Budapesti Hírlap, 1921. július (41. évfolyam, 142–168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

1921 július 1. BUDAPEST­ MInI (02. u.) Belgrádban tegnap bombamerényletet követ­­tek el Sándor trónörökös-régensherceg ellen. A trónörökös és Pasics miniszterelnök, a­kivel egy kocsiban ül, sértetlenek maradtak. Ellenben tíz ka­tona és polgár megsebesült, de egy sem halálosan. A merénylő személyére vonatkozó belgrádi hírek kissé zavarosak s bár a hivatalos híradás bol­sevik érzelmekkel magyarázza a tettet, az a körülmény, hogy a merénylő megszállott területről való ember , azt is sejttetheti, hogy a merénylet indítóoka a kí­méletlen szerb uralomban keresendő. Erre utal az is, hogy a merényletet épp azon a napon követték el, a­mikor az uj délszláv állami alkotmányról szóló törvényjavaslatot a törvényhozás végleg elfo­gadta s a trónörökös apja nevében vetette rá az esküt. Az uj délszláv alkotmány úgy a h­orvátokat, mint a bosnyákokat és a montenegróiakat teljesen megfosztva az autonómiának még a reményétől is, kíméletlenül centrális jellegű államhatalmat teremt. Ezért tárgyalására épp az uj délszláv országrészek képviselőinek javarésze el sem ment s nélkülük s az ő akaratuk ellenére szavazta meg a csonka parla­ment a friss állam életképtelenségének csíráját ma­gában hordó új alkotmányt. Úgy lehet, az oszerb el­nyomás váltotta ki tehát a bombamerényletet, mely­nek lefolyásról a belgrádi hivatalos közlés a követ­kezőket mon­dja: Tegnap délelőtt 11 órakor, abban a pillánk­ban, a­mikor a régensherceg Pasics miniszterelnök kíséretében a szkupslinában lefolyt eskütételről visszatért, a közmunkaügyi minisztérium épülőben levő házáról bombát vetettek le. A bomba egy táv­­irópóznába ürüdve, félrepattant és fölrobbant a le­­vegőben, mielőtt még a régensherceg odaért volna. Tíz ember — jórészt katonák — megsebesült. Sze­rencsére egyik sebesülés sem halálos. A merénylő, a­ki az épület harmadik emeletén állott, menekülni próbált, de katonák föltartóztatták. Még három bombát és egy revolvert találtak­ nála. A rendőrök csak nagy fáradsággal tudták megoltalmazni a fel­bőszült tömeg elöl, a­mely meg akarta lincselni. A rendőrségre v­itték, a­hol kijelentette, hogy Sloics­­nak hívják, szobafestő és törökkanizsai születési­. Előző éjjel lőtt Újvidékről Belgrádba, hogy ott elvi meggyőződéséhez képest a merényletet elkövesse. A rendőrség azonban megállapította, hogy a merénylő hamis adatokat mondott be és hírhedt bolysepista­­agitátort ismert föl benne, a­kit a kommunisták a maguk körében Trockijnak neveznek. A merénylő 1919-ben tért haza Oroszországból. A bomba fölrob­­banása után a régensherceg hintója a lakosság vi­haros tüntetése közben lépésben folytatta útját. A régensherceg Terraziába ment, a­hol programsze­rűen megszemlélte a csapatokat. — Franciaország teljes mértékben támogatja az utódállamok törekvéseit. — Minden megjegyzés nélkül, — mert ma már tisztában kell lennünk azzal, hogy nem érdemes kommentálni és vitatkozni — itt adjuk kivonatát Poincaré egy rólunk is szóló cikkének, mely a Heroe des deux Motides francia tudományos folyóiratban­­látott napvilágot. Franciaország volt miniszterelnöke, a­ki tudva­levően a világháború egyike s ügy­védei legfőbb elő­készítője volt, a cikkében mindenekelőtt azt az óha­ját fejezi ki, hogy a trianoni békeszerződést még a parlamenti szünet előtt vitassák meg és ez alka­im­ból csodálkozással emlékszik meg néhány­­politikus­nak intervenciójáról, a­kik Franciaországban szá­nalmat akarnak kelteni a v­olt dualista ma­mar­kin iránt. Poincaré szerint ugyanis bármily elsőrangú súllyal esik is a mérlegbe Németország felelőssége, Ausztria felelőssége sem hanyagolható el. Poincaré megcáfolja Aerenthalnak azt az állítását, hogy 1911-ben konkordátumot indítványozott volna Fran­ciaországnak. Franciaország mégis Péccsel és Bu­dapesttel a lehető legbarátságosabb kapcsolatokat akarta fentartani. Bosznia és Hercegovina annexiója alkalmával Franciországot ugyancsak áthatolta a békülékenység szelleme. Ausztria pedig algéziruszi kérdésben a német álláspontot támogatta és a ma­rokkói szerződés elismerését alárendelte azoknak az érdekeknek, a­melyek csupán Németország francia­­ellenes fegyverkezését szolgálhatták. Sem igaz, hogy Ausztria el akart szakadni a hármasszövetség­től. Franciaország mégis barátságos magatartást tanúsított vele szemben mindig, sőt még a szerb ultimátum elküldése után is, ha Németország és Ausztria beleegyeztek volna a tárgyalások folyta­tásába, kikerülhették volna a­ háborút és Ausztria feldarabolása sem következett volna el. 'Az utód­államok akkor megelégedtek volna a nemzeti jog­— Az ingatlanváltság tönkreteszi a középosztályt. —■ Egyenlő teherviselést követelnek. — 'Le kell szállí­tani az adókulcsot. —■ A háborús vágyoitokról új javaslatot várnak.­­ A Nemzeti Középpárt pénzügyi bizottsága ma Lukács László v. b. t. t. elnöklésével ülést tartott, a­melyen Fellner Frigyes előadó ismertette a má­sodik és harmadik vagyo a vál­tság - tör­vény java­sl­ato­t. Fellner Frigyes először a földváltságról szólott. Az erről szóló javaslat, úgymond, gerince Hegedűs­­pénzügyminiszter pénzügyi programjának, mert ez intézkedik a mezőgazdasági birtokok válságáról, te­hát az ország nemzeti vagyonának legnagyobb há­nyadrészéről,­ úgy­hogy a vagyonváltság pénzügyi h­ozaménára nézve ügydöntő, milyen módon f­og törvényerőre emelkedni e javasult A midőn a tör­vényjavaslat korában állapítja meg a váltságot, a korona-érték ingadozásában rejlő kockázatot a kincstár magára vállalja.­­ A törvényjavaslat ama rendelkezése, hogy készpénzfizetés esetében a válságkötelezett 5 év alatt egyenlő évi részletekben is fizetheti a váltsá­­got a búzának a fizetéskor érvényben lévő piaci árá­nak megfelelő összegében, a kincstárra káros, mert a korona javulása esetén a fél kisebb búzaár mel­lett kevesebb vagyonváltságösszeget fizet, a kincstár tehát a változatlan összegben fennálló konszolidált és függő adósság mellett ennél­ törlesztésére kisebb összeget fordíthat. Hogy ■ a kincstár érdeke meg­­óvassék a 67. §, úgy módosítandó, hogy* a vagyon­­váltság fele összege csak az esetben fizethető hábo­rús kötvényekben, ha a fél a vagyonváltságot 30 napon belül , egész összegében készpénzben kifizeti. A fél olcsó jelzálogkölcsön felvételével mindig fog pénzt szerezhetni, a ha­dikölcsönnel való fizetés pe­dig 25 százalékos váltságelengedést jelent.­­ A kereskedelmi áruraktár vagyonváltságánál is a 138. szakasz hasonlókép volna módosítandó. — A bútorok, műtárgyak­, stb. vagyon­­váltságára vonatkozó rendelkezés hibás, mert a be­szerzési ár ,— mely különben helyes alap — sok­szor nem bizonyítható, különösen az öröklött da­raboknál. A középosztály értékes bútorokkal és mű­tárgyakkal rendelkezik, a­melyek után azonban váltságot nem fizethet, mert jövedelme az elsőrendű szü­séglet fedezésére sem elég, ha pedig bútorait, vagy értéktárgyait értékesítenie ke­lene, a tömeges kínálat annyira lerontaná ezek árát, hogy éppen a nem kívánatos elemek jutnának potom áron az ér­tékes bútorok és műtárgyak birtokába a középosz­tály ingó vagyonának depossedálásával, a­mi anti­szociális volna, tehát a beszerzési ár alapulvételé­vel 200.000 koronáig kellene mentesíteni az említett vagyontárgyakat a válság alól. A nagyobb vagyonok háborús vá­lságáról szóló javaslat alapgondolata jó, de nem oldja meg helye­sen a problémát, a­mennyiben a felekre és az ad­minisztrációkra szinte legyőzhetetlen akadályokat gördít a helyes összehasonlító alap kipuhatolásánál. Igazságosabb és helyesebb gondolat tehát, ha a háború előtti és mostani vagyonokat globálisan azo­nos valutaértékben hasonlítjuk össze és az így mu­tatkozó szaporulatot, a­mely tényleges vagyongya­rapodást jelent, vonjuk 15 százalék háborító vagyon­­szaporulati váltság címén adó alá. középosztály védelme, Ghillány Imre báró hangoztatta, hogy a va­­gyonváltságnál érvényesülni kell az egyenlő teher­viselés elvének. Az első vagyoniváltság-törvény meg­mutatta,, hogy a méltányosságot ki lehet egyeztetni az állam pénzügyi érdekeivel. Ha azonban, ez a ja­vaslat keresztül megy, Magyarország középosztálya teljesen tönkremegy. Helyes, hogy a váltság alap­jául a búzát veszik, a kulcs magasságának mérve azonban megdöbbentő. A vezető intelligencia, mely hivatva van ez országot a romokból újjáépíteni,­­elvérzik ezen a váltságon, pedig e nélkül az osztály nélkül a kisgazdaosztály sem lehet el, mert ettől tanul gazdálkodni. Meg kell engedni, hogy a be nem táblázott, de az ingatlanhoz tartozó adósság, beszá­­míttassék. Az állattenyésztést, éppen az egyenlő teherviselés miatt nem lehet kiengedni az adó alól. A felszerelés túlságos megadóztatása azonban nem helyes. A váltságot most egyszerre kifizetni lehe­tetlen, attól azonban óvni kell a birtokososztályt, hogy a vált­ság miatt eladósodjék. Határozati javas­latot terjeszt be, a­mely így szól: A határozati javaslat.­ ­ A bizottság örömmel látja a mezőgazda­sági földbirtokra vonatkozó javaslatból, hogy a vagyonváltság kiszámításának alapjául a kataszteri tiszta jövedelmet fogadja el a kormány, mert két­ségtelen, hogy ez adott viszonyok között ma ez a ■legigazságosabb alap, sőt az egyedüli, mely lehetővé­­ teszi a gyors és pártatlan végrehajtást.­­ Szerencsés gondolatnak tekinti a bizottság, hogy búzában rovatik ki a vagyonváltság, mert ezzel a nagy voluáris kockázat veszedelme rész­ben elimináltatott. De ép ezen nagy veszedelemre való tekintettel kevesli a bizottság az 5 éves fizetési határidőt és ezt még 2 évvel megtoldandónak tartja.­ A javaslat igen helyesen érintetlenül hagyja az 1920:XXXVI t­.-c. rendelkezéseit és nem teremt újabb, a termelés szempontjából igen vesze­delmes bizonytalanságot, csak igen okosan meg­adja a lehetőségét annak, hogy a vagyonváltsággal kapcsolatosan a helyes birtokmegoszlás kérdése is mielőbb megoldassák. — A javaslat két rendelkezését azonban, az egyenlő teherviselés szempontjából, nem tartja fenntarthatónak és keresztülvihetőn­ek a bizottság és pedig: — 1. A vagyonváltság mérve ugyanis igy el­viselhetetlen, a­mely semmikép sincs arányban a mezőgazdasági ingatlannak mai értékével é­s jövedel­mezőségével, annál kevésbé, mert a gazdasági fel­szerelések külön és elég magas vagyonváltsággal rovatnak meg, már­pedig egy mezőgazdasági ingat­lannak a felszerelése ugyanaz, mint az iparos gépe, kézi szerszámja, melyet nem nélkülözhet, küjön nem értékesíthet és csak hátránnyal jár reá nézve, ha drága ekéje és drága igavonó állatra kopik el a termelés munkájában. A bizottság elismeri, hogy épp az általa mindenkor hangoztatott egyenlő teherviselés elvűnél fogva, az állatállomány és a nagyobb gépek külön megadóztatása indokolt, de ezen adóterhet az ingatlan vagyonváltságánál­ kell a törvényhozásnak figyelemre méltatni. a kataszteri tiszta jövedelem minden koro­nája után javasolt 30—15 kg. búzának az ára oly megás adótétel, mely lényegesen meghaladja a mai, napról-napra csökkenő töre­lmi érték 20 százalékát, sőt számos esetben, különösen a nagyobb fokoza­tokban, eléri a napi forralm­ érték 40, sőt 50 szá­zalékát is. 1 2. Sérelmesnek tartja a bizottság az 5- sza­kasz rendelkezéseit és a legnagyobb m­éltánytalan­­sá­gnak, hogy csak az 1920. december 20-a előtt ke­letkezett és csakis bekebelezett terhek vétessenek figyelembe. A törvényhozásnak nem lehet feladata, hogy adóalanyait­­tönkretegye, már­pedig kétségte­len, hogy az adóssággal megterhelt vagyon nem bír el a tehermentessel azonos adót. Ezen szakasz ren­delkezése tehát oda másítandó, hogy minden, az in­gatlannal kapcsolatos teher, a­mennyiben az adós hitelesen beigazolja, hogy ezen terhe a javaslat be­nyújtása előtt keletkezett és az ingatlan üzemére vagy beruházására fordíttatott, megfelelő­ mérvben a vagyon­váls­ág kirovásánál figyelembe vehessék.­­ V­ágül a bizottság felhívja a miniszter figyelmét, hogy az állatállomány megadóztatásánál a juhra nem tesznek adót, már­pedig a juhászat a háború alatt jövedelmező ág volt, a­mely nézetünk szerint nem hagyható ki. A fokozatos még- és a készpénzfizetés. Vadász Lipót a határozati javaslathoz hozzá­járul­ és anna­k kiegészítését kéri a következők irá­nyában: a mezőgazdasági ingatlanoknál tervezett igen meredek hat fokozatot, az igazságosabb teher­elosztás céljából, legalább kilencre kell szaporítani, hiszen az erdőknél tizenegy fok van a javaslatban. Az adóztatás alapja a nettó vagyon, a terhekből te­hát csak egy annuitást betudni is merő igazságtalan­ság.­­4 szőlő váltságskálája, mely például homoki szőlő holdjánál 3500—5000 korona, elmúlt hangu­latok szüleménye, nyakunkon a tavalyi készlet nagy része, a­ napszám ma is exorfci­áns, a konjt­ui­tik­a lagyon rossz, ilyen váltság gazdasági lehetetlenség. A románok okozta károk a törvénytervezet minimá­lis javaslatával szemben megfelelően bet­ud­and­ók. A házakra e kérdésben is méltányosabb a javaslat. A készpénzfizetésnél tétessék lehetővé, hogy , az ez évi búza drágasága a fizetővel szentben nyitványo­­sabban érvényesüljön. A vásárolt földek alacsony­­nak vélt árával szemben a kincstár esetleges jogát a megvételre egy éven belül lehessen csak gyako­rolni, hosszabb idő kikötése előtt­llan és ehetet­lenné teszi az intenzivitást. A kataszteri jövef­alem, Lukács László elnök felvilágosításai után Harkányi János báró szólalt fel: Őt nem nyug­tatja meg az a terv, hogy a váltságnál a kataszteri getlenséggel, de a monarkia keretén belül. Mai tö­rekvéseikben Franciaország teljes mértékben támo­gatja őket. A szerződés megszavazása csak segítsé­get nyújt nekik békés feladatuk elvégzésére. Bs®alMS?a«s2ápiifflas¥aínaMiflarfifei Párisból jelentik, hogy az Éclair legutóbbi számában ..Nyugatmagyarországnak magyarnak kell maradnia" cimnnick­ cikkül közöl arról, hogy maga az osztrák sajtó is belátja a cim­ben megjelölt gondolat szükségét. Közli a Th­ofer Anzeiger-nek és a Frazer Volksblatt-iak egyes közleményeit, a­me­lyekben elismerik, hogy Ausztria nyugatmagyaror­­szágoi csupán egyéb veszteségének kárpótlásául sze­retné megkapni­ - 3

Next