Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-09-01 / 243. szám
1916. szeptember 1. ITOEST! HIBIA? (243. .s.) olyan helyzetbe kényszeritettek bennünket, a minőt ebben a háborúban már átéltünk. Szükségessé vált, hogy egyes frontszakaszokon az ország területeiből egy részt átmenetileg átengedjünk az ellenségnek s ezzel olyan sztratégiai helyzetet teremtsünk, amely a döntő harcnál nekünk kedvező eredményt ígér. A jelenlegi hadihelyzet következtében az új ellenség jobbszárnya csatlakozást keres a Bukovina déli részében álló oroszokkal. Ezért nyomulnak a románok Moldvától a Folticeni Piatra és Tirgul-Ocna vidékéről a Maros forrásvidéke és az Olt folyó felső folyása felé. Ehhez az előrenyomuláshoz rendelkezésükre áll a Besztercétől jobbra húzódó völgyeléseken kivül a tölgyesi, gyimesi és ojtozi szorosok- A két utóbbin át nyomult az ellenség a csiki hegyekbe s tegnapelőtt az ojtozi szoroson át elérte Kézdivásárhelyt Míg tegnap e hegységben harcoló csapataink a Csíkszeredától nyugatra lévő magaslatokon új állásokat foglaltak el a Hargitahegységbe húzódva, Csíktól északra a gyergyói hegységben csapataink makacs harcban megakadályozták az ellenséget a felső Maros völgyébe való előrenyomulásban. A Brassótól délre és délkeletre fölvonult ellenséges erők a berecki és bodzai hegységben, valamint ettől nyugatra a tömösi és törcsváriszorosban kedvező utat találtak a Barcaság medencéjébe való betörésre. Tegnap Orsova vidékén is, a Herkulesfürdőtől keletre lévő magaslatokon határcsapataink ismét makacs harcban vertek vissza román támadásokat. (K. B. L.) Intézkedéseink az ellenség kiszorítására. Kolozsvár, aug. 31. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Katonai forrás közli velem a következőket: Erdélyi hadműveleteink meglephetik a közvéleményt, az eseményeket azonban a legteljesebb nyugalommal fogadhatjuk, mert a románok sikerei csakis látszólagosak, föltétlenül csupán átmenetiek. Erdély bizonyos részeinek megtörtént kiürítésére elkerülhetetlen, fontos hadászati érdekekből volt szükség, mely érdekek biztosítani fogják a románok ellen elkövetkező, sokáig már egyáltalában nem késő föllépésünket. Minden intézkedés, mely arra irányul, hogy IV. A tartalék állásai melett viszik a sebesülteket, öreg Szántó Boldizsár is ott ballag a hadnagya után. A Farkas hadnagy sápadt arca fáradtan pihen a gyaloghintó vászon párnáján. Az út mellett ott áll Hrastnik kapitány. Keményen tiszteleg a hadnagy előtt. — Kell-e cigaretta, pajtás? — kérdezi. — Nem kell mint Farkas hadnagy. — Azt akartam mondani, hogy a magaslatot megvédtük ... csak az a baj, hogy nem dalolnak már többé a legényeim. ., a nótás magyarok ... csöndes magyarok már. — Hát én, hadnagy úr? — szól közbe az öreg Szántó Boldizsár. — Te se dalolsz már, jó öreg fiú. — Dalolok biz én, ... csak valami kantonba beóvakodhassak előbb, ... mert most egy kicsit... nehezen vált a ... torkom — mondja Szántó Boldizsár. Hrastnik kapitány melegen búcsúzik Farkas hadnagytól. Megszorongatja az öreg Szántó Boldizsár kezét is s a mint katonáihoz ballag, magában beszél: — Kár, hogy a nótás magyarok ... már olyan sokan, ...csendes magyarok. * A kórház fehér ágya fölé hajlik Kerekes Erzsike. Farkas Bandi ugy lesz, mintha aludnék. Erzsike csendesen homlokon csókolja. Bandi ijedten rejti a takaró alá csonka balkezét. Az Erzsike kék szeme pilláján köny könyet kerget a mint suttogja: — Tudom, Bandi... Elmondta az öreg Boldizsár ... Csonkán is ... mindig... nagyon szeretlek... én édes ,nótás hadnagyom, a románok a magyar területről kiszoríttassanak, megtörtént. Haditerveink a románokkal való háború esetére eleve defenzívek voltak. Nincs egyáltalában szó róla, mintha az ellenséggel szemben vereséget szenvedtünk volna. Velük szemben fölállított hadseregünk teljesen intakt, melynek fölfejlődését biztosítjuk azzal, hogy a hadműveleti területet az ország határán belül választjuk meg. A szorosok, sőt egyes városok és helységek föladása, ami ebből az érthetően szükséges felsőbb taktikai nézőpontból történt, a hadműveletek további kifejlődésére nézve teljességgel jelentéktelen tény. Kétségtelen, hogy mindez a laikus közönség előtt meglepően hangzik, de a hadvezetőség jól meggondolt, teljesen átfontolt intézkedéseiben éppen a hadműveletek zavartalan lebonyolítása és feltétlen sikere érdekében nem lehet mindig tekintettel a közhangulatra, mely azonban a legteljesebb bizakodással nézhet az elkövetkező események elé. Megjósolható, hogy a hadműveleti terület legközelebb el fog húzódni Erdélyből ellenséges területre. A megpróbáltatásért, melyet egyébként Erdély megértő lakossága teljes megnyugvással, hadseregünkbe és szövetségeseinkbe vetett megingathatatlan bizalommal, elismerésre méltó heroizmussal elvisel, kárpótlást fognak nyújtani magára nem sokáig várakoztató végső győzelmeink. Erdélyt nem kel félteni. Különben az eddigi harcokban a románok rendkívül súlyos veszteséget szenvedtek, mely aránytalanul nagyobb, mint átmenetileg megszerzett sikerük. Ez a siker egyáltalán nem bizonyítéka a román hadsereg győzelmének, amiről szó sincsen, mert hangoztatni kell, hogy az elkövetkezett események előzetesen megállapított haditervünkkel, mely éppen győzelmünk érdekében volt szükséges, megegyeznek, s különösebb katonai és taktikai jelentőségük nincs. (N. V.) Az árulás története. Berlin, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Az orosz határról jelentik: A pétervári román kolónia egyik tagja kijelentette, hogy Románia már régebben teljesen mozgósította hadseregét és pedig úgy, hogy 600.000 ember állandóan fegyverben volt. A legutóbbi napokban a tiraspollasi és a tiraspolreni vasutakon nagytömegű, tüzérségi és trénanyagot szállítottak, amelyek azonnal tovább mentek Bukarestbe. Nagyobb tömegű muníció is érkezett a román határra. A termést már legnagyobb részben betakarították. A felszabaduló munkások már régen megkapták azt az utasítást, hogy térjenek vissza csapatukhoz és valószínű, hogy már teljes számmal be is vonultak. A tüzérségi és muníciókészlet most nagyon jelentékeny ugyan, de semmiesetre sem tart tovább négy hónapnál. Románia nem is tudja majd muníciószükségletének nagyobb részét maga fedezni, hanem az Oroszországból való szállításra van utalva. Hága, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) A Times jelenti Párisból, hogy a nevezett lap levelezőjének Briand azt mondta, hogy Románia c. muníció és az ágyú hiánya miatt nem avatkozóhatott előbb a háborúba, mert a szövetségesek eddig a hiányzó anyagot nem tudták megfelelő mennyiségben szállítani. Időközben azonban az antant államokban jól előrehaladt a munkciógyártás. Az általános közös támadás kezdetét a március 27-iki párisi tanácskozáson állapították meg. A szövetségesek megadták Romániának a kívánt diplomáciai támogatást. Románia ez időtől kezdve készülődött, ugy hogy támadó terveit most gyorsan megvalósíthatta. Zürik, aug. 31. Római távirat szerint Sonnino a következő kijelentést tette Románia be,avatkozásáról: — Románia már tavaly, Olaszországgal egyidőben, akkart közbelépni. Anyagi okokból azonban ez lehetetlen volt Tüntetés Bukarestben. Stokholm, aug. 31. (Saját tudósítónktól.jj A Bukarestből Pétervárra érkező első hirek szerint ott hétfőn egész nap tüntetések voltak, mivel az oroszok által megfizetett izgatók a tömeget folytonosan az orosz követség épülete elé vezették. Az angol és a francia követségi épület előtt aránylag csönd volt. A király kastélya elől egyetlen hódoló tüntetést sem rendeztek. A királyt az orosz hangulatcsinálók nyorán elfelejtették. Ellenben föltűnést keltett három orosz tábornok, akik egész nap automobilon járták keresztül-kasul az utcákat. A lakosság ezt az orosz hadsereg érkezésének jeléül fogta föl A kocsikat minden harmadik lépésnél megállította és a tábornokoknak kezet csókolt. A kereskedői köreiben a hangulat kevésbbé rózsás, mivel sokakat németbarátsággal gyanúsítanak. Az orosz határ közelében a zsidó lakosság ellen irányul zavargástól tartanak. A vidéken minden csendes 3