Budapesti Hírlap, 1917. február-március (37. évfolyam, 32–87. szám)
1917-02-01 / 32. szám
1017. február 1. Emresn Hirup (8282.) bori: végcélja ne legyen hódítás, hanem a maga, valamint a többi állam szabad és biztosított fejlődése. Teljes bizalommal szárazföldi és tengeri haderői bevált bátorsága és derekassága iránt, vezetve és megacélozva annak szükségessége által, hogy az ellenség megsemmisítő akaratát meghiúsítsák, lépnek Ausztria és Magyarország és a vele szövetséges hatalmak keserű elszántsággá, de, egyúttal azzal a bizonyossággal is a háború e következő komoly fázisába, hogy ez oly eredményekre fog vezetni, amelyek az, évekig tartó, küzdelmet ,védi ég eldöntik és ezzelaz anyagi és véráldozatokat igazolni fogják. Bátorkodom arra kérni, hogy szíveskedjék a fentebbieket a ..... kormány tudomására hozni. Skenet Wilsonnak. Az itteni amerikai nagykövethez azonos szövegű jegyzék intéztetett a következő bevezetésse, amelyben utalás történik az Egyesült Államok elnöke által e hónap 22-én az amerikai szenátushoz intézett üzenetre: . . . alulírott abban a szerencsében részesült, hogy megkapta az e hónap 22-én kelt iratot, amellyel .... őexcellenciája szíveskedett közölni azt az üzenetet, amelyet az amerikai Egyesült Államok elnökura ugyanazon a napon az amerikai szenátushoz intézett. A cs. és kir. kormány nem mulasztotta el, hogy e jelentőséges és nagy erkölcsi komolysággal teljes nyilatkozat tartalmát figyelmes mérlegelés tárgyává tegye. Nem ismeri félre azokat a fellért célokat, amelyeket az Elnök úr követ, de mindenekelőtt meg kell állapítania, hogy Wilson úrnak a maradandó béke létrehozására irányuló óhajtását már az a visszautasítás is meghiúsította, amelyben Magyarország és Ausztria és szövetségeseinek békeajánlata részesült az ellenségek részéről. Ezenkívül a madridi, berni, hágai, kopenhiágai, és stokholmi cs. és kir. képviseleti hatóságok utasítást kaptak, hogy e hónap 31-én ők is tegyenek hasonló közlést aspanyol, svájci, németalföldi, dániai, norvégiai és svédországi kormányok előtt. & fdil*sigyminissterMjw inagrarpjata. -w—■ÜÜ Bécs. Jan. 31. — A Budapesti Hírlap távirata. —• Ma este hat órára, a bécsi és a külföldi sajtó képviselőit meghívták a külügyminisztériumba, ahol a középponti hatalmaknak a semlegesekhez intézett jegyzékét ismertették meg velük a következő magyarázat kíséretében: A középponti hatalmak alapos mérlegelés htán végre elhatározták, hogy a háborúnak elerbe élve . . . Az itt nincs! ... és egy közéügyebe heverő gerendát készített a bejárat elé, menten kini, ha valaki bedugja a fejét. A Doktorka halottra válva, magánkívül nézte, hogy mikor bújik be valaki a hangos beszédre. Szerencsére a hangos beszéd a lövések zajától nem hallatszott ki. — Az anyáját neki! —ondta Tóth, hirtelen a Doktorka felé fordulva, aki a rémülettől megdermedve ült a sarokban. — Csak nem a muszkának akarná kedves doktorkám azt a kis pénzt. Áh, az kár volna, hanem . . . hát most már úgyis mindegy . . . egyformák vagyunk egykét óráig . . . aztán úgyis agyonvernek bennünket . . . játszunk egy parti huszonegyet, de magasabb alapon ... —s már húzta elő a zsebéből a zsíros, összeragadt pakli kártyát s kezdett keverni. A Doktorkának leesett az álla, de nem mert ellenkezni . . . hanem inkább atyai szeretettel kezdett Tóth szívére beszélni . . . Nem bánom, Tóth úr . . . de az Istenért,legyen csöndben, minden pillanatban megcsíphetnek 'bennünket ... ~ Bári-fái'i, Doktorkám, — feleselt szemtelenül Tóth. — most már úgyis mindegy, az agyonverés biztos, de csak úgy játszom, Doktorkám, hogy bármelyikünk r.ver, a másik kötelezi magák hegy rí van,sót ad . . . hátha csak ugys fogunk el bennünket agyonverés helyett. . . Na, remélj, kérlek! A Doktorba halálos verítékkel szédült, s kétségbeesett elhatározással nyúlt a zsíros kártya, utána megkezdődött a játék, gyorsan. s Berlin, jan. 31. JamesV. Gerard urnak, az amerikai Egyesült Alamok itteni nagykövetének ma a következő jegyzéket adták át: Berlin, 1917 január 31. Excelenciád szíves volt e hónap 22-én velem közölni azt az üzenetet, amelyet az amerikai Egyesült Államok elnöke ugyanaznap az amerikai szenátushoz intézett. A császári kormány az üzenet tartalmát azzal a komoly figyelemmel vette tudomásul, amely az elnök unnak a felelősség nagyfokú érzése által irányított fejtegetéseit megilleti. A császári kormány nagy megelégedésselállapítja meg, hogy", e jelentős nyilatkozat irányvonalai nagy mértékben "egyeznek azokkal az alapelvekkel és óhajokkal, amelyeket Németország is magáénak vall. Idetartozik elsősorban az összes nemzetek önrendelkezési joga és egyenlőjogúságra való törekvése. Ez elv elismerésével Németország őszinte örömmel üdvözölné, ha oly népek, mint az írek és az indiaiak, amelyek az állami függetlenség áldásait nem élvezik, most már szabadsághoz jutnának. Oly szövetségeket, amelyek a népeket a hatalomért való versengésbe kergetik és őket önző intrikák hálójába fonják, a német nép is visszautasít. Ellenben biztosítja készséges közreműködését mindama fáratlázasan. Tóth csendben, egy hangos szó nélkül csalt. Csak arcátlanul, a Doktorka szótlanul fizetett. Egy negyed óra múlva Tóthnál volt minden pénz, aki sietve kijelentette, hogy sajnálja, kölcsön nem ad senkinek, de javasol szívesen. Kint időközben, mintha megváltozott volna a helyzet. A géppuskák is elszeleltek hirtelen a fedezék tetejéről, a tüzérek ugyan még dolgoztak, de már nem oly ambícióval. Kint szaladó léptek ... A zaj mintha lassan elülne. Ahogy a lárma gyöngült, a Doktorba úgy élénkült, vele egyforma arányban Tóth, a puccer, józanodott. Szomorú képpel forgatta kezében a megnyert pénzt, majd hirtelen a Dók torka felé fordulva, visszaadta: — Kérem alázatosan, csak nem méltóztatik rólam gondolni, doktor úr! . . . A Dók torka, hogy meggyőződjön a kint történendőkről, hirtelen elhatározással kidugta ...Tóth pucér fejét a fedezék nyílásán. Tóth csendesen engedelmeskedett. — A muszkák mozgolódnak visszafelé, — jelentette Tóth. — Alighanem megszabadulunk soha többé nem kártyázom, Doktor úr, csak tessék visszavenni ezt a kis pénzt. A Doktorka undorral gyűrte be zsebébe a bankókat, aztán hirtelen képenvágta Tóthot, hogy az épp oly hirtelen ült le a földre. — Itt a reváns, tudod... ezzel tartoztam neked, többet úgyse vehetek kártyát a kezembe, én, aki a pucérommal kártyáztam. Azóta nem kártyázik a Doklerkargikusan véget vetnek. Minthogy ez békés utána nem sikerült, a leghatásosabb eszközökhöz fognak most nyúlni, habár tudják, hogy ezek a rendszabályok a semlegeseket kellemetlenül érintik. Másrészt azonban a semlegeseket a középponti hatalmak ellenségei biobálták és ha most a középponti hatalmak rendszabályai nekik kellemetlenek, még sincs más út. Mi mostanáig a legvégsőig vártunk. Aközépponti hatalmak a legvégsőt kísérelték meg, amidőn fölajánlották a békét, mivel azonban ezt visszautasították, az élesebb hadviselésre kerül sor. Magától értetődik, hogy ezt a határozatot nem mindjárt hoztuk, hanem hosszú ideig meghánfiák-vezették. Másrészt azonban nem szabad azt hinni, hogy mi nagyon szorongatott helyzetben volnánk, mert a német haditengerészet nagy része Tirpitz nagyadmirálissal az élén már jóideje, két évvel ezelőtt, követelte a szigorított hű várbajó-s háborút. Minthogy most végre mégis erre a lépésre határoztuk el magunkat, mindent gondosan mérlegeltünk és el vagyunk tökölve, hogy a háborút minden rendelkezésünkre álló eszközzel megrövidítsük. Mindent meggondoltunk, ami ebből támadhat s el vagyunk szánva, hogy minden következményét viseljük. •...miichen — nnmuinii-ii Német jegyiek Amerikához az élesebb buttárhajóharszál dozások tekintetében, a melyek a jövőbeli háborúk megnőttásét célozzák. A tengerek szabadsága, mint előfeltétele a népek szabad és békés fejlődésének Ugyanúgy, mint az összes nemzetek kereskedelmi szabadságának, mindig irányító alapelve volt a német politikának. Annál mélyebben sajnálja a császári kormány, hogy ellenfelemek békeellenes magatartása lehetetlenné teszi a világ számára, hogy már most megkezdődjék e magasztos célok megvalósítása. Németország és szövetségesei készek voltak mihamarabb béketárgyalásokba bocsátkozni és azok alapjául népeik létének, becsületeinek, és fejlődési szabadságának biztosságát jelölték meg. Szándékaik, amint ezt az 100. december 12-iki jegyzékben kifejezetten hangoztatták: sem az ellenfelek szétzúzására, vagy megsemmisítésére irányultak és azok meggyőződésük szerint más nemzetek jogaival teljesen összeegyeztethetők. Ami különösen Belgiumot illeti, amely ország meleg szimpátiák tárgyát alkotja az Egyesült Államokban, a birodalmi kancellár alig néhány héttel ezelőtt kijelentette, hogy Belgium bekebelezése sohasem volt Németország szándéka. Németország a Belgiummal kötendőbékében csupán arról akart gondoskodni, hogy ez az ország, amellyel a császári kormány barátságos szomszédi viszonyban akar élni, az ellenfelek részéről ne használtassák föl ellenséges merényletek elősegítésén’. Ez a gondoskodás annál sürgősebbé vált, mert az ellenséges hatalmak vezető férfiai ismételt beszédekben és különösen a párisi gazdasági konferencia határozataiban leplezetlenül fejezték ki azt a szándékukat, hogy Németországot a béke helyreállítása után sem ismerik el egyenlőjogú tényezőnél, sőt azt határozták, hogy rendszeresen tovább küzdenek ellene. Az ellenfelek hódító kedvén, akik a békét diktálni akarják, hiúsult meg a négy szövetséges békekísérlete. A nemzetiségi elv cégére alatt leleplezték azt a hadicéljukat, hogy Németországot, Ausztria és Magyarországot, Törökor-szágot és Bulgáriát földarabolják és meggyalázzák. A mi bekötési kísérletünkkel szembeállították t ők megsemmisítésünkre irányuló törekvésüket, ők a végsőkig való harcot kívánják. Ilyképpen új helyzet állott elő, amely Németországot is aj elhatározásokra kényszerül. Anglia két és fél év óta flottájának erejét arra az elvetemül kísérletre használja fel, hogy Németországot éhséggel megadásra kényszerítse. iX nemzetközi jog brutális megsértésével az Anglia által vezetett hatalmi csoport nemcsak ellenfelei regum kereskedését teszi lehetetlenné, hanem" kíméletlen nyomással a semleges államokat is arra kényszeríti. Jipava neki,nem lesz"A kereskedelmi forgalmat feladják, vagy a kereskedelmet önkényes előírásai szerint korlátozzák. Az amerikai nép ismeri azokat a fáradozásokat, amelyeknek az volt a Cikük, hogy Angliát és szövetségeseit a nemzetközi jog és a törvények, valamint a tengerek szabadságának tiszteletére késztesse. Az angol kormány kitart a kiéheztető háború mellett, amely ugyan az ellenfelek védőerejének nem árt, de nőket és gyermekeket, betegeket és aggastyánokat arra kényszerű, hogy hazájukért fájdalmasan elviselték a nép erejét veszedelmeztető nélkülözéseket. Ily módon halmozza az angol uralomvágy hideg szívvel a világ szenvedéseit, nem törődve az emberiesség semmiféle követelményeivel, nem törődve a súlyosan megkárosított semlegesek tiltakozásával, sőt azzal a csöndes békevággyal sem törődik, amely saját szövetségeseinek népei között megnyilvánul. Minden nap, a mellyel a borzasztó viaskodni tovább tart, uj pusztításokat, uj ínséget és uj halált hoz; minden nan, a mellyel a háborút megrövidítjük, mindkét részről a vitéz harcosok ezreinek menti meg életét és jótékony cselekedet a megkínzott emberiség számára. A császári kormány nem állhatná a felelősséget saját lelkiismeretivel, a német néppel és a történelemmel szemben, ha minden eszközzel meg nem kísérelné a háború végének siettetését. Az Egyesült Államok elnökével együtt a császári kormány is azt remélte, hogy ezt a célt tárgyalások útján elérheti. Miután e megegyezésre irányuló kísérletre az ellenfelek azzal válaszoltak, hogy még élesebb küzdelmet hirdetnek, a császári kormány, ha magasabb nézőpontból kivan szolgálni az emberiségnek és ha saját népével szemben nem akar vetkőzni kénytelen is létért való újból ráerőszakolt harcot mindennemű fegyver teljes latbavetésével folytatni. Kénytelen ennélfogva elejteni azt a korlátozást is, amelyet eddig harci eszközeinek megválasztásában a tengeren tanúsított. Bízva abban, hogy az amerikai nép és kormánya nem fog elzárkózni attól, hogy elismerje ez elhatározás szükségességét, a császári kormány azt reméli, hogy az Egyesült Államok az új helyzetet a pártatlanság magas polcáról fogja mértet,élni és a maga részéről is közreműködik abban, hogy meggátolja az újabb szenvedéseket és az elkerülhető emberáldozatokat. Amikor a tervezett tengeri hadirendszabályok részletes dolgában a mellékelt emlékiratra hivatkozom, bátorkodom egyúttal kifejezni azt a reménykedésemet, hogy az amerikai kormány figyelmeztet:.,, fogja ez amerikai hajókat, hogy a megjelölt zárlati zónába ne fussanak be és hegy alattvalóit figyelmeztetni fogja arra, hogy a zárlati zóna kikötőit érintő hajók'.:: ne utazzanak, vuc/u árukat e hajókra ne bízza.::::... s