Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-09-01 / 243. szám

Budapest, aug. St. Bulgária és Románia között tegnap megtor­lódt a szakítás. Szófiai jelentés adja hírül, hogy a rmán követ tegnap este kikérte útlevelét A szakítás megtörténte, a­mit egyébként teljes biz­tossággal lehetett várni, külsőleg is dokumentálja Ausztria és Magyarország, Németország, Bul­gária és Törökország tökéletes egységét minden ellenséggel szem­ben s még bensőbbé teszi a ren­díthetetlen összetartást a szövetségesek tábora­bsa. Egy bécsi jelentés szerint bolgár és rom­án csapatok már több helyen össze is ütköztek. Konstantinápolyból híre jön, hogy az ottani ro­mán követ elhagyta helyét és hazautazott Hofer tegnap három várost nevezett meg a­­diskeleli fronton, ma kettőt Brassó, Petrozsény, Kézdivásárhely után ma Herkulesfürdőről és Csíkszeredáról esik szó. Az egyik hazánk leg­szebb, legékesebb gyöngyei közé tartozik, a Csornavölgyi paradicsom, a­melyet az áldó ter­mészet és a kultúrát teremtő emberi kéz tett naggyá, messze földön ismertté. A másik szor­gos, törekvő, magyar város, székely véreink nyá­jas otthona. Ma harcok dúlnak e fészkekben, és földönfutók a fészek lakói. És földönfutók még sok ezren, ínségesek és hajléktalanok, éhesek és szomjasak, holott még csak néhány napja is módosak voltak, a maguk gazdái, a­kik éltek a tulajdon jól berendezett házukban és a kenyér­nek elégségében. Van-e boszu eléggé szörnyű, hogy megtorolja a rablók árulását, a­mely e friss nyomorúság sebét ütötte? Van-e bennünk sze­retet, a­mely a kellő melegséggel, atyafiságos érzéssel fogadja be a menekülteket, a­kik mi­­érettünk, mi helyettünk is szenvednek? Az orosz harctéren mindenütt az egész óriás fronton, Rigától Kelet-Galiciáig megszólal­tatták az oroszok ágyúikat. Tudjuk már, mit jelent ez a nagy tüzérségi munka, a pergőtűz, a sok ezer ágyú tűzokádása: az oroszok megint nagy rohamra készülnek Rigánál és Dünaburg­nál, Kevel ellen, Lucktól délnyugatra lévő erős állásaink áttörésére és Lemberg irányában is, a­hol Bothmer gróf német magyar és osztrák ka­ta­tonákkal állította meg már több héttel ezelőtt az orosz áradatot. A nyugati harctéren a helyzet nem válto­zott. Armentiéres új, de nem döntő küzdelmek középpontja. A Somme két oldalán egyelőre csak heves ágyútűz van. A Maas területén nyugalom volt. A német jelentést ezúttal először, írta alá Ludendorff, az új főhadiszállásmester. A bolgárok tegnapról jelentik, hogy Mace­dóniában az ellenség offenzíváját meghiúsítot­ták. Nemcsak ők maguk vallják ezt a fölfogást a harcok végső eredményéről, hanem az angolok is, franciák is, a­kik kudarcukat beismerve, megszüntették a támadásokat és most csak ha­tástalan ágyúzásra szorítkoznak. A­hol még tá­madnak a jobbszárny ellen nyugaton, az Osz­trovortónál,­ott is megbukik minden kísérletük. / —.fi rosssa» Sánta ráásik. — Martiulesförde és Csíkszereda. — Sil vihar az orosz Szomok. — & w^Mgata heSyset változaSian. — 3 SeSgár jeientés. — gábbl Nem lehet ezektől a magyaroktól. Min­dig nótáznak. Farkas Bandi fölriad szunyókálásából. A bosnyák főhadnagy a pénzt rakja a tárcájába, az ének hangjaira figyel s meggyőződéssel mondja: — Jó katonák! u­rastnik kapitány int a kezével. Vörös ha­lászát húzogatva kötődik: — Nótázni, azt tudnak! Ha a szél fúj, esik az eső, a magyar baka dalol. Ha éhen van, ha fázik, akkor is dalol. Ha örül valaminek, vagy­ valami bántja, akkor is dalol. De akkor is szeret­ném látni őket, ha gránát potyog közéjük, dalol­nak-e akkor? Ha keményen tartani kell az állást, megállnak-e akkor vagy dalolva szaladnak? Farkas hadnagy arcát elönti az indulat piros hulláma. Szikrázik a szeme, a­mint fölpat­tan a székről. Dörgő hangja csakúgy zúg a félszer alatt, a­mint kiáltja: Kapitány! A magyar nem gyáva, Hrastnik mentegetőzik: (( — Jó, jó, de minek az a sok nóta! Idegessé teszi az embert. ,— Kvietálj, pajtás! Pia nem állhatod a nó-Üt Ülj be barátnak —t­évődik a bosnyák fő­hadnagy. — Te is csak olyan vagy, mint a magyar —, zsörtölődik Hrastnik. — Büszke vagyok rá! — mondja a hatal­mas­­bosnyák s feszes vigyázz állásából mélyen meghajlik Bandi felé. III. Harmadnapja tartott egy fontos magaslati­­állást a Kárpátokban a Farkas hadnagy százada. Hrastnik kapitányt a második nap reggelén ki­verték a muszkák állásából s a Taranjika Meh­met bosnyákjai kerültek a helyére. Jött a na­rancs, a végsőig kitartani. Farkas hadnagy maga köré gyűjtötte ba­káit s onnan a Kárpátok ormáról lemutatott a ködbeborult Magyarország felé. Aztán csendes hangon mondta: — Magyarok! Ott van az otthonotok! Ott hagytátok a kényes szemű feleséget, a siró gyer­mekeket, az aggódó édesanyát. Míg ti itt megáll­tok, addig ők otthon békében lehetnek. Megvé­ditek-e hát őket? Magyar földön álltok, előtte­tek az ellenség tömérdek hada. Mögöttetek ott van minden, a­mit szerettek, az édesanya, a menyasszony, feleség... a szép magyar haza. ... Ma még ... szabad magyar haza ... Lesz-e hát, a­ki a helyét meg nem állja? öreg Szántó Boldizsár kápán Mr jobbra­balra tekergeti a nyakát, mintha keresne vala­kit. Vastag bajusza alól morogja: — Azt hittem, közénk keveredett valami idegen, azért beszél a hadnagy úr így. Nem kell félni, itt be nem tör a muszka, borsodiak va­gyunk talán még, azért hogy régen voltunk otthon. Barnaképű cigány baka szólal meg Farkas hadnagy mellett: — Süllyedjek el, ha meglépek! A tanítóból lett őrmester, Kiss Lajos, vé­gigtekint bakáin. Fölemeli két karját s rákezdi az éneket. ... A nagy világon e kivül, nincsen számodra hely, Aldign vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. Taranyika Mellemet fölfigyel a szomszédos állásokban. Hosszú, csupaszarcu kadét megy hozzá s csodálkozva mondja: — A magyarok most is dalolnak. A bosnyák főhadnagy elgondolkozva néz a magyarok állása felé s meggyőződéssel mondja a kadétnak: — Addig nincs baj, ... mig a magyarok dalolnak. Minden erejével ráfeküdt a muszka arra a frontszakaszra, a­hol a bosnyák főhadnagy és Farkas Bandi százada vitézkedett. Gránát grá­nátot ért s nyomában ott vijjogott a srapnell gömbölyű golyója a nótás magyar katonák fölött. Egyre gyöngébben hangzott az ének , a gránátrobbanás köreiben, mig egyszer cihált egészen. Akkor vonult föl a tartalék. A bosnyák főhadnagy átcsúszott a Farkas Bandi állásába. Széttépett szürke ruhadarabok, véres testek bo­rították a magaslatot. Öreg Szántó Boldizsár egy nagy fenyőfa csonkja mögött ölébe nyugtatva a Farkas Bandi hadnagy bekötött fejét, balkezét kötözgette s beszélt hozzá: — Ejnye no, hadnagy úr, a rapnelgolyó­tól nem lesz a fejének semmi baja, csak a bal kezét el ne tépte volna a gránát. Ébredjék már, hadnagy úr! Ne sajnálja a bal kezét, úgy se kell az az irodába. Már ha az enyémet vitte volna el a gránát, soha se kaszálhatnék többet... Ma­gam vagyok a század ... Hadnagy úr! ... Csak a­zt tudnám, lőjjek-e vagy ő kigyelm­ét ápoljam? Tavanyika Mehamet megállt a hadnagyát élesztgető öreg baka fölött s széttekintve a sok roncsolt véres emberi testeken, Farkas hadnagy fölé hajolt. Akkor vette észre az öreg Szántó Boldizsár, mikor a keze fejére hullott egy köny­csepp. Fölemelte kényes arcát s a mint meglátta a bosnyák főhadnagy szomorú arcát, nagyot só­hajtott s csendesen suttogta: — Ejnye no, pedig nem volnánk asszo­nyok, ... mégis ... magamnak is ... fenemód rihannám van. " (243. sz.) főszereai romén követ kikérte a n­evelét. Berlin, aug. 31. (Magyar Távirati Irodai) A Wolff-ügynökség jelenti: Az itteni bolgár követség Szevából azt a hirt kapta, hogy a román követ teg­nap este elkérte útleveleit, ugy hogy ily­képpen román részről a diplomáciai ösz­szeköttetés Bulgária és Románia között tegnap este hat és fel­szakadt. Harc a bolgárok és románok .. Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) ^ Neue Freie Presse értesülése szerint bolgár és román csapatok között több ponton harc fej­lődött ki. — Harc Herkules fürdötül keletre. — Csapata­­ink Csíkszeredától nyugatra uj állásokba vo­­nultak. — IröSer a Stábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták augusztus 31-én délben, érkezett délután 3 óra 30 perckor. A Herkulesfürdőtől keletre levő magaslatokon román támadásokat visz­szavertünk. A csiki hegyekben küzdő császári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyu­gatra levő magaslatokon levő új állás I­sokba vonultak. Egyébként a magyar harcvonalon a­­ helyzetben lényeges változás nem állt be. C Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Küzdelem a Bietörökkel. Bécs, aug. 31. (Külön tudósítónktól.) A délről és keletről előrenyomuló román hadoszlo­pok ellen, melyek minden Erdélybe vivő közle­kedő utat fölhasználnak ez országrész belseje felé irányuló koncentrikus előrenyomulásuknál, mi egyelőre védekezésre szorítkozunk. Az első összecsapások folyamán, melyek határvédő csa­patainkkal több helyen történtek, látni lehetett, hogy az ellenség csak akkor jöhetett előre, mi­dőn csapataink a parancsnak engedelmeskedve, a harcot megszakították. Mind­a mellett az ellen­ség minden esetben nagy veszteséget szenvedett. Mivel most az általános katonai helyzet azt kö­veteli, hogy, a román határ átkaroló vonala által adott bekerítő lehetőségek elől idejekorán kitér­jünk, vitéz csapataink a parancs értelmében az ellenség előrenyomulását szabályszerűen késlel­tetve, szakaszonként visszavonultak a további védekezésre kijelölt állásokba. A viszonyok ismét

Next