Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)
1918-09-06 / 208. szám
• ' ■**/ p‘*sz^rs^-1 ■ WI8. szeptember & Budapesti Hírlap ~?os. «.. —■ Néhány nappal ezelőtt, mondotta, ezzel a kérdéssel fordult Ludendorffhoz és az a választ kapta, hogy a nyugati front minden mozdulata teljesen program szerint történik és a helyzet bárminő kedvezőtlen megítélésére semmiféle ok nincs. Cra- monier folytatta: — Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az angolok és franciák hivatalos jelentései teljesen túlzottak és hamisak. És csupán arra törekednek, hogy a háborúba fáradt hangulatot felkorbácsolják s az angolok, franciák, valamint szövetségeseiknek rendkívüli veszteségeit könnyebben elviselhetővé tenniék. Aki a nyugati harctérről jön, egészen jól tudta, hogy a hangulat ott felette bizakodó. Ezen nem változtat az a propaganda, amelyet az antant a leggyalázatosabb eszközökkel folytat. Csak azt ise letelhetem, — végezte Uramon, — hogy a legkisebb ok sincsen nyugtalanságra. Nem mehetünk mindig előre. Egyszer visszaesésnek is kell következnie és ezt nyugodtan kell eltűrni, annál is inkább, mert mindannyian szilárdan meg vagyunk győződve, hogy az antant áttörése teljesen kizárt. .. ffindenburg-állásokon minden támadásnak varrá kell zúzódnia. . . A lengyel kérdés. Becs szepk 5. — ..1 Budapesti Hírlap távirata. — Hintze az est folyamán tovább tárgyalt Burián gróf külügyminiszterrel, főleg a lengyel kérdésmegoldásáról. Illetékes helyen azt a fölvilágosítást adják, hogy ha nem is fejezték be e kérdésben a tárgyalást, elvben és a fővonásokban mégis megtörtént a megegyezés. A fönnmaradó részletkérdéseket a közeljövőben Berlinben fogják végleges megoldásra vinni, slintze ma éjjel visszautazott Berlinbe. (t). Hintza kitüntetése. i&éc», szept 5. 0 felsége Hintse tengernagy német államtitkárnak a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. Az «fatifétikusok ünnepe. *— Boffay Sándor püspök beiktatása. —• Budapest, szept. 5. A bányai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület uj püspökét, Raffay Sándor dr.-t a Deák téri templomban ma délelőtt avatták föl és iktatták be méltóságába. Az ünnepre, mely külső fény és pompa nélkül, de annál bensőségesebben zajlott le, nagyszámú közönség gyűlt össze. A hatalmas kiterjedésű egyházkerület minden részéből sok küldöttség érkezett, hogy a hívek szerelmét, bizalmát és üdvözlőjét tolmácsolja az uri főpásztornak. Megjelent a többi köz! Scholtz Gusztáv, a nyugalomba vonult püspök, továbbá Gedulg Ilurik és Kapi Béla püspökök. Sztereóni József báró miniszter és Seményi Imre államtitkár a kormány képviseletében. Baltazár Dezső, Tüdős István és Petri Elek református püspökök, Bárczy István főpolgármester és Bódy Tivadar polgármester, továbbá a protestáns világ sok előkelősége. Amint a közönség elhelyezkedett, felhangzott az ének: Uram, hozzád fohászkodunk... A végső akkordok elhangzásakor Sárkány Béla főesperes, főjegyző lépett az oltárhoz és rövid istentiszteletet tartott. Utána a Budapesti Karénekegyesület és a Magyar nők karénekegyesületének vegyes kara Lichtenberg Emil vezetésével a Hagytad a jó Istenre... kezdetű éneket adta elő, majd megalakult az ünnepi közgyűlés Vanovits János dr. felügyelő elnöklésével. A közgyűlés megnyitása után Liedemann Frigyes dr. kerületi jegyző előterjesztette a püspökválasztás jegyzőkönyvét, mire Bakay Péter esperes vezetésével küldöttség ment a megválasztott püspökért, akit megérkezésekor éljenzés fogadott- Az elnök kérdést intézett Araffais Sándorhoz, elfogadja-e a választást, mire ő kijelentette, hogy teljesüljön az Isten akarata. Az énekkar ezután előadta Szendy Árpádnak erre az alkalomra szerzett, nagyszerű polifóniával megkonstruált áhitatos moteljét. Sáskáim Béla ezután néhány szavas intelmet intézett az új püspökhöz, akit arra emlékeztetett, hogy övönsörű és magasztos, de nehéz és felelősséggel teljes kötelességet ró reá új méltósága. Raffay Sándor ezután fölvette az úrvacsorát. Majd Kapi Béla dunántúli püspök lépett az oltárhoz négy esperessel az oldalán, míg Raffay, a felavatandó püspök az oltár lépcsőjén foglalt helyet, megölte az egyházkerület esperesi karával. Kapi püspök magasan szárnyaló, XASfogó képekben és fordulatokban gazdag felavató beszédet mondott a püspöki hivatás fenségéről és felelősségéről. — Elő lépésed — azrtmond — oltár elé lépés. Első gondolatod imádság. Első hitvallásod bűnvallás. E három gondolat foglalata mutatja, hogy életpályánk magasba hajló íve csak külső vonalában mutat emberek fölé emelkedő büszke megkülönböztetést, benső vonalában befelé, a lélek mélységébe, az alázatosságforrásához, a bűntudathoz vezet. Nem emberi nagyság bérformához, hanem az isteni jóság alf el lelt oltárához érkezünk, nem önön érdemünkkel, hanem isteni kegyelemmel találkozunk. Vázolja ezután az evangélikus püspök élethivatását, melyet a hatalom kiváltsága s a gazdagság ereje nem vesz körül, hanem benső erejéből kapja fényét s föladatának magasságából jelentőségét. A püspök hivatása Krisztus szolgálat. Krisztus azonban nem holt dogmatikai fogalom, nem is a kultúrtörténet vallási kegyeleti tárgya, hanem örökké élő hatalom, életelv, eszmény megvalósulás, új élherő. Védje az új püspök az egyház autonómiáját. Úgy építse az egyházat, hogy általa erősödjék a haza jövendője s a nemzet erkölcsi birtokállománya. Nagy szükség van erre. Vérbe merült földön, somolygó viharfelhők sötétjéből emeli fel vértől vonatozott fejét szegény, megtépett magyar nemzetünk. Kinn pusztult falvak, üszkös városok, temető tartományok. A lelkekben csülyedt világok, széttépett oltárképek, az istenfétetend kettétört oszlopkövei. Az egyház feladata megnöveli az idő: a nemzet jellemét, erkölcsét, lelki világát is épíeni kell. Az avató beszéd után Raffay Sándor letette a püspöki esküt, mire Kapi püspök kezét atérdreboruló új püspök fejére tette s megáldotta. Utána az espereskar ugyancsak kézjátéksel megáldotta s meghatóan egyszerű szertartással elénekelte a Konfirma Dens- kezdetű régi egyházi éneket. Mély csöndben lépett Raffay Sándor az oltárhoz, hogy mint püspök, először mondjon imát és áldását adja a gyülekezetre. A megindultság megfakította fényét hangjának, a mely lágy, sziveslelket megkapó mondatokba formálta bensőséges érzelmeit. Majd felhangzott az áldás szava: Áldjon meg titeket az Ur... A gyülekezet éneke után Raffay Sándor elmondta nagyszabású székfoglaló beszédét. — Egyházunk, úgymond, a haladásnak, a felvilágosodásnak, az egyéniség és igy az emberi jogok szabad érvényesülésének egyháza. Népegyház, rébben minden .Jog forrása az önkormányzatban élő gyülekezet. A protestáns népek és nemzetek nagyméretű népjóléti alkotásai és kulturális előhaladása a világtörténeti igazolása az evangélium, társadalmakat alakító, jogokat osztó, szíveket nemesítő nagy szociális jelentőségének. Én a magyar társadalom józan szociális átalakításának készséggel állok mindenkor szolgálatára, készséggel fogom támogatni azt a törekvést, amely az emberi társadalmat a tiszta erkölcs és az emberszeretet testvériséget teremtő útjain kívánja boldogabb jövő felé vezetni. E társadalmi munkában az egyházakat az állam egyesíti. Az egyház az államnak természetes munkatársa. Az állam a rend és szabadság biztosításával, az egyház a rend és szabadság kútfejének, az erkölcsi eröknek tisztán tartásával szolgálja a közös célt. A polgárok közjavának munkálásában az állam és az egyház ujra összehajlik, egy csapásra tér. A magyarhoni evangélikus egyházunk a magyar államnak hűséges, erős és öntudatos munkatársa volt mindig. • Én hiszem, hinni akarom, hogy a magyar állam sorsának intézői, kultúrpolitikájának irányitói a megértésnek és a méltánylásnak az eddiginél objektivebb ösvényére lépnek és az 1848: XX..törvénycikkben kimondott elvek minden igazságot szemmel tartó valósításával evangélikus egyházunkat a nemzet és a társadalom haladásának érdekében natív evangéliumi életerőinek szabad és erőteljes kifejtéséhez juttatni s társadalomnevelő szent hivatásában támogatni igyekeznek. Természetes, hogy viszont az állam is jogosan megkívánhatja tőlünk a maga nemzeti céljainak szolgálatát és támogatását. Híven fogok őrködni, hogy egyházunk e hivatását saját dicsőségére és hazánk javára igazán betöltse. Én az egyházban nemzetiségi kérdést nem ismerek, ismerni nem is akarok. Nyelvi kérdés van csak, de hiszem, hogy azt kölcsönös jóakarattal és evangéliumi lélekkel megoldani nem nehéz. Kétségtelen, hogy a gyülekezétben azon a nyelven kell az Isten igazságait hirdetni, amelyet a évti tok elet megért. De bármely nyelven szóljunkis: az. Isten •igazságát hirdessük, emberek lelkének épülését szolgáljuk, a kölcsönös megértést munkáljuk és a kell véradó.. jogukat osztó haza szeretőtét terjesszük. — A kölcsönös megértésre és az összesimuló együttműködésre a társadalom sebeinek gróevitásában és a boldogabb jövendő alakításában különben is nagy szükségünk lesz. Nemcsak az egyházban magában, hanem a többi egyházakhoz és vallási közösségekben való viszonyunkban is. Az egyházaknak a ránk váró komoly időkben nem szabad egymást gyengíteniök, nem szabad egymást öldökölniök. Az ecclesia militansnak a háborúval együtt meg kell halnia , a dolgozó, építő, alkotó, a szeretemet és megértést képviselő egyháznak kell újjászületnie. Testvériséget igyekezem fendítani minden pozitív alapon, a kijelentett istenige alapján álló egyházzal- különösen és mindenekelőtt a velünk történeti vérség és evangéliumi igazság szent kötelékeivel összefűzött testvéregyházakkal. De lelki szövetséget, ha lehet, társadalmi szövetséget is szíves örömmel ápolgatok mindazokkal a vallási közösségekkel, amelyek az isteni igazság által megszentelt emberi erkölcs alapján állva, törekszenek a társadalom nemesítésére. — De hogy szövetségesül elfogadjanak, belsőleg erőseknek kell lennünk. Évtizedek óta hanyatlást mutat magyarhoni evangélikus egyházunk. De erősödésünk föltételeit nem is kívülről kell várnunk, hanem önmagunkban kell megtalálnunk. — Ezen az után emelkedésünk hatalmas tényezői iskoláink. Az evangélikus tanintézeteket múltak nagyságának és dicsőségének fénye övezi. Kapuikban mindenkor a kultúra és haladás angyalai álltak őrt. Sajátos értékük fényforrása azonban, meghalván:ult- Meghalványult, de el nem veszett. E fényforrás az evangéliumi szellem és az egyéni nevelés. E kettő összefügg és egymást föltételezi. Evangéliumi szellem nélkül nem nevelhetünk egyéniségeket, öntudatos egyéniség kifejlesztése nélkül pedig az evangéliumi szellemnek nincs igazi othona. Teljes értékében méltányolva az evangéliumi személyiség kulturális nagy jelentőségét, minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy egyházunk tanintézetei régi, nemes, próbás, dicsőség és sajátosságaikat újra visszanyerjék. S hiszem, hogy ebben tanáraink mind megértő és buzgós munkatársaim lesznek. — Különösen azonban a nőnevelés ügyét kell hathatósan és eredményesen fölkarolnunk. Mert tapasztalattal is támogatott erős meggyőződésem, hogy a nő maga a jövő s a nőnevelés helyes és alapos felkarolása egyházunk egész jövendőjére nézve döntő fontosságú feladat és teendő. Amint a nőnevelő intézetek fejlesztését és alapítását, úgy népiskoláink lehető megtartását is múltból folyó kötelességünknek tekintem. Igaz, hogy a mindenfokú ingyenes állami népoktatás volna az az ideál, amelyet minden országnak önmaga iránt való kötelessége volna megvalósítani. De igaz az is, hogy ez a magyar államra nézve viszonyaiból folyólag még sokáig ideál marad. Addig pedig az egyházak, mint iskolafentartók, az államnak olyan hűséges és készséges munkatársai, amelyektől az iskolákat igen komoly nemzeti vagy kulturális okok nélkül kisajátítani mindenképpen megokolatlan. Végül lelkészei és hívei szereimét és támogatását kérte. "A nagy hatást keltett beszéd után Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő az evangélikus egyház, Dégenfeld József gróf az egyetemes református konvent. Bárczy István főpolgármester a főváros. Patay Tibor főispán Pest megye nevében üdvözölte az u.i püspököt. Üdvözletet mondtak még egyes intézmények és egyházak képviselői. Az ünnep végül a Himnusszal fejeződött be. Folifikai eseményed. Károlyi Mihály ás Naglovszka Mária. Genfi híradás nyomán megírtuk ma, hogy Aaglovszka Mária, az ismert orosz forradalmárnő a genfi Fellüle elímni újságban leleplezést közöl Károlyi Mihály gróf svájci békekisérleteiről. Naglovszka sikertelenül ugyan, de erősen fáradozott azon, hogy Károlyi találkozhassék a berni francia követtel, de a találkozást a francia kormány megtiltotta. Anglia is megtiltotta követének, hogy Károlyival szóba álljon. Károlyi Mihály gróf most parádi birtokán időzik és a Károlyi-párt körében érdeklődtünk Naglovszka Mária előadásának hitelességéről. A gróf környezetében emlékeztetnek arra, hogy Károlyi Mihály gróf annak idején állítólag a külügyminisztériumban is bejelentette, hogy a bolusevikkormány, uralomra jutása után időszerűnek tartja megkísérelni az antant diplomatáival valós tárgyalást, illetően a puhatolózást, hogy, lehetséges volna-e a háború befejezéséről tanácskozni. Annyit tudtunk mindannyian, hogy Károlyi Mihály gróf Svájcban járt, azt is tudtuk, hogy erőlködése mindenkor és mindenütt kudarcot vallott, de arról most hallunk először, hogy Károlyi Mihály gróf a svájci francia követtel is tárgyalni akart és hogy a követ még csak nem is fogadta. Tudtuk azt is, hogy Károlyi hasztalan futóit az antant szekere után, az nem vette föl, sőt szóba sem állottak vele. Már ebből az egyetlen körülményből is régen le kellett volna vonnia azt a konzekvenciát, hogy pacifista jelszavaival csak az antantnak a mi gyengeségünkbe vetett vérmes reménységeit táplálja. Mindenki látja és tudja, hogy az antant hallani sem akar megegyezéses tárgyalásról, hogy még mindig abban bizakodik, hogy legyőzhet bennünket. Amíg