Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2 - - — * Runtaysigár. — Esterházy Pál herceg neg­yedmillős adománya a Magyar Tudományos Akadémiának. — Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos­­Akadémia elnöke tegnapelőtt a következő leve­­let kapta: „Nagyméltóságu Belső Titkos Tanácsos Ur! K­agyerraes Uram! Még Mürischenben, a­hol egyetemi tanu­lmá­­nysimát folytatót, szereztem tudomást azott rend­­kivülien nehéz anyagi viszonyokról,­ a melyek a magyar művelődés és magyar szellem eteő inté­zetének, a Tudományos Akadémiának sikeres munkássá­gát hátráltatják. Mint fajomnak hű fia és mint a tudományos munkásságnak tisztelője, erkölcsi köt­dességerrefelé tartom, hogy Akadé­miánk segítségére siessek. A mai nappal intézke­dem, hogy a Földhitelintézet 250.000 (kettőszáz­ötvenezer) koronát utaljon­­át nevemben Nagy­­méltóságodhoz. Ezen összeg nem alapítvány, ilyen irányú terveim megvalósításához, ha a Gondvise­lés kegyelme is úgy akarja, egyetemi tanszaná­­nyaim után­ fogok hozzá. Most csupán­ az anyagi terhektől való mentesítést célzom, vagyis köteles adómat akarom leróni a magyar Géniusz s annak legelőkelőbb kép­viselője, a Magyar Tudományos Akadémia iránt. Fogad­ta Nagy mél totásod, valamint az Aka­démia egyeteme őszintén érzett kiváló tiszteletem­nek kifejezését. Budapest, 1920. december 29- & Esterházy Pál hercegi * Tudósítónk, a­ki ezt a levelet rendelkezé­sünkre bocsátotta, a következő sorokat írja hozzá: Olvasván ezt a levelet, nagy gyönyörűség fogott el. Ebben a kiábrándult, kétségbeesett, közönyös, viszálykodó, valutára spekuláló vi­lágban ime előáll egy fiatal mágnás s kijelenti, hogy ámbár még ma tanulmányait folytatja, de már most is élénk érdeklődéssel van a ma­gyar tudomány iránt, s mint fajának hű fia, az anyagiakban szűkölködő Magyar Tudományos Akadémia segítségére siet. Ki ez a fiatal Esterházy Pál herceg? , Berzeviczy Albert se tudott semmi köze­lebbit se mondani. Nemes adománya nagysá­gából ítélve, csak a nemrég elhalt Esterházy­­Miklós herceg elsőszülött fia lehet ez a nagy­lelkű adományozó.­­ Kompetens helyen tudakozódván, meg­­tudtuk a következőket: ő csakugyan bőld. Miklós herceg legidő­sebb fia, az óriási hercegi hitbizomány jelenlegi ura, mindössze tizenkilenc éves és nagykorúsit­­l hatott ugyan, de csak azzal a feltétellel, hogy a meddig tanulmányait be nem fejezi, addig ha­talmas vagyonának ügyeit felsőfokon helyette egy rokoni tanács intézi. De ime a fiatal herceg nem akar addig mindennel várni, a meddig teljesen befejezi ta­­numányait és ámbár nem kér a vagyona keze­lésével járó fényből és hatalomból, de a tudo­mány segítségére már most is nagy adomány­nyal siet Meghallottuk azt is, hogy tavaly, mint nyilvános hallgató, kitűnően elvégezte a bécsi kereskedelmi akadémiát, most a münicheni egyetemen erdészetet és gazdaságot tartal. For­rásunk őt kitűnő tehetségű, szorgalmas, puritán erkölcsű, tudományszomjas és takarékos ifjú­nak vázolja, a­­ki Münchenben is most egészen polgári egyszerűségű életmódot folytat. Atyjától örökölte a köz iránti meleg ér­deklődést és egyéniségében a szeretetreméltóság a boldogult édesanyjától örökölt, erővvel és gyors elhatározók­épességgel párosul. Szemiia­­tára már ma sem sablonos, hanem széleskörű, gondolkozása minden ízében modern, ezt a szót a legnemesebb értelemben véve és hazáján és faján fanatikus szeretettel csüng. A­mikor a kedves levélíró és adományozó egyéniségét így megrajzolva hallottam, olyan öröm fogott f el, a­milyet már régóta nem érez­tem. Hisz ha ez így van, akkor ez a fiatal her­ceg ezzel a lépésével és ezzel a levelével egy olyan perspektívát nyitott meg a nemzet szá­mára, a­melyik mellett jelentőségében eltörpül maga a konkrét nagy adomány is. Mert hisz sokan áldoznak kötelességből a nagy cétoféra, mert sokszor nem térhetnek ki az elől, de hogy egy­ fiatal herceg, a­ki még nem is intézi maga az ügyeit, mégis a távolban meghallja a magyar tudomány anyagi zavarait és a­mikor semmi másró­l nem intézkedik, akikor mégis saját aka­ratából így siessen a magyar tudományosság segítségére, ez olyan valami meghatóan nagy­szabású vonás, a­mely magasztos érzéssel tölti el az embert. Az idegenből érkező eme nagy támogatás a Bessenyey és Széchenyi István levegőjét érez­teti újra és a ceniki kripta nagy­ halottjának megdobban talán a szive, a mikor a szomszé­dos Esterhá­zy-h­itbizordány ifjú ga­zdája már tizenkilenc éves korában határtalan fajszerete­­tének és a Magyar Tudományos Akadémiának hoz szép áldozatot és level­ében már előre veti árnyékát az ő későbbi tudományos terveinek. Nem tudom, hogy nem vetek-e a fiatal herceg intenciói­­ben, hogyha ezt a levelet és ezt a cselekedetét a nyilvánosság elé hozom, de azt hiszem, hogy annyi minden lehangoló, sőt kétségbeejtő momentum vesz bennünket körül, nyomorult sorsra jutott magyart lépten-nyo­­mon, hogy ezt a gyönyörű reménységért, a­mel­y ebből a levélből kiárad, nem akartam megtartani a magam számára, hanem közre­adom azt, hogy ne csak én örüljek ennek és azok, a­kiket közvetetlenül illet, hanem az egész magyar nemzet, hanem a kormányzó lélek hiányából. Azt je­lenti, elzsibbadt az elme, a helyesen cselekvő akarat, a kormányos elhagyta a kormányt. Há­nyan élnek így s bár élnek, halottak. Hányszor halljuk, kár volt azt a dolgot feszegetni. Ha elpalástolták volna, az illető a nemzet becsült tagja, sőt vezére maradhatott volna. Mily tévedés! A jéghegyben ép marad a holttest, de szétomlik, ha szabadba hozzák. A levegő ha­tása feloszlatja. Tehát nem okozza a tényt, csak nyilvánosságra hozza. Föl­fedi a halált, a­mely már rég beállt. Így vagyunk a szívvel is, a­melyik a bánét takarni igyekszik. Nem élő az a szív! Porrá omlik szét, ha leleplezik. A rossz nem tud ténylegest alkotni, csak rombol és szétrombolja magát is. Nem külső jogi vagy­ politikai átalaku­lásra van itt szükség, hanem belső lelki megúj­hodásra. Nem elkülönülésre, hanem áthatásra. A rosszat jóval áthatni, jóval legyőzni, a tiszta ész eszméinek az élet minden területén megfelelő okozatokat biztosítani: ez a fejlett elmék fel­adata. Nekik kell a jövőt előkészíteni, állandó­sítani az örök lényegest, a céloknak rendszeres egységét és ez egység szükségének élményét. Boldog újévbe nem jut el hazánk, sohasem lesz Krisztus országává, ha lerángatjuk azokat, a­kik fölöttünk állanak. Borzevíczy Albert az adományról. Ma défekőtt munkatársunknak alkalma vott ne­széléé tai Berzeviczy Al­berttel, az Akadémia elnö­kével, a­ki nagy örömmel újságolta el a negyedmil­­lós adomány jelentős eseményét és egyúttal készsé­gesen elismerte, hogy a Budapesti Hírlapnak nagy érdeme van abban, hogy a társadalom áldozatkész fittyelme a magyar tudomány válságos helyzetére terelődött. Berzeviczy Albert hivatkozott a Buda­pesti Hírlap­ban közölt nyilatkozatára, a­melyben az Akadémia és a magyar tudományos élet válságát emlegette. Megállapította, hogy a figyelem fölébresz­tése nagyon is helyénvaló volt, mert a nyilatkozat megjelenése óta cev­re-másra érkeznek az Akadé­miához kisebb nagyobb adományok, a­melyeket egyformán értékessé tesz az adományozók nemes in­­tenciója. Az adományok sorára — mondotta Bérre, piczo — koronát tett az ifjú Esterházy Pál here 33 negyedmilliós adományával. Majd így folytatta: Az ilyen­ nemes példák remélhetően követésre találnak elsősorban azokban a családokban, a­melyeknek neve összeforrott a régi Magyarország történetével, de azoknak a részéről is, a­kik az új Magyarország történetébe kapcsolódnak bele. Erre ma nagy szük­ség van. A tudomány folytonosságát mindenképpen biztosítani kell, mert ha a folytonosságban megsza­kítás, hézag állna be, ez pótolhatatlan veszteséget jelentene tudományunkra. A tudományos élet foly­­tomosszakjaik biztosítása a mai súlyos gazdasági vi­szonyo­i között többszörösen nehéz. Ezért van szük­sége a magyar tudománynak a társadalom ragulés­­küzdőére és áldozat kés­­ségére, lelkek reményeiről. Emlékezünk még a kétsé­gekre, a nyílt s titkos befolyásokra, a rejtelmes­­és ördögi hatalmakra, melyek kigunyolták szá­mításainkat s beleszőtték gonosz szándékaikat s ajándékaikat legfényesebb óráinkba. Miért vannak rosszak a világon? Isten ellen, avagy talán érette? Néha mintha­­ érette­k volnának. Mert a rosszak a kultúra rugói. Ki­fejtik az élet sarjadó erejét. Gondok s bajok létesítik az ipart, mindazokat a munkákat, a­melyek az életet megszépítik. Az ember győzni ,bukásán tanul, meg nem fontolt cselekedetek párjin vásárolja meg a képességet, hogy bölcsen szólhasson. Csak ha már sokat tűrt, tud mást vigasztalni. De ha a rossz az Isten eszköze, mért gán­csoljuk másokban vagy magunkban? Mért gyü­­löljük, ha tudjuk, hogy szükséges? Mért ítéljük el, a­ki elesett, mért vádoljuk azért, a­mit­­ Isten akart? A rosszat nem az Isten akarja. De akkor lenni miért engedi? Ha ellensége, mért nem győzi le? Hiszen az Isten mindent megtehet ■Én ezt nem ismerhetem el. Az Isten nem tehet­­rosszat, nem teheti az igazat hamissá, nem ta­gadhatja meg magát. Mi magunkat romlásba dönthetjük. Mert nem vagyunk készen, mindig leszünk. Mi a levés állapotában vagyunk, az Isten a létezés állapotában van. A rossz nem egy létező valami, hanem mindig valaminek hiá­­jjajra. Nem az időből vagy­ a vágyakból folyik. . Budapesti Hir­af a­­___trw­ik i jam* l Politikai események. A politikai újesztendő. A kormányzópárt tagjai újesztendő napján 3 Pá­rtkörben gyűlnek össze, a­hol a párt nevében Barta-Szabó József üdvözli Rubinér­ Gyulát. Berné- Sák Nándor pedig Haller Istvánt üdvözli a Károlyi­­palotában­ A párt tagjai azután a miniszterelnöki palotába mennek, a­hol Teleki Pál gróf miniszter­­elnököt Hermán Miksa képviselő üdvözli. A minisz­terelnök nyilatkozni fog az aktuális politikai kér­désekről is. Rakovszkij Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét és Bettuik József allnököt, a­­kik távol vannak a fővá­rostól táviratban fogják üdvözölni. A dem­okra­tapárt elnökét, Ugron Gábort a párt neében Bródy Ernő üdvözli. A miniszterelnök üdvözlése. Szeged első választókerületének nevében Kele­men Béla dr. nyugalmazott főispán, pártelyöke, Te­leki Pál gróf miniszterelnökhöz az újév alkalmából meleghangú táviratot küldött, melyben a párt bizal­máról és ragaszkodásáról biztosítja a miniszterelnököt Az államtitkári állások. Megírtuk, hogy a kormány Hegedűs Lórán,a pénzügyminiszter expozéja alapján a­­ politikai ál­lamtitkári állásokat megszüntetni kívánja. A legkö­zelebbi miniszteri tanácskozás foglalkozik ezzel az­­üggyel. A kormány köréből arról értesülünk, hogy legföljebb három politikai államtitkárságot tartanak­ fönn. Okvetetlenül betöltik a kultuszminiszteri és fölsmivelésügyi politikai államtitkári állást és alkal­masint a belügyminisztériumnak is lesz politikai ál­lamtitkára. A nemzetgyűlés összehívása. A keresztényszocialista párt kőnyomatos emfel­jelentése alapján megírtuk, hogy mozgalom indult meg a nemzetgyűlés összehívása dolgában. Hátér, István, a párt vezére ma kijelentette, hogy nincs tu­domása erről a tervről és nem is óhajtja a nemzet-­­gyűlésnek február előtt való összehívását. Komoly politikai körökben egyáltalában nem kívánják­­a parlamenti szünet megszakítását. A jogi kar meghamisított véleménye. Batthyány Tivadar gróf több nyilatkozatában kijelentette, hogy a budapesti egyetem jogi kará­nak kiküldött bizottsága a király lemondásának kérdésében olyan álláspontra helyezkedett, mint a­milyent a Károlyi-kormány elfoglalt. Erre vonatkozóan Király János dr. egyetemi tanár, a jogi kar akkori dékánja ma a 8 Órai Újság­ban hosszabb nyiltkozatot közöl. Nyilatkozatában megemlíti, hogy a kiküldött kari bizottság tisztel­gése alkalmával Károlyi Mihály gróf bizalmas esz-, mécs­ere után szóvátette a királykérdést is. Erre vo­­­­natkozóan Kmetty Károly dr. azt az álláspontját­­ fejtette ki, a melyhez Pikler Gyula dr. is csatlako­­­zott, hogy a magyar trón IV. Károlynál, bizonyos uralkodói ténykedései folytán, a milyenek Horvát­ország külön államiságának elismerése és a flottá­nak Jugoszlávia részére való átengedése, megürése­ ,­dettnek tekinthető. Ezzel szemben Király János dr., Dotesehal és Kenéz bizottsági tagok az ellenkező ál­­l­­áspontot foglalták el. A tisztelgés előtt a kiküldött kari bizottásg csak a Károlyi-kormány üdvözléséről tárgyalt s a bizottság tagjainak közreműködésével a királykérdésben sem írásbeli jogi vélemény nem ké­szült, se­m olyant fává nem hagytak is Károlyi­ést-F

Next