Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-07 / 80. szám

ránk rovandó fizetési kötelezettségekről sem, csak akkor láthatjuk, hogy milyen szerencsét­lenség minden perc, a­mely e káoszban megma­­raszt bennünket. Mert ha belenézünk jól ezekbe a számokba és adatokba, lehetetlen; az államcsőd vigyorgó ábrázatát meg nem látnunk. A tekintélyek csődje, a politikai élet csődje, s az irodalmi ízlés csődje már jó ideje, hogy befurakodott közibónk. Most már csak az államcsőd fenyeget, hogy a pohár beteljék. De míg azok olyan imponderabiliák, a­melyeknek szálai a lelkiekbe nyúlnak bele, és azért csak nehezen közelít­hetők m­­ég, addig az államcsőd egy olyan reali­­tás, a­mely ellen küzdeni és harcolni is lehet. Magyarország a háború előtt sem tarto­zott a vagyonos országok közé, de rendezett gazdasági­­viszonyok között éltünk, mert befelé munka folyt, kifelé pedig a nemzetközi érintke­zés és forgalom akadálytalanul ment a maga utján. Ide kell visszatérnünk s ennek csak egy egyenes útja van. A békekötés lehetőségének minden akadályát el kell pusztítani az útból. Nem könnyelműség, hanem gonoszság minden szó és minden tett, mely ezt a munkát hátrál­tatja. Azon veszekesznek újságok és diplomaták, hogy ki okozta a háborút és ki felelős rengeteg pusztításaiért. Arra függessze ma mindenki a szemét, hogy ki akadályozza ma Magyarorszá­gon a béke létrejövetelét. A­kiket háborúspár­­tiaknak neveztek, kicsiny a felelőssége azoké­­hoz a volt pacifistákéhoz képest, a­kiknek ver­sengése és tülekedése nem engedi létrejönni a békét. Mert a háborút meg is nyerhettünk volna, , de a gyors béke nélkül csak veszíthetünk és mindent elveszíthetünk. Budapest, okt. 6. A Nemzeti Kaszinó és az Országos Kaszinó pár nappal ezelőtt Károlyi Mihály grófot haza­árulásért kitörölte tagjai sorából. Nem tudjuk, hogy az ország e két vezető testülete milyen konkrét adatokra támaszkodva hozta meg er­kölcsi halált jelentő ítéletét a magyar népköz­­társaság volt ideiglenes elnöke ellen, a ki vala­mikor számottevő tagja volt s a ki mint egy politikai párt vezére, az országban is nevezetes, igazabban végzetes szerepet játszott. A szörnyű vád igazolására kétségkívül bő­ségesen talált bizonyítékot Károlyi Mihály gróf politikai szereplésében, mely különösen azóta, hogy a gróf francia internáltságából magyar földre érkezett, nem volt egyéb sorozatos haza­árulásnál. A háború alatt és azután, a parla­mentben és gyűléseken elmondott beszédei, melyek tervszerűen szolgálták a destrukciót, s melyekben a defaltizmus romboló mérgét igye­kezett az élet-halálharcot vivő nemzet testébe oltani, forradalmi összeesküvése, a kommunis­tákkal való kacérkodása és mindenekfölött a le­mondásáról szóló dekrétum, mellyel az országot a bol­sevizmus romboló kezére juttatta, mind megannyi megdönthetetlen bizonyítéka perver­­zus agyában fogant hazaárulásának. A bolsevizmust szolgálta megfontolt szán­dékkal már kormányra jutása első napjaiban, nemcsak az államrend rendszeres dezorganizá­ciójával, hanem az állampénzek törvénytelen célokra való pazarlásával is. Hivatalos akták beszélnek róla, hogy milliókat utaltatott át az állampénztárból a rendelkezési alapba, hogy ezen az utón pénzelhesse azokat a kalandoro­kat, a­kik e destruktív munkában, a felforga­tásban segítőtársai, cinkosai voltak. Kéri Pálnak, ennek a mérhetetlenül lezüllött, szennyes lelkű tollforgatónak, a­ki Tisza István gróf gyilkosai közt mint felbujtó foglal helyet, félmillió ko­rona vérdijat juttatott, ifjabb Dobó István pe­dig, a ki ugyanabban a társaságban mint tettes szerepel, egy napfényre került nyugta szerint tizenkétezer koronát kapott. És kaptak kétség­kívül valamennyien ki milliókat, ki százezre­ket, ki kevesebbet mindenre elszánt munka­társai. Ezeknek a huligánoknak a számlája azonban még nem került elő. De ez csak egyik oldala a Károlyi-érem­­nek. Ezekben a most említett pénzügyi műve­letekben m­ég valamelyest tartotta is magát a ne­mes gróf a törvényes formához, még volt gondja rá, hogy a pénzpocsékolásnak legalább törvé­nyes színezete legyen. Ámde sok millióra rúg az az összeg, iileget minden form­a mellőzésével magához kaparintott, a maga céljaira költött, mellyel a maga tulajdon zsebét tömte meg. Erre megvan minden bizonyíték, s úgy értesülünk, hogy az ügyészség ezen az alapon lopás, sikkasztás és hűtlen kezelés miatt Károlyi Mihály gróf ellen bűnvádi eljárást indított. A hűtlenül elkezelt, elsikkasztott vagy ellopott milliókat Károlyi gróf agitácionális és propa­ganda célokra vette föl, az ő nemzetgyilkoló po­litikájának propagálására, valójában azonban a maga egyéni céljaira költötte el, vagy magával vitte bujdosó útjára.­­ ... . A vizsgálat, értesülésünk szerint, már any­­nyira haladt, hogy legközelebb megjelenik Ká­rolyi Mihály gróf ellen az elfogató parancs, egy­úttal megkezdik a tárgyalást a cseh-szlovák köz­társasággal, hogy szolgáltassa ki a hazai bíró­ságnál a magyar Efraiteszt, a­ki mint hajdan görög elvtársa, az anopaiai ösvényre vezette a bolusevikokat, hogy hátba támadják és halálos csapás mérjenek a magyar nemzetre. Közönséges bűntettről, nem politikairól van szó. A magyar kommunista párokból a po­litikai motívum teljesen ki van kapcsolva. Semmi kétség tehát, hogy a cseh-szlovák köz­­társaság, melynek földjén Károlyi Mihály gróf menedéket keresett, teljesíteni fogja a magyar hatóság kérését. ^ *«■..­ la’afsapak­i eszméli­etés. Irta Tímár József. Csopak, október. Balaton-menti ember természete a humor. Benne van ez a levegőben, a harmatban, esőben, s mindezek végső eredményében, a levegő, harmat, napfény és eső­ által táplált rizlingek, szilvánik, fur­mintok gyöngyöző levében, — a finom Balaton­­menti borokban. A szép Balaton mellé is eljutott a kommuniz­mus. Enyhe alakban az igaz, de mégis eljutott. Elhoztak a nyaraló proletárok, a­kik urasá­­goktól levetett ruhákban grasszáltak a füredi strandon. Egy darabig egészen szép volt itt az élet. Az­után is humorba fulladt minden. Még májusban is tele volt Balatonfüred grófok­kal és bárókkal. Vécsey báró pedig mindvégig Ba­­latonfüreden lakott Róza néninél, ki a megboldo­gult hercegprimás házvezetőnője volt s a kit a fél ország ismer. Ennek a bárónak nemes szívéről külön cikket lehetne írni. A menekült mágnásoknak menedékhe­lyet és élelmet adott. Minden este egy sonkát és egy kenyeret tétetett asztalára, melyet reggelre mindig elfogyasztottak a kerítésen át érkező bujdosók. Csak júniusban kezdték kiutasítani a mágná­sokat, de udvariasan bántak velük, s egynek sem görbült meg a hajaszála se. Miért? Ma is rejtély. Talán a vidék szépsége, megkapó, elragadó panorámája tette szelidebbé a vad kommunistákat. Pedig meg-meglátogatták Balatonfüredet is a vörösök. Egyszer budapesti terroristák jöttek át Siófokról, Aliig fegyverben. Még talán kés, viha is volt az oldalukon. Leállították gépfegyvereiket a strandon, jól­ be­­ozsonnáztak, megírtak néhány képeslapot, aztán visszamentek. Nem bántottak senkit, pedig volt még vagy harminc mágnás­ család Füreden. Mintha Vörösmarty és Kisfaludy szelleme le­begett volna a park fülött s elhárított minden ve­szedelmet.­­ A falvakban szorgalmasan dolgoztak az embe­rek. Kapálták a szőlőt s jóízűen ittak. Szesztilalom? Az nem volt. Balatonkenecsén eszébe jutott a direktórium elnökének, hogy nem szabad bort inni. Gondolt mé­reteket és nagyot, lepecsételtette a pincéket. "A proletármunkásság ekkor oda vitte elégé a kapát, hogy pecsételje le azt is, mert bor nélkül ők ugyan nem dolgoznak. A pincékről is lekerült hát a pecsét. A politikai megbízottak persze sorra járták a falukat. Hozzánk is elvetődön kettő. Az egyik­nek jó kampós orra volt, de a másik magyarosabb ábrázattal jött. — Rend van-e a faluban? *— Rend, hogyne, rend van. — Dolgoznak-e az emberek? — Persze, hát mit is csinálnának, nem nép­biztosok azok. »*- No, csak no! . . . Hát aztán isznak-e? — Hát hogyne innának, az még az ökör is iszik. — No de bort, pálinkát? — Pálinkát nem. Az csak tótnak .... — Hát bort! — itt? Hát hogyne innánk, csak nem ökör az emberiogy vizet igyék! — csoda? Nem tudják hogy szesztilalom van? —­­ tudjuk . . . — hát! . . . Hogy mernek bort írmi­! . . Ez ellenfoadalmi cselekmény, mert a ki bort iszik, az elvesztz eszét s minden rosszra, még ellen­ir­­radalomris rábírható. i— a munkás megköveteli! — In szabad neki adni! Ki kell űzetni pénz­ben s veai a pénzen tejel! Igyék azt, Igykolóztak az „elvtársak* 1*­Ginit is toboroztak össze, ott is megiították a bortvasutát, elmentek a hegybe sétálni. Én a hegyben lakom, elmentem és is haza. Útközbentem, hogy lyukas az egyik szőlősgazda pincéje. Ez miit jelent, hogy nyitva volt az ajtó. Mcik, benézek, csak azért is iszom egyet. Odabent aurálnak. Nin vendégek is vannak. Éppen jókor jövök. Belépek. Gazuram az asztalnál áll, jó nagy héber a kezében szrgalmasan ördögét a két ,,elvtárs“­nak, a­kik oly szigorúan hirdették imént a szesz­tilalmat. Rájn­öszönök. M­ulatást, urak! Elmaradt mind a kettő. Az egyik zöld tett, a másik­­ —­b csak ns zavartassák magukat! Hát még­sem mar­ik a tejnél? Hála Isten, legalább tud­juk, hólvakban szabad! Erre harsogtak. — Iván! Ugy van! Titokban szabad, de hát 1319 október 7. A politikai helyzet. , Budapest, okt. 6. A szabadelvű polgári pártok egyesülésére folytatót tárgyalások állanak a politikai esemé­nyek hmlokterében. A tanácskozásokat, mint alábbi tudósításunkból kitűnik, hamarosan be fogja fejezni és mihelyt a polgári pár­tok egysülése megtörténik, azonnal megin­dítják a kormánnyal a koncentrációs kormány megalakítására irányuló tárgyalást. Arról, hogy ez az akió sikeres lesz-e, ma még jóslásba sem lehet besátkozni, annyi azonban már most is megálla­tható, hogy mind a két részen látunk komoly törekvést, de­­— egyelőre legalább — nehezen elhárítható akadályokat is. A fúziós tárgyalások. A plgári pártok egyesülésére megindult tár­gyalások,­­vasárnap és ma is folytatták és mint ne­künk m,a függetlenségi pártban és a polgári párt­ban és a nemzeti szabadelvű pártban mondották, a legrövidbb időn belül eredményre fognak vinni. Lovászis Márton tegnap a polgári párt megbizottai­­val és Viserfji Vilmossal tárgyalt és a tanácskozás­ról ezek mondotta: A A tárgyalást a fúzióról állandóan folytatjuk és határolt reményem van arra, hogy talán már holnap sérülni fog a még fönnálló kisebb jelentő­ségű kekségeket elhárítanunk. Mihelyt a pártegye­sülés ráöörténik, azonnal tárgyalást kezdünk A ke­resztény­­zeti egyesülés pártjával koncentrációs kabinet átalakítása végett.

Next