Budapesti Hírlap, 1918. augusztus (38. évfolyam, 177–203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
s Budapesti Rhiapa.) 1918. augusztus A főrendiház misgszavazta a választójogot. Budapest, jul. 31. A főrendiház ma komoly és mélyreható vitában egész napon át tárgyalta a választójogi javaslatot és elfogadta úgy, a mint az a képviselőháztól elébe került. A főrendek nem voltak valami nagy számmal az ülésen, de aki megjelent, végig feszült érdeklődéssel kísérte a vita folyását és rajta volt, hogy a nagysúlyú elhatározás imponáló egyöntetűséggel hozassák meg. .Különösen nagy érdeklődést tanúsítottak a napirend iránt a főpapok, akiknek sorából két erőteljes fölszólalás is hangzott el. Mint emlékezetes, az ősszel a főrendiház nagy többséggel azt az óhaját nyilvánította, hogy a választójog kérdését a képviselőházi pártok megegyezéssel oldják meg, amint hogy a királynak is ez volt a kívánsága. Ehhez az őszi elhatározásához ma következetes volt a főrendiház, a mikor a csakugyan megegyezéssel létrejött módosított törvényjavaslatot elfogadta. A napirend első szónoka Mailáth Józsefvolt, utána Sigray Antal gróf, majd Széchenyi Aladár gróf következett. Mailáth gróf soknak, Széchenyi Aladár gróf kevésnek tartja a javaslatban megnyilatkozó radikális szellemet. Mailáth gróf,azért elfogadta, mert kívánja, hogy ez a kérdés lekerüljön a napirendről; a radikális Széchenyi gróf nem fogadta el. így volt ez különben a választójog másfél éves egész küzdelme során: mindig és végül is azok engedtek többet, azok voltak konciliánsok és hoztak áldozatot, akiket az ilyen jogkiterjesztés aggodalommal tölt el. Övék a lemondás; a másik állásponté a szabadalom, hogy bármit sem vettek el tőle, tovább is panaszkodjék és izgatni igyekezzen. Sőt, úgy látszik, van egy más szabadalmuk is s ezzel Széchenyi Aladár gróf él bőségesen, ő ma is aktív főispán. Nem mondott le, mikor a Károlyi-párt kivált a kormányból; nem mondott le, mikor hírét vehette, hogy a kormány meg fog egyezni, majd mikor a kompromisszumos megoldás végigment az összes ismeretes stációkon, — egész a mai napig. Ma aztán fölfedezi, hogy a menyasszonynak csúnya az orra s a Károlyipárt legismertebb sablonjai szerint támadta a kormány fejét, azét a kormányét, melynek ő főispánja. Csodálatos, hogy Széchenyi gróf a maga helyzetében nem látja meg azt a súlyos összeférhetetlenséget, amelynek talán a radikális káté szerint is illenék levonni a konzekvenciáit. Érdekesen bizonyította az antant példáján Apponnyi Henrik gróf, minő humbug és szédelgés az, mikor külső és belső ellenségeink a demokráciát akarják ránk diktálni. Súlyosan esett a latba Berzeviczy Albert fejtegetése a mellett, hogy legkívánatosabb volt a kérdésnek megegyezéssel való elintézése. Elismeréssel emlékezik meg arról a hatalmas munkról, meyet a képviselő úrvá—• Hát csakugyan mind elviszik? — kérdezte csöndesen. A pap és a tudós csaknem egyszerre felelt: — Mind. A jegyző elvörösödött. — Az mégis csak embertelenség. Mind. Valamennyit! A csenyizit is? A tudós a jegyzőkönyvébe pillantott. Aztán csodálkozva nézett a jegyzőre.— A csenyezit? Miért éppen az maradna? A jegyző vállat vont. •— No, hát mert annak mégis csak van valami múltja. — Múltja? Igaz. Szokatlan felírás van rajta. De a betűk jóformán modernek. Régi nem lehet. Kissé gondolkoztam ugyan rajta. „A császár parancsára a csatatérről jöttem — a templomba." Tud valamit róla jegyző úr? — Hogyne, hogyne! Kapott rajta a nótárius. A harang igazat beszél. Az a harang honvédágyú volt valaha, ezernyolcszáz negyvennyolcban. A császári hadak zsákmányolták. Amikor a front mögé vitték, szembe jött vele lóháton a legnagyobb úr: maga a császár. Megállította az ágyút, kirántotta a kardját és feléje suhintott: — Halt! — kiáltotta harsányan. Eredj a templomba! Dicsérd az Istent! így lett a honvédágyúból harang. A csengizi toronyban. Mind a hárman elméláztak. Az esperes az rasztójogi bizottsága végzett" és Wekerle Sándor miniszterelnökről, aki a kompromisszum létrehozásával figyelmen kívül hagyta a maga népszerűségének érdekét és csak az ország érdekére tekintett. Rendkívülien érdekes volt Prohászka Ottokár püspök délutáni beszéde. Annak, amit mondott, meggyőző erőt az adott, hogy a szó nemes értelmében vett demokrácia hívének vallotta magát, ami a fehérvári püspök részéről nem szorult erre az újabb bizonyságtételre. Híve az általános, egyenlő, titkos választójognak is. Ebből az aláfestésből domborodott ki aztán annnál plasztikusabb erővel vádemelése a nemzetközi szabadgondolkodóink és szocialista vezéreink ellen, akiknek célja egy: a hatalom, eszközei a nemzeti érzés és más vallásfelekezetek üldözése. Liberális bizonyára Prohászka püspök, de hirdeti: Először lenni , csak azután liberálisnak lenni! Először legyen erőteljes, egységes Magyarország, ám azután lehet liberális. Ködös teóriákért, amelyekre már ráfizettünk, — ráfizettünk — mondja Prohászka püspök — negyvennyolcban is, neon kockáztatjuk nemzeti állami érdekeinket. Utána a reformátusok ékes szavú püspöke, Baltazár Dezső beszélt röviden a javaslat ellen, amely, — mint mondotta — nem kell sem testének, sem lelkének. Végül aztán Wekerle Sándor miniszterelnök elmondta a másféléves választójogi kampány epilógusát. Azzal fejezte be, hogy egy munkásabb és eredményesebb őszi ülésszak tükörképét csillantotta meg s ezt olyan kijelentéssel kísérte, mely a parlament belső életének a tökéletesebb kifejlesztését is kilátásba helyezi. Számol vele, hogy esetleg el kell válnia azoktól a politikusoktól, a kikkel előbb együtt dolgozott, ele végre is a munka parancsol, mely sürgetve vár. a kormányra. A főrendiház üléséről a következő részletesebb tudósításunk számol be. Károlyi József gróf: A lapokban olvasta, hogy két hústalan napot rendeltek el és pedig keddre és csütörtökre. Tekintettel arra, hogy az ország lakosságának ötvenkét százaléka római katolikus és az vallási kötelmeinek a pénteki böjt tekintetében nehezen tehet csak eleget, a keddi és csütörtöki hústalan napnak kedd vagy péntekre, illetve Szerdára ^^vagyj péntekrejvató^ttegállap^ 1. ablakon nézett ki az udvarra, ahol a fuvaros parasztok nagy rudak segítségével szekérre emelgették a harangokat. — Nézzük meg, szólt csöndesen. Szó nélkül mentek ki. Az emberek izzadva és erőlködve birkóztak a termetes ércóriásokkal. Egyik se szólt. A három férfi egyiktől a másikhoz ment vizsgálódva, le-sehajolva. Végre az egyik harangnál az esperes megállóit: — Ez az, — szólt csöndesen. A másik kettő bólintott. — Ez. Megint hallgattak. Az arcukon kiült a töprengés gondja és homlokukon barázdákat szántott. Odaadják-e? Visszatartsák-e? A sor már rajta lett volna s a parasztok várakozóan állottak körül. És akkor az esperes ráborult a csengizi harangra. Ivet oldalról, jobbról-balról megcsókolta a harang sárgaréz arcát. Azután levette a fejéről a kalapot és ünneplésen, mintha imádkoznék, megszólalt. A harangnak beszélt. — A császár parancsára jöttél a harctérről, dicsérni az Istent. Az Isten parancsára most eredj a harcmezőre. Védni a királyt. Védni a hazát. Isten kisérjen, Isten segítsen! Te rézhonvéd! . Keresztet vetett a kezével a harang felé. És a körülállók csöndesen mormogták: — Ámen, fidéleim ülés. Wlanalos Gyula báró elnök tizenegy órakor megnyitja az ülést és felolvassa a királyi kéziratot a korábbi alelnökük leköszönéséről és a két új alelnök kislovénéről. Ezután az elnök elparentálja az elhunyt török szultánt, majd bemutatja Hadik- Barkóczy Endre gróf lemondó levelét. Bemutatja továbbá a miniszterelnök átiratát Némethi Károly államtitkár főrendiházi tagságáról, valamint arról, hogy ’Je.hu János gróf közoktatási miniszter kéri szünetele főrendiházi tagságának felélesztését, es M Staian Isapotc, Wekerle Sándor miniszterelnök kijelenik hogy a hústalan napokra való közlemény a lapokban tévesen jelent meg, mert a böjtnapok eredetien is keddre és péntekre voltak megállapítva. & völasstrójog: Juhász Andor királyi Ítélőtáblás elnök, előadó ismerteti a főrendiházi bizottság jelentését a választójogi javaslatról. Majláth József gróf: A választójog terén a jogkiterjesztés híve, de csakis kettő biztosítékok mellett, amilyet a nemzeti állam szempontjából figyelembe kell venni. E biztosítékokat a javaslatban nem találja meg oly mértékben, mint óhajtaná. Az ipari és mezőgazdasági munkások sem nagyon rajonganak ezért a javaslatiért. A javaslat kompromisszum eredménye és mint ilyen, senkiit sem elégít ki. Egy tekintetben felel csak meg a hozzáfűzött várakozásnak: abban, hogy a kérdést, legalább egyelőre, leveszi napirendről és ezzel véget vet azoknak az izgalmaknak, amelyek a háború mostani stádiumában kivetetlenül mellőzendők. Javasolja, hogy változtatás és késedelem nélkül fogadják el a javaslatot. Sigray Antal gróf, nagyrészt egyetért Majláth felszólalásával. Örülni kell, hogy kompromisszum útján törvény lesz a javaslatból, mert szükség van egyetértésre. Tény, hogy a múlt nyáron egyszerre megjelent egy kormány, amely legsürgősebb feladatának a választójogot tekintette. Feltűnő dolog, hogy a háború kellős közepében egy kormány a választójogi javaslatot tekinti a legfőbb feladatnak. Megindult a harc a demokrácia és az úgynevezett reakció között, de megindult egy személyi harc is, amely béka-egérharc lett volna, ha nem szenvedte volna meg az ország. Voltak, akik azt hitték, hogy ha kiterjesztjük a választójogot, akkor az antant szívesebben ad helyet a népek közösségében és a választójogi reform is közelebb hoz a háború befejezéséhez. De ma már világos, hogy ellenfeleink azért dobták a világba a demokrácia jelszavát, hogy minket gyengítsenek. Már veheti valaki komolyan azt a demokráciát, amely akkora hatalmat ad ebyen ember kezébe, mint ezt az Egyesült Államok elnökénél látjuk? Ugyanez áll a nemzetiségi kérdésre is. Szükség van egy új birtokpolitikára, amely nem ínyül bele a magántulajdonba, de földhöz juttatja a népet. Hibás a földmivelési miniszter rendelete, amely a birtokforgalmat korlátozza és ezen a téren is államszocializmust csinál. A közigazgatás reformjára is szükség van. Széchenyi Aladár gróf: A javaslatot nem fogadja el, mert kevesli a jogkiterjesztést- Vázsonyi javaslata minimum volt a jogkiterjesztés terén, már egy kompromisszum volt az akkori ellenzék és a szocialista párt között. Ez a kompromisszum, melyhez a konzervatívok és a radikálisok is hozzájárultak, kielégítené a nemzeti szempontokat is. A magyar szupremáciát különben sem lehet mesterséges eszközökkel föntartani. Ezt a szupremáciát jobban biztosítanák, ám megszüntetnék azt az igazságtalan kedvezést, amelybenaz 1913-as választójogi törvény és főként a kerületi beosztás a nemzetiségeket részesíti. Becsületbeli kötelességének tartja, hogy ragaszkodjanak Vázsonyi eredeti javaslatához és nagyon sajnálja, hogy Wekerle, aki kijelentette, hogy ,a lényegihez ragaszkodik, eltért a javaslattól. Apponyi Henrik gróf: Megszavazza a javaslatot, hogy a választójog végre lekerüljön a napirendről. Azt fejtegeti, hogy külföldön mily káros következményei voltak a demokráciának. Az amerikai háborút olyan tényezők idézték föl, akik a demokratikus választójognak köszönik hatalmukat. Kívánja, hogy hivatalos helyről többször világítsák meg az antant politikusok haloomra uszító tevékenységét. Schönborn grófot megtámadták a miatt hogy politizál és kétszázezer holdja van. Hát Károlyi Mihály milyen jogon radikális, holott negyvenezer hold birtoka van. Ezután azt bizonyítja, hogy *az általános választójog nem alkalmas arra, hogy általa a nép akarata megnyilatkozzék* A földosztó demagógia tönkretette Oroszországot, az imperialista demagógia tönkretette az egész világot. Közelebbről foglalkozik az oroszországi viszonyokkal, melyek azt bizonyítják, hogy mindannak az ellenkezője vált be, amivel a szegény orosz parasztot hitegették. Kéri újból a kormányt, tegyen meg mindent, hogy köztudatunkban megerősödjék az a belátás, hogy mi védelmi háborút folytatunk. Berzeviczy Albert dr.: Nem osztja azt, hogy mivel valaki a dolgát a szocialista párttal rendbehozta, megkövetelheti, hogy azt mindenki akceptálja. Ez a javaslat nem csak a szocialisták dolga, hanem az egész országé. Az ősszel hoztunk egy határozatot, hogy kompromisszum útján akarjuk a választójogos megoldást. A megegyezés alapjára ráállott a miniszterelnök is és ezen az alapon jön létre a választójogi törvény. Kívánja, hogy a főrendiház változatlanul fogadja el a javaslatot. Soha még tárgy ilv gondos előkészítéssel nem került a törvényhozás elé s ezért külön is megemlékezik arról a monumentális munkáról, melyet a bizottságban kifejtettek. Nincs itt győztes és legyőzött, csak megegyező jelek vannak, mert magasabb nézőpont szolgálatában mindkét részen engedtek merev álláspontjukból. Az ilyen eredmény, tartósabb szokott lenni, mint a lég