Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

társadalmi ellentétek’. Újévi politikai beszédet alig egy-kettőt mondottak. Az újévi szokásnak csak a nemzeti polgári párt hódolt, a­hol mint mindig, úgy ez­úttal is objektív hangokat hallottunk a politikai helyzetről. A parlamenti szü­net alatt a politikai harc elpihent, a csendet riasztó híresztelésekkel sem tudták tartósan megtörni. A kormány közeli bukásáról szóló híreknek nem akadt gazdájuk és ennek következté­ben még a könnyen hivő börzén sem találtak hitelre. ...„„«■,»sz.. Honnét, honnét nem, valamiképpen belement a­ köztudatba, hogy az újév nevezetes fordulatokat tartogat szá­munkra. Petőfi szellemétől megihletve léptünk át az újévbe. Ha az ő bátor­sága, hősiessége lesz velünk, készen talál a legváratlanabb sorsfordulat. BriilifflfiW a. a*.) 1923 MuJr £ V ■Megkezdődött a párisi konferencia. Rossa @ci8at^s®§«« — iVlSIiera^iEi harcias Cuno kawG©SSátr leleplezése a foékealjáraBiatréL A németek Ms terveket dolgoztak ki. — Pom­o­aré listája a zálogodról.­ ­ Az újév kezdete meghozta mindjárt az első konferenciát. Ma ültek össze Páris­­ban Mussolini kivételével az antant minisz­terelnökei, hogy a német jóvátételi kérdés­ben valamiféle megoldást találjanak. A Németországnak engedélyezett moratórium január tizenötödikén jár le és így ez a probléma, a­mely bizonyára legfőbb oka a­ mai tűrhetetlen európai állapotoknak, tovább nem is halasztható. A párisi konfe­rencia tulajdonképpen folytatása a múlt hónapban Londonban tartott konferenciá­nak, a­melyet azonban az államférfiak kö­zött fölmerült súlyos ellentétek miatt pár napi tárgyalás után el kellett halasztani. Sokan vannak, a­­mostani párisi konferen­ciát hajlandók a sorsdöntő jelszóval díszí­teni. Nem­ az első eset, hogy a kon­fernciá­­kat ilyen hír előzi meg. Eddig azonban egyetlen konferencia sem bizonyult ilyen sorsdöntőnek, mert sikerre egy sem hivat­­kozhatik, a kudarc, még a legnagyobb is pedig, mit sem tudott változtatni Európa mai hatalmi viszonyán. A­mi már most a párisi konferencia várható eredményét il­leti, az természetesen attól függ, hogy a Londonban él volt ellentéteket időközben sikerült-e legalább annyira mérsékelni, hogy valamelyes megegyezés a felek között félrejöhessen. E tekintetben ajánlatos a legsötétebb pesszimizmussal nézni a fejle­ményeket. Az a makacsság, a­mellyel a franciák nevében Poincaré ragaszkodott eddigi jóvátételi politikájához, az oka hogy a tárgyaló felek maguk sincsenek bizalom­mal munkájuk iránt, a­mi világosan kitű­nik abból, hogy úgy az angol, mint a fran­cia oldalon még az antant felbomlásának a kísértetével is találkozhatni. Ezt a kis­hitűséget érthetővé teszik azok a felelős ajkakról elhangzott nyilatkozatok is, me­lyek úgyszólván a konferenciát közvetle­nül megelőzőleg, talán éppen azzal a céllal mondattak el, hogy senki a másiknak szán­dékairól kétségben ne lehessen. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy Anglia nem állt be a nyilatkozók soraiba és ezért ma sem lehet tudni, hogy Bonar Law mit akar, akaratához mennyire ragasz­kodik, vagy melyek engedékenységének ha­tárai. úgy látszik, hogy Bonar Law egye­lőre nem akar a kezdeményezés és a veze­tés jogával élni és előbb hallani akarja a többiek indítványait, a­mi persze nem je­lenti azt, hogy a végén mégis csak az ő szava ne legyen a legsúlyosabb. Ellentétben Angliával, Franciaország és Németország az évfordulót olyan politikai nyilatkozatokkal gazdagították, melyekben a jóvátételi kérdés is szóhoz jutott. Ezekből a nyilatkozatokból a szigorú és a béke han­goztatása mellett mégis fiareias hangjával Kari Millerand elnök beszéde, a­ki a tökéle­tes békét csak a szerződések alapján, a szerzett jogok, valamint a vállalt kötelezet­­ségek pontos figyelembevételével tudja el­képzelni. Millerand elnöktársa a némes Ebert, a politikát egészen száműzte a mon­danivalójából, de Cuno kancellár nagy, sok mindenre kiterjedő politikai beszédet mon­dott, a­melynek­ legkiemelkedőbb része bi­zonyára az a kijelentés volt, hogy Német­ország egy harmadik semleges hatalom út­ján azt az ajánlatot tette Franciaország­nak, hogy egy emberöltőn át előzetes nép­szavazás nélkül egymásra hadat ne vihes­senek. u.­­ A kancellár szerint, azonban a franciák ezt az ajánlatot visszautasították­.“ A fran­ciák egy új német támadás gondolatát sze­retnék bevinni a köztudottá, érthető tehát, hogy a német kancellár leleplezése nem volt a kedvük szerint való. A Havas-ügy­nökség nyomban ki is adta a maga cáfoló válaszát, a­mely szerint a­­ franciák semmi ajánlatot nem­­­utasíthattak vissza, mert ajánatot semleges helyről nem is­­kaptak. Ezt a vitát természetesen Cuno kancellár­nak kell a Havas-ügynökséggel elintézni, de csodálatos dolog az, hogy a franciáknak most hirtelen eszükbe jutott, hogy őket minden támadá­s ellen leghatásosabban a békeszerződések népszövetsége védi, holott arra már mi is és az egész világ nagyon jó; emlékezhetik, hogy nem is olyan régen a franciák nemcsak Angliához, hanem Amerikához is garanciaszerződések gondol, Jutával közelettek, hogy a német véssejtel­lem ellen biztosítva legyenek, pedig a „­háp­­szövetség adta garancia már akk­orr is ren­delkezésükre állott. A párisi konferencia auspic iumai látszó­lag tehát nem valami korfjegíciók és ha igaz,­­hogy Poincaré a jófélét! bizott.Ság­nak a szándékos késedé jj^t megállapító határozatot mindjárt a­ konfer­entia elején bele készül vénni a tárg­yalás anyagába, ak­kor még a legrosszabbra is el lehetünk készülve- mert Bengk Law inkább vissza­vonul a tárgyalásod és mintsem ezzel a határozattal közönséget vállaljon. A németek ott jóvátételi terveket fognak a konferencia­ elé terjeszteni, de alig hi­hető, hogy ezek szolgáljanak a tárgyalás alapjául, mer nem igen lesznek össze­egyeztethetők,­­ azokkal a feltételekkel, a­m helyek i­.d­­e! [ a Havas­ ügynökség szerint Poincaré hajlan­dly Németországnak két évi moratóriumot­ adni. A Poincaré követelte zálogok ezek­­volnának: Az állami törek kiaknázása a faszállítási program határain belül, a ruhrvidéki­ szénbányák ellenőrzése, a széjftermelés f­ür­­ön megadóztatása, vámok sK^j£se a Rajna balpartján, és külön illeték se rajnai és a Ruhr-vidékről.­­ A beszedendő összegnét jóvátételi számlára csak akk­or tartják vissza, ha Németország nem relesíti leszállított kötelezettségeit és a pénzügyi reformot nem hajtja végre. A garanciafbizottóság Berlinbe helyezné át székhelyét, s Németország köte­­les tervet előterjeszteni­ a márka stabilizá­lására és belső kölcsönt felvenni. Az adós­ság leszállítása csak a g­­bonnokra ter­jedne ki, a szövetségközi adósságok ará­nyos leszállítása mellett, de Poincaré az ötven első milliá­rd­ot Franciaországnak követeli, s­ ­­1 vonta arcáról a tenyerét. Marianszky sápadt volt és egész testében remeged. — Mi történt veled, Oktáv? Most megszólalt Marianszky halkan és rekedten: — Búcsúzni jöttem, sohse látlak többé. Isten veled, édes jó fiam és leg­kedvesebb barátom ... — Megőrültél? Marianszky révedező szemekkel né­zett maga elé és lassan beszélni kez­dett: — Ezelőtt negyven perccel a világ legboldogabb embere voltam ... akkor megnyílt előttem az örvény és én a paradicsomból a pokolba hullottam ... a pokol kénköves öröktü­zébe, a szaba­dulás legkisebb reménye nélkül. Eltakarta arcát és sírt. Szembrich odatérdelt eléje és átölelte. — Térj magadhoz, édes jó fiam! Mi történt veled?­­— Hedvig, a feleségem!­­— Meghalt?­­— Sokkal rosszabb annál. Ott talál­tam nála a szeretőjét. Ne nyúlj hozzám, gyilkos vagyok! Ezzel eltaszította magától barátját és úgy esett össze a nagy karosszékben, mint egy odavetett darab rongy.­­— Megölted az asszonyt? — kiáltott rémülten Sembrich. — Nem, kikergettem az éjszakába ... a csábítót öltem meg ... a tulajdon kardjával vertem agyon, a csizmámmal rugdostam ki belőle a nyomorult lel­két ... Hedvig! Hedvig! Rettenetes! A két jóbarát egymás­­nyakába bo­rult és most már mind­­ a ketten sírtak. Marianszky zavaros tekin­tetét körül­hordozta a szobában­, miközben teljes erejével belekapaszkodott a barátjába, mintha ezzel is kérni akarná őt, hogy ne hagyja el. Mind a ketten ijedten ösz­­szerezzentek, mert e pillanatban éles berregéssel megszólalt az ajtó fölött a villamos csengés, a­mivel a rendező je­lentette, hogy félhetet ütött az óra és mindenki legyen készen. Szembrich az ajtóhoz ugrott és becsukta. Aztán ba­rátjához sietett, egy karszékhez vezette, leültette, fejét megsimogatta, homlokát megcsókolta és így szólt: — Itt jó helyen vagy, öregem, itt senki se fog keresni, akár fölfedezték­­a te bosszúművedet, akár nem. Az asszony bizonyosan az édesanyjához szaladt. Te azalatt át fogsz itt öltözködni egy má­sik ruhába, van itt nekem egy egész csomó, előadás után át foglak maszkí­rozni úgy, hogy senki sem ismer reád és éjjel a varsói gyorsvonattal zavarta­lanul elutazható!... igyál ebből a ko­nyakból! Szent Isten és írottem ily kö­rülmények közt játszmám kell! Bor­zasztó, hogy a Végzet­ folytonosan les­ben áll és az ember­ nem is sejti, hogy a balsors mhydrai pillanatban lecsap­hat reá. Most­ összekarolt egy jó csomó ru­hát, melyet ezalatt egy nagy szekrény­­ből­ kiválogatott, átadta barátjának és l•tuszkolta őt egy szomszéd fülkébe, a­hol észrevétlenül és kényelmesen át­­öltözködhetett. Egy szürke útiruh­át vá­lasztottak ki a menekülő számára. — Csak egészen nyugodtan, drága jó fiacskám, én most becsöngetem öreg öltöztetőmet a­ki távol tart innen min­denkit és segít megőrizni szörnyű tit­kunkat. Ne eredj, nekem is öltözköd­nöm kell! De barátja nem eresztette. — Bocsáss meg, hazikám, de így nem lesz jó. Nevezz pipogyának, el­­asszonyosodott fráternek, de ha téged nem látlak, vagy a hangodat nem hal­lom, engem minden erőm elhagy, és nem tudom, mit csinálok. Van egy esz­mém­. Úgy tudom, hogy a színpadon van a számodra egy kis rejtett zug, a­honnan a darabot nézni szoktam, mi­kor a színpadon nincs jeleneted. Dugj el engem ebbe a kis zugba, hadd néz­zem én onnan végig az előadást. Ez fogja fenntartani bennem a lelket. Ha itt maradoik egyedül, nem állok jót ma­gamért.­­ — Így van, édes öregem, — felelt a mű­vész gyengéden — úgy lesz, a­hogy akarod. Én így rendezték a dolgot. / * jk dráma sikere óriási volt és perc­­r­öl-percre emelkedett. Soha még Sem­i­­rich Kázmér a művészetét ennyire nem ragyogtatta. Minden jelenete, egy hatalmas lökéssel vitte őt magasabbra a legnagyobb művészetek régiói felé. Soha a tehetségét ily irtóztató erővel megnyilatkozni nem látták. Abban a jelenetében, mikor a felesége hűtlen­ségét megtudta, megrendítő volt. A csá­bító megölése és az asszony elkerge­­tése oly rendkívüli hatást tett, hogy majdnem szétrombolták a színházat. Ez már a­ darabnak a legvégén volt, s az előadás el­­is akadt, mert az asszo­nyok felugráltak és minden virágjukat a színpadra dobták, a diákok pedig keresztü­ltörtek a zenekaron, felmász­tak a színpadra és a művészt vállukra kapva, körü­lhurcolták a színpadon. És az orkán közepette ott állt a nagy művész, kábult fejjel, káprázó szem­mel, nem látva és nem hallva semmit, de úgy érezve, mintha a tengerár törne keresztül rajta ... Ott állott, boldogan remegve minden portékájában, m­ert tudta, hogy ezek a dicsőség ragyogó pillanatai, és semmi mást nem érzett, csak azt, hogy most hatalmas szárny­­csapásokkal repül a halhatatlanság csarnoka felé. Ebben a deliriumos percben azt érezte, hogy valaki megragadja a két sálját és jól megrázza, mintha azt akarná, hogy felébredjen. Megfordult és ... szent Isten, erről is teljesen meg­feledkezett ... az az érzése volt, hogy valami durva démon durva kézzel egy­szerre visszarántja őt a dicsőség egé­ből ... Mi ez? Marianszky állt ott és mellette a felesége, a drága kis Hedvig,­­ és mind a kettőjüknek az arcán az üd­­vözültek mosolya ragyog... mi történt itt? Marianszky barátja nyakába bo­­rult, ölelgette, csókolgatta, a­hol csak érte, miközben mint a bolond, folyton kiabált: Óriási diadal, öregem, ez az, a­mit akartam és célomat fényesen el­értem! Éreztem már a főpróbán, hogy, erőiben­ vagy, valami hiányzik belőled. A művész értelmetlenül tekintett lár­más barátjára i is szólt: — Nem értelek, Oktáv, mit beszélsz? Gyere, gyere hamar, e perctől kezdve neked szentelem magamat. — Ne izgasd magad, fiacskám, min­den rendben van. Ide hallgass. Az én édes asszonyom nem lett hűtlenné, én nem öltem meg senkit, az egész csak komédia volt. — Komédia? — hebegett a művész. Mi célból? — Ide figyelj. Már a főpróbán láto:­tam, hogy a sikered meglesz, de ez ne­­ked kevés, hogy emelkedésről beszél­hessünk, neked egy mindent eltipró diadalra van szükséged. Azt is láttam rögtön, hogy ezt a diadalt te ebből a darabból ki tudod hozni, csak éppen az volt a baj, hogy a legnagyobb, a leg­hatásosabb jelenetekben, vagy jelene­tekhez nem volt meg benned a köz­vetlenség, az igazság, mert ott olyan indulatokról volt szó, melyek te benned sohasem voltak, a­melyek előtted isme­retlenek. így okoskodtam: ha igazán a legjobb barátom vagy és meg van benn, nem irántam az igazi baráti szeretet, akkor a rajtam prigesett véres becste­lenség épp úgy feldúlja a te lelkedet, mint az enyémet. És a rajtam esett sé­relem a te telkedben épp úgy megtor­lásért kiált, mint az enyémben. És szá­mításom fényesen bevált. Neked meg­szerezte a mindent eltipró diadalt, ne­kem pedig azt az édes bizonyságot, hogy a legjobb barátom vagy a világon. A két jóbarát forrón összeölelkezett és szemükben könny csillogott. Szöge Lére lainjaalatot terjesztene fi­a elé. Bécs, jan. 2 . (Saját tudásifónk(óim) párisi jelentés sze­rint a konferrencia egy négyféle javaslatot fognak terjeszten; a franciák javaslata kizáróan­­a moratóriummal és annak fel­­tételeivel valamint Németország pénzügyi ketetékével és a zálogok kérdésével fog bód­­ítakozni. Az angolok a franciákkal el­­lentétben egy, az egész jóvátételi kérdést /átfogó tervezetet nyújtanak be, a­mely a jóvátételi kérdésen kívül kiterjed az antant egymás közötti adósságaira is. E javaslat­nak egyik része Kip szerint határozottan óhajtani fogja a német jóvátétel mérséklé­sét. A harmadik javaslat az olaszoké lesz, a­mely pontosan megegyezik azzal a fel­fogással, a­melyet Mussolini Londonban ismertetett. A negyedik javaslat Német­országé. , £ az angal jóvátételevezet. — Négyévi moratórium. — Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen. — London, jan. 2.­­ (Reuter.) Az angol tervezet a jóvátétel rendezésére a következő: Németországnak négy évi moratórium adandó. Ezután Németország négy éven át évi két milliárd aranymárkát fizessen. To­vábbi két éven át évi két és fél milliárd aranymárkát, ezen idő után pedig évi háá­rom és fél milliárd aranymárkát, vagy en­nél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint­ két és fél mil­liárd aranymárka és a­melyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg.

Next