Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
1922 március 1. Budapesti Hírlap 149. sz.) Az európai politika. — A boulognei titol. — A németek és a génuai konferencia. — Az angol ellenzék új választást sürget. — A nemzetközi szerződések francia értelmezése. •— Az olasz külügyminiszter hamisban. — A frankfurti szocialista gyűlés Génuáról. — Chirópa talpraállítása. — A boulognei találkozás feletti általános lelkesedés kezd lehiggadni. Csak a franciák dörzsölik meg megelégedetten a kezüket, tápot adva annak a feltevésnek, hogy Poincarénak sikerült sok tekintetben Lloyd Georgeot eddigi álláspontjától eltéríteni. Kétségtelen dolog, hogy amit ez a két vezető államférfiú ma elhatároz, annak a többi Európa akarva-akaratlan ki van szolgáltatva és ezért kívánatos volna, ha a boulognei titkot még a génuai konferencia előtt szellőztetnék. Mert az eddig hallottak alapjin jogosan merül fel a kérdés, hogy a génuai konferenceia eredeti rendeltetését betölthess-e még egyáltalán. A németek, akiket a boulognei találkozás erősen kiábrándított, máris foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a génuai konferenciától tárvolmaradjanak. Nem valószínű ugyan, hogy kedvetlenségüknek ezt a legutolsó konzekvenciáját le fogják vonni, de ha nem teszik, nem azért fognak megjelenni, mintha még bíznának abban, amiben bizniuk még nemrégiben lelhetett, hanem mert agyőztesek meghívását alig áll módjukban visszautasítani. Angliában, ahig hogy Lloyd George Boulognéból hazatért, is imét fölmerült az új választások lehe- tősége. Csakhogy most az ellenzék az, mely az új választásokat sürgeti. A kormányt a legutolsó két hétben négy helyen érte kudarc a pótválasztásoikon, természetes, hogy ez az ellenzék önbizalmát annyira növelte, hogy tiltakoznak az ellen, hogy Lloyd George a választók megkérdezése nélkül az ország jövőjére kiható külön szerződéseket köthessen. Ez a kijelentés másra, mint a francia garanciaszerződésre nem célozhat, ami azt sejteti, hogy Joln George ebben a kérdésben csak messzemenő engedmények árán tudta Poincarét megnyugtatni. Figyelemreméltó momentum az is, amit a francia Temps az utolsó években kötött szerződések értelmezéséről ír. Eszerint egyik oldalon vannak a Franciaországban megkötött érinthetetlen szerződések, a másik oldalon pedig az el nem ismert szerződések. Amazok Európa közjogát képviselik, amezek pedig a Szovjet Oroszország és szomszédai közt létrejött szerződések. Oroszország szomszédai azonban ezzel a megkülönböztetésssel szemben nem maradhatnak közömbösek és fel kell vetniük azt a kérdést, mi történjék az általuk aláírt szerződésekkel. Ezeknek a szerződéseknek egyik határozmányát sem lehet más hatalmaknak mindaddig elébe tartani, amíg a szovjet kormányt el nem ismerték, jóllehet a szerződések aláíróit,a megállapodások az elismerés hiányában is kötik. Ha azonban a hatalmak a szovjetkormányt Génuában elismerik, akkor azokat a kötelezettségeket is el kell ismerniük, amelyeket a szovjetkormány a környező áillantokkal szemben vállalt és ugyancsak el kell ismerniük azokat az előnyöket, amelyeket a környező államok a szovjt kormányra ruháztak. Franciaországnak mindenesetre elsősorban a rigai szerződés elismerése nyomja a szívét, mert csak így juttathatja Lengyelországot azokhoz a keleti határokhoz, amelyek egyszeriben eliminálnák a vilnai és keletgaliciai kérdéseket. A boulognei találkozásnak nemsokára utójátéka is lesz. A Washingtonból hazatérő újonan kinevezett olasz külügyminiszter, Schanzer, a napokban Parisba érkezik és természetesen Poincarétól információt fog kérni arról, amiben Franciország Angliával megegyezett, anélkül, hogy az antant harmadik nagyhatalmát, Olaszországot is megkérdezték volna. Schanzer Washingtonban elég jelentős szerepet játszott, amit főleg annak köszönhetett, hogy föltétlenül sem a francia, sem az angol politika mellé nem szegődött, hanem a kiegyenlítés utálát járta. A franciáik előtt éppen ezért nem valami nagy a népszerűsége, de most, hogy Poincaré és Lloyd George között megtörtént a közeledés, azt remélik, hogy Schanzer is helyre fogja állítani azt a nagyon is lojális viszonyt, amely Sforza gróf alatt Olaszország és Franciaország között fennállótt. Ugyanakkor, mikor Lloyd George és Poincaré a génuai konferenciáról tanácskoztak, Frankfurtban is erről a konferenciáról folyt a szó. Az öt állam szocialistáinak értekezletén határozati javaslatot fogadtak el, amely többi között a következőket mondja: — A génuai értekezlet előestéjén Németország, Belgium, Franciaország, Anglia és Olaszország szocialista- és munkáspártjainak kiküldöttei megállapítják, hogy a kényszer és az erőszak politikája teljesen csődöt mondott. Németország szolgáltató képességének kérdése közvetetlen összefüggésben áll az egész világgazdasággal és Oroszország talpraállításával, ezért elkerülhetetlen, hogy Génuában ezekről a kérdésekről is tárgyaljanak. "Anglia, Franciaország, Németország, Belgium és Olaszország szocialista- és munkáspártjai egyébként országaik parlamentjében követelni fogják a fegyverkezések korlátozását. Az illető országok szocialista pártjai kívánni fogják továbbá a katonai megszállások megszüntetését, mest ők ellentétben állanak a valódi béke helyreállításával. A legutolsó évek eseményei eléggé megmutatták, hogy az angol, francia és olasz szocialisták vagy nem tudják, vagy nem akarják kormányaik mentalitását megváltoztatni és azért nem hisszük, hogy ennek a határozati javaslatnak más lesz a sorsa, mint az eddigieknek. — üres fogadkozás. * A nemzetközi középponti szindikátus és a nemzeti szindikátusok szervezőbizottsága, amelyek megalkotását Lloyd George indítványozta Cannesban, jelentést tesz közzé, amelyben kifejti, hogy a szindikátus fő célja az Európa talpraállítását szolgáló pénzügyi vállalkozások támogatása. A nemzeti szindikátusok tőkéje 20 millió font sterlinget tesz ki, míg a középponti szindikátus tőkéje, amelyet a nemzeti szindikátusok bocsátanak rendelkezéseire, két millió font sterling. Az említett 20 millió font sterlinget Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak és Belgiumnak kell előteremtenie. Ezeken az országokon kívül még hat másik országot hívtak meg, hogy vegyenek részt az alapításban. Az ő részükről jegyzendő tőke arra szolgál, hogy az öt nagyhatalom részéről jegyzett összeget aránylagosan leszállítsák, való intim barátsága, a Maupassant iránt való érdeklődése. Mind csak a képzelet a fantázia dolga. Kellett neki valami és valaki, hogy foglalkoztassa. Végre is csak 24 éves volt, mikor meghalt s a természetet nem lehet becsapni — még Baskircsev Máriának sem. Gőgös, fejedelmi fejét meg nem hallva, gyönyörű nagy szemével a messze távolba nézve, ment el innét közülünk. Várjon mit gondolt, mikor már tudta, hogy mennie kell? Mert tudta. Közelgő végét tiszta öntudattal várva, naplója utolsó oldalán így kiált föl: „A házmesterem természetesen egészséges és nekem meg kell halnom.“ A férfiak nem jelentettek számára olyan sokat, mint hitte. Az érdeklődés, a szerelem mellett gyakran csak úgy szórakozottan, vagy unatkozva elsétált. Tudjuk, hogy Maupassainttal névtelenül levelezni kezdett. Maupassant mondotta, hogy soha finomabb és intelligensebb írásokat e leveleknél nem látott. Kanyürgött, kért, fenyegetődzött a személyes ismeretségért — de hiába. A végén brutális lett és így irt a leánynak, „ha Ön állhatatosan vonakodik megismerkedni velem, annak csak két oka lehet. Az egyik az, hogy ön csúnya és vén, a másik, hogy ahhoz a társadalmi osztályhoz tartozik, mellyel nappal nem szólítunk érintkezni". Baskircsev Mária röviden válaszolt: „Az ön durva és brutális levele nagy fájdalmat okozott nekem . . De azután sem ismerkedett meg Maupassanttal. Valószínűen már untatta, az egész ügy s új dolog kötötte le érdeklődését. Most már nyugszik a csodálatosan szép, művészi síremlék alatt. A feszület ott van szép, finom, formás, keskeny kis kezében és csöndesen álmodik arról, mit a földi életben soha fel nem talált, a harmóniáról, a nyugalomról és a boldogságról. Dánielné Lengyel Laura: megalakult a Nemzeti Fogári Párt A volt Nemzeti Középpárt egyik részéből alakult Nemzeti Polgári Párt tegnapsstartotta alakuló ülését, amelyen Heinrich Ferenc volt miniszter vezetésével elnöki tanácsot alakítottak, melynek tagjai: Harkányi János v. b. t. t. ny. miniszter. Lukács László v. b. t. t. ny. miniszterelnök. Szász Károly v. b. t. t. volt házelnök. Tolnán Kornél ny. MÁV. elnök és Vadász Lipót dr. ny. államtitkár Megalakult a párt választmánya is. Tagjai: Aich György, a Dreher sörgyárak vezérigazgatója, Báthory István építész, Biró Henrik magánzó, Böhm Alajos, a Budapesti Hirlap igazgatója, ifjú Ghorin Ferenc dr., a Salgótarjáni szénbányák vezérigazgatója, Csécsy-Nagy Miklós dr. üdv. tanácsos, ügyvéd, Dárdai Ede, a Pátria biztosító vezérigazgatója, Dobránszky Béla, a Magyar- Olasz Bank igazgatója, Gerti Géza dr. lapszerkesztő, Girardi József kereskedő, Glatz Erich dr. ügyvéd, Ginek Frigyes nagyiparos, Haggenmacher Ottó nagyiparos, Ilalasy Tibor dr. ügyvéd, Halászi László dr. ny. min. tan., Héder Lajos dr. ügyvéd, Heinrich Dezső dr. nagykereskedő, Heinrich Ferenc volt miniszter, Harkányi János v. b. t. t. ny. miniszter, Kaffka László ny. államtitkár, Konkoly Elemér dr. ügyvéd, Korniold Bál báró, a Hitelbank igazgatója, Kreibig Rezső ny. ezredes, a Magyar Országos Biztosító igazgatója, Lakatos Gyula dr. ügyvéd, Lerog Lajos báró, volt képviselő, Lakács László v. b. t. t. ny. miniszterelnök, Márkus Jenő dr. miniszteri tanácsos, Patay András ny. főispán, Péteri Ferenc dr. ügyvéd, Posch Gyula dr., a Pesti H. Takaró lp. igazgatója, Rajner Bélla dr. ügyvéd, Radisics Elemér dr. lapszerkesztő, Rock Béla mérnök, Itelly Béla ny. árvaszéki elnök, Springer Ferenc dr. ügyvéd, Szász Károly v. b. t. t. volt kazelnök, Székely Ferenc udv. tanácsos, a Belvárosi Takarékpénztár elnöke, Szüry János ny. miniszter, Tolnay Kornél ny. Máv. elnök, Va s lakáskérdés. — A lakásrendeletet még május előtt módosítják. — A kormány elve: a szabadforgalom. — Az építkezéssel párhuzamosan történik a lakások fölszabadítása. — Az egyes lapokban a készülő lakásrendeletről és a lakáshivatal átszervezésével kapcsolatban elterjedt különböző híresztelésekre a .1. T. I. illetékes helyen a következő felvilágosításokat kapta: — A jelenleg fennálló lakásrendelet módosítása még május hónapja előtt megtörténhetik, mivel fontos közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a háztulajdonosok, bérlők, építőiparosok és vállalkozók idejében tájékozva legyenek afelől, hogy mi fog történni a lakásügyben. A kormány azon az állásponton van, hogy ezen a téren is, amint az minden más téren megtörtént, a háború következtében szükségessé vált kivételes intézkedéseket fokozatosan meg kell szüntetni és a forgalom szabadsága felé kell döntő lépéseket tenni. Természetesen ez nem történhetik átmenet nélkül és az átmenet a dolog természete szerint több évre is terjedhet- A készülő lakásrendelet ennek az elvnek megfelelően inkább a szabadforgalom elvét fogja zsinórmértéknek tekinteni. Eleinte csak a nagyon nagy és luxuslakásokra, továbbá a nagy üzlethelyiségekre állítja vissza a szabadforgalmat, a további lépés fokozatosan fog történni olyan tempóban, ahogy a párhuzamosan meginduló építkezés következtében megfelelő számú lakás áll majd rendelkezésre, mert a lakásrendelet sohasem választható el az építkezések ügyétől. Jó lakásrendeletet csak akkor lehet készíteni, ha rendelkezései a gyakorlatban végrehajthatók, vagyis, megfelelő számú lakás áll rendelkezésre. Honorálni kell azonban a háztulajdonosok igényeit is, mert hiszen míg minden közgazdasági tényező a háborús konjunktúrát tetszése szerint kihasználta, addig egyedül a háziurak azok, akik jóval kevesebb jövedelmet húznak házaikból, mint amennyi a jókarbantartás céljaira szükséges, úgy hogy a befektetett tőke kamatozásáról szó sem lehet.. Márpedig addig, míg a tőke nem látja biztosítva azt, hogy az építkezések révén kellőképpen tud jövedelmezőségre szert tenni, tartózkodni fog az építkezéstől és olyan vállalkozások felé fog özönleni, amelyek nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak. Természetesen összhangba kell ezzel hozni a középosztály teherbíró képességét és főleg a tisztviselői lakásbéreket, mert különben bármilyen lakásbéremelés főként ezeket az osztályokat fogja összeroppantani, amely osztály védelme pedig fontos nemzeti érdek. — Ami a lakáshivatal ügyét illeti, a közönség téved, ha azt hiszi, hogy a lakáshivatal másodelnökének megbízatása állandó jellegű intézkedés. Ez csak az átmenetet van hivatva szolgálni. A lakáshivatal teljes átszervezése egyik legfontosabb teendője a népjóléti minisztériumnak. Megemlítjük itt, hogy a Háztulajdonosok Országos Szövetségének igazgatósága ma ülést tartott és többek között a lakók szövetségének javaslatával foglalkozott. Megállapították, hogy a magyar háztulajdonosok ellentétben a világ háztulajdonosaival, nemcsak a befektetett tőke kamatait nem kapják meg immár nyolc éve, de a közérdek rovására még a legszükségesebb tatarozást sem voltak képesek a bevételből végezni, miért a nemzeti vagyon e fontos része pusztulásnak indult. Veszedelmesnek tartja a Píáztulajdonosok Szövetsége a lakók javaslatának a magántuladon ellen irányuló tendenciáját, és figyelmezteti a javaslat beterjesztőit és elfogadóit, hogy a magánvagyonnak ellenszolgáltatás nélkül való elvonása a kommunizmust jelent. A Lakók Szövetsége válaszol a háztulajdonosok nyilatkozatára. Vitatja a Háztulajdonosok Szövetségének ahhoz való jogát, hogy a lakáskérdés ügyeiben a főváros lakossága nevében beszéljen, mert az az egyesület, úgymond, amely propagandát csinál az építkezés ellen azon a címen, hogy lakáshiány nincs, eljátszotta még a kritika jogát is. Annak eldöntését pedig, hogy kommunizmus-e a kiuzsorázás meggátlása, a gyengéknek az erősekkel szemben való megvédése, az elfogulatlan közönségre bízza a Lakók Szövetsége. Kiss Lipót dr. ny. államtitkár, Vészi József lapszerkesztő. A választmány jegyzői lettek: Hermann Hikárd dr. ügyvéd, Heinrich Elek dr. ügyvéd, Gerlóczi Lajos hírlapíró és Zsigmondy Jenő dr. ügyvéd.