává a legényfia, gö­rcsköszvényessé virágzó leánya, pú­pos az unokája, nyomorék ő maga vagy szárazbeteg az asszonya, ezen elgondolkozik, mert a betegség rá­juk nézve nagyobb kár és csapás a halálnál. Mindennek van segítsége, Szerkesztő Uram, ha helyes végét fogják meg a botnak, és nem engedik a dolgot elposványodni. Ha a kormány gondot vet egy nagy, alaposan képzett tuberkulózis- és vérbaj­szakorvosi kar nevelésére és annyi kórházat, üdülőt, ambulanciát állít föl szerte az országban, a­meny­nyit az i­i helyzet megkövetel, és nem puhányokra bízza az akció ellenőrzését, hanem lelkiismeretes emberekre, akkor a magyarság ki fogja heverni ezt a háborút. A Budapesti Hírlap hagyományos ma­gyar szellemétől igen-igen sokan bizakodva várjuk, hogy nem fogja a napirendről letűrni engedni eze­ket a fajunkra és nemzeti jövőnkre döntő erejű kérdéseket. Tisztelettel X. J'. jp^h­­asználjunk stadisegély jp M & postaBélyegei ® NAPIHÍREK. — (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk­­ Honvéd­falván Gyulaházára: Voge­l József dr., Sopron 1000 korona. Háborúban világtalanná lett katonáink részére: Körössy József. Nárai 100 kor., Szegedi vendéglősök ipartársulata, Szeged, Gundel János elhalálozása al­kalmával, koszorumegváltás címen, 100 kor., N. N., Nemcsény 100 kor., Pethes Vilma, Bánh­ida 20 kor., Puskás Józsefné 20 kor., a Szent Antal perselyből Tóth János, Nyirapasonya 20 kor., Balázsovits Ist­ván, Nagybélic, újévi üdvözletek megváltása címén, 20 kor., Cserba Dezső dr., Újpest, újévi üdvözletek megváltása címén 20 kor., • Olvasókör, Ujhuta 15 kor., N. N., Beremend 10 kor., Hayden József és fe­lesége, Nagydobzsa, újévi üdvözletek megváltása cí­mén, 10 kor., Lagits Margit, Budapest 10 kor., Laki Vilma, Budapest, újévi üdvözletek megváltása címén, 10 kor., Demeter Teréz és Ilona, Budapest 10 kor., Müller Sándor, Ózd, újévi üdvözletek megváltása címén, 10 kor., Budapest Kelenföldi Máv. raktári sze­mélyzete 7 kor., Tieringer Vilmos Ivánc, újévi üdvöz­­letek megváltása cimén, 5 kor., Pozsgay Tivadar,­­Mátyásföld, újévi üdvözletek megváltása cimén, 5 korona. Váradi Szabó János, Debrecen, újévi üdvöz­letek megváltása címén, 5 kor., Sztronga Imre, Tá­piógyörgye, újévi üdvözletek megváltása címén, 5 korona, Tieringer Vilmosné, Ivánc 5 kor., Schlesin­ger Alajos, Oroszlány, újévi üdvözletek megváltása­­ címén 5 kor., Bozk­ofsky Józsefné, Kisszállás, újévi üdvözletek megváltása címén, 5 kor., Hajnóczy '­ György, Csifa, újévi üdvözletek megváltása címén, 4 kor., Rákosy Gyuláné, Budapest 20 korona. Háborúban elesett hőseink özvegyei és árvái részére: Körössy József 100 kor., Ulreich Jenő Bag­lyasalja, ú­jévi üdvözletek megváltása címén, 20 kor.,­Rakovsky Endre. Budapest, újévi üdvözletek megvál­tása címén, 20 kor., Schilhaus Gyula, Kálmáncsa, újévi üdvözletek megváltása címén, 10 kor., Demeter Teréz és Ilona. Budapest 10 kor., Godán Ferenc dr., Doboz, újévi üdvözletek megváltása cimén 10 kor., Dobozy Imre, Vágfarkasd, újévi üdvözletek megvál-' lása cimén. 5 korona, Filla Gyula, Diósgyőr, újévi üdvözletek megváltása cimén, 5 kor., Schlesinger Alajos, Oroszlány, újévi üdvözletek megváltása ci­mén. 5 kor., Kovács Béla, Cihalom, újévi üdvözletek megváltása címén, 4 korona. Háborúban rokkanttá lett katonáink részére: Rozsnofszky Józsefné. Kisszállás 5 kor., Pongrácz László, Stomfa 5 kor., özv. Lurszky Antalné. Kolozs­vár 4 korona. Szent Antal szegényeinek: Lázár Zoltánné, Bu­dapest 6 korona. Mohácsi A., Galánta 1 korona. Ilonafalva fölépítésére: Takács Ilona, Buda­pest 10 korona. Török Félhold: Pálffy László. Pacsa, újévi üdvözletek megváltása címén 10 korona. Tüdőbeteg katonák részére: Körössy, József, Nára, 100 korona. Tóth Mihályné, Hodász, ivén adakoztak: Tóth Mihályné 2 kor., Nagy Mihály 2 kor., özv. Balogh Gyuláné 4 kor., Al­mási Ilonka 1 kor., Szucsányi Já­nosné 1 kor., Szűcs Zsigmondné 20 fillér, Lakatos Gyula 20 fillér,­Mátyás Imre 60 fillér. Komoróczy Alajosné 2 kor., Ujlak­y Sándorné 1 kor., Ujlaky Ber­talanná 1 kor., Balogh Amália 1 kor., Komoróczy Imréné 10 korona, Szucsányi Margit 1 kor., Kom­oró­czy Menyhértné 20 fillér Galgóczy Szeréna 80 fillér, Balogh Vica 50 fillér, Szűcs Tamásné­­20­ fillér, Szűcs Istvánné ,30 fillér, Szé­cs Imre 20 fillér, Szikszai Gyuláné 50 fillér, Lakatos Gusztáv 1 kor., Lakatos Bertalanné 1 kor., Böszörményi István 50 fillér, Szeőcs Dánielné 20 fillér, Kiss Mártonné 60 fillér, Pausz István 50 fillér, Szotkó József 1 kor., Komo­róczy Károlyné 1 kor., Spitzerné 50 fillér, Schwartz Lajos 20 fillér, Török Lipót 20 fillér, Kapros Ber­­nátné 1 kor.. Tóth Anna 1 korona. — (Személyi hirek.) Csernoch János dr. lefő­borosz hercegprimás ma délben automobilon a fő­városba érkezett. Az egyházfejedelem előreláthatóan,­­több napot fog ezúttal a fővárosban tölteni. — Ap­ponyi Albert gróf éberhardi tartózkodása alatt in­fluenzában megbetegedett. Állapotában már némi javulás állott be, azonban még mindig nincs olyan jól, hogy háziorvosa megengedhetné az elutazást.­­ (A német trónörökös hadsereg­ ga­ranciai Kölnből jelentik nekünk) Vilmos német­­trónörökös az 5. hadsereg csapataihoz az újév al­kalmával a következő hadseregparancsot intézte: — Bajtársak! Az évforduló már másodízben talál minket ellenséges területen a táborban. Az el­múlt esztendő még szorosabbra fűzte azt a kötelé­ket, a­melyek minket, engem és hadseregemet, egy­máshoz kapcsol. Tudom, kik vagytok ti nekem, tudom, hogy megbízhatom bennetek, ha, a­mit adjon Isten, az u.i esztendő döntésre szólít benneteket. Csak egy , gondolat él bennünk mindnyájunkban : Előre Istennel a császárért és a birodalomért a jobb jövő felé. Vilmos, a német birodalom és Porosz-K­ország trónörököse. 9

Next