Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-15 / 11. szám

4 Budapest, 1921 Megjelenik hétfő kivételével Előfizetési arab: rágósa évre 280 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csalthay Ferenc . Ara­­­korina, XII. évfolyam, 11. szám Szombat január 15. Szerkesztőség: Vili. ker., Rékk Szilárd­ utca 4. sz. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok : József 43, József 53, József .63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek A magyaror­sság f­eltámad­ásában. Ámen." Tarifa-verseny. Budapest, jan. 14. Elmerengek az orvosok javaslatán az uj díjtételekről, röviden az uj orvosi honoráriu­mokon. Kezdődik a száz koronán és végződik valahol a hegyek ormán. A szegény beteg lázas álmában számolgatja: nappali látogatás, éjjeli látogatás, sürgős látogatás, az orvos vagy a be­teg által megállapított időben, rendelés az orvos lakásán, további rendelés, tanácskozás, szak­értői működés, operáció öt csoportban. Hültl Hü­mér, a tudós és elmés professzor, az operáló kés nagymestere megállapította, hogy az új tarifának kardinális hibája a díjtételek ala­­csonysága, a­mire, mint a tudósítás mondja, általános helyeslés zúgott fel. Nem tapsolunk ugyan a tarifának, de egyáltalán nem helytelenítjük és mikor meren­gésünkben fejünket csóválgatjuk, nemcsak az­­ orvosok tarifájára gondolunk, hanem az állam, a gyárak, a közlekedési vállalatok, az ügyvé­dek, a mérnökök, az iparosok, a gazdák, a ke­reskedők, a vendéglősök, a korcsmárosok, a közvetítők és a láncosok tarifáira, e tarifák ver­sengésére és arra a pontosan bevágó igyeke­zetre, hogy egyik se maradjon el egy hajszállal sem a másik mögött. Oly erős a logikai összefüggés követke­­zetesség ebben a lánc­törvényben, hogy igazság­talanság volna egyes láncszemet kipécézni, fe­lelősségre vonni és pellengérre állítani. Nem okvetetlenü­l szükséges, hogy a tarifaemelő orvos lelkében elhomályosuljon az emberi élet és egészség mindenekfelett való értékének ideálja. Az orvos is kénytelen védekezni a min­dent legázoló verseny ellen, melyet at leggono­szabb tévedések idéztek fel és a legbölcsebb el­mék sem tudnak egykönnyen rendes medrébe visszaterelni. Ez a tarifa­harc a megsértett világgazda­sági törvénynek a folyománya és hi tükre az egymással hajbakapott államok, népek, társa­dalmi osztályok, termelők és fogyasztók élet­halálharcának. A pusztulás máris mérhetetlen, az áldozatok száma máris megszámlálhatatlan. Gazdasági harc mindig volt, mindegyiknek megvolt a maga dogmája és végcélja. A mai harcnak nincs törvénye, nincs szabályozója és beláthatatlan a vége. A liberális gazdasági rend­szer haladást, jólétet teremtett, de elvágódott az aránytalanságokban. A szocializmus osztály­harca megbontotta a társadalmak harmóniáját és megrendítette az állami rend alapjait. A kom­munizmus, a bolosevizmus vérbe fojt minden józanságot és észszerűséget. A háború mindezt a nyavalyát összekeverte és a gyilkos koty­való­kat beleöntötte az emberiség életpoharába. A harc fokozatai igen világosan láthatók: a min­den korláttól fölszabadított egyéniségek harca egymás ellen, az osztályok harca, az államok harca és a hélium omndum contra omnes. A most világszerte észlelhető gazdasági harcnak van egy különös árnyalata. Fehér boly­­sevizmusnak nevezhetjük el szemben a vörös bolysevizmussal. A vörös a véredet csapolja meg, a fehér a velődet szedi ki. Mindkettőnek pusztulás és halál a vége. Micsoda változatai lehetnek még e piar­coknak, senki sem tudja megmondani. Alig hangzik , a kontra, jön­,rá a rekontra, a szub­­scok­tra. Éppen úgy, mint a politikában. A főom­munizmu­s bukása után megjelent egy bakonyi faluban két kitűnő népszónok, mindkettőből később miniszter lett. Szidták a zsidót, mint a bokrot, különösen az egyik, a­ki később, már, mint bukott miniszter, nagy virtuozitással lova­golta a konszolidáció magas iskoláját. A zsi­dók különvált csoportban összebújt fejjel h­all­­gatták a mennydörgést. Az egyik megjegyezte­. Ez a kontra. Kun Bélának és nekünk szól. A másik visszasúgta: Rekontra is jöhet még rá. E miatt a rekontra miatt a zsidó polgártárs beke­rült a hajmáskéri internátusba, de a kontra és rekontra harca azért csak tovább hullámzik. Valami reménysugár mégis kiütközik már a nagy gazdasági harcból. Úgy látszik, hogy a végzet kezd beleszólni a győzők és legyőzöttek, a zsarnokok és a rabszolgák, a dúslakodók és a nélkülözők mindent felégető népcsatájába. A leghatalmasabbak és leggazdagabbak is észre­veszik, hogy parancsoló erejük és jólétük tűnő­ben van. A kormányok mindenütt telhetetlenek az élet rendkívüli és szokatlan problémáival szemben. Rá kell jönniük, hogy­ a népeket nem lehet büntetlenül egymástól elválasztani. Nem lehet kiválasztott népeket és rabszolganépeket kreálni. Természet és történelem ellenére nem lehet­­ide-odadobálni a népeket. Ismét a vonzás törvényének kell érvényesülni, melynek erkölcse és ereje kimondhatatlanul nagyobb, mint az egymástól eltaszító gyűlöleté. Csak oly eszmék­ből indulhatnak ki életkepzes világtörvények, csak oly rendszerek érvénysíthetők a földke­rekség minden zónájában, melyek a népek egyenjogúságát szolgálják és közelebb hozzák egymáshoz a népeket, nem pedig eltávolítják. A­míg rabszolgatartók és rabszolgák lesznek, addig nincs megállás, az életfeltételek és élet­­tarifák pusztító harcában, a­míg nem juthat minden nép egyformán a szabad élet jogához, addig nincs gyógyulás, nincs menekülés az em­ber tragédiájából. Uj alakulás Andrássy voelásáml A Szmrecsányi-csopo­rt külön alakulásával kapcsolatban több ízben megemlékeztünk arról a mozgalomról, a­melyet részben Andrássy Gyula gróf régi hívei, részben a disszidensek indítottak nagyobb ellenzéki párt alakítására. Ennek az uj pártnek a vezére lenne Andrássy Gyula gróf. Erről az akcióról ma illetékes forrásból a következő ér­tesülést kaptuk: — Hetek óta folynak tárgyalások az uj párt, megalakulásáról és pedig különböző csoporttal. Nem csupán a disszidensek és a Szmrecsányi-cso­­port csatlakozásáról van s­zó, hanem tárgyalás fo­lyik a kormányzópárt ama tagjaival is, a­kik régóta elégedetlenek a jelenlegi kurzussal és a­kik hivatott vezért óhajtanak egy céltudatos ellenzéki párt élére, de főképpen új orientációt, új irányt kíván­nak a jövő kormányzat alapelvéül. A helyzet azon­ban még nem alakult ki és a tárgyalásokat még folytatják a frakciók között. A tágyalást azonban, — mondotta avatott forrásunk — hamarosan befejezzük és reméljük, hogy e hónap végén, de mindenesetre még a parla­ment összeülése előtt megalakulhat az új ellen­zéki párt. Apponyi párisi utazása. Apponyi Albert gróf ma reggel 9 órakor Paikert Alajos miniszteri osztálytanácsos, Kötte­­vényi-Nagy Olivér volt főispán és IA.a Andor dr. kíséretében Párisba utazott, hogy részt vegyen a né­pek ligájának tanácskozásán. Csanád vármegye és a zalavármegyei átirat. Makóról jelentik a M. JT.-nak: Csanád várme­gye törvényhatósági bizottsága kedden tartotta ren­des közgyűlését. A közgyűlés a tárgysorozat során Zala vármegye ismeretes átiratán napirendre tért a következő határozattal: Csanád vármegye veszedelmes precedensnek tartja, hogy egy törvényhatóság a királyi hatalom ideiglenes letéteményeséhez forduljon beavatko­zásért a törvényhozással szemben. A vármegye a maga részéről kívánatosnak tartja, hogy a nemzet­­gyűlés minden elhajlástól menten, személyi viszály­­kodásokat félretéve, komoly, tárgyilagos munkával tegye magát érdemessé a nemzet hálájára. A tör­vényhatóság nem késik kifejezést adni annak sem, hogy a nemzetgyűlés eddigi működése nem hagy, fönn kívánni valót. A felvidéki ellenzéki pártok munkában. A felvidéki ellenzéki pártok, a keres­ztényszo­­cialista párt és a magyar kisgazdapárt, a ruszinból magyar pártok szövetsége, valamint a szepesi német pártok december 7-iki, ótátrafüredi gyűlésükön hat­­vantagú közös intézőbizottságot alakítottak, a­mely­nek Szilassy Béla elnöklésével kellett volna első gyűlését tartania Pöstyénben. A gyűlést azonban a­ nyittat csupán táviratilag megtiltotta. Körmendi­­Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő kijelentette, hogy a prágai nemzetgyűléstől követelni fogja, hogy a jogaiban megsértett magyarság teljes elégtételt kapjon. .. míg ez el nem következik, addig a pasrla­­ment munkájában sem a magyar, sem a sienességi német képviselők nem vesznek részt. (M. T. L) A francia kormányválság. Franciaország mintha szülőben len­ne.A nagy (Ér­téket­ jelentő­­ politikusoknak. Minden kormányv©­­ság után már évek óta mindig ugyanazok a nevek. * vannak a felszínen, de ez még hagyján, csakhogy ezeket a neveket sem a közbizalom tolja a® elő­térbe, hanem az a zavar, a­mely a francia politikai köröket erőlteti, mikor államférfiat, a legjavából valót kellene találniok. Clemenceau miniszterel­nökké történt kinevezése óta a franciáknak a mos­taninál súlyosabb kormányválságot nem kellett megoldaniuk. Akkor a háború, most a győzelem fo­rog kockán. A győzelem francia értelmezésben, a­mely persze ma már a győztesek táborában is kizá­róan csak a franciáké, de elvégre a magok kor­mányválságát csak a maguk értelmezésében oldhat­ják meg. Keresik tehát a­ súlyos válsághoz a súlyos nevet. És Briand, Poincaré, Viviani és Peret jól ismert alakjai tűnnek fe­l a fórumon. De az eddigi hírek szerint egyiküknek sincs sok kilátása a mi­niszterelnöki székre. A­ki a pártoknak kellene, az nem akar vállalkozni, a­ki meg szívesen jönne, azt a pártok utasítják vissza. Nincs kizárva tehát, hogzy Millerand beváltja fenyegetését és választásával ámulatba ejti majd Franciaországot és a világot is. Ha Clemenceau nem volna a távoli Indiában, hozzá még betegen is, az ember még arra a képtelennek látszó ötletre­­ vetemedhetnék, hogy Millerand fe­nyegetése mögött Clemenceau alakja húzódik meg. A keze amúgy is mintha Indiából Páréba ért volna el, miért ne volna­ lehetséges, hogy az egész ember hirtelen Párisban teremjen. Briand, Viviani, Poin­­caré és Peret legföljebb mint a nagy minisztérium — a­mely után ma a franciák sóvárognak — ,ze­­regy tagjai jutnak majd bársonyszékhez, de minisz­terelnök aligha lesz bármelyikből a mostani vál­ságban. A francia kamara nacionalista többsége, ez a nacionalizmus azonban a militarizmus és imperializ­mus legrosszabb fajtájából való, ez a nacionalista többség legutóbb Lefévre hadügyminiszter föláldo­zásával kénytelen volt kissé meghátrálni, de a kor­­­­mányválság gyors fölidézésével hamarosan bosszút állott ezért és most valószínűen gondoskodni fog ar­ról, hogy olyan ember kerüljön a francia politika élére, a­ki tőlük újabb áldozatot nem fog követelni. Tárgyalás az új kabinet megalakításáról. Parisból jelentik: A köztársaság elnöke ma folytatta az új kormány megalakítására vonatkozó ■tanácskozásokat és többek között Jonnart szenátor­hoz fordult, a­kit táviratban hívott vissza Marseil­­leből, a­mikor éppen hajóra akart szállni, hogy Kairóba utazzék. Millerand magához bérbe Lan­­cheurt és Briandt - Glemenceau-kormány­zott.

Next