Budapesti Hírlap, 1917. február-március (37. évfolyam, 32–87. szám)

1917-02-01 / 32. szám

1017. február 1. Emresn Hirup (82­82.) bori: végcélja ne legyen hódítás, hanem a maga, valamint a többi állam szabad és biz­tosított fejlődése. Teljes bizalommal száraz­földi és tengeri haderői bevált bátorsága és dereka­ssága iránt, vezetve és megacélozva annak szükségessége által, hogy az ellenség megsemmisítő akaratát meghiúsítsák, lépnek Ausztria és Magyarország és a vele szövetsé­ges hatalmak keserű elszántsággá­, de, egy­­úttal azzal a bizonyossággal is a háború e kö­vetkező komoly fázisába, hogy ez oly ered­ményekre fog vezetni, a­melyek az­, évekig tartó, küzdelmet ,védi ég eldöntik és ezzel­­az anyagi és véráldozatokat igazolni fogják. Bátorkodom arra­ kérni, hogy szíves­kedjék a fentebbieket a ..... kormány tu­domására hozni. Skenet Wilsonnak. Az itteni amerikai nagykövethez azonos szövegű jegyzék intéztetett a következő beve­zetésse­, a­melyben utalás történik az Egyesült­ Államok elnöke által e hónap 22-én az ameri­kai szenátushoz intézett üzenetre: . . . alulírott abban a szerencsében ré­szesült, hogy megkapta az e hónap 22-én kelt iratot, a­mellyel .... őexcellenciája szíveske­dett közölni azt az üzenetet, a­melyet az ame­rikai Egyesült­ Államok elnökura ugyanazon a napon az amerikai szenátushoz intézett. A cs. és kir. kormány nem mulasztotta el, hogy e jelentőséges és nagy erkölcsi ko­molysággal tel­jes nyilatkozat tartalmát figyel­mes mérlegelés tárgyává tegye. Nem ismeri félre azokat a fellért célokat, a­melyeket az Elnök úr követ, de mindenekelőtt meg kell állapítania, hogy Wilson úrnak a maradandó béke létrehozására irányuló óhajtását már az a visszautasítás is meghiúsította, a­melyben Magyarország és Ausztria és szövetségeseinek békeajánlata részesült az ellenségek részéről. Ezenkívül a madridi, berni, hágai, kopen­­hiágai, és stokholmi cs. és kir. képviseleti ható­ságok utasítást kaptak, hogy e hónap 31-én ők is tegyenek hasonló közlést a­­spanyol, svájci, németalföldi, dániai,­ norvégiai és svédországi kormányok előtt. & fdil*sigyminissterMjw inagrarpjata. -w—■ÜÜ Bé­cs. Jan. 31. — A Budapesti Hírlap távirata. —• Ma este hat órára, a bécsi és a külföldi sajtó képviselőit meghívták a külügyminiszté­riumba, a­hol a középponti hatalmaknak a sem­legesekhez intézett jegyzékét ismertették meg ve­lük a következő magyarázat kíséretében: A középponti hatalmak alapos mérlegelés h­tán végre elhatározták, hogy a háborúnak eler­be élve . . . Az itt nincs! ... é­s egy közéügye­­be­­­ heverő gerendát készített a bejárat elé, menten k­in­i, ha valaki bedugja a fejét. A Doktorka halottra válva, magánkívül nézte, hogy mikor bújik be valaki a hangos be­szédre. Szerencsére a hangos beszéd a lövések zajától nem hallatszott ki. —­ Az anyáját neki! —ondta Tóth, hirte­len a Doktorka felé fordulva, a­ki a rémülettől megdermedve ült a sarokban. — Csak nem a muszkának akarná kedves doktorkám azt a kis pénzt. Áh, az kár volna, hanem . . . hát most már úgyis mindegy . . . egyformák vagyunk egy­két óráig . . . aztán úgyis agyonvernek bennün­ket . . . játszunk egy parti huszonegyet, de ma­gasabb alapon ... —­s már húzta elő a zsebéből a zsíros, összeragadt pakli kártyát s kezdett ke­verni. A Doktorkának leesett az álla, de nem mert ellenkezni . . . hanem inkább atyai szere­tettel kezdett Tóth szívére beszélni . . . Nem bánom, Tóth úr . . . de az Istenért,­­legyen csöndben, minden pillanatban megcsíp­hetnek 'bennünket ... ~ Bári-fái'i, Doktorkám, — feleselt szem­telenül Tóth. — most már úgyis mindegy, az agyonverés biztos, de csak úgy játszom, Doktor­kám, hogy bármelyikünk r.ver, a másik kötelezi magák hegy rí van,sót ad . . . hátha csak ugys fogunk el bennünket agyonverés helyett­. . . Na, r­emélj, kérlek! A Doktorba halálos verítékkel szédült, s kétségbeesett elhatározással nyúlt a zsíros­­ kártya, után­a megkezdődött a játék, gyorsan. s Berlin, jan. 31. James­­V. Gerard urnak, az amerikai Egyesült­ Alamok itteni nagykövetének m­a a következő jegyzéket adták át: Berlin, 1917 január 31. Excel­­enciád szíves volt e hónap 22-én velem közölni azt az üzenetet, a­melyet az amerikai Egyesült­ Államok elnöke ugyan­aznap az amerikai szenátushoz intézett. A császári kormány az üzenet tartalmát azzal a komoly figye­lemmel vette tudomásul, a­mely az elnök unnak a felelősség nagyfokú érzése által irányított fejtege­téseit megilleti. A császári kormány nagy megelégedéssel­­ál­lapítja meg, hogy", e jelentős nyilatkozat irányvonalai nagy mértékben "egyeznek azokkal az alapelvekkel és óhajokkal, a­melyeket Németország is magáénak vall. Idetartozik elsősorban az összes nemzetek ön­rendelkezési joga és egyenlőjogúságra való törek­vése. Ez elv elismerésével Németország őszinte örömmel üdvözölné, h­a oly népek, mint az írek és az indiaiak, a­melyek az állami függetlenség áldá­sait nem élvezik, most már szabadsághoz jutnának. Oly szövetségeket, a­melyek a népeket a hatalomért való versengésbe kergetik és őket önző intrikák há­lójába fonják, a német nép is visszautasít. Ellenben biztosítja készséges közreműködését mindama fárat­lázasan. Tóth csendben, egy hangos szó nélkül csalt. Csak­ arcátlanul, a Doktorka szótlanul fi­zetett. Egy negyed óra múlva Tóthnál volt min­den pénz, a­ki sietve kijelentette, hogy sajnálja, kölcsön nem ad senkinek, de javasol szívesen. Kint időközben, mintha megváltozott volna a helyzet. A géppuskák is elszeleltek­ hirtelen a fedezék tetejéről, a tüzérek ugyan még dolgoz­tak, de már nem oly ambícióval. Kint szaladó léptek ... A zaj mintha lassan elülne. A­hogy a lárma gyöngült, a Doktorba úgy élénkült, vele egyforma arányban Tóth, a puc­cer, józanodott. Szomorú képpel forgatta kezé­ben a megnyert pénzt, majd hirtelen a Dók torka felé fordulva, visszaadta: —­ Kérem alázatosan, csak nem méltózta­tik rólam gondolni, doktor úr! . . . A Dók torka, hogy meggyőződjön a kint történendőkről, hirtelen elhatározással kidugta ...Tóth pucér fejét a fedezék nyílásán. Tóth csendesen engedelmeskedett. — A muszkák mozgolódnak visszafelé, — jelentette Tóth. — Alighanem megszabadulunk soha többé nem kártyázom, Doktor úr, csak tessék visszavenni ezt a kis pénzt. A Doktorka undorral g­yűrte be zsebébe a bankókat, aztán hirtelen képenvágta Tóthot, hogy az épp oly hirtelen ült le a földre. — Itt a reváns, tudod... ezzel tartoztam neked, többet úgyse vehetek kártyát a ke­zembe, én, a­ki a pucérommal kártyáztam. Azóta nem kártyázik a Do­klerkar­gikusan véget vetnek. Minthogy ez békés után­a nem sikerült, a leghatásosabb eszközökhöz fog­nak most nyúlni, habár tudják, hogy ezek a rendszabályok a semlegeseket kellemetlenül érintik. Másrészt azonban a semlegeseket a kö­zépponti hatalmak ellenségei biob­álták és ha most a középponti hatalmak rendszabályai ne­kik kellemetlenek, még sincs más út. Mi mosta­náig a legvégsőig vártunk. A­­középponti hatal­mak a legvégsőt kísérelték meg, a­midőn föl­ajánlották a békét, mivel azonban ezt visszauta­sították, az élesebb hadviselésre kerül sor. Ma­gától értetődik, hogy ezt a­ határozatot nem mindjárt hoztuk, hanem hosszú ideig meg­­hán­fiák-vezették. Másrészt azonban nem szabad azt hinni, hogy mi nagyon szorongatott hely­zetben volnánk, mert a német hadi­tengerészet nagy része Tirpitz nagyadmirálissal az élén már jóideje, két évvel ezelőtt, követelte a szigorított hű várba­jó-s háborút. Minthogy most végre mégis erre a lépésre határoztuk el magunkat, mindent gondosan mérlegeltünk és el vagyunk tökölve, hogy a háborút minden rendelkezésünkre álló eszközzel megrövidítsük. Mindent meggondol­tunk, a­mi ebből támadhat s el vagyunk szánva, hogy minden következményét viseljük. •...miichen — nnmuinii-ii Német jegyiek Amerikához az élesebb buttárhajóharszál­­ dozások tekintetében, a melyek a jövőbeli háborúk megnő­tt­ásét célozzák. A tengerek szabadsága, mint előfeltétele a népek szabad és békés fejlődésének Ugyanúgy, mint az összes nemzetek kereskedelmi szabadságának, mindig irányító alapelve volt a né­met politikának. Annál mélyebben sajnálja a császári kormány, hogy ellenf­elem­ek békeellenes magatartása lehetet­lenné teszi a világ számára, hogy már most megkez­dődjék e magasztos célok megvalósítása. Németország és szövetségesei készek voltak mihamarabb béketár­­gyalásokba bocsátkozni és azok alapjául népeik lé­tének, becsületeinek­, és fejlődési szabadságának biz­tosságát jelölték meg. Szándékaik, a­mint ezt az 1­00. december 12-iki jegyzékben kifejezetten han­goztatták: sem az ellenfelek szétzúzására, vagy meg­semmisítésére irányultak és azok meggyőződésük szerint más nemzetek jogaival teljesen összeegyeztet­hetők. A­mi különösen Belgiumot illeti, a­mely or­szág meleg szimpátiák tárgyát alkotja az Egyesült­ Államokban, a birodalmi kancellár alig néhány hét­tel ezelőtt kijelentette, hogy Belgium bekebelezése sohasem volt Németország szándéka. Németország a Belgiummal kötendő­­békében csupán arról akart gondoskodni, hogy ez az ország, a­mellyel a császári kormány barátságos szomszédi viszonyban akar élni, az ellenfelek részéről ne használtassák föl ellenséges merényletek elősegítésén’. Ez a­ gondoskodás annál sürgősebbé vált, mert az­ ellenséges hatalmak vezető férfiai ismételt beszédekben és különösen a párisi gazdasági konferencia határozataiban leplezetlenül fejezték ki azt a szándékukat, hogy Németországot a béke helyreállítása után sem ismerik el egyenlőjogú tényezőnél­, sőt azt határozták, hogy rendszeresen tovább küzdenek ellene. Az ellenfelek hódító ked­vén, a­kik­ a békét diktálni akarják, hiúsult meg a négy szövetséges békekísérlete. A nemzetiségi elv cé­gére alatt leleplezték azt a hadicéljukat, hogy Né­metországot, Ausztria és Magyarországot, Törökor-­­szágot és Bulgáriát földarabolják és meggyalázzák. A mi bekötési kísérletünkkel szembeállították t ők megsemmisítésünkre irányuló törekvésüket, ők a végsőkig való harcot kívánják. Ilyképpen új helyzet állott elő, a­mely Németországot is aj elhatározá­sokra kényszerül. Anglia két és fél év óta flottájá­nak erejét arra az elvetemül kísérletre használja fel, hogy Németországot éhséggel megadásra kény­szerítse. iX nemzetközi jog brutális megsértésével az Anglia által vezetett hatalmi csoport nemcsak ellen­­felei regu­m­ kereskedését teszi lehetetlenné, hanem" kíméletlen nyomással a semleges államokat is arra kényszeríti. Jipav­a neki,nem­ le­sz"A kereskedelmi forgalmat feladják, vagy a kereskedelmet önkényes előírásai szerint korlátozzák. Az amerikai nép is­meri azokat a fáradozásokat, a­melyeknek az volt a Cik­ük, hogy Angliát és szövetségeseit a nemzetközi jog és a törvények, valamint a tengerek szabadságá­nak tiszteletére késztesse. Az angol kormány kitart a kiéheztető háború mellett, a­mely ugyan az ellen­felek védőerejének nem árt, de nőket és gyermeke­ket, betegeket és aggastyánokat arra kényszerű, hogy hazájukért fájdalmasan elviselték a nép erejét veszedelmeztető nélkülözéseket. Ily módon hal­mozza az angol uralomvágy hideg szívvel a világ szenvedéseit, nem törődve az emberiesség semmi­féle követelményeivel, nem törődve a súlyosan meg­­károsított semlegesek tiltakozásával, sőt azzal a csöndes békevággyal sem törődik, a­mely saját szö­vetségeseinek népei között megnyilvánul. Minden­ nap, a mellyel a borzasztó viaskodni tovább tart, uj pusztításokat, uj ínséget és uj halált hoz; minden nan, a mellyel a háborút megrövidítjük, mindkét részről a vitéz harcosok ezreinek menti meg életét és jótékony cselekedet a megkínzott emberiség szá­mára. A császári kormány nem állhatná a felelőssé­­get saját lelkiismeretivel, a német néppel és a tör­ténelemmel szemben, ha minden eszközzel meg nem­ kísérelné a háború végének siettetését. Az Egyesült­ Államok elnökével együtt a császári kormány is azt remélte, hogy ezt a célt tárgyalások útján elérheti. Miután e megegyezésre irányuló kísérletre az ellen­felek azzal válaszoltak, hogy még élesebb küzdel­met hirdetnek, a császári kormány, ha magasabb nézőpontból kivan szolgálni az emberiségnek és ha saját népével szemben nem akar vetkőzni kényte­len is létért való újból ráerőszakolt harcot minden­nemű fegyver teljes latbavetésével folytatni. Kény­telen ennélfogva elejteni azt a korlátozást is, a­melyet eddig harci eszközeinek megválasztásában a tengeren tanúsított. Bízva abban, hogy az amerikai nép és kormánya nem fog elzárkózni attól, hogy el­ismerje ez elhatározás szükségességét, a császári kormány azt reméli, hogy az­ Egyesült­ Államok az új helyzetet a pártatlanság magas polcáról fogja mértet,élni és a maga részéről is közreműködik ab­ban, hogy meggátolja az újabb szenvedéseket és az elkerülhető emberáldozatokat. A­mikor a tervezett tengeri hadirendszabályok részletes dolgában a mel­lékelt emlékiratra hivatkozom, bátorkodom egyút­tal kifejezni azt a reménykedésemet, hogy az ameri­kai kormány figyelmeztet:.,, fogja ez amerikai hajó­kat, hogy a megjelölt zárlati zónába ne fussanak be és hegy alattvalóit figyelmeztetni fogja arra, hogy a zárlati zóna kikötőit érintő hajók'.:: ne utazzanak, vu­c/u árukat e hajókra ne bízza.::::..­. s

Next