Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
itatja Városainkat s a maija sztomnagógjével természetes állapotnak tartja azt, hogy az utolsó kanász évi jövedelme több legyen, mint a főiskolát végzett köztisztviselőé. Kis egysÉgesi párt Ififái É-örzsrti sípnak ilése. *— Tudomásul vették a kormány választójogi rendeleteit. — Ellentét Rassay és a demokratáit között. — "A kormmányzópárt intőbizottsága ma délelőtt ülést tartott, a melyen a kormányt Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebehberg Kunó gróf belügyminiszter, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter, Metyer János földmivelésügyi miniszter és Kőszó István belügyi államtitkár képviselték. Az ülésen az intézőbizottság tagjai nagyatádi Szabó István elnök vezetésével csaknem teljes számban jelentek meg. Az ülés megnyitása után a miniszterelnök bejelentette, hogy a párthatározat értelmében Gömbös Gyulát kérte föl az ügyvezető alelnöki tisztség vállalására. Gömbös a megbízatást, elfogadta, amit az intézőbizottság tudomásul vett.Az üresen hagyott társelnöki állásra Gaál flasztert mellé Perényi Zsigmond bárót választották meg, az egyik alelnöki állást pedig Molnár Dezsővel töltötték be. Az intézőbizottságot is kiegészítették Lers Vilmos báróval, Károlyi Imre gróffal és Almássy Lászlóval. Ezután Gömbös Gyula a párt Szervezési és szervezkedési szabályait ismertette, amelyeket kisebb módosításokkal elfogadtak. Megalakították a tagfelvételi bizottságot, a melybe Bethlen István grófot, nagyatádi Szabó Istvánt, MayerJánost, Gömbös Gyulát, Kán Gyulát és Ráth Sándort küldték ki. Ezután Bethlen István gróf ismertette a választójogi rendeletét. Hangoztatta, hogy a rendeletért a kormány viseli a felelősséget s azért sem a kormánypártot, sem a párt tagjait semmiféle felelősség nem terheli Nem is kényszerítenek senkit, hogy e választójog mellett leszögezze magát s a választók előtt mindenki szabadon hirdetheti elveit és véleményét a választójog kérdésében. Ezek a választójogi rendeletek csak a most összeülő nemzetgyűlés megalkotására vannak hivatva. Az új választójogot majd az új törvényhozás fogja rendezni megfelelő törvénnyel. Nagyatádi Szabó István kérdést intézett a miniszterelnökhöz a titkos és a nyílt szavazásra vonatkozóan, a mire Bethlen István gróf ismételten hangoztatta a kormány kizárólagos felelősségét, kérte, hogy fogadják el előterjesztését és nyugodjanak meg a kormány rendelkezéseiben. Az intézőbizottság, minthogy kormányrendeletről volt szó, határozatot nem hozott, de az előterjesztést tudomásul vette. A miniszterelnök ezután a nemzethez intézendő kiáltvány tervezetét ismertette, amelynek végleges megszövegezésére bizottságot küldtek ki. A bizottság tagjai az elnökségen kívül Schandl Károly, Nagy János, Dömötör Mihály és Meskó Zoltán. A kiáltványban a pártvezetőség felszólítja az ország közönségét, hogy csatlakozzanak a kormányzópárthoz. Az intézőbizottság a sajtóban elterjedt hírekkel szemben megállapította, hogy úgy a párt vezetőségében, mint magában a pártban a legteljesebb összhang van s azt hamis és céltudatos közleményekkel nem fogják engedni megbontani. Az intézőbizottság legközelebbi ülése csütörtökön, délután öt órakor lesz, a jövő héttől kezdődően pedig minden szerdán délután négy órakor fog ülést tartani az intézőbizottság.A jelölésekről a mai ülés még nem döntött, de bizonyos, hogy az egységes párt a vidék valamennyi kerületében jelöltet fog állítani. Ezek a jelölések azonban csak a vidéki pártszervezetek meghallgatása után fognak megtörténni. A mai napon Gömbös Gyula, a párt ügyvezető alelnöke, már megkezdte tárgyalásait a különböző szervezetek vezetőivel. A kormánypártban ma este ismét szó esett a délelőtti intézőbizottság üléséről. A kormány döntését a választójog kérdésében véglegesnek tekintik, bár egyesek még reménykednek abban, hogy a lajstromos szavazást mégis megtartják a fővárosban. A kormányzópárt egysnge. A sajtóban elterjedt híresztelésekkel szemben, amelyek a volt nemzeti középpárt és rendpárt tagjainak csatlakozásával kapcsolatosan a kormánypárt belső egyenetlenségéről beszéltek, a párt a következő félhivatalos közlést adta ki. Mind a párt, mind maga nagyatádi Szabó István örömme látja a magyar intelligenciának becsületes szándékú csatlakozását, hogy ezzel a kisgazda társadalom érdekében is olyan egységes párt alakuljon, amely Magyarország politikai stabilizálását hosszú időre biztosítsa. A párt egységét semmiféle intrika sem fogja megbontani. A csonka kerületek kiegézítése. Az új választójogi rendelet szerint kiegészítik azokat a kerületeket, amelyekben a választók létszáma kétezernél kevesebb. E szerint a mellettük fekvő nagyobb kerületekből kiegészítik a beregdaróci, feledi, dárdai, nagykárolyi, kismartoni, német-újvári, szalárdi, somorjai sepsii és záhonyi csonka- kerületeket. Az ellenzék magatartása. Az ellenzéki pártokálláspontja változatlan a választójog tekintetében, Slajler István és Ernst Sándor, a kereszténypárt cézárai ma felkeresték a kereskedelemügyi minisztériumban Hegyeshalma Lajos minisztert és vel hosszasabban tanácskoztak a párt követendő magatartásáról. A Flassay-Piért tegnapi döntése, amellyel megalakította a fővárosban a szabadelvű polgárok szövetségét, a liberális blokk bomlását vonja maga után. A pártban már tegnap kijelentették, hogy a demokratákkal szemben is állítanak ellenjelölteket s ezt a bejelentést ma hírlapi polémiák követték. A demokrata párt sem lelkesedik most már Rassayékért, s ezt a magatartást azzal okola meg, hogy mint legitimista elenzéki párt októbristákkal nem szövetkezhetik. A szociáldemoraatapárt — mint jelentettük ■— csak a választójogi rendelet, megismerése után dönt arról, részt vesz-e a választásokon, vagy sem. A választmány egyik része a passzivitás mellett van, de a másik fele már a mérséklet politikáját hirdeti és a választásokon való részvétel mellett kardoskodik, mert véleményük szerint ez a párt érdekeinek az adott helyzetben jobban megfelel. Gömbös aszálykérbea kikapcsolásáért. Az egységes párt félhivatalos kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító ma Gömbös Gyula nyilatkozatát közli a királykérdésről. A nyilatkozatban Gömbös kijelenti, hogy nem a kisgazdapárt és nem ő volt az, aki a királykérdést fölvetatte, hanem azok, akik a király visszahozatalát előkészítették. A királykérdés fölvetését — mondja Gömbös — és felszínen tartását az ország nézőpontjából egyenesen katasztrofálisnak tertem és úgy a párt, mint az én nézetem szerint is a királykérdés még nagyon sokáig és pedig mindaddig nem lesz időszara, amíg Magyarország helyzete úgy a külső, mint a belső politikai viszonylatban lényegesen meg nem javul. Végül kijelenti Gömbös, hogy „éppen ez okokból a maga személyére nézve sem lehet abban a helyzetben, hogy Albrekt királyi hercegnek trónróljutását támogassa, amint azt átlátszó célzattal politikai ellenfele) a Dunántúl hirdetik.“ Helyreigazítás. Az alkotmányjogi értekezlet jegyzőkönyvének ismertetése során Timon Ákos dr.-nak, a Pázmányegyetem rektorának kivonatosan közölt véleményébe értelemzavaró sajtóhiba csúszott be, melyet ezennel helyreigazítunk. Tudósításunknak az a része ugyanis, mely szerint Timon Ákos dr. megállapította, hogy a nemzetgyűlés ezeréves alkotmányunk fejlődésén kívül álló ideiglenes s a magyar közjogba be nem keveredett szerv, — helyesen úgy szól, hogy ... a magyar közjogba be nem kebelezett (nem inkorporált) szerv. Egy másik része a tudósításnak, mely azt mondja, hogy ..a kormány megfelel annak a kötelességének, hogy választójogi törvényjavaslatoterjesszen elő“, — helyesen úgy szól, hogy „a kormány megtételt annak a kötelességének, hogy választójogi törvényjavaslatot terjesztek elő.“ * Baskircsev Mária. A legérdekesebb, legszebb és regtalentu mosató nők egyike leült írni, hogy neked, szíves olvasó, vallomást tegyen az életéről. Baskircsev Mária memoárjai magyar nyelven is megjelentek Udvarhelyi Géza kitűnő, művészi fordításában. Barkircsev Mária, ki annyi fantáziát izgatott s ki már körülbelül négy évtized óta pihen a párisi temető egyik legszebb síremléke alatt. Huszonnégy éve volt, mikor kihagyta a földi életet és itthagyott mindent, a miért harcolt, mit ő fantáziája tüzes játékában hol hírnévnek, hol ambícióinak, hol szerelemnek, hol életnek hivott. Mindig kergetett egy árnyékot, amit neki bírt megfogni. — És oly szép volt, hogy megindulás nélkül nem igen lehet nézni arcképét, olyan talentumok, mint a mesék király leánya, kinek a tündérek minden ajándékot megadtak, — csak azt a képességet nem, hogy a harmóniát és a nyugalmat megtalálja. Olyan előkelő, gőgös és zárkózott, mint egy középkori várumű, aztán egyszerre olyan közlékeny, hogy fejcsóválva és gyanakodva olvassuk naplóját: holló, miket irkál itt öszsze ez az előkelő, arisztokrata kisasszony? Igazán így érzett, így gondolkozott, vagy csak eszébe jutott egy érdekes póz és kipróbálta, mint ahogy egy új ruhát vagy kalapot kipróbál az asszony a tükör előtt? Ám ne rágalmazzunk- E gőgös, szép, ifjú hölgy nem tudott hazudni. A pózolás? Ezt már nem tudom olyan biztosan. Ne felejtsük el, hogy Baskircaen Mária színésznőnek készült. Talán az is lesz, ha előkelő családja arisztokratikus előítéletei, óriási vagyona, mely megengedte, hogy így is nagyvilági, érdekes, színes életet éljen, meg nem akadályozza benne. És ez a csodaszép, ifjú leány a legfényesebb, lepelekelőbb nővéri, ragyogó talentummal, gazdag'Sággal, ez a kiváltságos teremtés, ki mindig az eset napos oldalán járt, nem volt boldog soha egy percig sem. Úgy látszik, a boldogsághoz is tehetség kell, mint az íráshoz, a szobrászathoz, a festéshez, vagy a muzsikához. Baskircsev? Máriának pedig mindenhez volt tehetsége ezen az egy dolgon kívül. Arról álmodozik, hogy színésznő lesz, de csak akkor veszi komolyan, tervét, mikor csodálatos szép hangját elveszti, akkor kétségbeesik, hogy nem lehet többé színésznő. Amit elér, azonnal csekélységgé válik előtte, fontos csak az, ami még nincs meg, ami előtte ál. Folyton új, fantasztikus álmok gyötrik, de nem bír kitartóan foglalkozni velük. Talán túlontúl ifjú, szép, izzó napsütésben, napfényben sétál, ez, éppen olyan nagy baj, mintha valaki mindig a rideg, hűvös árnyékban boyong. Kis aztán túlontúl fiatal meg a szegény arisztokrata leány, nem tudja komolyan érdekelni semmit saját magán kívül. Mire vitte volna,ha nem kell elmennie huszonnégyéves korában?! Egészen bizonyos, hogy egy nagylendületű, gyönyörű művészi pálya tört ketté. A vli ittmaradt, egy pár igen érdekes képe a Luxemburg-múzeumban, a pétervári Braniloge-ban, egy pár gyönyörűen megirt levél, mint barátaival — irodalomtörténeti halhatatlanságokkal — váltott, és naplója, mely a legérdekesebb önportrék egyike. Miről is beszél ez a könyv? Hogy volt egy fiatal leány, ki nem akart meghalni, s elindult beírni nevét a halhatatlanság könyvébe. Mert Baskírcsev Mária élni akar!!... Élni!.. • Mindenáron élni!...Ha testileg nem lehet örökké ittmaradni, hát ittmarad munkáiban. — Ezt a rettenetes, mohó, intenzív életvágyat nem is értheti meg, csak egy olyan kábnemi fiola, félelmetesen gőgös, gyönyörűen előkelő kisasszony, mint ez az orosz arisztokrata kisasszony vala. Ezért akar énekelni, ezért fest, ezért ir. Mivelhogy a huta orvosok a halála ellen nem találtak még föl orvosságot, neki kell valamit cselekedni, hogy ittmaradhasson. Mindegy az. Ebben a heroikus vágyakozásban van valami gyermekes vonás. De nincs-e minden nagy emberben valami, ami örökösen gyermeki? A gyermek veszedelmet nem ismerő bátorsága és gondolkozás nélkül való hősiessége kell ahhoz, hogy valami nagyot cselekedjünk, valami lendületest műveljünk. Mert hogyan is mondja Hamlet önmagát vádold monológjában: „főképp az öntudat belőlünk mind gyávát csinál s az elszántság természetes színét a gondolat halványrabetegíti“. Az ittmaradásnak e különös vágya, amely Baskircsev Máriát gyötri, alapjában véve nem is olyan ritka érzés. Ismertem embereket, kik ablaküvegbe, korhadt, fákba, ócska kastélyok falára, vagy emlékkönyvbe vésték, karcolták nevüket Mi ez a nevetséges esncsiság? Nagyon megható dolog, mert az elmmlás ellen való védekezés gondolata van, benne. Csak itt maradni, ha üvegbe, vagy korhadt fába bekarcolva. Csak opponálni az elmúlás, vagy hálás ellen. Ki-ki úgy védekezik, ahogy tud. Michel Angelo kifaragja Mózes szobrát, egy másik embertársunk emlékkönyvbe írja a nevét. Egy s ugyan-azon érzés hajtja mind a kettőt. Baskircsevv Mária harca korántsem volt meddő. Képeit nagy érdeklődéssel nézik. Levelei, naplója mindig elsőrendű művészi irodalmi olvasmányok lesznek. Élete?! . . . Egy igen szomorú dal. Arról mesél, hogy volt egyszer egy nő, ki életének súlypontját nem a férfiba, hanem önmagába helyezte s az a nő igen szerencsétlen volt egész életében. A szerelem? Baskircsevv Mária szerelmei Inkább a fantázia tüzes játékai, mint a szív vagy a vér szomjúsága. Ilyen volt ,gyermekszerelme, meg a többi a kis és a nagy tévedések, keresések és hiábavalófáradozások. Ilyen volt a Bastion Lepagebolt, 1922 március 1 Budapesti Hisap (49. B2.)