Budapesti Hírlap, 1917. január (37. évfolyam, 1–31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP (I. «.) 1917. január 1. Németország ravaszul kitér úgy az egyik­, mint a másik elöl. Valójában a középponti hatal­m­ak által tett nyilatkozat nem más, mint jól ki­számitott kísérlet: arra, hogy a háború tovább fej­lődésébe behatást gyakoroljon és­ végezetül egy német békét ránk erőszakoljon. Meg akarja téveszteni a szövetséges országok közvéleményét; e közvélemény azonban, minden áldozat ellenére bámulatos elszántsággal máris válaszolt és az ellenség­­nyilatkozatának ürességét kellő világí­tásba helyezte. Az ellenség nyilatkozata buzdí­tani akarja Németország és szövetséges államai közvéleményét, a­melyet vesztesége súlyosan megpróbáltat, a melyet a gazdasági ínség szét­morzsolt és a mely összetört ama végső erőfeszí­tések alatt, a melyeket ez országok népeitől meg­követeltek. Meg akarja téveszteni és megfélemlí­teni a semleges országok közvéleményét, a­mely m­­­ár régen megalkotta ítéletét az eredeti felelős­ségről, a­mely tisztában van a jelenlegi felelősség­­ érdekében is és a­mely nagyon is világosan látja, h­ogy Németország terveit segítené elő, ha föl­adná az emberi szabadságok védelmét. Az ellen­ség nyilatkozata végül már eleve igazolni igyek­szik a­­nagy­világ szemében a búvárhajó-háború új bűntényeit, a munkások erőszakos elhurcolá­sát és állampolgároknak erőszakos sorozását a saját hazájuk ellen való harcra, valamint a semlegess­ég megsértését. Az antant hatalmai nem fegyelkeznek a javaslattal.­ ­A mai óra súlyának,­­de egyúttal szük­ségleteinek is tudatában, a szövetséges kor­mányok, a­melyek egymással szoros kap­csolatban és népeikkel teljes egyetértésben vannak, megtagadják azt, hogy egy minden őszinteség és jelentőség híján lévő javaslat­tal foglalkozzanak. As­sutzat f­éketeítéretet. Kijelentik­­újólag, hogy béke nem lehetsé­ges mindaddig, a­míg a megsértett jogok és sza­­­adságok visszaállítására (reparation), a nemze­tiségek alaptörvényének elismerésére, a kis álla­mok létszabadságára vonatkozó biztosítékkal nem bírnak, a­míg nem tudják határozottan, hogy oly rendezés történik, a­mely alkalmas a népeket már régen fenyegető okok végleges el­hárítására és arra, hogy a világ biztossága egye­ldali igaz zálogait megadja. Belgium. A szövetségesek végül szükségesnek­ tart­ják, hogy a következőket állapítsák meg, a­me­lyek kidomborítják azt a sajátságos helyzetet, ti melyben Belgium két és fél évi háború után v­an. Az európai öt nagyhatalom és köztük Né­metország által aláírt szerződések révén Belgium a háború előtt külön határozmánynak örven­dett, a­mely területét sérthetetlennek jelentette­­ki és európai konfliktus esetére országát az­­út .nagyhatalom védelme alá helyezte. Mindazáltal Belgium kénytelen volt e határozmányt sem­mibe vevő Németország első támadását elvi­selni. Ezért a belga kormány szükségesnek tartja, hogy pontosan fejtse ki azokat az okokat, a melyek miatt Belgium szüntelenül az antant­hatalmak oldalán küzd a jog és az igazság ügyéért. Belgium mindenkor gon­dasan­ ügyelt a semlegességéből származó kötelességekre. Fegyvert azért ragadott, hogy függetlenségét és semlegességét, melyeket Németország megsér­tett, védelmezze és nemzetközi kötelezettségei­hez hír maradjon. Augusztus 4-én a kancellár a német birodalmi gyűlésen elismerte, hogy e tá­madás sértés volt a nemzetközi jog ellen, a­melynek jóvátételére Németország nevében kö­telezettséget vállalt. Két és fél év alatt ez az igaz­ságtalanság kegyetlenül kiélesedett a háborús intézkedések és a megszállás folytán, a­mely ez ország segítőeszközeit kimértte," iparát tönkre­teszi, városait, falvait elpusztítja é­s a mészárlá­sokat, kivégzéseket, bebörtönözéseket szaporítja. Í­s, abban a pillanatban, a­melyben Németország békéről és emberiességről beszél a világnak, belga polgárokat ezerszámra visz el lakóhelyük­ről és szolgaságba dönti őket. Belgium a há­ború, előtt csupán arra törekedett, hogy jó vi­szonyban legyen összes szomszédaival. Királyá­nak és kormányának csupán egy céljuk van: a béke és a jog helyreállítása. Öt. azonban csak oly békére hajlandók, a­mely országuknak jo­gos elégtételt (reparation), garanciákat és a­­jö­vőre nézve biztosítékokat hozna. (A berlini­­Wolff-ügynökség megjegyzése: Végleges ítéletet a Havas-ügynökség által közölt erről 3 jegyzékről csak akkor alkothatunk, a­mi­kor annak hivatalos szövege rendelkezésünkre fog állani). Az északi állam­ok utolgaSms. Bécs. dec. 31. A cs. és kir. külügyminisz­tériumba most beérkezett a cs. és kir. udvarnál akkreditált, Berlinben székelő norvég királyi követség jegyzéke a békekérdésben. A jegyzék Svédország és Dánia december 19-én közzeteti jegyzékével szó szerint megegyezik. Róma, dec. 81. (Stefani.) A svéd és a nor­vég követ, valamint a dán ügyvivő pénteken reg­gel egyenként átnyújtottak Sonnino külügymi­niszternek kormányaik nevében egy jegyzéket, a­mely azonos a Bécsben és Berlinben átnyújtott jegyzékkel. Krisztiánja, dec. 51. A mai reggeli lapok erfész terjedelmében közlik és megjegyzésekkel ki*­sérik a három szandin­áv országnak Wilson béke* jegyzékére adott válaszát A három ország egyér­telmüen fejezi ki hozzájárulását Wilson elnök kez­déséhez. Mis a legelterjedtebb norvég újság, a T'* densleaen, nagy angolbarátságában kisebbíteni igyekszik 9.­ amerikai jegyzék jelentőségét, s abban reménykedik, hogy a szerinte megkésett és megfe­lelőlen fölösleges sziimp­átianyilv­ánítás legalább nem­ fog elkeseredést előidézni, addig a többi lap a három kormányf­end­üstek fölépé.tíz as északi összetartás rendkívül örvendetes jelének tartja és hangoztatja, hogy az egyeltes föllépést a három or­szág népe h helyesli. Az Intelligenz Sedier reméli, hogy Wilson kezdésének kedvező eredménye lesz, Oroszország hetijeégJs. Síobbclffa, dec. ."i. A Növi Economist című lapban Migulin, az ismert orosz politiki­a Oroszország hadicéljaként azt követeli, hogy Kisázsiában területeket szerezzen és hogy a te­rületek Alexandrettnél érintkezésbe jussanak et Földk­özi-K­itgerrel, délkeleti Sikeres b«nyoinu?äsunft teotdv&toa* — Oiáhörsíág^s?! as @f? ensftg era Ha és Fekiani felé hátrál» — Budapest, ok­c. 31. Az Erdély keleti határára rendelt Ari és Kövess-féle két hadseregnek az volt a­ rendelte­tése, hogy­ feltartóztassa az orosz beözönlést, míg erre szükség van, de a védekezésből azon­nal csapjon át a támadásba, a­mint a lehetőség megengedi. Első feladatát a két hadsereg oly fényesen oldotta meg, s ezzel oly nem is sejtett veszedelmeket hárított el, páratlan odaadással, SZÍVÓS kitartással, magyar lelkesedéssel, hogy soha az ott harcolt hősöknek eléggé hálásak nem lehetünk. A művet szerencsésen befejezték. És most József királyi herceg vezérezredes egész arcvonalának az a dicsőséges munka jutott, hogy csatlakozzék­ Falkenhayn kilencedik had­seregéhez és a dunai tyrol sereghez, és egységes terv szerint vegyen részt Oláhország megtáma­dása után Moldva inváziójában. A döntő lépés napokkal ezelőtt megtörtént. Seregeink benn vannak Moldvában. És most széles fronton özönlenek! Kelet felé. Oknától nyugatra elfoglal­ták a Sólyomsár-magaslatot. Elfoglalták továbbá sokkal kejebb délre Tulnicsit, a Putna folyó­tól nyugatra és Naruját, a Zabola-folyó mentén. Eizeknek a csapatoknak a célja közveletlenül F­oksani, a­melyet északról közelítenek meg. Foksani és Braila felé hátrál azonban dél­ről is 355 ellenség, a meyet tegnap a Buzeutól nyugatra és Ilumnik­-Sarattól északra heves harc után döntőn megvertünk. A Buzeutól ke­letre az oroszok már­­tegnapelőtt lemondtak a küzdelemről; itt egész sor fontos pozíciót a ke­zünkön is hagytak; a nyugati teret Morgen és Kühne altábornagyok tisztították meg tegnapi az ellenségtől. A dunai hadsereg nyugatról és délnyugatról közeledik Braila felé. Azt tehát a kilencedik hadsereg jobbszárnya és a­ dunai hadsereg centruma fenyegeti. A dobrudzsai bol­gár csapatok­­viszont Macsin irányában jutot­tak előbbre. A­mint ezek Macsint elfoglalták, Braila kelet felől van kitéve a végveszedelemnek. Nagyszerű koncentráció van abban a tervben, a­melynek" sikerét most már semmi el­lenintézkedés meg nem hiúsíthatja, sőt alig kés­leltetheti. Oláhország után Moldva kerül sorra. Moldva után pedig Bukovina és Besszarábia. Mind a kettő. Mert Bukovina fölszabadításához nincs is szükség olyan roppant erőre, a­milyent most Dornavatrától le Dobrudzsáig harcol. A­mman,mmz n­arctér. — A Mackensen-hadisopok­ előrejutása. —• Az erdélyi határon támadó csapataink sikere. — Orosz aggodalom • Szerecs­ vonat miatt. — Az olaszok már Jukova is föltik. — Höfer altábornagy leSsntés©. Hivatalos jelentés; kiadták december 31-én délben, érkezett délután 1 órakor, a Mackensen vezér tábornagy hadcsoportja. Az ellenség lépésről-lépésre a Bratia —Foksaur vonal felé hátrál. Míg a Buzeul folyótól keletre az ellenség már tegnap visszavonulóban volt, az émlített folyótól nyugatra és Rimnik al-Sarattól északra még elkeseredett ellentámadást fejtett ki, a­mely több helyen heves harc után meg­­tört.­­József királyi herceg vezérezredes harcvonala: A hegyvidéken, Kézdivásárhelytől keletre és északkeletre Gehrok tábornok osztrák és magyar és német csapatai ro­mán területen előbbre küzdik magukat, Nerejut és Turnicit, Paulesci mellett, el­foglaltuk, a Kasinu- és az Ojtoz-völgy két oldalán tért nyertünk­ A határhegy­ségben Oknától nyugatra a Sólyom tar­magaslatot rohammal elfoglaltuk. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Semmi jelentős esemény nem volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökinek helyettese, e­rsenus! jillen!és. .1 nagy főhadiszállásról jelentik deceuibeli él­én. Lipót bajor herceg v­ezérl­áb­or­nagy h­arcvonalai Jakobstadttól délre a tüzérségi tevé­­­kenység fokozódott.­­József királyi herceg vezérezredes Harcvonala: A moldvai határhegységben a harc ránk nézve kedvezően folyt le. Németi csapatok az Uz-völgytől északra elra­gadták az oroszoktól a Sólyomtar-ma­gaslatot és erős elbeai támadásokk­al szem­ben megtartották. Egy tisztet és Só főnyi legénységet elfogtunk. Az Ojtoz-völgy két oldalán német és osztrák és magyar ezredek hatalmukba kerítettek román­orosz állásokat, a Pujína-völgyben pedig házról-házra vívott kemény harcban el­foglalták Tulnicit. Nereju mellett, a Za­bara-völgyben, csapataink előre halad­nak­­. Mackensen vez­értábornagy Hadcsoportja: Morgen és Kühne altábornagyot csapatai Ramnikus-Sarattól északra és keletre, különösen a hegység szélén, erős ellenállásra találtak. Bravúros támadás­sal sikerült az ellenséges állásba betörni és itt erős ellentámadást visszaverni. Rimnikul-Sarat és a Buzeul lapályok kö­zött heves harcban tért nyertünk. A du-

Next