Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
társadalmi ellentétek’. Újévi politikai beszédet alig egy-kettőt mondottak. Az újévi szokásnak csak a nemzeti polgári párt hódolt, ahol mint mindig, úgy ezúttal is objektív hangokat hallottunk a politikai helyzetről. A parlamenti szünet alatt a politikai harc elpihent, a csendet riasztó híresztelésekkel sem tudták tartósan megtörni. A kormány közeli bukásáról szóló híreknek nem akadt gazdájuk és ennek következtében még a könnyen hivő börzén sem találtak hitelre. ...„„«■,»sz.. Honnét, honnét nem, valamiképpen belement a köztudatba, hogy az újév nevezetes fordulatokat tartogat számunkra. Petőfi szellemétől megihletve léptünk át az újévbe. Ha az ő bátorsága, hősiessége lesz velünk, készen talál a legváratlanabb sorsfordulat. BriilifflfiW a. a*.) 1923 MuJr £ V ■Megkezdődött a párisi konferencia. Rossa @ci8at^s®§«« — iVlSIiera^iEi harcias Cuno kawG©SSátr leleplezése a foékealjáraBiatréL A németek Ms terveket dolgoztak ki. — Pomoaré listája a zálogodról. Az újév kezdete meghozta mindjárt az első konferenciát. Ma ültek össze Párisban Mussolini kivételével az antant miniszterelnökei, hogy a német jóvátételi kérdésben valamiféle megoldást találjanak. A Németországnak engedélyezett moratórium január tizenötödikén jár le és így ez a probléma, amely bizonyára legfőbb oka a mai tűrhetetlen európai állapotoknak, tovább nem is halasztható. A párisi konferencia tulajdonképpen folytatása a múlt hónapban Londonban tartott konferenciának, amelyet azonban az államférfiak között fölmerült súlyos ellentétek miatt pár napi tárgyalás után el kellett halasztani. Sokan vannak, amostani párisi konferenciát hajlandók a sorsdöntő jelszóval díszíteni. Nem az első eset, hogy a konfernciákat ilyen hír előzi meg. Eddig azonban egyetlen konferencia sem bizonyult ilyen sorsdöntőnek, mert sikerre egy sem hivatkozhatik, a kudarc, még a legnagyobb is pedig, mit sem tudott változtatni Európa mai hatalmi viszonyán. Ami már most a párisi konferencia várható eredményét illeti, az természetesen attól függ, hogy a Londonban él volt ellentéteket időközben sikerült-e legalább annyira mérsékelni, hogy valamelyes megegyezés a felek között félrejöhessen. E tekintetben ajánlatos a legsötétebb pesszimizmussal nézni a fejleményeket. Az a makacsság, amellyel a franciák nevében Poincaré ragaszkodott eddigi jóvátételi politikájához, az oka hogy a tárgyaló felek maguk sincsenek bizalommal munkájuk iránt, ami világosan kitűnik abból, hogy úgy az angol, mint a francia oldalon még az antant felbomlásának a kísértetével is találkozhatni. Ezt a kishitűséget érthetővé teszik azok a felelős ajkakról elhangzott nyilatkozatok is, melyek úgyszólván a konferenciát közvetlenül megelőzőleg, talán éppen azzal a céllal mondattak el, hogy senki a másiknak szándékairól kétségben ne lehessen. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy Anglia nem állt be a nyilatkozók soraiba és ezért ma sem lehet tudni, hogy Bonar Law mit akar, akaratához mennyire ragaszkodik, vagy melyek engedékenységének határai. úgy látszik, hogy Bonar Law egyelőre nem akar a kezdeményezés és a vezetés jogával élni és előbb hallani akarja a többiek indítványait, ami persze nem jelenti azt, hogy a végén mégis csak az ő szava ne legyen a legsúlyosabb. Ellentétben Angliával, Franciaország és Németország az évfordulót olyan politikai nyilatkozatokkal gazdagították, melyekben a jóvátételi kérdés is szóhoz jutott. Ezekből a nyilatkozatokból a szigorú és a béke hangoztatása mellett mégis fiareias hangjával Kari Millerand elnök beszéde, aki a tökéletes békét csak a szerződések alapján, a szerzett jogok, valamint a vállalt kötelezetségek pontos figyelembevételével tudja elképzelni. Millerand elnöktársa a némes Ebert, a politikát egészen száműzte a mondanivalójából, de Cuno kancellár nagy, sok mindenre kiterjedő politikai beszédet mondott, amelynek legkiemelkedőbb része bizonyára az a kijelentés volt, hogy Németország egy harmadik semleges hatalom útján azt az ajánlatot tette Franciaországnak, hogy egy emberöltőn át előzetes népszavazás nélkül egymásra hadat ne vihessenek. u. A kancellár szerint, azonban a franciák ezt az ajánlatot visszautasították.“ A franciák egy új német támadás gondolatát szeretnék bevinni a köztudottá, érthető tehát, hogy a német kancellár leleplezése nem volt a kedvük szerint való. A Havas-ügynökség nyomban ki is adta a maga cáfoló válaszát, amely szerint a franciák semmi ajánlatot nemutasíthattak vissza, mert ajánatot semleges helyről nem iskaptak. Ezt a vitát természetesen Cuno kancellárnak kell a Havas-ügynökséggel elintézni, de csodálatos dolog az, hogy a franciáknak most hirtelen eszükbe jutott, hogy őket minden támadás ellen leghatásosabban a békeszerződések népszövetsége védi, holott arra már mi is és az egész világ nagyon jó; emlékezhetik, hogy nem is olyan régen a franciák nemcsak Angliához, hanem Amerikához is garanciaszerződések gondol, Jutával közelettek, hogy a német véssejtellem ellen biztosítva legyenek, pedig a „hápszövetség adta garancia már akkorr is rendelkezésükre állott. A párisi konferencia auspic iumai látszólag tehát nem valami korfjegíciók és ha igaz,hogy Poincaré a jófélét! bizott.Ságnak a szándékos késedé jj^t megállapító határozatot mindjárt a konferentia elején bele készül vénni a tárgyalás anyagába, akkor még a legrosszabbra is el lehetünk készülve- mert Bengk Law inkább visszavonul a tárgyalásod és mintsem ezzel a határozattal közönséget vállaljon. A németek ott jóvátételi terveket fognak a konferencia elé terjeszteni, de alig hihető, hogy ezek szolgáljanak a tárgyalás alapjául, mer nem igen lesznek összeegyeztethetők, azokkal a feltételekkel, am helyek i.de! [ a Havas ügynökség szerint Poincaré hajlandly Németországnak két évi moratóriumot adni. A Poincaré követelte zálogok ezekvolnának: Az állami törek kiaknázása a faszállítási program határain belül, a ruhrvidéki szénbányák ellenőrzése, a széjftermelés fürön megadóztatása, vámok sK^j£se a Rajna balpartján, és külön illeték se rajnai és a Ruhr-vidékről. A beszedendő összegnét jóvátételi számlára csak akkor tartják vissza, ha Németország nem relesíti leszállított kötelezettségeit és a pénzügyi reformot nem hajtja végre. A garanciafbizottóság Berlinbe helyezné át székhelyét, s Németország köteles tervet előterjeszteni a márka stabilizálására és belső kölcsönt felvenni. Az adósság leszállítása csak a gbonnokra terjedne ki, a szövetségközi adósságok arányos leszállítása mellett, de Poincaré az ötven első milliárdot Franciaországnak követeli, s 1 vonta arcáról a tenyerét. Marianszky sápadt volt és egész testében remeged. — Mi történt veled, Oktáv? Most megszólalt Marianszky halkan és rekedten: — Búcsúzni jöttem, sohse látlak többé. Isten veled, édes jó fiam és legkedvesebb barátom ... — Megőrültél? Marianszky révedező szemekkel nézett maga elé és lassan beszélni kezdett: — Ezelőtt negyven perccel a világ legboldogabb embere voltam ... akkor megnyílt előttem az örvény és én a paradicsomból a pokolba hullottam ... a pokol kénköves öröktüzébe, a szabadulás legkisebb reménye nélkül. Eltakarta arcát és sírt. Szembrich odatérdelt eléje és átölelte. — Térj magadhoz, édes jó fiam! Mi történt veled?— Hedvig, a feleségem!— Meghalt?— Sokkal rosszabb annál. Ott találtam nála a szeretőjét. Ne nyúlj hozzám, gyilkos vagyok! Ezzel eltaszította magától barátját és úgy esett össze a nagy karosszékben, mint egy odavetett darab rongy.— Megölted az asszonyt? — kiáltott rémülten Sembrich. — Nem, kikergettem az éjszakába ... a csábítót öltem meg ... a tulajdon kardjával vertem agyon, a csizmámmal rugdostam ki belőle a nyomorult lelkét ... Hedvig! Hedvig! Rettenetes! A két jóbarát egymásnyakába borult és most már mind a ketten sírtak. Marianszky zavaros tekintetét körülhordozta a szobában, miközben teljes erejével belekapaszkodott a barátjába, mintha ezzel is kérni akarná őt, hogy ne hagyja el. Mind a ketten ijedten öszszerezzentek, mert e pillanatban éles berregéssel megszólalt az ajtó fölött a villamos csengés, amivel a rendező jelentette, hogy félhetet ütött az óra és mindenki legyen készen. Szembrich az ajtóhoz ugrott és becsukta. Aztán barátjához sietett, egy karszékhez vezette, leültette, fejét megsimogatta, homlokát megcsókolta és így szólt: — Itt jó helyen vagy, öregem, itt senki se fog keresni, akár fölfedeztéka te bosszúművedet, akár nem. Az asszony bizonyosan az édesanyjához szaladt. Te azalatt át fogsz itt öltözködni egy másik ruhába, van itt nekem egy egész csomó, előadás után át foglak maszkírozni úgy, hogy senki sem ismer reád és éjjel a varsói gyorsvonattal zavartalanul elutazható!... igyál ebből a konyakból! Szent Isten és írottem ily körülmények közt játszmám kell! Borzasztó, hogy a Végzet folytonosan lesben áll és az ember nem is sejti, hogy a balsors mhydrai pillanatban lecsaphat reá. Most összekarolt egy jó csomó ruhát, melyet ezalatt egy nagy szekrényből kiválogatott, átadta barátjának és l•tuszkolta őt egy szomszéd fülkébe, ahol észrevétlenül és kényelmesen átöltözködhetett. Egy szürke útiruhát választottak ki a menekülő számára. — Csak egészen nyugodtan, drága jó fiacskám, én most becsöngetem öreg öltöztetőmet aki távol tart innen mindenkit és segít megőrizni szörnyű titkunkat. Ne eredj, nekem is öltözködnöm kell! De barátja nem eresztette. — Bocsáss meg, hazikám, de így nem lesz jó. Nevezz pipogyának, elasszonyosodott fráternek, de ha téged nem látlak, vagy a hangodat nem hallom, engem minden erőm elhagy, és nem tudom, mit csinálok. Van egy eszmém. Úgy tudom, hogy a színpadon van a számodra egy kis rejtett zug, ahonnan a darabot nézni szoktam, mikor a színpadon nincs jeleneted. Dugj el engem ebbe a kis zugba, hadd nézzem én onnan végig az előadást. Ez fogja fenntartani bennem a lelket. Ha itt maradoik egyedül, nem állok jót magamért. — Így van, édes öregem, — felelt a művész gyengéden — úgy lesz, ahogy akarod. Én így rendezték a dolgot. / * jk dráma sikere óriási volt és percröl-percre emelkedett. Soha még Semirich Kázmér a művészetét ennyire nem ragyogtatta. Minden jelenete, egy hatalmas lökéssel vitte őt magasabbra a legnagyobb művészetek régiói felé. Soha a tehetségét ily irtóztató erővel megnyilatkozni nem látták. Abban a jelenetében, mikor a felesége hűtlenségét megtudta, megrendítő volt. A csábító megölése és az asszony elkergetése oly rendkívüli hatást tett, hogy majdnem szétrombolták a színházat. Ez már a darabnak a legvégén volt, s az előadás elis akadt, mert az asszonyok felugráltak és minden virágjukat a színpadra dobták, a diákok pedig keresztültörtek a zenekaron, felmásztak a színpadra és a művészt vállukra kapva, körülhurcolták a színpadon. És az orkán közepette ott állt a nagy művész, kábult fejjel, káprázó szemmel, nem látva és nem hallva semmit, de úgy érezve, mintha a tengerár törne keresztül rajta ... Ott állott, boldogan remegve minden portékájában, mert tudta, hogy ezek a dicsőség ragyogó pillanatai, és semmi mást nem érzett, csak azt, hogy most hatalmas szárnycsapásokkal repül a halhatatlanság csarnoka felé. Ebben a deliriumos percben azt érezte, hogy valaki megragadja a két sálját és jól megrázza, mintha azt akarná, hogy felébredjen. Megfordult és ... szent Isten, erről is teljesen megfeledkezett ... az az érzése volt, hogy valami durva démon durva kézzel egyszerre visszarántja őt a dicsőség egéből ... Mi ez? Marianszky állt ott és mellette a felesége, a drága kis Hedvig, és mind a kettőjüknek az arcán az üdvözültek mosolya ragyog... mi történt itt? Marianszky barátja nyakába borult, ölelgette, csókolgatta, ahol csak érte, miközben mint a bolond, folyton kiabált: Óriási diadal, öregem, ez az, amit akartam és célomat fényesen elértem! Éreztem már a főpróbán, hogy, erőiben vagy, valami hiányzik belőled. A művész értelmetlenül tekintett lármás barátjára i is szólt: — Nem értelek, Oktáv, mit beszélsz? Gyere, gyere hamar, e perctől kezdve neked szentelem magamat. — Ne izgasd magad, fiacskám, minden rendben van. Ide hallgass. Az én édes asszonyom nem lett hűtlenné, én nem öltem meg senkit, az egész csak komédia volt. — Komédia? — hebegett a művész. Mi célból? — Ide figyelj. Már a főpróbán láto:tam, hogy a sikered meglesz, de ez neked kevés, hogy emelkedésről beszélhessünk, neked egy mindent eltipró diadalra van szükséged. Azt is láttam rögtön, hogy ezt a diadalt te ebből a darabból ki tudod hozni, csak éppen az volt a baj, hogy a legnagyobb, a leghatásosabb jelenetekben, vagy jelenetekhez nem volt meg benned a közvetlenség, az igazság, mert ott olyan indulatokról volt szó, melyek te benned sohasem voltak, amelyek előtted ismeretlenek. így okoskodtam: ha igazán a legjobb barátom vagy és meg van benn, nem irántam az igazi baráti szeretet, akkor a rajtam prigesett véres becstelenség épp úgy feldúlja a te lelkedet, mint az enyémet. És a rajtam esett sérelem a te telkedben épp úgy megtorlásért kiált, mint az enyémben. És számításom fényesen bevált. Neked megszerezte a mindent eltipró diadalt, nekem pedig azt az édes bizonyságot, hogy a legjobb barátom vagy a világon. A két jóbarát forrón összeölelkezett és szemükben könny csillogott. Szöge Lére lainjaalatot terjesztene fia elé. Bécs, jan. 2 . (Saját tudásifónk(óim) párisi jelentés szerint a konferrencia egy négyféle javaslatot fognak terjeszten; a franciák javaslata kizáróana moratóriummal és annak feltételeivel valamint Németország pénzügyi ketetékével és a zálogok kérdésével fog bódítakozni. Az angolok a franciákkal ellentétben egy, az egész jóvátételi kérdést /átfogó tervezetet nyújtanak be, amely a jóvátételi kérdésen kívül kiterjed az antant egymás közötti adósságaira is. E javaslatnak egyik része Kip szerint határozottan óhajtani fogja a német jóvátétel mérséklését. A harmadik javaslat az olaszoké lesz, amely pontosan megegyezik azzal a felfogással, amelyet Mussolini Londonban ismertetett. A negyedik javaslat Németországé. , £ az angal jóvátételevezet. — Négyévi moratórium. — Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen. — London, jan. 2. (Reuter.) Az angol tervezet a jóvátétel rendezésére a következő: Németországnak négy évi moratórium adandó. Ezután Németország négy éven át évi két milliárd aranymárkát fizessen. További két éven át évi két és fél milliárd aranymárkát, ezen idő után pedig évi háárom és fél milliárd aranymárkát, vagy ennél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és fél milliárd aranymárka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg.