Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-09-01 / 243. szám
Budapest, aug. St. Bulgária és Románia között tegnap megtorlódt a szakítás. Szófiai jelentés adja hírül, hogy a rmán követ tegnap este kikérte útlevelét A szakítás megtörténte, amit egyébként teljes biztossággal lehetett várni, külsőleg is dokumentálja Ausztria és Magyarország, Németország, Bulgária és Törökország tökéletes egységét minden ellenséggel szemben s még bensőbbé teszi a rendíthetetlen összetartást a szövetségesek táborabsa. Egy bécsi jelentés szerint bolgár és román csapatok már több helyen össze is ütköztek. Konstantinápolyból híre jön, hogy az ottani román követ elhagyta helyét és hazautazott Hofer tegnap három várost nevezett meg adiskeleli fronton, ma kettőt Brassó, Petrozsény, Kézdivásárhely után ma Herkulesfürdőről és Csíkszeredáról esik szó. Az egyik hazánk legszebb, legékesebb gyöngyei közé tartozik, a Csornavölgyi paradicsom, amelyet az áldó természet és a kultúrát teremtő emberi kéz tett naggyá, messze földön ismertté. A másik szorgos, törekvő, magyar város, székely véreink nyájas otthona. Ma harcok dúlnak e fészkekben, és földönfutók a fészek lakói. És földönfutók még sok ezren, ínségesek és hajléktalanok, éhesek és szomjasak, holott még csak néhány napja is módosak voltak, a maguk gazdái, akik éltek a tulajdon jól berendezett házukban és a kenyérnek elégségében. Van-e boszu eléggé szörnyű, hogy megtorolja a rablók árulását, amely e friss nyomorúság sebét ütötte? Van-e bennünk szeretet, amely a kellő melegséggel, atyafiságos érzéssel fogadja be a menekülteket, akik miérettünk, mi helyettünk is szenvednek? Az orosz harctéren mindenütt az egész óriás fronton, Rigától Kelet-Galiciáig megszólaltatták az oroszok ágyúikat. Tudjuk már, mit jelent ez a nagy tüzérségi munka, a pergőtűz, a sok ezer ágyú tűzokádása: az oroszok megint nagy rohamra készülnek Rigánál és Dünaburgnál, Kevel ellen, Lucktól délnyugatra lévő erős állásaink áttörésére és Lemberg irányában is, ahol Bothmer gróf német magyar és osztrák katatonákkal állította meg már több héttel ezelőtt az orosz áradatot. A nyugati harctéren a helyzet nem változott. Armentiéres új, de nem döntő küzdelmek középpontja. A Somme két oldalán egyelőre csak heves ágyútűz van. A Maas területén nyugalom volt. A német jelentést ezúttal először, írta alá Ludendorff, az új főhadiszállásmester. A bolgárok tegnapról jelentik, hogy Macedóniában az ellenség offenzíváját meghiúsították. Nemcsak ők maguk vallják ezt a fölfogást a harcok végső eredményéről, hanem az angolok is, franciák is, akik kudarcukat beismerve, megszüntették a támadásokat és most csak hatástalan ágyúzásra szorítkoznak. Ahol még támadnak a jobbszárny ellen nyugaton, az Osztrovortónál,ott is megbukik minden kísérletük. / —.fi rosssa» Sánta ráásik. — Martiulesförde és Csíkszereda. — Sil vihar az orosz Szomok. — & w^Mgata heSyset változaSian. — 3 SeSgár jeientés. — gábbl Nem lehet ezektől a magyaroktól. Mindig nótáznak. Farkas Bandi fölriad szunyókálásából. A bosnyák főhadnagy a pénzt rakja a tárcájába, az ének hangjaira figyel s meggyőződéssel mondja: — Jó katonák! urastnik kapitány int a kezével. Vörös halászát húzogatva kötődik: — Nótázni, azt tudnak! Ha a szél fúj, esik az eső, a magyar baka dalol. Ha éhen van, ha fázik, akkor is dalol. Ha örül valaminek, vagy valami bántja, akkor is dalol. De akkor is szeretném látni őket, ha gránát potyog közéjük, dalolnak-e akkor? Ha keményen tartani kell az állást, megállnak-e akkor vagy dalolva szaladnak? Farkas hadnagy arcát elönti az indulat piros hulláma. Szikrázik a szeme, amint fölpattan a székről. Dörgő hangja csakúgy zúg a félszer alatt, amint kiáltja: Kapitány! A magyar nem gyáva, Hrastnik mentegetőzik: (( — Jó, jó, de minek az a sok nóta! Idegessé teszi az embert. ,— Kvietálj, pajtás! Pia nem állhatod a nó-Üt Ülj be barátnak —tévődik a bosnyák főhadnagy. — Te is csak olyan vagy, mint a magyar —, zsörtölődik Hrastnik. — Büszke vagyok rá! — mondja a hatalmasbosnyák s feszes vigyázz állásából mélyen meghajlik Bandi felé. III. Harmadnapja tartott egy fontos magaslatiállást a Kárpátokban a Farkas hadnagy százada. Hrastnik kapitányt a második nap reggelén kiverték a muszkák állásából s a Taranjika Mehmet bosnyákjai kerültek a helyére. Jött a narancs, a végsőig kitartani. Farkas hadnagy maga köré gyűjtötte bakáit s onnan a Kárpátok ormáról lemutatott a ködbeborult Magyarország felé. Aztán csendes hangon mondta: — Magyarok! Ott van az otthonotok! Ott hagytátok a kényes szemű feleséget, a siró gyermekeket, az aggódó édesanyát. Míg ti itt megálltok, addig ők otthon békében lehetnek. Megvéditek-e hát őket? Magyar földön álltok, előttetek az ellenség tömérdek hada. Mögöttetek ott van minden, amit szerettek, az édesanya, a menyasszony, feleség... a szép magyar haza. ... Ma még ... szabad magyar haza ... Lesz-e hát, aki a helyét meg nem állja? öreg Szántó Boldizsár kápán Mr jobbrabalra tekergeti a nyakát, mintha keresne valakit. Vastag bajusza alól morogja: — Azt hittem, közénk keveredett valami idegen, azért beszél a hadnagy úr így. Nem kell félni, itt be nem tör a muszka, borsodiak vagyunk talán még, azért hogy régen voltunk otthon. Barnaképű cigány baka szólal meg Farkas hadnagy mellett: — Süllyedjek el, ha meglépek! A tanítóból lett őrmester, Kiss Lajos, végigtekint bakáin. Fölemeli két karját s rákezdi az éneket. ... A nagy világon e kivül, nincsen számodra hely, Aldign vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. Taranyika Mellemet fölfigyel a szomszédos állásokban. Hosszú, csupaszarcu kadét megy hozzá s csodálkozva mondja: — A magyarok most is dalolnak. A bosnyák főhadnagy elgondolkozva néz a magyarok állása felé s meggyőződéssel mondja a kadétnak: — Addig nincs baj, ... mig a magyarok dalolnak. Minden erejével ráfeküdt a muszka arra a frontszakaszra, ahol a bosnyák főhadnagy és Farkas Bandi százada vitézkedett. Gránát gránátot ért s nyomában ott vijjogott a srapnell gömbölyű golyója a nótás magyar katonák fölött. Egyre gyöngébben hangzott az ének , a gránátrobbanás köreiben, mig egyszer cihált egészen. Akkor vonult föl a tartalék. A bosnyák főhadnagy átcsúszott a Farkas Bandi állásába. Széttépett szürke ruhadarabok, véres testek borították a magaslatot. Öreg Szántó Boldizsár egy nagy fenyőfa csonkja mögött ölébe nyugtatva a Farkas Bandi hadnagy bekötött fejét, balkezét kötözgette s beszélt hozzá: — Ejnye no, hadnagy úr, a rapnelgolyótól nem lesz a fejének semmi baja, csak a bal kezét el ne tépte volna a gránát. Ébredjék már, hadnagy úr! Ne sajnálja a bal kezét, úgy se kell az az irodába. Már ha az enyémet vitte volna el a gránát, soha se kaszálhatnék többet... Magam vagyok a század ... Hadnagy úr! ... Csak azt tudnám, lőjjek-e vagy ő kigyelmét ápoljam? Tavanyika Mehamet megállt a hadnagyát élesztgető öreg baka fölött s széttekintve a sok roncsolt véres emberi testeken, Farkas hadnagy fölé hajolt. Akkor vette észre az öreg Szántó Boldizsár, mikor a keze fejére hullott egy könycsepp. Fölemelte kényes arcát s a mint meglátta a bosnyák főhadnagy szomorú arcát, nagyot sóhajtott s csendesen suttogta: — Ejnye no, pedig nem volnánk asszonyok, ... mégis ... magamnak is ... fenemód rihannám van. " (243. sz.) főszereai romén követ kikérte a nevelét. Berlin, aug. 31. (Magyar Távirati Irodai) A Wolff-ügynökség jelenti: Az itteni bolgár követség Szevából azt a hirt kapta, hogy a román követ tegnap este elkérte útleveleit, ugy hogy ilyképpen román részről a diplomáciai öszszeköttetés Bulgária és Románia között tegnap este hat és felszakadt. Harc a bolgárok és románok .. Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) ^ Neue Freie Presse értesülése szerint bolgár és román csapatok között több ponton harc fejlődött ki. — Harc Herkules fürdötül keletre. — Csapataink Csíkszeredától nyugatra uj állásokba vonultak. — IröSer a Stábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták augusztus 31-én délben, érkezett délután 3 óra 30 perckor. A Herkulesfürdőtől keletre levő magaslatokon román támadásokat viszszavertünk. A csiki hegyekben küzdő császári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyugatra levő magaslatokon levő új állás Isokba vonultak. Egyébként a magyar harcvonalon a helyzetben lényeges változás nem állt be. C Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Küzdelem a Bietörökkel. Bécs, aug. 31. (Külön tudósítónktól.) A délről és keletről előrenyomuló román hadoszlopok ellen, melyek minden Erdélybe vivő közlekedő utat fölhasználnak ez országrész belseje felé irányuló koncentrikus előrenyomulásuknál, mi egyelőre védekezésre szorítkozunk. Az első összecsapások folyamán, melyek határvédő csapatainkkal több helyen történtek, látni lehetett, hogy az ellenség csak akkor jöhetett előre, midőn csapataink a parancsnak engedelmeskedve, a harcot megszakították. Minda mellett az ellenség minden esetben nagy veszteséget szenvedett. Mivel most az általános katonai helyzet azt követeli, hogy, a román határ átkaroló vonala által adott bekerítő lehetőségek elől idejekorán kitérjünk, vitéz csapataink a parancs értelmében az ellenség előrenyomulását szabályszerűen késleltetve, szakaszonként visszavonultak a további védekezésre kijelölt állásokba. A viszonyok ismét