Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
Budapest, 1921. $km 1 Ikorona* XII. évfolyam, 20. szám Szerda, január 26. UDAPESTi Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési áraki Egéss évre SSO kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 35 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. belki gyakorlaton. Budapest, jan. 25. Pannonhalma, a magyar Mons Sacer, érdekes vendégeket kapott. Körülbelül harminc nemzetgyűlési képviselő Staller volt miniszter elöljárósága mellett zarándokolt oda, hogy lelki gyakorlatot tartson. A pannonhalmi főapát hívta meg őket azzal, hogy „a magyar nemzet alaprakó s építő munkásainak vágyó lelke ott szívódnék tele — ezer év leheletétől felpezsdülve — az uj honalapítás nagy és bölcs munkájához szükséges isteni kegyelmekkel44. A ki tudja, hogy Loyola Ignácnak intézménye a lelki gyakorlatokról világszerte milyen nagy hódításokat tesz és hogy a többi keresztény felekezet is az erkölcsi és a hitélet mélyítése céljából bizonyos változtatásokkal szintén kultiválja a lelki gyakorlatok rendszerét, az nem fog felsőbbségesen mosolyogni a pannonhalmi zarándokcsapaton. Tartalék-gondolatokkal sem illik zavarni a zarándokok ájtatosságát. Nem középkori tünet ez, nagyon is a jelenkor motívumai késztetik a hívőket arra, hogy lelkiismeretüket megvizsgálják, lelküket felfrissítsék és a keresztény tanításokról és igazságokról elmélkedjenek. A jelenkor uralkodó eszméi, a mai emberiség példátlan szenvedései, az erkölcsi zavarok a világélet minden megnyilvánulásában, nem a keresztény elvek diadalát hirdetik. Minden filozófiával, minden diadalmas világnézlettel szemben pedig a keresztény meggyőződés azt vallja, hogy csak a keresztény gondolat állíthatja helyre a megbomlott világrendet, ami csak a keresztény lélek megtisztulásával, újjászületésével történhetik meg. Erre valók a lelki gyakorlatok. Pannonhalmán tehát három-négy napon át a képviselő urak nem kolostori eszemiszommal, nem jóféle sogi bortól fellelkesültem fogják tölteni idejüket, hanem szentmisék, prédikációk és konferenciák hallgatásával, elmélkedéssel és lelki elvonultságban. A bencés rend egyházi komolysága és évezredes magyar hűsége fog lebegni a lelki gyakorlatok fölött. A mondottakból kitetszik, hogy egyáltalán nem akadunk fönn a pannonhalmi lelkigyakorlatokon. Azért, mert képviselők? Bár előbb vizsgálták volna meg lelkiismeretüket. Hamlet azért nem döfte le sötétlelkű mostohaapját imádsága közben, nehogy lelke üdvözöljön szálljon mennybe. Mi meg azért nem zavarjuk ájtatosságukban a képviselő urakat, mert lelki fölemelkedésüktől csak jót remélhet az ország. A Mons Sacer tetejéről, ahonnét a krónika szerint a honfoglaló Árpád is gyönyörködve tekintett szét, egy jókora darab, a természettől bőven megáldott országrészt láthatnak a kéklő Bakonnyal a háttérben. Azonban a természet szépségein és áldásain keresztül is meg kell látniuk a ravatalra tett országot és a gyászbaborult nemzetet, mely mint villámsujtott fa áll az emberiség erdejében. A keresztény lélek elsősorban magában keresi a hibát és csak aztán másban. Megtettünk-e mindent, hogy a nemzet sorsát régi, virágpartos medrébe tereljük vissza? Nem tettük meg. A viharos időkből nehezen tud kibontakozni, kiformálódni az ép magyar lélek. Kiábrándult, vagy megkótyagosodott, holott az, életért kellene lelkendeznie. Csak azt érzi, hogy egy iszonyú földrengés rázkódásain ment keresztül, de nem tud alkotó kézzel hozzáfogni semmihez. Nemcsak az országhatárok, a nemzetközi erőviszonyok változtak, de ami sokkal nagyobb baj, az emberek kivetkőztek erkölcsi mivoltukból. Csak a politizálásban erőltetjük meg magunkat, de mivel a munkához nem értünk, a politikához sem értünk. Nem tartunk lépést az idők változásával. Csak bonyodalmakat teremtünk, de nem megoldásokat. A közéleti események főfájást okoznak, de nem a törekvések tisztulását. Ez a nemzedék azt hiszi, hogy a keresztény nemzeti iránnyal valami újat teremtett. Ez csalódás. A keresztény irányt már Szent István jelölte ki a magyarnak. A nemzeti irány pedig megvan mindenkiben, akinek hazája van. De a legifjabb, a legtisztultabb irányok is csak a régi bűnök nélkül válnak be. És nemcsak az irányokon múlik a nemzet sorsa, hanem az embereken is. Mindenekelőtt új embereket kellett volna teremteni. Itt történt a nagy mulasztás. Nagybeteg van a háznál és orgiákat csapunk. Külellenség áll határainkon és belső ellenségeinket tenyésztjük. Nem az integritásra szegződik szemünk, hanem az aranyborjúra. A nagy ínségben meg kellene egymással osztanunk a falatkenyeret és kiraboljuk egymást irgalmatlanul és kidobjuk egymást lakásainkból. Átkozzuk a destrukciót és letörünk minden tekintélyt. Dühösen viharzunk egy pohár vízben és nem veszszük észre a viharok közeledését. De ne folytassuk, ne keserítsük egymást. Nem ilyen az igazi magyar lélek és hazugság, hogy nincs már az országban más, mint csupa összetört magyar. Csak keressük meg lelkünket. Ez a nagy lelki gyakorlat, a nemzet megújulása a legégetőbb szükségletünk. Minden egyéb megújulás csak ebből indulhat ki. Párisi levelek. Párisi, január 19. Mint egy, a mozivászonra vetített képsorozat vonul el a lelki szemeim elött a budapesti párisi út minden impressziója. Alig két nap alatt annyi benyomást szereztünk, oly sokféle embert ismertünk meg és oly sokféle viszonyt tapasztaltunk, hogy szinte álomnak tűnik fel mindaz, amit ez alatt a rövid idő alatt átéltünk. Budapest és Bécs között tíz nagy Pirusmannkocsiból álló számozott helyekkel ellátott és jól fűtött gyorsvonat röpít bennünket, melyet német mintára, mindinkább kezd a köznyelv D-vonatnak (drinsend) elnevezni. Ha visszagondolunk az alig egy évvel ezelőtt még igen sok helyen fűtés nélkül, betörött ablakokkal közlekedett vasúti kocsikra, akkor igazán le kell vennünk a kalapot a Már céltudatos, szakadatlan munkássága előtt, mely a romokból ily gyorsan tudott újat alkotni. Egy-kettőre Bécsben vagyunk. A Magyar Külügyi Társaság kis deputációját, melynek Apponyi Albert gróf az elnöke és vezére, Paikert Alajos és én pedig a tagjai, a Magyar Ház vendégszeretete fogadta. Borongó lejekkel járunk azokban a szobákban, melyeket Tiszáról nevezett el a kegyelet. Mekkorát is fordult azóta a világ, hogy a háborús idők miniszterelnökei ide jártak, itt tartózkodtak, itt tanácskoztak, inneni mentek a királyhoz kihallgatásra! A Magyar Ház ma a nagy idők emlékeinek a szimbóluma. • A magyar királyi udvari kancellária, az erdélyi kancellária, az 1867. óta lefolyt félszázad közös ügyes vitáinak, küzdelmeinek az emléke, mindezekhez a falakhoz fűződik. Ma a magyar követség viszi benne kicsi kis országunk ügyeit . Bécs ez a nagy, de velünk szemben szívtelen vágta éppolyan közömbösen nézi a kis magyar szigetét, mint ahogyan tette évszázadokon keresztül. Bécs mindig csak magával törődött, barátait is aszerint válogatta meg. Most aztán, hogy elmaradoztak, azok, akiket az érdekük az ő baráti körébe vonzott, nagyon, de nagyon elhagyott lett az egykori császárváros. Utcái már kora este néptelenek, nyilvános helyiségei gyorsan kiürülnek és megjegyeztük magunk közt, hogy ez a detronizált „birodalmi" főváros olyan benyomást tesz az emberre, mintha egy generálist századparancsnoksá degradálták volna. Bécs mindig az egész monarkia székhelyének gerálta magát, hiába volt dualizmus, tehát egész organizmusa és gazdasági élete is egy ötven milliós állami alakulat középpontján volt megszervezve és ime, egy gazdaságilag lezüllött, teljesen bizonytalan jövő előtt álló, alig hatmilliós kis ország fővárosaként maradt meg! Csoda-e, ha minden intézménye olyan, mint mikor a kövér ember lesoványodik, de még a rési ruháját hordja s az lötyög rajta? Aztán a drágaság, mely ittmég inkább érezhető, mint Budapesten! A konflis (valahogyan meg na hallják ám budapesti kollegái!) csekély kétszáz koronát követelt egy rövid fuvarért és csak duzzogva lehetett százötvennel kielégíteni. A vendéglőben a húsétel 75—80 korona és ugyanilyen arányban élvezhetjük a többi árakat is. Jó innen minél hamarabb elmenni. Nem mulatságos manapság Bécsben lenni, az egykori „fidélis" városnak nyoma sincs többé. Utazunk is már. Az Orient-expressz röpít bennünket Münchenen és Strasszburgon át Paris felé. Most aztán bőségesen van alkalmunk arra, hogy a valuta-különbözet ijesztő voltán keseregjünk. Az expressz-vonalon mindent frankban kell fizetni, már a menetdirat is és ezzel magyarázható meg az, hogy Bécstől Parsig huszonötezer osztrák koronával többet vasalnak be az utastól. Az étkezés hasonló előnyös számítás szerint történik. Az ebédért csekély tizenöt frankot kell fizetni, ami még magyar koronában is több, mint ötszáz korona, de az osztrák valuta szerint még több. Viszont ezzel szemben óriási engedményt is tesz az Orient-expressz Társaság. Az italt ugyanis megengedik annak az országnak a valutájában fizetni, ahol a vonat éppen keresztülfut, tehát Ausztriában osztrák koronával, Németországban megmárkával. Szédületes nagylelkűség. Miután előbb a bécsi piacon, tehát osztrák koronával vásárolt ebédet megfizetteti francia frankban s e mellett szemforgató szerénységgel csak tizenöt frankot számit egy ebédért, holott a Budapest—Bács közti étkezőben, lám, azok a gonosz magyarok száz koronát vasaltak ki tőled, te jámbor utas, ráadásul megengedi, hogy ugyancsak Bécsben vásárolt sörödet koronában fizetheted ki Vakulj — ezúttal nem magyar, hanem mindenféle utas, mert most már különféle nációbeli útitársaink vannak! A Közép-Európán végigfutó vasút közönsége is nagy változáson ment át a háború óta. Azelőtt ezeknek a nemzetközi nagy vonalaknak a publikumát leginkább az üdülni vágyó, tehát valamilyen fürdőhelyre, meg a szezon szerint téli, vagy nyári tartózkodásra utazó vagyonos emberek tették ki, akikhez járult aztán néhány diplomata, nagyteres, kedő és egyéb. Mostanában már az üdülőhelyekre utazóknak a csapata is megváltozott, mert ugyan ki bírja el a méregdrága rivierai, meg svájci tartózkodást? Igaz ugyan, hogy a drágulás ezeken a helyeken nem tartott lépést azokkal az arányokkal, aminőkhöz mi vagyunk hozzászokva, de megint csak a valutakülönbözet az, amely az üdülők igen nagy része számára lehetetlenné teszi manapság a régi szórakozások folytatását. És helyükbe új gazdagok lépnek, akik megtöltik a nemzetközi vasúti vonalakat is. Nos, az Orient-expressz publikumának a zömét is ezek alkotják, akik erősen igyekeznek az uraságukat fitogtatni azzal, hogy pezsgőt isznak és nagy borravalót adnak. Ad vocem borravaló! Ebben a kérdésben tény ugyan az, hogy itt aránylasi sokkal csekélyebb aj ám A politika eseményei. A kormányzópártból. — .A szabadkirályválasztók álláspontja. — Rögtönzött értekezlet Halléról, ellen----Megírtuk többizben, hogy a kormányzópárt kebelében a szabad király választók, különösen Ancarissvék akciója óta gyakran tanácskoztak a királykérdésben való jövő állásfoglalásukról. Most arról értesülünk, hogy a szabad király választók kívánságai ezek: a király lemondását be kell cikkeln ezni és az alkotmány revíziójának törvénybe iktatása után a nemzetgyűlés rendelje el a királyválasztást. Ennek legdemokratikusabb formája a népszavazás.