Budapesti Hírlap, 1920. augusztus (40. évfolyam, 182–206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

1912. A­ H­i/fi * Budapest, 1920. XL. évfolyam, 187. szám Szombat, augusztus 7. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Blőffschiil árak: Eger* évr. 333 koron*, fél.vr. 140 kor., «.*fr.44vr» 70 kor., agy hónapra 35 kor., Egye* szám ára helyben, vidékén és pályaudvarokon 1 korona, Birdetinok milliméter axámitással, dijixabá*­ez.rlat. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-kurut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23~84. Történeti arckép. Az ember azt gondolja, hogy a mai napon is, mikor Almássy Deniz grófnőt és a Roheim­­vlla háznépét hallgatták ki a Tisza-perben. Hogy ez is egy úgynevezett törvényszéki tárgya­. Más volt. . . Nem, ez több volt. Ez történeti arcképfes­tés volt. Egy hőstragédia utolsó felvonásának végjelenetei elevenedtek meg e tárgyaláson. Azok a pillanatok, a­mikor a hős, erkölcsi tar­talmának és a rá leselkedő végzetnek tiszta, vi­lágos tudatában egész nagyságában, mintegy Szemünk előtt emelkedik fel a közönséges em­beri mértékek fölé, félelmet­ és kínos gyönyört keltve az emberi lélekben. A megigézett hall­gató, a nemzet lelkén erőt vesz az az érzés, hogy valamint nem magáért élt, azonképpen nem is magáért, hal meg e nemzeti tragédia hőse, ha­nem érd­ülyik. Egy csepp a Golgotán elvérzett Megváltó véréből száguld az ilyen ember ezek­ben. Az élet vágya és a halál félelmetlen­­sége isteni egyensúlyban van lényében. Múljék el tőlem e pohár, de legyen meg a Te akaratod. Szeretnék élni, hogy megmenthessem a nemze­tet, mondotta­m, de a halál pillanatában tudnia, éreznie kellett, hogy halála, egymagáé, ténye­zője lesz a nemzet megmentésének, jobban, mint száz és ezer másnak az élete. Magam előtt látom férfias katona­ alakját, a­mikor azzal a kimondott szándékkal ment el a harctéri frontra, hogy ott a magyar legények szenvedéseiben osztozzék. Velük lakott az árok­ban, velük élt katonakosztoú, és nem hogy ke­rülte volna, inkább kihívta a veszedelmet maga ellen, hogy tiszttársai aggódó szemrehányások­kal illették. Úgyszólván már ott fölkínálta éle­tét a végzetnek. De a sors nagyobbat szánt neki. Nem az ellenség eltévedt buta golyóját, hanem a nemzet m­egrontóinak gaz lövedékét. Ott csak hős lett volna, itt hős és mártír lett. És tudjuk, hogy a mártírok véréből lett nagy a keresztény­­­­ség. Hősei és mártírjai véréből táplálkozik a nemzet. És látom őt a mai vallomásokból azon az egész utolsó napon. Felbujtott, felizgatott cső­cselék tolongása reggeltől szürkületig az utcán. Házanépe rimánkodásai,­­hogy meneküljön. A délelőtti látogatás, egy pokoli annunciáció, egy élő szó, egy hírnöki jeladás a tragédia végéről. .És ő stoikus nyugalommal néz, immár­ bizo­nyosnak tudott halála elé, melynek szele,meg­csapta minden oldalról, melynek előérzete ült hozzátartozói arcán, szólt beszédükből, kiálto­zott vergődésükből. És látom, mint dobja el a fegyverét, mert­­a védelem céltalan, és látom, mint hárítja el maga mellől az asszonyokat, hogy a halál útja hozzá szabad legyen, és látom, mint roskad össze és adja vissza nagy lelkét a teremtőnek abban az élő tudatban, hogy legjobb hite sze­rint élt és küzdött a hazáért, és édes gyötrelem­mel hálálja meg, hogy megadatott neki, meg­halnia a hazáért, a táviratot, kénytelen hosszabb cikkben beismerni, hogy a bojkott vereséggel végződött. A Ni­evve Courant megállapítja, hogy a boj­kott a külföldön népszerűtlen volt, különösen Hollandiában, a­hol azt érthetetlennek­ lelátták és Magyarország iránti rokonérzéssel vannak. A bojkott megszüntetéséh­ez lényegesen hozzá­járultak a svájci munkásszervezetek, a­melyek az utóbbi időben háromszor­ kérték a bojkottot elren­delő határozat visszaszívását. Az osztrák sajtó és a bojkott megszüntetése­ Bécsből jelentik a MTI-nak. A bécsi közvé­lemény nagy örömmel­­ fogadta a bojkott megszün­tetéséről szóló hírt. A polgári sajtó alányt az abból, a­hogy az Arbeiter Zeitung mai száltja a bojkott megszüntetéséről szóló határozatot megokolja. A német nemzetiek lapja a Wiener Mittag így ír:­­„Az a megzavarodott­ dadogás, a­mellyel az Arbei­­te­r Zeitung ma a szakszervezeti internacionale ve­reségét leplezni igyekszik, féktelen derültséget kel­tene, ha nem volna szomorú dologról szó, a­mely­nek nyomában nélkülözés és gazdasági áldozatok jártak ennek a tömegcsalásnak következtében. Is­mét bebizonyosodott, hogy a nemzetköziség éppen­séggel nem tudja más nemzetek munkásságát os­tobaságokra rávenni." A forgalom megindítása. A bécsi közlekedésügyi hivatal vezető helyéről a Neue Freie Pressé­vel a Magyarország elleni boj­kott megszüntetéséről a következőket köztik: A kormány sohasem azonosította magát a bojkottal, azt nem hagyta jóvá és nem támogatta. Azt a ren­deletet, a­melyet a közlekedésügyi államtitkár adott ki és a­mely a Magyarországgal való egész vasúti forgalmat megszűntette, most hamarosan fel­függesztik. A­mi ez áruforgalmat illeti, magában Bécsben csak kétszáz magyarországi rendeltetésű vagon van. A határállomásokon azonban igen sok olyan vasúti kocsi van, a­mely a Magyarországra való szállításra vár. Mindezeket a vasúti kocs­kat három nap alatt zavartalanul Magyarországba lehet juttatni. (MTI.) A hojhoff holnap megszűnik. Bécsből jelentik. Befejezett tény, hogy a Ma­gyarország ellen szervezett bojkottot hétheti idő­tartam után megszüntetik. A német-osztrák szak­­szervezeti bizottság erre vonatkozóan a következő táviratot kapta az amszterdami szakszervezeti szö­vetségtől : Noha Magyarországon még nem kielégítő a helyzet, a nemzetközi szakszervezeti szövetség vezetősége az általános helyzet alapján elhatá­rozta, hogy augusztus 8-án félbeszakítja a boj­kottot. Tessék a szükséges intézkedéseket meg­tenni. Részletesebb közléseket mandesztumban teszünk. Fimmen. • • Az Arbeiter Zeitung, a­mely a lap élén közli­t­tF Almássy Deniz grófnő kihallgatása. — Tisza István gróf gyilkosai. — A tárgyalás ötödik napja. — A hadb­róság Zoltán László ezredes elnökle­tével folytatta a Tisza-per fötárgyalását. A mai na­pon a tanúkihallgatást kezdte meg. Kihallgatásra ma a következő tanukat idézte be: özvegy Tisza Istvánné grófné, Almássy Deniz grófnő, Cserniik Reztené, Dömötöry László, Weszely 2i Margit, Jio­­heim Samu és Boheim Géza. Mondada dr. tárgyalást vezető bejelenti, hogy Tisza Isbertné grófné ügyvédje útján orvosi bizo­nyítványt terjesztett be arról, hogy 1917-ben szen­vedett betegsége folytán a legcsekélyebb izgalom, mely a­­ halgatástól járna, veszedelmes lehet reá nézve. A bíróság kimondja, hogy Tisza Istvánné grófné kihallgatásától eltekint. Almássy Deniz grófnő vallomása. Ezután Al­sissy Deniz grófnőt hallgatja ki a bíróság. Személyi adatainak le­­mondása u­lán Mondada dr. tárgyalást vezető fölszólítja, hogy adja elő, milyen események adódtak elő 1918­ ok­tóber 31-én délelőtt a Roheim-villában Tisza Ist­ván gróf személyével kapcsolatban. Almássy Deniz grófnő: Délelőtt néhány em­ber ödöngöt­t a ház tájékán. Akkor az volt az im­presszióm, hogy vigyáznak a házra, hogy ne me­hessen ki. Reggel jöttem a villába. Figyelmeztet­tem nagybátyámat, hogy itt veszedelem van s kér­tem, hogy menjünk el a villából. Ha itt marad, az biztos halál. Proponáltam a Bethezda-kórházat, vagy az Erzsébet női iskolát, de ilyen intézetbe nem akart veszedelmet vinni magával. Kértem, hogy nevezze meg valamely ismerősét, azt mondta, hogy senki házába hívatlanul nem megy. Figyel­meztettem, hogy vele él és bukik nemzete. A soffőr, a­kit kiküldtünk, ezt mondta, hogy elmenni nem tehet, mert katonák állanak az Erzsébet királyné­mnál. Több-kevesebb csoportosulás volt a Hermina­­utón a délelőtt folyamán." E­gy vagy két nagyobb csoportosulás is volt, a­hol kiabálás, fenyegetőzés volt, átkokat szórtak rá, sőt később a külső kaput is benyomták. Nagybátyám íróasztalánál állt és né­zett kifelé, de feleségének kérésére kissé beljebb ■ jött, mert azt hittük, hogy lövöldözni fognak. Tisza István gróf két utolló levele. .. Én v­elem kijött Konrád Péter, az édes­anyám házmestere, a­kit arra kért nagybátyám, hogy két levelet vigyen be a városba. Mondta, hogy a levelek azonos tartalmúak voltak, az egyik Lukachich városparancsnokhoz, a másik Hadik János miniszterelnökhöz. Mindkettőnek azt írta, hogy szántsák bármilyen szolgálattételre, a­hová hívják, oda fog menni, hogy végveszedelemben levő szerencsétlen nemzetét megvédje. A két levelet Kon­rád tárcájába akarta tenni, mire ő figyelmeztette Konrádot, hogy a villát megfigyelik, vigyázzon, gortdolja meg, hogy az ő lakásából megy ki. Tegye a leveleket az inge alá, de­ előbb gondolja meg jól. Hogy vállalkozik-e rá. Erre Konrid­ azt­ felelte, hogy bármit szívesen megtesz. Elment a két levéllek A gyilkosok terepszemléje. — Késő délelőtt az első, a­ki megérkezett, Sándor János volt belügyminiszter volt. Kijött gya­log, nagyon izgatottan. Két órára megérkezett Rad­­vánszky Béla báró. Közben Sándor János ottléte alatt, lehet, hogy megelőzően nagy lárma volt és bejött egy csomó katona. Elénk állott egy hosszú, csököpenyegbe öltözött alak, azt hiszem, hogy alatta formaruha volt. Ez kissé nervózusan, itta­san, nagyon kezdett könyörögni, hogy csak egy pár szót kíván szólni a kegyelmes úrral, de csak négy­­szemközt. Nagynéném és én nem akartunk eltá­vozni, mire nagybátyám, a­kinél revolver volt, azt mondta, hogy nincs veszedelem és hagyjuk őt négy­szemközt, mert különben nem tudjuk lerázni ezt az embert. Tisza ezzel az emberrel a szalónba vonult, s többi katona pedig, lehettek hatan vagy többen is a hallban foglaltak helyet, mi pedig a szalon ajtajá­ban állottunk. Tiszánál revolver volt, épp aznap reggel mondta, hogy meg van töltve a revolvere­­, ha látja, hogy segíthet magunkon vagy magán akkor lőni fog. Görtnernek, mert ez volt ez az alak is mondta, gondolja meg, mert egész biztos, hogy ha a nadrágzsebében levő revolverhez nyúlna, abban a pillanatban ő elsüti revolverét és nem fog hi­bázni. Görtner mondta, hogy ő nem akarja bántat,­ csak valamit akar vele közölni. Hallotta ezután hogy beszélnek, de nem értettük, hogy mit. Az égés­ dolog csak egy-két percig tartott. Ezután Gartner kijött és társaival eltávozott. Rögtön ezután meg­kérdeztük nagybátyámat, hogy mit mondott neki Gartner. Azt mondta, hogy csak azt kérdezte, nincs-e nála elrejtőzve egy Ruzicska nevű ügyész vagy had­bíró, a­ki Görtnernek személyes haragosa és Gartner ezért hord magával revolvert, hogy a­hol rátalál, végezzen vele. Tisza mondta, hogy ezt azonban nem hiszi. — Két óra tájban megérkezett Radvánszky báró; ebéd után Tisza kérte a bárót, hogy Sándor Jánost kísérje haza. A báró vállakozott erre, azt mondta hogy rögtön azután vissza fog jönni. Nem sokkal távozása után visszaérkezett Konrád, a két levéllel, melyeket már nem tudott kézbesíteni. Köz­ben jött egy civil úr s mondta, hogy valamit akar a gróffal közölni. Mondta, hogy összeköttetései van­nak a telefonközpontban s igy tudná közölni Tiszá­val a jelszavakat. Tisza azt mondta, hogy neki m­iny­i­ksége semmire, ha azonban megteszi ezt, meg fogja köszönni. Tényleg nyolc-tíz perc múlva vissza­jött, mondott két jelszót, a­melyek nagyon hason­lítottak egymáshoz. Tisza megköszönte, az ismeret­len elment. Impresszióm az, hogy teljesen jóakaratu ember volt. A csendőrök kivonulnak a villából. — Csendőrt a délelőtt folyamán egyet sem láttam, de tudom, hogy az őrmester jelentkezett. Az inassal beszélt, a­ki mondta, hogy erősítésről gon­doskodjanak- Tisza azt mo­ndta, hogy nem ő hívta ide őket, nem illetékes gondoskodni erről, tegyenek

Next