Budapesti Hírlap, 1917. február-március (37. évfolyam, 32–87. szám)

1917-02-01 / 32. szám

különösen most, mikor ezek az országok a rossz termés miatt nyersterményben is a fölfokozott harci tevékenység céljára fém­­ben és munícióban nagymértékű bevitelre szorulnak, hát ezt a bevitelt fogjuk mi meg­akadályozni. A cél világos: a háború megrövidítése. A munka föl van osztva: Németország vál­lalja Franciaország és Anglia blokádját, mi ■Olaszországét. Sok szép és dicsőséges dol­got műveltek hős tengerészeink már eddig is: az olasz háború első napja óta nevük és hírük mindegyre gyarapodott. Vitézségüket edzeni, becsvágyukat tüzelni fogja új fel­adatuk világtörténelmi fontossága, ők fog­ják­ diadalmasan befejezni azt, a­mit a mi drága szárazföldi csapataink, bakáink, hu­szárjaink száz csatatéren oly dicsőségesen megkezdettek és a döntésig megérleltek. Kiotiarc 0 véglefeMg. Bécs, jan. 31. Tekintettel a békeajánlatnak az ellenfelek által történt rideg visszautasítására, valamint az abból származott szükségességre, a­melynél fogva a háborút fokozott erővel kell tovább vinni ,s minden, meg a legélesebb harci eszközök al­kalmazásával is megrövidíteni, — a cs. és királyi kormány a berlini kormánnyal egyetértésben el­határozta, hogy ez évi február 1-étől kezdődően Anglia, Franciaország és Olaszország körül, va­lamint a Földközi-tenger keleti részében egyes zárlati zónákban a búvárhajóharcot élesebb for­mában kezdi meg és minden tengeri forgalmat megbénít. Ez okból a cs. és kir. külügyminiszter e hó­nap él­én a semleges államoknak a cs. és kir. udvarnál akkreditált összes képviselőihez jegy­zéket intézett, a­mely fordításban így hangzik: a z osztrák &$ rrsask­as" iseggység«. Ausztria és Magyarország és szövetsége­sei 15­14. évi augusztus hónapban fölvették a rájuk kényszerit­rt harcot. Az a tudat, hogy létük és létérdekeik védelméről van szó,­­ megadta nekik az erőt, hogy megadhattak el­lenségeik túlsúlyával szemben és olyan ered­ményeket kü­zdhettek­­ki, a­melyekkel az ellenségek sikerei nem érnek föl. Har­minc háborús hónap­ján megszilárdultak és megnövekedtek ezek a sikerek. A­mily mértékben gyöngültek és megsemmisül­tek az elenségük hódító tervei, abban a mérték­űjen elérteknek tekinthették Ausztria-Magyaror­szág és szövetségesei tisztán védelmi jellegű háborús céljaikat. Ez a mérsékletteljes fölis­merés és az óhaj, hogy további hasztalan vér­ontás elkerültessék, szülte a négy szövetséges hatalom békeajánlatát. Ellenfeleik, a­kiket el­vakított az őrület, hogy mégis előidézhetik a sorsnak egy rájuk nézve kedvező fordulatát és bennünket összezúzhatnak, ridegen vissza­­utasították ezt az ajánlatot. A békekötésnek olyan föltételeit állították fel, a­melyeknek előföltétele a négy szövetséges hatalom legyű­rése, célja, pedig azoknak megsemmisítése lett volna. Isten és a világ tanúi annak, hogy­ ki bűnös a háború továbbfolytatásában. Az ellen­­ségeknek ama szándékával szemben, hogy Ausztria és Magyarországot és szövetségeseik hadseregeit legyűrjék, flottáikat megsemmisít­­sék, lakosságukat kiéheztessék,­­ folytatni kell a háborút szárazon és vizen minden, még a legélesebb fegyverrel is. Egyes-egyedül a há­ború összes eszközeinek fokozott alkalmazása teszi lehetségessé a háború tartamának meg­rövidítését. Az ellenségek már eddig is arra töre­kedtek, hogy Magyarország és Ausztria és szövetségeseinek tengeri forgalmát megbénít­sák és ezeket a hatalmakat minden behoza­taltól elvágják. Miként más tengereken, az Adrián is, még kórházhajókat is, mint az Elektrát és fegyvertelen személyszállító gőzö­söket, mint a Dubrovnikot, a Biokovot, a Dániel Ernőt és a Zagr­ebet, előzetes figyel­meztetés nélkül, megtorpedózták. Magyar­­ország és Ausztria és szövetségesei ezek után a maguk részéről ugyanezt a módszert fog­ják alkalmazni, olyképpen, hogy 1917. év február elsejétől kezdődően Angliát, Francia­­országot és Olaszországot elvágják, minden tengeri forgalomtól és e végből egy bizonyos zárlati zónán belül minden eszközzel meg­akadályoznak minden hajózást. E szándék keresztülvitelében 1917. év február elsejétől kezdődően a következőkben megjelölt és az Anglia, Franciaország és Olasz­ország körüli zárlati zónákban, valamint a Földközi-tenger keleti részében minden to­vábbi nélkül az összes fegyverekkel küzdeni fognak bárminő tengeri forgalommal szemben. 3 zarlati zónak. 1. Északi zárlati zóna: E területet hatá­rolja a hollandi partvidéktől 20 tengeri mér­­földnyi távolságban a Terschelling világító hajóig húzódó vonal, a Terschelling világító hajótól Udsireig húzódó hosszúsági vonal, egy onnan a 62 északi szélességi és 0 hosszú­sági fokon át a 62 északi szélességi 5 fok nyugati hosszúsági pontig húzódó vonal, to­vábbá a Farock­ déli csúcstól 3 tengeri mér­­földnyire délre levő pontig, onnan a 62. északi 10 fok nyugati hosszúsági ponton át a 61­ északi szélességi, 15. nyugati hosszúsági fo­kig, onnan az 57. északi szélességi, 20 fok ny­ugati hosszúsági, majd 47. északi szélességi, 20 nyugati hosszúsági, azután a 42. északi szélességi, 15. nyugati hosszúsági fokon át a 42. északi szélességi fokon keresztül a Cap Finisterretől 20 tengeri mérföldnyire levő tá­volságban a spanyol északi partvidék mentén a francia határig húzódó vonal.­­ 2. .4 Földközi-tengert háborús terület­nek jelentik ki. & nemliga* hajsza*. A semleges hajózás részére nyitva ma­­rad a Pt. de E­spiguettetől 38 fok 20 perc északi 6 fok keleti szélességi vonalig, vala­mint a 2 fok nyugati hosszúságnál kezdődő az, északafrikai partvidéktől északra és nyu­gatra levő 60 tengeri mérföld szélességű sás­. E tengervidéknek Görögországgal való összekapcsolására 20 tengeri mérföldnyi szé­lességű sáv vezet a következő vonalaktól északra, illetően keletre: 39 fok északi és 6 fok keleti, 38 fok északi és 12 fok keleti, 37 fok északi és 11 fok 30 perc keleti, 34 fok északi és 11 fok 30 perc keleti, 34 fok északi és 22 fok 30 perc keleti pontig. Innen 20 tengeri mértföld szélességű sáv vezet a 22 tök 30­0 perc keleti szélességi ponttól a görög szuverenitás alá tartozó ten­gervidékre. Semleges hajók, a­melyek ezeken a ten­­gervidékeken hajóznak, ezt saját veszedel­mükre teszik. Habár történtek evőintézkedé­­sek erre nézve, hogy azok a semleges hajók, a­melyek február 1-jé­e e zárlati zónák kikö­tői közelében érkeztek, megkíméltessenek, mégis nagyon tanácsos, hogy minden rendel­kezésre álló eszközzel figyelmeztettessenek és más irányba irányíttassanak. Semleges hajók, a­melyek a zárlati zó­nákba eső kikötőkben időznek, hasonló biz­tosságban elhagyhatják még a zárlati zóná­kat, h­a február 1 5-ike előtt indulnak­ el e kikö­tőkből és a legrövidebb úton haladnak a sza­bad tengervidék felé. Az elhatározás célja s a háború megrövidítése Ausztria és Magy­arország ez elhatáro­zását is az a szándék szülte, hogy hathatós háborús eszközzel megrövidítse a harcot és közelebb jusson egy oly békéhez, a­melyre nézve ellenségeitől eltérőleg mérsékletes. ..zurminc megsemmisítő szándéktól nem vezé­relt feltételeket vett tervbe, eltelve, mint ed­dig, ezután is attól a szándéktól, hogy a há-Egyik késő éjszakai órákba kinyúló elke­seredett kártyázás után a Doktorka, miután zsebre gyűrve a partnerjétől elnyert bankóhal­­mazt, álmosan mászott föl a segítőhely széna­padlására legényével együtt, a­hol nyakig be­ásva magukat az illatos szénába, iparkodtak el­aludni. Vagy úgy reggel ötig sikerült is a dolog, mikor azonban nagy lövöldözésre, ágyudörgésre ébredtek föl. Egy pillanatig bámulva, meglepetve néz­tek egymásra, aztán a Doktorka ,.Baj van, kér­lek akisen“ szólítással legurul a padlásról, Tóth, a pucér utána. __ Mi az? Mi történt, kérlek alá . . . — dadogja be a szobába, de ajkára fagyott kiállás­sal látja, hogy az egész ház üres, csak a tegnap esti nagy kártyázás maradványai fekszenek szét­­rugdalv­a a földön. A ház körül elterülő erdőben mindig élén­­kebb a fegyverropogás, a gyalogsági lövedékek csak úgy kopognak a falon. Már egész közelről hallik­ a muszkák „smrri, hurri“ kiáltása. Úgy látszik, valahol a baloldali szomszé­doknál benyomták a frontot, s az ezredünk a háta mögött húzódó magaslatokra húzódott vissza. A Doktorkát ott felejtették a szénapad­láson. Hogy ez nem a legkellemesebb fölfedezé­sek közé tartozik, azt magam is belátom, azért egy cseppet sem csodálkozom, hogy a Doktorka elkezdett rohanni . , , rohanni visszafelé, úgy". A hogy a nála sokkal könnyebb súlyú Tóth alig ért a nyomába. Nem rohantak sokáig, mert valamiben meg­botolva, egy irgalmatlan lendülettel, összegaba­lyodva egymásba, gurultak be egy bakáink által vájt üres fedezékbe. — Végünk van — megcsípnek, kérlek alá­­san — nyögte a Doktorka, összevert oldalát ta­pogatva­­— innét élve aligha kerülünk ki. A dolog valóban­ kezdett komolyra válni. Fent a fejük felett idegen szavak, sie­ő-botló lé­pések hallatszottak. Egy géppuskát­­állítottak föl az oroszok a fedezék tetején, s irgalmatlan lár­mával elkezdtek lőni. A fedezék nyílásán­ál elsuhanó árnyéko­kat lehetett látni, a­mint ide-oda mozognak kint a tányérsapkás géppu­skások. Az ágyulövések mind sűrűbbek lettek. Egy-egy bőszült ordítás, lovak patáinak csatto­gását egész jól ki lehetett venni. Majd világo­si­n kelhető dübörgéssel egy muszka üteg vonul föl a fedezéktől balra s úgy el kezdtek dobolni az ágyúikkal, hogy minden pillanatban attól le­hetett tartani, hogy a kis fedezék beomlik. — Olyan lövöldözést még életemben nem hallottam, -­ mint at hogy a Doktorka később mondta, — töltöttek, lőttek . ... töltöttek, lőt­tek . . . Később már nem is töltöttek, csak lőttek. Mintha szive nőtt volna a földnek, úgy do­bogott minden lövésnél, egy marék föld hullott a nyakuk közé a fedezék­ tetejéről. A Doktorka sápadt arccal húzódott be a fedezék sötétebb sarkába s kétségbeesett erőlkö­déssel tük­­lgete verejtékező homlokát . . . Majd hirtelen elhatározással a tegnap este összenyert bankócsomót előszedve, remegve várta, hogy mikor jelenik meg a fedezék szűk nyílásában egy torzonborz kozák feje. Akkor csak a pénzt kell az orra alá tolni, ezt az egyszerű megvesztegetési műveletet a legbutább muszka is megérti s csak lesz szive nem bántani egy tehetetlen foglyot, különösen, ha ily gavallér is. Tóth, a puccer a sarokban ülve röhögött s isteni kényelembe helyezkedve, kezdte lerán­gatni megütött lábáról a csizmáját, miközben „Olyé, a ligetben nagyszerül“ című, a Ferencvá­rosban közkedvelt nótát fü­työrészte. A Doktorkának még a szive verése is el­állt rémületében. — Ez az ember megőrült, tisztára meg­őrült, — konstatálta magában. — Még csak ez hiányzott! Atyaúristen! A fejem fölött muszka, itt benn egy rémülettől megőrült tisztiszolga. — Már éppen kezdett elájulni, mikor Tóth abba­hagyva a fütyülést, elkezdett beszélni, szemtele­nül beszélni. Eddig a legcsendesebb tisztiszolgának mutatkozott, most meg mintha kicserélték volna. Vagy tán a gazda és a szolga között fönn­álló válaszfalat látta beomlani s egyszerűen fölülkerekedett benne a pesti franzstadti jász. — Hát csak ide dugja be a pofáját vala­melyik, édes doktorkám, — szavalta a Doktorka legnagyobb rémületére, — adok neki egy olyan flemmet . . . engem ugyan el nem csípnek élve . . . ha tetszik, verjenek agyon bennünket. 82.) 1917. február 1.

Next