Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)

1917-04-01 / 88. szám

1917.­ április 1. T­UDAPESTI HÍRLAP (88 ez.) Zichy Aladár gróf azon örömét fejezi ki, j­­k­nt­ a korm­ány az ellenzék javaslatát minden to- I­vábbi meggondolás nélkül elfogadja. A mag var nam-­­­zet kifejtett ereje jogot ad arra, hogy az igazságos békét hirdesse. (Élénk helyeslés.) A békeharc nem meghátrálást jelent, hanem reményt, hogy a testvér­harc a régi kulturállamok között megszűnik. Az orosz nemzet haladása újabb forrása lesz a szabad­ságnak és az emberiség fejlődésének. Az indítványt melegen üdvözli. (Élénk tetszés.) Vázsonyi Vilmos: Oroszország nagy forra­dalmi átalakulása Európa sorsára sem lehet közöm­bös. Az orosz önkényuralom minden gonosz szenve­delemnek és reakciónak gonosz rezervoárja, az orosz cárizmus összeomlott. Ez az átalakulás e­gy szabadságszerető nép kebelében csak örömet költhet. Minél nagyobb lesz a szabad és alkotmányos nem­zetek száma, annyival közelebb jutunk a népek köl­csönös megbecsüléséhez, a népek megértéséhez. A nemzeti sajátságok megőrzése mellett van még egy általános szolidaritás: az emberiesség, az alkotmány és a népjogok szolidaritása. (Élénk helyeslés és taps.) Nagy desnáciák omlottak össze, megdőlt a tö­rök és a kínai zsarnokság és most összetört az orosz autokrácia. Reméli, hogy a kultúra diadala gyanánt hamarosan elérkezünk ahhoz az időhöz, a­mikor nem lesz világháború és egyáltalában nem lesz há­ború, hanem a népek megértik egymást. És noha most még háborúban vagyunk Oroszországgal, a ma­gyar históriai alkotmányosságnak szellemében cse-sr­kesznek, a mikor ellenséges országban is üdvözlik az alkotmányosságnak és a népjogoknak diadalát. Az indítványt helyesli. (Élénk tetszés balról.) Giesswein Sándor a keresztényszocialisták nevében szintén örömmel üdvözli az indítványt. (Élénk helyeslés.) Az indítvány megokolásának idejéről a Ház egyik legközelebbi ülésén fog határozni. Az orosz forradalom k­ ionfiskázták az uralkodóház tagjainak birtokait. Pétervár, márc. 31. (P. T. K.) Az ideiglenes kormány elhatá­rozta, hogy az uralkodóház tagjainak haszon­élvezeti birtokairól való döntést az alkotmány­hozó országgyűlésnek tartja fönn, addig is eze­ket a birtokokat nemzeti tulajdonnak jelenti ki s jövedelmüket lefoglalja az állam pénztárának. Válság fenyegeti az ideiglenes kormányt. Malmö, márc. 31. Az orosz kabinetben a legutóbbi minisz­tertanácson a szakadás tünetei mutatkoztak. Az oktobrista­ párthoz tartozó miniszterek vona­kodtak a minkásbizottság radikális követelései­hez hozzájárulni, főképpen ahhoz a követelés­hez, hogy az új választások kiírását siettessék. A kadetpárti miniszterek, valamint Kerenszki igazságü­gyminiszter abban a nézetben voltak, hogy az országra nézve végzetes következő té­nyekkel járna, ha a munkás­bizottság kívánsá­gait nem teljesítenék. Gucskov állítólag kijelen­tette, hogy nem nézheti nyugodtan, hogy az ál­lam vezetését hogyan szolgáltatják ki fokonként a tömegnek. A minisztertanács többségének, a­mely a baloldal felé hajolt, sikerült a miniszter­tanács jobboldali csoportját rávenni, hogy a munikásbizottság kívánságaihoz járuljon hozzá. Legközelebb valószínűen néhány miniszter ki fog lépni a kabinet­ből. Egyelőre döntő hadművelet nem várható. Pétervár, márc. 31. ( P. T. V.) Rodzianko közölte a duma tag­jaival, hogy a harcvonalról érkezett hírek sze­rint ott a helyzet semmi kívánnivalót sem hagy, hátra. .1 front áttörése nem kerülhet szóba. Egyelőre döntő hadművelet nem várható, tekin­tettel az olvadó időjárásra. Az angolok aknamunkája. Liota­iolm, márc. 31. hatnovna Strahovics Mária, Cseidze külön futárja, ma fogadta az egyik idevaló újság mun­katársát és a következőket mondotta neki: Cseidze a feltétlen hatalommal rendelke­zik, azonban azok a tendenciózus és sikerrel ter­jesztett hírek, a­melyek szerintt a középponti ha­talmak offenzívára készülnek, megnehezítik ál­lásfoglalását. A béke után való vágy Oroszor­szágban általános, azonban a népnek az a fé­lelme, hogy a nehezen kivívott szabadságot el­veszti, jelentékenyen támogatja az angol ügynö­kök és az orosz polgári reakcionáriusok akna­munkáját. Buchanan visszahívása. Kopenhága, márc. 31. — A Budapesti Hirlap távirata.­­ Orosz jelentések szerint Buchanan angol nagykövet visszahívása Pétervárról rövidesen várható, mert Londonban egy idő óta sok a ki­fogás tevékenysége ellen. Mihelyt Szaszonov Londonba érkezik, Asquithot fogják pétervári nagykövetté kinevezni. Japánország elismerte az ideiglenes kormányt. Tokió, márc. 31. inzulet.) Japánország elismerte az ideig­lenes orosz kormányt. Oroszország újabb kölcsönt vár szövetségeseitől. Rotterdam, márc. 31. — .A Budapesti Hírlap távirata. — A Manchester Guardian szerint Oroszország a szövetségesektől tizennégy milliárd újabb köl­csönre tart számot, így fecsegtünk egy darabig össze-vissza és szerencsésen sikerült bevezetnem az ügyet. Ma­gam azonban nem sokra mentem volna, de sze­rencsére még aznap megérkezett Károly levele, mely a következőképpen szólt: Kedves jó Nagymamus­kám! Ezt a hírt, a­mit most írok, karácsonyi meglepetésül szántam, de akkorra még nem sikerült nyélbe ütni. Képzelje, az óriás csata­hajóról át vagyok helyezve az U. 12. búvár­ha­jóra, mint másodparancsnok. Ez előléptetés és kitüntetés nekem, magának pedig abszolút megnyugvás, bár szerintem eddig sem volt oka nyugtalankodni. De­ hát tény az, hogy megszaba­dultam a rengeteg nagyságú csatahajóról, mely tagadhatatlanul legkiválóbb célpontja az ellensé­ges ágyúgolyóknak, s át vagyok helyezve a bú­várh­ajóra, mely a­mikor működik, az ellenségre nézve teljesen láthatatlan, így tehát én, mikor csatában vagyok, s oly közel állok az ellenség­hez, mint a Népszínház a Kossuth Lajos-utcá­hoz, oly tökéletes biztosságban érzem magamat, mintha maga mellett ülnék a verandán. Csodála­tosan kellemes érzés, hogy mikor mi lövünk egyet az ellenségre, s az vissza akar lőni, akkor én megkapok egy kereket, egyet fordítok rajta, és hajónk eltűnik a víz alatt. Az ellenség pedig bután bám­ul szerteszet, sejtelme sincs róla, hogy én fiova tűntem a nagy tengerben, mi pedig oda­lent a mi gyönyörű hajónkban nyugodtan össze­ülünk alsózni. Bámulatos, hogy az emberi ész micsoda csodadolgokat tud kitalálni. Kedves jó Nagymamuskám! Végre telje­sedett a maga óhajtása. Maga mindig azt kívánta, ma­­ha a tengerész épp úgy tudná fedezni magát és épp úgy el tudna bújni, mint a szárazföldi katona. Nos tehát, most én is el tudom magam rejteni az ellenség elől, jobban, mint akármelyik szárazföldi katona. És nekem nem kell még előbb megásni lövőárkomat, mert én azt min­dig készen, magammal viszem. Ülök csöndesen a hajó gyönyörű fülkéjében, jóformán félkézzel igazgatom az egész alkotmányt. N­a ezt meg ezt a kereket erre fordítom, egyszerre lesülyedünk, ha aztán megint másfelé fordítom, egyszerre fönn termünk az Isten szabad ege alatt. Úgy érzem magamat, mint egy varázshatalmú tün­dérkirály, a­ki csodálatos alkotású palotáját mindenüvé magával viszi. És a­mi a legkülönö­sebb a dologban, az, hogy ezen a sokkal kisebb hajón nincs mit tartanunk a tengeri vihartól, mely pedig azt az óriás csatahajót, melyen eddig voltam, úgy dobálta, mint a dióhéjat. Mert mi­kor fönt vihar tombol, akkor mi leszállunk egé­szen a tenger fenekére, ott a hajó szépen a földre csücsül, s élvezi a mozdulatlan csöndes vizet, melyet a legnagyobb zivatar sem tud fölkavarni. Bizony, ha asszonyoknak szabad volna a hajómra lépni, édes jó Nagymamámat meghív­nám, hogy a jövő szezonban nyaraljon nálam a hajón, olyan nyugodt és biztos életet élünk mi itt. Forrón szerető unokája Károly, így ámítjuk mi a jó, áldott, puha és beteg szivü öreg matrónát és a jó Isten ezt nem fogja­nekünk bünül venni. 3 A forradalom és a béke. Berlin, márc. 31. — A Budapesti Hirlap tudósítójának távirata. — Semleges állambeli diplomatától, a­ki nem­rég még hazájában tartózkodott, Oroszországra vonatkozóan a következő értesítést kaptam: A semleges államokban túlsúlyban van az a vélemény, hogy újabb vérontás nélkül sikerülni fog Oroszországban tűrhető állapotot te­remteni. Ennek azonban az a feltétele, hogy a közlekedés terén rendet teremtsenek és a nagy városokat élelmiszerrel ellássák, mert egyébként a nagy szabadság mézes­hetei után a vidéken is, a városokban is könnyen súlyos nyugtalanság keletkezhet, a­mely a­­katonaságot is magával ránthatja. Fölteszik továbbá, hogy Oroszországból köztársaság lesz, még pedig olyan elnökkel, a­ki ma még nagy­hercegnek nevezi magát. Talán Alexandrovna Mihályról van szó, esetleg Ciril nagyhercegről. Mindazáltal a Romanov-családból még mások is vannak, a­kik a síkság lakosságára és a hit­nap­ságra támaszkodva számot tartanak az el­nökségre. Az alkotmányozó gyűlésen a parasztoknak­ és a kisebb rangú polgárságnak mindenesetre többsége lesz. Ezek az elemek azonban még ma is a konzervatív hagyományt képviselik, a­me­lyet nem lehet a nép lelkéből egyszerűen ki­irtani. Hogy a nagyvárosi radikális munkásság és a vidéki parasztság között az egyetértést meg­teremtsék, a köztársaság élére elnökül nagy­herceget állítanak. Sok nagyhercegnek bizonyára­ III. Napóleon példája lebeg a szeme előtt. A béke és az orosz forradalom kérdése ügyében nem könnyű dolog állást foglalni. A­­ jelenlegi kormány bizonyára még nem barátja a békének, már csak a katonai hatalom egynémely birtokosára való tekintettel sem, a­kik még min­dig elég erősnek érzik magukat arra, hogy eset­leg ellenforradalmat idézzenek elő. Bizonytalan dolog, váljon ebben a kérdésben lesz-e rövide­sen valami változás. A német birodalmi kancellár tegnapelőtti beszédével megbecsülhetetlen szolgálatot tett a béke ügyének, mert az ilyen tartalmú nyilatko­zatok most már akadálytalanul elterjedhetnek Oroszországban és a nép talán tiszta képet tud magának alkotni a középponti hatalmak céljá­ról. Mindenesetre azonban várható, hogy az al­kotmányozó gyűlés határozottan a béke mellett foglal állást s az új alkotmányos államfőnek fel­adatául szabja, hogy vagy kezdjen béketárgya­lást, vagy pedig ragadjon meg erre minden alkal­mat. Ebből a szempontból tekintve az eseménye­ket, érthető, hogy Anglia minden eszközzel meg­kísérli, hogy az orosz kormányt a választás el­halasztására bírja és egyelőre csak a dumára támaszkodjék, a­mely a háború folytatása mel­lett kardoskodik. Az a kulissza mögött folyó játék, a­mely a kormányt, a munkásságot, a papságot, az értelmiséget és a parasztokat egy­más ellen ingerli, könnyen véres eseményekkel végződhetik. A kormánynak tehát nem szabad sokáig az alkotmányozó gyűlés összehívását ha­logatnia, ámbár nagy nehézségekkel kell még megbirkóznia. A­mi a katonaságot illeti, elmondható, hogy a kitűnő és szeretetnek örvendő hadvezé­rek a tömeggel tetszésük szerint rendelkezhet­nek. A­míg a fegyelmet meg tudják tartani, addig a háborút is folytathatják. Le kell azon­ban szögezni azt is, hogy az orosz hadsereg kö­rében minden lehetőséggel számot kell vetni. A diplomata végül a béke ügyéről ezeket mondotta: — Ha Amerika megtartotta volna semle­gességét, akkor jelenleg a béke küszöbén vol­nánk. Most azonban egy lépéssel mögötte va-

Next