Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-28 / 76. szám
"v * K Budapest, 1920/X XL évfolyam, 70. szám Vasárnap, március 28. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Máfixatcai árak: B*é»» «ara 200 korona, f«'irr» 110 kor., n«ey«á»tro ae kor., esy kraxpr* 90 kor.. Kgryo» azara ara helyben, »időkön őa pályaudvarokon SO fillér. Hirtotinikatul Bltw «simítással, diszrabiorxtral. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili, kér., Rökk Szilári atan 4. »* Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili, kér., Józsa Mrkut 5, szem. Teteje»Számok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A főrendiházról. Budapest, műre. 21. Minthogy a főrendiház jogilag nem bízant meg, ellenben tényleg nem működik, mert az egykamararendszerü nemzetgyűlés mellett nem lehet szerepe:e tiszteletreméltó testületnek számos tagja kétizben is összeült értekezletre s e két értekezlet eredménye egy elaborátum, melyet Wlassics Gyula báró dolgozott ki s melyet át fognak adni a kormánynak ss gondolom, a kormányzónak is. A fölterjesztés arra kéri a mai politika intézőit, hogy gondjuk legyen rá, ■hogy a nemzetgyűlés a maga alkotó kedívében ne menjen a helyzetparancsolta szükségeken túl, hogy jelesen az alkotmányreform nagy kérdését ne sajátítsaki magának, mert ősi alkotmányunknak a változó idő követeléseihez való átformálása csak a magyar alkotmány országgyűlése két húgának lehet helyesen a föladata s hogy ha a nemzetgyűlés mégis•magának vindikálná e reformot, akkor • arra kéri Wlassics Gyula báró bölcs, higgadt és alapos előterjesztése után a főrendek értekezlete a kormányt,, hogy alkotmányreformjában ragaszkodjék ősi alkotmányunk közkamarai rendszeréhez és ne kiváltsa egy új elméletek szerint konstruált , papirosalkotmánnyal boldogítani hazánkat. Minden körülmények közt pedsig kéri a kormányt, hogy bármire határozza is magát, a főrendeknek adjon módot arra, hogy ez alkotmánykészítő munkában hozzászólással, véleményük nyilvánításával részt vehessenek. Nem tudom, kormány, kormányzó és nemzetgyűlés milyen álláspontra helyezkednek -ez igen tiszteletreméltó fölterjesztéssel szemben. Nyilvánvaló, hogy egyelőre érdemi választ nem fognak rá adni, hanem elintézik az incidenst kissé sablonos és nagyon elhárító és felettébb udvarias válasszal. Én üdvözlöm a fő rendbeli urakat ezért az életjelért, melyet magukról és néptörténeti intézményünkről adtak. Nézetem szerint a nemzetgyűlés egyelőre maga sem tudja, mit és mennyit akarjon. Eddig sajnos, csak annyit, mutatott meg, hogy nagyon fontosnak tartja azt, hogy legyen, hogy komolyan dolgozzék is, annak igen kevés tanúságát adta. Sőt még érdeklődést se mutat komolyabb feladatai iránt. Hiszen ha nincsen napirend előtti szenzációja, vagy izgalmas interpellációja, akkor egy órával késik a kitűzőit, órán túl az ülés" megnyitása és a pénzlebélyegzés súlyos ügyét- üres padok előtt -tárgyalják. Ennél a képviselőkre nézve érdekesebb a folyosói pletyka vagy egy konvertákulum a kupolateremben, ahonnan rendszerint egy-egy kézigránáttal térnek vissza a képviselő urak. Ezekben a dolgokban ez az újdonsült nemzetgyűlés szakasztott édesfia az elzüllésben fölborulott régi képviselő háznak. Egy riasztó tapasztalásunk azonban van. Mentül gyöngébb és mentül alacsonyabb a ivója egy ilyen testület, annál fél- Bi&iii«Tírizniriiiiizi'.^^^ j—rasa tékenyebben ragaszkodik mindenhez, a mit jogának tart. Elfelejti, hogy e tekintély nem adja, a jogokat nem "regbiti semimi sem jobban, mint a komoly munka és a derekáé alkotás De mindegy. Azért, hogy az uj testület nem gyermekbetegségekben szenved, hanem a régi Ház szenilis elgyermekesedésének rakoncátlan tüneteiben szeret csapongónk ,azért még nem lehetetlen, hogy kellő vezetéssel megtalálja, a maga koros útját. Ne féltsük tehát a főrendiházat se tőle. A főrendiházat. Mert nem felsőti fikát mondottam. A modern ideológok fejében tennék szélesen a szenátusok intézménye kisért. Kisért egy nagyobb, értelmesebb, felsőbb menetű szelekció útján létrejövendő Ház, tele tudományos, gazdasági, irodalmi, kereskedelmi, ipari, közigazgatási és bírói tekintélyekkel. Szóval egy felsőbb rendű értelmiség az általános titkos választójog alapján választandó, e szerint nyilván alsóbbrendű intelligenciával szemben. Hát óra, bolondság ez? Nem lefokozása a képviselőháznak ? Nem súlyosbítása a törvényhozási erők envensutivának ?A mai világban annyi egyetem és szaktestület áll a parlament rendelkezésére, hogy munkáját a lehető legtökéletesebb szakszerűséggel végezhesse, hogy» ezért felsőházat csinálni szakkörök tud fengetésévek igazán komikus luxus, A Márta az alkonyatban. — Arc tanulmány. — lila Sutó Gyula.. Carmen: „Je ne te parle pas, je chanle pour moi méme." („Nem neked beszélek, martamnak dódolok." ) Márta, akit egyébként sohasem szerettem és akit — tudom — szeretni sohasem fogok, kétszer okozott nagy, elfelejthetetlen, kitörülhetetten csalódást nekem. Nevéhez életem két nagy elapadásának emléke fűződik. Először akkor csalódtam, amikor megismerkedtem vele. (Azaz fogom-e őt valaha is megismerni?) Másodszor akkor, amikor váratlanul, hirtelen, úgy ahogy jött, eltávozott életemből. (De távozott-e igazán?) ’ \ - «'• • ; * -Jött a hajó. És jött az alkonyat. A nyaralóhely partjának árnyas fái alól leányok siettek elő. A hajót fogadták vidáman, gondtalanul. És közöttük volt Márta. A kikötőhídon valaki bemutatott neki. Az alkonypirbart, a búcsúzó nap bíborsugaraiban megfürödve felém ragyogott csodálatos arca. ■' Iszonyú volt!; siettettetés. volt! *v. Ez akkortájban volt, amikor véglélfáül boldogan jártam e gyönyörű élet útjain. Amikor már túl voltam a nagy válságokon, a megrázóátéléseken, a lelki megriadásokon, az érzésviharokon. Amikor meghiggadtan, életszépségek beidegzésének és lelki átszűrődések harmóniájának jóleső melegében nagy elhatározások fogantak bennnem. Boldogan, megilletődve éreztem magamban azt a lelki diszpozíciót, amely verőfényes, nyájas utakon a költészet mezejére vezet engem. Igen, én író leszek! Mámoros idők voltak ezek. Szavakat kerestem és szavakat találtam. Meghitt, csendes szobámban toltam boldogan sercegelt a fehér papiroson, kinn, na napsugárjárta mezőkön pedig úgy éreztem, hogy — mint egykoron az agg Hesiócsost — maguk a múzsák hívtak meg a költészet hazájába. Mindent, mindent le tudtam írni. A szavak beláthatatlan serege állott rendelkezésemre a természet ezer szépségének meleg poézissel való, megragadó leírására. Szavak rajzoltak körülöttem, ha megkapó hangulatokról, nagy szomorúságokról, gőgös bánatokról, mély áh italokról, fojtott vágyakról, szívbemarkoló érzésszenzációkról, nemes hevülésekről, mámoros szódüldékről, dúló szenvedélyekről, sejtelmes borzongásokról, éteri finomságokról kellett írnom. Szavak engedelmesketnek, ha élőlényeknek vagy élettelen tárgyaknak művészi realizmussal valószem léttetésére törekedtem. Az érzések és hangulatok meleg hullámverése mimlopül magával, ragadott és szivemet sfurábágos ,szigtdek, boldog mezük felé sodorja. Lelkem ládagadó ’vágya káprázatos, meleg intpressziókkal nyert gyönyörteljes kielégülés’ és szifiel képzeli II.-! Szőttem a szavak tarka-barka,’ hínv.’sszőnyegéi. • . ’’AA . . . És ekkor, az irnitudás e büszke mámorában, — óh. miért nem mentem szerényebben .oda, —,olt a kikötőhidon, az alkonyat bűbájos. •s a csodálatos szili sugárzásában felém ragyogott Mária misztikus szépségű arca. Mondom, iszonyú volt az. Rettenetes volt az • . ’ .! Némán szemléltem, mint valami tüneményt. Mit csináljak ennyi gazdagsággal szemben? Azután sápadtan, szomorúan néztem a hunyó napba. Mintha a távozó alkonysugarakkal boldog reménysugarak hanyatlottak volna, le a messzeségbe. A hajó lassan távozott. A leányok szerte* ...éledtek. Én elgondolkozva ballagtam haza a bokorszegie, vízparti országúton. Igen, alkonyat, vízpart távozó hajó, mindezekről de széken tudnék írni. De Márta arcát leírni soha, soha képes nem leszek. Nincs tehetségem. Nem leszek szó. -:jt ’ 1 . Márta is a napba nézett, mint Beatrice, a mikor ő Dante először megpillantotta és a mikor a költő „eget kormányzó szerelemre", gyulladt. Engem némi, bűvölt el Márta. Rajtam , pont csaptak ,keresztül forró hullámok. Én elsápadtam. Márta sem azelőtt, sem azután nem érdekelt. Lelkivilágot nem kutattam. Közelségére ,nem vágyod rám.’ '.Noha' senkitö! se, kérdeztem, j Jrnge; vidám—e ö, tudj-e igpjt ,szivből kacagni? A’agy szomoni.-e,' L.elpdalol e .cn' csendes; alkonyatba és zukeg-e, ha ráborult a némtí bánat ? Szilid, áltitatos-e,' mint , a tevecsernyére menő ,zárdanövendékek, vagy '.szilaj, vad, mint a szeg,illás láncos leányok? Szereli-e a kukát vagy kacogva kinozza-e őket? Mindez nem érdekelt. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal.