Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-17 / 66. szám

* 4 k**Budapesti hírlap (66. sz.) 1920 március 17. képe sem kisért többet. Itt állok a budai vár peremén, esteli időn, a turul madár szobra mély árnyékot vet a földre. A Gel­lért fölött leskel a hold s ezüst párával szórja teli a menny boltozatát. Elnézem ezt a rongyos, kendőzött, nyomorgó vá­rost. Mennyi ..palotamennyi lehullott vakolat, betört­­ablak, meg nem javított zsalugáter. Minden ház tetején egy látha­tatlan holdkóros sétál: a Gond­ nagyon szorgalmasan látogat. És annyi kérdésem volna mindenkihez. Megvan-e az erkölcsi erő, mely a rombadőlt hont (a Byron-vers szerint) föltámasztja? Vannak-e még ben­nük oly belső rugók, melyek a szerencsét­lenségre visszapattannak? Vagy csak marcangolás van s párt­tusa? Van-e még más hang is, mint az éjjeli kuvik huho­gása, mely annyira ijeszt? Miért nem szó­lal meg? Miért kell ennek így lenni? A nagy Dunából opálszinü gőzök szállanak föl, oly árnyalatokban, mint Torricelli és Burano üvegfúvóiban a ké­szülő velencei üveg. A hatalmas, üres folyó jön felülről s megy a végtelenségbe. Mintha a Magyar Történet volna. Se föl-­­ felé, se se látni nem tudunk, csak a végzet­e­t szorongattatását érzem. Nagy rejtelem. Urnák lelke jár a vizek fölött. Aztán magamat kérdezem. A sok­­ szám, adó, kamat, mit év­ év u­tán ma­gamba gyűrtem, megmozdul egyszer s mögülök mint az elpattanó lombikból Madáchban a Föld szelleme, megjelenik bennem a láthatatlan Én. Mi szükség rád? Miért vagy? Papir-tanultság, mű­veltség mára összetörnek, és­ ösztöneim vonaglanak a mélyben s elhagyott ma­gyar kínomban felhördülök a messze­­mélylő égre: Why? A kormány elfoglalta h ipatalát. Budapest, márc. 10. A Simonyi-Semadam-kormány ma elfog­lalta hivatalát s holnap bemutatkozik a nem­zetgyűlésben. A miniszterelnök eze­n alkalommal be fogja mutatni a kormány munkaprogramját, a­mely alapjául szolgált a többségi pártok meg­egyezésének, s egyben m meg fogja szabni politi­kájának általános irányelveit is. E részben talán ízelítőül szolgálhat néhány megjegyzése, a­me­lyet a miniszterelnökségen való beköszöntésekor a tisztelgő tisztviselői karnak mondott. Most nem jelszavakkal dolgoznak — mondotta a mi­niszterelnök, —­ hanem keserves munkával. Az­után kérdezte, van-e elég erő mindannak pótlására, a­mit a forradalmak elpusztítottak. Hozzáfűzhetjük ehhez a perdöntő kérdést: lesz-e elég erő a kormányban, hogy a jelszavakat az építő, fentartó és gyógyító munkával cserélje föl? Az új miniszterelnök hivatalba lépése előtt Huszár Károly búcsúzott el a miniszterelnökség tisztviselőkarától. Búcsúszavaiban keresetlen sze­rénységgel mondja: a nemzetet az alkotmányos­ság útjára segítettem, hazafias és keresztény meggyőződésből cselekedtem s most nyugodt lelkiismerettel távozom. Ezekben írt egyszerű szavakban méltóság s büszke önérzet lüktet s oly igazság csendül belőlük, a melyet mindenki­nek el kell ismerni. A kormány változás. A hivatalos újság mai száma közli a kormány­zónak a távozó miniszterekhez intézett fölmentő kéziratait, továbbá az új kormány tagjainak kineve­zését. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnököt a hozzáintézett kéziratban a kormányzó nemcsak a belügyminisztériumi, hanem a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével is megbízta. A Neuigyben időző Teleki Pál gróftól ugyanis­, a­kit külügyminisz­ternek jelöltek,­­tegnapig még nem érkezett értesítés arról, hogy elfogadja-e a neki felajánlott állást. Egy testilap híradása szerint Teleki gróf ma táviratozott a miniszterelnöknek és közölte vele, hogy a külügyi tárcát nem válalhata el. " Bucsuzás és üdvözlés a miniszter­­elnökségen. zt C Hu­szár Károly búcsúja. — Simonyi-Semadam Sándor beköszöntője. — A miniszterelnökség tisztviselő kara ma délben egy órakor búcsúzott el Huszár Károlytól, a távozó miniszterelnöktől a miniszterelnökség palotájában. A tisztviselő kar nevében Fehér László államtitkár búcsúztatta a miniszterelnököt. Huszár Károly az államtitkár szavaira hosszabb beszédben válaszolt: — A­mikor idejöttem, — úgymond a többi közt, — csak arra vállalkoztam, hogy azt a néhány rövid hetet vagy­ hónapot, a­mit ki kell tölteni, a­mig a nemzetet az alkotmányos élet vágányára újból vis­­­szavezetjük, egy becsületes, tisztességes hazafi mun­kájával, egy keresztény lélek meggyőződéseivel kitölt, sem és abban a pillanatban félreálljak, a­mely pil­lanatban nincs szükség rám. Én a népbolonditás­ok csá frázisával sohasem éltem. Koncentrációt csináltam nem azért, mintha az nekem valami nagy szerelmem lett volna, hanem azért, mert abban a pillanatban mást csinálni nem lehetett és mert abban a pilla­natban azt kellett csinálni. Kicsit furcsának találom, hogy most azok, a­kik a koncentráció tartama alatt az utolsó pillanatig hivatalukban maradtak és a kor­mány minden határozatához, cselekedetéhez hozzájá­rulásukat adták, most utólag fölfedezik magukban a kritikus lelket és mindazt, a­miben nekik maguk­nak is részük volt, kritika­­tárgyává teszik. ■ — Mink a miniszterelnökségen nem fondorkodtunk, nem ké­szülődtünk puccsokra, nem intrikáltunk. Senki sem szaladt itt a hatalom után, hanem mindenki igyeke­zett a keserű poharat eltávolítani magától. Itt, ebb­en a minisztériumban mindenki becsületesen, tisztessé­gesen dolgozott, hogy a forradalmaknak és annak a társadalmi fölfordulásnak áldatlan emlékét is eltö­röljük az országban, a­melynek bekövetkezésében másoknak bizony részük volt. Nem én vagyok hivat­­va arra s nem önök, hogy végső ítéletet mondjanak a fölött, hogy a­mit dolgoztunk, az végeredményben a nemzet hasznára vált-e és mennyiben vált hasz­nára. Én azonban nyugodtan, felemelt fővel távo­zom innét, mert tudom, hogy a­mit végeztem, úgy­ végeztem, hogy sohasem néztem azt, hogy egyénileg mi­­jó, pártszempontból mi jó, a népszerűségnek mi jó, jó-e a pillanatnyi külső hangulatoknak, a titkos szervezkedéseknek vagy összeállt társaság érdekei­nek mi felel meg, hanem mindig azt kerestem, hogy hazámnak, nemzetemnek és az egész magyar nép ösz­­szességének mi válik hasznára. (Elénk tetszés.) Nem akarok ebből semmiféle érdemet vindikálni a ma­gam részére. Az érdem mindazoké, a­kik engem eleisen a nehéz munkában támogattak. (Élénk él­­jenzés.) I . . i­­ . .­­ A miniszterelnök ezután sorra kezet fogott a tisztviselőkkel és lekes éljenzéstől kísérve távozott a teremből. Délután két órakor Simonyi-Semadam Sándor, az uj miniszterelnök fogadta a miiniszterelnökség tisztviselőkarának tisztelgését.­­A tisztviselők élén Fe­hér László államtitkár üdvözölte a miniszterelnököt, fölajánlván a tisztviselőkar munkaerejét és teljes odaadását ahhoz a történetfel hivatást betöltő mun­kához, a­mely a­­miniszterelnökre vár. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök az ü­dvözlőbeszédre válaszolva, a következőket mon­dot­­a : A helyzet, a­melyben az ügyek­ vezetését át­vettem, rendkívül súlyos. Talán könnyebb volt elő­deimnek az abszolút semmiből valahogy kikerülni, mint most nekünk ebben a helyzetben megmoz­dulni, a­melyben az ember számot vet és számba­­veszi a pusztításokat és megállapítja, hogy oly óriási anyagi és erkölcsi értékek pusztultak el, hogy­ az ember szinte kétségbeesik, vájjon van-e a nem­zet őserejében még annyi új rügy, hogy újra kifa­kadhasson és elég új szálakat hajthat-e, hogy mind­azt pótolja, a­mi elveszett. Mert most nem harc kell, most nem jelszavakkal kell dolgozni s nem is lehet. Most nagyon keserves, verejtékes hétköz­napi munka következik, ünnepnapjaink nem lesz­nek ezután, de annál több hétköznapunk. A­mikor minden fölborult, akkor maga az a gépezet, a­me­lyet mi­ egyszerűen tisztviselőkarnak nevezünk, meg­állotta a helyét, de lekopott, kifáradt, lerongyoló­dott, az idegei el­ernyedtek és anyagilag óriásit szen­vedett. Mégis, most is ugyanerre a tisztviselőkarra kell appellálnunk, ugyanezt a tisztviselőkart kell, mint tényezőt beállítanunk és kérnünk, hogy bár fá­radt idegekkel és lerongyolt fizikummal, mégis pró­bálja és kísérelje meg a nagy munkát folytatni. A mi részünkről­­egy nagy kötelesség áll előttünk, az, hogy honoráljuk ezt a becsületet, ezt a hazafiságot,­­ honoráljuk olyan időben, a­mikor nem tudjuk, hogy a honoráriumot honnan vegyük. Mert a pénz­beli honorálás ma nem érték, mint a­hogy a pénz sem érték. A tisztviselőkarnak elsősorban élelem és ruha kell. Ezt valahogyan elő kell teremteni és ez lesz a legnehezebb probléma. Merem mondani, hogy az egész kormány velem együtt minden lehetőt meg­tesz, hogy a tisztviselőkar helyzetén körmyítsen. Megszerezzük az élelmet, ha lehet, a Tiszántúl fölös­legéből, — ha van — és ha ion nem megy, megsze­rezzük, bármilyen összegbe kerül is, a nyugatról. Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen után horribilis áldozatokat kell az államnak hoznia. .De végre is meg kel hoznia, mert a tisztviselőkar kiérdemelte ezeket az áldozatokat az államtól. Nagyon kérem, hogy segítsenek bennünket továbbra is. Ugyanazzal a szorgalomma­l, ugyanazzal a hazaszeretettel, a­mellyel eddig is dolgoztak, dolgozzanak ezután is, mert Alsóén a mi feladatunk megoldása az önök feladata is és a­mit mi teszünk, azt az ország javára tesszük. A tisztviselőkar élénk éljenzéssel fogadta a mi­niszterelnök szavait. Délu­­tán fél 3 órakor Karafiáth Jenő, a távozó miniszterelnökségi államtitkár vett búcsút a minisz­terelnökség tisztviselőkarától. A keresztény nemzeti egyesülés pártjából. — Huszár és Ereky afférje. — A keresztény nemzeti egyesülés pártjában megütközést keltett Ereky Károly volt közéletvezési m­iniszternek vasárnap­i az első kerületben mondott b­es­zéde, melyből édesen támadta Huszár Károly volt azt mondván róla a többi között, hogy az utóbbi időben csak miniszterelnöks­ége érde­kében kiárt kihallgatásra a kormányzóhoz. A port­réta keresztény szocialista tagjai megokolatlannak és igazságtalannak tartják Ereky támadását annyival inkább, mert Huszár elejétől fogva állandóan vissza­utasította a neki újra fölajánlott miniszterelnökséget­­sőt a­mikor a kormányvá­ltozásnak nagy személyi és tárgyi nehézségei támadtak, a keresztény nemzeti egyesülés elnöksége előtt a hozzáintéze­tt kérésre újra, meg újra a leghatározottabban kijelentette, hogy a kormányelnökséget nem vállalja. Sok szó esett erről a dologról a keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este, de az az álta­lános m­egyőződés, hogy simán és békésen fogják elintézni ezt a dolgot a párt egységének teljes meg­óvásával. Miniszteri tanácskozás. A Magyar Távirati Iroda jelenté­s A kormány lat­sai kedden délután öt órakor miniszteri tanács­kozásra gyűltek össze a miniszterelnökségi palotá­ban. A miniszteri tanácskozáson, a­melyen a kor­mány valamennyi tagja részt vett. Simonyi-Lerun­­dam Sándor dr. minisztere­lnök­ elnökletével kizáróan folyó ügyeket intéztek el A miniszteri tanácskozás fél tíz órakor ért véget. A miniszter és államtitkár hatásköre, Ferdinándy Gyula igazságügyminiszter az ál­lamtitkári állást ma fölajánlotta továbbra is Rassay Károlynak­, az ededigi államtitkárnak. Rassay azt az óhajtását fejezte ki, hogy a miniszter a politikai jel­legű igazságügyi kérdésekben való állásfoglalása előtt tájékoztassa őt, mint a­hogy az eddig Bárczy igazságügyminisztersége alatt is történt. Ehhez a kí­vánságához azért is ragaszko­dik, úgymond, mert ön, keresztény nemzeti egyesülés pártjának bizalmi em­­bere. Ferdinándy miniszter nem teljesítette ezt a kí­­vánságot és kijelentette, hogy, ő igazságügyi kérdések­ben önállóan kíván eljárni. Rassay ebbe neanlyugo­­dlatt bele és ma este a pártklubban az újságíróknak kijelentette, hogy miniszteri tanácskozás elé viszi a kérdést eldöntés végett azzal a kéréssel, hogy a mi­niszteri tanácskozás állapítsa meg a miniszternek és ál­isptitkárának hatáskörét. L­ ienárd Ágost dr. munkaügyi és­­jóléti miniszter hivatalba lépése igyar Távirati Iroda jelenti. Meleg ünnep­lésben részesítette a munkaügyi és népjóléti minisz­térium tisztikara Benárd Ágost dr. minisztert hiva­talának elfoglalása alkalmával. A mai délelőtt folyamán egybegyűlt a minisz­térium valamennyi tisztviselője Fáy Aladár dr. ál­lamtitkár vezetésével, a­ki meleg szavakkal tolmá­csolta a hazafiasan érző tisztikar örömét a fölött, hogy keresztény nemzeti alapon álló férfiút kap­tak Benárd dr. személyében a minisztérium élére. A miniszter meghatottan mondott köszönetet az üd­vözlésért és miután néhány szóval ecsetelte hazánk szomorú helyzetét, arra buzdította az egybegyűlte­ket, hogy ne csüggedjenek.­­ Az ünnepség a miniszter lelkes éltetésével ért véget. A nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés szerdán délelőtt tíz órakor ülést tár, a­melyen az új kormány bemutatkozik. Az elnök­jelenések előterjesztése után Simonyi-Se­­m­adam Sádor miniszterelnök ismertetni fogja az

Next