Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-09-26 / 268. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP (2GS 67.) 1916. szeptember 26. Terstyánszky hadseregénél. Hadisajtószállás, szept. 25. (A hadisajtószállás jóváhagyásával.) (A Budapesti Hirlap harctéri tudósitójától.) A volhi­­­ai fronton fölújult orosz offenzíva fő­súlyával a Terstyánszky vezérezredes parancs­noksága alatt álló hadseregünkre nehezedik, mely a Vladimir-Volinszkij felé vezető útirányt védi. Ez a szakasz tehát a centrumában fekszik ama támadásoknak, melynek célja dél felé Sokal, észak felé pedig Kővel elérése, miután e fontos vasúti csomópontot a rovnói vonal men­tén vagy frontális támadásokkal nem tudták elfoglalni. De Vladimir városának megszállását is eredménynek tekintenék az oroszok, mert így megszakíthatnák a sokas a vladimiri vasutat. Az orosz erőfeszítés nagyságáról fogalmat nyújt a hadseregparancsnokság értesülése, mely sze­rint az ellenfél harminc kilométeres szakaszon 100-—120.000 embert dobott tűzbe. Ennek elle­nére a júniusi nagy harcok után a Terstyánszky­hadseregnek frontján csak Koritnycánál sike­rült két kilométeres vonalon benyomni arcvona­lunkat, a­mi sem a hadihelyzetet, sem a hadsereg pozícióját nem befolyásolja. A legutóbbi harcokról, melyeket maga Terstyánszky úgy jellemzett, hogy hevesebbeket a háború két esztendeje alatt nem látott, a kö­vetkezőket jelenthetem: A Terstyánszky-hadsereg frontján június óta szakadatlanul tart a harc, mely szeptember elején kulminált. Az oroszok akkor elitcsapato­kat küldtek támadásra, közöttük szibériai és lövészhadtesteket. Ezek nyomták be Koritnycá­nál frontunkat, a­hol legközelebb vélték elér­hetni a tábori vasút üzemében lévő sokai—vla­dimiri vasutat. A pár méteres térnyereség azon­ban olyan veszteségükbe került, hogy a szibé­riaiakat ki kellett vonni és retablírozni. A rövid idő után felfrissített szibériai hadtestet újra a frontba küldték és mellette két gárdahadtest, a hozzátartozó gárdalovas divízióval is a küzde­lembe bocsátkozott, úgy hogy összesen öt had­test tizenegy hadosztállyal indult rohamra állásaink ellen, melyeket előzően nehéz tüzérség lövöldözött. Szeptember 16-án dühöngött ez a harc, mely az oroszok teljes vereségével végző­dött, árkaink előtt 12.000 halottat hagyva. Az oroszok azonban gyorsan kiegészítették veszte­ségeiket és 19-én teljes létszámú ezredekkel már új támadásra jöhettek. Huszonnégy óráig tartott ekkor pergőtüzük, melyet legnagyobb ka­liberű ágyúik tettek hatásosabbá, mégis a mi veszteségeink aránylag csekélyek voltak. Egy különítményünk orosz ágyutűztől például mind­össze huszonöt embert vesztett. Az ágyúzás után általános támadást rendelt Kaledin tábornok Pusztomity és Selvov között, melyet azonban visszautasítottunk. Ez a harc volt talán vala­mennyi között a legelkeseredettebb. Még tartott a gránáteső, mikor az oroszoknak két helyen sikerült árkainkba hatolniok, de egy helyen rög­tön kivertük, a másikon pedig még tart a harc, egész akciójuk azonban meghiúsultnak te­kinthető. Ezeket a harcokat Terstyánszky vezér­ezredes egy tüzérségi megfigyelőhelyről nézte végig. A harc elkeseredett volt és a német kato­nák hősies ellentállása ellenére sikerült az oro­szoknak, a­kik a repülőjelentés szerint negy­ven zászlóaljjal támadtak, egy kis erdőbe beha­tolni­uk, de ez alkalommal is oly veszteséget szenvedtek, hogy mostanig, 24-én délig, nem folytatták offenzívájukat. Sőt a vezénylő orosz tábornok ma reggel parlamentért küldött, a­ki fegyverszünetet kért a halottak eltakarítására. Az ellentámadásoknál Terstyánszky tábornok maga is megfigyelte, hogy az orosz tisztek kor­báccsal hajtják ki a lövőárokból katonáikat, s mikor ezek érte sem hajlandók támadni, az orosz tüzérség csodálatos pontossággal küldte gránátjait az orosz árkokba. E barbár eszközö­kön kiv­ül az oroszok erkölcsi befolyással is sar­kantyúzzák a halálba küldendő tömegeiket. Fa­natizáló eszköznek még mindig a cárt használ­ják, a­kinek állami és egyházfői tekintélye na­gyon hat a parasztokra. Tegnapelőtt azzal biz­tatták ellenfeleinket, hogy a cár végignézi har­cukat és megparancsolta, hogy estig foglalják el Vladimírt. A foglyok, a­kiket ejtettünk, vallják, hogy cári nyilatkozatot közöltek velük, mely sze­rint a sokai a köveli vasút elfoglalásával meg­nyerték a háborút. Vájjon a cár valóban itt volna-e a volhiniai fronton, nem biztos, bár repülőink tíz kilométerre a front mögött napok előtt egy tribünformájú építményt láttak, mely úgy lehet, a cár számára készült. A nagy júniusi orosz támadásoknál a lisz­tek, sőt az ezredesek csapataik élén voltak, de most már megint a régi rendszert követik, vagyis árkaikban maradnak, a­mit érthetővé tesz az orosz tisztikar abnormis vesztesége. Az orosz tüzérség jól dolgozik, muníciójuk még japán és amerikai gyártmány és több esetben konsta­táltunk francia instruktorokat. Az ellenséges repülőszolgálat franciák kezében van, kik messze felülmúlják az orosz pilótákat. Az orosz repülő­park nagy, úgyszintén sok léghajójuk is van. Az orosz katonák kedve nem a legjobb, tudják, hogy óriás veszteséget szenvedtek, panaszkod­nak húshiány miatt s leveleket mutatnak a moszkvai és pétervári zavargásokról. Az orosz emberanyagról közölhetem, hogy a negyedik hadsereg frontjával szemben az erők egyharmada már tizennyolc évesekből áll, kik alig vannak kiképezve. Gyalogságuk minőségi­leg meg sem közelíti azt az emberanyagot, ívcív a Kárpátokban küzdött ellenünk. Ezekkel az óriás tömegekkel szemben Terstyánszky pa­rancsnoksága alatt úgy Németország, mint a monarkia minden részében való csapatok küz­denek. Payr Hugó: Politikai események. Budapest, szept. 25. A közélelmezés középpontosítása. Ghillány Imre báró földművelésügyi mi­niszternek a képviselőház egyik legutóbbi ülésén tett nyilatkozata, hogy a kormány a középpon­tok felügyelésére és a közélelmezés ügyeinek egységes szervezése céljából önálló szervet létesít, állandóan foglalkoztatja nemcsak a politikai köröket, de az egész közönséget. Általános a föl­fogás, hogy már régen meg kellett volna terem­teni ezt a szervet, mint a­hogyan a Budapesti Hírlap már tavaly hangoztatta, de ha már oly sokáig késett, kár minden napért, minden órá­ért, mellyel a közélelmezés középpontosítása késlekednék. Erre nézve illetékes helyről fölvilá­gosítást kértünk és azt az értesülést kaptuk, hogy a kormány állandóan foglalkozik a kérdéssel és most csupán alkalmas embert keres, a­ki meg­felelne a rá váró nagy feladatoknak és minden­képp hivatott volna ilyen élelmezési szerv veze­tésére. Forrásunk szerint nem külön miniszté­riumról és újabb miniszteri állás szervezéséről van szó, hanem miniszteri hatáskörrel ellátott funkcionárius kinevezéséről, a­ki önállóan szer­vezné a közellátást és a­ki felelősséggel intézné a közélelmezésnek valamennyi ügykörét. Ezzel tehermentesítene három szakminisztériumot és az élelmezési ügyek körében már működő tiszt­viselői karral egységes vezetést teremtene. Az illető főfunkcionárius személyére nézve e pilla­natig még nem történt megállapodás. Politikai körökben erre az állásra Návaiy Lajost, a képviselőház volt elnökét emlegetik, a­ki a képviselőházban legutóbb két ízben is fel­tűnést keltett az élelmezésről mondott beszé­deivel. Burián és Szárgkh a királynét. Bécsből táviratozzák. A király vasárnap délben tizenkét órakor Burián István báró közös külügyminisztert, egy órakor pedig Stürgkh Károly gróf osztrák miniszterelnököt magán­kihallgatáson fogadta. A kivételes hatalom. Holnap kezdi meg a képviselőház a kivételes hatalomról szóló jelentés tárgyalását. A vita hat­nyolc napig fog tartani, mert, mint már megírtuk, a­z élelmezési kérdéseken kívül a választói jog dol­gában is akciót indít az ellenzék. Az egyesült függel­enségi és 4E°hs pártfcó!. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt ma este fél 8 órakor Apponyi Albert gróf elnöklésével párt­értekezletet, tartott, a melyen a miniszterelnöknek a kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentését tárgyalta. A jelentést Földes Béla ismertette. Beható vita után, — a­melyben Jaczkó Pál, Csermák Ernő és Zlinszky István vettek részt — a párt úgy hatá­rozott, hogy a jelentés képviselőházi vitájában több szónokkal vesz részt és a kormány egyes intézke­déseinek helytelen voltát részletes kritikában fogja kifejtenni. A­­­ároly­i'Pártból. A Károlyi-párt ma este bizalmasan megvitatta a politikai helyzetet és a kivételes hatalom haszná­latáról szóló jelentést. Beszéltek a közélet sok bajá­ról, az élelmezésről, a drágaságról és egyebekről. Beható eszmecsere folyt a párt választójogi akciójá­ról is. Elhatározták, hogy holnap a képviselőházban folytatják a tanácskozást. Czernin gróf Bécsben, Berlin, szept. 25. Czernin gróf bukaresti volt követünk a követség személyzetével és a bukaresti magyar és osztrák telepnek több tagjával, összesen százharminc emberrel, Svédországból tegnap ideérkezett. Czernin gróf, a ki szürke utazóruhát viselt, leugrott a vonat­ról s eléje sietett Hohenlohe herceg berlini nagykö­vetnek, a­kivel hosszasan beszélt a balkáni viszo­nyokról. A magyar és osztrák telepek nőtagjait csak­­hamar körülvették berlini ismerőseik, a­kiknek a bukarestiek elmondták legutóbbi élményeiket. — Úgy bántak velünk, — mondották, — mint ketrecben levő vadállatokkal. A követségből nem volt szabad kimozdulnunk. Minden nélkül szűköl­ködtünk, még víz nélkül is. A királyné, ez az angol születésű hercegnő, áldatlan befolyást gyakorolt fér­jére. Minden áron a háborút akarta és csodálatos pózban mutatta ma­gát Bukarest utcáin. Oroszor­szágban sokkal különben bántak velünk, mint Ro­mániában. Svédországban pedig valósággal fényes sorunk volt. Mindenki igyekezett fáradalmainkat el­feledtetni. Most már újra jól vagyunk. Bécs, szept. 25. (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy óra előtt különvonaton Bécsbe érkezett Czernin Ottokár gróf az egész bukaresti követségi és konzulátusi sze­mélyzettel és ezek hozzátartozóival, valamint a szolga­személyzettel. A követségi vonat, a­mely egy órát késett, nyolc kocsiból állott. Az utolsóelőtti kocsi a követ szalonkocsija volt. A vonalból százhuszonöt ember szállott ki. Czernin gróf megérkezése után nyomban megjelent Burián István báró külügyminisz­ternél és holnap magánkihallgatásra megy ő felsé­géhez. Bécr, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) Czernin gróf a leányán val, egy atal hölggyel a Romániából Oroszországon, Svédországon és Németországon át Bécsbe vivő utat csaknem húsznapi időtartam alatt tették meg. Czer­nin gróf újságírók előtt kijelentette, hogy az utazás aránylag jól telt el. Politikáról, úgymond, a külügy­minisztérium fölhatalmazása nélkül közlést nem­ tehet. Csáki­ Imre gróf követségi titkár, a­ki az egész utazás alatt az ull-marschal funkcióit látta el, a kö­vetkezőket mondotta el: — Jól ment a dolgunk. A legjobb volt az utazás kezdete, a midőn Bukarestből eltávoztunk és az út vége, a midőn ismét honi földre léphettünk. Bizo­nyos nehézségeink voltak ugyan, így a pultavai tar­tózkodás, a­hol vonalunkat nyolc napig föltartóz­tatták. Pap Béla bukaresti osztrák és magyar konzul a következőket mondotta: Vasárnap, augusztus 27-én délben tudtuk, hogy Románia hadüzenete Magyarország és Ausztria ellen küszöbön van. Délután három órakor Bukarestre kihirdették és plakáton közhírré tették az ostrom­állapotot. Vasárnap este még lakásainkban alhal­tunk. Midőn hétfőn reggel a konzulátus hivatali he­lyiségébe akartunk lépni, a­mely a követség épüle­tében volt, a rendőrség nem engedte meg a belé­pést és előbb engedelmet kellett szereznünk a belé­pésre. A követségben magában megmondták nekünk, hogy internálva vagyunk. Ez az állapot nyolc napon át tartott. Berendezkedtünk úgy, a­mint tudtunk. Az ételt, a román külügyminisztérium küldte nekünk. Az étel nagyon rossz volt. Mind egyenlően szenved­tünk miatta, a követ éppúgy, mint a szolgák. A Zeppelin-támadás következtében már hét­főn világítás nélkül volt egész Bukarest. Midőn a napon kilenc óra felé a követségi épületben egy új gyertyát gyújtott, megjelent egy román tisztviselő és azt mondta, hogy a kormány nem kezeskedhetik a követség oltalmáról, ha az est folyamán még egy­­szer világot gyújtanak, nyomban katonaság vonulna be a követség épületébe és fölkutatná azt a személyt, a­ki a világosságot gyújtotta és a legszigorúbban megbüntetné. A következő estéket teljes sötétben töltöttük. — A bukaresti osztrák és magyar kolónia férfi­tagjait hétfőn délután internálták. Egyelőre a dom­nesli erődbe kerültek, a­mely a bukaresti erődítések­ külső övében van és azután csoportokban Jalamni­j­cába szállították, egy kis helységbe, a mely egyene­sen internáló-táborrá volt átalakítva. Midőn szep-­­­ember 5-én délelőtt katonai autókkal a pályaud-­­varra hajtathattunk, hogy hazainduljunk, a lakosság.

Next