Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-17 / 66. szám
* 4 k**Budapesti hírlap (66. sz.) 1920 március 17. képe sem kisért többet. Itt állok a budai vár peremén, esteli időn, a turul madár szobra mély árnyékot vet a földre. A Gellért fölött leskel a hold s ezüst párával szórja teli a menny boltozatát. Elnézem ezt a rongyos, kendőzött, nyomorgó várost. Mennyi ..palotamennyi lehullott vakolat, betörtablak, meg nem javított zsalugáter. Minden ház tetején egy láthatatlan holdkóros sétál: a Gond nagyon szorgalmasan látogat. És annyi kérdésem volna mindenkihez. Megvan-e az erkölcsi erő, mely a rombadőlt hont (a Byron-vers szerint) föltámasztja? Vannak-e még bennük oly belső rugók, melyek a szerencsétlenségre visszapattannak? Vagy csak marcangolás van s párttusa? Van-e még más hang is, mint az éjjeli kuvik huhogása, mely annyira ijeszt? Miért nem szólal meg? Miért kell ennek így lenni? A nagy Dunából opálszinü gőzök szállanak föl, oly árnyalatokban, mint Torricelli és Burano üvegfúvóiban a készülő velencei üveg. A hatalmas, üres folyó jön felülről s megy a végtelenségbe. Mintha a Magyar Történet volna. Se föl- felé, se se látni nem tudunk, csak a végzetet szorongattatását érzem. Nagy rejtelem. Urnák lelke jár a vizek fölött. Aztán magamat kérdezem. A sok szám, adó, kamat, mit év év után magamba gyűrtem, megmozdul egyszer s mögülök mint az elpattanó lombikból Madáchban a Föld szelleme, megjelenik bennem a láthatatlan Én. Mi szükség rád? Miért vagy? Papir-tanultság, műveltség mára összetörnek, és ösztöneim vonaglanak a mélyben s elhagyott magyar kínomban felhördülök a messzemélylő égre: Why? A kormány elfoglalta h ipatalát. Budapest, márc. 10. A Simonyi-Semadam-kormány ma elfoglalta hivatalát s holnap bemutatkozik a nemzetgyűlésben. A miniszterelnök ezen alkalommal be fogja mutatni a kormány munkaprogramját, amely alapjául szolgált a többségi pártok megegyezésének, s egyben m meg fogja szabni politikájának általános irányelveit is. E részben talán ízelítőül szolgálhat néhány megjegyzése, amelyet a miniszterelnökségen való beköszöntésekor a tisztelgő tisztviselői karnak mondott. Most nem jelszavakkal dolgoznak — mondotta a miniszterelnök, — hanem keserves munkával. Azután kérdezte, van-e elég erő mindannak pótlására, amit a forradalmak elpusztítottak. Hozzáfűzhetjük ehhez a perdöntő kérdést: lesz-e elég erő a kormányban, hogy a jelszavakat az építő, fentartó és gyógyító munkával cserélje föl? Az új miniszterelnök hivatalba lépése előtt Huszár Károly búcsúzott el a miniszterelnökség tisztviselőkarától. Búcsúszavaiban keresetlen szerénységgel mondja: a nemzetet az alkotmányosság útjára segítettem, hazafias és keresztény meggyőződésből cselekedtem s most nyugodt lelkiismerettel távozom. Ezekben írt egyszerű szavakban méltóság s büszke önérzet lüktet s oly igazság csendül belőlük, a melyet mindenkinek el kell ismerni. A kormány változás. A hivatalos újság mai száma közli a kormányzónak a távozó miniszterekhez intézett fölmentő kéziratait, továbbá az új kormány tagjainak kinevezését. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnököt a hozzáintézett kéziratban a kormányzó nemcsak a belügyminisztériumi, hanem a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével is megbízta. A Neuigyben időző Teleki Pál gróftól ugyanis, akit külügyminiszternek jelöltek,tegnapig még nem érkezett értesítés arról, hogy elfogadja-e a neki felajánlott állást. Egy testilap híradása szerint Teleki gróf ma táviratozott a miniszterelnöknek és közölte vele, hogy a külügyi tárcát nem válalhata el. " Bucsuzás és üdvözlés a miniszterelnökségen. zt C Huszár Károly búcsúja. — Simonyi-Semadam Sándor beköszöntője. — A miniszterelnökség tisztviselő kara ma délben egy órakor búcsúzott el Huszár Károlytól, a távozó miniszterelnöktől a miniszterelnökség palotájában. A tisztviselő kar nevében Fehér László államtitkár búcsúztatta a miniszterelnököt. Huszár Károly az államtitkár szavaira hosszabb beszédben válaszolt: — Amikor idejöttem, — úgymond a többi közt, — csak arra vállalkoztam, hogy azt a néhány rövid hetet vagy hónapot, amit ki kell tölteni, amig a nemzetet az alkotmányos élet vágányára újból visszavezetjük, egy becsületes, tisztességes hazafi munkájával, egy keresztény lélek meggyőződéseivel kitölt, sem és abban a pillanatban félreálljak, amely pillanatban nincs szükség rám. Én a népbolonditások csá frázisával sohasem éltem. Koncentrációt csináltam nem azért, mintha az nekem valami nagy szerelmem lett volna, hanem azért, mert abban a pillanatban mást csinálni nem lehetett és mert abban a pillanatban azt kellett csinálni. Kicsit furcsának találom, hogy most azok, akik a koncentráció tartama alatt az utolsó pillanatig hivatalukban maradtak és a kormány minden határozatához, cselekedetéhez hozzájárulásukat adták, most utólag fölfedezik magukban a kritikus lelket és mindazt, amiben nekik maguknak is részük volt, kritikatárgyává teszik. ■ — Mink a miniszterelnökségen nem fondorkodtunk, nem készülődtünk puccsokra, nem intrikáltunk. Senki sem szaladt itt a hatalom után, hanem mindenki igyekezett a keserű poharat eltávolítani magától. Itt, ebben a minisztériumban mindenki becsületesen, tisztességesen dolgozott, hogy a forradalmaknak és annak a társadalmi fölfordulásnak áldatlan emlékét is eltöröljük az országban, amelynek bekövetkezésében másoknak bizony részük volt. Nem én vagyok hivatva arra s nem önök, hogy végső ítéletet mondjanak a fölött, hogy amit dolgoztunk, az végeredményben a nemzet hasznára vált-e és mennyiben vált hasznára. Én azonban nyugodtan, felemelt fővel távozom innét, mert tudom, hogy amit végeztem, úgy végeztem, hogy sohasem néztem azt, hogy egyénileg mijó, pártszempontból mi jó, a népszerűségnek mi jó, jó-e a pillanatnyi külső hangulatoknak, a titkos szervezkedéseknek vagy összeállt társaság érdekeinek mi felel meg, hanem mindig azt kerestem, hogy hazámnak, nemzetemnek és az egész magyar nép öszszességének mi válik hasznára. (Elénk tetszés.) Nem akarok ebből semmiféle érdemet vindikálni a magam részére. Az érdem mindazoké, akik engem eleisen a nehéz munkában támogattak. (Élénk éljenzés.) I . . i . . A miniszterelnök ezután sorra kezet fogott a tisztviselőkkel és lekes éljenzéstől kísérve távozott a teremből. Délután két órakor Simonyi-Semadam Sándor, az uj miniszterelnök fogadta a miiniszterelnökség tisztviselőkarának tisztelgését.A tisztviselők élén Fehér László államtitkár üdvözölte a miniszterelnököt, fölajánlván a tisztviselőkar munkaerejét és teljes odaadását ahhoz a történetfel hivatást betöltő munkához, amely aminiszterelnökre vár. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök az üdvözlőbeszédre válaszolva, a következőket mondota : A helyzet, amelyben az ügyek vezetését átvettem, rendkívül súlyos. Talán könnyebb volt elődeimnek az abszolút semmiből valahogy kikerülni, mint most nekünk ebben a helyzetben megmozdulni, amelyben az ember számot vet és számbaveszi a pusztításokat és megállapítja, hogy oly óriási anyagi és erkölcsi értékek pusztultak el, hogy az ember szinte kétségbeesik, vájjon van-e a nemzet őserejében még annyi új rügy, hogy újra kifakadhasson és elég új szálakat hajthat-e, hogy mindazt pótolja, ami elveszett. Mert most nem harc kell, most nem jelszavakkal kell dolgozni s nem is lehet. Most nagyon keserves, verejtékes hétköznapi munka következik, ünnepnapjaink nem lesznek ezután, de annál több hétköznapunk. Amikor minden fölborult, akkor maga az a gépezet, amelyet mi egyszerűen tisztviselőkarnak nevezünk, megállotta a helyét, de lekopott, kifáradt, lerongyolódott, az idegei elernyedtek és anyagilag óriásit szenvedett. Mégis, most is ugyanerre a tisztviselőkarra kell appellálnunk, ugyanezt a tisztviselőkart kell, mint tényezőt beállítanunk és kérnünk, hogy bár fáradt idegekkel és lerongyolt fizikummal, mégis próbálja és kísérelje meg a nagy munkát folytatni. A mi részünkrőlegy nagy kötelesség áll előttünk, az, hogy honoráljuk ezt a becsületet, ezt a hazafiságot, honoráljuk olyan időben, amikor nem tudjuk, hogy a honoráriumot honnan vegyük. Mert a pénzbeli honorálás ma nem érték, mint ahogy a pénz sem érték. A tisztviselőkarnak elsősorban élelem és ruha kell. Ezt valahogyan elő kell teremteni és ez lesz a legnehezebb probléma. Merem mondani, hogy az egész kormány velem együtt minden lehetőt megtesz, hogy a tisztviselőkar helyzetén körmyítsen. Megszerezzük az élelmet, ha lehet, a Tiszántúl fölöslegéből, — ha van — és ha ion nem megy, megszerezzük, bármilyen összegbe kerül is, a nyugatról. Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen után horribilis áldozatokat kell az államnak hoznia. .De végre is meg kel hoznia, mert a tisztviselőkar kiérdemelte ezeket az áldozatokat az államtól. Nagyon kérem, hogy segítsenek bennünket továbbra is. Ugyanazzal a szorgalommal, ugyanazzal a hazaszeretettel, amellyel eddig is dolgoztak, dolgozzanak ezután is, mert Alsóén a mi feladatunk megoldása az önök feladata is és amit mi teszünk, azt az ország javára tesszük. A tisztviselőkar élénk éljenzéssel fogadta a miniszterelnök szavait. Délután fél 3 órakor Karafiáth Jenő, a távozó miniszterelnökségi államtitkár vett búcsút a miniszterelnökség tisztviselőkarától. A keresztény nemzeti egyesülés pártjából. — Huszár és Ereky afférje. — A keresztény nemzeti egyesülés pártjában megütközést keltett Ereky Károly volt közéletvezési miniszternek vasárnapi az első kerületben mondott beszéde, melyből édesen támadta Huszár Károly volt azt mondván róla a többi között, hogy az utóbbi időben csak miniszterelnöksége érdekében kiárt kihallgatásra a kormányzóhoz. A portréta keresztény szocialista tagjai megokolatlannak és igazságtalannak tartják Ereky támadását annyival inkább, mert Huszár elejétől fogva állandóan visszautasította a neki újra fölajánlott miniszterelnökségetsőt amikor a kormányváltozásnak nagy személyi és tárgyi nehézségei támadtak, a keresztény nemzeti egyesülés elnöksége előtt a hozzáintézett kérésre újra, meg újra a leghatározottabban kijelentette, hogy a kormányelnökséget nem vállalja. Sok szó esett erről a dologról a keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este, de az az általános megyőződés, hogy simán és békésen fogják elintézni ezt a dolgot a párt egységének teljes megóvásával. Miniszteri tanácskozás. A Magyar Távirati Iroda jelentés A kormány latsai kedden délután öt órakor miniszteri tanácskozásra gyűltek össze a miniszterelnökségi palotában. A miniszteri tanácskozáson, amelyen a kormány valamennyi tagja részt vett. Simonyi-Lerundam Sándor dr. miniszterelnök elnökletével kizáróan folyó ügyeket intéztek el A miniszteri tanácskozás fél tíz órakor ért véget. A miniszter és államtitkár hatásköre, Ferdinándy Gyula igazságügyminiszter az államtitkári állást ma fölajánlotta továbbra is Rassay Károlynak, az ededigi államtitkárnak. Rassay azt az óhajtását fejezte ki, hogy a miniszter a politikai jellegű igazságügyi kérdésekben való állásfoglalása előtt tájékoztassa őt, mint ahogy az eddig Bárczy igazságügyminisztersége alatt is történt. Ehhez a kívánságához azért is ragaszkodik, úgymond, mert ön, keresztény nemzeti egyesülés pártjának bizalmi embere. Ferdinándy miniszter nem teljesítette ezt a kívánságot és kijelentette, hogy, ő igazságügyi kérdésekben önállóan kíván eljárni. Rassay ebbe neanlyugodlatt bele és ma este a pártklubban az újságíróknak kijelentette, hogy miniszteri tanácskozás elé viszi a kérdést eldöntés végett azzal a kéréssel, hogy a miniszteri tanácskozás állapítsa meg a miniszternek és álisptitkárának hatáskörét. L ienárd Ágost dr. munkaügyi ésjóléti miniszter hivatalba lépése igyar Távirati Iroda jelenti. Meleg ünneplésben részesítette a munkaügyi és népjóléti minisztérium tisztikara Benárd Ágost dr. minisztert hivatalának elfoglalása alkalmával. A mai délelőtt folyamán egybegyűlt a minisztérium valamennyi tisztviselője Fáy Aladár dr. államtitkár vezetésével, aki meleg szavakkal tolmácsolta a hazafiasan érző tisztikar örömét a fölött, hogy keresztény nemzeti alapon álló férfiút kaptak Benárd dr. személyében a minisztérium élére. A miniszter meghatottan mondott köszönetet az üdvözlésért és miután néhány szóval ecsetelte hazánk szomorú helyzetét, arra buzdította az egybegyűlteket, hogy ne csüggedjenek. Az ünnepség a miniszter lelkes éltetésével ért véget. A nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés szerdán délelőtt tíz órakor ülést tár, amelyen az új kormány bemutatkozik. Az elnökjelenések előterjesztése után Simonyi-Semadam Sádor miniszterelnök ismertetni fogja az