Budapesti Hírlap, 1922. október(42. évfolyam, 224–249. szám)

1922-10-01 / 224. szám

2 fogja megszabni. Úgy tudjuk, hogy ez nem új és eddig sem segített rajtunk. Mint a­hogy nem új a nagy kiviteli illeték sem. Hiszen a kormány minden 98 deka élő sertésért több mint 100 deka amerikai sertészsírt kap ingyen az exportőrtől a sertéshús azonban ezáltal nem lett, olcsó. De még a zsír sem. A hagyma, liszt, tojás, baromfi után a kiviteli illeték továbbra a közellátás céljaira természetben lesz lerovandó. Eddig is így volt, de nem tapasz­taltuk, hogy ezek az átengedett mennyiségek va­lami lényegesebb hatással lettek volna az árala­kulásra. Ha még hozzátesszük, hogy a közélelmező kormány sokat vár a legközelebb meginduló ga­bonabehozataltól (!), körülbelül mindent elmondok ,tunk, a­mi a helyzet szignatúrájához tartozik. Nagy drágaság és kis program. Gyermekpisztollyal lövöl­dözünk rettenetes fenevadra. Ha pedig a tervbe vett intézkedések nem segí­tenek, az utolsó eszközhöz nyúlunk: újra összehív­juk a drágasági bizottságot. Hát ez történt. Hát így vagyunk. A búza pedig ma 700 koronával drágult. (Szár.) 1 b drágítás az egész vonalon. — Húsz korona Lesz a villamos jegy. — Meg­drágul a hatósági liszt, kenyér és zsir. — Föl­emelik a hirdetési dijakat is. — A főváros közönsége újabb meglepetéseknek néz eléje, ha ugyan a drágítás még meglepetést okoz neki. Emelni fogják a villamos vasút viteldiját, a hatósági liszt, kenyér­ és zsir árát is a hirdetési dijakat pedig már ma fölemelték. Az Egyesített villamos vasutak igazgatósága teg­napi ülésén bejelentette, hogy a munkásoknak adott bér­emelés 400 millió koronával növeli a kiadását, a­minek következtében kénytelen újra a tarifát emelni. A vasút 20 koronára akarja fölemelni a viteldíjat. A főváros köz­­­­lekedésügyi bizottsága szerdán, október 4-én fogja tár­gyalni a villamos vasút igazgatóságának a tarifaemelésre vonatkozó előterjesztését, és előreláthatóan hozzá is fog járulni. Holnaptó­l kezdve drágább lesz a hatósági liszt, tenyér és a zsir ára is. A finom tésztaliszt vagy búzadara kilogramonként 42 korona, főzőliszt 30 korona, kenyér­­liszt vagy rozsliszt 19 korona lesz. A hatósági kenyér ára október 2-től kezdve 20 korona. A főváros a községi rzsirt és szalonnát októberben tovább árusítja a budapesti élelmezési jegy 19. és 110. számú szelvényeire. Október elsejétől kezdve a hatósági zsir és szalonna ára kilo­­gramonként 100 koronával drágább, vagyis 300 korona, tehát a két szelvény ellenében vásárolható 40 deka zsir vagy szalonna ára 120 korona. A tanács figyelmezteti úgy a közönséget, mint az árusokat, hogy a jelölt szel­vényt az élelmezési jegyről egy darabban kell levágni, mert azok csak így erényesek és a zsír csakis az egy­­darabban beszolgáltatott együttes két szelvényre szol­gáltatható ki. _____________ A diák szolgálatkészen átadja irkáját­­és ce­ruzáját. A tanár olvas, aztán lehajol a pad­ra és ja­vít. A teremben a feszült várakozás halotti csendje, majd halk és visszafojtott kuncogás. A tanár azon­ban befejezi a javítást, visszaadja a fiúnak az irká­ját és ceruzáját, a nélkül. l­pSV szólna valamit. To­vább sétál, tovább diktál és megint irkát és ceruzát kér. De most a fiúk jól látják, hogy a­mint a füzet­ben az első javítást tette, a jobb keze megrándult és a szeme megvillant. Ahán, zúgott az ifjú nép, pedzs már. Ezzel az irkával nagyon hamar végez, visszaadja tulajdonosának és harmadik irkát kér ceruzával. Mind a kettőt szinte kirántja a fitt kezé­ből, a füzetet fölnyitja, belenéz és rögtön javít va­lamit­. És most jött a döntő pillanat. Most látta, hogy ez pokoli malindla. Elfutotta a m­én­g és kihozta sodrából. Rikácsoló hangon rákiáltott a negyedik, ötödik és hatodik fiúra: Mutassátok a ceruzáitokat! (A legnagyobb sértés, ha a tanár egy hatodik osztá­lyost tegez). A felszólitottakon kívül még vagy öten készségesen föltartották a plajbászaikat. Mind vö­rös­ hörögte Csapó, azzal a kezében levő p­ajbászt és L­­irkát úgy vágta földhöz, hogy száz darabra széttört­­, és szakadt, ő maga pedig sarkon fordult, dübörgő­­ léptekkel ott hagyta az osztályt és oly erővel vágta­­ be maga után az ajtót, hogy az igazgató, a­ki min­dennap a delet jelző gellérthegyi ágyúlövés után szokta az óráját megigazítani, e dördülés áldozata lett. Konstatálta, hogy az órája tíz perccel késik és az alaptalanul gyanúsított időm­utatót a tizenkettőre igazította. A hátra hagyott osztály pedig először diadalmas hurrá­ kiáltásban tört ki, azután pedig, mint ilyenkor történni szokott, megszeppent és rop­pant csendben és rendben várta a fejleményeket. Ezek a fejlemények különben nem következ­tek el. Csapó Ambrus ur ugyani rögtön az igazgató­hoz sietett és följelentette a­­hatodik osztály illetlen tréfáját, melyet egyenesen a tanári tekintély ellen irányuló merényletnek minősített de az igazgató leintette. — Kedves kolléga úr. — szólt — a dolgot nem szabad fel­ytatni, mert ezzel csak azt éri el, hogy mindenki nevetni fog magán. Ha pedig nem veszünk róla tudomást, akkor nem fut híre és az egész csíny jelentéktelen semmivé zsugorodik össze. A hibát különben maga követte el azzal, hogy észre­vette a dolgot. Ha negligálta volna, a nebulók is lettek volna főzve. A dolognak nem is lett folytatá­sa, hacsak azt nem vesszük, hogy a hatodik osztályban a latin nyelvből a szek­un­dák száma jelentékenyen emel­kedett. Csapó Ambrus úr, a latin­ nyelv okleveles ta­­­nára, különben lassan beletörődött ezekbe az iskolai boszantásokba, a diákok pedig megunták, mert lát­ták, hogy a vörös tanár nem veszi azokat észre, vagy legalább is úgy tesz, mintha nem venne róluk tudomást. Annál kellemetlene­bbütl jelentkezett a paprikavörös haja a társaságban, mikor a lányok­kal és az asszonyokkal foglalkozott. Nem mintha az asszonyok­ visszautasították volna a vörös ember udvarlását, ő nem, a dolog egészen másképpen állt. Valahányszor Csapó egy nőnek udvarolni kezdett, vagy vele csak legtávolabbról is fürtölt, sorompóba léptek az illető nő barátnői és megkezdték a had­járatot Csapó ellen. .Addig folytatták mak­­ciójukat, melyekben a tanár úr vörös haja játszotta a fősze­repet, hogy végre is vagy a férfi vagy a leány bele­untak a dologba és hátat fordítottak egymásnak. A szerencsétlen ifjú mindaddig nem vette nagyon szivére a dolgot, a­míg egyszer komolyan, szerelmes nem lett Hanem a­mikor megdobbant a szive, ha egy bizonyos leányt meglátott és örömpir futotta át az arcát, mialatt egy benső és eddig soha nem je­lentkezett hang így kiabált: Ez ö, ez az, ez az igazi, rajta Ambrus, itt az idő, most vagy soha! A leány a tanár úr közeledését nem fogadta kedve­zőtlenül és ezt látva a leányok, rögtön megindítot­ták újra a háborút. Segítségükre jött egy öreg néni, egy özvegyassszony, a­kinek a néhai férje vör­ös volt és az asszony ővele igen boldogtalan életet élt. Ezért aztán, úgy látszik, boszut esküdött minden vörös férfi ellen és folytonosan óva intette a lányo­kat, hogy ilyen stilű férfihoz ne menjenek feleségül. Most még az is segítségére jött a néninek, hogy a lánynak remek világosszőke haja volt, majdnem aranysárga. A néni azt mesélte, hogy van neki egy tudós vegyésztanár barátja, a­ki azt állítja, hogy ha a vöröset a sárgával összekeverik, akkor zöld szín jön ki. E szerint, ha Csapó Ambrus úr elveszi Tor­­bágy Cocó kisasszonyt, akkor a gyerekei zöld ba­júak lesznek, mint az erdei manók a Szentivánéji Álomban. Az imént említettem, hogy az aranyhajú Cocó szívesen fogadta a lángoló hajú és lángoló szivű ifjú közeledését Ám a rosszmájú agg nő fantasztikus vegyészeti fölfedezése őre­ sem tévesztette el hatá­­sát, a­mi abban nyilvánult, hogy egyszerre csak hű­vösebb mozdulatokkal, hidegebb mosolyokkal kezdte fogadni Csapó látogatását és sohasem engedte meg, hogy beszélgetésük érzelmesebb tartalmat, nyerjen. A szerelmes szív ilyesmit hamar észrevesz és Csapó úr kétségbeesve konstatálta, hogy az ő vörös haja talán egész életét tönkre fogja tenni. Megfordult fejé­ben az a gondolat, hogy feketére festeti a haját, de hosszú töprengés után ettől is elállott, mert belátta, hogy abban az iskolában, a­hol ő hat év óta izzó­vörös hajjal tanítja a latin­ nyelvet, ott ő nem jelen­hetik meg hollófürtökkel és e fürtökben tengerré­szes éjjel. .Úgy az iskolában, mint a társaságban, melybe járt, köznevetség tárgya lenne.__ Ekkor ránkszakadtak a világháború eseményei és lesöpörtek a napirendről mindent: a vörös­ hajunk kínlódásait, a tanárok szerelmeit és az aranyhaju lányok ingatagságát. Csapó is uniformisba bujt és Oroszországba vonult. Örömmel konstatálta, hogy Cocó kisasszony a bircsúzáskor nagyon meleg volt hozzá, kijelentette, hogy imádkozni fog érte, és ha szerencsésen visszatér, első kötelességének tartja őt meglátogatni. Ez egy reménysugár volt és a szerel­mes ifjú ezt a reménysugarat a szivébe préselve, magával vitte a harcok viharába. És Cocó kisasszony imádsága, ha ugyan imád­kozott, úgy látszik használt, mert Csapó Ambrus hazatért a háborúból. De, úgy látszik, a bölcs Cocó több ifjúért is imádkozott és igy kevés juthatott Csapó úrnak, mert ez nem tért haza egészen épen. Hozott magával egy idegsokkot és fehér hajat. Egy­ikben az északi harctéren negyvennyolc óra hosszat pergőtűzben állott és ekkor kapta az idegsokkot, és ez idő alatt őszült meg teljesen fehérré. Hazaküld­tek. És, szegény, most örökösen azon töprenkedett, hogy várjon ezt a színváltozást hogy fogadja itthon a társaság és különösen az arany hajú Cocó, a­ki szivének még mindig kizárólagos lakója volt. .Nem is mutatta magát, mig legalább az idegsokkból ala­posan ki nem gyógyult. Mikor végre teljesen talpra­ Budapesti Hírlap­­,224. sz.) 1922 október 1. A hirdetési díjakat 50 százalékkal emelték. A hir­­detővállalat működésére felügyelő bizottság ma délelőtt Lohmayer Jenő tanácsos elnöklésével ülést tartott, a­me­lyen elfogadta a jövő évi költségvetést,­ a­mely 4 millió korona fölösleggel zárult és elfogadta azt az előterjesz­tést, hog­­y a hirdető tarifát azonnal hatályba lépő ér­vénnyel 50 százalékkal fölemeljék. A nullásliszt kiviteli illetéke. Mint a MTI­ jelenti, a pénzügyminiszter ren­deletet adott ki, a­melynek értelmében a vámkül­földre kivinni szándékolt, burából készült nullás­liszt, valamint búzadara minden métermázsája után teltsúly szerint 65 kilogram­musa szolgáltatandó be az államkincstárnak. Ezt a rendeletet csak azokra a szállítmányokra alkalmazzák, a­melyekre vonatkozó kiviteli engedelmek e rendelet közzététele napján, vagy későbben keltek. Magyarország fültréfile a ns0S£difEts£Bi­ B. — Érdekes részletek a teljes ülésről. — Géni, szeptember. Magyarország fölvételi kérelme épp jókor jött, mert nélkül­e az idén fölvételre senki más nem jelent­kezett volna. Másfelől pedig két délamerikai ál­­lam legalább ideiglenesen visszavonult a szövetségtől. Az egész gyűlés, úgy látszik, érezte, hogy igazán kár volna Magyarország útjába a legkisebb akadályt is gördíteni. Hiszen olyan sokan hiányoznak még egy, az egész világot­­ fogó általános népszövetség teljes­ségéből: Észak-Amerika, Németország, Oroszország és — ne feledjük — a mohamedán országok is. Musztaffa Kemál — kis-ázsiai várából ezt megteheti — egyelőre sz*­­ * *"'' a népszövetség nélkül rendezi a török kérdést. A delegációk személyi összetétele nagyjában az, mint tavaly volt. Láthatóan, minden országnak meg vannak már a maga népszövetségi szakemberei, a­kik tudják, meddig szabad Genfben menni, mit szabad ott lenni, vagy mondani, hogy kormányuk és országuk cselekvési szabadságán hiba ne essék. A nagygyűlés ez idén is meglehetősen sok időt pazarolt a hosszú szónoklatok meghallgatására, a­mel­yekkel a főtitkári jelentés tárgyalása során fel­­lengző szavakkal szokás dicsérni a tanács és a főtit­kárság kitűnő működését, a népszövetség fényes ideáljait stb. Annál mélyrehatóbban és szorgalma­sabban dolgoztak a bizottságok, a­melyek jelentései most már sorban a plénum ülése elé kerülnek. Magyarország fölvétele letárgyalásának részle­teit a távirati jelentések már ismertették. Lehet mondani, hogy a közvélemény itt bizonyos elégtétel­nek tekinti a tavalyi akadékoskodással szemben azt az egyhangúságot, a­mellyel a fölvétel most végbe­ment. A fölvételek nem mindig szoktak egyhangúan történni, tavaly például a balti államok fölvételénél a kis-antant államainak delegációi (a belcsevizmus lezajlása utáni új Oroszországra számítva) ellennyi­­latkozatokat tettek, vagy pedig nem szavaztak. Ismeretes, hogy a cseh-szlovák delegációnak sikerült éppen a bizot­sági tárgyalás előtt Pak­sból egy közlést küldetni magának, mely szerint a jóvá­­tételi bizottság megállapítja, hogy Magyarországot a békeszerződés jóvátételi határozmányainak végre­hajtása körül késedelem terheli. A nagyhatalmak­ bizottsági képviselői azonban megelégedtek Bánnig külügyminiszter nyilatkozatával és a fölvételt aján­lották. Különös melegséggel tette ezt Imperiali márki (Olaszország). Még Motti (Svájc) szólalt föl, jelezvén, hogy Magyarország a szövetségbe belép­vén, oly helyre lép be, a­hová már vár­ók. Miután Észtország bizottsági képviselője mint rokon­ népet üdvözölte a magyar nemzetet, Askenazy (Lengyel­­ország) az egyhangú fölvételt — ,,par acclamation"­ — javasolta, a­mi tapsok­ közt meg is történt. A felvétel körül véglegesen döntő hétfői plen­náris ülés telt teremben folyt le. A karzatok is a szo­kottnál lá­togatottabbak. Nyilvánvalóan azt hitte a publikum, hogy e körül a felvétel körül mozgalmas ülés ígérkezik. Ez lett volna az idei népszövetségi szezon első „affér"-ja. A­kik erre­ számítottak, csa­lódtak. Az ülés legelején tette meg a bizottsági elő­adó jelentését. Utána legott O­susky cseh delegátus kért szót, a plénumban ismételve a bizottsági ülés­ben mondottakat, itt-ott egyéb „adatokkal" kibő­vítve. Mindezt az egész kis­antant nevében. Komi­kusan hatott az útlig fölfegyverkezett Csehországnak panasza, hogy Magyarország az általános védőkötele­­zettséget még nem szüntette meg gyökerestül. Pa­naszkodott a numerusz klauzuszról, a Habsburg-, kérdésről stb., mindezt inkább nyilatkozatszerűleg papírlapról olvasva. Feltűnő volt, hogy — a­hol a papírlap nem segített — milyen hibás franciasággal , beszélt Osuisky úr. A ház a szokott figyelemmel hall­gatta. Fisher, az angol közoktatásügyi miniszter figyelte az angol padokból, az öreg Balfour csak ké­sőbb a felszólalás angolra fordításánál érdeklődött. Jóleső mosollyal hallgatta azt az osztrák Pflüglt társa, Mensdorff-Pouilly gróf hideg közönnyel fo­gadta. Edwards elnök feltett kérdésére szólásra senki más nem jelentkezvén, a felvétel ügye meglepő gyor­san került szavazásra. A tagok (államok) aac­ rend­­ben nyíltan szavaznak. Gyors egymásutánban pereg­nek le az igen­ek a felhívott delegációk­­részéről. Bánffy külügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy: '10 esőszöt lég..,­­&&& s * ifban „vssz. Kemén UnaóHamisíogat 170 kor.

Next