Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)
1922-05-03 / 100. szám
. Három nap. Budapest, máj. 2.A májusi szünet miatt három nap változatos eseményeiről kell beszámolnunk. A májusi ünnepet nem a szocialisták találták ki, csak kisajátították munkásünnepnek. Mi polgárok azonban fenntartjuk jussunkat és semmi kedvünk sínesen magunkba fojtani fogékonyságunkat az ébredő természet szépségei iránt. Nem voltunk rá hajlandók akkor sem, mikor vörösbe öltöztették Budapestet és az egész országot. Megültük tehát a májusi ünnepet, de szomorú csendben és békességben, mert az idők fordulata gondoskodott arról, hogy polgár és proletár veszteg maradjon és ne rontsa egymásnak az amúgy is fogyatékos kedvét. A nagy szocialista és demokrata országokban mindenütt zavartalanul folyt le május elseje, elmaradt a nagy diadalmi zaj is, mert kevés a kenyér és nagy a munkanélküliség. Időszerű tárgyal kínálkozott a munkásszónokoknak, hogy mi üdvösebb és emberibb dolog: hatalomban lenni vagy munka nélkül senyvedni? Nekünk polgároknak is volt miről elmélkedni. Azt a középzésünket, hogy jégveremben ülünk, a gyér májusi napsugár nem olvasztotta el. A tisztviselők naggyűlésének panaszos jajkiáltása velőnkig hatott. Rettenetes állapotuk ne hagyjon senkit sem illetetlenül és a közakarat egyértelműen támogassa a kormányhatalmat abban, hogy végre elhatározó lépést tegyen megmentésük érdekében. Ők vannak a legijesztőbb bajban, rajtuk segíteni a legfontosabb és legsürgősebb kötelesség. De súlyos a helyzete mindnyájunknak és a legsúlyosabb az országé. A választási hadjáratban, melybe az elmúlt vasárnap csaknem valamennyi politikai vezérférfia teljes fegyverzettel belevetette magát, ettől kellett volna visszhangzani az egész országnak. Kritika bőven volt, de orvosságot kevesen preskribáltak. [Tudjuk, hogy szükség van a kritika választóvízére, de még nagyobb szükségünk van szétrobbantott nemzeti egységünk összeforrasztására. Ez a nemes szándék főképpen Bethlen István gróf miniszterelnök egri beszédéből magaslik ki. Egy olyan országban, mint a mi országunk, melyben annyira elhatalmasodott az osztálypolitika, melyben az osztályérdek lábbal tapossa a közérdeket, nem lehet elégszer ismételni, amit Bethlen Egerben mondott, hogy „egyenlő részesedés mindenki számára a politikai hatalomból és az ország sorsának irányításából". A demokráciának ezt a magyar megfogalmazását meg kell érteni mindenkinek, munkásnak és kisgazdának, urnak és papnak, szegénynek és gazdagnak, kereszténynek és zsidónak. Béke, egység, egyetértés csak ez alapon állhat helyre. Ezen az alapon valamennyi országos kérdés: nemzetközi állásunk, királykérdés, gazdasági fejlődés, felekezeti béke, jogrend, bombamerénylet hamarabb lesz gyógyítható, hamarabb veszti méregfogát, hamarabb jut nyugvópontra és hamarabb fogjuk megtalálni az egyetemes boldogulás útjait. Az egri beszéd azt az irányt jelentette be, melyet Apponyi Szombathelyen hatalmas ellenzéki hangszereléssel követelt. Apponyi nem esett bele a többi ellenzéki vezérférfiú hibájába és nem hangoztatta a kormány tehetetlenségét, nem tett olyan nyilatkozatokat, melyek a kormány tekintélyét lealacsonyítják a külföld előtt, hanem olyképpen foglalta össze követeléseit, hogy, azokat bármely, pártállású hazafi »■ n ■■ ......................... » — «■■■—■ i — !■■■»■ l^■ K aláírhatja." Ne legyen más közhatalom, mondotta Apponyi, mint ami a törvényen alapul, amely ellenőrizhető és felelősségre vonható. Szűnjenek meg végre az eltagadott, de súlyukat mindig éreztető titkos szervezetek. A dolgokat kell üldözni, nem az embereket." Apponyinak ez a követelése a nemzet lelkéből fakad és honorálva látjuk az egri ígéretben, természetesen ha tetté fog válni. Látjuk a politikusok versenyzését a nemzet bizalmáért, hallgatjuk a szóharcot, a fegyvercsattogást és figyelemmel kisérjük az izgalmas mérkőzést, melyből az új nemzetgyűlésnek kell kikerülni. Klebelsberg azt a reményét fejezte ki a soproni programbeszédében, hogy „a második nemzetgyűlés nívósabb lesz, mint az első". Nem tudjuk, hogy mire alapítja ezt a reménységét, talán a választási rendeletben bízik. Mi csak a politikusokat halljuk és a nemzet némaságát csodáljuk. A képviselőjelöltek, valamennyi párt részéről, csupa hivatalos és központi jelöltek. Nem a választók emelték vállukra, hanem a központok. Csak pártakaratot látunk, de nem népakaratot. Nem a választók diktálnak, hanem a politikusok. De ezek a politikusok sem a maguk lábán járnak, hanem a központi raktárból kapják eszmekészletüket. A nemzet jellemvonásainak a képviselőválasztás alkalmával kellene legpregránsabbul kiütközni. A mi választási szokásaink megfosztanak bennünket a nemzet lelkének, akaratának, jellemének igazi megismerésétől. Mit akar a magyar nemzet, csak sejtjük. Rettegéssel gondol végig kilátásai során és várja, akik nehéz álmából felrázzák. Halálos bűnt követ el, aki ezekben a döntő órákban nem tiszta szívvel és becsületes szándékkal közeledik a nemzethez. Jura 9 korona, Budapest, 1922. XIII. évfolyam, 100. szám Szerda, május 3. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész ívre 1100 K,félévre 660 K, negyedévre,380 K, egy hónapra 100 K. Egyes szám ára 5 korona. Ausztriában 50 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Bethlen István gróf Egerben. — A miniszterelnök az egységes párt hivatásáról.— Magyarország függetlenségétbiztosítani kell. — Teljes szociális és felekezeti békét sürget. — Nem kell dunai konföderáció. — Csak az egység menthet meg bennünket. — Kibékülés a munkássággal. — — A génuai konferencia eredménye. — Bethlen István gróf miniszterelnök vasárnap az egységes párt jelöltjének, Nagy Jánosnak támogatásra Egerbe utazott, hogy ott a nemzet egységét, az összetartás szükségességét hirdesse. Nagyszabású beszédében kiterjeszkedett mindenre, a mi az ország sorsára a mai viszonyok közepette fontos és jövőjére kihatással lehet. A miniszterelnököt Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Sándor Tivadar, ifj. Madarassy Gábor, Ráth Sándor dr. pártigazgató és Kozma Miklóskisérték el. A pályaudvaron a város közönsége nevében Trakk Géza polgármester, az egri egységes párt nevében pedig Kolozsvárii István dr. elnök üdvözölte a miniszterelnököt, akit a vasúttól a városba vivő útvonalon nagy lelkesedéssel fogadott Eger város népe. A fogadtatás után a miniszterelnök az érsek díszhintaján hajtatott be az érseki palotába, ahol Szmrecsányi érsek fogadta Bethlent és kíséretét. Az érseknek a házigazda tisztében Dullkay, Böhm, Venczel és Krisztán kanonokok segédkeztek. Az egységes párt nagygyűlése délelőtt tíz órakor kezdődött a városháztéren. A gyűlést Babochay Sándor, volt országgyűlési képviselő nyitotta meg. Utána szólalt föl Bethlen István grói miniszterelnök. A miniszterelnök beszéde. __ A mikor az országhoz fölhívást intéztem, hogy félretéve a pártoskodást, egyesüljenek végre a magyarok egy egységes, erős pártban (Helyeslés), az első visszhangot Eger városa adta. Én már akkor ígéretet tettem az önök képviselőjének, hogy eljövök önökhöz alkalomadtán, hogy kifejtsem az egységes pártnak a programját. (Halljuk! Ha Ilink!) — Minden politikai pártnak az a célja, hogy az ország ügyeit előbbre vigye, hogy félretolja azokat azakadályokat, amelyek a nemzet és ország fejlődésének útjában állanak. Az egységes pártnk is ez a célja. De kérdem, volt-e és van-e szükség arra, hogy egy egységes párt alakuljon az országban, amelyben részt vehet mindenki, társadalmi, osztály-, felekezeti- és foglalkozásbeli különbség nélkül, aki magáévá teszi azokat a célokat, amelyeket az egységes párt zászlajára irt és helyesli azokat az eszközöket, melyeknek segítségével a párt programját ■meg akarja valósítani. — Mikor 1918-ban a magyar közélet egén nehéz viharfelhők tornyosultak, amikor egy olyan osztály vette kezébe az uralmat, amely osztályra nézve úgy látszik, fontosabb volt a saját uralmának megalapozása, mint az ország megvédése, nap-nap után hullottak a porba az ezeréves Magyarország védőbástyái." Határainkon az ellenség egyik községet a másik után szállotta meg, vármegyék és országrészek vesztek oda és idebent mással nem foglalkoztak az akkori politikai helyzet urai, mint saját uralmuk megalapozásával. (Úgy van! Úgy van!) Ez vezetett az ország pusztulására és sülyedésére, ez vezetett az ország földarabolására. (Helyeslés), ez vezetett a proletárdiktatúrára és ez vezetett az ellenséges idegen megszállásokra. (ügy van! Ügy van!) — Tisztelt polgártársaim! Amikor 1919-ben a poletárdiktatura bukása után egy új éra következett, akkor a kisgazdatársadalom és a magyar intelligencia vette kezébe az ország sorsának irányítását. Ekkor kimaradt a parlamentből a munkásosztály. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük. Elérkezett az ideje egyfelől annak, hogy méltó képviseletet adjunk a parlamentben a magyar munkásosztálynak, de elérkezett az ideje másfelől annak, hogy társadalmi és osztálykülönbség nélkül egyesüljenek a magyarok egymással (Úgy van! Úgy van), hogy egymással karöltve, egymást szeretve, egymással kezet fogva igyekezzetekra. (Úgy van! Úgy van!) — Melyek az egységes pártprogram céljai? (Halljuk! Halljuk!) Más nemzetekkel szemben külpolitikai téren biztosítani kell magunknak nemzeti függetlenségünket. (Ellák éljenzék.) Nemzeti függetlenségünket enyedtük, véletlenül, nem saját hozzátevésünk által, de függetlenségünket feláldozni többé semmi körülmények között nem vagyunk hajlandók. Újabban az európai világsajtóban és az európai politikában olyan jelek mutatkoznak, mint hogyha a Duna-medencében egy Duna-konföderációt akarnának létesíteni. Mi ebben a konföderációban nem vehetünk részt, ilyenbe belépni nem szándékozunk. (Helyeslés.) Mi Magyarországot akarunk, erős, egységes Nagy-Magyarországot. Nem akarunk föderatív, régi Magyarországot sem. A régi monarkia elmúlt és a halottakat feltámasztani nem lehet. (ügy van!) Olyan közjogi kapcsolatokat létesítene, amelyek nemzeti függetlenségünk rovására lennének. De nem kell nekünk föderáció azért sem, mert egy újabb föderációban szláv népek vezetnének. Azt, amit 400 éven át elkerülni akartunk és tudtunk, mi magunk alkotnánk meg, ha ilyen föderációba belépnénk. (Helyeslés.) — Külpolitikai téren a másik célunk — ésezt a célt békés fegyverekkel és nem háborúval akartjuk elérni, — hogy a magyar nemzet újból A Budapesti Hírlap mai száma 14 oldal.