Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-09-26 / 268. szám
6 BUDAPESTI HÍRLAP (2GS 67.) 1916. szeptember 26. Terstyánszky hadseregénél. Hadisajtószállás, szept. 25. (A hadisajtószállás jóváhagyásával.) (A Budapesti Hirlap harctéri tudósitójától.) A volhiai fronton fölújult orosz offenzíva fősúlyával a Terstyánszky vezérezredes parancsnoksága alatt álló hadseregünkre nehezedik, mely a Vladimir-Volinszkij felé vezető útirányt védi. Ez a szakasz tehát a centrumában fekszik ama támadásoknak, melynek célja dél felé Sokal, észak felé pedig Kővel elérése, miután e fontos vasúti csomópontot a rovnói vonal mentén vagy frontális támadásokkal nem tudták elfoglalni. De Vladimir városának megszállását is eredménynek tekintenék az oroszok, mert így megszakíthatnák a sokas a vladimiri vasutat. Az orosz erőfeszítés nagyságáról fogalmat nyújt a hadseregparancsnokság értesülése, mely szerint az ellenfél harminc kilométeres szakaszon 100-—120.000 embert dobott tűzbe. Ennek ellenére a júniusi nagy harcok után a Terstyánszkyhadseregnek frontján csak Koritnycánál sikerült két kilométeres vonalon benyomni arcvonalunkat, ami sem a hadihelyzetet, sem a hadsereg pozícióját nem befolyásolja. A legutóbbi harcokról, melyeket maga Terstyánszky úgy jellemzett, hogy hevesebbeket a háború két esztendeje alatt nem látott, a következőket jelenthetem: A Terstyánszky-hadsereg frontján június óta szakadatlanul tart a harc, mely szeptember elején kulminált. Az oroszok akkor elitcsapatokat küldtek támadásra, közöttük szibériai és lövészhadtesteket. Ezek nyomták be Koritnycánál frontunkat, ahol legközelebb vélték elérhetni a tábori vasút üzemében lévő sokai—vladimiri vasutat. A pár méteres térnyereség azonban olyan veszteségükbe került, hogy a szibériaiakat ki kellett vonni és retablírozni. A rövid idő után felfrissített szibériai hadtestet újra a frontba küldték és mellette két gárdahadtest, a hozzátartozó gárdalovas divízióval is a küzdelembe bocsátkozott, úgy hogy összesen öt hadtest tizenegy hadosztállyal indult rohamra állásaink ellen, melyeket előzően nehéz tüzérség lövöldözött. Szeptember 16-án dühöngött ez a harc, mely az oroszok teljes vereségével végződött, árkaink előtt 12.000 halottat hagyva. Az oroszok azonban gyorsan kiegészítették veszteségeiket és 19-én teljes létszámú ezredekkel már új támadásra jöhettek. Huszonnégy óráig tartott ekkor pergőtüzük, melyet legnagyobb kaliberű ágyúik tettek hatásosabbá, mégis a mi veszteségeink aránylag csekélyek voltak. Egy különítményünk orosz ágyutűztől például mindössze huszonöt embert vesztett. Az ágyúzás után általános támadást rendelt Kaledin tábornok Pusztomity és Selvov között, melyet azonban visszautasítottunk. Ez a harc volt talán valamennyi között a legelkeseredettebb. Még tartott a gránáteső, mikor az oroszoknak két helyen sikerült árkainkba hatolniok, de egy helyen rögtön kivertük, a másikon pedig még tart a harc, egész akciójuk azonban meghiúsultnak tekinthető. Ezeket a harcokat Terstyánszky vezérezredes egy tüzérségi megfigyelőhelyről nézte végig. A harc elkeseredett volt és a német katonák hősies ellentállása ellenére sikerült az oroszoknak, akik a repülőjelentés szerint negyven zászlóaljjal támadtak, egy kis erdőbe behatolniuk, de ez alkalommal is oly veszteséget szenvedtek, hogy mostanig, 24-én délig, nem folytatták offenzívájukat. Sőt a vezénylő orosz tábornok ma reggel parlamentért küldött, aki fegyverszünetet kért a halottak eltakarítására. Az ellentámadásoknál Terstyánszky tábornok maga is megfigyelte, hogy az orosz tisztek korbáccsal hajtják ki a lövőárokból katonáikat, s mikor ezek érte sem hajlandók támadni, az orosz tüzérség csodálatos pontossággal küldte gránátjait az orosz árkokba. E barbár eszközökön kivül az oroszok erkölcsi befolyással is sarkantyúzzák a halálba küldendő tömegeiket. Fanatizáló eszköznek még mindig a cárt használják, akinek állami és egyházfői tekintélye nagyon hat a parasztokra. Tegnapelőtt azzal biztatták ellenfeleinket, hogy a cár végignézi harcukat és megparancsolta, hogy estig foglalják el Vladimírt. A foglyok, akiket ejtettünk, vallják, hogy cári nyilatkozatot közöltek velük, mely szerint a sokai a köveli vasút elfoglalásával megnyerték a háborút. Vájjon a cár valóban itt volna-e a volhiniai fronton, nem biztos, bár repülőink tíz kilométerre a front mögött napok előtt egy tribünformájú építményt láttak, mely úgy lehet, a cár számára készült. A nagy júniusi orosz támadásoknál a lisztek, sőt az ezredesek csapataik élén voltak, de most már megint a régi rendszert követik, vagyis árkaikban maradnak, amit érthetővé tesz az orosz tisztikar abnormis vesztesége. Az orosz tüzérség jól dolgozik, muníciójuk még japán és amerikai gyártmány és több esetben konstatáltunk francia instruktorokat. Az ellenséges repülőszolgálat franciák kezében van, kik messze felülmúlják az orosz pilótákat. Az orosz repülőpark nagy, úgyszintén sok léghajójuk is van. Az orosz katonák kedve nem a legjobb, tudják, hogy óriás veszteséget szenvedtek, panaszkodnak húshiány miatt s leveleket mutatnak a moszkvai és pétervári zavargásokról. Az orosz emberanyagról közölhetem, hogy a negyedik hadsereg frontjával szemben az erők egyharmada már tizennyolc évesekből áll, kik alig vannak kiképezve. Gyalogságuk minőségileg meg sem közelíti azt az emberanyagot, ívcív a Kárpátokban küzdött ellenünk. Ezekkel az óriás tömegekkel szemben Terstyánszky parancsnoksága alatt úgy Németország, mint a monarkia minden részében való csapatok küzdenek. Payr Hugó: Politikai események. Budapest, szept. 25. A közélelmezés középpontosítása. Ghillány Imre báró földművelésügyi miniszternek a képviselőház egyik legutóbbi ülésén tett nyilatkozata, hogy a kormány a középpontok felügyelésére és a közélelmezés ügyeinek egységes szervezése céljából önálló szervet létesít, állandóan foglalkoztatja nemcsak a politikai köröket, de az egész közönséget. Általános a fölfogás, hogy már régen meg kellett volna teremteni ezt a szervet, mint ahogyan a Budapesti Hírlap már tavaly hangoztatta, de ha már oly sokáig késett, kár minden napért, minden óráért, mellyel a közélelmezés középpontosítása késlekednék. Erre nézve illetékes helyről fölvilágosítást kértünk és azt az értesülést kaptuk, hogy a kormány állandóan foglalkozik a kérdéssel és most csupán alkalmas embert keres, aki megfelelne a rá váró nagy feladatoknak és mindenképp hivatott volna ilyen élelmezési szerv vezetésére. Forrásunk szerint nem külön minisztériumról és újabb miniszteri állás szervezéséről van szó, hanem miniszteri hatáskörrel ellátott funkcionárius kinevezéséről, aki önállóan szervezné a közellátást és aki felelősséggel intézné a közélelmezésnek valamennyi ügykörét. Ezzel tehermentesítene három szakminisztériumot és az élelmezési ügyek körében már működő tisztviselői karral egységes vezetést teremtene. Az illető főfunkcionárius személyére nézve e pillanatig még nem történt megállapodás. Politikai körökben erre az állásra Návaiy Lajost, a képviselőház volt elnökét emlegetik, aki a képviselőházban legutóbb két ízben is feltűnést keltett az élelmezésről mondott beszédeivel. Burián és Szárgkh a királynét. Bécsből táviratozzák. A király vasárnap délben tizenkét órakor Burián István báró közös külügyminisztert, egy órakor pedig Stürgkh Károly gróf osztrák miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta. A kivételes hatalom. Holnap kezdi meg a képviselőház a kivételes hatalomról szóló jelentés tárgyalását. A vita hatnyolc napig fog tartani, mert, mint már megírtuk, az élelmezési kérdéseken kívül a választói jog dolgában is akciót indít az ellenzék. Az egyesült függelenségi és 4E°hs pártfcó!. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt ma este fél 8 órakor Apponyi Albert gróf elnöklésével pártértekezletet, tartott, a melyen a miniszterelnöknek a kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentését tárgyalta. A jelentést Földes Béla ismertette. Beható vita után, — amelyben Jaczkó Pál, Csermák Ernő és Zlinszky István vettek részt — a párt úgy határozott, hogy a jelentés képviselőházi vitájában több szónokkal vesz részt és a kormány egyes intézkedéseinek helytelen voltát részletes kritikában fogja kifejtenni. Aárolyi'Pártból. A Károlyi-párt ma este bizalmasan megvitatta a politikai helyzetet és a kivételes hatalom használatáról szóló jelentést. Beszéltek a közélet sok bajáról, az élelmezésről, a drágaságról és egyebekről. Beható eszmecsere folyt a párt választójogi akciójáról is. Elhatározták, hogy holnap a képviselőházban folytatják a tanácskozást. Czernin gróf Bécsben, Berlin, szept. 25. Czernin gróf bukaresti volt követünk a követség személyzetével és a bukaresti magyar és osztrák telepnek több tagjával, összesen százharminc emberrel, Svédországból tegnap ideérkezett. Czernin gróf, a ki szürke utazóruhát viselt, leugrott a vonatról s eléje sietett Hohenlohe herceg berlini nagykövetnek, akivel hosszasan beszélt a balkáni viszonyokról. A magyar és osztrák telepek nőtagjait csakhamar körülvették berlini ismerőseik, akiknek a bukarestiek elmondták legutóbbi élményeiket. — Úgy bántak velünk, — mondották, — mint ketrecben levő vadállatokkal. A követségből nem volt szabad kimozdulnunk. Minden nélkül szűkölködtünk, még víz nélkül is. A királyné, ez az angol születésű hercegnő, áldatlan befolyást gyakorolt férjére. Minden áron a háborút akarta és csodálatos pózban mutatta magát Bukarest utcáin. Oroszországban sokkal különben bántak velünk, mint Romániában. Svédországban pedig valósággal fényes sorunk volt. Mindenki igyekezett fáradalmainkat elfeledtetni. Most már újra jól vagyunk. Bécs, szept. 25. (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy óra előtt különvonaton Bécsbe érkezett Czernin Ottokár gróf az egész bukaresti követségi és konzulátusi személyzettel és ezek hozzátartozóival, valamint a szolgaszemélyzettel. A követségi vonat, amely egy órát késett, nyolc kocsiból állott. Az utolsóelőtti kocsi a követ szalonkocsija volt. A vonalból százhuszonöt ember szállott ki. Czernin gróf megérkezése után nyomban megjelent Burián István báró külügyminiszternél és holnap magánkihallgatásra megy ő felségéhez. Bécr, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) Czernin gróf a leányán val, egy atal hölggyel a Romániából Oroszországon, Svédországon és Németországon át Bécsbe vivő utat csaknem húsznapi időtartam alatt tették meg. Czernin gróf újságírók előtt kijelentette, hogy az utazás aránylag jól telt el. Politikáról, úgymond, a külügyminisztérium fölhatalmazása nélkül közlést nem tehet. Csáki Imre gróf követségi titkár, aki az egész utazás alatt az ull-marschal funkcióit látta el, a következőket mondotta el: — Jól ment a dolgunk. A legjobb volt az utazás kezdete, a midőn Bukarestből eltávoztunk és az út vége, a midőn ismét honi földre léphettünk. Bizonyos nehézségeink voltak ugyan, így a pultavai tartózkodás, ahol vonalunkat nyolc napig föltartóztatták. Pap Béla bukaresti osztrák és magyar konzul a következőket mondotta: Vasárnap, augusztus 27-én délben tudtuk, hogy Románia hadüzenete Magyarország és Ausztria ellen küszöbön van. Délután három órakor Bukarestre kihirdették és plakáton közhírré tették az ostromállapotot. Vasárnap este még lakásainkban alhaltunk. Midőn hétfőn reggel a konzulátus hivatali helyiségébe akartunk lépni, amely a követség épületében volt, a rendőrség nem engedte meg a belépést és előbb engedelmet kellett szereznünk a belépésre. A követségben magában megmondták nekünk, hogy internálva vagyunk. Ez az állapot nyolc napon át tartott. Berendezkedtünk úgy, amint tudtunk. Az ételt, a román külügyminisztérium küldte nekünk. Az étel nagyon rossz volt. Mind egyenlően szenvedtünk miatta, a követ éppúgy, mint a szolgák. A Zeppelin-támadás következtében már hétfőn világítás nélkül volt egész Bukarest. Midőn a napon kilenc óra felé a követségi épületben egy új gyertyát gyújtott, megjelent egy román tisztviselő és azt mondta, hogy a kormány nem kezeskedhetik a követség oltalmáról, ha az est folyamán még egyszer világot gyújtanak, nyomban katonaság vonulna be a követség épületébe és fölkutatná azt a személyt, aki a világosságot gyújtotta és a legszigorúbban megbüntetné. A következő estéket teljes sötétben töltöttük. — A bukaresti osztrák és magyar kolónia férfitagjait hétfőn délután internálták. Egyelőre a domnesli erődbe kerültek, amely a bukaresti erődítések külső övében van és azután csoportokban Jalamnijcába szállították, egy kis helységbe, a mely egyenesen internáló-táborrá volt átalakítva. Midőn szep-ember 5-én délelőtt katonai autókkal a pályaud-varra hajtathattunk, hogy hazainduljunk, a lakosság.