Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

2 1921 április le Hencz Károly beszélt azután a nemzetgyűlés­­ne­k a holnapi ülésen való állásfoglalásáról. Azt in­dítványozta, hogy a nemzetgyűlés álláspontjáról ha­tározati javaslatot terjesszenek elő. Ehhez a párt hozzájárult. Meskó Zoltán indítványozta, hogy Horthy Mik­lós kormányzót üdvözöljék a nemzetgyűlés alkot­mányos magatartásáért. Ezt a javaslatot is elfogad­ták és Meskó Zoltán fogja holnap előterjeszteni. Simonfai-Semadani Sándor azután nyugalomra intette a pártot és arra kérte, hogy a holnapi ülés zavartalan és méltóságos lefolyású legyen. Fölszólalok még Bubinek Gyula, Cibők Attila, Tankovics János és Kovács J. István. Végül is elfo­gadták Hencz Károly és Meskó László javaslatait. Az értekezlet háromnegyed tizenegy órakor ért véget. • -----­* Mint­ a M. Ts. I. jelenti, a kisgazdapárt, többek felszólalása után elhatározta, hogy a holnapi ülé­sen minden körülmények között ünnepi egyöntetű­ségre törekszik és e célból a többi párttal az ülés megkezdése előtt érintkezésbe lép. Az ülésen min­denekelőtt indítvány fog elhangzani ünnepélyes nyi­latkozattétel iránt a nemzetgyűlés nevében. Ez ünne­pélyes nyilatkozat szövegét holnap az ülés előtt a többi párttal is közölni fogják. A nemzetgyűlésnek a kormányzó üdvözléséről szóló határozatát az in­dítvány szerint kilenctagú küldöttség vinné a leg­­legfelsőbb helyre. A küldöttségben a kisgazdapárt részéről Meskó Zoltán, Simonyi-Semadam Sándor és Csontos Imre képviselők vesznek részt. Szmrecsányi György és az Ébredők. Az egyik esti lap értesülése szerint Szmrecsányi Györgyöt lemondatták az Ébredő Magyarok elnöki­ tisztéről. Ezzel szemben Szmrecsányi ma este a Ke­resztény Nemzeti Egyesül®­ pártjában kijelentette, hogy nem mondott le. A németországi kommunista zavargások. A német reggeli lapok megállapítják, hogy a vidéken majdnem mindenütt enyhült a helyzet, a­­kommunistáik sztrájkfelhívása, pedig hatástalan em­ia­dt. Középnémetországban, a Rajnavid­éken és Vesztfáliában sehol sem volt nagyobb összeütkö­zés. A romscheidi völgyzárónál lefolyt tűzharcban a rendőrség 400 foglyot ejtett. Gröbers vasútállo­mását a lipcse—halléi vonalon a kommunisták ki­­ürítették. Heidenau községben kihirdették a tanács­köztársaságot, mi­után megszállták a pályaudvart és a postahivatalt. A bevonuló rendőrség elöl azonban a kommunisták ellenállás nélkül visszavonultak. Halléban a gáz- és villamosművek még nincsenek működésben, de egyébként itt is nyugalom van, Hamburgban a kommunisták körében az általános sztrájk kudarca miatt na­gy a csalódás, sok mun­kás, különöse­n a szakszervezetek tagjai otthagyták a kommunista pártot. Lelőtték a berlini kommunisták vezérét. Berlinből jelentik: Szíjk­ kommunista vezér, jár ki a berlini villamossági munkások sztrájkba­­kényszerítésében nagy szerepet játszott és a kit a Párbeszédek. Irta Sipulusz. Színhely: A duplafogatú villamos pótkocsijá­nak h­átulsó perionja, mely természetesen zsúfolásig tele van. Az utasok egy része minden oldalon úgy lóg ki, mint a levágott borjuk a mészáros szállít­ó­­szekerére. Ezek kétségbeesve kapaszkodnak beljebb levő szerencsésebb felebarátaikba, folytonosan jaj­gatnak és sopánkodnak, de a világért le nem száll­nának, Inért vagy a színházba, vagy a vasútra siet­nek és egyik sem akar lekésni. A kalauz kétségbes­­esett kísérleteket tesz, hogy jegyváltás céljából vé­­gigfurakodjék a kocsin, de nem sikerül. Az úr sokáig fixíroz egy jól megtermett urat, a­­ki hozzá van préselve, ésannyira, hogy nemcsak a csontjai, hanem a­mi sokkal kellemetlenebb, a belső zsebében levő drága szivarjai is recsegnek és ropognak. Végre megszólal. A. : Szabad tudnom uram, ismer ön engem? B. (A jól megtermett ur): Nincs szerencsém. A. : Hát akkor miért helyez oly nagy súlyt reám? B. (elbámulva): Én önre? Eszem ágában sincs. A. : Hát akkor vegye le rólam a lábát. Már tíz perc óta tapossa ezerhatszázkoronás cipőmet és en­nél sokkal olcsóbb, de annál kellemetlenebb tyúk­szemeimet. B. : Látja ön az én lábaimat? Hogy tudja, hogy épp az én lábaim nyugasznak az ön lábán? Hisz egy tucat láb van itt körülöttünk. A.: Nem tévedek. Megfigyeltem­, hogy vala­hányszor ön megmozdult, lábamon és tyúkszem­é­­­nem iszonyú hasogatás futott végig. B.: Nem úgy van, hanem úgy, hogy valahány­szor önt a szaggatás elfogta, én puszta véletlenség­­ből épp akkor mozdultam meg. A. : Lárifári, próbáljon csak mozdulatlanul úlul egy darabig. B. (siralmasan): Könnyű azt mondani, de a dolog úgy áll, hogy én is szabadulni próbálok, mnért tudja meg, hogy ez a szürkef­átyol­os hölgy itt mel­lettem mind a két lábával az én lábamon áll és ott már oly kényelmesen berendezkedett, mintha­ évi lakásul bírná. Szinte röstellek neki fölmond­ani, le­het különben, hogy a törvény is tiltja. A szürkefátyolos hölgy (dühösen): Hát maga­­­iz? Végre megcsíptem! Hát csak kotródjék és ne al­kalmatlankodjék a talpamnak. B. (gúnyosan): Csak ne oly fennen, édes nagy­­sád. A­míg maga azt hitte, hogy az én kínos mozgo­lódásom­ ismeretségi közeledést jelent, nem pedig szabadulási kísérletet, édes mosolyokat nyilazott fe­lém. Most pedig a csalódás feletti dühében gorom­bán rám ripakodik. Azt mondja, hogy kotródjam? Jó, hát tessék odébbállni, majd akkor megpró­bálom. C. (rákiált, D.-re): Jaj, a tüdőm! Vegye ki a könyökét a bordáim közül, hallja! D. : Várjon kérem a legközelebbi megállóig, ott leszállok és a könyökeimet is bátor leszek ma­gammal vinni. E. ur (nagyot kiált): Szent Isten, m­i ez? Ilyen még nem történt velem. Mind (érdeklődve): Mi az, mi az? E. ur: Képzeljék csak, az imént a zsebembe nyúlok, hogy zsebkendőmet elővegyem és ott egy­­ idegen kezet­ találok, mely az enyémet nyájasan­­ megszorítja, mort hogyha egy most érkezett vendé­get akarna üdvözölni és azután kezdett lassan visz­­szahuzódni Én azonban megragadtam és a két kéz most ott az én zsebemben farkasszemet néz egy­mással. Mind: El ne eressze, ez tolvajkéz. F. ur (ki eddig egy szót se szólt, most türel­metlenül megszólal): Eh, dehogy is tolvajkéz,­ az az én kezem . . . Mind: Ah­, tehát bevallja? F.: Már hogyne váltanám be, h­iszen ártatlan tévedés az egész, én is a zsebkendőmet kerestem E. ur: Az én zsebemben? (Általános, gúnyos derültség.) Kérem, kérem, én elhiszem, de igazolja magát. Szívesen, de úgy így vagyok préselve, hogy a körmöm feketéjét se tudom mozgatni A legköze­lebbi állomáson, a­hol néhány utas leszáll, igazolni fogom magamat. E. úr: A legközelebbi állomáson én átadom önt a legközelebbi rendőrnek. Az urak lesznek szí­vesek tanúskodni. Mind (össze-vissza kiabálnak): Rendőri följe­lentés? Tanúzás, becibálás, hat hónapig tartó zakla­tás? Köszönöm szépen! (A két kocsi e pillanatban megáll és a legh­ár túlsó percen egy pillanat alatt kiürül. Az utasok minden irányban menekülnek és mindegyikük­ ilyesmit morog, hogy majd tán bolond vagyok ma­­radni, végre is engem csuknak be. E. és F. ur ma­guk maradnak, az utóbbi igazolja magát, mint de­tektív. E. ur bocsánatot kér és cigarettával kiállja F.-et, így aztán kényelmesen és megelégedetten ha­ladnak tovább.A rendőrség ma reggel letartóztatott, azt a rendőrt, a­ki kihallgatás céjából a rendőrbiztos elé akarta ki­sérni, öklével arculütötte és el a­kart szökni. .A rendőr erre Szyltet egy lövéssel leterítette. Azt hi­szik, hogy Szylt nem fog életben maradni. (MTI.) Csapatössze­vonás. Gothából jelentik, hogy a birodalmi kormány az ohrdrusi gyakorlótéren mintegy hatezer főnyi birodalmi csapatot vont össsze, a­melyeket szükség esetén a középnémetországi zavargások színhelyére fognak kiküldeni. (MTI.) ____ Csehország hilsií politikai­­Ikre. Két befejezett ülésszak után most harmadszor ül össze a prágai parlament, melynek sorsa oly­annyira bizonytalan. Alig tíz hónapja dolgozik ez a ■választások útján létesült nemzetgyűlés és máris mind általánosabb lesz az óhaj az iránt, hogy fel kell oszlatni és új választásokat kell bí­rni. Tusát bukása óta­­a viszonyok egyre rosszabbodtak és vé­gül is majdnem tarthatatlanokká váltak. Az örökös válságok munkaképtelenné tették a parlamentet és a szinte naponként változó helyzetbe, a krízisek végtelen láncába belefáradt nemcsak a politikai vi­­ta, de maga a közvélemény is. A múlt ülésszak alatt a pártok viszonya egy­máshoz teljesen megváltozott. Legelőször is a leg­hatalmasabb párt, a cseh szociáldemokraták pártja tört össze. Ez a párt, mely egymagában nagyobb volt mint a cseh keresztények, nemzeti demokraták és nemzeti szocialisták együttvéve, ma csak egy foszlány, hivek és pénz nélkül. Pusztulásának min­denesetre maga az oka. Elveinél és létszámánál fogva is ő volt hivatva — a­ németség és a magyar­ság­­is ehhez bízván — hogy mérsékelni fogja a csehek sovinizmusát és a nemzetiségi kisebbségek­kel szemben legalább is megértő jóa­karatot fog ta­núsítani. Arra igazán nem gondolt senki, hogy ezek a „szociáldemokraták“ lesznek majd a legvakabb, őrjöngésekre képes nacionalisták. Hogy a legkisebb megértést se tanúsították a németség és magyarság irányában, azt azzal okolják meg,, hogy ők nagyon szeretnék a közeledést, ám előbb a németek és a magyarok javuljanak meg, előbb ismerjék el az új államot és legyenek lojálisak. Minthogy ez —­ sze­rintük — nem történt meg, kezdetét vette a legesz­­telene­bb üldözés. Ezrévé záratták be az iskolákat, megsemmisítették a hadikölcsönöket, elvették a városok autonómiáját, cseh légionáriusok között osztották szét a magyarok és németek földeit, a leglehetetlenebb nyelvtörvényt csinálták, így lett a cseh szociáldemokrata pártból soviniszta­ nemzeti ál­lampárt. Nem volt egy szava sem a prágai és bonni németellenes zavargásokhoz, tűrte a szobor­­csonkításokat és ezrével utasítottak ki — végül már munkásokat is a ném­et részekről és a Felvidékről. Nemec és Kramatz politikája között már nem volt semmi különbség. Ma ennek a nagy pártnak csak a romjai vannak meg. A kommunisták kiváltak be­lőle, és rengeteg hívük, — a­kik a választásoknál még szocialistáik voltak — ma már faképnél hagyta őket. Éppen ezért ez az egyetlen párt, a­mely­­ retteg az új választástól. Inkább, támogatja Gsemy szurony ural­mát, inkább összepaklál más pártokkal, csak minél tovább hosszabbíthassa meg ennek a parlamentnek és így a maga életét is. De a többi pártoknál is súlyos komplikációk állottak be. A keresztények egy része a cseh-szlo­­vák­ templom, a másik része a római katolikus tem­plom híve, a néppártiak egy része szlovák­ autono­­mista, a másik cseh centralista. A nemzeti demo­kraták morva és cseh szárnyra szakadtak. A ke­resztény­ pártok és a nemzeti demokraták bizton hi­szik, hogy új választások esetén övék lesz a­ több­ség. Kramarz cseh területen hiszi magához hódítani a kiábrándult szociáldemokratákat, a tót néppárt pedig biztosra veszi a Felvidéken. Még a német pártok se egységesek. A német szocialista párt polgári és kommunista részre oszlik és hogy a káosz teljes legyen: feszült a viszony a nemzetgyű­lés és a szenátus között is. A szenátus­­kezdeménye­zett valamelyes megértést a nemzetiségekkel, de a nemzetgyűlés ridegen elzárkózott ez elől. E mellett a nemzetgyűlés mindenáron le akarja szorítani a szenátus jelentőségét, a­mit, viszont ez nem tűr el­.. A közelmúltban a lakástörvény tárgyalásánál való­ságos harccá fejlődött ez a hatalmi kérdés köztük. Az új ülésszakon persze épp úgy fog menni minden, mint eddig. A német, és magyar képviselők ezután is csak statiszták lesznek, épp azért hosz­­szas tárgyalások folytak maguk között az irányban vagyis nem volna-e leghelyesebb, ha teljesen távol­­maradnának a parlamenttől. Minthogy azonban a­ német, szociáldemokraták nem voltak hajlandók ebbe belemenni, a német polgári pártok is elállot­­tak a szándékuktól, mert ez esetben a szociál­demokraták döntő többséget kapnának. Bizonyos, hogy a parlament ha képé magának az államnak. Örökös egyenetlerakódások közepette­­ nem lehet kormányozni, legalább is nem lehet jól kormányozni. A prágai parlamentben is csak akkor lesz igazán rend, ha előbb a nemzetiségekkel rendbe, jönnek. Ha majd nem lesz imperializmus, nem lesz­nek elnyomott, másod- és harmadrangú nemzetisé­gek, akikor majd nem fog kelleni a német és a ma­gyar képviselőknek arról tanácskozni, vájjon egy,­általában van-e célja annak, hogy bejárjanak a Prá­­­gai parlamentbe, a­hol eddig csak statisztáknak kellettek. A tisztességtelen verseny ellen. — Előadás a Magyar Külügyi Társaságban. — A Magyar Külügyi Társaság gazdasági szak­osztályába® ma délután Kant Ödön dr. egyetemi magántanár tartott nagy érdekű előadást a tisztes­ségtelen versenyről és crnnak sürgős rendezéséről. Előadásába® kifejtette, hogy az orthodox liberaliz­mus kora lejárt, a­mi azonban nem jelenti, hogy a szabad versenyt egészen meg kellene szüntetni, csak azt, hogy a szabadságot kell szabályozni. Minden­kinek joga van egyéniségéhez és tehetségéhez ké­pest boldogulni, de ez a harc az etika, az erkölcs szabványaival szabályoztassák. A régi Rómában és Hellaszben Arisztotelész nyomán egy kereskedelem­ellenes mentalitás alakult ki, a­mely a középkoron át megmaradt. A mai ember azonban már felületes életfelfogásnak minősíti azt, ha az életpályában ke­resünk erkölcsöt vagy erkölcstelenséget. .A tisztes­séges kereskedelem etikáját és szokásait kell immár jogszabállyá sűríteni. Az előadó azután részletesen fejtegeti, mely esetekre volna jogszabályok alkal­mazása célirányos, mert a tisztességes kereskedel­emet-ízza

Next