Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)

1920-11-26 / 279. szám

Ara 1 korona, XL. évfolyam, 279. szám Budapest, Péntek, november 26 Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., nagyadévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. ,,Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek J­agyarország feltámadásában. Athen,a görög bonyodalom, Budapest, nov. 20­Leygues miniszterelnök ma Londonba uta­lott, hogy Lloyd Gi­orgeval a legkülönbözőbb ,és legaktuálisabb kérdéseiről az európ­ai politi­kának tanácskozzék. Lloyd George kiváltóágára azonban mint harmadik, részt vesz a tanácskozá­sokban, ha igaz, Giolitti is, sőt szó van arról, hogy Ballisz görög miniszterelnököt is Lón-­ Honba várják. A konferencia összehívása Irán­ból iniciatívára vezethető vissza. A francia la­­pok sürgették, sőt követelték a francia é­s az angol miniszterelnökök találkozását. Giolitti és Itanisz jelenlétére semmi súlyt sem vetettek, de úgy látszik, szívesen meghátráltak Lloyd George kívánsága elől, csak hogy az egész konferencia kútba ne essék. . Mióta Görögország Yszjizetoszt lerázta a nyakáról, a francia politika nagy idegesen ide­­oda kapkod és meglepetéséből nem tud magá­hoz térni. A francia lapok az utolsó percig sziklaszilárdan bíztak a francia politika hű csatlósának, Venizelosznak győzelmében és nem voltak f­elkészülve arra, hogy a mostani görög választás a francia befolyást egész Kelet- Európában egy csapásra meg fogja rendíthetni, f­okozta a francia idegességet az a véletlen kö­rülmény, hogy­­a görög katasztrófával egyidő­­ben tarangéi, a franciák által elismert antibolo­­sevik vezér kénytelen volt a vörösök elől mene­külve, Konstantinápolyba áttenni főhadiszállá­sát. Ez a kudarc is váratlanul érte a francia diplomáciát, a­mely mindvégig szentül meg volt győződve arról, hogy Wrangel krimi pozí­ciója megy­árha­tatlan vára a francia bolysevik­­elleres politikának. A háború és a béke során a franciák megtanulták az európai földrajzot és így jól tudják, hogy Lenin csapatai most újból elérték a besszarábiai, a galíciai és a­ lengyel határt és remegve kérdik egymástól, hogy mi lesz akkor-,ha a még mindig megoldatlan felső­­sziléziai kérdés, a­melynek németellenes meg­oldásához­ Franciaország mindazonáltal ragasz­kodik, a lappangó német-lengyel ellentétet lángba borítja. És hogy beleljék a pohár, ott van harmadik csapásnak a genfi konferencia, a­hol Barnes, az egyik­ hivatalos angol kiküldött, igaz, hogy csak a maga nevében, de­ viszont Gocil­lord, a másik kiküldött tüntető helyeslése, mellett nyíltan követelte Németország felvételét a népszövetségbe. Nem csoda, hogy a francia politikai­­ csa­pásoknak ebben az­ áradatában elvesztik létek-­ jelenlétüket, már nem bíznak a maguk erejé­ben és bölcseségében­ és Lloyd Georgetól várnak tanácsot ,és­ segítséget. A bajok­­fókusza, mindenesetre a görög kérdés. H ha ezt a francaik megelégedésére meg lehetne oldani, akkor a többi miatt pillanat­nyilag nem kellene kétségbeesni. A franciák kezdetben Konstantin király, de még fia, György herceg visszatéréséről is hallani sem akartak. Időközben azonban az olaszok félhiva­talosan kijelentenék, hogy semmi kifogásuk sincs az ellen, ha Konstantin ismét elfoglalja a trónt és a francia lapok máris konstatálták, hogy Olaszország ma is olyan antivenizetista, mint a minő volt 1914-ben. Kerr angol admirá­lis pedig sietett Konstantin királyt svájci szám-­­ fizetésében fölkeresni, a­mi miatt most már­­ az angolok ellen is gyanakodni kezdtek és vall­­t­­ák be, némi joggal, mert az angol kormány nagy bölcsen és ravaszul eddig még semmiféle irányban sem kötötte le magát. Mindezek láttára a francia kormány minthogy Konstantin személye mindjobban ki­siklik a kezéből, a kis Görögország megfenyege­tésével akar elégtételt kapni. Mindazt, a­mit a sevresi­ békében a törökök rovására odaajándé­kozott Görögországnak, azt most vissza akarja venni tőle és fölosztani a szerbek és horribile dictu a bolgárok és a törökök között, a­miben kapóra jön neki, hogy a sevresi béke még rati­fikálva nincsen. Ebben az a határozásban kettő a neveze­tes dolog. Először is majdnem hihetetlenül hangzik, h­ogy mindaz, a­mit olyan nagy han­gon, olyan nagy frázisok kíséretében, fontos európai érdekekre hivatkozva, alig egy pár hó­nappal ezelőtt csináltak, azt most lerombolják ugyanilyen szójátékok kíséretében ugyan, de valójában azért, mert a szegény görög nép ki merte mondani, hogy Konstantint akarja ismét mint uralkodóját tisztelni. A második pedig és ránk nézve az a memmium emelkedik ki nagy­ fontossággal, hogy ilyen másod-harmadrendű és nem is első­rendű érdek miatt a franciák a sevresi békét, ha fenyegetéseiket beváltják, megbontani ké­szülnek. Ez olyan rés, a­melyen keresztül biz­tos út vezet a többi békék megbontásához, de akkor már nem az antant és a franciák kedve szerint, hanem az ő kedvük ellenére, mindkét­ országban fennálló letéti zárlatra és a kétö­tös megadóztatás elkerülésének kérdésére. Ezekben a­ kérdésekben bizonyára szükséges lesz, hogy a két pénzügyminisztérium, egymással érintkezésbe lép­jen. Erre ismételt kísérletek is történtek. A t ’­tárgya­­láso­k­ ez idő szerint azonban, úgy látszik, mindkét o­ldalon még akadályokba ütköznek. Ha a helyzet, különösen a magyar törvényhozás szempontjából tisztázódott, akkor lesz csak mód arra, hogy erről a kérdésről is siker reményével lehessen megkezdeni a tárgyalást. (M. T. I) Heinl osztrák kereskedelemügyi miniszter Budapestre érkezett. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A gazdasági tárgyalások folytatására Heinl osztrák kereskede­­lem­ügyi miniszter ma este Gratz Gusztáv dr. bécsi magyar követ társaságában Budapestre érkezett. _A miniszter kíséretében vannak Ricári osztályfőnök lnderes osztályfőnök, Tanger. Bálter dr­ és Dahlen dr. osztálytanácsosok, valamint: Hennet miniszteri tanácsos. A pály­udvaron Cnoblock János báró osz­trák követ és d­ornbostel lovag és Semerin követségi titkárok, továbbá a magyar kormány­ nevében Pro­­kopius követségi tanácsos, a külügyminisztérium, és Péteri dr. miniszteri tanácsos a­ kereskedelmi mi­nisztérium részéről fogadják az érkezőket. II magyar-osztri gátlásig! tárgyalás. — Gratz Gusztáv dr. nyilatkozata. — Bécsből jelentik: Gratz Gusztáv dr. bécsi ma­gyar h­írvet egy' bécsi pénzügyi folyóirat ma megje­lent számában a következőkben nyilatkozik a Ma­gyarország és Ausztria közti gazdasági tárgyalásról: " A tárgyalásokon elsősorban azoknak az alapok­nak a megvitatásáról van szó, a­melyekre a két á­llam gazdasági viszonya építendő fel az ez é­v végével le­járó oszt­rák-magyar gazdasági egyezmény lejárta után. . . Arra a kérdésre, hogy a szabadforgalom alap­ján á­lló gazdasági egyezmény van-e tervbe véve, a magyar követ így felelt: — A­­teljes szab­ad forgalom már a kereske­delmi szerződések különböző határozmányaim való tekintettel sem lehetséges ez idő szerint. Különben is szabadforgalom alatt rendszerint a vénmner­les f­orgatenet értik, a­melyre ma sem Magyarországon, sem Ausztriában nem lehet gondolni." Én azt hiszem, hol/tt a kon­tinge­ntálás cm­ében meg lehetne egyelőre . Fognak tárgyalni a gazdasági egyezmény keretében más kérdésekből álló • komplexumot? — volt a ludósi­ó következő kérdése.' Gratz xl­.-igy ftáeltt •' — P.emt'-'i ín, hogy arra leszM -írtad. • a i ki. ziácán személyes álláspontom az, hogy ájgyikezni kellene minél előbb kiküszöbölni a rhatárforgatott ás az• ul.’.cvélügy rendkívül akadályozó nehézségeit­­a­­ gazdasági forgalomból. A­mi a­­ vámkezelést illeti,, e téren már ez év elején sikerült bizonyos egyszerű­­sítést­ keresztntvinni. .­­ , , Arra a­­kérdésre,­­ hogy menk­or idi­g tarthat a budapesti tanácskozás, a magyar követ azt felezte, hogy a tárgyalást egyelőre­­két-három napra terve­zik. Mindenekelőtt csak arról­­ van szó, hogy­ az alapé­vekben­ állapodjanak meg, a­melyekre az új gazdasági megállapodások felépítendők lesznek. • Pénzügyi kérdéseket is fognak érinteni e tár­­gyaht­ok? Nem hinném, hogy ez lehetséges lesz, mert a pénzügyi kérdések egész külön fejezetet alkotnak- Ezen a téren is sok miedent keltene Uszítod a mi­hez Magyarországon és Ausztriában a gazdasági ké­rők na­ ay érdekei fűződnek. Elég rámutatnom a Batthyány Ti­vadar gróf támadója Batthyány Tivadar gr­óf a VII. kerületi füg­getlenségi párttal vacsoráit és programbeszédet mondott, a melyből kitűnik, hogy ez ma sem Ma­gyarország integritása, hanem a függetlensége ér­dekű. Ma, mikor se osztrák császárja, se Bécs, se kamarija nem korlátozza se a kormányt, se a nemzetgyűlést önállóságában és függetenségéde f il. A gróf ur beszéde gyermekes és­ értelem nélkül való volt. Az pedig, mikor a régi rezsimmel próbálta megokolni naiv expektorációit, vagy józanság vagy jóhiszeműség nélkül való volt. Azt mondja: „megint a régi rezsim emberei kerültek fölül, ezek vitték az országot háborúba, ők akadályozták meg abban, hogy olyan békét kössön idejekorán, a­mely a tényleges Magyarország integritását biztosította volna, ha már Szent István birodalma megtartásá­ról is le kellett mondani."­­Mennyi sületlenség van ebben a pár mondat­ban! Mi a tényleges Magyarország? Nem Szent Ist­vén birodalma? Mennyi e birodalomból? A­mit a trianoni bölcs meghagyott? És ki és mikép bizto­sítsa nekünk a tényleges­ integritását? Lloyd Georges, vagy a kisantak­t. Van-e ennek biztosítéka más, mint a magyar nemzet? De elég a kérdésekből. Azt mondja meg ne­künk valaki, hogy ki az­ a­ régi rezsim, a mely a trianoni békét megkötötte? Az általános, titkos, községenkénte­s választójog alapján létrejött nem­zetgyűlési Mert az kötött békét.­ Az Pedig a régi rezsim­től olyan messze áll, mint Batthyány­i Tiva­dar gróf beszéde a logikától. • De a nemzetgyűlés minden józan ember ké­réte szerint nem tehetett mást, mint megkötni a békét. Mert­ tud­tunkkal a régi, rezsimekben némileg érdekelt egyik nevezetesebb férfiunknak egy jobb béke, a Diaz-féle, a­mely az ország integritása alapján volt tervezve, már a zsebében volt. De Károlyi­­Mihály gróf, a kinek Batthyány éveken át elsőrendű párthive, a válság idejéül pedig, melyből jobb békével jöhettünk volna be éppenséggel mi­nisztere volt, ez a Károlyi rúgta fel pipogya, tehe­tetlen és lelkiismeretlen minisztertársaival együtt a Diaz-féle preliminárét. ■ Mindenki beszélhet jobb béke lehetőségéről; a Károlyi Mihály csallósainak jobban illik hallgatni. Ha ők a régi rezsimet meg nem döntik, ez más bé-

Next