Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-09-01 / 243. szám

1916. szeptember 1. ITOEST! HIBIA? (243. .s.)­ ­ olyan helyzetbe kényszeritettek bennünket, a minőt ebben a háborúban már átéltünk. Szük­ségessé vált, hogy egyes frontszakaszokon az or­szág területeiből egy részt átmenetileg átenged­jünk az ellenségnek s ezzel olyan sztratégiai helyzetet teremtsünk, a­mely a döntő harcnál nekünk kedvező eredményt ígér. A jelenlegi hadihelyzet következtében az új ellenség jobbszárnya csatlakozást keres a Bukovina déli részében álló oroszokkal. Ezért nyomulnak a románok Moldvától a Folticeni Piatra és Tirgul-Ocna vidékéről a Maros forrás­vidéke és az Olt folyó felső folyása felé. Ehhez az előrenyomuláshoz rendelkezésükre áll a Besztercétől jobbra húzódó völgyeléseken kivül a tölgyesi, gyimesi és ojtozi szorosok- A két utóbbin át nyomult az ellenség a csiki hegyekbe s tegnapelőtt az ojtozi szoroson át elérte Kézdi­vásárhelyt Míg tegnap e hegységben harcoló csapataink a Csíkszeredától nyugatra lévő ma­gaslatokon új állásokat foglaltak el a Hargita­hegységbe húzódva, Csíktól északra a gyergyói hegységben csapataink makacs harcban meg­akadályozták az ellenséget a felső Maros völ­gyébe való előrenyomulásban. A Brassótól délre és délkeletre fölvonult ellenséges erők a berecki és bodzai hegységben, valamint ettől nyugatra a tömösi és törcsvári­­szorosban kedvező utat találtak a Barcaság me­dencéjébe való betörésre. Tegnap Orsova vidékén is, a Herkulesfür­dőtől keletre lévő magaslatokon határcsapataink ismét makacs harcban vertek vissza román tá­madásokat. (K. B. L.) Intézkedéseink az ellenség kiszorítására. Kolozsvár, aug. 31. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Katonai forrás közli velem a kö­vetkezőket: Erdélyi hadműveleteink meglephe­tik a közvéleményt, az eseményeket azonban a legteljesebb nyugalommal fogadhatjuk, mert a románok sikerei csakis látszólagosak, föltétlenül csupán átmenetiek. Erdély­ bizonyos részeinek megtörtént kiürítésére elkerülhetetlen, fontos ha­dászati érdekekből volt szükség, mely érdekek biztosítani fogják a románok ellen elkövetkező, sokáig már egyáltalában nem késő föllépésünket. Minden intézkedés, mely arra irányul, hogy IV. A tartalék állásai melett viszik a sebesül­teket, öreg Szántó Boldizsár is ott ballag a had­nagya után. A Farkas hadnagy sápadt arca fáradtan pihen a gyaloghintó vászon párnáján. Az út mellett ott áll Hrastnik kapitány. Kemé­nyen tiszteleg a hadnagy előtt. — Kell-e cigaretta, pajtás? — kérdezi. — Nem kell m­int Farkas hadnagy. — Azt akartam mondani, hogy a magaslatot meg­védtük ... csak az a baj, hogy nem dalolnak már többé a legényeim. ., a nótás magya­rok ... csöndes magyarok már. — Hát én, hadnagy úr? — szól közbe az öreg Szántó Boldizsár. — Te se dalolsz már, jó öreg fiú. — Dalolok biz én, ... csak valami kan­tonba beóvakodhassak előbb, ... mert most egy kicsit... nehezen vált a ... torkom — mondja Szántó Boldizsár. Hrastnik kapitány melegen búcsúzik Far­kas hadnagytól. Megszorongatja az öreg Szántó Boldizsár kezét is s a mint katonáihoz ballag, magában beszél: — Kár, hogy a nótás magyarok ... már olyan sokan, ...csendes magyarok. * A kórház fehér ágya fölé hajlik Kerekes Erzsike. Farkas Bandi ugy lesz, mintha alud­nék. Erzsike csendesen homlokon csókolja. Bandi ijedten rejti a takaró alá csonka balkezét. Az Erzsike kék szeme pilláján köny könyet ker­get a mint suttogja: — Tudom, Bandi... Elmondta az öreg Boldizsár ... Csonkán is ... mindig... nagyon szeretlek... én édes ,nótás hadnagyom, a románok a magyar területről kiszoríttassanak, megtörtént. Haditerveink a románokkal való háború esetére eleve defenzívek voltak. Nincs egyáltalában szó róla, mintha az ellenséggel szemben vereséget szenvedtünk volna. Velük szemben fölállított hadseregünk teljesen intakt, melynek fölfejlődését biztosítjuk azzal, hogy a hadműveleti területet az ország határán belül vá­lasztjuk meg. A szorosok, sőt egyes városok és helységek föladása, a­mi ebből az érthetően szükséges felsőbb taktikai nézőpontból történt, a hadműveletek további kifejlődésére nézve tel­jességgel jelentéktelen tény. Kétségtelen, hogy mindez a laikus közönség előtt meglepően hang­zik, de a hadvezetőség jól meggondolt, teljesen átfontolt intézkedéseiben éppen a hadműveletek zavartalan lebonyolítása és feltétlen sikere érde­kében nem lehet mindig tekintettel a közhangu­latra, mely azonban a legteljesebb bizakodással nézhet az elkövetkező események elé. Megjósolható, hogy a hadműveleti terület legközelebb el fog húzódni Erdélyből ellenséges területre. A megpróbáltatásért, melyet egyébként Erdély megértő lakossága teljes megnyugvással, hadseregünkbe és szövetségeseinkbe vetett meg­ingathatatlan bizalommal, elismerésre méltó he­ro­izmussal elvisel, kárpótlást fognak nyújtani magára nem sokáig várakoztató végső győzel­meink. Erdélyt nem kel félteni. Különben az ed­digi harcokban a románok rendkívül súlyos veszteséget szenvedtek, mely aránytalanul na­gyobb, mint átmenetileg megszerzett sikerük. Ez a siker egyáltalán nem bizonyítéka a román hadsereg győzelmének, a­miről szó sincsen, mert hangoztatni kell, hogy az elkövetkezett esemé­nyek előzetesen megállapított haditervünkkel, mely éppen győzelmünk érdekében volt szüksé­ges, megegyeznek, s különösebb katonai és tak­tikai jelentőségük nincs. (N. V.) Az árulás története. Berlin, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Az orosz határról jelentik: A pétervári román kolónia egyik tagja kijelentette, hogy Románia már régebben teljesen mozgósította hadseregét és pedig úgy, hogy 600.000 ember állandóan fegyverben volt. A legutóbbi napokban a tiraspol­lasi és a tiraspol­reni vasutakon nagytömegű, tüzérségi és trénanyagot szállítottak, a­melyek azonnal tovább mentek Bukarestbe. Nagyobb tö­megű muníció is érkezett a román határra. A termést már legnagyobb részben betakarítot­ták. A felszabaduló munkások már régen meg­kapták azt az utasítást, hogy térjenek vissza csa­patukhoz és valószínű, hogy már teljes számmal be is vonultak. A tüzérségi és muníciókészlet most nagyon jelentékeny ugyan, de semmiesetre sem tart tovább négy hónapnál. Románia nem is tudja majd muníciószükségletének nagyobb részét maga fedezni, hanem az Oroszországból való szállításra van utalva. Hág­a, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) A Times jelenti Párisból, hogy a nevezett lap leve­­lezőjének Briand azt mondta, hogy Románia c. muníció és az ágyú hiánya miatt nem avatkozó­­hatott előbb a háborúba, mert a szövetségesek­ eddig a hiányzó anyagot nem tudták megfelelő mennyiségben szállítani. Időközben azonban az antant államokban jól előrehaladt a munkció­gyártás. Az általános közös támadás kezdetét a­ március 27-iki párisi tanácskozáson állapították meg. A szövetségesek megadták Romániának a kívánt diplomáciai támogatást. Románia ez idő­­től kezdve készülődött, ugy hogy támadó terveit most gyorsan megvalósíthatta. Zürik, aug. 31. Római távirat szerint Son­nino a következő kijelentést tette Románia be­,­avatkozásáról: — Románia már tavaly, Olaszországgal egyidőben, akkart közbelépni. Anyagi okokból azonban ez lehetetlen volt Tüntetés Bukarestben. Stokholm, aug. 31. (Saját tudósítónktól.jj A Bukarestből Pétervárra érkező első hirek sze­rint ott hétfőn egész nap tüntetések voltak, mi­vel az oroszok által megfizetett izgatók a töme­get folytonosan az orosz követség épülete elé vezették. Az angol és a francia követségi épület előtt aránylag csönd volt. A király kastélya elől egyetlen hódoló tüntetést sem rendeztek. A ki­­rályt az orosz hangulatcsinálók nyorán elfelej­­tették. Ellenben föltűnést keltett három orosz tábornok, a­kik egész nap automobilon járták keresztül-kasul az utcákat. A lakosság ezt az orosz hadsereg érkezésének jeléül fogta föl A kocsikat minden harmadik lépésnél megállította és a tábornokoknak kezet csókolt. A kereskedői köreiben a hangulat kevésbbé rózsás, mivel so­­kakat németbarátsággal gyanúsítanak. Az orosz határ közelében a zsidó lakosság ellen irányul zavargástól tartanak. A vidéken minden csendes 3

Next