Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

itatja Városainkat s a maija sz­tomnagóg­jével ter­mészetes állapotnak tartja azt, hogy az utolsó ka­nász évi jövedelme több legyen, mint a főiskolát végzett köztisztviselőé. Kis egysÉgesi párt Ififái É-örzsrti sípnak ilése. *— Tudomásul vették a kormány választójogi rendeleteit. — Ellentét Rassay és a demokratáit között. — "A kormmányzópárt int­őbizotts­ága ma dél­előtt ülést tartott, a melyen a kormányt Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebehberg Kunó gróf belügyminiszter, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­­miniszter, Metyer János földmivelésügyi miniszter és Kőszó István belügyi államtitkár képviselték. Az ülésen az intézőbizottság tagjai nagyatádi Szabó István elnök vezetésével csaknem teljes számban jelentek meg. Az ülés megnyitása után a miniszter­­elnök bejelentette, hogy a párthatározat értelmé­ben Gömbös Gyulát kérte föl az ügyvezető­ alelnöki tisztség vállalására. Gömbös a megbízatást, elfo­gadta, a­mit az intézőbizottság tudomásul vett.­­Az üresen hagyott társelnöki állásra Gaál flasztert mellé Per­ény­i Zsigmond bárót választották meg, az egyik alelnöki állást pedig Molnár Dezső­vel töltötték be. Az intézőbizottságot is kiegészítet­ték Lers Vilmos báróval, Károlyi Imre gróffal és Almássy Lászlóval. Ezután Gömbös Gyula a párt Szervezési és szervezkedési szabályait ismertette, a­melyeket kisebb módosításokkal elfogadtak. Meg­alakították a tagfelvételi bizottságot, a melybe Beth­len István grófot, nagyatádi Szabó Istvánt, Mayer­­Jánost, Gömbös Gyulát, Kán Gyulát és Ráth Sán­dort küldték ki. Ezután Bethlen István gróf ismertette a vá­lasztójogi rendeletét. Hangoztatta, hogy a rende­letért a kormány viseli a felelősséget s azért sem a kormánypártot, sem a párt tagjait semmiféle fele­lősség nem terheli Nem is kényszerítenek senkit, hogy e választójog mellett leszögezze magát s a vá­lasztók előtt mindenki szabadon hirdetheti elveit és véleményét a választójog kérdésében. Ezek a vá­lasztójogi rendeletek csak a most összeülő nemzet­­gyűlés megalkotására vannak hivatva. Az új vá­lasztó­jogot majd az új törvényhozás fogja rendezni megfelelő törvénnyel. Nagyatádi Szabó István kérdést intézett a mi­niszterelnökhöz a titkos és a nyílt szavazásra vo­natkozóan, a mire Bethlen István gróf ismételten hangoztatta a kormány kizárólagos felelősségét, kérte, hogy fogadják el előterjesztését és nyugodja­nak meg a kormány rendelkezéseiben. Az intézőbizottság, minthogy kormányrende­letről volt szó, határozatot nem hozott, de az előter­jesztést tudomásul vette. A m­iniszte­relnök ezután a nemzethez inté­zendő kiáltvány tervezetét ismertette, a­melynek végleges megszövegezésére bizottságot küldtek ki. A bizottság tagjai az elnökségen kívül Schandl Ká­roly, N­agy János, Dömötör Mihály és Meskó Zoltán. A kiáltványban a pártvezetőség felszólítja az ország közönségét, hogy csatlakozzanak a kormányzó­­párthoz. Az intézőbizottság a sajtóban elterjedt hírek­kel szemben megállapította, hogy úgy a párt veze­tőségében, mint magában a­ pártban a legteljesebb összhang van s azt hamis és céltudatos közlemé­nyekkel ne­m fogják engedni megbontani. Az intézőbizottság legközelebbi ülése csütörtö­kön, délután öt órakor lesz, a jövő héttől kezdődően pedig minden szerdán délután négy órakor fog ülést tartani az intézőbizottság.­­A jelölésekről a mai ü­lés még nem döntött, de bizonyos, hogy az egységes párt a vidék vala­mennyi kerületében jelöltet fog állítani. Ezek a je­lölések azonban csak a vidéki pártszervezetek meg­hallgatása után fognak megtörténni. A mai napon Gömbös Gyula, a párt ügyvezető alelnöke, már megkezdte tárgyalásait a különböző szervezetek vezetőivel. A kormánypártban ma este ismét szó esett a délelőtti intéző­bizottság üléséről. A kormány dön­tését a választójog kérdésében véglegesnek tekintik, bár egyesek még reménykednek abban, hogy a lajstrom­os szavazást mégis megtartják a fővárosban.­ ­A korm­ányzópárt eg­ysnge. A sajtóban elterjedt híresztelésekkel szemben, a­melyek a volt nemzeti középpárt és rendpárt tag­jainak csatlakozásával kapcsolatosan a kormány­párt belső egyenetlenségéről beszéltek, a párt a kö­vetkező félhivatalos közlést adta ki. Mind a párt, mind maga nagyatádi Szabó István örömme látja a magyar intelligenciának be­csületes szándékú csatlakozását, hogy ezzel a kis­gazda társadalom érdekében is olyan egységes párt alakuljon, a­mely Magyarország politikai stabilizá­lását hosszú időre biztosítsa. A párt­ egységét semmi­féle intrika sem fogja megbontani. A csonka kerületek kiegé­zítése. Az új választójogi rendelet szerint kiegészítik azokat a kerületeket, a­melyekben a választók lét­száma kétezernél kevesebb. E szerint a mellettük fekvő nagyobb kerületekből kiegészítik a beregda­­róci, feledi, dárdai, nagykárolyi, kismartoni, német-­­­újvári, szalárdi, somorjai sepsii és záhonyi csonka-­­ kerületeket.­­ Az ellenzék magatar­tása. Az ellenzéki pártok­­álláspontja változatlan a választójog tekintetében, Slajler István és Erns­­t Sándor, a kereszténypárt cézárai ma felkeresték a kereskedelemügyi minisztériumban Hegyeshalma Lajos minisztert és ve­l hosszasabban tanácskoztak a párt követendő magatartásáról. A Flassay-Piért tegnapi döntése, a­mellyel meg­alakította a fővárosban a szabadelvű polgárok szövet­ségét, a liberális blokk bomlását vonja maga után. A pártban már tegnap kijelentették, hogy a demokra­tákkal szemben is állítanak ellenjelölteket s ezt a bejelentést ma hírlapi polémiák követték. A de­mokrata párt sem lelkesedik most már Rassayékért, s ezt a magatartást azzal okol­a meg, hogy mint le­gitimista elenzéki párt októbristákkal nem szövet­­kez­hetik. A szociáldemoraatapárt — mint jelentettük ■— csak a választójogi rendelet, megism­erése után dönt arról, részt vesz-e a választásokon, vagy sem. A vá­lasztmány egyik része a passzivitás mellett van, de a másik fele már a mérséklet politikáját hirdeti és a választásokon való részvétel mellett kardoskodik, mert véleményük szerint ez a párt érdekeinek az adott helyzetben jobban megfelel. Gömbös a­szálykérbea kikapcsolásáért. Az egységes párt félhivatalos kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító ma Gömbös Gyula nyi­latkozatát közli a királykérdésről. A nyilatkozatban Gömbös kijelenti, hogy nem a kisgazdapárt és nem ő volt az, a­ki a királykérdést fölvetatte, hanem azok, a­kik a király visszahozatalát előkészítették.­­ A királykérdés fölvetését — mondja Göm­bös — és felszínen tartását az ország nézőpontjából egyenesen katasztrofálisnak tertem és úgy a párt, mint az én nézetem szerint is a királykérdés még nagyon sokáig és pedig mindaddig nem lesz idő­­szara, a­míg Magyarország helyzete úgy a külső, mint a belső politikai viszonylatban lényegesen meg nem javul. Végül kijelenti Gömbös, hogy „éppen ez okok­ból a maga személyére nézve sem lehet abban a helyzetben, hogy Albrekt királyi hercegnek trónról­­jutását támogassa, a­mint azt átlátszó célzattal po­litikai ellenfele) a Dunántúl hirdetik.“ Helyreigazítás. Az alkotmány­jogi értekezlet jegyzőkönyvének ismertetése­ során Timon Ákos dr.-nak, a Pázmány­­egyetem rektorának kivonatosan közölt vélemé­nyébe értelemzavaró sajtóhiba csúszott be, melyet ezennel helyreigazítunk. Tudósításunknak az a része ugyanis, mely szerint Timon Ákos dr. megál­lapította, hogy a nemzetgyűlés ezeréves alkotmá­nyunk fejlődésén kívül álló ideiglenes s a magyar közjogba be nem keveredett szerv, — helyesen úgy­ szól, hogy ... a magyar közjogba be nem kebe­lezett (nem inkorporált) szerv. Egy másik része a tudósításnak, mely azt mondja, hogy ..a kormány megfelel annak a kötelességének, hogy választójogi törvényjavaslatot­erjesszen elő“, — helyesen úgy szól, hogy „a kormány megtételt annak a kötelessé­gének, hogy választójogi törvényjavaslatot terjeszt­­ek­ elő.“ * Baskircsev Mária. A legérdekesebb, legszebb és regtalentu mosató­ nők egyike leült írni, hogy neked, szíves olvasó, vallomást tegyen az életéről. Baskircsev Mária me­moárjai magyar nyelven is megjelentek Udvarhelyi Géza kitűnő, művészi fordításában. Barkircsev Má­ria, ki annyi fantáziát izgatott s ki már körülbelül négy évtized óta pihen a párisi temető egyik leg­szebb síremléke alatt. Huszonnégy éve volt, mikor kihagyta a földi életet és itthagyott mindent, a miért harcolt, mit ő fantáziája tüzes játékában hol hírnévnek, hol ambícióinak, hol szerelemnek, hol életnek hivott. Mindig kergetett egy árnyékot, a­mit ne­ki bírt megfogni. — És oly szép volt, hogy­­ megindulás nélkül nem igen lehet nézni arcképét, olyan talentumok, mint a mesék király leánya, ki­nek a tündérek minden ajándékot megadtak, — csak azt a képességet nem, hogy a harmóniát és a nyugalmat megtalálja. Olyan előkelő, gőgös és zárkózott, mint egy középkori várumű, aztán egy­szerre olyan közlékeny, hogy fejcsóválva és gyana­kodva olvassuk naplóját: holló, miket irkál itt ösz­­sze ez az előkelő, arisztokrata kisasszony? Igazán így érzett, így gondolkozott, vagy csak eszébe ju­tott egy érdekes póz és kipróbálta, mint a­hogy egy új ruhát vagy kalapot kipróbál az asszony a tükör előtt? Ám­ ne rágalmazzunk- E gőgös, szép, ifjú hölgy nem tudott hazudni. A pózolás? Ezt már nem tudom olyan biztosan. Ne felejtsük el, hogy Baskircaen Mária színésznőnek készült. Talán az is lesz, ha előkelő családja arisztokratikus előítéle­tei, óriási vagyona, mely megengedte, hogy így is nagyvilági, érdekes, színes életet éljen, meg nem akadályozza benne. És ez a csodaszép, ifjú leány a legfényesebb, lepelekelőbb nővéri, ragyogó talentummal, gazdag­'Sággal, ez a kiváltságos teremtés, ki mindig az eset napos oldalán járt, nem volt boldog soha egy per­cig sem. Úgy látszik, a boldogsághoz is tehetség kell, mint az íráshoz, a szobrászathoz, a festéshez, vagy a muzsikához. Baskircsev? Máriának pedig mindenhez volt tehetsége ezen az egy dolgon kívül. Arról álmodozik, hogy színésznő lesz, de csak ak­kor veszi komolyan, tervét, mikor csodálatos szép hangját elveszti, akkor kétségbeesik, hogy nem le­het többé színésznő. A­mit elér, azonnal csekély­séggé válik előtte, fontos csak az, a­mi még nincs meg, a­mi előtte ál. Folyton új, fantasztikus ál­mok gyötrik, de nem bír kitartóan foglalkozni ve­lük. Talán túlontúl ifjú, szép, izzó napsütésben, napfényben sétál, ez, éppen olyan nagy baj, mintha valaki mindig a rideg, hűvös árnyékban boyong. Kis aztán túlontúl fiatal meg a szegény arisztokrata leány, nem tudja komolyan érdekelni semmi­t saját magán kívül. Mire vitte volna,­­ha nem kell elmennie huszon­­négyéves korában?! Egészen bizonyos, hogy egy nagylendületű, gyönyörű művészi pálya tört ketté. A vli ittmaradt, egy pár igen érdekes képe a Luxem­­burg-múzeumban, a pétervári Braniloge-ban, egy pár gyönyörűen megirt levél, m­int barátaival — irodalomtörténeti halhatatlanságokkal — váltott, és naplója, mely a legérdekesebb önportrék egyike. Miről is beszél ez a könyv? Hogy volt egy fiatal leány, ki nem akart meghalni,­ s elindult be­írni ne­vét a halhatatlanság könyvébe. Mert Baskír­­csev Mária élni akar!!... Élni!.. • Mindenáron élni!...­­Ha testileg nem lehet örökké ittmaradni, hát ittmarad munkáiban. — Ezt a rettenetes, mohó, intenzív életvágyat nem is értheti meg, csak egy olyan kábnemi fiola­, félelmetesen gőgös, gyönyö­rűen előkelő kisasszony, mint ez az orosz ariszto­krata kisasszony vala. Ezért akar énekelni, ezért fest, ezért ir. Mivelhogy a huta orvosok a halál­a ellen nem találtak még föl orvosságot, neki kell valamit cselekedni, hogy ittmaradhasson. Mindegy az. Ebben a heroikus vágyakozásban van valami gyermekes vonás. De nincs-e minden nagy ember­ben valami, a­mi örökösen gyermeki? A gyermek­ veszedelmet nem ismerő bátorsága és gondolkozás nélkül való hősiessége kell ahhoz, hogy valami na­gyot cselekedjünk, valami lendületest műveljünk. Mert hogyan is mondja Hamlet önmagát vádold monológjában: „főképp az öntudat belőlünk mind gyávát csinál s az elszántság természetes színét a­ gondolat halványra­­betegíti“. Az ittmaradásnak e különös vágya, a­mely Baskircsev Máriát gyötri, alapjában véve nem is olyan ritka érzés. Ismertem embereket, kik ablak­­üvegbe, korhadt, fákba, ócska kastélyok falára, vagy emlékkönyvbe vésték, karcolták nevüket Mi ez a nevetséges esncsiság? Nagyon megható dolog, mert az elmmlás ellen való védekezés gondolata van, benne. Csak itt maradni, ha üvegbe, vagy korhadt fába bekarcolva. Csak opponálni az elmúlás, vagy hálás ellen. Ki-ki úgy védekezik, a­hogy tud. Michel Angelo kifaragja Mózes szobrát, egy másik ember­társunk emlékkönyvbe írja a nevét. Egy s ugyan-­­azon érzés hajtja mind a kettőt. Baskircsevv Mária harca korántsem volt meddő. Képeit nagy érdeklődéssel nézik. Levelei, naplója mindig elsőrendű művészi irodalmi olvas­mányok lesznek. Élete?! . . . Egy igen szomorú dal. Arról mesél, hogy volt egyszer egy nő, ki éle­tének súlypontját nem a férfiba, hanem önmagába helyezte s az a nő igen szerencsétlen volt egész éle­tében. A szerelem? Baskircsevv Mária szerelmei In­kább a fantázia tüzes játékai, mint a szív vagy a vér szomjúsága. Ilyen volt ,gyermekszerelme, meg a többi a kis és a nagy tévedések, keresések és hiába­való­­fáradozások. Ilyen volt a Bastion Lepagebolt, 1922 március 1 Budapesti Hisap (49. B2.)

Next