Budapesti Hírlap, 1916. március-április (36. évfolyam, 61–120. szám)
1916-04-30 / 120. szám
1916. április 16. BUDAPESTI HÍRLAP (MSZ.) Alesandria kikötőjében lenni és most teljesen hiányoznak. Egyáltalában a tengerhajózás kérdését is olyan módon szabályozták, ami egyáltalában nem a legkedvezőbb, különösen a franciákra nézve, ami a kereskedői köröket állandóan izgatja is. Az angol érdekeket ez egyáltalában nem bántja. Különösen a gyapottermésre szigorú Anglia és Egyiptomban monopóliumot állapított meg, ami a békében is végtelen fontos kérdés lesz. Egyelőre azonban csak a franciák bosszúságát jelenti, akik kénytelenek abnorm** árakon megvenni az egyiptomi gyapotot, természetesen Londonban. A műemlékek bizottsága azonban most is működik és Maspero újabban is nagyértékű felfedezéseket tett. A szuezi csatorna mentén ásott lövölárkokban egész sora a régiségeknek került napvilágra, amelyet egyelőre a Bulak Múzeumban helyeztek el Kairóban. A leletek tudományos feldolgozása most van folyamatban. A Journal Archeologique jelentése szerint olyan műtörténeti becsű leletek is akadtak, amelyek egyenlő értékűek a világhírű íródeákkal vagy Falusi bíróval. Kut-el-Amara Budapest, ápr. 29. Townshend tábornok, a Kut-el-Amarában körülzárt angol erőcsoport parancsnoka több mint 13.000 emberével megadta magát a törököknek. A TVo//f-ügynökség jelentése, mely erről az eseményről hírt ad, közelebbi adatokat nem tartalmaz. Maga az esemény, várható volt s egyetlen meglepő momentuma a kapitulált angol erő létszáma s ez is csak azért, mert Townshend hadereje felől épp ugy a legkülönbözőbb hirek voltak forgalomban, akár csak a Mezopotámiában operáló angol és török erők nagysága felől általában. Kut-el-Amara a Tigris balpartján fekvő város, amelyet az angolok a mezopotámiai kaland elején előbb hídfőszerű erődítésekkel vették körül, majd nagystílű megerősített táborhellyé építették ki s egyfelől Bagdad felé való előrenyomulásukban ez lett a fő támasztópontjuk, másfelől — mint a történtek mutatták b e minőségében rendeltetését az angol részről bizonnyal nem várt visszavonulás folyamán is tökéletesen betöltötte. Townshend tábornok több mint négy és fél hónapig volt körülzárva és el kell ismerni, hogy derekasan tartotta magát s — mint ahogy az angol lapoknak beismeréseiből következtethetjük — az élelmiszer- hiány kényszerítette arra, hogy kiadja a katonás derekassággal forgatott fegyvert a kezéből. Katonás magatartásának csak az veszi el az izét, hogy a törököknek pénzt kínált, hogy csapatainak a szabad elvonulást megengedjék. Ismeretes dolog, hogy a lepergett négy hónap alatt Townshend több kirohanást kísérelt m meg, megpróbálta magát átvágni a török gyűrűit, azonban ez épp oly kevéssé, sikerült, mint amily csúfos kudarcot vallott az időközben a Gallipoli félszigetről, Indiából, sőt Egyiptomból és Flandriából megérkezett angol erősítéseknek előbb Aymler, majd Gorringe tábornokok vezetése és Lake tábornok fővezetése alatt végrehajtott felszabadító kísérletei, melyek januárban, március 8-án, majd április 3-án, 7-én és 9-én Ali Garbinál, majd Felahiénél és ismét Felahiétől keletre ezrekre menő veszteségek mellett, az angolok vereségével végződtek. Kut-el-Amara végzete tehát beteljesedett. S ebben épp oly kevéssé hibás Townshend, mint Gorringe, avagy Lake tábornokok. Az egész angol vállalkozás elejétől fogva el volt hibázva, mert katonai nézőpontból nem volt eléggé előkészítve ... Az angolok India felé nyúló hadtápvonalaira igen kevés súlyt vetettek és nem számoltak azokkal a hallatlan nehézségekkel, melyeket a téli hónapok alatt egészen eliszaposodott vidék, a tavasz beálltával pedig az elviselhetetlen hőség és az abszolút vízhiány gördítenek minden nagyobb seregtesttel való operáció elé. De a legkevésbbé számoltak azzal, hogy a törökök nagyobb erőket tudnak majd velük szembeállítani. A Mezopotámiában egymással szembenállott és szembenálló erőkről még ma sincs tiszta képünk. A török erőket a Times hat hadosztályra becsüli és azt állítja, hogy még további öt hadosztály van úton Bagdad felé. Ezzel szemben a Mezopotámiában álló angol erők öszszesen legföljebb százezer puskát számlálnak s míg a török erőket a megboldogult Goltz basa összefogta és frontjának szárnyait a barátságos törzsek frissen mozgó lovasságával biztosította, addig az angol erőknek az aránylag igen széles fronton szét kellett darabolódniok. Ezek a számadatok azonban nem megbízhatók, amit bizonyít az is, hogy Townshend erejét eredetileg 15.000 főre becsülték s olvashattuk, hogy ebből Kul-el-Amaráig csak 7000 embere maradt s végül most mégis 13.000 emberrel adta meg magát. A mikor tehát az angol lapok a Mezopotámiában operáló angol erők létszámát kisebbítik s a törökök számbeli felsőbbségét hangoztatják, nyilván hadvezetésük egyre ismétlődő hibáit akarják palástolni. Kut-el-Amara elestének jelentősége igen nagy. Goltz basa valóban megérdemelte volna, hogy legalább még ezt megérje. A javarészben érintetlen erődítések török kézre kerülnek s a fontos sztratégiai ponton a törökök igen erős támasztóponthoz jutnak, ami annál fontosabb, mert hiszen igen valószínű, hogy most a száraz mezopotámiai nyár beálltával ismét megkezdik az offenzívát a még a Tigris völgyében álló angol erők ellen. De jelentős eleste azért is, mert végleg rombadöntötte a Délnyugat-Perzsián keresztül operáló, bár időközben megállott gyöngébb orosz erőkkel tervbe vett koncentrikus műveleteket, amennyiben ilyenekről őszintén szó volt a két antant-hatalmasság között, amelynek barátsága épp ezen a fronton lehet a legkevésbbé őszinte. Végül lehetővé teszi azt, hogy ha a mezopotámiai erőiket a törökök csakugyan meg akarták még erősíteni, a már talán útban lévő tartalékokat kaukázusi haderejük támogatására fordíthatják, amely — mint a legutóbbi hírekből föltehető, — egész frontján csatára állott Nikolájevics Miklós haderejével szemben. Az angolok megadták magukat. Berlin, ápr. 29. •A nagy főhadiszállás közli április 29-én. A Kut-el-Amarában körülzárt angol haderő kénytelen volt magát megadni a vitéz török ostromlóknak. A hadifoglyok száma több mint 13.000. Townsend pént ígért. Konstantinápoly, ápr. 29. A Milli-ügynökség tudósítója jelenti Bagdadból: Townsend tábornok azt az ajánlatot tette, hogy Kut-el-Amarát a városban lévő valamennyi ágyúval együtt, átadja és egy millió fontot fizet készpénzben, ha seregével együtt szabadon elvonulhat. Ezt a nevetséges ajánlatot természetesen azonnal visszautasították. Szomorú kísértet. London, ápr. 29. A hadügyi hivatal közli, hogy az április 24-re virradó éjjel kísérletet tettek arra, hogy, egy hajót élelmiszerrel Kut-el-Amarába küldjenek. A kísérlet a legnagyobb bátorság ellenére sem sikerült. Repülőgépek megállapították, hogy a hajó körülbelül Kut-el-Amarától négy angol mérföldnyire keletre zátonyra futott. A száznegstwars egynapos ostrom. Ma száznegyvenegyedik napja annak, hogy a törökök Kut-el Amarában körülzárták Townsend angol tábornok seregét és csak ma, majdnem öt hónap után érett meg az ostrom annyira, hogy az angol sereg megadja magát. A kuz-el-amarai harcok lefolyása az első naptól fogva a következő volt: 1915 szeptember 26-án jelentékeny angol haderő (az angol lapok szerint közel százezer ember indult el Townsend tábornok vezetése alatt a Tigris mentén fölfelé. A cél Bagdad volt s az angolok már számolgatták a napokat, a mennyi més bele fos z telni e nevezetes város elfoglalásához. Csakhogy erről nem került a dolog. Az angol katonák csak Kul-el-Amaráig jutottak és hogy onnantúl milyen a világ, az egyelőre titok marad előttük. A török csapatok elzárták útjukat, mind a két szárnyukkal nagy kiterjedésű mocsarakra támaszkodva. Az angolok, akiknek hadvezetősége csekély előrelátást és sztratégiai tudást árult el, nem ismerték föl a veszedelmet s a nélkül, hogy a jobb angol hadvezérek tanácsát kikérték volna, tovább folytatták útjukat Bagdad felé és eljutottak egészen Ktezifonig, a párt királyok székhelyéig, ahol néhány svboltozat még most is megjelöli régi hatalmas palotájukat. Az összeütközés november 22-én történt, a harc rendkívül véres volt, három napig folyt a csata és miután már most fenyegette a körülzárás veszedelme, az angolokkérnytelenek voltak visszafordulni s visszajutottak Kutel-Amarába, ahol sietve megerősítették magukat. A törökök nyomon követték őket és december 9. és 12-ike között körülzárták az angol csapatokat, amelyek ettől a naptól fogva el voltak zárva a külső világtól. Az angol hadügyi kormány rögtön intézkedett, hogy segítő csapatok induljanak el Townsend felmentésére. Ez a sereg, körülbelül húszezer ember, Ammer tábornok parancsnoksága alatt ez évi január végén elérkezett Esz-Szinbe, Kut-el-Amarának közelébe. Ez a sereg mindennel el volt látva, ami a győzelem kivívásához szükséges, fegyverrel, mindenféle kaliberű ágyúval, sok időre való eleséggel a maga és a bezárt hadsereg számára. Ez a sereg is döntő vereséget szenvedett és kénytelen volt harmincöt kilométerre meghátrálni. Aylmer tábornokot elcsapták és helyébe Gorrinae tábornokot nevezték ki. Gorrinae azonnal újra megkezdte az offenzívát, eleinte szerencsével, mert április 5-én sikerült neki a törököktől néhány fontosabb pozíciót elvenni és egészen az orahi romokig eljutni. De a siker nem volt tartós. A bezárt angol hadsereggel nem tudták az összeköttetést létesíteni s a törökök a következő napokban visszafoglalták elvesztett hadállásaikat. Ugyanekkor az időjárás is rendkívül rosszra fordult. Így például április 12-én nemcsak a Tigris vize dagadt meg óriás módon, hanem a rettenetes vihar nagyon megdagasztotta a mocsarakat is, amelyeknek vizei elárasztották a két angol tábort. A törököknek nem ártott ez a szörnyű időjárás, mert erős fedezékeikben voltak és bevárták a bekövetkező eseményeket. De az angolok helyzete elviselhetetlen; a víz elárasztotta táboraikat s minden áron előre kellett nyomulniok magasabban fekvő pozíciók felé. A hadműveletek a folyamnak mind a két partján folytak: az északi parton Gorrinae, a déli parton Kearu hadosztálya vett részt a küzdelemben. A törökök megerősített hadállásai, amelyeket a segítségül küldött angol csapatoknak keresztül kellett volna törni, egymásután következtek: Falahie, Szanna-i-Ját és Esz-Szin. Az angolok, akik tudták, hogy életükért harcolnak, minden erejük megfeszítésével megrohanták és nagy emberáldozatok árán el is foglalták Falahiét s a következő napon megtámadták Szanna-i-Jalot. Itt azonban elhagyta szerencséjük: Gorrinae serege április 9-én véres vereséget szenvedett. Ettől fogva megállott a harc, amely csak néhány nappal ezelőtt indult meg újra s április 23-án az angolok újabb nagy vereséget szenvedtek. Eleinte Kearn serege is kisebb-nagyobb szerencsével harcolt, április 12-én néhány kilométer szélességben benyomta a török hadállásokat, 15-én újra kisebb győzelmet aratott, de ezzel aztán ennek a seregnek a szerencséje is kimerült. 17-én a törökök támadtak és döntő csatában megverték az angolokat, akik háromezer halottat hagytak a csatatéren s tíz kilométernyire voltak kénytelenek visszavonulni. Ettől fova a bezárt angol hadsereg megadása már csak nap k kérdése volt. Fölmentéséről szó sem lehetett több s a hivatalos távíró ma jelenti Townsend seregének kapitulációját. '-jsuwtweh nacsAjj v(jmtneiHenna. felehh -— jJPwasi 4 KUT &-Qf % OMflfifffv' ^Lw« ffHOarbC B.H. A mai török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, ápr. 23. A főhadiszállás közli: Irak-arcvonal. Nincsen fontosabb jelenteni való. Kaukázus-arcvonal. Azoknak az ellenséges osztagoknak, amelyek áprlis 24-én és 2-án Van környékén levő állásainkat megtámadták, sikerült mintegy 300 méternyire megközelíteni állásainkat. Ellentámadással azonban elűztük az ellenséget, amely megfutamodott. Április 26-án az ellenség újra megtá-