Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

1922 március 1. Budapesti Hírlap 149. sz.) Az európai politika. — A boulognei titol.­ — A németek és a génuai konferencia. — Az angol ellenzék új választást sürget. — A nemzetközi szerződések francia értelmezése. •— Az olasz külügyminiszter hamis­ban. — A frankfurti szocialista gyűlés Génuáról. — Chirópa talpraállítása. — A boulognei találkozás feletti általános lelke­sedés kezd lehiggadni. Csak a franciák dörzsölik meg megelégedetten a kezüket, tápot adva annak a feltevésnek, hogy Poincarénak sikerült sok tekintet­ben Lloyd Georgeot eddigi álláspontjától eltéríteni. Kétségtelen dolog, hogy a­mit ez a két vezető ál­lam­férfiú ma elhatároz, annak a többi Európa akarva-akaratlan ki van szolgáltatva és ezért kívá­natos volna, ha a boulognei titkot m­ég a génuai kon­ferencia előtt szellőztetnék. Mert az eddig hallottak alapjin jogosan merül fel a kérdés, hogy a génuai konferenceia eredeti rendeltetését betölthess-e még egyáltalán. A németek, a­kiket a boulognei találko­zás erősen kiábrándított, máris foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a génuai konferenciától tárvol­­mar­adjanak. Nem valószínű ugyan, hogy kedvetlen­ségüknek ezt a legutolsó konzekvenciáját le fogják vonni, de ha nem teszik, nem azért fognak megje­lenni, mintha még bíznának abban, a­miben biz­­niuk még nemrégiben lelhetett, hanem mert a­­győz­tesek meghívását alig áll módjukban visszautasítani. Angliában, ah­ig hogy Lloyd George Boulogné­­ból hazatért, is im­ét fölmerült az új választások lehe-­­ tősége.­ Csakhogy most az ellenzék az, mely az új választásokat sürgeti. A kormányt a legutolsó két hétben négy helyen érte kudarc a pótválasztáso­­ikon, természetes, hogy ez az ellenzék önbizalmát annyira növelte, hogy tiltakoznak az ellen, hogy Lloyd George a választók megkérdezése nélkül az ország jövőjére kiható külön szerződéseket­ köthes­sen. Ez a kijelentés másra, mint a francia garancia­­szerződésre nem célozhat, a­mi azt sejteti, hogy­­ Jol­n George ebben a kérdésben csak messzemenő engedmények árán tudta Poincarét megnyugtatni. Figyelemreméltó momentum az is, a­mit a francia Temps az utolsó években kötött szerződések értel­mezéséről ír. E­­szerint egyik oldalon vannak a Franciaországban megkötött érinthetetlen szerződé­sek, a másik oldalon pedig az el nem ismert szer­­ződések. Amazok Európa közjogát képviselik, ame­zek pedig a Szovje­t Oroszország és szomszédai közt létrejött szerződések. Oroszország szomszédai azon­ban ezzel a m­egkülönböztetésssel szemben nem ma­radhatnak közömbösek és fel kell vetniük azt a kérdést, mi történjék az általuk aláírt szerződések­kel. Ezeknek a szerződéseknek egyik határozmányát sem lehet más hatalmaknak mindaddig­­ elébe tar­tani, a­míg a szovjet­ kormányt el nem­ ismerték, jól­­lehet a szerződések aláíróit,a megálla­podások az el­ismerés hiányában is kötik. H­a azonban a hatalmak a szovjetkormányt Génuában elismerik, akkor azo­kat a kötelezettségeket is el kell ismerniük, a­me­lyeket a szovjetkormány a környező áillantokkal szemben vállalt és ugyancsak el kell ismerniük azo­kat az előnyöket, a­melyeket a környező államok a szovjt kormányra ruháztak. Franciaországnak min­denesetre elsősorban a rigai szerződés elismerése­­ nyomja a szívét, mert csak így juttathatja Lengyel­­­­országot azokhoz a keleti határokhoz, a­melyek­­ egyszeriben eliminálnák a vilnai és keletgaliciai­­ kérdéseket.­­ A boulognei találkozásnak nemsokára utójá­téka is lesz. A Washingtonból hazatérő újonan ki­nevezett olasz külügyminiszter, Schanzer, a napok­ban Parisba érkezik és természetesen Poincarétól információt fog kérni arról, a­miben Franciország Angliával megegyezett, a­nélkül, hogy az antant harmadik nagyhatalmát, Olaszországot is megkér­dezték volna. Schanzer Washingtonban elég jelentős szerepet játszott, a­mit főleg annak köszönhetett, hogy föltétlenül sem a francia, sem az angol poli­tika mellé nem szegődött, hanem a kiegyenlítés utá­l­­át járta. A franciáik előt­t éppen ezért nem valami­­ nagy a népszerűsége, de most, hogy Poincaré és Lloyd George között megtörtént a közeledés, azt remélik, hogy Schanzer is helyre fogja állítani azt a nagyon is lojális viszonyt, a­mely Sforza gróf alatt Olaszország és Franciaország között fennállótt.­­ Ugyanakkor, mikor Lloyd George és Poincaré a génuai konferenciáról tanácskoztak, Frankfurt­ban is erről a konferenciáról folyt a szó. Az öt állam szocialistáinak értekezletén hatá­rozati javaslatot fogadtak el, a­mely többi között a következőket mondja: — A génuai értekezlet előestéjén Németor­szág, Belgium, Franciaország, Anglia és Olaszország szocialista- és munkáspártjainak kiküldöttei megál­lapítják, hogy a kényszer és az erőszak politikája teljesen csődöt mondott. Németország szolgáltató képességének kérdése közvetetlen összefüggésben áll az egész világgazdasággal és Oroszország talpraállí­­tásával, ezért elkerülhetetlen, hogy Génuában ezek­ről a kérdésekről is tárgyaljanak. "Anglia, Franciaország, Németország, Belgium és Olaszország szocialista- és munkáspártjai egyéb­ként országaik parlamentjében követelni­­ fogják a fegyverkezések korlátozását. Az illető országok szo­­cialista pá­rtjai kívánni fogják továbbá a katonai megszállások megszüntetését, mest ők ellentétben állanak a valódi béke helyreállításával. A legutolsó évek eseményei eléggé megmutat­ták, hogy az angol, francia és olasz szocialisták vagy nem tudják, vagy nem akarják kormányaik mentalitását megváltoztatni és azért nem hisszük, hogy ennek a határozati javaslatnak más lesz a sorsa, mint az eddigieknek. — üres fogadkozás. * A nemzetközi középponti szindikátus és a nemzeti szindikátusok szervezőbizottsága, a­melyek megalkotását Lloyd George indítványozta Cannes­­ban, jelentést tesz közzé, a­melyben kifejti, hogy a szindikátus fő célja az Európa talp­raállítását szol­gáló pénzügyi vállalkozások támogatása. A nemzeti szindikátusok tőkéje 20 millió font sterlinget tesz ki, míg a középponti szindikátus tőkéje, a­melyet a nemzeti szindikátusok bocsátanak rendelkezéseire, két millió font sterling. Az említett 20 millió font sterlinget Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak és Belgiumnak kell előteremtenie. Ezeken az országokon kívül még hat másik országot hívtak meg, hogy vegyenek részt az alapításban. Az ő részükről jegyzendő tőke arra szolgál, hogy az öt nagyhatalom részéről jegyzett összeget aránylagosan leszállítsák, való intim barátsága, a Maupassant iránt való ér­deklődése. Mind csak a képzelet a fantázia dolga. Kellett neki valami és valaki, hogy foglalkoztassa. Végre is csak 24 éves volt, mikor meghalt s a ter­mészetet nem lehet becsapni — még Baskircsev Máriának sem.­­ Gőgös, fejedelmi fejét meg nem h­allva, gyö­nyörű nagy szemével a messze távolba nézve, ment el innét közülünk. Várjon mit gondolt, mikor már tudta, hogy­ mennie kell? Mert tudta. Közelgő végét tiszta öntudattal várva, naplója utolsó oldalán így kiált föl: „A házmesterem természetesen egészséges és nekem meg kell halnom.“ A férfiak nem jelentettek számára olyan so­kat, mint hitte. Az érdeklődés, a szerelem mellett gyakran csak úgy szórakozottan, vagy unatkozva elsétált. Tudjuk, hogy Maupassainttal névtelenül le­velezni kezdett. Maupassant mondotta, hogy soha finomabb és intelligensebb írásokat e leveleknél nem látott. Kanyürgött, kért, fenyegetődzött a sze­mélyes ismeretségért — de hiába. A végén brutális lett és így irt a leánynak, „ha Ön állhatatosan vo­nakodik megismerkedni velem, annak csak két oka lehet. Az egyik az, hogy ön csúnya és vén, a másik, hogy ahhoz a társadalmi osztályhoz tartozik, me­l­­lyel nappal nem szólítunk érintkezni". Baskircsev­­ Mária röviden válaszolt: „Az ön durva és brutális­­ levele nagy fájdalmat okozott nekem . . De az­után sem ismerkedett meg Maupassanttal. Valószí­nűen már untatta, az egész ügy s új dolog kötötte le érdeklődését. Most már nyugszik a csodálatosan szép, mű­vészi síremlék alatt. A feszület ott van szép, finom, formás, keskeny­ kis kezében és csöndesen álmodik arról, mit a földi életben soha fel nem talált, a har­móniáról, a nyugalomról és a boldogságról. Dánielné Lengyel Laura:­­ megalakult a Nemzeti Fo­gári Párt A volt Nemzeti Közép­párt egyik részéből ala­kult Nemzeti Polgári Párt tegnapss­tartotta alakuló ülését, a­melyen Heinrich Ferenc volt miniszter ve­zetésével elnöki tanácsot alakítottak, melynek tag­jai: Harkányi János v. b. t. t. ny. miniszter. Lukács László v. b. t. t. ny. miniszterelnök. Szász Károly v. b. t. t. volt házelnök. Tolnán Kornél ny. MÁV. elnök és Vadász Lipót dr. ny. államtitkár Megalakult a párt választmánya is. Tagjai: Aich György, a Dreher sörgyárak vezérigazgatója, Báthory István építész, Biró Henrik magánzó, Böh­m Alajos, a Budapesti Hirlap igazgatója, ifjú Ghorin Ferenc dr., a Salgótarjáni szénbányák vezérigazgatója, Csécsy-Nagy Miklós dr. üdv. tanácsos, ügyvéd, Dárdai Ede, a Pátria biztosító vezérigazgatója, Dobránszky Béla, a Magyar- Olasz Bank igazgatója, Gerti Géza dr. lapszerkesztő, Girardi József kereskedő, Glatz Erich dr. ügyvéd, Ginek Frigyes nagyiparos, Haggenmach­er Ottó nagyiparos, Ilalasy Tibor dr. ügyvéd, Halászi­ László dr. ny. min. tan., Héder Lajos dr. ügyvéd, Heinrich Dezső dr. nagy­­­kereskedő, Heinrich Ferenc volt miniszter, Harkányi János v. b. t. t. ny. miniszter, Kaffka László ny. állam­titkár, Konkoly Elemér dr. ügyvéd, Korniold Bál báró, a Hitelbank igazgatója, Kreibig Rezső ny. ezredes, a Magyar Országos Biztosító igazgatója, Lakatos Gyula dr. ügyvéd, Lerog Lajos báró, volt képviselő, Lakács László v. b. t. t. ny. miniszterelnök, Márkus Jenő dr. miniszteri tanácsos, Patay András ny. főispán, Péteri Ferenc dr. ügyvéd, Posch Gyula dr., a Pesti H. Ta­karó l­p. igazgatója, Rajner Bélla dr. ügyvéd, Radisics Elemér dr. lapszerkesztő, Rock Béla mérnök, Itelly Béla ny. árvaszéki elnök,­ Springer Ferenc dr. ügyvéd, Szász Károly v. b. t. t. volt kazelnök, Székely Ferenc udv. tanácsos, a Belvárosi Takarékpénztár elnöke, Szüry János ny. miniszter, Tolnay Kornél ny. Máv. elnök, Va­­ s lakáskérdés. — A lakásrendeletet még május előtt módo­sítják. — A kormány elve: a szabadforgalom. — Az építkezéssel párhuzamosan történik a­­ lakások fölszabadítása. — Az egyes lapokban a készülő lakásrendeletről és a lakáshivatal átszervezésével kapcsolatban elter­jedt különböző híresztelésekre a .1­. T. I. illetékes helyen a következő felvilágosításokat kapta: — A jelenleg fennálló lakásrendelet módosí­tása még május hónapja előtt megtörténhetik, mi­vel fontos közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a háztulajdonosok, bérlők, építőiparosok és vállal­kozók idejében tájékozva legyenek afelől, hogy mi fog történni a lakásügyben.­­ A kormány azon az állásponton van, hogy ezen a téren is, a­mint az minden más téren meg­történt, a háború következtében szükségessé vált ki­vételes intézkedéseket fokozatosan meg kell szün­tetni és a forgalom szabadsága felé kell döntő lépése­ket tenni. Természetesen ez nem történhetik átme­net nélkül és az átmenet a dolog természete szerint több évre is terjedhet- A készülő lakásrendelet en­nek az elvnek megfelelően inkább a szabadforgalom elvét fogja zsinórmértéknek tekinteni. Eleinte csak a nagyon nagy és luxuslakásokra, továbbá a nagy üzlethelyiségekre állítja vissza a szabadforgalmat, a további lépés fokozatosan fog történni olyan tem­póban, a­hogy a párhuzamosan meginduló építke­zés következtében meg­felelő számú lakás áll majd rendelkezésre, mert a lakásrendelet sohasem vá­lasztható el az építkezések ügyétől. Jó lakásrendele­tet csak akkor lehet készíteni, ha rendelkezései a gyakorlatban végrehajthatók, vagyis, megfelelő számú lakás áll rendelkezésre.­­ Honorálni kell azonban a háztulajdonosok igényeit is, mert hiszen míg minden közgazdasági tényező a háborús konjunktúrát tetszése szerint ki­használta, addig egyedül a háziurak azok, a­kik jó­val kevesebb jövedelmet húznak házaikból, mint a­mennyi a jóka­rbantartás céljaira szükséges, úgy hogy a befektetett tőke kamatozásáról szó sem le­het.. Már­pedig addig, míg a tőke nem látja bizto­sítva azt, hogy az építkezések révén kellőképpen tud jövedelmezőségre szert tenni, tartózkodni fog az építkezéstől és olyan vállalkozások felé fog özön­­leni, a­melyek nagyobb jövedelmezőséget biztosíta­nak. Természetesen összhangba kell ezzel hozni a középosztály teherbíró képességét és főleg a tisztvi­selői lakásbéreket, mert különben bármilyen lakás­­béremelés főként ezeket az osztályokat fogja össze­­roppantani, a­mely osztály védelme pedig fontos nemzeti érdek. — A­mi a lakáshivatal ügyét illeti, a közön­ség téved, ha azt hiszi, hogy a lakáshivatal másod­elnökének megbízatása állandó jellegű intézkedés. Ez csak az átmenetet van hivatva szolgálni. A la­káshivatal teljes átszervezése egyik legfontosabb­­ teendője a népjóléti minisztériumnak. Megemlítjük itt, hogy a Háztulajdonosok Or­szágos Szövetségének igazgatósága ma ülést tartott és többek között a lakók szövetségének javaslatával foglalkozott. Megállapították, hogy a magyar ház­­tulajdonosok ellentétben a világ háztulajdonosaival, nemcsak a befektetett tőke kamatait nem kapják meg immár nyolc éve, de a köz­érdek rovására még a legszükségesebb tatarozást sem voltak képesek a bevételből végezni, miért a nemzeti vagyon e fontos része pusztulásnak indult. Veszedelmesnek tartja a Píáztulajd­onosok Szövetsége a lakók javaslatának a magántula­don ellen irányuló tendenciáját, és figyelmezteti a javaslat beterjesztőit és elfogadóit, hogy a magánvagyonnak ellenszolgáltatás nélkül való elvonása a kommunizmust­ jelent. A Lakók Szövetsége válaszol a háztulajdono­sok nyilatkozatára. Vitatja a Háztulajdonosok Szö­vetségének ahhoz való jogát, hogy a lakáskérdés ügyeiben a főváros lakossága nevében beszéljen, mert az az egyesület, úgymond, a­mely propagandát csinál az építkezés ellen azon a címen, hogy lakás­hiány nincs, eljátszotta még a kritika jogát is. An­nak eldöntését pedig, hogy kommunizmus-e a ki­­uzsorázás meggátlása, a gyengéknek az erősekkel szemben való megvédése, az elfogulatlan közönségre bízza a Lakók Szövetsége.­ ­ K­­­is­s Lipót dr. ny. államtitkár, Vészi József lapszer­kesztő. A választmány jegyzői lettek: Hermann Hikárd dr. ügyvéd, Heinrich Elek dr. ügyvéd, Gerlóczi Lajos hírlap­író és Zsigmondy Jenő dr. ügyvéd.

Next