Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)
1917-06-10 / 147. szám
1917. június 10. ilSVÂPESÎâ HÎSUS» (147. o.) nonstrativ célból megszállott Fahi-Hilbet a parancsnak megfelelően önként kiürítettük. Alkalmam volt napközben megfigyelni, hogy az olasz tüzérség milyen elkeseredéssel lőtte a fensíkon lévő állások minden szakaszát, de meglátszott a tüzelés tervszerűtlenségén az olaszok idegessége, melyet az előtte való éjjel történt események keltettek bennük. A harcok azóta szakadatlanul tartanak, smindenütt a magyar és osztrák seregre nézve kedvezően folynak le. (Sd.) a flandriai csata. A saiefète angol támadások Hasarca, Budapest, jun. 9. A flandriai csata tovább folyik és kifejlődésének formája e pillanatban biztossággal nem ítélhető meg. Ez alatt korántsem azt értjük, mintha szövetségesünket félteni kellene. Inkább azt, hogy voltaképpen még mindig nem egészen bizonyos, hogy az angolok sztratégiai célja csakugyan a Wytschaete-iv háta mögött keresendő-e, avagy a flandriai angol fronttal vagy az északfranciaországi angol fronttal szembenéző német arcvonal mögött fekvő valamely másik ponton. Az első angol iv támadás helye csakugyan a Wytschaete ir volt és a mai német jelentés szerint az angol tüzérség az itt a második védőkomplexumába visszament németek második védőállása ellen folytat romboló tüzelést. Tehát az angolok nyilván-nem elégszenek meg az első napon elért kis eredménnyel, hanem rendszeresen tovább akarják fejleszteni az eredményt újabb lökések segítségével. Ez a módszer arra vallana, hogy az arrasi csaták tapasztalataihoz képest, az angolok is gazdaságosabban kívánnak bánni emberanyagukkal és a munka javarészét egészen a tüzérségre akarják áthárítani, amely mindaddig dolgozik, amíg (a mostani gyalogsági harcok megkezdése előtt is három hétig dolgozott!) azután aránylag ritkább zajokkal is el tudják érni a kitűzött közvetetten célt. A német jelentés ma megállapítja, hogy az angolok tíz hadosztállyal támadtak. Ez csak a Wytschaete-ivre vonatkozik, vagyis egy kilenc angol mérföld széles arcvonalra, amelyen tehát átlag másfél kilométerre egy-egy hadosztály esett .(félszer ritkább támadósorok, mint az arrasi csatában). Azonban jóllehet az első angol főtámadás a Wilschaete-ivnek szólt s ugyanitt újabb támadásokat várunk, ez a frontszakasz sokkal keskenyebb, semhogy az új angol hadműveletek céljait az így megszabott határok között kereshessük. Újságok cikkeiben olvassuk, hogy az angolok támadása ezúttal csupán 15 kilométer széles frontra terjed. Ez útán áll. Ezzel szemben úgy a tegnapi, mint a mai német jelentésből láthatjuk, hogy az angol támadóhadműveletek, bár egymástól szélsőségesen elütő erejű rész támadások formájában Yperntől le délre egészen a Sensée patakig, a Bapaume—Cambrai út mentén fekvő Croisillesig terjedő, tehát kerek 80 kilométer széles arcvonalra terjednek. Azt pedig nem lehet föltenni, hogy bő kilométeren akarják foglalkoztatni a németeket azért, hogy egy 15 kilométer széles frontrészen, mondjuk, jelentékenyebb eredményt tudjanak elérni, amelyet éppen mert a szomszédos szakaszokon mit sem érnek el, legfeljebb ideig-óráig, napokig tudnának tartani. A mai nap mérlege, hogy az angolok újabb eredményt sehol sem értek el. Eddig való eredményükkel pedig saját jelentésük szerint meg vannak elégedve. Az arrasi csatában is meg voltak elégedve. Egyúttal megállapítják, hogy kevés veszteségük volt (a németek az ellenkezőt állapítják meg), hogy 5000 foglyot ejtettek (az első arrasi csatában 11000 embert fogtak el), végül hogy a németek meg nem kísérelték a tőlük elvett állások visszafoglalását. Naivitás kell hozzá, ez utóbbit nagyon emlegetni. Azt ugyanis most már a, angolok isnagyon jól tudhatják, hogy a németeknek számtalan egymás mögött kiépített védőzónájuk van, hogy tehát frontjuknak a szó igazi értelmében való áttörése lehetetlen, mert a következő zóna előtt mindaddig nem lehet folytatólagos gyalogsági támadásról szó, a mig a támadó fél tüzérsége azt is össze nem lőtte. Ehhez pedig a támadó félnek saját tüzérségét előbbre kell hozni, annak be kell magát lőni, a mi mind napokat kiván s igy a gyalogsági támadás veszítvén folyamatosságából, veszít eleven erejéből ugyanakkor, amiktor a védekező fél levegőhöz, valamelyes pityhenéshez jut, diszpozíciói I. rezerválnak és helye-s legjelentékeny erőtényezője. S hisszük, hogy a rését szép nyugodtan megváltoztathatja, szóval miként bevált a Scarpenál és az Aisnenál, épp aggodalom nélkül élőbről kezdheti azt a harcot, hogy be fog válni a flandriai harctéren is, amelyet már korántsem előzhet meg oly, huzamos és oly alapos előkészítés a támadó részéről, mint a minő megelőzhette a legelső támadást. A németeknek tehát általában sem szükségük, sem okuk nincs arra, hogy vissza akarják venni elvesztett állásaikat. A jelen esetben a legkevésbbé, mert elvesztett állásaik talaj- és terepviszonyai egyáltalán nem voltak oly, rózsásak, hogy visszasírják azokat. És végül: az angolok nem is mondanak igazat. Mert német ellentámadások vannak most is napról-napra. Csakhogy ezek célja nem az elvesztett, vagy feladott állás visszavétele. Amikor a támadó fél gyalogsága rohamra indul, vagy már el is foglalta a saját tüzérségének tüzétől szétrombolt állást, a felszántott földnek csak a német védőfél előtt ismert rejtekeiből, mintegy varázsütésre teljesen érintetlen, külön erre a célra alkotott támadóosztagok törnek elő a támadó oldalába és hátába s kivetik azt a szétlőtt és elfoglalt állásból és súlyos veszteséget okozva neki, az elért eredményen érzett örömét lehűlik, morálját és bizodalmát vezetőiben, tüzérségében és önmagában megingatják. Azután pedig korántsem ülnek bele a szétlőtt régi saját állásba, hogy ott magukat a támadó fél tüzérsége által halomra lövessék, hanem a legtöbbször jóformán veszteség nélkül, ismét eltűnnek, hogy adandó alkalommal esetleg más ponton megint váratlanul felbukkanjanak. Ezeknek a kisebb-nagyobb rohamoszlopoknak a feladata tehát nem az állások visszaszerzése, hanem ez új módszerrel törekszenek a németek megközelíteni az elmélet által felállított régi hadműveleti célt: az ellenség meggyöngilését, megsemmisítését. Ez a ruganyos, mozgó, offenzív német védekezés egyik DDCXÎODOEXIDDnQDDCXiGaDIXSQQ n f! - ' - - > ' r- • • C-'-r- '/'w - i- C^'.l C^'^ , Z^QsUs&Z' : OCyUs ••-C^ZslL ' ff ff j ff t .1 'í í ' / *-í-CL w-c-ju y.-CL-i-.- ; -C-c- Jooc /L <5- L-ö-^ccvc--.- Ő^ÍM/ -J o t ' x » • . _ • -a-i-; cv tCfiöö : c^oau >•' v J v c' ú • ő y.t-i.K'cLKsj öt^ <Tv ; w- c w éh : i 1 cl í t ' o- ;C c^ ff " x—" / 7 C \rn C- ! r ^ w A Û •• 'X -- e ív c- 'j^c lyz-L,. . 3 u wít't" 0/JL-. f J QjpimnntTVT^nmrrrnnrrinnrT^ A német hivatalos jelentés .1 nagy főhadiszállásról jelentik jun. D cm^ Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadseregcsoportja. Az Tser mentén csak szakaszonként volt élénk tüzérségi tevékenység. Wytschaeter SX és Hessinestől keletre levő állásaink ellen déltől kezdve ismét erős romboló tűz irányult. Az ellenség nappal nem újította meg nagy támadásait azoknak a súlyos veszteségeknek hatása alatt, amelyeket a foglyok állítása szerint is tíz támadó hadosztálya szenvedett. Csak ausztráliai csapatokat vetett tüzbe Dessinestől keletre, amelyeknek előretörései azonban meghiúsultak. Az esti órákban az Aperne Comines-csatorna két oldalán és a Donve-lapályon új harcok fejlődtek, amelyekben az ellenség nem tudott előnyt kivívni. A labasséei csatornától egészen a Sensée-patakig a harci tevékenység este színtén fokozódott. Vermeilestől északkeletre, Sipostól délre és Croisillestől keletre éjszakai előretöréseket visszavertünk. Xienstől délnyugatra és délre nagy erőket vetett harcba az ellenség ismételt támadások céljából. Messeni és sziléziai ezredek itt, a Sonchez-patak mindkét partján, valamint a Givenekytőt Avions felé és Vimytol Chterincourt felé vezető utak között elkeseredett éjjeli harcokban erőteljes ellentámadásokkal visszaverték az ellenséget, amely helyenként benyomult volt árkainkba. Állásaink teljesen kezünkben vannak. A német trónörökös hadseregcsoportja. Francia rohamcsapatok erős tüzérségi előkészítés után éjjel előretörtek a Chemin des Rames-on, Braye és Cerny mellett, viszszavertük őket. A tüzelés, amely este az Aisne- és a Chanpagne-arcvonal más szakaszain is erős volt, éjfélkor veszített erejéből. Albrecht württembergi herceg hadseregcsoportja. A helyzet változatlan. Keleti és macedóniai harcvonal: A szokásos harci tevékenységen kívül nem jelentenek különösebb eseményt tudendorff, eht főszállásmester. Az esti jelentés: A Wolff-ügynökség jelenti jan. D-én este. A tegnap esti harcok befejezése után és angolok részéről Ypern és Armentiorea között eddig ujabb támadások nem történtek. A többi fronton nincs újság. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták június 9-én: Kelet: harctér: Az Erdős-Kárpátokban és Kelet-Galiciában helyenként élénkebb csatározás. Egyébként ágyútűz. Olasz harctér: Az Isonzó mentén nem volt különösebb esemény. A hét község fensíkján az ágyúharc váltakozó erővel tovább tart. A Sebio vidékén egy ellenséges robbantás által keletkezett tölcsért csapataink kézigránátharcban. olasz támadások ellenében megtartották.