Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-01 / 69. szám
2 1921 április le Hencz Károly beszélt azután a nemzetgyűlésnek a holnapi ülésen való állásfoglalásáról. Azt indítványozta, hogy a nemzetgyűlés álláspontjáról határozati javaslatot terjesszenek elő. Ehhez a párt hozzájárult. Meskó Zoltán indítványozta, hogy Horthy Miklós kormányzót üdvözöljék a nemzetgyűlés alkotmányos magatartásáért. Ezt a javaslatot is elfogadták és Meskó Zoltán fogja holnap előterjeszteni. Simonfai-Semadani Sándor azután nyugalomra intette a pártot és arra kérte, hogy a holnapi ülés zavartalan és méltóságos lefolyású legyen. Fölszólalok még Bubinek Gyula, Cibők Attila, Tankovics János és Kovács J. István. Végül is elfogadták Hencz Károly és Meskó László javaslatait. Az értekezlet háromnegyed tizenegy órakor ért véget. • -----* Mint a M. Ts. I. jelenti, a kisgazdapárt, többek felszólalása után elhatározta, hogy a holnapi ülésen minden körülmények között ünnepi egyöntetűségre törekszik és e célból a többi párttal az ülés megkezdése előtt érintkezésbe lép. Az ülésen mindenekelőtt indítvány fog elhangzani ünnepélyes nyilatkozattétel iránt a nemzetgyűlés nevében. Ez ünnepélyes nyilatkozat szövegét holnap az ülés előtt a többi párttal is közölni fogják. A nemzetgyűlésnek a kormányzó üdvözléséről szóló határozatát az indítvány szerint kilenctagú küldöttség vinné a leglegfelsőbb helyre. A küldöttségben a kisgazdapárt részéről Meskó Zoltán, Simonyi-Semadam Sándor és Csontos Imre képviselők vesznek részt. Szmrecsányi György és az Ébredők. Az egyik esti lap értesülése szerint Szmrecsányi Györgyöt lemondatták az Ébredő Magyarok elnöki tisztéről. Ezzel szemben Szmrecsányi ma este a Keresztény Nemzeti Egyesül® pártjában kijelentette, hogy nem mondott le. A németországi kommunista zavargások. A német reggeli lapok megállapítják, hogy a vidéken majdnem mindenütt enyhült a helyzet, akommunistáik sztrájkfelhívása, pedig hatástalan emiadt. Középnémetországban, a Rajnavidéken és Vesztfáliában sehol sem volt nagyobb összeütközés. A romscheidi völgyzárónál lefolyt tűzharcban a rendőrség 400 foglyot ejtett. Gröbers vasútállomását a lipcse—halléi vonalon a kommunisták kiürítették. Heidenau községben kihirdették a tanácsköztársaságot, miután megszállták a pályaudvart és a postahivatalt. A bevonuló rendőrség elöl azonban a kommunisták ellenállás nélkül visszavonultak. Halléban a gáz- és villamosművek még nincsenek működésben, de egyébként itt is nyugalom van, Hamburgban a kommunisták körében az általános sztrájk kudarca miatt nagy a csalódás, sok munkás, különösen a szakszervezetek tagjai otthagyták a kommunista pártot. Lelőtték a berlini kommunisták vezérét. Berlinből jelentik: Szíjk kommunista vezér, jár ki a berlini villamossági munkások sztrájkbakényszerítésében nagy szerepet játszott és a kit a Párbeszédek. Irta Sipulusz. Színhely: A duplafogatú villamos pótkocsijának hátulsó perionja, mely természetesen zsúfolásig tele van. Az utasok egy része minden oldalon úgy lóg ki, mint a levágott borjuk a mészáros szállítószekerére. Ezek kétségbeesve kapaszkodnak beljebb levő szerencsésebb felebarátaikba, folytonosan jajgatnak és sopánkodnak, de a világért le nem szállnának, Inért vagy a színházba, vagy a vasútra sietnek és egyik sem akar lekésni. A kalauz kétségbesesett kísérleteket tesz, hogy jegyváltás céljából végigfurakodjék a kocsin, de nem sikerül. Az úr sokáig fixíroz egy jól megtermett urat, aki hozzá van préselve, ésannyira, hogy nemcsak a csontjai, hanem ami sokkal kellemetlenebb, a belső zsebében levő drága szivarjai is recsegnek és ropognak. Végre megszólal. A. : Szabad tudnom uram, ismer ön engem? B. (A jól megtermett ur): Nincs szerencsém. A. : Hát akkor miért helyez oly nagy súlyt reám? B. (elbámulva): Én önre? Eszem ágában sincs. A. : Hát akkor vegye le rólam a lábát. Már tíz perc óta tapossa ezerhatszázkoronás cipőmet és ennél sokkal olcsóbb, de annál kellemetlenebb tyúkszemeimet. B. : Látja ön az én lábaimat? Hogy tudja, hogy épp az én lábaim nyugasznak az ön lábán? Hisz egy tucat láb van itt körülöttünk. A.: Nem tévedek. Megfigyeltem, hogy valahányszor ön megmozdult, lábamon és tyúkszeménem iszonyú hasogatás futott végig. B.: Nem úgy van, hanem úgy, hogy valahányszor önt a szaggatás elfogta, én puszta véletlenségből épp akkor mozdultam meg. A. : Lárifári, próbáljon csak mozdulatlanul úlul egy darabig. B. (siralmasan): Könnyű azt mondani, de a dolog úgy áll, hogy én is szabadulni próbálok, mnért tudja meg, hogy ez a szürkefátyolos hölgy itt mellettem mind a két lábával az én lábamon áll és ott már oly kényelmesen berendezkedett, mintha évi lakásul bírná. Szinte röstellek neki fölmondani, lehet különben, hogy a törvény is tiltja. A szürkefátyolos hölgy (dühösen): Hát magaiz? Végre megcsíptem! Hát csak kotródjék és ne alkalmatlankodjék a talpamnak. B. (gúnyosan): Csak ne oly fennen, édes nagysád. Amíg maga azt hitte, hogy az én kínos mozgolódásom ismeretségi közeledést jelent, nem pedig szabadulási kísérletet, édes mosolyokat nyilazott felém. Most pedig a csalódás feletti dühében gorombán rám ripakodik. Azt mondja, hogy kotródjam? Jó, hát tessék odébbállni, majd akkor megpróbálom. C. (rákiált, D.-re): Jaj, a tüdőm! Vegye ki a könyökét a bordáim közül, hallja! D. : Várjon kérem a legközelebbi megállóig, ott leszállok és a könyökeimet is bátor leszek magammal vinni. E. ur (nagyot kiált): Szent Isten, mi ez? Ilyen még nem történt velem. Mind (érdeklődve): Mi az, mi az? E. ur: Képzeljék csak, az imént a zsebembe nyúlok, hogy zsebkendőmet elővegyem és ott egy idegen kezet találok, mely az enyémet nyájasan megszorítja, mort hogyha egy most érkezett vendéget akarna üdvözölni és azután kezdett lassan viszszahuzódni Én azonban megragadtam és a két kéz most ott az én zsebemben farkasszemet néz egymással. Mind: El ne eressze, ez tolvajkéz. F. ur (ki eddig egy szót se szólt, most türelmetlenül megszólal): Eh, dehogy is tolvajkéz, az az én kezem . . . Mind: Ah, tehát bevallja? F.: Már hogyne váltanám be, hiszen ártatlan tévedés az egész, én is a zsebkendőmet kerestem E. ur: Az én zsebemben? (Általános, gúnyos derültség.) Kérem, kérem, én elhiszem, de igazolja magát. Szívesen, de úgy így vagyok préselve, hogy a körmöm feketéjét se tudom mozgatni A legközelebbi állomáson, ahol néhány utas leszáll, igazolni fogom magamat. E. úr: A legközelebbi állomáson én átadom önt a legközelebbi rendőrnek. Az urak lesznek szívesek tanúskodni. Mind (össze-vissza kiabálnak): Rendőri följelentés? Tanúzás, becibálás, hat hónapig tartó zaklatás? Köszönöm szépen! (A két kocsi e pillanatban megáll és a leghár túlsó percen egy pillanat alatt kiürül. Az utasok minden irányban menekülnek és mindegyikük ilyesmit morog, hogy majd tán bolond vagyok maradni, végre is engem csuknak be. E. és F. ur maguk maradnak, az utóbbi igazolja magát, mint detektív. E. ur bocsánatot kér és cigarettával kiállja F.-et, így aztán kényelmesen és megelégedetten haladnak tovább.A rendőrség ma reggel letartóztatott, azt a rendőrt, aki kihallgatás céjából a rendőrbiztos elé akarta kisérni, öklével arculütötte és el akart szökni. .A rendőr erre Szyltet egy lövéssel leterítette. Azt hiszik, hogy Szylt nem fog életben maradni. (MTI.) Csapatösszevonás. Gothából jelentik, hogy a birodalmi kormány az ohrdrusi gyakorlótéren mintegy hatezer főnyi birodalmi csapatot vont össsze, amelyeket szükség esetén a középnémetországi zavargások színhelyére fognak kiküldeni. (MTI.) ____ Csehország hilsií politikaiIkre. Két befejezett ülésszak után most harmadszor ül össze a prágai parlament, melynek sorsa olyannyira bizonytalan. Alig tíz hónapja dolgozik ez a ■választások útján létesült nemzetgyűlés és máris mind általánosabb lesz az óhaj az iránt, hogy fel kell oszlatni és új választásokat kell bírni. Tusát bukása ótaa viszonyok egyre rosszabbodtak és végül is majdnem tarthatatlanokká váltak. Az örökös válságok munkaképtelenné tették a parlamentet és a szinte naponként változó helyzetbe, a krízisek végtelen láncába belefáradt nemcsak a politikai vita, de maga a közvélemény is. A múlt ülésszak alatt a pártok viszonya egymáshoz teljesen megváltozott. Legelőször is a leghatalmasabb párt, a cseh szociáldemokraták pártja tört össze. Ez a párt, mely egymagában nagyobb volt mint a cseh keresztények, nemzeti demokraták és nemzeti szocialisták együttvéve, ma csak egy foszlány, hivek és pénz nélkül. Pusztulásának mindenesetre maga az oka. Elveinél és létszámánál fogva is ő volt hivatva — a németség és a magyarságis ehhez bízván — hogy mérsékelni fogja a csehek sovinizmusát és a nemzetiségi kisebbségekkel szemben legalább is megértő jóakaratot fog tanúsítani. Arra igazán nem gondolt senki, hogy ezek a „szociáldemokraták“ lesznek majd a legvakabb, őrjöngésekre képes nacionalisták. Hogy a legkisebb megértést se tanúsították a németség és magyarság irányában, azt azzal okolják meg,, hogy ők nagyon szeretnék a közeledést, ám előbb a németek és a magyarok javuljanak meg, előbb ismerjék el az új államot és legyenek lojálisak. Minthogy ez — szerintük — nem történt meg, kezdetét vette a legesztelenebb üldözés. Ezrévé záratták be az iskolákat, megsemmisítették a hadikölcsönöket, elvették a városok autonómiáját, cseh légionáriusok között osztották szét a magyarok és németek földeit, a leglehetetlenebb nyelvtörvényt csinálták, így lett a cseh szociáldemokrata pártból soviniszta nemzeti állampárt. Nem volt egy szava sem a prágai és bonni németellenes zavargásokhoz, tűrte a szoborcsonkításokat és ezrével utasítottak ki — végül már munkásokat is a német részekről és a Felvidékről. Nemec és Kramatz politikája között már nem volt semmi különbség. Ma ennek a nagy pártnak csak a romjai vannak meg. A kommunisták kiváltak belőle, és rengeteg hívük, — akik a választásoknál még szocialistáik voltak — ma már faképnél hagyta őket. Éppen ezért ez az egyetlen párt, amely retteg az új választástól. Inkább, támogatja Gsemy szurony uralmát, inkább összepaklál más pártokkal, csak minél tovább hosszabbíthassa meg ennek a parlamentnek és így a maga életét is. De a többi pártoknál is súlyos komplikációk állottak be. A keresztények egy része a cseh-szlovák templom, a másik része a római katolikus templom híve, a néppártiak egy része szlovák autonomista, a másik cseh centralista. A nemzeti demokraták morva és cseh szárnyra szakadtak. A keresztény pártok és a nemzeti demokraták bizton hiszik, hogy új választások esetén övék lesz a többség. Kramarz cseh területen hiszi magához hódítani a kiábrándult szociáldemokratákat, a tót néppárt pedig biztosra veszi a Felvidéken. Még a német pártok se egységesek. A német szocialista párt polgári és kommunista részre oszlik és hogy a káosz teljes legyen: feszült a viszony a nemzetgyűlés és a szenátus között is. A szenátuskezdeményezett valamelyes megértést a nemzetiségekkel, de a nemzetgyűlés ridegen elzárkózott ez elől. E mellett a nemzetgyűlés mindenáron le akarja szorítani a szenátus jelentőségét, amit, viszont ez nem tűr el.. A közelmúltban a lakástörvény tárgyalásánál valóságos harccá fejlődött ez a hatalmi kérdés köztük. Az új ülésszakon persze épp úgy fog menni minden, mint eddig. A német, és magyar képviselők ezután is csak statiszták lesznek, épp azért hoszszas tárgyalások folytak maguk között az irányban vagyis nem volna-e leghelyesebb, ha teljesen távolmaradnának a parlamenttől. Minthogy azonban a német, szociáldemokraták nem voltak hajlandók ebbe belemenni, a német polgári pártok is elállottak a szándékuktól, mert ez esetben a szociáldemokraták döntő többséget kapnának. Bizonyos, hogy a parlament ha képé magának az államnak. Örökös egyenetlerakódások közepette nem lehet kormányozni, legalább is nem lehet jól kormányozni. A prágai parlamentben is csak akkor lesz igazán rend, ha előbb a nemzetiségekkel rendbe, jönnek. Ha majd nem lesz imperializmus, nem lesznek elnyomott, másod- és harmadrangú nemzetiségek, akikor majd nem fog kelleni a német és a magyar képviselőknek arról tanácskozni, vájjon egy,általában van-e célja annak, hogy bejárjanak a Prágai parlamentbe, ahol eddig csak statisztáknak kellettek. A tisztességtelen verseny ellen. — Előadás a Magyar Külügyi Társaságban. — A Magyar Külügyi Társaság gazdasági szakosztályába® ma délután Kant Ödön dr. egyetemi magántanár tartott nagy érdekű előadást a tisztességtelen versenyről és crnnak sürgős rendezéséről. Előadásába® kifejtette, hogy az orthodox liberalizmus kora lejárt, ami azonban nem jelenti, hogy a szabad versenyt egészen meg kellene szüntetni, csak azt, hogy a szabadságot kell szabályozni. Mindenkinek joga van egyéniségéhez és tehetségéhez képest boldogulni, de ez a harc az etika, az erkölcs szabványaival szabályoztassák. A régi Rómában és Hellaszben Arisztotelész nyomán egy kereskedelemellenes mentalitás alakult ki, amely a középkoron át megmaradt. A mai ember azonban már felületes életfelfogásnak minősíti azt, ha az életpályában keresünk erkölcsöt vagy erkölcstelenséget. .A tisztességes kereskedelem etikáját és szokásait kell immár jogszabállyá sűríteni. Az előadó azután részletesen fejtegeti, mely esetekre volna jogszabályok alkalmazása célirányos, mert a tisztességes kereskedelemet-ízza