Budapesti Hírlap, 1918. augusztus (38. évfolyam, 177–203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
1918. augusztus L I Budapesti Hírlap cm 12.) fényesebb győzelem. A javaslat feltétlenül nagy haldást jelent a demokrácia irányában és nagy haladást az 1913. évi törvénnyel szemben is. Szoktak hivatkozni a király ígéretére s azt mondják, hogy a javaslat nem felel meg ennek az ígéretnek. Ez nem ig az. A javaslatban foglalt korlátozások túlnyomóan olyanok, melyek a viszonyok fejlődésével meg fognak szűnni. Ez áll különösen a hat elemi végzettségre. Rámutat arra, hogy az értelmiség szerepének intézményes biztosítása egyik legméltánylandóbb célja a javaslatnak. A korhatárt a javaslat jelentékenyen leszállítja, az ipari munkások választójogát teljesen megvalósítja, figyelemmel van a harctéri érdemekre, nagy garanciát nyújt a választók összeirá..-ira és a választások tisztaságára vonatkozóan is helyesli mindazt, amit a kizáró okok dolgában a javaslat rendel. Azért is meg kell elégednünk ezzel a kontemplált jogkiterjesztéssel, mert, sajnos, beférküztek közénk olyan tanok, melyek, kigúnyolják tradiciusokat, azokat az erkölcsöket, melyek ezt az államot fentartották és amely tanok tagadói a nemzeti állam eszméjének- Ez a háború, az intermolellai izmus csődjét hozta meg. Bizonyos szkepszissel fogadja a kötelező szavazásnak azt a kísérletét, mely a javaslatban van. A fuvardíjak megengedhetőségét a javaslat elég szűk körre szabja. Kívánja, hogy ami a magyar nyelv jogát illeti, most már ne hangoztassák velünk szemlén a nemzetiségek elnyomásának vádját, miután politikusaink egy részét az ettől való aggodalom tartotta vissza attól, hogy a magyar nyelv jogának érvényesítését kívánja. Népiskolai törvényünk folytán most már jobban fog terjedni a magyar nyelv ismerete. A nők választójogáról szólva, sajnálja, hogy nem sikerült oly megoldást találni, melyben a javaslat elvi barátai is megnyugodhattak volna. Vizsgálja, milyen célokat érünk el a javaslattal. Mi messzebb mentünk el annál a határnál, melyét a német császár a porosz választójogi reform számára kijelölt. A koráramlatok nem szoktak egy bizonyos ponton megállani. Az orosz kommunizmus is a koráramlat eredménye és még nem tudjuk, ott hová fognak még fejlődni a dolgok. A kompromiszszum mindenesetre kívánatos megoldás volt, mert ha a közvélemény tovább is foglalkozik a kérdéssel, a törvényhozásban nyugovóra tér ez a kérdés, melybe annyi pártérdek és személyes hajsza vegyült. A közérzület meg fog könnyebbülni. A háborús változásoknak belpolitikánkban 1-. kifejezésre kellett jutniok. Mikor jött a háború, sem sejtettük, hogy egy világ merül el, mely többé nem tér vissza úgy, amilyen volt. De ha igazán ütött is összes értékeink átértékelésének órája, van egy érték, melynek ezekből a változásokból is érintetlenül kell kikerülnie, sőt meggyarapodva azoknak az életáldozatával, akik elestek s ez az érték: ha haza. Ezt nem szabad semmi pártérdeknek, semmi személyes gyűlölködésnek kiszolgáltatni. Ez az ország a maga történelmi és nemzeti jogaiból soha nem fog engedni. (Taps.J. Az elnök az ülést délután 4 óráig felfüggeszti. A délutáni ülés: Csernoch János bíboros hercegprímás. A főrendiház engedelmével eltér a tárgytól. Fölhívja a ügyeimet a király közeledő születésnapjára. A főrendiház bizonyára örömmel ragadja meg ezt az alkalmat, hogy hűségét és hódolatát a trón zsámolyánál kifejezze. • Hódolat a királyi párnak. A magyar király az a szent és titokzatos jelszó- folytatta a hezegprimás — mellyel a magyar hős katona, Isten oltalmában bízva, a hazáért tüzes lelkesedéssel a harcba megy, a magyar király az a végső cél, a mely felé minden magyar politikai törekvés halad. Éppen azért pillanatnyira sem megtántorodó hűséges ragaszkodással és minél nagyobbaka veszedelmek, annál elszántabb lélekkel álljuk körül a királyi trónt, a magyar nemzetnek szent hegyét és megvetéssel szemléljük azt a szánandó erőlködést, hogjá a leghitványabb fegyverrel, a rágalom fegyverével akarják a trónt megközelíteni s igy a magyar nemzet erkölcsi erejének legerősebb várát megingatni. Ez a merénylet a nemzet legerősebb fölháborodását, legmélységesebb megbotránkozását váltotta ki, s csak arra volt jó, hogy figyelmünket annál inkább ráterelje arra az igazságra, amelyet az ellenség akaratlanul is elismert és hirdet, hogy hősi kitartásunknak és ellenállásunknak leggazdagabb és kifogyhatatlan erőforrása a magyarkirály. (Igaz! Úgy van!) Ezek láttára minden igaz magyar kebel még inkább fölszítja magában a szeretet hangját királya iránt. A császári és apostoli királyi felség oly meleg közvetlenséggel érezteti velünk atyai hajlandóságát, föltárja igaz magyar lelkét, szivét, a mely a mienkkel együtt érez, egyetért és akar, velünk együtt sír és vigad. Megemlékezett ezután a hercegprímás a királyi pár pozsonyi látogatásáról és indítványozza, bízzák meg az elnököt, hogy a király születése napján a főrendiház szerencsekivánatait tolmácsolja. • Prohászka püspök a demokráciáról és a szocialista vezérek ellen. Prohászka Ottokár: A főrendiháznak hivatását rendesen úgy fogják föl, hogy mérséklően hasson és iparkodjék lefogni azokat a radikálisabb kilengéseket, amelyek a parlamentben jelentkeznek. A szóló nem így gondolkozik, mert mi nem dörzslékes:ők akarunk lenni egy vonaton, hanem mi igazán gőzzel közreműködni akarunk a törvényhozás munkájában. Egy ilyen fontos, az egész közvélemény lelkébe belemarkoló törvényjavaslatnál a főrendiháznak is igen nagy feladata és kötelessége van. Nem híve annak a frázisos demokráciának, amely az ábrándok világában jár, amely minden jót — ennek a demokratikus választójognak érvényesülésétől vár. Kijeenti, hogy az anyaszentegyház is mindenesetre az igazi demokráciának híve, pártfogója és előmozdítója akar lenni. A szóló híve az általános, egyenlő, titkos választójognak. De ezt nem mint valami panaceát nézi, amellyel azután minden egyéb jó meg van adva, hanem mint eszközt, egy időszerű orgánumot. Jóllehet, így híve ennek az általános választójognak, azért mégis szívvel, lélekkel elfogadja az egyezség alapján álló törvényjavaslatot, azért, mert nem tudná a lelkére venni, hogy most bármiképpen is megakadályoztassa a kérdés kiküszöbölését. A jogkiterjesztést a mi saját érzéseink követelik. Ezt a jogkiterjesztést mi annak a szegény szenvedő, egyenlőtlen kultúrájú nép fölemelésének szükségérzetéből merítjük. Mi úgy látjuk, hogy valamint ez a nemzet nem viseli egyenlően a terhet,épp úgy ennek a nagy világháborúnak terhét sem viseli egyenlően, hanem, hogy a magyar nép, a nayar paraszt húzza ennek a háborúnak is rettenetes igáját. Rámutat a javaslat hiányaira és kritikus pontjaira. A választójognál ez a két szempont vezetett: kitágítani a választójogot, megőrizni és biztosítani a nemzeti államot. Ami a kitágítást illeti, ebben rendkívül zokon esik, hogy a hat osztály végzését mint választójogi kelléket vették fel. Számszerűen bizonyítja, hogy a hat osztályú végzettség mily ,kevés emberre alkalmazható. Azután nem híve annak, hogy az értelmi cenzushoz oly melegen alkalmazkodtunk, mikor az analfabétákról volt szó, mert ezzel a mezőgazdasági munkások károsodnak. Bátran azt lehet mondani, hogy 200.000 tisztességes magyar mezőgazda vagy mezei munkás ki van zárva a választójogból azért, mert az értelmi cenzust nem üti meg, jóllehet tisztesség, a becsület cenzusát teljesen megüti. Ami a második tekintetet, tudniillik a nemzeti tekintetet illeti,mindannyian egy szívvel valljuk azt a meggyőződést, hogy semullisti teóriákért föl nem adjuk a magyar nemzet önálló, erőteljes egyéniségét. "(Úgy van!) Már fizettünkeleget az elvekért, tönkretett bennünket a liberalizmus, elúsztatott sok mindenfélét, a IS-as liberalizmus is hóbortoknak, ábrándoknak áldozott. Először lenni, azután liberálisnak lenni! Először legyen egy erőteljes, egységes Magyarország, azután fogadjuk el a szabadságnak azokat a felsőbb igényeit, amelyeket elbírunk! Rendkívül sajnálja, hogy a magyar nyelvet és annak köteles tudását valamiképpen nem vették be a törvényjavaslatba. (Úgy, van! Úgy van!) Nemzeti szempontból a kormány különösfigyelmébe ajánlja, hogy nagyon kevéssé megbízható elemnek tartja a mai szociáldemokrata szakszervezetet mostani elöljárósága és vezetősége alatt és ezt kívánja itt nyilvánosan az ország színe előtt kimondani. (Élénk helyeslés.) Berzeviczy azt mondta, hogy vannak itt törekvések, melyek az egységes magyar államból egy konföderációt akarnak csinálni. Ezek a Jásziék, ezek a Purjoszék, ezek a hivatalos magyarszociáldemokrata párt vezetői, ezek akarnak itt egyrészt marxisták lenni, másrészt nemzetköziek (Úgy van!), pedig nem marxisták, mert hiszen ők a nemzetiségi aspirációkat keltik, azoknak született, kiváltott apostolai. Ezt le kell nekünk ill szögeznünk, bátoran kimondanunk. (Élénk helyeslés.) Tisztelem és szeretem a szociáldemokráciát, amennyiben az szocializmus, amennyiben az a munkások szervezete -s e szempontból — hála Istennek, hogy létezik — az így szükséges, elkerülhetetlen fejlődési tünet, de visszaélni mindennel a hatalomért, paktálni mindenkivel a hatalomért, ez már nem szocializmus, ez már ’Párthatalmi törekvés. (Úgy van!) A mi magyar szocializmusunk visszaél a vallással, folyton agyazkodiksinden vallás ellen. (Úgy van!) Egyedüli kivétel a zsidó vallás; azt nem bántja, hanem a keresztény vallást folyton bántja. Ha egy Rőgős Andrásnak ahalálos ágya mellől olmarhat papot, azt szívesenteszi.. Hanem hogy egy zsidó polgár ágya mellől rabbit elmarjon, erről sohasem olvashatunk. 11 Végre is a szociáldemokrácia is egy fict: a matterializmus. A kereszténység is egy hit: az idealizmus , tés pedig történelmi faktumokon felépülő idealizmus. Ha hitről van szó, azt kérdeném, melyik hitnekvan több súlya, több hitele, melyik hit tud maga melyért felmutatni több sikert? Mindenesetre az, amelytörténelmileg bevált és nem az, amelynek folyton csak igénvényekben és váltókban adhatjuk ki a hitjéit. (Igaz! Így van!)..' ! A magyar szociáldemokrácia vezetősége viszezaél azosztályharccal is. A polgári társadalmat csak abból a szempontból nézik, hogy meddig szedhetik rá. Már most hiába szavazunk mi meg itt választójogot és hiába terjesztjük ki a választójogot a népre, ha most nem zsandárokkal fognak majd választatni, hanem szocialista bizalmi férfiak állanak a zsandárok helyébe, ha megint majd az ököl és a terror fog itt dominálni. Ezek az emberek rá vannak kényszerítve mindenképpen, hogy a párthula-ommal, a szociáldemokrata vezetőséggel menjenek. Keresztényszocialista alapon nem lehet szervezkedni, ki van mondva. Magyarországon meg van tiltva, hogykeresztényszocialista alapokon szervezkedjenek. Kérem a mélyen tisztelt kormányt: nekünk szabadság kell, nekünk nem elég a választójog kiterjesztése. Nekünk a választójognak szabad gyakorlata kell. Szabad gyakorlata kell az iparos munkások részére. Ez pedig akkor lesz meg, ha a kormány meg tudja óvni az iparos munkások választójogi szabadságát, hogyha szavazatukat nem az a gráfia diktálja rájuk, hanem ha az saját önelhatározásukból folyik. (Igaz! Ugyan!) A másik, amire félreértések elkerülése végett szintén rá akarok mutatni, az, hogy nemzeti szempontból rendkívül veszedelmesnek tartom az északkeleti vármegyékbe beszüremlő galíciai elemnek választójoggal való fölruházását. (Úgy van!) Azt fogják mondani, hiszen nem lesz választójoga. Miért ne lenne? Lesz választójoga, mert szerez magának iparigazolványt. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem állampolgár! Prohászka Ottokár: Én nem vagyok antiszemita. Egy-két cikk miatt rámfogták, hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok antiszemita, amint nem vagyok anti germán, nem vagyok anligall. De én nem akarom az én magyar népemet föláldozni más hatalmas fajtának és annak erőszakban vagy, pedig intelligenciában túltengő erejének. ( Élénk helyeslés és taps.) Ugyancsak nemzeti szempontból nagyon saj-e nála, hogy a nők szavazójogát teljesen elejtették. Lehetett volna megkezdeni valamiképpen, igazán észszerű, időszerű mértékben, lehetett volna megadni olyanoknak, akik arra minden tekintetben rászolgálnak. A javaslatot elfogadja. Baltazár püspök felszólalása. Baltazár Dezső püspök: Az általános szavazati jognak minálunk, az ipari munkások osztályától eltekintve, nem volt őszülte a felkarolása. Hatalomra, vágyó egyének, hatalomra törekvő politikai pártok technikájának volt csupán a lealacsonyított eszköze. Pedig az általános szavazati jog gyönyörűséges problémája és rendszere megérdemelte volna, hogy az a magyar nemzeti állam teljes kiépítésének leghatékonyabb, legfelségesebb eszközeképpen tekintessék. Szomorú látványvolt az ideálokért lelkesülők előtt, hogy az egyéni önzés szempontjainak kezében mint vált játékká ez a nagy gondolat. Nagy hiba volt most, amikor még az elmék és a kedélyek meg nem értek és fel nem melegültek, erőltetni ezt a nagy kérdést. Íme, az idö elötti erőltetésnek itt van az idétlen gyermeke, ez a monstruózus szülött, amely nem kedves senkinek. A Vázsonyi-féle formájában sem volt szerencsésebb a mostaninál; az sem volt sem általános választói jog, sem magyar választói jog. Egy nemzetközi színezetű kormány Hozta, egy nem-zeties kisebbségi kormány vette állal s egy nemzeti többségi párt engedi keresztül anélkül, hogy rajta a maga szép epitetonját érvényesítené. Nagyhiba volt az is, úgy állítani be ezt a nagy kérdést, mintha az általános választói jogot a király adná a nemzzetnek. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sem a demokráciára, sem a nemzeti szempontokra nem támaszkodik; szerves összefüggése sem egyik, sem másik gyökérrel nincsen. A józan demokrácia az államban egy tényezőnek, a nemzeti szempontnak a korrektívumát ismeri el. Ezelőtt meg kell hajolni mindenkinek, mert az államban a demokrácia csak nemzeti demokrácia lehet. E nélkül az állam a bomlás lejtőjére lép és halad a az után, a me-ívet számára a megsemmisülés végcéljával a politikai és az egyházi nemzetköziség kijelöl. Ezután me-i légén szól a női választójog érdekében. A magyar nemzeti szempont a magyarul tudás kizárólagos jogcímének elejtésével kimaradt a tör- vényjavaslatból. Egyetlen szép szeme lett volna ennek a senkinek sem kellő, szerencsétlen törvény- javaslatnak. Egy egész világszervezet dolgozik rajta — élén Ausztriával, közös intézményeinkkel—, hogy önálló nemzeti jellegünket, független nemzeti létünket elsikkassza, vagy legalább is elhomályosítsa. És most mi sietünk ennek az irányzatnak a- legerősebb argumentummal szolgálatára, amikor állást foglalunk a mellett, hogy Magyarországon nem kell az állam nyelvét tudnia annak, aki a magyar állam közjogának részese. Ennek a törvényjavaslatnak, mint mindenféle félrendszabály-ának, amely nyugvópontot nem jelent, csak rövid, átmeneti időt jósol. A javaslat — mondja a szónoki — nekem nem kell, se testemnek, se lelkemnek, se úgy, mint embernek, se úgy, mint magyarnak.! 3