Budapesti Hírlap, 1922. december (42. évfolyam, 275–298. szám)
1922-12-01 / 275. szám
* • \ '' ára 10 korona. Budapest, 1922. XLII. évfolyam, 275. szám Péntek, december 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési áruit: Erst hónapra 200 korona, negyedén* 800 korona. Egyes szám ára '0kor. Ausztriában egy példány ára 1000 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány ara 3 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rekk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Egy elnöki beszéd. Budapest, nov. 30. Közoktatásügyi miniszterünk valóságos forradalmi szellemmel dolgozik. De ez nem romboló, hanem alkotó szellem. Délben még a nemzetgyűlésben szónokol az Akadémiáról s délután a Történelmi Társulat közgyűlésén mond úgynevezett nagy beszédet, mely e társulat munkaprogramjának ürügye alatt és keretében egy szinte káprázatos történeti elmefuttatássá dagad föl. Három-négyszáz éven nyargal szelleme keresztül s megvázolja e korok tartalmiét s tájékoztató irányt szab a történetíróknak, érintve drága anyagát ez idők históriájának, a korszakos munkára, a melynek elvégzésére hívatva vannak. úgy vonul föl beszédében a magyar belső történet az olvasó vagy hallgató előtt, mint egy művészi film megkapó képsorozata. Nem háborúk, hadvezérek, királyok,és hatalmaskodók által indított s vezérelt eseményei a nemzet életének, hanem a nemzeti élet belső munkája, a közigazgatás, a művészet, az egyházak alkotásai, melyek összessége a nemzet műveltségét, erkölcsét, ízlését, haladását, gazdagságát jelenti. A hadvezérek és királyaik helyébe lépnek a nádorok, a kancellárok, a kormányzó férfiak, egyházfők, akik a nemzet anyagi és szellemi mindennapi életeinek irányítói és munkásai. Köz- és magánlevéltárak pora fedi ezeknek az érdemét. Onnan fogják kiásni hivatott kezek a neveket, egyes korok munkáinak vezetőit, sugalmazóit, szellemüket és alkotásaikat. Hogy mily átható kritikai szellemmel rajzolja meg Klbelsberg Kunó gróf a maga képeit a tárgyról, melyet felöld, arról tanúságot tesz beszédének az eleje, mely mai tárcánkban foglaltatik, s mely Petőfi forradalmát s a legújabb gyászos forradalmunkat állítja szembe, szellemének megkapó fénykéréjét vetve rájok. A beszéde egészben az érdekes történelmi anyag nagy tárháza, összehordva s rendszeres egymásutánba helyezve, mint a Történelmi Társulat hivatott tagjai által feldolgozandó megannyi feladat. De minden csoportot rövid jellemzés követ, mely behelyezi a folyamatos időbe és kritikai megjegyzésekkel beleilleszti egyetemes magyar történetünkbe. Valóságos útmutató, kész vezérfonala egy korszakalkotó munkásságnak, korszakos történetírásunkra és történési műveltségünkre nézve is, melyet szolgálván, szolgálja egyúttal nemzeti kultúránknak ama szmtáját, melyet nemcsak megtartanunk kell, hanem emelnünk is, ha élni akarunk. Ez azonban nem kezdete, hanem immár folytatása a Történelmi Társulat Elnökének. Ez indult meg Széchenyi István dolgainak nagy kiadásával. Ám e beszédben ez a nagy vállalkozás úgyszólván rendszerbe foglalva impozáns kontúrjaiban áll eletténk. Áthatva e tervek nagy jelentőségétől a nemzetre nézve, amelynek e kiadások úgyszólván új iskolája lesznek, hogy megedződjék az újélet és idők terheinek és kötelességeinek a viselésére, beszéde vége felé ily szókkal fordul hozzánk a tudós miniszter. A mohácsi vész nemzedékének kettős a történelmi felelőssége: nem tudta a példátlan politikai és katonai katasztrófát a nemzettől elhárítani és mikor a szerencsétlenség bekövetkezett, nem tudta korábbi műveltségünk folytonosságát fentartani. Vigyázzon a mai nemzedék, hogy a vesztett világháború, a bájor forradalmak és a trianoni békén felül meg ne érje még a modern magyar művelődé® összeomlását is. 1867 óta számottevő művelődést tudtunk a három hegy és a négy folyó völgyében kifejleszteni és nekünk szent kötelességünk, hogy ezt a műveltséget a következő nemzedékre átszármaztassuk. Nem szabad, hogy ugyanaz a történeti felelősség sulyosodjék a mi szerencsétlen generációnkra, a mely felelősség alól a mohácsi vész nemzedékét fölmenteni nem lehet. Akkor a pogány török ádáz barbársága szoli a veszedelem, mely gyökerestül irtomi a műveltséget, ma a szellemi életet sorvasztó szegénységein kívül egy másik barbársággal állunk szemben: a proletariátusnak azzal az igényével, hogy a testi munkát fölébe helyezi a szellemi munkának. És ez világveszedelem. A király a forradalmmárok foglya — András herceg élete veszedelemben forog. — Újabb letartóztatások. — A görög haditörvényszék magyarázza a halálos ítéleteket. — Az angol Kormány újabb erélyes jegyzéke. — Bécs, nov. 30. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A görög kormány tovább folytatja forradalma cselekedeteit. Átesni távirat jelenti, hogy a líráig a forradalmárok foglya és palotájában szigorú őrizet alatt áll. Kizáróan azokat engedik be hozzá, akik a forradalmi kormány bizalmát bírják. Parsi híradás szerint az angol kormány a legutóbbinál sokkal erélyesebb hangú jegyzéket tetszett a görög kormányhoz. Ennek ellenére azonban a ma érkezett aténi távlatok szerint Papoulas, Dasmanis és Valetta tábornokokat is letartóztatták. András herceg fe’ö’össégi bevonása do’gában pedg a vizsgálóbizottság jelentést tett Piastiras forradalmi vezérnek ,aki a bírósági tárgyalás napját a legközelebbi időre ki fogja tűzni. Az angol közvéleményt különösen András herceg sorsa aggasztja, aki közeli rokona az angol királyi családnak, amennyiben Battenberg Alice hercegnőt vette feleségül. Erre való tekintettel több oldalról szemrehányást is tettek az angol kormánynak, hogy aténi követét visszahívta. A görög haditörvényszék egy másik aténi távirat szerint nyilatkozatot adott ki, amelyben azzal iparkodik megokolni a görög miniszterek halálra-télését, hogy azok gondosan eltitkolták a görög nép elől azt a veszedemet, amelyet Kordantin király visszatérése jelentett. Hozzáteszi továbbá a deklaráció, hogy a vádlottak voltak felelősek a kisázsiai vereségért is, mert offenzívát szerveztek Konstantinéi polg ellen. Hadianeszi tábornok és társai pedig provokálták a kemálisták támadását és ezzel a görög hadsereg romlását idézték elő. Venizelosz visszautasítja a beavatkozást Görögország belügyeibe. — Vádja Anglia ellen. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Párisból táviratozzék. Venizelosz a Nouvelle hasábjain éles vitába bocsátkozik Garzon lordnak az aténihalálositételekről hangoztatott felfogásával. Venizelosz kijelenti, hogy nem helyesli ugyan a halálos ítéleteket, azonban Angliának nincs joga Görögország belső ügyeibe beavatkozni. Az angol kormány sokkal súlyosabb : eseményeket és cselekményeket elnézett már, mint az aténi kivégzést. Különben is csakis Angolország viseli a felelősséget azért, hogy Görögország ma ilyen szerencsétlen helyzetben van. görög kivégzések ügye az angol parlament előtt. London, nov. 30. Hardie munkáspárti képviselő interpellációjára Bonar Lato az alsóházban kijelentette, hogy az angol kormány figyelmeztette a görög kormányt, hogy a halálos ítéletek végrehajtása esetén képviselőjét vissza fogja hívni. Az angol kormány e lépése általános szempontok figyelembe vételével történt, mivel teljesen ellenkezik a civilizált nemzetek szokásával az, hogy a lemondott minisztereket politikájuk meghiúsulása miatt megöljék. ’ Chamberlain, azt a kérdést intézte a miniszter-elnökhöz, várjon Anglia szövetségeseivel egyetértve intézkedett-e és a szövetségesek hajlandók-e hasonló eljárásra; ha pedig nem, mi okból járt el Anglia egyedül. A miniszterelnök kijelentette, hogy Anglia nem kérdezte meg szövetségeseit, merthez olyan eset, amelynek fontosságára való tekintettel az angol kormány jogosítva érezte magát az általa követett eljárásra. Flottatüntetés Görögország ellen. — Olaszország is visszahívja követét? Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Rómából táviratoztak. Holnap minisztertanács lesz, amely azaténi olasz követvisszeihívásáról, valamint Olaszországnak a Pireuszban rendezendő flottatüntetésen való részvételéről fog határozni. A Budapesti Hírlap mai száma 10 oldal. A Iffjasnak helyesüli az zl'úz kivégzéseket. — Csak Olaszország támogatja Angliát Görögországgal szemben. — Franciaország nem hívja vissza követét. — Az orosz delegáció ezenrangu félként résztvehet a plenáris üléseken — A lausannei békekonferenciát az aténi kivégezések dolga aligha fogja szétrobbantani. — Venizelosz, úgy lehet, mégis csak lemond a görög békedelegáció vezetéséről, de ez csak formakérdés, s valószínű, hogy a háttérben ő marad a görög érdekek spíritusrektora. A tegnap lefolyt tanácskozáson egyik hír szerint sem a görög, sem pedig az angol delegátusok nem jelentek meg, mert — úgymond — a történtek után nem ülhetnek egy asztalhoz. Más hír szerint viszont vígan tárgyaltak együtt, mintha mi sem történt volna. Sőt, nehogy a törökök azt higyték, hogy a görögországi eseményekből mijük valamelyes kedvező fordulat várakozik Lausanneban, máris hangoztatják, hogy Nyugatirddát Anglia már azért sem engedheti át a törököknek, mert ezt voltaképpen nem is görög, hanem európai érdek követeli. Az aténi kivégzés legfeljebb annyiban érezteti Lausanneban a hatását, hogy ismét jobban kiélezte a francia-angolellentétet Anglia ugyanis visszahívta követét Aténből s bár az olasz kamara is elítélte a kivégzést, sőt hír szerint ugyancsak visszahívja görögországi diplomáciai képviselőjét, sem Amerika, sem pedig Franciaország nem követik Anglia példáját. Franciaország kijelentette, hogy az Aténben történtek Görögország belügye így abba nem avatkozhatik. Sőt egyes francia lapok helyeslik a görög forradalmi kormány eljárását, s hangoztatják, hogy Franciaország éppenséggel kívánta e véres megoldást. Ez annál különösebb, mert Parisban is nagyon jól tudják, hogy az agyonlőtt görög miniszterek a szövetséges angol politika exponensei voltak A török békedelegáció természetesen ragaszkodik a konferencia folytatásához még abban az esetben is, ha netán a görög delegátusok elutaznak, na le. A tegnapi ülésen az Égei szigetek lefegyverzésének dolga volt szőnyegen s ezzel összefüggésben a török kézen maradt kisázsiai partszegély demilitarizálását is kívánták. Ez ellen a török delegáció nyomban tiltakozott, arra hivatkozva, hogy ez már a tengerszorosok kérdését érinti s igy az oroszok nélkül