Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-07 / 58. szám

1920 március­i Budapesti hírlap i­s­­ ellentől nyilatkozott meg az egyazon alapon álló pártok között is, hogy a kormány változás meg­oldása, a­mi eleinte oly egyszerű feladatnak lát­szott, ugyancsak fogás problémává súlyosodott. Az első napokban — ibis redibis — a fúzió volt napirenden különböző variációkban. Most már a fúzió lekerült a napirendről s helyét elfoglalta az egységes pártalakulás gondolata. Jön a­z új miniszterelnök, programot ad s csat­lakozásra hívja föl a pártokat. De csakhamar ki­tűnt, hogy — legalább ez idő szerint — ezt sem lehet megcsinálni, mert a pártok ragaszkodnak mai kereteikhez s ahhoz az erőhöz, a­melyet a különállás biztosít ambíciójuk számára. Így fest a helyzet ma s ennek a tükrében mérhetjük meg csak érdeme szerint annak a kö­vetelésnek jelentőségét és fontosságát, a­mely a kormányzat föltétlenül fel akarta fegyverezni a házfeloszlatás jogával. Mert a végső eredmény­ben ez az egyedüli biztosíték arra,­­hogy­ a nem­zetgyűlés is komolyan vegye a rá váró feladatot s a lázas jelszavakból kibontakozva, a komoly munka terére lépjen. A kormányzó tárgyalásai.­ ­z Az új kormányt a jövő hét közepén nevezik ki. — Ki lesz a miniszterelnök? — mint a Pol. Tud. Ielenti, kifejtet­te a kormányzó előtt annak szükségességét, hogy a kisgazdapárt egy­ségesen fenmaradjon a testvérpárttal v­aló leg­szin­­tébb kooperációban. Kifejtete, hogy a fúziót a nmi körülmények között szükségesnek nem tart­ja. Vasárnap nem fogad senkit a kormányzó. Minthogy többen jelentkeznek lehallgatásra. Huszár Károly miniszterelnök javaslatára hét­főn és alkal­masint kedden is folytatják az információs kihallga­tásokat. Hétfőn Rubinek Gyula földül­e­­lésügyi mi­niszter újból megjelenik kihallgatáson a kormányzó­nál. A kormányzó ezenkívül Vanczák Jánosiba Rép­­szava szerkesztőjét fogadja, a­kinek meghallgatását Huszár Károly miniszterelnök javasola, továbbá Pallavicini György őrgrófot és Ballogi Aladárt, az egyetem rektorát. Avatott körökben úgy tudják, hogy az érdem­leges tárgyalások valószínűen csak a jövő hét köze­pén kezdődnek és hogy a kormányzó legkedvezőbb esetben is csak szerdán, vagy csütörtökön dezignálja az új miniszterelnököt. Minthogy pedig az új mi­niszterelnöknek beható tárgyalásokra lesz szüksége úgy személyi, mint tárgyi tekintetben a pártokkal és egyes politikusokkal, kormányának megalakítása céljából, azt teszik, hogy a kormány csak a jövő hét végén alakulhat meg. A nemzetgyűlés alkalmasint csak hétfőhöz egy hétre tart ismét ülést. A mai kihallgatások során az a hír terjedt el, hogy valamelyik pártonkívüli politikus miniszter­­elnöki kinevezése tehető. Értesülésünk szerint ez az ötlet a többségi pártok körében a leghatározottabb ellenérzésre talál. Már korábban fölmerült ez a gondolat s el kellett ejteni. A helyzet e tekintetben a többségi­ pártoknál ma sem változott. A keresztény blokk pártjai ragaszkodnak ahhoz a kívánságukhoz, hogy az új miniszterelnök e pártok köréből kerüljön ki, mert abb­ól indulnak ki, hogy elég alkalmas em­ber áll rendelkezésre a blokk­ján is, s azt hangoz­tatják, hogy a pártok bizalmát és támogatását is könnyebben megszerezheti a blokk belső embere, mint bármelyik párton kívül politikus, s Úgy vélik, hogy ha a kormányzó választása pártonkívüli poli­tikusra esnék, az illetőnek igen nagy nehézségekkel kellene megküzdenie. Egészen bizonyos egyébként, hogy a kormányzó Huszár Károlynak fogja fölajánlani a miniszterel­nökséget, a­kit a pártok többsége is óhajt. De Hu­szár már jelezte, hogy nem vállalkozik s mint ille­tékes forrásból értesülünk, változatlanul ragaszkodik ez álláspontjához. A politikai kombinációk azután két név: Haller István és Stu­brnck Gyula körül go­­molyodnak, mint a­hogy Pista bácsi nem értette meg vin­cellérjének, Remenyik Mátyásnak a levelét. Hasznos tudnivalók és útbaigazítások helyett valami ködös filozofálás volt az egész. Mi történ­hetett Vasaddal és mi történhetett az én öreg bátyámmal, micsoda különös dolgokra bukkan,­hatott, hogy ilyen változáson ment keresztül. A levél így szólt: Szeretett jó Sándor öcsém­! Hallgasd meg figyelemmel egy hideg fej­jel gondolkozó, de tán meleg szívvel érző öreg bátyád tapasztalatait . . . Azt mondják a költők, hogy körülöttünk sok mindenféle tünemény, jelenség és esemény merül fel, a­mit tökéletlen érzékeinknél fogva nem tudunk megérteni, ma­gunknak megmagyarázni és közöttük az össze­függést megtalálni. Sokszor látunk bűnt és nem látjuk a bűnhődést, sokszor látunk katasztrófá­kat, tele látszólag ártatlan áldozatokkal. Hol vár ezekre a klngesztelődés? Vagy más esetben a bünhődés? Egy parasztház előtt üldögélek és a csilla­gos eget bámulom. Egy gondolat foglalkoztat, melybe bele lehet bolondulni. Én­­mondom ne­ked, fiam, a föld él, érez és gondolkozik. Tud örülni és tud keseregni. A tavasz az ő öröme, a tél az ő kesergése. És minden jelnek a termé­szetben megvan a magi jelentősége. Ezt azon­ban mi nem értjük meg. Egy nagy, sárga, bete­ges folt a réten, a szőlőben, az erdőben, azt je­lenti talán,''hogy Ón azon a részen valami nagy szerencsétlenség történt . . . Sajnálom, édes öcsém­,­­hogy nem tudom magam­at világosabban kifejezni, talán te nem is tudod, hogy mit akar Haller és a kisgazdák. Haller István kultuszminiszter és a kisgazdák egy része között konfliktus támadt, mely csekély je­lentőségűnek látszik ugyan, de egyelőre mégis érinti a két testvérpárt érzékenységét. A keresz­tény nemze­i egyesülés pártjának a Károlyi-kor­mány vád alá helyezéséről hozott határozatát a kis­gazdapárt egy része sérelmesnek tartja, mert úgy lá­ja, hogy a határozat főképpen nagyatádi Szabó István és néhány híve ellen irányul. Ezek közül Ko­­vács J. István tegnap nyilatkozatot adott ki, melyben azt vitatja, hogy Háttér István keresse az ősszel nagyatádiék politikai barátságát s a szövetséget Friedrich és Rubinok ellen. Erről Haller István kultuszminiszer is nyilatkozott s mai újabb vála­szában utal arra, hogy nagyatád­ék az ősszel még élesen hadakoztak mostani politikai barátaikkal, Ru­binek Gyulával és sokorópátkai Szabó Istvánnal. A­­társítómű lemondása a hivatalos lapban. A hivatalos újság mai száma közli a kormány lemondásáról szóló jelentést, mely így szól: Az or­szág kormányzója ez évi március hónap­­­én Buda­pesten kell magas elhatározásával a kormány hiva­tali lemondásért elfogadni és egyúttal a kormányt az ügyek ideiglenes további vitelével megbízni még ez lá­tott. Ezután közli a hivatalos lap a­­kormányzó meg­választásáról szóló 1920. évi II. törvénycikket. A tör­vény 1920. évi március­­­-án hirdettetett ki az Orszá­gos Törvénytárban. A kormányzó üdvözlése. A kormányzó ma délelőtt Széchenyi Viktor eri­ kisgazdapárti képviselőt fe­ladta elsőnek a megóvott Gaál Gusztonhokmx, a­ki vidéken tartóz­kodik. ’*~l­ inliii rüinfrfT­Vilb­­ert, a gyáriparosok országos szövetségének elnökét hallgatta meg. .Cho­­rin Ferenc, mint gazdasági életünk egyik kitűnő­sége, főképp ipari és pénzügyi fölvilágosításokkal szolgált. Az ipari és gyáripari munka helyreállí­tásának szükségességét hangoztatta és azt ajánlotta, hogy a kereskedelmi miniszter szakember legn­en, mert az ország gazdasági és kereskedelmi érdekei­­nek sikeres előmozdítására csak szakember képes. A pénz lebélyegzését ellenzi, mert reméli, hogy a kül­föld bizalmának visszatérésével pénzünk értéke fo­kozatosan javulni fog. .. kormaim elért? afgán poli­tikust ajánlott a kinek múltja van -s tekintélye a belföldön és külföldön egyaránt. Gazdasági föllendü­lésünk érdekében végül nélkülözhetetlennek mon­dotta az egyetemek mielőbbi megnyitását. Hegedűs Lóránt, a­ki szintén ma járult a kor­mányzó elé, főképp a békedelegáció munkáját ismer­tette s utalt bizonyos jelenségekre is, melynek a de­legáció munkájára szoros hatást tesznek. Délután egy órakor Csernoch János bíboros hercegprímást fogadta a kormányzó. Délután Székely Jápsis államtitkár, a szocia­lista Miákits Ferenc, volt kereskedelmi államtitkár, Giesswein Sándor, Meskó Zoltán és Túri Béla já­rultak a kormányzó elé. Meskó Zoltán államtitkár, ellenben egy pár oldalt elfoglalt annak a leírása,­­ hogy a betolakodott ellenséget, melynek nyoma­­­­ban ránkszakadt az Isten haragja, mily módon büntesse meg az Atyaisten. A levelet egy paraszt­­, ember hozta át magyar területre, s ott feladta a postára, Budapestre, hozzám címezve. A csehek berontása óta eddig sohasem próbáltam meg Vasadra eljutni és így most, mikor szükség lett volna rá, hogy odamenjek, sejtelmem se volt róla, miképpen fogjak hozzá. Végre mégis ké­szen voltam tervemmel, melyet végrehajtani egyedül indultam el, mert így könnyebbnek let­szik. Most itt leírom a részletes tervet és szá­modra is atyai tanácsaimat, az esetre, ha Pál kénytelen volna távolmaradásom miatt neked a levelet átadni. Isten veled, kedves Sándor öcsém, hát ha kedved van, csak gyere utánam. Csak azt­ ajánlom­ meg figyelmedbe, ha bárhol útközben egy becsületes öreg tóttal találkozol, csak nézz jó! a szeme közé, mert nem lehetetlen, hogy annak a bőrében én lakozom. . , Ölel szerető Pista bátyád. Természetesen azonnal hozzáfogtam az előkészületekhez, hogy Budapestet bizonytalan időre elhagyhassam és magamat Pista bácsi nyomába vessem. Teringettél, ha Stanley meg India találni Eivingstonét a legsötétebb Afriká­ban, tán csak én is megtalálom Pista bácsit Zem­plén vármegyében. Ezalatt megint kaptam egy levelet hasonló körülmények között, mint az elsőt. Átcsempészték a demarkácionális vonalon és onnan magyar postával közvetítették B­uda­­­pestre. Ezt a levelet épp oly kevéssé értettem.­ A­z ország lakossága osztatlan lelkesedéssel fo­­gadta Horthy Miklósnak kormányzóvá történt vá­lasztását. A ragaszkodás és szeretet fölemelő meg­nyilatkozásáról tanszako­dn­ak azok a táviratok, a melyekkel a vidék elhalmozza a kormányzót. Kecskemétről Zsitvay Tibor kormánybiztos Kecskemét város lakossága nevében a következő üd­vözlő táviratot küldötte Horthy Miklós kormány­zónak: ■ — Főméltóságu Horthy Miklós urnak, Magyar­­ország kormányzójának. Nagyúri Kecskemét város törvényhatósági bizottsága ujjongó lelkesedéssel és odaadó hódolattal köszönti Főmélóságodat az­ ország­­kormányzói székében. Kisérje Isten és nemzet ál­dása a legelső magyar embert országmentő szent munkájában. Zsitvay Tibor kormánybiztos f­őispán, Harkay Béla főjegyző. Kaposvárról Toll­­án Andor, Somogy vármegye alispánja a megye nevében a következő táviratban üdvözölte a kormányzót: — Nagyméróságodnak országunk kormányzó­jává történt megválasztásában a magyar nemzet hő óhaja ment teljesedésbe, a mihez Somogy vármegye közönsége szivvel-lélekkel csatlakozván, Nagyméltó­­ságodat igaz tisztelettel üdvözli, bízván abban, hogy igazságosságával, testerejével, lángoló hazaszereteté­­vel ezer­­sebtől vérző szeretet hazánkat a boldogulás útjára fogja vezetni. A magyarok Istenének áldása kísérje működését. Sátoraljaújhelyről•­ Zemplén vármegye közön­sége perében Turánszkij László alispán a következő táviratot küldötte Magyarország kormányzójának: volt mondani . . . szóval azt hiszem, hogy a föld élő és érző lény, mely szükség esetén még csele­kedni is képes. Idő kell, hogy összeszedjem a gondolatai­mat, melyek tömegesen rohanják meg nyomo­rult kis agy­velőmet, mely erre nincs­ egészen jól berendezve. Majd élőszóval, szemtől-szembe megértjük egymást. De akárhogy makrancos­­kodik is a toll a kezemben, egyet még le kell írnia. Ide hallgass, öcsém, megtaláltam a három alapkövet, amelyre önvédelmi harcunk erős várát építhetjük. Ez pedig a jogfolytonosság, a vér­­folytonosság és a könyfolytonosság. A jogainkért folytatott küzdelemben ki­öntött vér és a szenvedésekben elhullott könyek folytonossága, soha meg nem szünése teszi a jogokat élővé és elévülhetetlenné. Ellenségének összefirkálhatnak tintával mindenféle jogokat­, de a mi jogaink vérrel és könnyen vannak meg­írva." Ezért nincs itt senkinek másnak jussa. Szeretettel ölel öreg Pista bátyád. Másnap elutaztam az öreg magyar után, a­kinek sorsa élénk nyugtalansággal töltött el. Öt napig erőlködtem a demarkációs vonal hosz­­szában, hogy valamiképpen átbújhassak rajta, de nem sikerült. Egy sürgős ügyben aztán vissza kellett térnem Budapestre. Csüggedten és szé­gyenkezve léptem be lakásomba, ’s előre is fele­lőssé tettem magam minden bajért, mely Pista bátyám­at érné. Dolgozószobám széles angol bőr­­di­ányán egy öreg tót parasztember heverészelt, kinek arcát egy többhetes torotválatlanság .

Next