Budapesti Hírlap, 1922. július (42. évfolyam, 147–172. szám)

1922-07-01 / 147. szám

ezt a vitát olyképpen lehet elintézeni hogy mind­egyik fél beismeri a vétkeit. Ő nem reakcionárius, nem ment hátrafelé, mint Rassav, mondta, inkább Rassav, a­ki valamikor fegyvertársa volt, ment kissé messzebb, mint kellett volna. A szociálde­mokraták megtévesztik a külföldet azzal a kijelen­tésükkel, hogy kizáróan ők képviselik az egész ma­gyar dolgozó aszályt. Szemükre veti azt is, hogy a trianoni béke revíziója dolgában homályos a dekla­rációjuk. Nagyjában ezeket mondotta Friedrich. Az aktuális kérdésekről való felfogását azért ismertet­jük részletesebben, mert rávilágít a lelkek forron­gására, a pártok vajúdására, a parlamenti hangu­lat kialakulására. Az újságírókarzaton észrevették ,és feljegyezték, hogy Andrássy és Rakovszky nem hallgatták végig Friedrichet. Temesvári Imre mezőgazdasági kérdésekről és az útépítés fontosságáról beszélt.­­ A vitát holnap folytatják.­dapesti­­mandátumáról történt lemondása folytán Hárnomtól Tivadar bemutatta meghívó levelét. A magyar-amerikai társaságnak július 2-án a Washington-szobor előtt rendezett ünnepén a nem­zetgyűlést Huszár Károly alelnök fogja képviselni. Az elnök bejelenti, hogy­ a legutóbbi ülésen, mikor Peidl Gyula pártja deklarációját fel akarta olvasni, figyelmeztetni, hogy ezt nem engedik meg a házszabályok, iletve az ilyen felolvasásra nem ad­nak módot. Azóta megállapította, hogy a régebbi időben is fölolvastak ilyen deklarációt. Kijelenti, hogy a múlt ülésen sajnálatosan tévedett, mikor a felolvasást nem engedelmezte. De éppen azért hozza most a kérdést a Ház elé, hogy a múltkori eset pre­cedenst ne alkosson a jövőre. (Helyeslés.) Végül beje­lentette, hogy Kábák Lajos sürgős interpellációra kért engedelmet, de, mert holnap úgyis interpellációs nap van, az engedelmet nem adta meg. Ezt­ a kérelmet most a Ház elé terjeszti. A Ház a sürgős interpellá­ció elmondását nem engedte meg. Következett az indemni­tásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ivády Béla előadó hosszasan fejtegeti, hogy a kormánynak miért van szüksége a felhatalmazási törvényre. Kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Nagy Emil, mint a kisebbségi vélemény elő­­asdója, kéri, hogy álláspontját az indemn­itási vita keretében mondhassa el. fi FlSIMBippláS ÜtéSB: Go­ni Gaszton elnök 11 órakor nyitotta meg az ülést és bejelentette, hogy újabban Pakots József, Nagy Ernő, Rakovszky István, Haller István, Berki Gyula, Apponyi Antal gróf, Lukács György, Peid­ Gyula, Szeder Ferenc és Libán Péter báró mandá­tuma ellen adtak be panaszt. Jelentette azután, hogy Siedler Istvánnak hu­ A miniszte­relnök Bethlen István gróf miniszterelnök: Mikor a ■Kormány flhatalmazást kér a nemzetgyűléstől az állami adó beszedésére és az állami kiadások telje­sítésére, kötelességemnek tartom, hogy a t. nemzet­­gyűl­ést röviden tájékoztassam a kormány felfogásá­ról ama politikai kérdésekben, a­melyek az indem­nitási javaslatban érintve vannak és egyúttal rövi-­e­­sen kitérjek a kormány munkaprogramjára. Társadalmi, felekezeti és politikai béka.­ ­ Ennek az országnak mindenekelőtt békére­­és békés munkára van szüksége. (Úgy van! a szélső­­baloldalon. Helyeslés és taps jobbról és középen.) Hassal­ Károly: Két év óta hirdetjük! Bethlen István gróf miniszterlnök: Semmiféle áldozat sem igen nagy ahhoz, hogy ezt a belső békét létesítsük. (Úgy van! a szélsőbalon.) Békére van szükség, mindenekelőtt a társadalmi osztályok közöt­te-( Úgy­­van­! a szélsőbalon.) ! " ‘ - ■ -Papert Rezső: Látjuk, hogyan csinálják! Heu­den István gróf miniszterelnök: .A magyar kormány a kiemyesztetődés politikáját, a­melyet már a múlt nemzetgyűlés végén inaugurált, . . . (Zaj a szélsőbaloldalon) nemcsak folytatni kívánja, hanem lehetőleg tető alá is kívánja vinni. Ehhez szonba az szükséges, hogy a kormányzat cselekvé­sén kívül minden társadalmi osztályban hasonló szándék éljen. Arra van szükség, hogy minden tár­sadalmi osztály, letéve arról a szándékról, hogy esetleg osztályuralmat gyakorol, bizonyos ön­mérsékletet és egy bizonyos önmegtagadást gya­koroljon úgy a nemzet összességével szemben, mint más társadalmi osztálylyal szemben. (Úgy van­ a szélsőbal oldalon.) Oly időket élünk, amikor az állam­nak adni valója vajmi kevés van,, ellenkezőleg: min­den osztály áldozatkészségére kénytelen apellálni. — Ezért a kormány közös, harmonikus munkára hív föl minden társadalmi osztályt, — és hogy ha egyes osztályok között súrlódások vagy ellentétek mutatkoznának bármilyen téren, a magyar kormány felajánlja becsületes közvetítését■ Objektív szempon­tok fogják a kormányt a közvetítésnél vezetni és elsősorban az a szempont, hogy békét létesítsen és fenntartsa. (Helyeslés.) — Felekezeti békére is van szükség, 1. Nemzet­­gyűlés! (ügy van­ jobbról.) A kormány a felekezeti béke létesítése érdekében erős kézzel kívánja a tör­vényeket végrehajtani és ezúton a jogrendet biztosí­tani. Felszólít minden felekezetet, hogy meddő har­coknak fél­rétételével ennek a felekezeti békének a létesítéséhez hozzájáruljon. A kormány felszólít mindenkit, hogy a mai időben minden erőt együttes, harmonikus munkára fordítson, nem pedig egymás ellen fordítsa azt az erőt, a­melyet csakis a nemzet­­javára volna szabad felhasználni Békére van szükség a politikai életben is és ennek a békének létesítésére a kormány kész és kap­ható, azt létesíteni óhajtja, annak érdekében, az or­szág nagy érdekeinek feláldozása nélkül minden ál­dozatra is kész. Objektivitással fog megbírálni min­den propozíciót, a­mely ebben a tekintetben hozzája jut. Figyelmezteti a Háznak minden egyes tagját és pártját, hogy nagy felelősséget vállalna minden egyes párt a nemzettel szemben (Úgy van­ a szélsőbalon.), ha a mai nehéz időben segédkezet ehhez a munká­hoz nyújtani nem akarna. Rassay Károly: Előbb a törvénytelenséget tes­sék jóvátenni! Bethlen István gróf miniszterelnök: Az ellen­zéket igenis megilleti a kritika joga; a kritika jogát is kormány csorbítani nem akarja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De viszont tisztelettel kéri az ellenzéket, hogy ne igyekezzék a politikai vezetést a kormány kezéből a maga kezeire átjátszani, mert erre viszont a kormány nem volna kapható. (He­lyeslés a középen.) A kivételes hatalom. Bethlen István gróf miniszterelnök: A parla­ment- .munkaképességéhez a nemzetnek igen nagy érdekei fűződnek. Merem állítani, hogy nemzeti éle­tünk gyógyulása és nemzeti életünk jövője attól függ elsősorban, hogy munkaképes lesz-e a nemzet­­gyűlés, vagy sem. De a parlament munkaképessége attól is függ, hogy végre-valahára a háborús rend­kívüli viszonyoktól visszatérhessünk a normális munkára.­­ Már a múlt nemzetgyűlésen ígéretet tett volt a kormány arra, hogy apránként és lassanként a kivételes hatalom alapján kiadott rendelkezéseket érvényen kívül­­helyezi. Ebben a tekintetben meg is kezdte a kormány a munkát, még­pedig két irányban. Az első teendője az volt, hogy bizonyos, a kivételes hatalom alapján kiad­ott rendelkezéseket érvényen kívül helyezett. A munkának másik része az volt, hogy utasításokat adott ki a hatóságoknak, hogy bi­zonyos rendelkezéseket megváltoztatásuk nélkül eny­hébben alkalmazzon. A kormány érvényen kívül he­lyezte azokat a rendeleteket, a­melyek a sajtócent­­rára vonatkoztak, továbbá azokat, a­melyek a bel­földi levél- és távirócenzúrára alkalmaztattak; érvényen kívül helyezte a gyorsított bírói eljárás alkalmazását; megszüntette a­ katonai bíráskodást civilek felett, kivéve a kémkedés esetét; megszüntette a katonai felügyeletet a szénbányák fe­lett és visszaállította a költözködési jogot. Más téren a rendelkezéseket ugyan nem helyezte érvényen kí­vül, azonban enyhített azoknak alkalmazásán, így apasztotta lényegesen az internáltak számát (Egy hang a­­szélsőbaloldalon: Tegnap is internáltak! Fel­kiáltások jobbról: Halljuk!); a rendőri felügyelet alatt állóknak a jelentkezési kényszerét úgyszólván megszüntette; érvényen kívül helyezte egy egész sorát azoknak az intézkedéseknek, a­melyek a szakszerve­zetek működése elé akadályokat gördítettek, és így tovább. Ezen a téren tovább is fogunk menni. Válasz Pei­dlnak.­ ­ Most azonban legyen szabad egy megjegy­zést tennem arról a programról, a­melyet múltkor Peidl Gyula képviselő úr itt elmondott. Ő általános amnesztiát követelt, még­pedig azonnal. Követelte, hogy nyíljanak meg a börtönök ajjai és mindenki bocsátassék ki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a politikai bűnösök. Zaj.) Ugyanakkor azonban követeli a büntető ítéletek revízióját, a­melyek a gyorsított bírói eljárás alapján­ hozatta meg. Én­ arra kapható nem vagyok, hogy a börtönöket megnyis­sam. (Élénk helyeslés jobbról és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre azért nem vagyok kapható, mert a­kik a börtönökben ülnek, azokat a bíróság Ítélt® el, s ezeket az ítéleteket, bízva a magyar bíróság igazságérzetében, igazságosaknak és jo­gosaknak tekintem. (Helyeslés jobbról.) Rupert Rezső: A gyorsított eljárás nem volt garancia Bethlen István miniszterelnök: Hiszen kétszer adatott már ki anul’szt’a rendelet. Propper Sándor: De nem hajtották végre! (Zaj.) Bethlen, miniszterelnök: Először is szabad­lábra­­ helyeztettek mindazok. (Zaj.) ... a­kik öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésbüntetésre vol­ta­k ítélve, s egyénen kinti is amnesztiát kap­hat min­denki, a­ki öt évnél hosszabb szabadságvesztésbün­tetésre ítéltetett, abban az esetben, ha a bíróság íté­lete szerint erre érdemes. Arra nem vagyok haj­landó, hogy az emigránsokat, mint olyanokat, egy­forma amnesztiában részesítsem. (Élénk helyeslés.)­ Propper Sándor: Hol a kiengesztelődés? (Fel­kiáltások jobbról: Várják Kun Bélát! Zaj.) Bethlen Is­tván m­iniszterelnök: Mindenki hazajöhet és haza­jövetelének útjába 's­estki sem gör­dít akadályt, és a mennyiben büntetendő cselek­ményt nem követett el, a­mennyiben pedig bünte­tendő cselekményt követett el, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az emigránsokkal szemben a magam részéről enyhébb eljárást gyakoroljak, mint azokkal szemben, a­kik itt maradtak az or­szágban. (Helyeslés jobbról és a középen ) Bassay Károly: Mint a gyilkosokkal! Bethlen István miniszterelnök: Ezek saját bűnüket azzal tetézték, hogy a külföldön egymással kezet fogva, ennek az országnak jó hírnevét von­na a után aláásták. (Offv van! Taps jobbról és a középen.) hogy Magyarország ellen propagandát folytattak és folytatnak még ma is. (Úgy van­ jobbról. Zaj a szélsőbalon.) A­mig ezek az urak a megtérés és megbánás jeleit legalább nem m’­ík­áál­ják, addig itt amnesztiának helye nincs.­­f.Vutk helyeslés jobbról.) A kivételes hatalom korlátai, Bethlen István miniszterelnök: A rendkívüli hatalom leépítése terén most egy lépéssel tovább kell mennem. A­mint méltóztatnak tudni, az 1920. évi VI. törvénycikk úgy intézkedett, hogy a kivéte­les hatalom ez év július 26-áig, tehát egy évvel a békekötés utánig meghosszabbíttatott. Mi ezzel a fel­hatalmazással élni akarunk, ezt a felhatalmazást azonban nem korlátok nélkül kívánjuk gyakorolni és elfogadunk tárgyi, időbeli és hatalmi korláto­kat is.­­ Csak azokat a rendelkezéseket kívánjuk érvényben tartanni, a­melyek vagy a trianoni béke­kötés szempontjából szükségesek, vagy a­hol ez a gazdasági háborús állapotról a békebeli gazdasági állapotokra való visszatérés szempontjából kívánatos, vagy ott, a­hol ezt a közérdek és a közrend szem­pontja még ideiglenesen feltétlenül szükségessé te­szik, és az igazságügy terén ott, a­hol nem a há­ború előtti állapotokra való visszatérés céloztatik, hanem új törvényalkotás a cél. Elfogadunk időbeli korlátokat is, mert a felhatalmazást csak négy hónapra akarjuk igén­ybe venni, a­mely időn belül köteles a kormány törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni, a­melyek alkalmasak a kérdések rendezésére, s ha a kormány ezt nem tenné, ez a felhatalmazás hat hó­napon belül megszűnik.­­ Végre elfogadunk hatalmi korlátokat is, a­mennyiben a felhatal­aztatást a t. Nemzetgyűléssel megosztani kívánjuk, mert kötelezettséget vállal a kormány arra nézve, hogy az érvényben tartandó rendeleteket összességükben a legrövidebb időn belül a nemzetgyűlés elé terjeszti.­­ Ahhoz, hogy nem lehetett egyik percről a másikra a kivételes hatalmat megszüntetni, elég egy bepillantás azokba a rendeletekbe, a­melyeket a kor­­mány fönn akar tartani. Hiszen az egész közellátás, továbbá a termelőknek és fogyasztóknak nagy érde­­kei fűződnek ahhoz, hogy még bizonyos időn belül, a­míg rendkívüli állapotok gazdasági téren fennálla­­nak, időről-időre bizonyos rendelkezések adathassa­nak ki a kormány részéről, a­melyek momentán veszélyeket a gazdasági élettől elhárítják. (Helyeslés jobbról.) Hiszen az idők rohanó árjában, a melyben élünk, a melyben él egész Európa, nem volna helyes, ha a kormány kezét tisztán közjogi skrupulusokból meg akarnák kötni. Sőt, meg vagyok győződve, hogy ha nem ez a kormány, hanem a­z­ ellenzék ülne a kormány padjain, úgy holnap ő volna kény­telen a nemzetgyűlés elé lépni, hogy újból ilyen fel­hatalmazást kérjen- Sok tekintetben nehezebbek a viszonyok ma, mint a­milyenek voltak a háborúban• (Igaz! jobbról.) A gazdasági életben olyan hullám­zásoknak vagyunk kitéve, a­milyeneket a hátrér­i alatt talán sohasem láttunk. A békeszerződések gyö­kerestől megrendítették Európában a gazdasági éle­tet és olyan eltolódásokat eszközöltek a magya­­p viszonyokban, hogy egész társadalmi rétegek a nyo­mornak és a kétségbeesésnek vannak odataszítva, s hogy ennek folyományaképpen a társadalom széles rétegeiben olyan elégületkűség van, a­mely valóban lehetetlenné teszi azt, hogy a kormány minden rend­kívüli hatalomról lemondjon. A békeszerződések mindezt előidézték a­nélkül, hogy a kormánynak az orvoslás eszközeit kezébe adták volna. (Úgy van­ jobbról.) Ezek­en­­ a viszonyokon nem ez a kormány, vagy bárminő más kormány változtathat, hanem csakis a győző államok volnának abban a helyzet­ben, hogy a nemzeteknek gyógyítósét nyújtsanak. (Igaz! Úgy van! jobbról.) Ugron Gábor: Csak a béke revíziója segíthet. Más semmi!. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ez az oka annak, hogy bár most körülbelül 2000 rendeletet érvényen kívül helyezünk, mégis kénytelenek va­gyunk átmenetileg néhány százat továbbra is ér­­vényben tartani, a melyeknek megszüntetésére, in Budapesti Mm a 47. o.) 1922 julius 1.2

Next