Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)
1922-06-01 / 124. szám
2 fajnak mondja, komoly tudománynak csak olyan, mint az igazi kávé mellett a berlini Blümchen-Kaffé. Van, aki ezt szereti jobban, de ez bizony nem tudomány, hanem ízlés dolga. De mindez meg nem oldja a zsidókérdést, amelyet se okoskodással, se erőszakkal a világból ki tudni nem lehet, hanem usque redibit. Erre nézve ezt gondolom. A zsidóságnak a gondviselés azt a rendeltetést adta, hogy megszülje, megkínozza s megfeszítse nekünk a Krisztust, hogy benne a megkorhadt világ megújhödjék. Mikor pedig e rendeltetését Mózes népe elvégezte, akkor a gondviselés széjjelszórta azt a csodálatos szervezetben élt kiváltságos népet szerte a világon, azzal az új rentetéssel, hogy izgató, serkentő kovásza legyen minden népeknek, amelyek közé elelegyedik. Minden népnek jusson annyi belőle, amennyitől jó kenyér sül ki. A népvándorlásból kialakult és sokneraű keresztezéssel is életrevalóbbá lett uj Európának nem volt még rájuk szüksége. Forrott és erjedt és dagadt az a maga erejéből. És olybá nézte a zsidót, mert nem volt rá szüksége (s adta bár, de föl is feszítette a Megváltót), mint a régi pogány világ, melynek világfölfogásával nem fért össze a biblia tanítása. Gettóba zárta, sárga folttal bélyegezte meg, üldözte a zsidót. A zsidó pedig annál szorosabb külön társadalmat csinált, szolidaritást hozott létre. Alliance izraeliteket, nemzetközi összeköttetéseket talált, rávetette magát a szabadkőműves alakulatokra s mint kizáróan kereskedésre utalt nép pénzt csinált, mert mióta a világ világ, pénz beszél, kutya ugat. Essenique virágzott és ragaszkodott a fajához, formai vallásához, családi szokásaihoz. Ekkor jött a múlt század liberalizmusa, mely megadta neki a jogot s a szabadságot, amit adhatott. Népszerűséget persze nem adhatott neki. De amit az üldözés el nem ért, elérte a szabadság. A zsidóság szervezete meglazult, fanatizmusa (melyre már nincs szüksége, hogy élhessen) lelohadt, pártokra, ortodoxokra és modernekre oszlott s megkezdődött a kovász szerepe: a társadalomban, a közéletben és— a polgári házasság óta — a családban és a fi vérben. Ezt semi teóriával megakasztani nem, csak tán rövid időközökben lassítani lehet. Ez a világ fejlődéséhez tartozik s az államférfiak dolga a processzuson tartani a szemeket, hogy a fejlődés a nemzet hasznára, ne kárára legyen. A természet és az örök igazság törvényei dolgoznak az emberiségért Az Isten semmit sem teremtett hiába, semmit az emberiség kárára. Csak élni kell tudni adományaival. A természet és Isten igazságának törvényei szerint lehet boldogulni, ellenük cselekedve muszáj pusztulni, biológiával vagy anélkül, tudva, vagy öntudatlanul. Az Európai Egyesült Államok eszméje. A Szán Franciszkó Examinerből a Budapesti Hírlap részére fordította: Richard G. Gruber dr. Szán Franciszkó, máj. 11. Az európai Egyesült Államoknak egyik vagy másik formában létre kell jönni, másként Európa megszűnik lenni. A kormányzat egységessége — bizonyos fokig legalább — nem luxus, nem is valami ideál, hanem életszükség. A másik alternatíva anarkia, csődbe jutás és balysevizmus. Az európai kontinensen körülbelül huszonhárom nemzet él. Mindegyiknek megvan a maga politikai szuverenitása, valutája és külön vámtarifája. Ezek az államok még annak a középkori felfogásnak az alapján állanak, hogy mindegyik állam önmagában is életképes („setts sutucient“). Nem látják be, hogy a huszadik században vagyunk, a nemzetközi kereskedelem, a vasutak, a távíró és hitel korszakában. •Egy nemzet, mely elkülönülés útján kísérli megvédeni érdekeit, ahhoz az nőhöz hasonlít, aki a Rajna mentén épít kastélyt, hogy biztosítsa, gondnélküli élvét. 1600-ban talán még így távoltarthatott volna magától minden jövevényt. 1922-ben várát pozdorjává zúznák látókörön kívül felállított ütegek. Hogy az egység nélkül való Európa mit jelent, bizonyítja a vasutak példája. Midőn a versaillesi „békecsinálók" a régi Osztrák Birodalomból (így*) új nemzeteket faragtak, nem gondoskodtak a vasutak tulajdonjogáról, mely a régi kormányoké volt. Az eredmény az lett, hogy a végén egy ország sem tudta mily vagyonokat és mozdonyokattekinthet sajátjának. Svájc az országok becsületes mintapéldánya. Jó kormánya van és munkaszerető népe hű jogaihoz és alkotmányához. Élelmiszerszükségletének négyötödrészében azonban Svájc behozatalra szorul. Hogy az erre való pénzfedezeteit előteremthesse, a saját gyártmányainak — melyek javarészben fényűzési cikkek — kivitelét kell elősegítenie. Fényűzési cikkeinek élelmiszerekkel való kicserélésében Svájcot a többi ország vámsoromptói a hírfeségbeesés zsákutcájába szorítják. Európa országainak egymás költött valló kereskedhetne, úgyszólván, holtpontra jutott, minthogy a kereskedő sohasem tudja, hogy a pénznem, melyben ma leköti az árut, mit fog érni holnap, a folyvást ingadozó valutajegyzések káoszában. Európa egység nélklül való helyzete, úgyszintén az egyes kis országok lázas hazaszeretete („levered patriorism") a katonai felszerelés tetemes költségeinek fenntartására kényszeríti ezeket Minthogy pedig egy kis nemzet sem akar szuverenitásáról lemondani, egyik sem hagyja abba a bankókibocsátás özönét és sebeket ütve tőkén és iparon, jutalomdijakat tűznek ki a spekulánsok és bolosevikok fejére. Az európai Egyesült Államok nyilvánvalóan akkor fognak kooperálni akarná midőn Európát cipője már annyira szorongatni fogja, hogy járni se lesz képes. így ír egy amerikai lap Európáról s benne rólunk, szegény magyarokról. Petőfi nem is válaszolt a csipkelődéseire; alig evett, csak néha-néha epedve pillantott Erzsikére s látszott rajta, hogy lükön ül; alig várja a vacsora végét. Vacsora után Sass Pista nagylelkűen sétát indítványozott. Petőfi és Erzsike azonnal készen voltak az indulásra. — Jó, jó, csak menjetek előre, mi majd utálhatok megyünk, Petőfi ragyogó arccal, boldogan indult el Erzsike mellett: — Olyan gyönyörű holdvilágos a mai este is, mint a tegnapi volt. — Olyan! Milyen szép is volt tegnap. Igazán kedves gondolat volt János bácsitól, hogy ökröket fogatott be. A lovak rohantak volna, így meg szép lassan jöttünk haza. Olyan szép volt! — Csodálatosan szép, Erzsiké! Azt hiszem, a menyország itt fekszik Ózd és Borjád között. Szerettem volna fetem végéig ott ülni maga mellett az ökrösszekéren. » — Megunta volna Sándor bácsi , , s De hallja ki a verset! Azt ígérte, elolvassa. — Jöjjön, üljünk ide a padba; a hold éppen idevilágit lámpásnak. És Petőfi olvasni kezdte a Négy ökrös székéret, melyet aznap délután irt: ... A társaságban én is ott Valók S valék szomszédja éppen Emikének. A társaságnak többi tagjai Beszélgetének s énekelgetének. Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: „Ne válasszunk magunknak csillagot?" _ Az országúton végig a szekérrel A négy ökör, lassacskán ballagott. — Tegnap is kérdeztem, Erzsiké; ma is kérdezem: Ne válasszunk magunknak csillagot? Magához vonta a remegő leánykát: — Súgok valamit, Erzsikét A kisleány szótlanul odahajolt Petőfihez, aki hevesen megcsókolta. — De Sándor bácsi, nem súgott semmit. — Olyan mélyről, a szívem fenekéről jött ez a csert, hogy mire felért, elhalt a szava. Erzsiké kibontakozott a költő ölelő karjából. — Engedjen! Fázom! Gyerünk be. — Fázol, az én karomban? Hát nem szeretsz? — így nem szeretem ... A verseit szeretem, meg a jóságát szeretem, meg a mikor bolondozik, mókázik velem . . . Sándor bácsit szeretem . . . — Csakugyan gyerünk be, Erzsiké. Én is fázom ... De ezt a virágot fogadja el, ennek az estének az emlékére. Magának szakítottam délután a Sárvíz partján . . . Erzsikének épp annyi ideje volt, hogy a virágot a pruszlikjába csúsztathatta, mikor az odaérkező Sas rájuk szólt: — No gyerekek, gyerünk ki az útra, a szőlők felé, egyet járni . . . — Nem lehet, Pista. Fázunk mind a seetten. Erzsiké is, én is. Aztán holnap vissza is kell mennem Pestre. Korán indulok. Be kell fejeznem a Hóhér kötélét. Vack ott már nagyon sürget . . . Éppen jó emberevő hangulatom rész a megírásihoz . . . • És másnap reggel már Sárszen Lőrinc felé röpítette a költőt a Sassék két pompás pejlova , , « Budapesti Hirikpím. ■& 1922 junius 1. Teleki Pál gróf és Peidl Gyula Szeged képviselői. — A szegedi választás eredménye. — Bonyodalom Peidl Gyula megválasztása körül. — A szegedi főispán nyilatkozata. — Az egységes párt petícióval él Peidl mandátuma ellen. ■ — Szeged, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) Szegeden ma hirdették ki a választás eredményét. Az I. kerület választási elnöke dél 12 óraikor a városháza közgyűlési termében jelentette, hogy Teleki Pál grófot 930 szótöbbséggel a kerület képviselőjévé választották. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Teleki Pál gróf 5351, Dárczy István dr. pedig 4451 szavazatot kapott. A kihirdetésnél jelen volt nagyszámú közönség lelkes ünnepléssel fejezte ki örömét Teleki győzelmén. Minthogy Teleki gróf nem tartózkodott Szegeden, a mandátumot meleghangú átirat kiséretében postán küldöttek m?S neki, a melynek szövege a következő: „Kegyelmes Uraiul Ilikor Szeged I- k.r. nemzetgyűlési képviselővé történt megválasztására vonatkozó választási iratokat mellékelten szerencsém van megküldeni, méltóztassék meg fogedat, hogy fölhasználjam az alkalmat s az egész táros választókönnysége nevében a legőszintébb örömmel löszödisefi a a választókerület, szemetét és jóakaratát tolmácsoljam. A fölényes győzelem, a választás nyugodt, szinte ünneetes hangulatú lefolyása a törvényes rendelkezések legteljesebb betartásával, a választókerület minden polgárának legteljesebb megnyugtatására, reményt nyújt arra, hogy a szavazóurnák lezárásával megszűnnek azok az izgalmak, melyeket a választás elvi ellentétei a két pártban időlegesen talán felidéztek. Szeged I. kerületén éite választópolgársága alkotmányos jogait szabadon, gyakorolhatta és épp ezért bizonyos, hogy a város közönségét örömmel tölti el mg eredmény, még a kisebbségben maradt pártban is. Fogadja Nagyméltisgod nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Pálfy József dr., választási elnök." A II. kerületben, ahol Peidl Gyula szocialista és Pálfy Dániel egységespárti jelölt között folyt a küzdelem, ma egész nap tartott a szavazatok átolvasása. Tekintve, hogy az eredmény kihirdetése feltűnően sokáig húzódott, a városban rendkívüli izgalommal, várták a szavazatok átvizsgálásának befejezését. Közben egyre-utásra terjedtek el különböző híresztelések, amelyek a választás körül előfordult, szabálytalanságokról, sőt. visszaélésekről szóltak. Az esti lapok közöltése szerint a választás megsemmisítéséről folyt már tárgyalás. Erre állítóan a szociáldemokraták visszaélései szolgáltattak okot. A vádak szerint ugyanis a szocialisták az úgynevezett olasz rendszer szerint szavaztak. Ez a rendszer lehetővé teszi a szavazás titkosságának kijátszását, még pedig úgy, hogy az első szavazó turnus tagjai üres borítékot dobnak az urnába, a szavazólapokat pedig kiviszik magukkal a párt gyülekező helyére, ahol a választást intéző pártvezérek megjelölik a szavazólapokon a párt jelöltjének nevét. A következő turnus szavazói dúlt ezeket a megjelölt szavazatokat adják át és a választói helyiségben kapott szavazólapokat üresen kihozzák, így folytatódik azután a megjelölés és pontosan ellenőrizhető a szavazatok száma is. A másik vád, amely ugyancsak a szavazatok átvizsgálása alkalmával merült föl, hogy a szocialisták halottakat, is leszavaztattak, mégpedig olyképpen, hogy az idén elhalt szocialisták számára is állíttattak ki szavazó igazolványokat. Ezek a vádak azonban a sürgősen lefolytatott vizsgálat folyamán nem nyertek beigazolást. Az „olasz rendszerű" szavazás sem volt megállapítható, mert az egyes körzetekben mindössze 2—3 üres borítékot adtak le. A választás megsemmisítéséről tehát nem lehet szó. Peidl Gyula ma délben 100 szótöbbséggel vezetett és este 7 órakor ez a szám már ezerre emelkedett. Peidl a vezerne tehát bizonyosra volt vehető. A szavazatok átvizsgálásának szokatlan lassúsága a választási elnök túlságos elővigyázatosságára és precizitására vezethető vissza. Este 19 órakor, Petrik Károly választási elnök este nyolc órakor hirdette ki az eredményt, amely szerint Peidl Gyula szociáldemokrata jelöltet Szeged 11. választókerülete nemzetgyűlési képviselőjévé választotta. A leadott 9531 szavazatból 5365 szavazat esett Peidl