Budapesti Hírlap, 1921. december (41. évfolyam, 271–295. szám)

1921-12-28 / 292. szám

1921 december 28. budapesti hírlap (292.67.) dőlt el, tudomásul vette. Beniczky Ödönt ennek kö­vetkeztében ma délben szabadon bocsátották. Boro­­viceni Aladár követség­ tanácsos ügyében az ira­tokat isölterjesztették a királyi táblára, a­hol előadó bíróul Uzonyi Géza dr.-t jelölték H ki. A budaörsi harc. A Budapesti Hírlap december 24-én megjelent Számában Új részletek a budaörsi harcról címen hosszabb közlemény jelent meg, a­mely Osztenburg védőjének nyilatkozata nyomán ismerteti a Buda­örsnél lefolyt harcokat. A cikkel szemben más oldal­ról most az alábbiak közlésére kértek­­­öl ben­nünket: — Osztenburg védője szerint Osztenburgnak a királycsapatok és a kormány hadereje között tör­tént sajnálatos összeütközésben vezető tevékenysége nem volt, a hadműveleteknek nevezett cselekvésekbe nem is folyt be. __ Ezzel szemben szemtanuk állítása szerint a Budaörs körüli harcokban Osztenburg a II. orszá­gos csendőrzászlóaljat, a­mely akkor már a ma­gyar királyi I. gárda-vadászezred elnevezésit viselte, ezredesi rendfokozatban személyesen vezette és a harcot személyesen irányította. Bizonyítja ezt a többi közt az, hogy a­midőn délután tizennégy órakor a királycsapatoktól Varga főhadnagy Svoy ezredesnél jelentkezett és őt a vérontás beszüntetésére kérte, Svoy ezredes azt közölte vele, hogy ő csak­ az ott harcoló király csapatok parancsnokával tárgyalhat ebben az ügyben. A­mire Varga főhadnagy a har­coló királyi csapatok parancsnokául Osztenburgot jelölte meg, a­ki a törökbálinti vasúti megállótól keletre tartózkodik. — Svoy ezredes azután Osztenburggal a 2. sz. vasúti őrház közelében találkozott és vele a fegy­verszüneti feltételek megtárgyalásába fogott. Oszten­burg ez alkalommal, mint az ott harcoló királyi csapatok parancsnoka, tárgyalásokba bocsátkozott. A feltételek meghallgatása után Osztenburg hátra­felé telefonált és azzal a megjegyzéssel tért vissza, hogy a király is jelen óhajt lenni a tárgyaláson és egy szerelvénnyel Biatorbágy felől azonnal oda fog érkezni. Majd később telefonon értesítették, hogy a király még­sem fog odajönni, hanem Svoy ezre­des és Osztenburg menjenek az ő állomáspontjára. Nemsokára egy mozdonyon el­indultak és 16.30 óra körül érkeztek a 17-es számú vasúti őrházhoz, a­hová a király Biatorbágy felől akkorára megér­kezett. A Budapesti Hírlap cikkének egy másik rész­lete így szól: ,,Mikor a király környezete látta, hogy fegy­veres ellenerő áll vele szemben, küldöncöt menesz­tettek a budaörsi templom mögött levő parancs­nokl­ tábornokhoz és bejelentették a tábornoknak, hogy rövid időn belül két szerelvény fog befutni a budaörsi állomásra. Kérték, hogy a másod­i vo­natra, a­mellyel a király utazik, ne tüzeljenek­* — Illetékes helyen megállapítják, hogy ily jelentés az ott parancsnokló Than báró tábornok­hoz nem érkezett. — A tüzelés megkezdésére vonatkozóan egyéb­ként az alábbi hiteles leírás szolgáljon tájékoztatóul: — Budaörs vasúti állomás nyugati bejáratánál okt. 28-án éjjel 2 óráig a síneket fölszedték és két vasúti kocsit ugrattak ki a sínekből, hogy az Osz­tenburg-csapatok vasúton ne jöhessenek Budapestre és hogy a kormány ezzel is jelezze, hogy a királyi csapatok előnyomulását meg akarja akadályozni. Két óra után a kormánycsapatok egy utász szakasza (húsz fő) érkezett a vasúti megszakításhoz, hogy azt még kiszélesítse. A­midőn a paracsnokló szá­­zdos a megszakítás helyére ért, látta,­­hogy az Osz­tenburg-csapatok emberei és vasúti munkások a pá­lya helyreállításán dolgoznak. A százados előbb szó­val figyelmeztette őket, hogyha a munkát abba nem hagyják, tüzeltetni fog reájuk, de ez a felszólítás eredménytelen maradt, mert a százados hátraha­gyott szakaszához visszamenve, elrendelte a tüze­lést, a­mit az Osztenburg-katonák viszonoztak. Tel­jes sötétség volt s egyébként is a tüzeléssel csak a pályát helyreállítani akaró embereket akarták el­zavarni, a tüzelés tehát nem volt komoly. Körül­belül reggel hat óráig tartott a kölcsönös és igen lassú tüzelés. Hat órakor Osztenburgnak egy vo­nata érkezett a megszakítás helyéhez, a katonák kiszállottak s a vasút mindkét oldalán előnyomulva, az utas­­szakaszt bekerítették, elfogták és csak a százados tudott egy autón elmenekülni. Az Oszten­­burg-csapatok azután az állomást megszállották és ott elrejtve maradtak.­­ Az első kormánycsapatok, a­melyek Buda­örsön át a Törökugrató-magaslatra vonultak, aka­dálytalanul érték el a magaslatot reggel 7.30 órakor, a nélkül, hogy tudták volna, hogy Budaörs vasút­állomás az Osztenburg-csapatok kezében van. A kor­mány­csapa­tok parancsnoksága Budaörs községtől egy ágyút kisebb lövegfedezettel Budaörs vasúti ál­lomáshoz küldött azzal a feladattal, hogy a Buda­örs felé esetleg közeledő vonatokat vegye tűz alá. A kormánycsapatok éle a Törökugrató-magaslatot elérve, látta, hogy 7.45 órakor egy katonáikkal és tüzérséggel megrakott vonat tűnik föl Ráczzug­­puszta magasságában (kb. 4­00 km.) és Budaörs felé tart. Rövid távolságra ezt egy másik katonákkal megrakott vonat követte. A kormánycsapatok­ éle (a tudományegyetemi ifjak) a vett parancshoz hí­ven a vonatok továbbhaladását meg akarván aka­dályozni. risztó lövéseket tett a levegőbe, a műre az Osztenburg-i katonáik rájuk lövöldöztek a vonatból, ugy hogy sebesültjük is volt. Az első vonat azon­ban ennek ellenére tovább futott Budaörs felé és a Törökugrató délre, a vasúti bevágásban el­tűnt.­­ Hogy a második vonat továbbhaladását megakadályozzák, az egyetemi ifjak a vasúti töl­tésre szaladtak és a sínekre durranó töltényeket helyeztek el. A vonat a durranó töltények ellenére sem állott meg, mire az egyetemi ifjak ismét riasztó lövéseket adtak le, az Osztenburg-csapatok ugyan­csak a vonatról az egyetemi if­jak közé lőttek. Erre az egyetemi ifjak is a ka­onákra és a lokomotívra irányították tüzüket. A második vonat ezután megállt, a katonák kiugrattak és az egyetemi ifja­kat megtámadták.­­ A kormánycsapatok tüzérségéből ez időpon­tig csak egy üteg fejtett ki tevékenységet és pedig ez az üteg egy lövege Budaörs vasúti állomáson, a másik két löveg Budaörstől nyugatra vett tüzelő állást és az imént jelzett két vonatra lőtt. A buda­örsi vasúti állomáson álló egy löveg csak két lö­vést adhatott le, mert a már hat óra körül odaér­kezett Osztenburg-csapatok ezt a löveget a második lövés után, 7.30 órakor elfogták. A legénységet a királyra föleskették és kényszeríteni akar­ák, hogy a kormány — azaz saját — csapatjára lőjjön. En­nek a lövegnek a küldöncét küldötték Than tábor­nokhoz, hogy a királyt Budaörsön, a vasúti állo­máson várja. — Az üteg másik két lövege 7.30 órakor ál­lott tüzelésre készen Budaörstől nyugatra és a gya­logsági tűz megkezdése után az első vonatra 14 lövést adott le, melyek közül egy telitalálatot ért el a lokomotivon és a vagonokat is több srapnell­­golyó érte. A vonat ennek ellenére továbbfutott Budaörs felé. A 14-ik lövés leadása után autón Tö­­rökugh­atóról Budapest felé menő Than tábornok az üteg elé érve, kézfelemeléssel jelt adott az ütegnek, hogy míg az autó elhalad, a tüzelést szüntessék be. Az üteg ezt a jelt a tüzelés végleges beszüntetésé­nek vette és többet nem tüzelt. Különben is 7.45 órakor közvetetlenül a Budaörs vasúti állomásról Budaörs felé támadó Osztenburg-csapatok az üteget elfogták. Ugyancsak ekkor fogták el Than tábornok második ütegét is, a­mely azonban még csak me­netben volt Budaörs községen át. Ez tehát lövéshez sem jutott.­­ Than tábornoknak a délután 13 órakor meginduló támadásig több tüzérségi nem is állott rendelkezésére. Lehetetlen viszont, hogy a király­­vonatára a 13 órakor meginduló támadáskor jettek volna, annál kevésbé, mert hiszen akkor m­ár nyil­vánvaló volt, hogy a kormánycsapatok harc árán­ás meg fogják akadályozni a további előrenyomu­lást s ezt tudva, nem tételezhető föl, hogy a vona­tot a tűzvonalba irányították volna.­­ A­mi az Osztenburg szökéséről szóló híre­­ket illeti, megállapítható, hogy a­midőn az Osz­­tenburg-vonatok október 24-én délután 14 óra kö­rül Tatára érkeztek. Osztenburg, a parancsnok se­hol sem volt látható s az Osztenburg-csapatok több tisztje csapatát otthagyva, elszéledt. Osztenburgot 25-­én délelőtt a Tatától 8 kilométerre keletre fekvő vadászlakban találta meg e°v portyázó csendőr­hajladozása), hajlandók vagyunk azt hinni, hogy maguk erejéből való mozgásra nem képesek. Pedig a növénynek, mint élő­lénynek, életnyilvánulásai közül nem hiányzik a mozgás sem, csakhogy annak fázisai olyan lassan követik egymást, hogy szem­­­meltartásukra és egyetlen mozgásfolyamattá való összeolvasztására nem vagyunk képesek. A­mit az emberi szem nem tud rögzíteni, azt képes reprodu­kálni a mozgófényképező­gép. Odaállítják a meg­figyelendő növény mellé, ellátva automatikusan mű­ködő exponáló készülékkel, s a türelmes gép meg­szabott időközönként egy-egy felvételt készít a nö­vényről, a növényi szerv mozgásának egymásután következő fáz­sait viszi rá az ugyancsak automati­kusan tovahaladó filmszalagra. Ha most a sorjába következő mozgásrészleteket a mozigép forgatásá­val gyors egymásutánban vetítjük a vászonra, a növény a szemünk láttára végzi el a mozgást, a­melyet lassúsága miatt a természetben megfigyelni nem tudtunk. Az állatok és növények életéből ellesett élet­képek — a­melyekkel legelőször a francia film­gyárak lepték meg a világot — csodálatos részle­teket tárnak a szemeink elé. Fenevadak jelennek meg előttünk, vérszomjas vadászat közben, vagy békés családi együttlétben, belelátunk a sűrű bozót mélyén fészkelő madárkák intim otthonába, s a megközelíthetetlen sziklafokon tanyát ütött sas kusza fészkébe. A szemünk előtt zajlik le a hangya­­bolyok, a méhkaptárok mozgalmas társadalmi élete, s zavartalanul gyönyörködhetünk a hullámok mé­lyének lüktető elevenségében. Néhány pillanat alatt előttünk feslik pompázó virággá a rózsabimbó, s­­ láttu­k a rügyekből kibontakozni a fák tavaszi lombo­s ruháját. Megelevenedik a filmen a tisztának, élet-­­ telennek képzelt vízcsepp is, a­melynek mikrokoz­­i­moszából a láthatatlan szervezetek ezrei a formák­­ csodálatos gazdagságával jelennek meg bámuló sze­­j­meink előtt. Nemcsak tanulságosak, hanem szemet gyö­­s nyörködtetők is ezek a természetből ellesett képek, a­melyek a tudományos készségekkel el nem látott laikusok tömegeit teszik képessé arra, hogy a tudós természetbúvár szemeivel lássanak.­­ A film azonban az élőlényeknek nemcsak a természetes életmódját és életjel­enségeik külső megnyilatkozásait tudja tudományos szemüvegen át bemutatni, hanem föltárja élő szervezetüket, belső mechanizmusukat is úgy, a­hogyan az a búvárkodó tudós szemei előtt fölárul. Ismerünk filmeket, a­melyeket az élő állati test finom hajszálerein át vett föl a mozgófényképező­gép, s a­melyek a vér folytonos keringését, a vérsejteknek hemzsegő moz­gását, a fehér vérsejteknek a vérbe került betegség­okozó baktériumokkal való küzdelmét és az elhatal­masodott baktériumok romboló munkáját mutat­ják be. Más képen a feltárt mellkasban a szívet látjuk működésben, mint egyenletesen lüktető kis szivattyút, ismét más képen a gyomornak és a bél­nek, a szervezet konyhájának hullámzó mozgását figyelhetjük meg. Ezek a képek már nem okoznak gyönyörűséget, de annál tanulságosabbak, s egy lépéssel beljebb vezetnek az életbúvárok szemlélődő világába. S ha ezeket, az élő szervezetbe belevilágító filmeket nézzük, önkéntelenül eszünkbe étl­ki, hogy a test rejtett belsejébe látó csodapápaszem még tökéletesebb lesz, ha a filnteknikus — úgy mint a mikroszkópot — a bűvös sugarakat előállító Röntgen-gépet is segítségül hívja. De eljutunk a filmmel a tudomány boszor­kánykonyháiba, a laboratóriumokba is, a­hol már az élettelenek világával, az erő és az anyag meg­nyilvánulásával is megismerkedünk. A fizikai és vegytani jelenségeket, a­melyeknek meglátása és megértése ott a laboratóriumban csak a hivatottak­nak adatik meg, a mozigép elénk vetíti úgy, hogy mi is látjuk és megértjük. A sóoldatban a szemünk előtt épül föl parányi alkotó elemeiből, molekulái­ból a kristály, az iskolai k­iédeteknél hosszú kőtés mozgatásával utánzott hanghullámok előttünk kép­ződnek és enyésznek el, látjuk a vegyi anyagok egy­másra való hatását és a fizikai erők működését. A filmnek a tudomány népszerűsítésében való szerepe nem merül ki abban, hogy a természetet tudós szemmel nézve mutatja be, sem abban, hogy­­ föltárja a laikus szeme előtt is a mikrokozmoszt , és ittt élő szervezet belsejét, vagy hogy bevezet a laboratóriumok rejtelmes világába. A film nemcsak a tudományos búvárkodó munkát, hanem a tudós munkájával elért eredmények gyakorlati alkalma­zását is hivatott bemutatni. Itt azután tág tere nyí­lik a filmnek arra, hogy a tudomány hatalmát hir­desse és a hasznos ismeretek terjesztésével az emberi művelődés ügyét szolgálja. Az orvosi műtelem­ek, a technológiai gyárak, a kis műhelyek és az óriási ipartelepek, a természet erőit kihasználó gépek és a technika sok ezernyi alkotása mind olyan témák, a­melyek a tudomány s az ismeretterjesztés szolgála­tában álló mozivászonra kívánkoznak. De nem csak a szigorúan vett természettudo­mány és eredményeinek gyakorlati alkalmazása veheti segítségül az ismeretek terjesztésére a legjobb szemléltető eszközt, a filmet. A tudósok és fölta­lálók történeti hűséggel, filmen megelevenített bio­gráfiája, vagy a tudományos fölfedezések hiteles tör­ténetén fölépített filmdarab a kulturhistóriai isme­retek terjesztésében tehet a művelődés ügyének nagy szolgálatot, a tudományos történeti kutatások alap­ján korhűen és a históriai valóságnak megfelelően rendezett történelmi filmdarabok pedig az emberi­ség múltjának a búvárkodó tudósok által föltárt lapját föltárt lapját mutatják be. Az ismeretek elterjedése azonban nem csupán a terjesztés módján és eszközein múlik, hanem első­sorban azoknak az érdeklődésén és fogékonyságán, a­kiknek az ismereteket nyújtani akarjuk. És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, a­hol ismeretterjesztő filmeknek a közönség művelése szempontjából való fontosságára mutathatunk reá. Visszaemlékezünk a háború előtti évekre, a­mikor az Uránia­ Színház tudós magyarázatok kísé­retében bemutatta a párisi Pathé-filmgyár pompás tudományos filmjeit, a­melyek a természet világába, a tudomány műhelyébe, a technikai üzemekbe vezet­ték a nézőket — és visszaemlékezünk a gondosan, szakértelemmel és népszerűen megirt vetített képes előadásokra, a­melyeket ismeretterjesztő filmek is élénkítenek. Az érdeklődés akkor még nem volt álta­lános ezek iránt a tudományos filmek iránt, de már megvolt a maguk komoly közönsége. Aztán jött a 3

Next