Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-15 / 11. szám
4 Budapest, 1921 Megjelenik hétfő kivételével Előfizetési arab: rágósa évre 280 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csalthay Ferenc . Arakorina, XII. évfolyam, 11. szám Szombat január 15. Szerkesztőség: Vili. ker., Rékk Szilárd utca 4. sz. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok : József 43, József 53, József .63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek A magyarorsság feltámadásában. Ámen." Tarifa-verseny. Budapest, jan. 14. Elmerengek az orvosok javaslatán az uj díjtételekről, röviden az uj orvosi honoráriumokon. Kezdődik a száz koronán és végződik valahol a hegyek ormán. A szegény beteg lázas álmában számolgatja: nappali látogatás, éjjeli látogatás, sürgős látogatás, az orvos vagy a beteg által megállapított időben, rendelés az orvos lakásán, további rendelés, tanácskozás, szakértői működés, operáció öt csoportban. Hültl Hümér, a tudós és elmés professzor, az operáló kés nagymestere megállapította, hogy az új tarifának kardinális hibája a díjtételek alacsonysága, amire, mint a tudósítás mondja, általános helyeslés zúgott fel. Nem tapsolunk ugyan a tarifának, de egyáltalán nem helytelenítjük és mikor merengésünkben fejünket csóválgatjuk, nemcsak az orvosok tarifájára gondolunk, hanem az állam, a gyárak, a közlekedési vállalatok, az ügyvédek, a mérnökök, az iparosok, a gazdák, a kereskedők, a vendéglősök, a korcsmárosok, a közvetítők és a láncosok tarifáira, e tarifák versengésére és arra a pontosan bevágó igyekezetre, hogy egyik se maradjon el egy hajszállal sem a másik mögött. Oly erős a logikai összefüggés következetesség ebben a lánctörvényben, hogy igazságtalanság volna egyes láncszemet kipécézni, felelősségre vonni és pellengérre állítani. Nem okvetetlenül szükséges, hogy a tarifaemelő orvos lelkében elhomályosuljon az emberi élet és egészség mindenekfelett való értékének ideálja. Az orvos is kénytelen védekezni a mindent legázoló verseny ellen, melyet at leggonoszabb tévedések idéztek fel és a legbölcsebb elmék sem tudnak egykönnyen rendes medrébe visszaterelni. Ez a tarifaharc a megsértett világgazdasági törvénynek a folyománya és hi tükre az egymással hajbakapott államok, népek, társadalmi osztályok, termelők és fogyasztók élethalálharcának. A pusztulás máris mérhetetlen, az áldozatok száma máris megszámlálhatatlan. Gazdasági harc mindig volt, mindegyiknek megvolt a maga dogmája és végcélja. A mai harcnak nincs törvénye, nincs szabályozója és beláthatatlan a vége. A liberális gazdasági rendszer haladást, jólétet teremtett, de elvágódott az aránytalanságokban. A szocializmus osztályharca megbontotta a társadalmak harmóniáját és megrendítette az állami rend alapjait. A kommunizmus, a bolosevizmus vérbe fojt minden józanságot és észszerűséget. A háború mindezt a nyavalyát összekeverte és a gyilkos kotyvalókat beleöntötte az emberiség életpoharába. A harc fokozatai igen világosan láthatók: a minden korláttól fölszabadított egyéniségek harca egymás ellen, az osztályok harca, az államok harca és a hélium omndum contra omnes. A most világszerte észlelhető gazdasági harcnak van egy különös árnyalata. Fehér bolysevizmusnak nevezhetjük el szemben a vörös bolysevizmussal. A vörös a véredet csapolja meg, a fehér a velődet szedi ki. Mindkettőnek pusztulás és halál a vége. Micsoda változatai lehetnek még e piarcoknak, senki sem tudja megmondani. Alig hangzik , a kontra, jön,rá a rekontra, a szubscoktra. Éppen úgy, mint a politikában. A főommunizmus bukása után megjelent egy bakonyi faluban két kitűnő népszónok, mindkettőből később miniszter lett. Szidták a zsidót, mint a bokrot, különösen az egyik, aki később, már, mint bukott miniszter, nagy virtuozitással lovagolta a konszolidáció magas iskoláját. A zsidók különvált csoportban összebújt fejjel hallgatták a mennydörgést. Az egyik megjegyezte. Ez a kontra. Kun Bélának és nekünk szól. A másik visszasúgta: Rekontra is jöhet még rá. E miatt a rekontra miatt a zsidó polgártárs bekerült a hajmáskéri internátusba, de a kontra és rekontra harca azért csak tovább hullámzik. Valami reménysugár mégis kiütközik már a nagy gazdasági harcból. Úgy látszik, hogy a végzet kezd beleszólni a győzők és legyőzöttek, a zsarnokok és a rabszolgák, a dúslakodók és a nélkülözők mindent felégető népcsatájába. A leghatalmasabbak és leggazdagabbak is észreveszik, hogy parancsoló erejük és jólétük tűnőben van. A kormányok mindenütt telhetetlenek az élet rendkívüli és szokatlan problémáival szemben. Rá kell jönniük, hogy a népeket nem lehet büntetlenül egymástól elválasztani. Nem lehet kiválasztott népeket és rabszolganépeket kreálni. Természet és történelem ellenére nem lehetide-odadobálni a népeket. Ismét a vonzás törvényének kell érvényesülni, melynek erkölcse és ereje kimondhatatlanul nagyobb, mint az egymástól eltaszító gyűlöleté. Csak oly eszmékből indulhatnak ki életkepzes világtörvények, csak oly rendszerek érvénysíthetők a földkerekség minden zónájában, melyek a népek egyenjogúságát szolgálják és közelebb hozzák egymáshoz a népeket, nem pedig eltávolítják. Amíg rabszolgatartók és rabszolgák lesznek, addig nincs megállás, az életfeltételek és élettarifák pusztító harcában, amíg nem juthat minden nép egyformán a szabad élet jogához, addig nincs gyógyulás, nincs menekülés az ember tragédiájából. Uj alakulás Andrássy voelásáml A Szmrecsányi-csoport külön alakulásával kapcsolatban több ízben megemlékeztünk arról a mozgalomról, amelyet részben Andrássy Gyula gróf régi hívei, részben a disszidensek indítottak nagyobb ellenzéki párt alakítására. Ennek az uj pártnek a vezére lenne Andrássy Gyula gróf. Erről az akcióról ma illetékes forrásból a következő értesülést kaptuk: — Hetek óta folynak tárgyalások az uj párt, megalakulásáról és pedig különböző csoporttal. Nem csupán a disszidensek és a Szmrecsányi-csoport csatlakozásáról van szó, hanem tárgyalás folyik a kormányzópárt ama tagjaival is, akik régóta elégedetlenek a jelenlegi kurzussal és akik hivatott vezért óhajtanak egy céltudatos ellenzéki párt élére, de főképpen új orientációt, új irányt kívánnak a jövő kormányzat alapelvéül. A helyzet azonban még nem alakult ki és a tárgyalásokat még folytatják a frakciók között. A tágyalást azonban, — mondotta avatott forrásunk — hamarosan befejezzük és reméljük, hogy e hónap végén, de mindenesetre még a parlament összeülése előtt megalakulhat az új ellenzéki párt. Apponyi párisi utazása. Apponyi Albert gróf ma reggel 9 órakor Paikert Alajos miniszteri osztálytanácsos, Köttevényi-Nagy Olivér volt főispán és IA.a Andor dr. kíséretében Párisba utazott, hogy részt vegyen a népek ligájának tanácskozásán. Csanád vármegye és a zalavármegyei átirat. Makóról jelentik a M. JT.-nak: Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága kedden tartotta rendes közgyűlését. A közgyűlés a tárgysorozat során Zala vármegye ismeretes átiratán napirendre tért a következő határozattal: Csanád vármegye veszedelmes precedensnek tartja, hogy egy törvényhatóság a királyi hatalom ideiglenes letéteményeséhez forduljon beavatkozásért a törvényhozással szemben. A vármegye a maga részéről kívánatosnak tartja, hogy a nemzetgyűlés minden elhajlástól menten, személyi viszálykodásokat félretéve, komoly, tárgyilagos munkával tegye magát érdemessé a nemzet hálájára. A törvényhatóság nem késik kifejezést adni annak sem, hogy a nemzetgyűlés eddigi működése nem hagy, fönn kívánni valót. A felvidéki ellenzéki pártok munkában. A felvidéki ellenzéki pártok, a keresztényszocialista párt és a magyar kisgazdapárt, a ruszinból magyar pártok szövetsége, valamint a szepesi német pártok december 7-iki, ótátrafüredi gyűlésükön hatvantagú közös intézőbizottságot alakítottak, amelynek Szilassy Béla elnöklésével kellett volna első gyűlését tartania Pöstyénben. A gyűlést azonban a nyittat csupán táviratilag megtiltotta. KörmendiÉkes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő kijelentette, hogy a prágai nemzetgyűléstől követelni fogja, hogy a jogaiban megsértett magyarság teljes elégtételt kapjon. .. míg ez el nem következik, addig a pasrlament munkájában sem a magyar, sem a sienességi német képviselők nem vesznek részt. (M. T. L) A francia kormányválság. Franciaország mintha szülőben lenne.A nagy (Értéket jelentő politikusoknak. Minden kormányv©ság után már évek óta mindig ugyanazok a nevek. * vannak a felszínen, de ez még hagyján, csakhogy ezeket a neveket sem a közbizalom tolja a® előtérbe, hanem az a zavar, amely a francia politikai köröket erőlteti, mikor államférfiat, a legjavából valót kellene találniok. Clemenceau miniszterelnökké történt kinevezése óta a franciáknak a mostaninál súlyosabb kormányválságot nem kellett megoldaniuk. Akkor a háború, most a győzelem forog kockán. A győzelem francia értelmezésben, amely persze ma már a győztesek táborában is kizáróan csak a franciáké, de elvégre a magok kormányválságát csak a maguk értelmezésében oldhatják meg. Keresik tehát a súlyos válsághoz a súlyos nevet. És Briand, Poincaré, Viviani és Peret jól ismert alakjai tűnnek fel a fórumon. De az eddigi hírek szerint egyiküknek sincs sok kilátása a miniszterelnöki székre. Aki a pártoknak kellene, az nem akar vállalkozni, aki meg szívesen jönne, azt a pártok utasítják vissza. Nincs kizárva tehát, hogzy Millerand beváltja fenyegetését és választásával ámulatba ejti majd Franciaországot és a világot is. Ha Clemenceau nem volna a távoli Indiában, hozzá még betegen is, az ember még arra a képtelennek látszó ötletre vetemedhetnék, hogy Millerand fenyegetése mögött Clemenceau alakja húzódik meg. A keze amúgy is mintha Indiából Páréba ért volna el, miért ne volna lehetséges, hogy az egész ember hirtelen Párisban teremjen. Briand, Viviani, Poincaré és Peret legföljebb mint a nagy minisztérium — amely után ma a franciák sóvárognak — ,zeregy tagjai jutnak majd bársonyszékhez, de miniszterelnök aligha lesz bármelyikből a mostani válságban. A francia kamara nacionalista többsége, ez a nacionalizmus azonban a militarizmus és imperializmus legrosszabb fajtájából való, ez a nacionalista többség legutóbb Lefévre hadügyminiszter föláldozásával kénytelen volt kissé meghátrálni, de a kormányválság gyors fölidézésével hamarosan bosszút állott ezért és most valószínűen gondoskodni fog arról, hogy olyan ember kerüljön a francia politika élére, aki tőlük újabb áldozatot nem fog követelni. Tárgyalás az új kabinet megalakításáról. Parisból jelentik: A köztársaság elnöke ma folytatta az új kormány megalakítására vonatkozó ■tanácskozásokat és többek között Jonnart szenátorhoz fordult, akit táviratban hívott vissza Marseilleből, amikor éppen hajóra akart szállni, hogy Kairóba utazzék. Millerand magához bérbe Lancheurt és Briandt - Glemenceau-kormányzott.