Budapesti Hírlap, 1920. augusztus (40. évfolyam, 182–206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
1912. A Hi/fi * Budapest, 1920. XL. évfolyam, 187. szám Szombat, augusztus 7. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Blőffschiil árak: Eger* évr. 333 koron*, fél.vr. 140 kor., «.*fr.44vr» 70 kor., agy hónapra 35 kor., Egye* szám ára helyben, vidékén és pályaudvarokon 1 korona, Birdetinok milliméter axámitással, dijixabá*ez.rlat. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-kurut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23~84. Történeti arckép. Az ember azt gondolja, hogy a mai napon is, mikor Almássy Deniz grófnőt és a Roheimvlla háznépét hallgatták ki a Tisza-perben. Hogy ez is egy úgynevezett törvényszéki tárgya. Más volt. . . Nem, ez több volt. Ez történeti arcképfestés volt. Egy hőstragédia utolsó felvonásának végjelenetei elevenedtek meg e tárgyaláson. Azok a pillanatok, amikor a hős, erkölcsi tartalmának és a rá leselkedő végzetnek tiszta, világos tudatában egész nagyságában, mintegy Szemünk előtt emelkedik fel a közönséges emberi mértékek fölé, félelmet és kínos gyönyört keltve az emberi lélekben. A megigézett hallgató, a nemzet lelkén erőt vesz az az érzés, hogy valamint nem magáért élt, azonképpen nem is magáért, hal meg e nemzeti tragédia hőse, hanem érdülyik. Egy csepp a Golgotán elvérzett Megváltó véréből száguld az ilyen ember ezekben. Az élet vágya és a halál félelmetlensége isteni egyensúlyban van lényében. Múljék el tőlem e pohár, de legyen meg a Te akaratod. Szeretnék élni, hogy megmenthessem a nemzetet, mondottam, de a halál pillanatában tudnia, éreznie kellett, hogy halála, egymagáé, tényezője lesz a nemzet megmentésének, jobban, mint száz és ezer másnak az élete. Magam előtt látom férfias katona alakját, amikor azzal a kimondott szándékkal ment el a harctéri frontra, hogy ott a magyar legények szenvedéseiben osztozzék. Velük lakott az árokban, velük élt katonakosztoú, és nem hogy kerülte volna, inkább kihívta a veszedelmet maga ellen, hogy tiszttársai aggódó szemrehányásokkal illették. Úgyszólván már ott fölkínálta életét a végzetnek. De a sors nagyobbat szánt neki. Nem az ellenség eltévedt buta golyóját, hanem a nemzet megrontóinak gaz lövedékét. Ott csak hős lett volna, itt hős és mártír lett. És tudjuk, hogy a mártírok véréből lett nagy a kereszténység. Hősei és mártírjai véréből táplálkozik a nemzet. És látom őt a mai vallomásokból azon az egész utolsó napon. Felbujtott, felizgatott csőcselék tolongása reggeltől szürkületig az utcán. Házanépe rimánkodásai,hogy meneküljön. A délelőtti látogatás, egy pokoli annunciáció, egy élő szó, egy hírnöki jeladás a tragédia végéről. .És ő stoikus nyugalommal néz, immár bizonyosnak tudott halála elé, melynek szele,megcsapta minden oldalról, melynek előérzete ült hozzátartozói arcán, szólt beszédükből, kiáltozott vergődésükből. És látom, mint dobja el a fegyverét, merta védelem céltalan, és látom, mint hárítja el maga mellől az asszonyokat, hogy a halál útja hozzá szabad legyen, és látom, mint roskad össze és adja vissza nagy lelkét a teremtőnek abban az élő tudatban, hogy legjobb hite szerint élt és küzdött a hazáért, és édes gyötrelemmel hálálja meg, hogy megadatott neki, meghalnia a hazáért, a táviratot, kénytelen hosszabb cikkben beismerni, hogy a bojkott vereséggel végződött. A Nievve Courant megállapítja, hogy a bojkott a külföldön népszerűtlen volt, különösen Hollandiában, ahol azt érthetetlennek lelátták és Magyarország iránti rokonérzéssel vannak. A bojkott megszüntetéséhez lényegesen hozzájárultak a svájci munkásszervezetek, amelyek az utóbbi időben háromszor kérték a bojkottot elrendelő határozat visszaszívását. Az osztrák sajtó és a bojkott megszüntetése Bécsből jelentik a MTI-nak. A bécsi közvélemény nagy örömmel fogadta a bojkott megszüntetéséről szóló hírt. A polgári sajtó alányt az abból, ahogy az Arbeiter Zeitung mai száltja a bojkott megszüntetéséről szóló határozatot megokolja. A német nemzetiek lapja a Wiener Mittag így ír:„Az a megzavarodott dadogás, amellyel az Arbeiter Zeitung ma a szakszervezeti internacionale vereségét leplezni igyekszik, féktelen derültséget keltene, ha nem volna szomorú dologról szó, amelynek nyomában nélkülözés és gazdasági áldozatok jártak ennek a tömegcsalásnak következtében. Ismét bebizonyosodott, hogy a nemzetköziség éppenséggel nem tudja más nemzetek munkásságát ostobaságokra rávenni." A forgalom megindítása. A bécsi közlekedésügyi hivatal vezető helyéről a Neue Freie Pressével a Magyarország elleni bojkott megszüntetéséről a következőket köztik: A kormány sohasem azonosította magát a bojkottal, azt nem hagyta jóvá és nem támogatta. Azt a rendeletet, amelyet a közlekedésügyi államtitkár adott ki és amely a Magyarországgal való egész vasúti forgalmat megszűntette, most hamarosan felfüggesztik. Ami ez áruforgalmat illeti, magában Bécsben csak kétszáz magyarországi rendeltetésű vagon van. A határállomásokon azonban igen sok olyan vasúti kocsi van, amely a Magyarországra való szállításra vár. Mindezeket a vasúti kocskat három nap alatt zavartalanul Magyarországba lehet juttatni. (MTI.) A hojhoff holnap megszűnik. Bécsből jelentik. Befejezett tény, hogy a Magyarország ellen szervezett bojkottot hétheti időtartam után megszüntetik. A német-osztrák szakszervezeti bizottság erre vonatkozóan a következő táviratot kapta az amszterdami szakszervezeti szövetségtől : Noha Magyarországon még nem kielégítő a helyzet, a nemzetközi szakszervezeti szövetség vezetősége az általános helyzet alapján elhatározta, hogy augusztus 8-án félbeszakítja a bojkottot. Tessék a szükséges intézkedéseket megtenni. Részletesebb közléseket mandesztumban teszünk. Fimmen. • • Az Arbeiter Zeitung, amely a lap élén közlittF Almássy Deniz grófnő kihallgatása. — Tisza István gróf gyilkosai. — A tárgyalás ötödik napja. — A hadbróság Zoltán László ezredes elnökletével folytatta a Tisza-per fötárgyalását. A mai napon a tanúkihallgatást kezdte meg. Kihallgatásra ma a következő tanukat idézte be: özvegy Tisza Istvánné grófné, Almássy Deniz grófnő, Cserniik Reztené, Dömötöry László, Weszely 2i Margit, Jioheim Samu és Boheim Géza. Mondada dr. tárgyalást vezető bejelenti, hogy Tisza Isbertné grófné ügyvédje útján orvosi bizonyítványt terjesztett be arról, hogy 1917-ben szenvedett betegsége folytán a legcsekélyebb izgalom, mely a halgatástól járna, veszedelmes lehet reá nézve. A bíróság kimondja, hogy Tisza Istvánné grófné kihallgatásától eltekint. Almássy Deniz grófnő vallomása. Ezután Alsissy Deniz grófnőt hallgatja ki a bíróság. Személyi adatainak lemondása ulán Mondada dr. tárgyalást vezető fölszólítja, hogy adja elő, milyen események adódtak elő 1918 október 31-én délelőtt a Roheim-villában Tisza István gróf személyével kapcsolatban. Almássy Deniz grófnő: Délelőtt néhány ember ödöngött a ház tájékán. Akkor az volt az impresszióm, hogy vigyáznak a házra, hogy ne mehessen ki. Reggel jöttem a villába. Figyelmeztettem nagybátyámat, hogy itt veszedelem van s kértem, hogy menjünk el a villából. Ha itt marad, az biztos halál. Proponáltam a Bethezda-kórházat, vagy az Erzsébet női iskolát, de ilyen intézetbe nem akart veszedelmet vinni magával. Kértem, hogy nevezze meg valamely ismerősét, azt mondta, hogy senki házába hívatlanul nem megy. Figyelmeztettem, hogy vele él és bukik nemzete. A soffőr, akit kiküldtünk, ezt mondta, hogy elmenni nem tehet, mert katonák állanak az Erzsébet királynémnál. Több-kevesebb csoportosulás volt a Herminautón a délelőtt folyamán." Egy vagy két nagyobb csoportosulás is volt, ahol kiabálás, fenyegetőzés volt, átkokat szórtak rá, sőt később a külső kaput is benyomták. Nagybátyám íróasztalánál állt és nézett kifelé, de feleségének kérésére kissé beljebb ■ jött, mert azt hittük, hogy lövöldözni fognak. Tisza István gróf két utolló levele. .. Én velem kijött Konrád Péter, az édesanyám házmestere, akit arra kért nagybátyám, hogy két levelet vigyen be a városba. Mondta, hogy a levelek azonos tartalmúak voltak, az egyik Lukachich városparancsnokhoz, a másik Hadik János miniszterelnökhöz. Mindkettőnek azt írta, hogy szántsák bármilyen szolgálattételre, ahová hívják, oda fog menni, hogy végveszedelemben levő szerencsétlen nemzetét megvédje. A két levelet Konrád tárcájába akarta tenni, mire ő figyelmeztette Konrádot, hogy a villát megfigyelik, vigyázzon, gortdolja meg, hogy az ő lakásából megy ki. Tegye a leveleket az inge alá, de előbb gondolja meg jól. Hogy vállalkozik-e rá. Erre Konrid azt felelte, hogy bármit szívesen megtesz. Elment a két levéllek A gyilkosok terepszemléje. — Késő délelőtt az első, aki megérkezett, Sándor János volt belügyminiszter volt. Kijött gyalog, nagyon izgatottan. Két órára megérkezett Radvánszky Béla báró. Közben Sándor János ottléte alatt, lehet, hogy megelőzően nagy lárma volt és bejött egy csomó katona. Elénk állott egy hosszú, csököpenyegbe öltözött alak, azt hiszem, hogy alatta formaruha volt. Ez kissé nervózusan, ittasan, nagyon kezdett könyörögni, hogy csak egy pár szót kíván szólni a kegyelmes úrral, de csak négyszemközt. Nagynéném és én nem akartunk eltávozni, mire nagybátyám, akinél revolver volt, azt mondta, hogy nincs veszedelem és hagyjuk őt négyszemközt, mert különben nem tudjuk lerázni ezt az embert. Tisza ezzel az emberrel a szalónba vonult, s többi katona pedig, lehettek hatan vagy többen is a hallban foglaltak helyet, mi pedig a szalon ajtajában állottunk. Tiszánál revolver volt, épp aznap reggel mondta, hogy meg van töltve a revolvere, ha látja, hogy segíthet magunkon vagy magán akkor lőni fog. Görtnernek, mert ez volt ez az alak is mondta, gondolja meg, mert egész biztos, hogy ha a nadrágzsebében levő revolverhez nyúlna, abban a pillanatban ő elsüti revolverét és nem fog hibázni. Görtner mondta, hogy ő nem akarja bántat, csak valamit akar vele közölni. Hallotta ezután hogy beszélnek, de nem értettük, hogy mit. Az égés dolog csak egy-két percig tartott. Ezután Gartner kijött és társaival eltávozott. Rögtön ezután megkérdeztük nagybátyámat, hogy mit mondott neki Gartner. Azt mondta, hogy csak azt kérdezte, nincs-e nála elrejtőzve egy Ruzicska nevű ügyész vagy hadbíró, aki Görtnernek személyes haragosa és Gartner ezért hord magával revolvert, hogy ahol rátalál, végezzen vele. Tisza mondta, hogy ezt azonban nem hiszi. — Két óra tájban megérkezett Radvánszky báró; ebéd után Tisza kérte a bárót, hogy Sándor Jánost kísérje haza. A báró vállakozott erre, azt mondta hogy rögtön azután vissza fog jönni. Nem sokkal távozása után visszaérkezett Konrád, a két levéllel, melyeket már nem tudott kézbesíteni. Közben jött egy civil úr s mondta, hogy valamit akar a gróffal közölni. Mondta, hogy összeköttetései vannak a telefonközpontban s igy tudná közölni Tiszával a jelszavakat. Tisza azt mondta, hogy neki minyiksége semmire, ha azonban megteszi ezt, meg fogja köszönni. Tényleg nyolc-tíz perc múlva visszajött, mondott két jelszót, amelyek nagyon hasonlítottak egymáshoz. Tisza megköszönte, az ismeretlen elment. Impresszióm az, hogy teljesen jóakaratu ember volt. A csendőrök kivonulnak a villából. — Csendőrt a délelőtt folyamán egyet sem láttam, de tudom, hogy az őrmester jelentkezett. Az inassal beszélt, aki mondta, hogy erősítésről gondoskodjanak- Tisza azt mondta, hogy nem ő hívta ide őket, nem illetékes gondoskodni erről, tegyenek