Budapesti Hírlap, 1922. július (42. évfolyam, 147–172. szám)

1922-07-01 / 147. szám

1922 julius 1. Budapest) Hírlap (147. főé) törvényjavaslatokkal való pótlására azonban törvényben vállalunk garanciát. — Ezenkívül elintézésre vár még egész tömege törvényjavaslatoknak, a melyeket szükségessé tsz és a melyeknek megoldását halaszthatatlanul elköveteli a pénzügyi és ■a gazdasági helyzet, nem­­ülönben szociális állapotunk s a kulturális érd­­ek, valamint igazságügyi és állami berendezéseink­rdeke. Ezért mindenekelőtt heroikus erőfeszítést­ell tennünk pénzügyi egyensúlyunk helyreállító­ira. A pénzügyi egyensúly. Külföldi kölcsön. — Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterség® óta­z erre vonatkozó törekvések bizonyos pontig stag­­nálak. Részben ama csalódás folytán, a melyet a fedzett erőfeszítés eredménytelensége stagnál és­­ politikai­ események folytán is. Ha nem akarjuk, hogy pénzügyeink és gazdasági helyzetünk oda sülyedjen le, a­hol ma Ausztria helyzete van, akkor múlhatatlan föladata ennek a nemzetgyűlés­nek az, orvoslást e téren is kézbe vennie. (Tetszés jobbról.) Itten a rendezésnek két föltételét látom. 4­ egyik föltétel az, hogy a nemzet az áldozatkész­­ség terén menjen el a legvégső határig. A második föltétel pedig az, hogy a kormány tegyen meg min­dent, hogy az ország részére külföldi kölcsönt biz­­tosítson. (Nagy zaj.) Csak ennek a két eszköznek együttes teljesítése alkalmas arra, hogy állami ház­tartásunkban az egyensúlyt biztosítsuk.­­ A nemzet áldozatkészségére nagymértékben kell a kormánynak apellálnia. De ez nem elegendő. Meg kell szereznünk egy külföldi kölcsön előfelté­teleit is. Nem akarnám a nemzetgyűlést illúziókkal és olyan reményekkel táplálni, a­melyeket beváltani nem tudnék, de mégis figyelmeztetek arra, hogy a génuai konferenciának van egy határozata, a­mely­nek értelmében azok az országok, a­melyeknek va­lutája végképp leromlott, csak akkor állhatnak talpra, ha megteremtik előfeltételeit annak, hogy külföldi kölcsönhöz juthassanak. Ez mindenesetre olyan nemzetközi határozat, a­mely a külföldi köl­csön kontrahálására nézve jobb atmoszférát teremt, mint a­milyen volt a múltban. Rupert Rezső: Kenyér kell, nem főrendiház! Rassay Károly: Kenyér és mozi! (Zaj.) Az elnök (Csenget): Csendet kérek, képvi­selő urak! Bethlen István miniszterelnök: Nem volna helyes a közigazgatási reform kérdésétől függővé tenni, mert bár van abban valami, hogy a közigaz­gatási reform révén a törvényhatósági bizottságok ujjáalakuttatnak és ennek folytán a tör-’ényható­­ságoknak az eddigi küldöttjei a főrendiházban el­vesztik jogosultságukat, hogy mandatáriusaikra hi­vatkozzanak, de ezt igen könnyen el lehet intézni egy­­szakasszal, a­melyet a főrendiház reformjába vennénk fel és a­mely azt mondaná, hogy abban az esetben, ha a közigazgatási reform keresztülvitetik és a törvén­yb­írósági bizottságok újjáalakítatnak, akkor az eddigi főrendiházba kiküldöttek mandá-­ us javaslatok. Bethlen István miniszterelnök: A kereskede­lemügyi minisztériumban készen vannak a követ­kező javaslatok: a tisztességtelen versenyről, a sütő­ipari munka szabályozásáról, az éjjeli munkának egyes ipari üzemekben való eltiltásáról, a mérnöki rendtartásról, a távíró, távbeszélő és egyéb villamos­­berendezésekről szóló LXXXVIII-ik törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről. Rövid időn belül benyújthatók: a magánal­kalmzottak szolgálati vi­szonyáról, az iparban, kereskedelemben, valamint bi­zonyos más vállalatokban, üzemekben és foglalkozá­sokban alkalmazott t­ermelőek, fiatalkorúak és nők védelméről, a gazdasági szakegyesületekről, a mun­káskamarákról, az ipari és kereskedelmi vállalatok­ban alkalmazott személyzet munkaidejéről, a mun­kások testi épségének és egészségének védelméről, az iparfelügyelet reformjáról, a postatakarékpénz­tárról szóló 1885., 1889., 1898-as, valamint a pénz­intézeti középpontról szóló 1920. évi törvénycikk módosításáról, az elektromosásgról, a kollektív szer­ződésekről, az ipari és kereskedelmi békéltető bírás­kodás megszervezéséről, a munkaközvetítésről, az új autonóm vámtarifa életbeléptetéséhez szükséges felhatalmazásról.­­. A népjóléti és munkaügyi minisztériumban, a közegészségügy szervezetéről, a gyógyszerészetről, a népbetegségek elnyomásáról, továbbá néhány­ nem­­zetközi egyezmény, a gyermekvédelemről, a munkás­­biztosítási pénztárak szervezetéről, a rokkantság és aggkár esetére való biztosításról, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról s a szegény­­i ügyi törvényjavaslat és a közszolgálati alkalmazot­tak gyógykezelése.­­ A földmivelésügyi tárca keretében: a pest­ megyei dunavölgyi árlecsapoló- és árvíztársulat víz­műveinek kiépítéséről, országos erdei alapról, erdei birtokhitelről, erdészeti igazgatásról, az alföldi erdők telepítéséről, az állategészségügyről, a mezőgazdasági­­művelésre alkalmas területek lecsapolásáról, a gaz­dasággal foglalkozóknak baleset esetére való biztosí­­ tásáról, a mezőgazdasági egyeztető bizottságokról, a borhamisításról stb. — Az igazságügy keretében készen van a váltó­­törvényjavaslat, az állatszavatosságról szóló törvény­­javaslat, több törvényjavaslat, a­mely a rendkívüli hatalom megszüntetésével áll kapcsolatban és végül az általános polgári törvénykönyv első része, a­mely, a személyjogot és a cseljogot tartalmazza. (Folyto­nos nagy zaj. Elnök csenget.) Bethlen István gróf miniszterelnök: A hon­védelmi tárca keretében, a katonai büntető­jogszabályokban megállapított értékhatárokról, a katonai büntetőtör­vénykönyvr­ől, az előfogadta­tási törvényről, a hadiszolgáltatási törvény hatá­lyának megszűnése folytán előállott helyzet ren­dezéséről, a beszállásolási törvény kiegészítéséről, a katonai ellátásról szóló 1921. évi XXXII. t.-c.-nek az önkéntes jelentkezésen alapuló kiegészítési rend­szer bevezetése következtében szükségessé vált ki­egészítéséről szóló törvényjavaslata.­­ A kultusztárca keretében az elemi- és közép­iskolai oktatás reformjáról, az egyetemek autonó­miájáról, a mezőgazdasági oktatás reformjáról, a műkincsek és műtárgyak védelméről szóló javas­latok és a színháztörvény vannak előkészítve. (Zaj.)" Kérem a nemzetgyűlés tagjait, tegyék lehe­­­tővé, hogy a nemzetgyűlés gyors és eredményes munkát végezhessen. Kérem az indemnitási tör­vényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbról és a középen.) Az elnök: Az ülést felfüggesztem. A reparáció.­ ­ Sokan azt mondják, hogy ne appel­­láljunk a nemzet áldozatkészségére addig, a­míg a reparáció kérdése elintézve nincs, mert hiszen minden áldozatkészség ellenére­ is, ha reparációt rónak a nemzet vállaira, ugyanoda fogunk jutni,­­ ahová jutnánk ez áldozatkészség igénybevétele nél­kül is. És itt meg kell jegyeznem, hogy úgy én, mint a pénzügyminiszter úr számtalanszor kijelen­tettük itt és a nemzetközi fórumok előtt is, hogy ez a nemzet reparációk fizetésére nem képes. (Igazi Úgy van! Általános helyeslés), hogy Magyar­­ország a reparációt megfizette már a békekötéskor, és hogy minden további reparációs követelés csak arra alkalmas, hogy pénzügyi és gazdasági csődbe taszítsa ezt a nemzetet. (Igaz! ügy van! Általános helyeslés.) Mégis mindaddig, a­míg ez álláspontunk elfogadva nincs, kénytelen vagyok kérni a nem­­­­zetgyűlést, hogy a nemzet áldozatkészségét a vég­sőkig feszítse meg. Mert a reparáció fizetése ma még bizonytalan. Abban az esetben azonban, ha a nemzet teljes erejét nem feszíti meg, gazdasági és pénzügyi téren lezüllésünk egészen bizonyos.­­ (Igaz! Úgy van!) — A termelők lábraállítása és fokozása érdekében a kormánynak kötelessége mindent megtenni, csak egni eszközt nem szabad igénybe vennie és ez a fedezetlen bank­jegy-inflációnak a nö­velése (Helyeslés jobbról.), mert ennek az eszköznek segítségével újabb terheket rónának az amúgy is tönkrement középosztály vállaira, de a mellett el sem érnénk a célt, hanem ellenkezőleg, e lépés ut­ján automatice fokozódnék pénzünk állandó lerom­lása. A kormány szolidáris azzal a programmal, a­­melyet a pénzügyminiszter elő fog terjeszteni. Olyan fontosnak tartja a pénzügyi javaslatok elintézését, hogy vagy velük áll, vagy velük bukik. A pénzügyi probléma egész gazdasági és szociális életünk centrá­lis problémája, azért, mert minden eszköz, a­mellyel állapotainkat eddig javítottuk, csak fok­ozómunka, a­míg valutánk stabilizációjához hozzá nem jutunk. Az alkotmányos jogfolytonosság­.­ ­ Szükséges, hogy a gazdasági kérdések után az alkotmány terén is helyreálljon a jogfolytonosság. Az egykamarás rendszernél nem maradhatunk meg. Csaknem mindenütt a világon a kétkamarás rend­szer dívik. Nálunk is csak a kényszerhelyzet és a rendkívüli viszonyok idézték elő, hogy a nemzet­­­gyűlés, mint egyedüli viselője a nemzet szuvereni­­tásának, intézte a törvényhozás munkáját. Vissza kell térnünk e téren is az alkotmány folytonosságára. Kötelességünknek tartjuk, hogy a nemzetgyűlés elé léphessünk választójogi javaslatunkkal, még­pedig elvan időpontban, hogy a törvényjavaslat letárgya­­lása tekintetében ki ne fogyjunk az időből. Azon­ban a főrendiházi reformot ettől függővé tenni nem vagyunk hajlandók. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Állandóan tárgyal külföldiekkel, de a tárgyalások befejezése után mindig az az érzése, hogy nem sikerült előbbre vinnie az ország ügyét úgy, a­hogy szerette volna. Most úgy látszott, nem lesz kilátás a pártpol­itika bolygótüzébe került javaslatnak eredményes tárgya­lása, de félelme alaptalannak bizonyult. Mert a­kik magyarul beszélnek, mégis csak meg tud­ják egymást érteni, valahányszor az ország érdekéről van szó. (Úgy van! Úgy van!) Ma Magyarországon senki sem vágyik már szenzációkra. Torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket élünk. Fölkiáltások: Kenyér kell! Kállay Tibor pénzügyminiszter: Egyforma hétköznapoknak kell jönni, ezekre akar programot adni. Gazdasági programunk első pontja a kötött gazdálkodás fokozatos leépítése, ezért átvizsgáltuk újra az ellátatlanok kategóriáját és megszorítjuk azokra, a­kikről az államnak feltétlenül gondoskod­­nia kell. A tavalyi lakásrendeletnél is tovább kell ma már menni­ .A teljes felszabadítást egyelőre nem eszkö­zölhetjük, a mostani kereteknél még nem mehetünk tovább. Természetes, hogy ezek a felszabadítások bizonyos áremelkedéssel­ járnak. Ez­zel szemben azonban a szegényebb embereket föl kell vérteznünk a gazdasági küzdelemre olyképpen, hogy mindenki a maga szellemi és testi munkája után megkapja azt, a­mi őt joggal megilleti. Itt is csak fokozatos lehet a haladás. A teljes békebeli nívót még nem érhet­jük el, mert az utóbbi évek leszorították a kereseti­­lehetőségeket. Az állampolgároknak még mindig igen n­agy részét látja el az állam. A kormánynak tehát törekednie kell ama harmadik programpont megvalósítására is, hogy minél több önálló független exisztenciát teremtsen és a meglévő exisztenciák megerősödéséről és vagyonosodásáról gondoskodjék. Átmeneti időket élünk és az ilyeni időkben mélyeb­ben kell benyúlni a gazdasági é­letbe , mint a normá­lis időkbe. Egyes gazdasági csoportok megerősítése a cél, de ez nem azzal a tendeciával történik, hogy más csoportok viszont legyengüljenek. A gazdasági küzdelem nem emberek elleni harca, hanem az e­m­­berek közös harca a gazdasági tühd­ért. .. trendteríve­lést kell biztosítani. Ez a nemzeti közgazdaság fel­adata. Ez a nemzeti közgazdaság új erőt mutat az ország ügyeinek továbbvitelére. Az államháztartás eg­yensúlya. A kormányzatiak első feladata az, hogy elhá­rítja a gazdaságfejlődésre irányuló törekvések aka­dályait. Meg kell indítani a tárgyalásokat a bennün­ket környező államokkal, a­mire mi miindia hajlan­dóságot mutattunk és a­mire a génuai és egyéb tár­gyalások után most már főbb remény is,en De kö­telessége a kormánynak a termelés szolgálatába állí­tani egész adminisztrációját. A tisztviselő ne tekintse magát a termelés fölötti hatalom birtokosának, hanem iparkodjék azokat a kérdéseket, a­melyeket a termelők hozzájuk juttatnak, megoldani. (Tet­szés.) A kereskedelemügyi és a földművelésügyi mi­niszterek dolga erről részletesebb programot adni. A szóló programjának gerincét az államháztartás egyensúlyának helyreállításában látja. Ez biztosítja egyedül, hogy valutánk további esése megszűnjék. Ez lehet az első feltétele a gazdasági program meg­valósításának és csak így lehet leépíteni a kötött gazdálkodást a­nélkül, hogy súlyosabb megrázkó­­dással járna és úgy, hogy a tisztviselőknek és munk­ i­kásoknak kedvezőbb fizetési eszközöket adhassunk. Csak így kerülhetünk el újabb vagyoneltolódásokat,­ hasonlókat azokhoz, a­melyek a háború alatt és után oly sok bajt okoztak az országban. A cél a gaz­da-­­sági alanyok egymás elleni küzdelmének megszün­tetése. Ez az első feltétele annak is, a­mit a mi­niszterelnök is hangoztatott, tudniillik a külföli kölcsönnek. Mert világos, hogy olyan államnak, a­mely nem igyekszik önmaga államháztartását rend­behozni, annak senki sem fog hitelezni és kölcsönt nyújtani­ . Az államháztartás helyzetéről megjegyzi, hogy az 1921—22. évi mérleg 12—13 milliárd deficittel zárult. Noha a zárószám­ad­ások még nincsenek­ ké­szen, ez­ az összeg előreláthatóan megfelel. A jelen költségvetési év első feleiben január 1-ig 6­7 mil­liárd deficit mutatkozott. Az év második felében ennél nagyobb összeggel fog emelkedni a deficit, végeredményben azonban nem fog fölülemelkedni azon az összegen, a­mit a szóló még decemberben 16 milliárdban jelölt meg. Az első és fő feladat az állami bevételek foko­zása. Ezzel tovább várni semmiképpen nem lehet Mindenkinek be kell látnia, hogy vagy előre kell­ mennünk, vagy föltétlenül visszacsúszunk és hogy ez mit jelent, azt Ausztria és Oroszország példája mu­tatja. Az államháztartás rendbehozására természe­tesen csak két mód kínálkozik: eliminálni minden kiadást, a­mely nem odavaló, a másik mód a bévé­, telek fokozása. Propper Sándor: Például a cigarettapapírral. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Azzal is. A kiadások csökkentésénél az első dolog a tisztviselők létszámának apasztása. Az erre irányuló akció már régebben megindult és fokozatosam haladt odáig, hogy július végéig ezt az akciót befejezettnek tekint­hetjük. A má­sik része a kérdésnek az ellátás leépítése, a harmadik pedig minden illetménynek átutalása a községekhez, a­melyeknek ellátását az állam a há­ború alatt az akkori viszonyok nyomása alatt ma­gára vállalta. Ebben az irányban­ bizonyos lépéseket, már a jelen indemnitási javaslatban is tett, további lépések pedig akkor következnek, ha a községi ház­tartások rendezéséről gondoskodtak. A bevételek fo­kozásánál elsősorban természetesen az egyenes A pénzügyminiszter beszéde. 3

Next